Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-03 / 130. szám, csütörtök

éles küzdelem és teljesen Ű1 problémák megoldásával kapcsolatos feltételek között megvalósult bonyolult müve nem kerülhetett el bizonyos fogyatékosságokat és nehézségeket A gazdasági fejlődés nehézségei legszembetűnőbben a hatvanas évek elején mutatkoztak. Csehszlovákia Kommunista Pártja számos intézkedést foganatosított a fogyatékosságok orvoslására. A megvalósításuk során mutatkozó következetlenség és az akkori pártvezetőség ideológiai ingatagsága teret nyitott a jobboldali és antiszocialista erők destruktív tevékenységének, amely 1968-ban és 1969-ben a szocialista társadalom és a népgaz daság irányítása alapelveinek revíziójával és felbomlásá val kulminált. A párt és a szocialista állam gazdaságirányítási vezető szerepének szilárdítására, 1969 áprilisában tett határozott intézkedések gátat vetettek a népgazdaság válságos fejlődésének. A párt nagyra értékeli politikájának a dolgozók részéről történő támogatását. E politika helyességét igazolják az 1970. évi tervteljesítés eredményei, valamint az 1971. évi kezdet, amelynek sikeréhez hozzájárulnak a párt 50. évfordulójára és XIV. kongresszusa tiszteletére vállalt kötelezettségek és kibontakozó versenymozgalom. Csehszlovákia Kommunista Pártja a történelmi tapasztalatokból és az elért eredményekből kiindulva köztársaságunkat a további felvirágzás és jólét útján vezeti. Az ötödik ötéves terv irányelvei a párt gazdaságpolitikájának legközelebbi ötéves céljait fejezik kl. CSKP XIII. kongresszusa után A munkásosztálynak 1948 februárjában betetőzött győzelme megnyitotta Csehszlovákia szocialista fejlődésének útját. Népgazdaságunk Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével a tervezett átalakítás és a gyors felemelkedés útjára lépett. A szocialista termelési viszonyok és szövetségünk a Szovjetunióval, valamint a többi szocialista országgal, a velük folytatott együttműködésünk, továbbá a központi tervirányítás érvényesülése lehetővé tette, hogy történelmileg rövid idő alatt kiépüljön a szocializmus hatalmas anyagi-műszaki bázisa. A háború előtti színvonalhoz viszonyítva több mint három és félszeresére emelkedett a nemzeti jövedelem, s ennek eredményeként 1948 és 1970 között háromszorosára nőtt a személyi fogyasztás. Csakis a szocialista társadalmi rendszerben lehetséges vív mányokat értünk el. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság a nemzeti jövedelem egy főre jutó volumenét tekintve a magas színvonalú iparral és építőiparral, belterjes mezőgazdasági nagyüzemi termeléssel, sűrű közlekedési hálózattal és viszonylag széles tudományos kutatási bázissal rendelkező fejlett országok közé tartozik. Megszűntek a lényeges ellentétek az ország egyes területeinek gazdasági színvonala, vala mint a város és a falu életszínvonala között. A társadalombiztosítási rendszer a lakosság minden rétegére kiterjed. Magas színvonalú a lakosság műveltsége, az oktatási rend szer, a művelődési Intézmények, a higiéniai és egészségvédelem és szolgáltatásaik döntő mértékben díjtalanok. A szocialista építésnek az imperialista aknamunka elleni I. A népgazdaság fejlődése a A CSKP XIII. kongresszusa akkor jelölte ki a népgazda ság továbbfejlesztésének feladatait, amikor gazdaságunk lényegében mái leküzdötte a harmadik ötéves terv fő arányainak megbomlása okozta pangást. A népgazdaság fejlesztését az arányosság szilárdítására, a tudomány és a technika gazdasági gyakorlatban való hatásosabb érvényesítésére és olyan szerkezeti változások megvalósítására irányította, amelyek nemcsak a kívánt termelési ágak fejlődését, hanem a szakosítás fokozását, anyagi és élő munka megtakarítását és a termelőberendezések hatékonyabb kihasználását ls elősegítik. A tervszerű irányítás tökélete sített rendszere is hivatva volt kedvezőbb feltételeket teremteni a népgazdaság fejlesztésére, valamint hatékony sága fokozására. Az 1966—1970. évi gazdasági fejlődés rendkívül bonyolult feltételek között ment végbe. 1966-ban és 1967-ben szembetűnően érvényesült a fejlődés dinamikájának meggyorsítására irányuló törekvés. Az ipari termelés évente átlag 7,2 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 8,4 százalékkal, a nemzeti jövedelem pedig 7,2 százalékkal nőtt. Az erőforrások elosztása lényegében képződésükkel összhangban történt. Az 1966-os eredményes gazdasági fejlődést a CSKP Köz ponti Bizottságának 1965. januári határozata értelmében, a tervszerű Irányítási rendszer tökéletesítése Is elősegítette. Mindenekelőtt a dolgozók nagyobb figyelmet szenteltek a gazdaságosság kérdéseinek és az előző időszakban felhalmozódott belső tartalékok felhasználásának. Az anyagi erőforrásoknak a pozitív népgazdasági viszo nyok kedvező fejlődésével kapcsolatos nagyobb fokú képződése azonban nem járt azzal, hogy a szükséges eszközök a gazdaságfejlesztés egyes komoly problémájának megöl dására összpontosuljanak. Ez a legkifejezőbben a fűtőanyag- és energiabázis terén mutatkozott meg. A további fejlesztéséhez szükséges beru házős korlátozása komoly zavarokat okozott a fűtőanyag és energiaellátásban. E zavarok leküzdése a további évek ben nagy eszközöket és erőfeszítést követelt. Kedvezőtlennek bizonyult a nagykereskedelmi árak 1967." január 1-vel történt módosítása is, ami többek között lehetővé tette a vállalatok jelentős részének, hogy Jogta lan pénzforrásokat képezzenek maguknak. Ennek követ keztében gyengült a gazdaságosságra irányuló törekvésük, meglazult a bérfegyelem és tűlméreteződött a beruházás Ennek következtében aztán a népgazdaságban egészségtelen nyomás nyilvánult meg, s a következő évek fejlődésére nézve egészségtelen irányzatok ütötték fel a fejüket. A politikai válság, a Jobboldali opportunista és antiszocialista nézetek erősödő kihatása a gazdaság további fejlődésére 1968-ban és 1969 elején Jelentősen megbontotta a központi tervszerű gazdaságirányítás szocialista rendszerét és a gazdaság arányos fejlődését. E zűrzavaros és inflációs irányzatú fejlődés következtében alapjában megbomlott az állam és a vállalatok viszonya, valamint a nemzeti jövedelem képződésének és felhasználódásának alapvető arányai, a munka termelékenységének fokozása és az átlagbérek növekedése közötti viszony. A névleges bérek gyors növekedése nem segítette elő sem a megkülönböztetett munkadíjazás elmélyülését, sem a munkaeredményekben való anyagi érdekeltség fokozódását. Ellenkezőleg, a meglazult munkaerkölcs és az emelkedő kiskereskedelmi árak hatására fokozódott a további bérrendezésre irányuló nyomás. Újabb kiegyenlítődési irányzatok mutatkoztak. A kiskereskedelmi árak emelkedése a többgyermekes családoknak és a nyugdíjasoknak okozta a legnagyobb nehézségeket. A lakosság jövedelme 1968-ban és 1969-ben évente több mint 11 százalékkal gyarapodott, a létfenntartási kiadások pedig évente mintegy 2,5 százalékkal emelkedtek. Ugyanakkor azonban az ipari termelés évi átlagos növekedése 1966-hoz és 1967-hez képest csak 5,3 százalékos volt. A személyi fogyasztásnak a nemzeti Jövedelem gyarapodását megelőző gyors növekedése a belkereskedelem egyensúlyának nagy felbillenését és a lakosság ellátásának súlyos zavarait okozta. Gyengült a lakosság létbiztonsága. • A beruházások inflációs, ösztönös fejlődése következtében a beruházási kiadások 1968-ban 10 százalékkal, 1969ben pedig 14 százalékkal nőttek. A megkezdett építkezések arányszáma szüntelenül nőtt és egyre lassúbbodott az üj kapacitások üzembe helyezése. Az építkezések tárgyi szerkezete eltért az eredeti célkitűzésektől. A belső arányok megbomlása üatással volt a külső gazdasági kapcsolatokra is. A szokványos importszükségletet a kivitel alkotta kész erőforrások nagyságát meghaladó mértékben biztosítottuk. A piacgazdaság elmélete mindinkább befolyásolta a gazdasági fejlődést, az árak inflációsán emelkedtek, a mun J dasági tervek rendszere összes alkotó részel [állami népgazdaságfejlesztést tervek, állami költségvetések, pénzterv, közte a devizaterv, gazdasági tervek és területi tervek J döntő szerepének következetes érvényesítését. A népgazda sági tervek kötelező jellegével megfelelő módon egybe kell kapcsolnunk, céljainknak és feladatainknak alá kell rendelnünk az anyagi érdekeltség és az értékviszonyok kihasználását. A tervszerű irányítási rendszernek a testvéri szocialista országok tapasztalatainak alkalmazására és saját tapasztalataink értékelésére épülő további tökéletesítése során a következő alapvető irányzatokat tartjuk szem előtt: Tudományossá kell tenni és el kell mélyíteni a központi népgazdasági tervezést, amely az egész szocialista gazdaság tervszerű irányításának alapja. E feladat egész igényes komplexumában szisztéma szerint kell hozzálátnunk a megoldáshoz. Elméletileg mélyebben el kell sajátítanunk és gyakorlatilag következetesen kell alkalmaznunk a megoldás különféle változatai általános elemzésének, értékelésének és optimalizálásának hatékony módszereit. Szervezeti, módszerbeli és műszaki szempontból meg kell javítanunk a tervezést. A terv összeállítása és ellenőrzése során végzett munka célszerű megosztása alapján következetesen fokoznunk kell a terv gazdasági hatékonyságát és emelnünk tekintélyét valamennyi szervezetben. Tökéletesítenünk kell a terv belső kapcsolatait és az irányítás valamennyi fokán meg kell szilárdítanunk a tervezési fegyelmet. Feltételeket kell teremtenünk igényes tervek elfogadására és teljesítésük biztosítására a vállalatokban és üzemekben. Rendszeresen feltételeket kell teremtenünk a modern számítástechnika és matematikai tervezési módszerek alkalmazására. Ezzel együtt a megbízható adatokat nyújtó tájékoztatásokat, mutatókat és normatívákat tökéletesítenünk és javítanunk kell. Tökéletesítenünk és szilárdítanunk kell a beruházások Irányítását, hogy biztosítsuk az ötödik ötéves terv igényes beruházási programjának teljesítését. Ágazati és területi szempontokból javítanunk kell műszaki és szervezési előkészítésének színvonalát. Fokoznunk kell a beruházásokban részt vevő szervezetek felelősségét az időtervek, volumenfeladatok és minőségi feladatok betartásáért. A terv szükségletei és céljai szempontjából erősítenünk kell a tudomány és a technika fejlesztésére, valamint a kutatási és fejlesztési bázis irányítására gvakorolt állami befolyást. Fokoznunk kell a gazdasági szervezetek érdekét az új tudományos ismeretek alkalmazásában, az új technika meghonosításában, a magasabb műszaki és gazdassági Jellemzőkkel rendelkező termelési programok célszerű cseréjében, az elavult technika kiiktatásában és korszerű hatékony technikával való pótlásában. A terv kidolgozásakor ügyelnünk kell az anyagi és pénzügyi folyamatok kívánt összhangjára. Ennek érdekében mindenekelőtt erősítenünk kell valamennyi fokon a pénzügyi tervek funkcióját, minőségét és kötelezőségét, s ehhez kell alkalmaznunk a pénzügyi gazdasági feltételek konstrukcióját és hatását. Rendszerükben feltételeket kell teremtenünk arra, hogy pozitívan befolyásolják a vállalati gazdasági övezet szervezeteinek és kollektíváinak anyagi érdekeltségét gazdálkodásuk Jó, főként huzamosabb eredményeiben. A termelésre ráfordított társadalmilag szükséges munka mennyiségét jobban kifejező árrendszert kell kialakítanunk, éspedig a nagykereskedelmi árak általános szintjének stabilizálása és leszállításuk lehetőségeinek keresése mellett. Az árak alakulásának következetes szabályozása mellett aktívan fel kell használnunk az árakat a legnagyobb fokú gazdaságosság érvényesítésére, a műszaki haladás ösztönzésére, a termelés minőségének és effektív cseréjének a népgazdasági terv szándékaival összhangban történő fokozására. A bérek fejlődését következetesen alá kell rendelnünk a munka mennyisége, minősége és társadalmi Jelentősége szerinti díjazás elveinek. Tökéletesítenünk kell a béreszközök szabályozásának fennálló rendszerét úgy, hogy ez a legjobban megfeleljen a béreszközök nagysága és a teljesítmények viszonyának. Meg kell javítanunk a munka normalizálását, érvényesítenünk kell a munkaerők ésszerű felhasználását eredményező tudományos munkaszervezést. A terv célkitűzéseinek és az egyes népgazdasági ágak konkrét helyzetének megfelelően rugalmasan kell fejlesztenünk a munkaerők mozgását szabályozó érvényes renasze'rt. A vezető gazdasági dolgozók sokoldalú képzésére valamennyi szervezeti fokon be kell vezetnünk a ciklusos nevelés rendszerét, amely rendszeresen felújítja szaktudásukat és politikai képzettségüket. A külső gazdasági kapcsolatok terén hatékonyabban érvényesítenünk kell a nemzetközi csere hatékonyságának szempontjait és tökéletesítenünk kell a nemzetközi szocialista gazdasági integráció meggyorsulásának feltételeit; tökéletesítenünk kell a külkereskedelem központi irányítását s egyidejűleg keresnünk kell a termelés és a külkereskedelem gazdasági kapcsolatának megfelelő formáit. Ki kell dolgoznunk az állami tervjeladatok teljesítése ellenőrzésének és a gazdasági eredmények értékelésének rendszerét. Ezzel összefüggésben pontosabbá kell tennünk a statisztikai információk rendszerét és tökéletesítenünk kell az információs rendszert úgy, hogy valamennyi szervezeti fokon jobban szolgálja a modern irányítás szükségleteit. Meg kell szilárdítanunk az ágazati gazdaságirányítást és ki kell jelölnünk az egyes ágazati minisztériumok, ágazati (vezérj igazgatóságok és vállalatok Jogkörének és felelősségének célszerű megosztását. Ugyanakkor a szervezés és a belső irányítási kapcsolatok formáinak alkalmazkodniuk kell a gazdasági szerkezet változásaihoz. így határozottan meg kell javítanunk az ágazati minisztériumok és vezérigazgatóságok lágazati igazgatóságoki koncepciós és operatív tevékenységét. Elsőrendű feladatuk, hogy biztosítsák az irányelvek feladatainak alkotó szellemű és kezdeményező felbontását az ágazatok, ágak és vállalatok konkrét ötéves terveire. Ez egyidejűleg megköveteli a vezető dolgozók munkamódszereinek Javítását és az irányító munka általános színvonalának emelését. Meg kell szerveznünk a vállalaton belüli irányítás módszereinek javítását; fokoznunk kell a hozraszcsot szerinti érdekeltséget a megjelölt termelési eredményeknek a munka, az anyagi erőforrások és beruházások minimális ráfordítása mellett való elérésében. E célból az üzemek és vállalatok irányítási tevékenységében célszerűen fejlesztenünk kell a gazdasági kalkulálás, a rezsiköltségek, fejlesztési sorok megfelelő műszaki-gazdasági mutatók és optimalizációs számítások felhasználását. A munka- és a nyersanyag-, energia- és tüzelőanyagfogyasztás normázásában, a gépek és berendezések kihasználására vonatkozó műszaki-gazdasági mutatók megjelölésében fel kell újítanunk a rendszeres tevékenységet. Fokoznunk kell a gyártmányok jorgalma és az anyagiműszaki ellátási övezet irányításának hatékonyságát. Racionalizálnunk kell e forgalom megszervezését; erre kell irányítanunk a gazdasági feltételek rendszerének hatását. Fokoznunk kell a forgalom és az anyagi-műszaki ellátás kapcsolatait szabályozó- jogi előírások hatékonyságát; fokoznunk kell a szállítók felelősségét a népgazdaság szükségleteinek megfelelő termékekkel való fedezéséért és szilárdítanunk kell az átvevői-szállítói fegyelmet. Erősítenünk kell a gazdasági szerződések szerepét és érvényesítenünk kell azok betartását. A tervszerű irányítási rendszer további fejlesztése során a tervfeladatok teljesítése érdekében, fokoznunk kell az anyagi és erkölcsi ösztönzők összhangját, és fel kell használnunk a dolgozók irányítási részvételének összes megjelelő formáit. A tervszerű irányítási rendszer fejlesztését és tökéletesítését rendszeres folyamattá kell tennünk. A szakemberek közösségeiben a dolgozók széles körének tevékeny részvételével és mind a hazai tapasztalatok, mind a többi szocialista ország tapasztalatainak felhasználásával kell kibontakoztatnunk a munkát. Ötödik ötéves terv tervezetében konkretizálnunk kell a tervszerű irányítási rendszer 1972-től érvényes elveit. A népgazdaság hosszú érvényű távlati tervén végzett munkálatokat rendszeresen azoknak a részeknek szintéziseként kell rendszeresen kibontakoztatnunk, amelyek hoszszű érvényűén befolyásolják a társadalmi fejlődést, azaz főként a politikai-gazdasági tényezőkről, a tudományosműszaki fejlődés hatásáról és az egész újratermelési folyamat szociális feltételeiről van szó. Az 1985—1990 évi terjedő távlati terv munkálatait egymást követő szakaszokban kell megszerveznünk, éspedig az első szakaszban a részleges prognózisokat, a további szakaszban az ágazati koncepciókat, s végül a Csehszlovák Szocialista Köztársaság