Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-27 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó

t A jeruzsálemi fekete párducok IZRAELBEN IS KIÉLEZŐDNEK A TÁRSADALMI EGYENLŐTLENSÉGEK Az amerikai négerek moz­galmának elnevezése arra ih­lette a jeruzsálemi fiatalok egy csoportját, hogy saját mozgalmuknak is ezt a ne­vet adják. Az izraeli fekete párducok tevékenysége kény­szerítette a közvéleményt, hogy foglalkozzon az ország­ra nehezedő egyre súlyosabb problémákkal, amelyek fe­lett mindmáig szemet hunyt. A világ közvéleménye szá­mára Izrael bizonyos mér­tékben a társadalmi egyenlő­ség megvalósulását jelen­tette. Az utóbbi időben azon­ban egyre többen foglalkoz­nak a társadalmi egyenlőt­lenségek, a tornyosuló szo­ciális problémák okozta ne­hézségekkel. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a lakosság 10 százaléka nyo­morog, a nemzeti jövede­lemnek csak két százaléká­ból részesül, míg a társadal­mi ranglétra csúcsán állók a nemzeti jövedelem 25 száza­lékát bitorolják. Egy másik adat azt bizonyítja, hogy az izraeli családok egynegyedé­nek rendkívül alacsony az életszínvonala, azaz a lakos­ság egyharmada szegénység­ben él. Izrael fönállásának húsz éve alatt megtörtént a társa­dalom rétegeződése, és ma Izraelben ugyanaz az elv uralkodik, mint Amerikában: a gazdagok tovább gazda­godnak, a szegények pedig még szegényebbek lesznek. Az Európából és Észak-Ame­rikából Izraelbe vándorolt zsidók társadalmi helyzete kedvezőbb, mint az afrikai és ázsiai államokból érkezőké. Az utóbbiak a közoktatásban ls hátrányos megkülönbözte­tésben részesülnek, gyerme­keik nemigen iratkozhatnak főiskolába vagy egyetemre, tehát a munkavállalásban is rosszabb helyzetben vannak a „felső tízezer" tagjainál. Áz izraeli szegények jobbá­ra Afrikából vagy Ázsiából származnak. Nyomornegye­dekben élnek, lakásviszo­nyaik elrettentőek, iskolába kevesen járnak, a legnehe­zebb munkát végzik. A Fe­kete Párducok nevű szerve­zet is ezen társadalmi egyen­lőtlenségek miatt alakult meg, mert nyilvánvaló, hogy a súlyos társadalmi helyzet nem javul, sőt rosszabbo­dik. A JERUZSÁLEMI GETTÓ A mozgalom a Musrara nevű jeruzsálemi nyomorne­gyedben született meg. A la­kosság itt hihetetlen nyo­morban él, 120 emberre pél­dául csak egy WC jut, für­dőszobáról álmodozni is kár, a kötelező általános is­kolai oktatásról nem is hal­lottak. A gyerekek többsége 13—14 éves korában már nyilvántartott bűnöző és a törvények értelmében nem szolgálhat az izraeli had­seregben. A pillanatnyi helyzet a hozzáértők szerint szociá­lis válsággal fenyeget. Izrael a gazdasági fellendülés út­ján halad, fejlődik a gyár­ipar, elsősorban a hadiipar és sok szakképzett munkás­ra van szükség. Izrael hadi­költségvetése 1969-ben 400 millió font volt, tavaly már 1 milliárd fontra rúgott. A gyárak többsége a hadiipar­nak dolgozik, ezért kamat­mentes hiteleket kap, az ál­lam fedezi a kiadások 90 százalékát. A hatnapos jú­niusi háború után nagyon sok ember meggazdagodott, ki­használva a kedvező lehető­ségeket, halmozta a pénzt. Bizonyos viázont, hogy ez az állapot csak addig tart, amíg meg nem oldódik a közel­keleti válság, és már most hozzá kellene látni a követ­kező évek gazdasági tervei­nek kidolgozásához. Sajnos, a társadalom réte­geződése azonban, egyre na­gyobb gondot okoz, növek­szik a munkanélküliség, egyes társadalmi rétegek egyre inkább elszegényed­nek és félő, hogy az Izraeli gazdasági csoda végnapjait éli. DÜHÖNGÖ IFJÚSÁG A Fekete Párducok moz­galma máris eredményt ho­zott, mert becsempészte az emberek tudatába, hogy nem kell ellenállás nélkül bele­nyugodni a helyzetbe, vál­toztatni kell a társadalmi, politikai és gazdasági be­rendezésen. Ezek a fiatalok semmit sem kérnek önmaguknak, nem törtetnek fölfelé a tár­sadalmi ranglétrán, a tár­sadalmi rendszer ellen tilta­koznak. Elképzeléseikben nem állnak egyedül: a bal­oldali egyetemi hallgatók a haladó szellemű értelmiség és a szegények tömege tá­mogatja őket. A közvéle­mény nagyon jól tudja, hogy a közelmúltban lezajlott tüntetések nem ok nélkül történtek, az embereknek, elsősorban a fiataloknak, elegük van a meddő ígére­tekből, a hiábavaló vitákból, radikális megoldásra vár­nak. A Fekete Párducok mozgalma egyre bővül, erő­södik. A fiatalok nyíltan ki­mondják, hogy erőszakhoz folyamodnak, ha a kormány nem tesz eleget reformköve­teléseiknek. (LE MONDE DIPLOM ATIQUE) Khartúm közelében történt, hogy a Nílus partján egy kro­kodilus egy kutya után mászott és autó alá kerül. Meg­nyúzták, bőréből madárijesztőt csináltak és kifüggesz­tették a rendőrfőnökség homlokzatára a közlekedési sza­bályok megszegőinek elriasztására. (OGONYOK) Pilóták és sirályok Ijesztő csúcsot ért el az NSZK légi haderő az elmúlt évben: 286 repülőgép ütkö­zött össze repülés közben madárral — ezt a szakembe­rek madárcsapásnak neve­zik — és sérült meg többé­kevésbé súlyosan. A kár, állapította meg a katonai geodéziai hivatal Köln-Pforz repülőterén, mil­liókra rúg. A pilóták főkép­pen a kis madaraktól, a ve­verebektől és cinkéktől, no meg a sirályoktól, kacsák­tól, varjaktól, darvaktól és ragadozó madaraktól félnek. A madárcsapás veszélye a lökhajtásos gépek bevezeté­sével lépett fel, a propelle­res gépek ugyanis rendsze­rint szétszagatják a madara­kat. Főképpen a sugárhajtó­aggregátorok szívóhatásával, és a sugárhajtású óriás re­pülőgépek jelentősen na­gyobb rajt- és leszállóképes­ségével magyarázhatjuk, hogy a madarakkal való ösz­szeütközés sokszor súlyos pusztítást okoz. A madárcsapás elleni véde­kezés idegközpontja Köln­Pforzban található. Dr. Hild­hez és munkatársaihoz fut­nak be egész Európa kere­ken 1000 madármegfigyelő­jének jelentései. A madárvé­dő-központok, valamint a nagy madárvonulásokat sok­szor radarkészülék segítsé­gével figyelő norvégiai és gibraltári katonai repülőte­rek értesítései is naponta érkeznek. A légi haderő azonban megelőző módszerekkel is harcol a madárcsapás-ve­szély ellen. A varjak, sirá­lyok és héják számára ma­dárkelepcéket állítanak fel, a betörő madárrajok ellen durranó- és fütyülőtölténye­ket lőnek ki, karbidgyutacso­kat alkalmaznak és éles han­gú szirénákat szólaltatnak meg. (DP.\ — BRIEF) Erkölcstelen háború Pete McCloskey, Nixon elnök pártjának, a Republiká­nus Pártnak egyik legnépszerűbb és legfiatalabb tagja. 43 esztendős, annak idején tengerészgyalogos tisztként részt vett a koreai háborúban. „Héjának" indult a köz­életben, de 1967-ben már „galamb" békeprogrammal ke­rült a kongresszusba. Az ntőbbi időben háromszor járt Indokínában. Benyomásait így összegezte: „Teljesen er­kölcstelen háborút vívunk Vietnamban, s ha ennek meg­akadályozása érdekében elnökjelöltként kellene fellép­nem Nixonnal szemben, akkor ezt meg fogom tenni". A képen: McCloskey indokínai szemleútján egy katonai repülőgépről figyeli a tájat. Az amerikai politikus egy tízéves laoszi fiá­val beszélget, akinek lábán súlyos égési se­bet okoztak az ameri­kai foszforos bombák. McCloskey egy ameri­kai légitámaszponton. Egy >epülőtiszt azt mondta neki: „Eszak­Laoszban nincs többé egyetlen falu sem. Mindast elpusztítot­tunk". A japán lakásügyi hivatal és az építésügyi miniszté­rium a maga nemében egye­dülálló javaslatot tanulmá­nyoz. Tokióban, ahol az utób­bi időben nagy a lakáshiány, egy százemeletes lakóépüle­tet terveznek. A felhőkarcoló háromszázötven méter ma­gas lesz. A minisztériumnak márciusig döntenie kell, van-e lehetőség ilyen lakó­tömb építésére, és ha igen, .akkor már az idén hozzáfog­nak a tervek részletes ki­dolgozásához. Egy csoport építészmérnököt máris meg­bíztak az előzetes tervek ki­dolgozásával. Az építkezést semmilyen műszaki akadály sem gátolná, kérdéses azon­ban, hogy az ilyen magas épületek megfelelnek-e lakó­háznak. Habár a tervrajzok még nem készültek el, a mi­nisztérium elképzelése sze­rint a felhőkarcolót három szakaszban fogják felépíte­ni. Az első szakaszban egy húszemeletes épületet emel­hek, a második szakaszban ezt további harminc emelet­tel növelik. A munkálatok harmadik menetében a kész „alapra" egy ötvenemeletes épülettömb ráépítése követ­kezik. (KJODO) Egy londoni árverésen ősi lőfegyverek cseréltek gazdát. A képen egy 1875-ben készült hatcsövű és egy 1840-ben készült 18 csövű pisztoly látható. fOGONYOK)

Next

/
Thumbnails
Contents