Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-03 / 130. szám, csütörtök

Formalitástól mentes tevékenységet IW villáminterjú !í SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA Tömegtájékoztató eszközök az önképzés szolgálatában A fiatalság nevelése olyan kérdés, melyről sohasem fe­ledkezhetünk meg, hiszen a jövő nemzedékéről van szó. Arról a nemzedékről, mely az előző és a jelenlegi generáció munkájának folytatója lesz. Testileg és szellemileg egy­aránt egészséges fiatalságot kell nevelnünk, s ennek tár­sadalmunkban minden feltéte­le adva van. A testi fejlődés s az anyagi szükségletek bizto­sítása általában nem is okoz gondot. Am még a legeszmé­nyibb anyagi feltételek közt élő fiatalok nevelése sem biz­tos, hogy kifogástalan. „A mindent megadok a gyerme­kemnek vagy gyermekeimnek" elvre gondolunk, amely még a nevelést nem kell, hogy je­lentse. Ráadásul a szülők el­foglaltsága — többnyire mindkét szülő dolgozik — mellett a nevelésre már nem mindig jut elég idő. Erre szá­mos konkrét példát felsorol­hatnánk. Köztük olyanokat is, melyek azt bizonyítanák, hogy a szülők — sokszor jóhisze­műleg — azt hiszik, a neve­lés az iskola feladata. Persze, arra is akadna példa, hogy az iskolában hanyagolják el a nevelést — előtérbe helyez­ve az oktatást —, miközben a nevelést a családtól várják. Mi hát a helyes álláspont az ifjúság nevelésével kapcso­latban? Erre a kérdésre az SZLKP kongresszusának hatá­rozata pontos választ ad, ami egyben bizonyítja a kérdés időszerűségét és komolyságát. Ezt olvashatjuk a határozat­ban: „A Szocialista Ifjúsági Szövetségben a családdal és az iskolával együttműködve, a marxizmus—leninizmus esz­méinek szellemében formál­juk a fiatalok személyiségét. Fejlesszük a gyermekek és a fiatalok gazdag, sokrétű, for­malizmustól mentes kulturá­lis, sport- és más tevékenysé­Szenc (Senec] kisváros, csak­nem közvetlenül a főváros — Bratislava — tőszomszédságá­ban. Amolyan „előretolt" külvá­rosnak is tekinthetnénk; a köz­lekedést, az összeköttetést ille­tő mai viszonyokat tekintve fel tétlenül helytálló ez a kifeje­zés. Fokozottabb mértékben ér­vényes ez a megállapítás a nyári hónapokra, különösen a nyári hétvégekre, amikor a fő­város és a környék lakosainak ezrei keresik fel üdülés céljá­ból a szenciek büszkeségét, a „Bágert", vagy ahogy a hivata­los elnevezés szól: a Napfé­nyes tavakat. Afelől viszont már keveseb­ben érdeklődnek, hogy milyen problémákkal küzd a terebélye­sedő kisváros. Ez a gond első­sorban a város lakosságát ag­gasztja. A városfejlesztés kér­déseiről beszélgettem Maceák Dezső elvtárssal, a Szenei Vnb építésügyi szakelőadójával, és Štefan Tobiáš elvtárssal, a szenei lakásépítő szövetkezet elnökével. Legnagyobb gondként a szö­vetkezeti lakásépítést említik, ami nem csupán szenei ügy. A szenei lakásépítő szövetkezet lakásra váró tagjainak száma pillanatnyilag kb. 460. Azon ta­gok száma, akik a szövetkezeti lakásépítés keretében eddig la­kást kaptak 226, vagyis a tel­jes taglétszám nem egészen egyharmada. A lakásszövetke­zet taglétszáma évről évre nö­vekszik. A tagok összetételét illetően leginkább az a szem­betűnő, hogy 60 százalékuk a „szociális esetek" kategóriájá­ba sorolható. Jelenleg megkö­zelítőleg 300 család van olyán helyzetben, hogy lakásproblé­máját azonnal meg kellene ol­dani. A fent említett 460-as taglétszám egyáltalán nem irányadó, mivel a város és a környék lakosságának érdeklő­dése és a fenti szám nincsen egyenes arányban. Sokan „csu­pán" azért nem jelentkeznek, mert nem látják annak a reá­lis lehetőségét, hogy belátható időn belül a szenei lakásépítő szövetkezet keretében lakáskér­désük megoldódik. A legutóbbi gét. Teremtsük meg ehhez a szükséges anyagi feltétele­ket." A formalizmustól mentes szónál érdemes megállni. Er­ről ugyanis a múltban gyak­ran megfeledkeztünk, s nem helyeztünk súlyt arra, hogy a nevelőmunka színes, érdekes legyen. Pedig ennek a követel­ménynek a teljesítése mellett nem maradnak el a jó ered­mények. Az ifjúság nevelésé­ben tapasztalt fogyatékossá­gok éppen a nevelés, a fiata­lok tevékenységének formasá­gokat nem nélkülöző jellegé­vel magyarázhatók. Kivált a politikai nevelés igényel sok­rétű, a fiatalokat érdeklő esz­közöket. Ami unalmas, az a fiatalt már eleve nem érdekli, ám ha színessé teszik számá ra, akkor fokozódik az ér­deklődése. A fiatalság egyéniségének formálása tehát az ifjúsági szervezetek, a tanintézetek és a család számára egyaránt elsőrendű feladatot jelent. Az SZLKP kongresszusának hatá­rozata leszögezi: „Szocialista társadalmunk elvárja a fiata­loktól, hogy lelkesedésüket és tudásukat a szocializmus to­vábbi építésére fordítsák. A fiatal nemzedék és a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség iránti gondoskodás az összes párt­szerv és -szervezet közös ügye kell, hogy legyen, s az állami szervek, a nemzeti bizottsá­gok és a társadalmi szerveze­tek figyelmének központjában kell állnia." így — és csakis így — te­hetünk maradéktalanul eleget a jövő nemzedék nevelésének. Biztosra vehetjük, ha a jövő­ben a kongresszus határoza­tának szellemében járunk el, akkor olyan lesz az ifjúság, amilyenre szocializmust építő társadalmunknak szüksége van: becsületes, mindig helyt­állni tudó és helytállni kész, szocialista ifjúság. F. I. lakásegységek átadása óta a taglétszám évente kb. 100 tag­gal növekedett, ez a szám azon­ban a már említett okoknál fogva a múlt évben 60-ra csök­kent. — Az építkezés második sza­kaszát még 1969-ben kellett volna megkezdeni ... — mond­ja Tobiáš elvtárs. Ebben a sza­kaszban további 500 lakás fel­építését terveztük. Most, 1971 májusában még nem ismerjük a vállalatot, amelyik megkez­dené az építkezést. Hangsúlyozzuk, hogy az épít­kezés megkezdéséhez szüksé­ges bizonyos berendezések részben rendelkezésünkre álla­nak. Például a fűtés a jelenlegi helyzetben is biztosítva lenae további lakásegységek részére, ugyanis a kazánház kapacitása kb. csak 25 százalékban kihasz­nált, további 700 lakás és a tervije vett bölcsőde fűtésére lenne alkalmas, melynek fel­építése a terv első szakaszá­ban szerepelt. Szerepelt a szer­ződésben is, azonban a Trnavai Építőipari Vállalat ennek elle­nére nem építette fel. Az okát nem tudta Tobiáš elvtárs megmondani, de azt hi­szem, elfogadható magyaráza­tot az Építőipari Vállalat illeté­kesei sem tudnának egyköny­nyen adni... — Állítólag 1972—73-ban (!) megkezdődik az építkezés. Biz­tosat mondani nem tudunk, mi­vel az építkezést a jnb rendeli meg és biztosítja az anyagi fe­dezetét. A legutóbbi fejlemé­nyek alapján a kivitelező ezút­tal a Nitrai Magasépítő Válla­lat lenne, azonban az ő állás­pontjukat nem ismerjük. Egye­lőre biztató tény, hogy továb­bi lakásegységek építése sze­repel a jnb ötéves tervében. Azonban ehhez szükséges az építkezés fő alapfeltételeinek megteremtése, mégpedig a rész­letes területi terv kidolgozása az új lakónegyedek részére, az építkezésre vonatkozó tervek és a költségvetési terv kidol­gozása, valamint a csatornahá­lózat kiépítése. Itt jegyzem meg, hogy a csatornahálózat, a vízvezeték és gázvezetékháló­Babakelengye-problémák A nemzetközi gyermeknap al­kalmából a bratislavai Prior áruházban babakelengye-kiállí' tást nyitottak meg, amelyen a Rožňovi LOANA nemzeti vál­lalat mutatja be gyártmányait. Az ebből az alkalomból meg­rendezett sajtótájékoztatón né­hány kérdést tettünk fel Mi­roslav Kapoun elvtársnak, a LOANA vállalat igazgatójának. • Mit hoztak Bratislavába? — A kiállítás alkalmából — amelyen 23-féle babakelengyét mutatunk be — mintegy ötezer babaruhát bocsátottunk terven felül a Prior áruház rendelke­zésére. Ezt a kiállítás idején árusítják. • Ez azonban még nem elé­gíti ki a keresletet... — Ennek tudatában vagyunk és az utóbbi években egyre fo­kozzuk a termelést. Mig tavaly 5 486 000 darab gyermekfelső­ruhát, illetve babakelengyét gyártottunk, addig az idén már 6 038 000 darabot. Ehhez hozzá­jön még a több tízezer gyer­mek-harisnyanadrág és kötött felsőruha. • Mikorra várható a kereslet kielégítése? — Előreláthatólag 1975-ben, amikor is mintegy évi 8 millió darabot fogunk gyártani. Itt említem meg, hogy vállalatunk három üzeme az országos évi szükséglet 85 százalékát gyárt­ja. A jelenlegi babakelengye­hiány szerintem annak tudható be, hogy a kelengyéket gyártó üzemek fejlesztésére az utóbbi 4—5 évben kevés gondot fordí tottunk. Az ötödik ötéves terv éveiben e téren is javulás vár­ható. Csaknem minden szabad szombaton dolgozunk. A párt megalakulása 50. évfordulójá­nak tiszteletére tett kötelezett­ségvállalásunkat a kongresszu­sig becsülettel teljesítettük. —nj— zat tervein már állítólag dol­goznak ..." Ez utóbbiakat már Maceák Dezső elvtárs mondotta el, aki nyomatékosan megjegyezte, hogy a városfejlesztés problé­mái megoldásának az alapja a lakáskérdés megoldása. Mégpe­dig azért, mert a jövő város­képének kialakítása nagyon sok lakott lakás lebontását vonja maga után. Ez pedig azt jelenti, hogy a lakásra szorulók száma fokozottabb mértékben növekedne, mivel állami laká­sok építésére a tervek szerint belátható időn belül nem kerül sor. A lebontásra kerülő laká­sok lakói túlnyomó részének anyagi körülményei nem teszik lehetővé családi ház építését, tehát a pótlakás biztosítása csakis szövetkezeti „alapon" történhet. Ezért mondjuk, hogy e kér­dés nem csupán szenei ügy. Legalábbis járási probléma. A járási szerveknek nem lehet közömbös, hogy a köztársaság egész területéről, sőt külföld­ről is „ideruccanó" nyaralók részére milyen környezetet biz­tosíthat a jövőben a város. Végül az elhangzottak alap­ján — leszögezhetjük, hogy a szövetkezeti lakásépítés — ha a városfejlesztés valamennyi felmerült problémájának nem is alfája és ómegája, de min­denképpen az egyik nagyon je­lentős kérdése. Ezért szükséges, mindenképpen foglalkozni vele. Megoldani még üdvösebb len­ne ... MÉSZÁROS JÁNOS Jubiláló iskola A košicei Magyar Tannyelvű Középiskola a napokban ünnep­li fennállásának 20. évforduló­ját. Ebből az alkalomból külön­böző rendezvényeken emlékez­nek meg az iskola pedagógusai és diákjai a jubiláló iskola két évtizedes tevékenységéről. Pén­teken este 20 órai kezdettel a košicei Művészek Házában ren­dezik meg az iskola végzett növendékeinek táncmulatsággal egybekötött jubileumi találko­zóját. l—k—i NAPJAINKBAN, az élet kü­lönböző területein végbemenő mélyreható változásokhoz csu­pán évekre, hónapokra vagy hetekre, a korábbi történelmi korszakban azonban mindehhez évezredekre, évszázadokra, de legalábbis évtizedekre volt szükség. Joggal mondhatjuk, hogy a „gyorsuló idő" korában élűnk. Köztudott, hogy a „hagyomá­nyos sajtó" mellé az utóbbi év­tizedekben felzárkózött az „elektronikus sajtó": a rádió és a televízió is, és ma már ezek a tömegtájékoztatási esz­közök legnélkülözhetetlenebb formái. Személyiségformáló sze­repük, tömeghatásuk rendkívül jelentős. A televízió számtalan előnye mellett- azonban annak hátrá­nyairól sem feledkezhetünk meg. Szülők, pedagógusok részéről gyakran hangzik el panasz­ként, hogy a gyerekek a te­levízió varázslatában élnek, be­kapcsolják a készüléket, s a műsor kezdésétől az utolsó szignálig el nem mozdulnak mellőle. Szabad idejük jelentős részét töltik televíziónézéssel és rádióhallgatással, s ezáltal automatikusan háttérbe szorít­ják az olvasást vagy a szabad idő eltöltésének más hasznos formáit. A gyorsuló világ emberének tehát problémát jelent egyrészt az, milyen formában tud lépést tartani a világ eseményeivel, hogyan tudja követni az élet különböző területein végbeme­nő változásokat, azaz milyen módon képes megbirkózni a rázúduló óriási információára­dattal, továbbá, e sokféle in­formációból hogyan válassza ki a legszükségesebbet, más­részt a rendelkezésére álló, amúgyis igen kevés szabad időt hogyan tudja minél hasznosab­ban eltölteni, maximálisan ki­használni. Ma ez azért kulcskérdéseink egyike, mert az önképzés és az önnevelés permanens jelenség­gé vált. Ebben a folyamatban az iskola szerepe azonban más. mint évszázadokkal, évtizedek­kel ezelőtt. Napjainkban a per­manens képzést csupán meg­alapozza az iskola. Mindez pe­dig a fokozatosság elvét fi­gyelembe véve olyan formában történik, helyesebben kell, hogy történjen, hogy az általánosan képző iskola alap- és középfo­kát a szakképzés kövesse alsó, középső és felső szinten, majd ezt a szakképzettség megszer­zése után a folyamatos tovább­képzés váltsa fel a szakma te­rületén éppen úgy, akárcsak az ún. általános művelődés te­rén. AZ ÁLTALÁNOS ÉS SZAK­KÉPZÉS tulajdonképpen mér 6 —7 éves kirban kezdődik. Fi­gyelembe véve az e korú gye­rekek általános és specifikus életkori sajátosságait, minden­ki előtt nyilvánvaló, hogy a gyerekek az őket ért hatások­ra igen élénken reagálnak, könnyen formálhatók. Ebből következően egyáltalán nem mindegy a szülőknek, pedagó­gusoknak, hogy gyermekeiket milyen hatások érik, hogy a rájuk zúduló információáradat­ból a fiatalok mit választanak ki. Ahhoz azonban, hogy a vá­lasztásuk megfelelő legyen, ar­ra van szükség, hogy kiala­kítsuk választóképességüket, ugyanis a gyerekek még nem rendelkeznek megfelelő szemé­lyiségjegyekkel. Ezért nincs még önálló véleményük, nem eléggé tájékozottak, ízlésük még nem érte el a megfelelő szintet, kritikailag nem nagyon tudnak mérlegelni, azaz válasz­tóképességük még gyermekci­pőben jár. A felnőttekre ls. de a gyerekekre még fokozottab­ban érvényes, hogy többségük válogatás nélkül olvas, ami ép­pen a kezébe kerül. Nem tar­talmi ismérvek alapján válo­gatja ki a különféle műsorfü­zetekből azt, milyen filmet, színdarabot, tárlatot nézzen meg a közeljövőben, vagy mi­lyen folyóiratot, könyvet ol­vasson el. Mind a választóképesség fejlesztésében, mind pedig ab­ban, hogy az olvasók megfe­lelő tájékozottságra tegyenek szert, az iskola mellett igen fi­gyelemre méltó a tömegkom­munikációs eszközök szerepe is. Ezzel kapcsolatban felvető­dik a kérdés: Miben vagy mi­lyen területeken nyújthatunk segítséget és hogyan? Az olvasónak a könyvpiac gazdag könyvterméséből még a számára szükséges anyagok kiválasztása is komoly prob­lémát jelent, nemhogy az egész áttekintése. Ugyancsak nehéz eldöntenie, hogy a színházak, filmszínházak műsorában fel­tüntetett programból mit néz­zen meg. Hasonlóan problema­tikus a sajtó, a rádió és a te­levízió gazdag programjaiból is kiválasztani az olvasó számá­ra a legérdekesebbeket. A tömegtájékoztató eszközök figyelemmel kísérésére elsősor, ban azért van szükség, hogy egyrészt értesüljünk az esemé­nyekről és tájékozódjunk a különböző területek gazdag és sokszínű programjairól, más. részt ezekből tudatosan kivá­laszthassuk a számunkra figye, lemre méltókat. A gyerekek esetében a már korábban jel­zett okok miatt még fokozot­tabb mértékben szükség van ezek segítségére. Vajon gyakorlatilag hogyan alakíthatjuk ki a gyerekekben a megfelelő belátáson alapuló választást, vagyis a fiatalok az idők folyamán tudatos megfi­gyeléssel, ismeretek és tapasz­talatok fokozatos megszerzésé­vel hogyan jutnak el odáig, hogy fel tudják becsülni az egyes szórakoztató művek va­lódi értékét, a műfajokat, kife­jezési eszközöket stb.? A MEGFELELŐ VÁLASZTÁ. SOK kialakításánál — különö­sen kezdetben — a pedagógu­sok, szülők, könyvtárosok mel­lett e'isősorban a sajtó, a rádió és a televízió írásaira, műso­raira támaszkodhatnak a gye­rekek. Ahhoz azonban, hogy az érdekesebb műsorokról, anyagokról időben értesülje­nek, rendszeresen kísérjék fi­gyelemmel e tömegkommuni­kációs eszközök műsortájékoz­tatásait is. A legkülönbözőbb formák, lehetőségek állnak e tájékoztatásban a rendelkezés­re. Elsőként talán a tömeg­kommunikációs eszközök cik­keinek, műsorainak beharango. zását említeném. Ez vonatkoz­hat a szóban forgó hét kiemelt anyagaira, a napi műsorra, de vonatkozhat a következő hét vagy esetleg egy hosszabb idő­szak érdekesebb anyagainak csupán érdeklődésfelkeltést szolgáló ismertetésére. A szo­kásos műsortájékoztatók mel­lett — amelyek tehát csupán a műsorok témájára és idő­pontjára hívják fel a figyel­met — vannak olyanok is, amelyek egy-egy kiemelt mü» sort mélyrehatóan elemeznek. Idővel a gyakorlat hozzá­járul az ifjú emberek önállóvá fejlődéséhez. Ekkor már saját maguk is helyesen és tudato­san képesek választani. Ameny­nyiben elértük e célunkat, va­gyis a helyes választás meg­valósul, a fiatalok nemcsak szabad idejükben kapcsolják majd be a televízió- és rádió­készüléket, hanem a progra­mot érdeklődésüknek megfe­lelően választják ki. A műsor­szám befejezése után pedig ké­pesek lesznek kikapcsolni a készüléket, és a még rendelke­zésre álló szabad időt más, ugyancsak hasznos tevékeny­séggel fogják eltölteni. SUMMÁZVA AZ ELMONDOT­TAKAT: az idő rohan, valóság­gal száguld. A gyerekek bizo­nyos tekintetben még nagyobb időhiánnyal küszködnek, mint a felnőttek. Tehát állandó prob­lémaként jelentkezik náluk a helyes munkabeosztás iránti igény, amelyben megfelelő idő jut a tanulásra, a játékra, a mozira, a színházra, a televí­zióra, múzeumlátogatásra, sportra és minden másra, egy­szóval az önművelésre. A per­manens önnevelés, önképzés folyamatában, és a tudatos, he­lyes ízlésen alapuló választás­ban az eddigieknél talán még jobban kellene támaszkodni a sajtó, a rádió és a televízió írásaira, műsoraira és a mii­sortájékoztatókra. Dr. MÉRŰ ÉVA Kisváros nagy problémákkal

Next

/
Thumbnails
Contents