Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-03 / 130. szám, csütörtök

Formalitástól mentes tevékenységet IW villáminterjú !í SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA Tömegtájékoztató eszközök az önképzés szolgálatában A fiatalság nevelése olyan kérdés, melyről sohasem feledkezhetünk meg, hiszen a jövő nemzedékéről van szó. Arról a nemzedékről, mely az előző és a jelenlegi generáció munkájának folytatója lesz. Testileg és szellemileg egyaránt egészséges fiatalságot kell nevelnünk, s ennek társadalmunkban minden feltétele adva van. A testi fejlődés s az anyagi szükségletek biztosítása általában nem is okoz gondot. Am még a legeszményibb anyagi feltételek közt élő fiatalok nevelése sem biztos, hogy kifogástalan. „A mindent megadok a gyermekemnek vagy gyermekeimnek" elvre gondolunk, amely még a nevelést nem kell, hogy jelentse. Ráadásul a szülők elfoglaltsága — többnyire mindkét szülő dolgozik — mellett a nevelésre már nem mindig jut elég idő. Erre számos konkrét példát felsorolhatnánk. Köztük olyanokat is, melyek azt bizonyítanák, hogy a szülők — sokszor jóhiszeműleg — azt hiszik, a nevelés az iskola feladata. Persze, arra is akadna példa, hogy az iskolában hanyagolják el a nevelést — előtérbe helyezve az oktatást —, miközben a nevelést a családtól várják. Mi hát a helyes álláspont az ifjúság nevelésével kapcsolatban? Erre a kérdésre az SZLKP kongresszusának határozata pontos választ ad, ami egyben bizonyítja a kérdés időszerűségét és komolyságát. Ezt olvashatjuk a határozatban: „A Szocialista Ifjúsági Szövetségben a családdal és az iskolával együttműködve, a marxizmus—leninizmus eszméinek szellemében formáljuk a fiatalok személyiségét. Fejlesszük a gyermekek és a fiatalok gazdag, sokrétű, formalizmustól mentes kulturális, sport- és más tevékenyséSzenc (Senec] kisváros, csaknem közvetlenül a főváros — Bratislava — tőszomszédságában. Amolyan „előretolt" külvárosnak is tekinthetnénk; a közlekedést, az összeköttetést illető mai viszonyokat tekintve fel tétlenül helytálló ez a kifejezés. Fokozottabb mértékben érvényes ez a megállapítás a nyári hónapokra, különösen a nyári hétvégekre, amikor a főváros és a környék lakosainak ezrei keresik fel üdülés céljából a szenciek büszkeségét, a „Bágert", vagy ahogy a hivatalos elnevezés szól: a Napfényes tavakat. Afelől viszont már kevesebben érdeklődnek, hogy milyen problémákkal küzd a terebélyesedő kisváros. Ez a gond elsősorban a város lakosságát aggasztja. A városfejlesztés kérdéseiről beszélgettem Maceák Dezső elvtárssal, a Szenei Vnb építésügyi szakelőadójával, és Štefan Tobiáš elvtárssal, a szenei lakásépítő szövetkezet elnökével. Legnagyobb gondként a szövetkezeti lakásépítést említik, ami nem csupán szenei ügy. A szenei lakásépítő szövetkezet lakásra váró tagjainak száma pillanatnyilag kb. 460. Azon tagok száma, akik a szövetkezeti lakásépítés keretében eddig lakást kaptak 226, vagyis a teljes taglétszám nem egészen egyharmada. A lakásszövetkezet taglétszáma évről évre növekszik. A tagok összetételét illetően leginkább az a szembetűnő, hogy 60 százalékuk a „szociális esetek" kategóriájába sorolható. Jelenleg megközelítőleg 300 család van olyán helyzetben, hogy lakásproblémáját azonnal meg kellene oldani. A fent említett 460-as taglétszám egyáltalán nem irányadó, mivel a város és a környék lakosságának érdeklődése és a fenti szám nincsen egyenes arányban. Sokan „csupán" azért nem jelentkeznek, mert nem látják annak a reális lehetőségét, hogy belátható időn belül a szenei lakásépítő szövetkezet keretében lakáskérdésük megoldódik. A legutóbbi gét. Teremtsük meg ehhez a szükséges anyagi feltételeket." A formalizmustól mentes szónál érdemes megállni. Erről ugyanis a múltban gyakran megfeledkeztünk, s nem helyeztünk súlyt arra, hogy a nevelőmunka színes, érdekes legyen. Pedig ennek a követelménynek a teljesítése mellett nem maradnak el a jó eredmények. Az ifjúság nevelésében tapasztalt fogyatékosságok éppen a nevelés, a fiatalok tevékenységének formaságokat nem nélkülöző jellegével magyarázhatók. Kivált a politikai nevelés igényel sokrétű, a fiatalokat érdeklő eszközöket. Ami unalmas, az a fiatalt már eleve nem érdekli, ám ha színessé teszik számá ra, akkor fokozódik az érdeklődése. A fiatalság egyéniségének formálása tehát az ifjúsági szervezetek, a tanintézetek és a család számára egyaránt elsőrendű feladatot jelent. Az SZLKP kongresszusának határozata leszögezi: „Szocialista társadalmunk elvárja a fiataloktól, hogy lelkesedésüket és tudásukat a szocializmus további építésére fordítsák. A fiatal nemzedék és a Szocialista Ifjúsági Szövetség iránti gondoskodás az összes pártszerv és -szervezet közös ügye kell, hogy legyen, s az állami szervek, a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek figyelmének központjában kell állnia." így — és csakis így — tehetünk maradéktalanul eleget a jövő nemzedék nevelésének. Biztosra vehetjük, ha a jövőben a kongresszus határozatának szellemében járunk el, akkor olyan lesz az ifjúság, amilyenre szocializmust építő társadalmunknak szüksége van: becsületes, mindig helytállni tudó és helytállni kész, szocialista ifjúság. F. I. lakásegységek átadása óta a taglétszám évente kb. 100 taggal növekedett, ez a szám azonban a már említett okoknál fogva a múlt évben 60-ra csökkent. — Az építkezés második szakaszát még 1969-ben kellett volna megkezdeni ... — mondja Tobiáš elvtárs. Ebben a szakaszban további 500 lakás felépítését terveztük. Most, 1971 májusában még nem ismerjük a vállalatot, amelyik megkezdené az építkezést. Hangsúlyozzuk, hogy az építkezés megkezdéséhez szükséges bizonyos berendezések részben rendelkezésünkre állanak. Például a fűtés a jelenlegi helyzetben is biztosítva lenae további lakásegységek részére, ugyanis a kazánház kapacitása kb. csak 25 százalékban kihasznált, további 700 lakás és a tervije vett bölcsőde fűtésére lenne alkalmas, melynek felépítése a terv első szakaszában szerepelt. Szerepelt a szerződésben is, azonban a Trnavai Építőipari Vállalat ennek ellenére nem építette fel. Az okát nem tudta Tobiáš elvtárs megmondani, de azt hiszem, elfogadható magyarázatot az Építőipari Vállalat illetékesei sem tudnának egykönynyen adni... — Állítólag 1972—73-ban (!) megkezdődik az építkezés. Biztosat mondani nem tudunk, mivel az építkezést a jnb rendeli meg és biztosítja az anyagi fedezetét. A legutóbbi fejlemények alapján a kivitelező ezúttal a Nitrai Magasépítő Vállalat lenne, azonban az ő álláspontjukat nem ismerjük. Egyelőre biztató tény, hogy további lakásegységek építése szerepel a jnb ötéves tervében. Azonban ehhez szükséges az építkezés fő alapfeltételeinek megteremtése, mégpedig a részletes területi terv kidolgozása az új lakónegyedek részére, az építkezésre vonatkozó tervek és a költségvetési terv kidolgozása, valamint a csatornahálózat kiépítése. Itt jegyzem meg, hogy a csatornahálózat, a vízvezeték és gázvezetékhálóBabakelengye-problémák A nemzetközi gyermeknap alkalmából a bratislavai Prior áruházban babakelengye-kiállí' tást nyitottak meg, amelyen a Rožňovi LOANA nemzeti vállalat mutatja be gyártmányait. Az ebből az alkalomból megrendezett sajtótájékoztatón néhány kérdést tettünk fel Miroslav Kapoun elvtársnak, a LOANA vállalat igazgatójának. • Mit hoztak Bratislavába? — A kiállítás alkalmából — amelyen 23-féle babakelengyét mutatunk be — mintegy ötezer babaruhát bocsátottunk terven felül a Prior áruház rendelkezésére. Ezt a kiállítás idején árusítják. • Ez azonban még nem elégíti ki a keresletet... — Ennek tudatában vagyunk és az utóbbi években egyre fokozzuk a termelést. Mig tavaly 5 486 000 darab gyermekfelsőruhát, illetve babakelengyét gyártottunk, addig az idén már 6 038 000 darabot. Ehhez hozzájön még a több tízezer gyermek-harisnyanadrág és kötött felsőruha. • Mikorra várható a kereslet kielégítése? — Előreláthatólag 1975-ben, amikor is mintegy évi 8 millió darabot fogunk gyártani. Itt említem meg, hogy vállalatunk három üzeme az országos évi szükséglet 85 százalékát gyártja. A jelenlegi babakelengyehiány szerintem annak tudható be, hogy a kelengyéket gyártó üzemek fejlesztésére az utóbbi 4—5 évben kevés gondot fordí tottunk. Az ötödik ötéves terv éveiben e téren is javulás várható. Csaknem minden szabad szombaton dolgozunk. A párt megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére tett kötelezettségvállalásunkat a kongresszusig becsülettel teljesítettük. —nj— zat tervein már állítólag dolgoznak ..." Ez utóbbiakat már Maceák Dezső elvtárs mondotta el, aki nyomatékosan megjegyezte, hogy a városfejlesztés problémái megoldásának az alapja a lakáskérdés megoldása. Mégpedig azért, mert a jövő városképének kialakítása nagyon sok lakott lakás lebontását vonja maga után. Ez pedig azt jelenti, hogy a lakásra szorulók száma fokozottabb mértékben növekedne, mivel állami lakások építésére a tervek szerint belátható időn belül nem kerül sor. A lebontásra kerülő lakások lakói túlnyomó részének anyagi körülményei nem teszik lehetővé családi ház építését, tehát a pótlakás biztosítása csakis szövetkezeti „alapon" történhet. Ezért mondjuk, hogy e kérdés nem csupán szenei ügy. Legalábbis járási probléma. A járási szerveknek nem lehet közömbös, hogy a köztársaság egész területéről, sőt külföldről is „ideruccanó" nyaralók részére milyen környezetet biztosíthat a jövőben a város. Végül az elhangzottak alapján — leszögezhetjük, hogy a szövetkezeti lakásépítés — ha a városfejlesztés valamennyi felmerült problémájának nem is alfája és ómegája, de mindenképpen az egyik nagyon jelentős kérdése. Ezért szükséges, mindenképpen foglalkozni vele. Megoldani még üdvösebb lenne ... MÉSZÁROS JÁNOS Jubiláló iskola A košicei Magyar Tannyelvű Középiskola a napokban ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból különböző rendezvényeken emlékeznek meg az iskola pedagógusai és diákjai a jubiláló iskola két évtizedes tevékenységéről. Pénteken este 20 órai kezdettel a košicei Művészek Házában rendezik meg az iskola végzett növendékeinek táncmulatsággal egybekötött jubileumi találkozóját. l—k—i NAPJAINKBAN, az élet különböző területein végbemenő mélyreható változásokhoz csupán évekre, hónapokra vagy hetekre, a korábbi történelmi korszakban azonban mindehhez évezredekre, évszázadokra, de legalábbis évtizedekre volt szükség. Joggal mondhatjuk, hogy a „gyorsuló idő" korában élűnk. Köztudott, hogy a „hagyományos sajtó" mellé az utóbbi évtizedekben felzárkózött az „elektronikus sajtó": a rádió és a televízió is, és ma már ezek a tömegtájékoztatási eszközök legnélkülözhetetlenebb formái. Személyiségformáló szerepük, tömeghatásuk rendkívül jelentős. A televízió számtalan előnye mellett- azonban annak hátrányairól sem feledkezhetünk meg. Szülők, pedagógusok részéről gyakran hangzik el panaszként, hogy a gyerekek a televízió varázslatában élnek, bekapcsolják a készüléket, s a műsor kezdésétől az utolsó szignálig el nem mozdulnak mellőle. Szabad idejük jelentős részét töltik televíziónézéssel és rádióhallgatással, s ezáltal automatikusan háttérbe szorítják az olvasást vagy a szabad idő eltöltésének más hasznos formáit. A gyorsuló világ emberének tehát problémát jelent egyrészt az, milyen formában tud lépést tartani a világ eseményeivel, hogyan tudja követni az élet különböző területein végbemenő változásokat, azaz milyen módon képes megbirkózni a rázúduló óriási információáradattal, továbbá, e sokféle információból hogyan válassza ki a legszükségesebbet, másrészt a rendelkezésére álló, amúgyis igen kevés szabad időt hogyan tudja minél hasznosabban eltölteni, maximálisan kihasználni. Ma ez azért kulcskérdéseink egyike, mert az önképzés és az önnevelés permanens jelenséggé vált. Ebben a folyamatban az iskola szerepe azonban más. mint évszázadokkal, évtizedekkel ezelőtt. Napjainkban a permanens képzést csupán megalapozza az iskola. Mindez pedig a fokozatosság elvét figyelembe véve olyan formában történik, helyesebben kell, hogy történjen, hogy az általánosan képző iskola alap- és középfokát a szakképzés kövesse alsó, középső és felső szinten, majd ezt a szakképzettség megszerzése után a folyamatos továbbképzés váltsa fel a szakma területén éppen úgy, akárcsak az ún. általános művelődés terén. AZ ÁLTALÁNOS ÉS SZAKKÉPZÉS tulajdonképpen mér 6 —7 éves kirban kezdődik. Figyelembe véve az e korú gyerekek általános és specifikus életkori sajátosságait, mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a gyerekek az őket ért hatásokra igen élénken reagálnak, könnyen formálhatók. Ebből következően egyáltalán nem mindegy a szülőknek, pedagógusoknak, hogy gyermekeiket milyen hatások érik, hogy a rájuk zúduló információáradatból a fiatalok mit választanak ki. Ahhoz azonban, hogy a választásuk megfelelő legyen, arra van szükség, hogy kialakítsuk választóképességüket, ugyanis a gyerekek még nem rendelkeznek megfelelő személyiségjegyekkel. Ezért nincs még önálló véleményük, nem eléggé tájékozottak, ízlésük még nem érte el a megfelelő szintet, kritikailag nem nagyon tudnak mérlegelni, azaz választóképességük még gyermekcipőben jár. A felnőttekre ls. de a gyerekekre még fokozottabban érvényes, hogy többségük válogatás nélkül olvas, ami éppen a kezébe kerül. Nem tartalmi ismérvek alapján válogatja ki a különféle műsorfüzetekből azt, milyen filmet, színdarabot, tárlatot nézzen meg a közeljövőben, vagy milyen folyóiratot, könyvet olvasson el. Mind a választóképesség fejlesztésében, mind pedig abban, hogy az olvasók megfelelő tájékozottságra tegyenek szert, az iskola mellett igen figyelemre méltó a tömegkommunikációs eszközök szerepe is. Ezzel kapcsolatban felvetődik a kérdés: Miben vagy milyen területeken nyújthatunk segítséget és hogyan? Az olvasónak a könyvpiac gazdag könyvterméséből még a számára szükséges anyagok kiválasztása is komoly problémát jelent, nemhogy az egész áttekintése. Ugyancsak nehéz eldöntenie, hogy a színházak, filmszínházak műsorában feltüntetett programból mit nézzen meg. Hasonlóan problematikus a sajtó, a rádió és a televízió gazdag programjaiból is kiválasztani az olvasó számára a legérdekesebbeket. A tömegtájékoztató eszközök figyelemmel kísérésére elsősor, ban azért van szükség, hogy egyrészt értesüljünk az eseményekről és tájékozódjunk a különböző területek gazdag és sokszínű programjairól, más. részt ezekből tudatosan kiválaszthassuk a számunkra figye, lemre méltókat. A gyerekek esetében a már korábban jelzett okok miatt még fokozottabb mértékben szükség van ezek segítségére. Vajon gyakorlatilag hogyan alakíthatjuk ki a gyerekekben a megfelelő belátáson alapuló választást, vagyis a fiatalok az idők folyamán tudatos megfigyeléssel, ismeretek és tapasztalatok fokozatos megszerzésével hogyan jutnak el odáig, hogy fel tudják becsülni az egyes szórakoztató művek valódi értékét, a műfajokat, kifejezési eszközöket stb.? A MEGFELELŐ VÁLASZTÁ. SOK kialakításánál — különösen kezdetben — a pedagógusok, szülők, könyvtárosok mellett e'isősorban a sajtó, a rádió és a televízió írásaira, műsoraira támaszkodhatnak a gyerekek. Ahhoz azonban, hogy az érdekesebb műsorokról, anyagokról időben értesüljenek, rendszeresen kísérjék figyelemmel e tömegkommunikációs eszközök műsortájékoztatásait is. A legkülönbözőbb formák, lehetőségek állnak e tájékoztatásban a rendelkezésre. Elsőként talán a tömegkommunikációs eszközök cikkeinek, műsorainak beharango. zását említeném. Ez vonatkozhat a szóban forgó hét kiemelt anyagaira, a napi műsorra, de vonatkozhat a következő hét vagy esetleg egy hosszabb időszak érdekesebb anyagainak csupán érdeklődésfelkeltést szolgáló ismertetésére. A szokásos műsortájékoztatók mellett — amelyek tehát csupán a műsorok témájára és időpontjára hívják fel a figyelmet — vannak olyanok is, amelyek egy-egy kiemelt mü» sort mélyrehatóan elemeznek. Idővel a gyakorlat hozzájárul az ifjú emberek önállóvá fejlődéséhez. Ekkor már saját maguk is helyesen és tudatosan képesek választani. Amenynyiben elértük e célunkat, vagyis a helyes választás megvalósul, a fiatalok nemcsak szabad idejükben kapcsolják majd be a televízió- és rádiókészüléket, hanem a programot érdeklődésüknek megfelelően választják ki. A műsorszám befejezése után pedig képesek lesznek kikapcsolni a készüléket, és a még rendelkezésre álló szabad időt más, ugyancsak hasznos tevékenységgel fogják eltölteni. SUMMÁZVA AZ ELMONDOTTAKAT: az idő rohan, valósággal száguld. A gyerekek bizonyos tekintetben még nagyobb időhiánnyal küszködnek, mint a felnőttek. Tehát állandó problémaként jelentkezik náluk a helyes munkabeosztás iránti igény, amelyben megfelelő idő jut a tanulásra, a játékra, a mozira, a színházra, a televízióra, múzeumlátogatásra, sportra és minden másra, egyszóval az önművelésre. A permanens önnevelés, önképzés folyamatában, és a tudatos, helyes ízlésen alapuló választásban az eddigieknél talán még jobban kellene támaszkodni a sajtó, a rádió és a televízió írásaira, műsoraira és a miisortájékoztatókra. Dr. MÉRŰ ÉVA Kisváros nagy problémákkal