Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-01 / 128. szám, kedd

vsti Csehszlovákia Kommunista Partia XIV. kongresszusának vitása Anna Diechová elvtársnö felszólalása Minden becsületesen gondolkozó em­ber kell, hogy büszke legyen azokra az eredményekre, amelyeket társadalmunk a párt vezetésével elért. A szocializmus építése átütő sikereket hozott a társa dalmi élet valamennyi szakaszán, ame­lyeknek nincs párjuk még a fejlett tő­késországokban sem. És mégis, ezt az építőmunkát megzavarták, megkísérel­ték visszafelé fordítani a történelmi fej­lődést, virágzó hazánkat a kizsákmá­nyoló osztályok hatalmába akarták ad­ni, és ezáltal meg akarták semmisíteni az elmúlt időszakban vívott hősies har­cunk eredményeit. Miben keressük az előző évek válsá­gának okait? Csupán pártunk gyenge, határozatlan vezetősége volt hibás? Ho­gyan lehetséges, hogy számos becsüle­tes kommunista is engedett a jobboldali nyomásnak. Ennek oka a párt ideológiai munká­jának bűnös elhanyagolása volt, minek következtében csökkent a párt befolyá­sa a dolgozók soraiban. Az eszmei mun­ka hatásának gyengülése már 1960 után kezdődött. Megszüntettük a marxizmus —leninizmus járási tanácsadó- és tanu­lóhelyeit, amelyek a szocialista nevelés központjai voltak. Elhanyagoltuk továbbá az alapszer­vezetekben a párttagok párton belüli nevelését. így azután nem csoda, hogy az emberek a nehéz helyzetekben nem tudtak tájékozódni, nem ismerték fel a jobboldal pártellenes céljait. Mindebből következik, hogy a párt el­sőrendű feladata szüntelenül mélyíteni az ideológiai munkát, mert ez a munka mozgatja az egész társadalmat, a politi­kát, a kultúrát és a gazdaságot. Nemegyszer siránkozunk a rossz munkaerkölcs, a munkaidő ki nem hasz­nálása, a rossz minőségű árucikkek stb. miatt. Vajon gondolunk-e arra, hogy e fogyatékosságok gyökerei éppen az em­berek tudatában rejlenek? A kommunis­táknak mindig tudniuk kell meggyőzni a többieket, hogy gondolkodjanak el munkájuk felett, hogy a párt eszméi és célkitűzései behatoljanak tudatukba, mert csak így fogják munkájukat cél­tudatosan végezni, csak így tekintenek majd -a jelenségekre osztályszempont­ból, és ez biztosítja az egész szocialis­ta társadalom javáért végzett sikeres munkát. Mint a népi milícia tagja, főként azt szeretném kiemelni, hogy a bonyolult politikai fejlődésben a népi milícia tag­jai helyes álláspontot foglaltak el. Ez nem véletlen. Ha elgondolkozunk en­nek okain, arra a következetetésre ju­tunk, hogy a népi milícia egységeit dön­tő többségben munkások és munkás­származású műszaki értelmiségiek al­kotják. Mint minden szervezet, a nőszervezet is válságos időszakot élt át. A fogyaté­kosságok ellenére a nők közül sokan szilárdan álltak a marxizmus—leniniz­mus és a proletár internacionalizmus pozícióin. Merem állítani, hogy az ese­tek többségében ezek olyan nők voltak, akik átélték az első Csehszlovák Köz­társaság rendszerét és a világháború megpróbáltatásait. Ezek a nők nem vál­hattak árulókká, szilárdan álltak fér­jeik, elvtársaik és barátaik oldalán az 1968—196-es évek bonyolult időszaká­ban is, és főként a politikai és a gazda­sági konszolidáció feladatainak teljesí­tése során, A nők, a párt vagy a nő­szövetség tagjai, fontos szerepet játsza­nak, mert azonkívül, hogy felelős fel­adatokat teljesítenek munkahelyeiken, nevelési feladatot is végeznek. Ezért a nők nevelésénél minden formát felhasz­nálunk. Külön ki akarom emelni járásunk nőinek a nemzeteink és a Szovjetunió népei közötti internacionális és testvéri kapcsolatok megszilárdítása terén ki­fejtett munkáját. Különböző nőtalálko­zók szervezésével, a hazánk felszabadí­tásáért vívott harcok színhelyeinek kö­zös látogatásaival, amelyeken a szovjet hadsereg katonáinak a feleségei is részt vesznek, elmélyítjük népeink kölcsönös barátságát. A járásunk és kerületünk területén levő szovjet katonák, szovjet nők úgy érzik magukat körünkben, mint hozzátartozóik körében. Ez a leg­nagyobb hálánk azért, hogy két ízben is, 1945-ben és 1968-ban is meghozták szabadságun kat. Erről a helyről is hazánk Valamennyi nőjéhez, asszonyához fordulok, hogy nevelőmunkájukkal oltsák be gyerme­keik tudatúba leghűségesebb barátunk — a szovjet nép iránti szeretetet. Nőinket továbbra is nevelni fogjuk és előkészítjük őket arra, hogy különféle funkciókat vállalhassanak mind politi­kai, tnind gazdasági szakaszon. A nők ma már minden területen beváltak, s ezért nem lehet mellőzni őket, amint ezt beszámolójában Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB első titkára is megerősítet­te. Mindeddig, sajnos, még sok esetben kevés nőt emelnek ki a párt- és az ál­lami szervekbe, vagy vezető gazdasági tisztségekre. Sok olyan munkahely van, ahol a dolgozók 80 százaléka nő, de a vezető rendszerint férfi. Ha tehát a nők e munkahelyeken teljesíteni tudják a tervfeladatokat, akkor megfelelő kivá­lasztással, neveléssel és előkészítéssel bizonyára akad megfelelő nő a vezető tisztségre is. Ez a kérdés különösen most időszerű, amikor a nemzeti bizottságok választá­saira készülünk, amelyekben a nőknek sokkal nagyobb százalékban kellene ak­tívan dolgozniuk, mint eddig. Hiszen éppen a nemzeti bizottságok azok a szervek, amelyek az elet kérdéseivel, az emberek együttélésének problémáival foglalkoznak. Ki oldhatná meg jobban e problémákat, mint a nők, akikhez e dolgok a legközelebb állnak, mert a legjobban érintik őket. Nőinket az emberek közötti kapcsola­tok megszilárdítására fogjuk vezetni, jövőnk, életszínvonalunk emelkedése at­tól függ, hogyan fogunk dolgozni, mi­lyen értékeket hozunk létre. A szocia­lista rendszer tervgazdálkodáson ala­pul. Mindnyájan tudjuk, mi a teendőnk, ismerjük feladatainkat. A tervfeladatok teljesítéséhez azonban a jó munkaszer­vezésen kívül baráti és elvtársi légkör, jó hangulat is szükséges, amelyben öröm a munka. A szocialista rendszer új erkölcsöt teremt, amely az embert más kritériumok alapján értékeli, mint a tőkés társadalom. Mi, nők, a zvoleni járás és a közép­szlovákiai kerület pártfunkcionáriusai, a Szlovák Nőszövetség funkcionáriusai e dicső jubileumot is felhasználjuk a nők politikai és munkaaktivitásának fejlesztésére, az üzemekben és más munkahelyeken megnyerjük a nőket, hogy aktívan részt vegyenek a „Min­denki szocialista módon" mozgalomban. amelyek egész népünk feladatai és cél­kitűzései voltak és lesznek. Dolgozóink millióinak az értékes és teljesített kö­telezettségvállalásokban kifejezett üd­vözlete, az a bizalom és szeretet, amely­lyel ezt a tanácskozást fogadták, bizto­sítéka annak, hogy az igényes, ám szép távlatok mielőbb valóra válnak." Michal Zákovič felszólalásának be­fejező részében biztosította a kongresz­szus résztvevőit, hogy a Csehszlovákia Kommunista Pártja által elfogadott va­lamennyi határozatot, célkitűzést, ösz­tönzést a Szabadságpárt is minden kö­rülmények között támogatni fogja. Michal Žákovicnak, a Szabadságpárt elnökének felszólalása Felszólalásának bevezető részében üdvözölte a küldötteket és köszönetet mondott a CSKP XIV. kongresszusára való meghívásáért. Azután folytatta: „A gyönyörű ünnepélyes Prágába mély élményekkel, és azzal az örvendetes ér­zéssel érkeztünk, hogy a kongresszus küldöttei, a dolgozó nép tolmácsai itt kifejezik becsületes állampolgáraink­nak a szocializmus nagy eszméi iránti határtalan hűségét, közös hazánk — a Csehszlovák Szocialista Köztársaság — iránti szeretetét, hűséges szövetsége­sünkkel és felszabadítónkkal, a Szovjet­unióval és a szocialista tábor többi or­szágával való megbonthatatlan barátsá­gát. Örökre a kommunista párt halhatat­lan érdeme marad, hogy Szlovákia fej­lett, korszerű országgá változott, hogy a testvéri cseh nemzet oldalán eléri év­százados vágyainak teljesülését. Szlo­vákia nagyszerű iparosítása, az igazsá­gos lenini nemzetiségi politika, mindez a kommunista párt a nép jóléte, vilá­gos jövője érdekében vívott — fél év­százados küzdelmének gazdag gyümöl­cse. Mély hálával tartozunk a kommunis­ta pártnak, vezetőségének, élén dr. Hu­sák elvtárssal, öntudatos tagjainak és funkcionáriusainak azért, hogy valóban mint szemünk fényét védelmezte a Szov­jetunióval való barátságunkat és szö­Márie Barešová elvtársnő felszólalása vétségünkét, hogy szembeszállt a ha­zai és a külföldi reakciónak a január utáni válságos időszakban indított ár­mánykodó, gonosz támadásával. Az ál­datlan időszak helyzetéből merített is­meretek megvilágításában világosan tu­datosítjuk, milyen sorsszerű megpróbál­tatásokon mentünk keresztül, s mit je­lentett a testvéri szovjet nép és további szövetségeseink internacionális segít­sége. Tapasztalatból tudjuk, hogy a CSKP köztársaságunk valamennyi egész­séges erejét a nagy mű valóra váltására akarja vezetni, nevelni és erejüket össz­pontosítani. Programja — szocialista hazánk felvirágoztatása — az állampol­gárok közös ügye, egész Nemzeti Fron­tunk tevékenységének tartalma. E program telejsítését őszintén, öntu­datosan és felelősségteljesen vállaljuk mi is, a Szabadságpárt tagjai, és társa­dalmunk vezető erejébe vetett határta­lan bizalommal, lehetőségeink szerint a Nemzeti Frontban részt akarunk ven­ni e nagyszerű mű építésében. E dicső kongresszusról mindnyájan azzal a felemelő érzéssel távozunk, hogy nemzeteink jövője, a szeretett Csehszlovák Szocialista Köztársaság felvirágoztatása, jelen és jövő nemze­dékünk jóléte, békés jövője jó és meg­bízható kezekbe került. Teljes felelősségérzettel tanácskoz­nak itt azon feladatok végrehajtásáról, A közszükségleti iparban dolgozom, ezért nemcsak az irányítómunka prob­lémáival fogok foglalkozni, hanem munkásaink, és elsősorban a nők bo­nyolult problémáival is, akik a köz­szükségleti ipar egyes üzemeiben a dolgozók 80 százalékát alkotják. A közszükségleti ipar fontossága ab­ban rejlik, hogy termékeink, a válasz­ték bősége, minősége és nem utolsó­sorban az ára is közvetlenül befolyá­solja a lakosság legszélesebb rétegei­nek gondolkodását. Ismerjük el, hogy az egyszerű, be­csületes állampolgárt gyakran nem is érdeklik annyira a nagy országos számadatok, hanem politikai és gaz­dasági helyzetünk fejlődését aszerint ítéli meg, hogy a piacon megvásárol­hatja-e azt, amire mindennapi életé­ben szüksége van. Ezt tudatosítania kell a közszükségleti ipar valameny­nyi dolgozójának, a vezető dolgozóktól kezdve a munkásokig. Mindenki végez­ze el lelkiismeretesen azt a munkát, amiért a rábízott szakaszon teljes po­litikai és gazdasági felelőssséget vi­sel. Amikor a központi bizottság 1969­ben és 1970-ben hozzánk fordult, hogy segítsük az ellátás biztosítását, nyug­tassuk meg a belföldi piac felszínét, és járuljunk hozzá a súlyos deviza­problémák megoldásához is, sokan kö­zülünk szabad szombatokon és vasárna­pokon is munkába mentek, annak el­lenére, hogy állandóan két műszakban dolgozunk. Nem titok, hogy a mi ipa­runkban a legnagyobb a műszakok száma, és a munka intenzitása jelen­tős. Meg kell említenem azokat a problé­mákat, amelyek kerületünkben, főként az egyes üzemekben gondot okoznak. Ilyen elsősorban a súlyos és hosszú ideje tartó munkaerőhiány és a nagy inunkaerőhullámzás, amit éppen az okoz, hogy az alkalmazottak nagy szá­zaléka nő. A fiatal nők közül sokan jól bedolgozzák magukat, de két-há­rom év múltán anyasági szabadságra mennek, vagy pedig férjhezmenetelük után férjüket követik. Bánt bennünket a munkából való távolmaradás nagy száma, amit egyrészt a betegség, más= részt pedig a családtagok ápolásának szükségessége okoz. További probléma, hogy a munkahe^ Iveken megfelelő beosztást biztosítsunk a terhes nők számára, mert az üze­mek nagymértékben szakosítottak, és csak igen kevés olyan munka van, amit az új hirdetmény értelmében a terhes nők elláthatnak. Egy másik komoly probléma, hogy egyműszakos munkalehetőséget bizto­sítsunk azoknak az anyáknak, akik 15 évesnél fiatalabb gyermekükről gon­doskodnak. Az igazsághoz híven meg kell mondani, hogy azon feladatok biz­tosítása érdekében, amelyeket teljesí­teni akarunk és teljesítenünk kell, gyakran nehezen megoldható helyzet­be kerülünk. Barešová elvtársnő felszólalása to­vábbi részében az új, korszerű techni­kának és technológiának a közszükség­leti iparban történő felhasználásáról beszélt, továbbá a komplex szocialis­ta racionalizálással és az ötödik ötéves terv irányelveivel foglalkozott. Mi, kommunisták kötelességünknek tartjuk e terveket feldolgozni minden egyes vállalat és üzem feltételeire, és főként megismertetni őket valameny­nyl dolgozóval, és megnyerni őket tel­jesítésükre. A pártszervezeteknek a szakszervezeteket arra kell vezetniük, hogy a szocialista munkaversenyt a legfontosabb problémákra irányítsák, hogy a meglevő és az újonnan alakuló szocialista munkabrigádok a gazdasá­gi vezetőséggel, a műszaki értelmiség­gel és a Szocialista Ifjúsági Szövetség szervezeteivel kölcsönös együttműkö­désben további utakat keressenek a tartalékok feltárására. Nézetünk sze­rint a legszükségesebb — amint erről az irányelvek is szólnak —, követke­zetesebben megkeresni a tartalékokat azokban az üzemrészlegekben és üze­mekben, amélyek újonnan épültek, korszerű technikával, szociális és hi­giéniai berendezésekkel vannak ellát­va, de csupán egy műszakban üzemel­nek, és emellett többségükben férfia­kat alkalmaznak. Leopold Kovalak elvtárs felszólalása Az észak-csehországi kerületi szer­vezet munkájában azokból az eredmé­nyekből indul ki, amelyeket pártunk új vezetősége elért az 1969 évi áprilisi plénum után a jobboldal elleni harc­ban és a realizációs irányelv teljesí­tésében. Életbe léptetjük a Központi Bizottság decemberi plénumának hatá­rozatait és elmondhatjuk, hogy azokat nemcsak az évzáró taggyűlések és konferenciák foglalják bele a párt­szervek és -szervezetek munkatervei­be, hanem azokat ma már a pártmun­kában elért konkrét és jelentős ered­ményekkel, kerületünk gazdasági ered­ményeivel is alátámaszthatjuk. A XIV. kongresszus alapanyagait, főként az ötödik ötéves terv irányel­veit is népes aktívával tárgyaltuk le, és több irányban, például a mezőgaz­daságot illetően részben már fel is dolgoztuk a kerületi pártbizottság plé­numának legutóbbi ülésén. A pártaktí­va és a pártszervek is értékelik ezt a dokumentumot, amely hosszú idő után újból konkrét módon kifejezésre jut­tatja a párt gazdasági politikáját, és a dolgok Ismeretében vázolja kerüle­tünk fő problémáinak a megoldását is. Mindezek a tények megerősítik, hogy a párt irányvonala az áprilisi plénum után a párt, a gazdasági és a közélet megtisztítása a taktikai-politikai célki­tűzések fokozatos kidolgozásával és megvalósításával együtt helyes. Meg­felel nemcsak a párt belső szükségle­teinek és a társadalom konszolidáció­jának, hanem pártunk internacionális feladatainak is a jelenlegi világvi­szonylatban folyó osztályharcban. Ezekre a következtetésekre jutott tárgyalásaiban és határozataiban kerü­leti konferenciánk is. Értékelte, hogy a konszolidáció, a párt eszmei, szerve­zeti és akcióegységének jelenlegi fokát éppen azért érhettük el, mert Közpon­ti Bizottságunkra támaszkodhattunk és teljesen megbízhatunk annak vezető­ségében. Számunkra a kerületekben és a járásokban is ez gyakorlati iskola volt arra, hogy a bonyolult feltételek között hogyan kell értelmezni és meg­valósítani a vezetés és a tagság egy­ségét anélkül, hogy elszakadna a tn­. megektől. A párt egysége és tekintélye szem­pontjából óriási jelentőségű pártunk vezetőségének a marxizmus—leniniz­muson alapuló politikája. Ebben látjuk a párttagok elkötelezettsége, kerüle­tünk lakossága politikai és munkaak­tívitása növekedésének forrását is. Ezáltal fokozatosan megerősödik a párt és a nép kapcsolata. Kovalčík elvtárs a továbbiakban ar­ról beszélt, milyen szükséges most ugyanilyen következetességgel irányíta­ni a párt tevékenységét a dolgozók körében is, erősíteni a tömegpolitikai munkát, fokozni a párt nevelő hatását és színvonalát a lakosság valamennyi rétegében. Rámutatott, hogy az észak­csehországi kerület kommunistái nem­csak a párton belül, hanem a Nemzeti Frontban és a nemzeti bizottságokban is tevékenykednek. Munkájukat a já­rás, a kerület kulcsfontosságú üzemei­re összpontosították. Tárgyaltak értel­miségiekkel, miniszterekkel, kiváló munkásokkal, újítókkal és pártonkívü­liekkel is, valamint olyanokkal, akiket töröltek, vagy kizártak a pártból. Nyílt állásfoglalásunkat és érveinket az em­berek nemcsak elfogadták, hanem mint ahogy az élet tanúsítja, meg is valósították. Megerősítést nyert az, hogy a párt első állásfoglalása a társa­dalmi tudat pozitív fejlődésének erős katalizátora és egyre növekvő mérték­ben befolyásolja a lakosság gondolko­dását. Ezen a téren azonban még távolról sem használtunk ki minden lehetőséget és tapasztalatot — folytatta Kovaldík elvtárs —, amelyek a nyilvános párt­gyűlésekböl, a lakossággal folytatott beszélgetésekből, a kommunistáknak a tömegszervezetekben kifejtett munká­jából stb. adódnak. Ugyanígy még ko­moly fogyatékosságok vannak elsősor­ban a személyes és a szemléltető agi­tációban. A Központi Bizottság azon szándéka, hogy még ez év őszén sor kerül a kép­(Fulytatás az 5. oldalon) 1971. VI. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents