Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-27 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó

LEÁNYKÉRÉS Egy gátlásos fiatalember nem tudja eldönteni, hogyan is közölje imádottjával, hogy feleségül akarja venni. Végül egyszer. amikor kettesben sétálnak a temetőben, elszánja magát, és azt mondja: — Látja,. Mancika, itt fekszik a papa, itt a mama, amott a nagyszüleim, körös-körül az egész rokonságom. Nem akar na maga is itt feküdni? Gondolatok NOI DOLGOK — Bo'idog lehelsz, Pisla, legalább en itt vagvok neked, de jómagam olyan egyedül vagyok .. . |Neha

) ÖRÖMHÍR Csöng « telefon, a fiatalember, aki a rekamién olvassa a legújabb magazint, felemeli a kagylót. Kellemes női hang szól: — Halló, édes, örömhírt akarok veled közölni. Gyermekünk lesz — Micsoda boldogság! E.s ki beszél ott, kérlek? UTCAI KALAND Fekete egy külvárosi utcában találkozik a barátjával, Fehérrel. — Hát le, hol jársz erre? — kérdi csodálkozva. — Látod olt azt a csinos szőke Dot ? — mutatja Fehér. — Képtelen vagyok lerázni! Már egy órája megy elöltem. BLÖD VICC Szálloda. Az egyik szoba ajtaján kopog az inas. — Elnézést, kérem — mondja. — Mit óhajt? — kérdi álmosan a vendég. — Csak azt akarom kérdezni, hogy hánykor kell önt ébreszteni, hatkor, vagy hétkor? — A mindenét, hiszen tegnap megmondtam magának, hogy ötkor! Hány óra van most? — Nyoit . . . SZÖVEG NÉLKÜL (J. Molin rajza) VÁLÓOK Tisztelt bíróság, kérem a válás kimondását. A férjem eladta a konyhafelszerelést, és elitta az árát! ... - Éri szintén kérem a válás kimondáslát! - mondja a férfi. - A feleségem csak három hét múlva vette észre, hogy hiányzik! BABONA Egy tizenharmadik emeleti lakásban önfeledten ölelkezik egy párocska, amikor meghallják, hogy az előszobaajtóban megfordul a kulcs. — faf nekem, megjött a férjem! — mondja rémülten az asszonyka, s rászól a mellette fekvő férfira: — Azonnal fogd a ruhádat, és ugorj ki az ablakon! — De szívecském, a tizeharmadik emeleten vagyunk! — Na és? Csak nem vagy babonás? ÖNZŐ SZERELEM - ••<••; - v > • - Szeretném az egész életemet azzal eftölteni, hogy téged imádjalak! - áradozik az ifjú vőlegény a menyasszonyának. - Tf; kis önző! . Hát én addig mit csinálnék? Egyesek toronymagasan állnak. mások toronymagasan ül nek fölöttünk. Az a legnagyobb tömegsír, ahol a világ megoldatlan problémai nyugszanak. Hamis az a képlet, mely szerint a világ csak felelősökből és feleselökböl áll. Az iró csuk a művészetének felelős — ha nőtlen. Némely iró szamára nem a kiadás a fontos, hanem a bevétel. A nagy időknek ő mindig csak tanúja akart lenni, nehogy vádlott legyen. A koldusbot és a sétapálca közeli rokonok. EZÜSTLAKODALOM Egy óreg gazda meg az eletpárja a disznóól előtt álldogál. Az asszony így szól: — Holnap lesz az ezüstlakodalmunk. Öljük le ezt a disznót. A féri i nézi a disznót, aztan a feleségét és azt mondja: — Miért ölnénk le a szegény állatot azért, ami huszonöt esztendővel ezelőtt történt? Ö nem tehet róla ... TARTÁSDÍJ A birő: — Miért nem hajlandó tarlósdijat fizetni az első házasságából származó gyermeke után? A vádlott: — Sajnos, nincs miből fizetnem • második feleségem nem akar dolgozni. MAI GYERE' — Ez semmi, a moziban sokkal jobb dolgokat láttam! iPavliha) • t Az ismert filmproducert felkeresi a forgatókönyv írójo és legújabb kézirata iránt ér deklődik. A filmproducer előbb az íróra, majd a kezében lévő forgatókönyvre néz, azután nagyot sóhajt: - Tudja, barátom, nem egé szen rossz, de azért át kell írnia. Ügy, hogy minden tökkelütött megértse! - Igen uram, természetesen . . . Ha szabad kérdeznem: mit nem értett? .. . EGÉSZSÉGTELEN — Azt mondják, a csókolózás egészségtelen. — Meghiszem azt. Egyszer egy féries asszonnyal csókolóztam, s utána három hétig törött bordákkal feküdtem a kórházban' DEFINÍCIÓ — Vera, tegnap este rájöttem arra, hogy a férfi olyan mint egy zápfog! — Hogy érted ezt? — Hat úgy, hogy nehezen jön, amikor már itt van, akkor sok fájdalmat okoz és amikor meg megszabadul tőle az ember, nagy űrt hagy maga után

1 — Kérem, tolvaj úr, lopja el a feleségemtől azt az átkozott kalapot is! .. . j A. Vigno karikatúráfa) GÁTLÁSOS — Jär lányok utan? — kérdezi az ideggyógyász « betegtől. — Nem. — És szeretne járniV — Nagyon. — Mi akadályozza ebben? — A feleségem ADAM OCHOCKi AZ ASZTAINOK Rossz elóérzettel indultam bunaszczykékhoz latogutóba. Tudtam, hogg e vendégszerető ház asztalán glédában sorakor nak a fiaskók és a bütykösök, ott inni kutyakötelesség, szóval, nem nagy lelkesedéssel tet-. tem eleget v meghívásnak Aggályaimat — amint belép tem és túl voltunk az első koccintáson, ami körülbelül egy időben történt — kifejtettem a házigazdának. Ö azonban nyájasan vállon veregetett és a fülembe súgta: — Ne izgulj, öregein. Ha nem akarsz, nem iszol, csupán arról van szó, hogy ne rontsd a hangulatot. Pompás ötletem van! Kérdő pillantásomra meama gyarázta: — A társaságban mindig akutl pár olyan absztinens, mint te. Éppen ezért felfogadtam egy pasast, különlvges szolgálatra. Az illető egész idő alatt az asztal alatt ül és vár. Amikor én öntögetem a vodkát, senki sem tiltakozik, de azok, akik nem akarnak inni, diszkréten ai a&stal alá nyújtják poharukat, ahol is az én ipsém helyettük kiissza. jó, mi? A hangulatot igy senki sem zmwjii, az ipse pe dig k&p egy százast, az esti szolgálatért és a végén mindenki meg van elégedve. Tetszett az ötlet. A házigazda utasításához híven, minden tószt után telt poharamat óvatosan leengedtem a térdem alá, amit az asztalnak ügyesen ki ürített. A vendégek ügyet sem vetetlek rám, nem fogtak gyanút, én pedig, aki az asztal alatti pasas itatásával voltam elfoglalva, szintén nem nagyon figyeltem a többiekre. Hajnalban, amikor az egész társaság, ki ahogy tudott, elhagyta a vendéglátó házat, ki húztam rejtekhelyéről az asztalnokot és rövid eszmecserébe bo csátkoztam vele. — Nos, hcgi) ment a munka az asztal alatt? — kérdeztem. — Többé engem senki sem beszélhet rá ilyen munkára — felelte izzadt arcát törölgetve. — De hiszen maga jó pár zlotyt keresett és közben iókat is Ivott. — Ugyan menjen már az ilyen ivászattal. Azt hittem, hogy jó üzletet csinálok, hogy jókat iszom majd, de ha maga nincs, egészen kiszáradt volna a torkom. Maqán kívül senki sem törődött velem. Ez nem igazi munka! — szólt szemrehányóan, simítgatva összegyűrt zakóját, majd bezsebelte a házigazdától járó összeget és búcsú nélkül, szomorkás hangulatban távozott. (Lengyelből fordította: Ungvár" fenő) tmisEBttzm^wizmijmssm