Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-30 / 156. szám, szerda

Furcsa semlegesség — Egész sor lény bizonyítja, hogy az osztrák semlegességről esak feltételes módban beszélhetünk. Ezt nemcsak a ma, de a tegnap tényei is bizonyítják — olvashatjuk fán Imrich egész újságoldalt betöltő cikkének bevezetőjében a Práce cseh szakszervezeti napilap pénteki számában. Az alábbiakban részletesen ismertetjük fán Imrich cikkét. Az osztrák semlegességgyakorlatban semmit sem különbözik azoktól a nyugati országoktól, amelyekben a militarista és revansista körök nem rejtik véka alá a szocialista országokkal szembeni állásfoglalásukat. Ebben az országban is tárt karokkal fogadják a csehszlovákiai menekülteket, legyenek azok politikai kalandorok, vagy közönséges bűnözők. A semleges Ausztria éppúgy védelmébe veszi őket, mint repülőgépeink elrablóit, akikre az osztrák bíróságok, ellentétben minden jogrenddel, nevetségesen alacsony büntetést szabnak. Ebben az országban is jelennek meg emigráns-sajtókiadványok és kiadnak olyan „műalkotásokat" is, amelyek gátlástalanul rágalmazzák és sértegetik Csehszlováklát és más szocialista országokat. A menekültek között itt is toborozzák a kapitalista nyugat számára az olcsó munkaerőt, s ha egyes menekültek kötélnek állnak, akkor a nyugati kémszervezetek jövő ügynökeit is. A legjobban felháborító és elítélendő az, hogy a semlegességét annyira hangoztató ország hivatalos sajtója és egyéb hírközlő szervei durván sértegetik országunk vezetőit és beavatkoznak belügyeinkbe. Csak a vak nem látja, -hogy Ausztria gondosan teljesíti a Nyugatnak Csehszlovákia és a szocialista országok, ideértve Jugoszláviát is — elleni politikai irányvonalát. Dr. B. Kreisky és más osztrák kormánytényezők J968-ban támogatták a csehszlovákiai ellenforradalmi puccsot. Nemcsak hallgatólagos beleegyezésükkel, de nyílt, tüntetésekre felszólító, a szovjet csapatoknak Csehszlovákiából való távozását követelő felszólításokkal. Még ma sem nyughatnak. Nyíltan hirdetik Csehszlovákia ún. korlátozott szuverenitásáról szóló koholmányokat és nem hagynak fel vezetőink rágalmazásával sem. Csehszlovák-ellenes kampányaik fokozása érdekében maguk szervezte határíncidenseket provokálnak, de ugyanakkor nagy támogatásban részesítik a csehszlovák menekültek reakciós tevékenységét. Az utóbbi 'hónapokban erősödött a különféle szélsőjobboldali, elsősorban monarchlsta szervezetek aktivizációja. Ezek a szervezetek nem kis „feladatokat" tűztek maguk elé: Fő céljuk Közép- és Délkelet-Európa jelenlegi területi elrendezésének megszüntetése és az ún. Duna-Föderáció létrehozása (amelybe bekalkulálták Csehszlovákia területét is). Ez a föderáció később átnőne az Európai Egyesült Államokba. Terveik szerint - a föderáció élén nem más, mint Habsburg Ottó állna, akinek az osztrák szocialista párt lehetővé teszi, hogy a semleges Ausztria földjén hirdesse agresszív terveit és toborozza híveit az ún. páneurópai mozgalom számára. A cikkíró rámutat, hogy Habsburg Ottó ausztriai előadó körútjain az egyesült Európa gondolatán kívül elemzi a jelenlegi világhelyzetet, Ausztria gazdasági problémáit stb. Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy a semleges Ausztria bizonyos körei nemcsak Habsburg Ottót, de az általa hirdetett nézeteket is támogatják. Például Alfons von Dalma alias Štefan Tomičič, az osztrák rádió politikai hírszolgálatának főnöke, F. J. Strauss egykori személyi titkára és Habsburg Ottó bizalmasa. A régi horvát családból származó Dalma 1941ben belépett az Usztasa terrorszervezetbe, s 1942-—1944 között e- szervezet sajtófőnöki tisztjét látta el. 1948-ban megkapja az osztrák állampolgárságot, szoros kapcsolatok fűzik a müncheni politikai körökhöz és Strauss miniszteren keresztül a nyugat-németországi horvát nacionalistákhoz. Híve a „horvát pártnak", amelynek célja Horvátország kiszakítása a jugoszláv államszövetségből. Hozzá kell még tenni, hogy Dalma, alias Tomičič a második világháború alatt terrorcselekményeket követett el, s ezért háborús bűnösként kellett volna elítélni. Nyílt titok az is, hogy a Dalma támogatta nacionalista szervezetek terve Horvátország és Szlovénia kiszakítása Jugoszláviából, s terveik szerint e területek feje Habsburg Ottó lenne, miniszterelnöke pedig Dalma. Május 25-én Habsburg Ottó a Kroner Zeitungban „Tito 79. születésnapja" című cikkében azt írta, hogy „a nem szilárd alapokon álló diktátor-rendszerű államokban, mint Jugoszlávia, nagyon égető az utódlás kérdése. Jugoszlávia a nemzetközi fejlődés és a szerbek hatalmi törekvéseinek a gyümölcse... A második világháború után Titónak sikerült a kimerült lakosságnak pihenő-szünetet adni, de a nemzetiségi kérdést nem oldotta meg. Egy több nemzetiségű államot csakis nemzetek fölötti módon lehet kormányozni, 6 Jugoszláviában nincs ember, aki valamennyi nemzet fölött állna stb. stb ..." Ottó képzelődései egyszerűen nem ismernek határt. Lelki szemei előtt már nyilván látja, hogy mint Jugoszlávia nemzeti egységének megteremtője, fehér lovon Belgrádba lovagol. A Práce cikkírója végül rámutat: A szomszédos országok közti kapcsolatok érdekében itt az ideje, hogy azok, akik nagyvonalúan megengedik, hogy Ausztriából szinte naponta „beavatott" tanácsokat osztogassanak viszonyaink és belügyeink rendezésére és a legképtelenebb hazugságokat és provokációkat agyalják ki — először a maguk portája előtt seperjenek. Az otthoni nagytakarítás receptje nagyon egyszerű: következetesen betartani mindezt, amit az Ausztria semlegességéről szóló egyezmény előír. ism j BELPOLITIKAI KOMMENTÁR KÉSZSÉG, UDVARIASSÁG Az elmúlt időszakban üzleteinkben sokszor hiányoztak egyes árucikkek, kicsi volt az áruválaszték. Ennek sem a vásárlók, sem a kereskedelemben dolgozók nem örültek. Ezért részben érthető, hogy a kért áru helyett ingerülten vágták oda: „nincs". Még a „kérem" szót is elhagyták. Természetesen, a vevő bosszankodott, mert nem tudta megvásárolni, amire szüksége volt, s bosszúságát még csak fokozta az elárusító udvariatlansága. A belkereskedelmi piac ellátása azóta konszolidálódott. Bővebb az áruválaszték, csökken a hiánycikkek száma. Az emberek megnyugodtak, mert tudják, hogy bármikor vásárolhatnak, s nem kell lesniük, hogy melyik üzletbe mikor érkezik áru. Persze ezek után sem mondhatjuk, hogy állami kiskereskedelmi hálózatunkban minden a legnagyobb rendben van. Ezért is szögezi le az 1971—1975. évi népgazdasági irányelv: „Elsődleges politikai és gazdasági feladatnak tekinthető a belpiac színvo nalának fokozatos emelése, azaz a lakosság folyamatosabb ellátása alapvető árufajtákkal, és főként a lakosság keresletének kielégítésében, a termékek választéka, minősége, változatossága és a termékek összes árcsoportjai tekintetében mutatkozó fogyatékosságok fokozatos kiküszöbölése". A múlt évben több üzlet nein teljesítette pénzügyi tervét. Ebből az üzletvezetők levonhatták, illetve le kell vonniuk a tanulságot. Tudatosítaniuk kell, hogy az eladók és a vásárlók közti kapcsolat megjavítása döntően befolyásolja munkájuk eredményét. E téren ugyanis még bőven akad javítani való. Még ma sem ritkaság, hogyha a vásárló egy áruból két-három színváltozatot óhajt megtekinteni, az elárusító már a pokolba kívánja őt. Ha netalán tovább válogat, akkor ingerülten felhangzik a „másfajta nincs" tájékoztatás. A helyzet megjavításának szükségességét felismerték a bratislavai Odeva vezetői is. A kongresszus utáni napokban az üzem vezetősége, a SZISZ és a szakszervezet üzemi bizottsága felhívással fordult az OTEX vezérigazgatóságához tartozó ruha- és textilüzemek, illetve üzletek dolgozóihoz. Elsősorban is az eladás színvonalának és kulturáltságának emelését, az elárusítók udvariasságát, a becsületes árusítás alapelveinek betartását tűzték ki célul. Az említett üzem vezetői e célok elérését a nevelőniunka megjavításában látják. Ezt kellene felismerni más kereskedelmi létesítményekben is. A jó üzletvezető sokat tehet a helyzet javítása érdekében. Most, amikor az üzletek már nem annyira zsúfoltak, jobban megfigyelhetik beosztottjaik munkáját. A ke reskedelemben is jobban kell érvényesíteni a differenciált jutalmazást. Persze emellett nem kell fukarkodni a jól dolgozók megdicsérésével, de a hanyagok megdorgálásával sem. Az ötéves terv irányszámai a belpiaccal kapcsolatban megemlítik, hogy ax 1971—1975-ös években 28— 30 százalékkal kell növelnünk a kiskereskedelmi áruforgalmat. Ez csak úgy lehetséges, ha az ellátás javításán és a választék bővitésén kfvül az elárusítás terén is minőségi javulást érünk el. NÉMETH 1ANOS 7. Az Északnyugati Front helyzete továbbra is erősen rosszabbodott. A hónap végén Sztálin ismét változtatásokot hajtott végre a katonai vezetésben. Június 30-án az Északnyugati Front törzsfőnökévé Vatutyín tábornokot nevezték ki. A 27. hadsereg július 2-án az ellenséges erőktől szorongatva megkezdte a visszavonulást. A hadsereg az egész idő alatt széles arcvonalon horcolt és nem volt sem elegendő élőereje, sem eszköze ahhoz, hogy mélyen lépcsőzött védelmet szervezzen. Mivel tartalékaink későn érték el a Velikaja folyót, az ellenség menetből elfoglalta Pszkov városát. Az Északnyugati Front 8. hadserege, elvesztve összeköttetését a többi erőkkel észak felé vonult vissza. Ily módon az Északnyugati Front a háború első 18 napja alott elvesztette Litvániát, Lettországot és az OSZFSZK területének egy részét is. A Nyugati Front vityebszki, orsai, mogiljovi és bobrujszki irányában július első napjaiban elkezdődött ütközetekben az ellenség páncélos és gépesített csapatai, valamint repülői nyomasztó fölényben voltak. Szakadatlan harcokban kifáradt csapataink kelet felé vonultak vissza, de eközben állandóan arra törekedtek, hogy minél nagyobb veszteséget okozzanak az ellenségnek, és minél hoszszabb időre feltartóztassák a védelmi terepszakaszokon. A Brezina folyőnál csapataink különösen szívósan harcoltak Boriszov város körzetében, ahol a boriszovl páncélos Iskola küzdött I. Z. Szuszajkov hadosztálykomisszár vezetésével. Ebben az időben érkezett oda az I. „Moszkvai" gépkocsizó lövészhodosztály J. G. Krejzer vezérőrnagy parancsnoksága alatt. A moszkvai hadosztály hadilétszámra volt feltöltve, jó kiképzésben részesült és T - 34-esekkel rendelkezett. Krejzer tábornoknak a boriszovi páncélos iskolát is parancsnoksága alá rendelve sikerült több mint két napon át feltartóztatnia az ellenség megerősített 18. páncélos hadosztályát. Ennek akkoriban nagy jelentősége volt. A déli arcvonalon Románia területéről megkezdték támadásukat a német - román csapatok. Az első 6 napon az ellenségnek heves harcok árán sikerült áttörnie a Déli Front védelmét és mintegy 60 km-t előrenyomulnio. A Délnyugati Front helyzete jelentős mértékben rosszabodott, ebben az időben ugyanis a német csapatok több próbálkozás után Rovno Dubno - Kremenyec körzetében végül is áttörték a védelmet és beözönlöttek a keletkezett résbe. A német csapatok július 4-én elérték a novograd - volinszki megerődített körletet, ahol rohamaikat, nagy veszteségeket okozva, visszavertük. Az ellenség páncélos és gépesített erőit itt majdnem három napig sikerült feltartóztatni. Az ellenség, miután itt nem ért el sikert, Novograd - Volinszkijtől délre csoportosította át erőit. Július 7-én elfoglalta Bergyicsevet, majd július 9-én Zsitomirt. Bergyicsev és Zsitomir elfoglalása, továbbá a román - német csapatoknak a mogiljov - podolszki irányában folytatódó támadása növelte a Délnyugati Fronthoz tartozó 12., 26. és 6. hadsereg bekerítésének a veszélyét. Ezek a hadseregek harcolva lassan vonultak visszo kelet felé. Ekkor a Délnyugati Front parancsnoksága július 9-én ellencsapást szervezett Bergyicsev ellen, hogy elhárítsa a bekerítés veszélyét. Ugyanakkor a Délnyugati Front a korosztyenkói megerősített körlet felől erős ellencsapást mért az ellenség I. páncélos csoportjának a szárnyára. A Bergyicsev - Zsitomir körzetében július 9-én elkezdődött horc július 16-ig tartott. A német „Dél" hadseregcsoport parancsnoksága, miután csapatai nagy veszteségeket szenvedtek és attól tartott, hogy észak felől csapást mérnek főcsoportosításának a szárnyára, Zsitomir körzetében beszüntette a támadást. Ez lehetővé tette a Délnyugati Front parancsnokságának, hogy a 6. és 12. hadsereg erőinek zömét kivonja a fenyegető bekerítés alól és jelentősen megerősítse Kijev védelmét. Ily módon az ellenségnek ismét nem sikerült bekerítenie a Délnyugati Front csapatait. A németek egész idö alatt kénytelenek voltak véres ütközeteket vívni. A Kleist-csoport páncélos és gépesített magasabb egységei nem tudták tehát kicsikarni az áttörést és nem tudtak kijutni o hadműveleti térségbe. Haditengerészeti erőinknek a háború elején nem voltak nagyobb ütközetei a német haditengerészeti erőkkel, és főként a légitámadásokat hárították el. A Balti Flotta azonban nehéz helyzetben volt. Különösen súlyosbodott a fő haditengerészeti támaszpont helyzete, ahol anyagi készletei voltak. Atallinni támaszpontnak és Tallinn városának az Északnyugati Front 8. hadseregének sikertelen tevékenysége folytán gyenge volt a fedezete o szárazföld felől. A Vörös Zászló Renddel kitüntetett Balti Flotta minden erejét Észtország fővárosának a védelmére irányítottuk. Hozzá csatlakozott a város felfegyverzett munkásosztagai. A Tallinnhoz vezető utokon sietve épültek a védelmi terepszakaszok, műszaki zárak, s a városban levő objektumokat felkészítették a védelemre. A 8. hadsereg 10. lövészhadteste, a tengerészgyalogos csapatok, a flotta hajótüzérsége és a felfegyverzett tallinni népfelkelők hősiesen visszaverték az ellenségnek azt a kísérletét, hogy menetből elfoglalja a várost és a haditengerészeti támaszpontot. Július végén és majdnem egész augusztusban folyt a csata Tallinnért és a flotta fő haditengerészeti támaszpontjáért. Csapataink kimerülése és az ellenséges csapatok megerősítése miatt augusztus végén o Főparancsnokság Főhadiszállása űgy határozott, hogy a flotto hajóit o haditengerészeti támoszpontról Kronstadíba és a leningrádi kikötőbe irányítja és feladja Tallinnt. A tallinni hídfőállásért vívott csatákban a flotta repülői oktívan és közvetlenül részt vettek, támadták az ellenség rohamozó magasabb egységeit. A balti tengerészeknek is elismeréssel kell adóznunk: szárazföldön és vízen egyaránt igozi hő sokként verekedtek. Az Északi Flotta ezalatt az Északi Front csapataival működött együtt és tengeralattjáró tevékenységet folytatott a Petsamóból nikkelércet szállító német hajók ellen. A Fekete-tengeri Flotta főképpen a tenger melléki hadseregeknek szállított katonát és hadianyagot, s horcolt az ellenség hajózási útvonalain, akadályozta a román és bolgár kikötőkbe irányuló szállításokat. A Fekete-tengeri Flotta hajóinak egy csoportja repülőink támogatásával csapóst mért a Constantoi román flotta támaszpontjára. A flotta repülői rendszeresen bombázták a román olajkutakat és vasúti csomópontokat. Majdnem három hét telt el azóto, hogy a fasiszta Németország sárba taposva a megnemtámadási szerződést, fegyveres erőivel betört országunkba. A hitlerista csapatok mór ez alatt az idö alatt mintegy 100 000 embert, több mint 1000 repülőgépet és majd másfél ezer harckocsit vesztettek. (A háború elején meglevő harckocsik 50 százalékát.) A Szovjet Fegyveres Erők és különösen o Nyugati Front csapatai nagy veszteségeket szenvedtek, s ez súlyosan kihatott az események későbbi alakulására. A szovjet - német arcvonal erőviszonyai most még inkább kedveztek az ellenségnek. Az ellenség számottevő sikereket ért el: 500 - 600 km mélyen előrenyomult az ország belsejébe és gazdaságilag fontos vidékeket, valamint hadászati objektumokat foglalt el. Mindez rendkívül váratlanul érte a szovjet népet és csapatainkat. De ezekben a nehéz napokban különös erővel mutatkozott meg a szovjet emberek erkölcsi-politikai egysége. A párt és a nép nem ingott meg. Már az első pillanatban megindult és napról napra fokozódott a párt nagyarányú szervező és politikai tevékenysége, amely teljesen és kizárólag egy cél szolgálatában állt - a nép minden erejét az ellenség visszaverésére mozgósítani. (Folytattuk l