Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-27 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó

Ügyes asszonyok A Nőszövetség bussai (Bušince) tagjai az egyik szabad szombaton brigád­munkát szerveztek. A gyer­mek játszóteret, mivel nem volt kihasználva, átalakí­tották és parkot varázsol­tak a helyére. Az elhanya­golt játszótér így a falu központjának a dísze lett. Az új parkban utakat ké­szítettek, virágokat ttltet­tek az asszonyok. Szép és jó munkát végeztek. Meg­érdemlik a dicséretet: ügyesek. Budai József 97 százalék A komáromi (Komárno] járás 85 694 hektárnyi me­zőgazdasági területét 97 százalékban szocialista nagyüzemek művelik meg. A járás területén 48 szö­vetkezet, 4 állami gazda­ság, 2 tangazdaság és egy kísérleti gazdaság műkö­dik. Járásunk megtartotta ugyan mezőgazdasági jelle­gét, de ezek az adatok be­szédesen szólnak arról, hogy a mezőgazdaságban véglegesen győztek a szo­cialista termelési viszo nyok. Bende István A világ minden tájára Nyugat-Csehországban, Kyselka községben, Karlovy Varytól alig 15 kilométernyire működik egy ásványvíz­töltő állomás. A „Mattonlho Kyselka" ásványvizet itt palackozzák. Nyolc óra alatt 31 000 üveget töltenek meg. A munkafolyamat utolsó pillanatát örökítettük meg fel­vételünkön. Kovács Ilona kezeli a ragasztógépet, mely címkékkel látja el az üvegeket Ezután már csak a palac­kozott ásványvíz elszállítása következik. Kovács Árpád Tisztán Kaszárnyánk katonái nemcsak a politikai és har­ci feladatok teljesítése te­rén végeznek jó munkát, hanem más téren ls. Az egyik példás század kato­nái vállalták az épület ki­festését és a meghibáso­dott ajtók, valamint a be­rendezés megjavítását. A festési munkálatok élmun­kása a szakmabeli Repko János katona volt. Jelentős segítségét nyújtott neki Klein Jindfich és Prikler Pavol. Az ágyak és éjjeli­szekrények átfestését Pom­sár László ős Pollák Ká­roly katonák vállalták. Ügyes mázolóknak bizo­nyultak. Átfestve, tisztán kedves otthona lett kato­náinknak a kaszárnya. Moncz László Vadaskert Kistapolcsány (Topol­öianky) nevét nem a főúri mulatozások, vagy később, századunkban a burzsoá köztársaság elnökének gya­kori látogatásai tették ne­vezetessé, hanem vadas­kertje és a környék vadál­lománya. Ma a kastély és negyven hektárnyi parkja valójában a népet szolgál­ja: üdülőközpont és mú­zeum. Ez utóbbi török kori emlékeken kívül vadász­fegyvereket és más kultu­rális emlékeket őriz. Töb­bek között Jókai egyik re­gényének kéziratát. A va­daskertben kapitális szar­vasagancsokat szerezhet a külföldi és hazai vadász­vendég. Egy részében épí­tették ki a bölények rezer­vátumát. Szép és gazdag ez a vadaskert. Motesíky Árpád wmgm - s '. • t - s ss:í: j ľit liiiiiiiÉi'iiliT 11 ^/Jjj .s ' í imi^'m.' Í jj^Pt l m m Ápolják a hagyományokat Ez a felvétel Baromlak (Branovo) községben készült ugyan, de nem valóságos lakodalmat örökített meg, ha­nem a népművészeti csoport bemutatóját. A lakosok köz­reműködésével állították össze a „Baromlaki lakodalmas" műsorát, melynek bemutatásával a népművészeti csoport a strážŕíicei és východná! versenyeken előkelő helye­zést ért el. A csoport egyébként gyakran ellátogat mű­sorával a közeli falvakba és a járási rendezvényekeri is rendszeresen szerepel, Gábris József az ipariban Eleinte csak elsiklik a kevésbé attraktív dolgok fölött az ember; a minden­napok rengeteg informá­cióval halmozták el, annyi az élmény, hogy lassan nem lesz erő ahhoz, hogy megkülönböztesse a lénye­gest a kevésbé fontostól, így jártam én is a košicei gépészeti és elektrotechni kai ipariskola mini-kiálll­tásával. A munkás testne­velési és sportmozgalom kelet-szlovákiai kezdeteit dokumentáló fényképek és röplapok eleinte nem kész­tettek különösebb állásfog­lalásra. Végigsiklottam a tornázó nőket és férfiakat, felvonuló tömeget ábrázo­ló dokumentumokon, és tu­domásul vettem, hogy ilyen is volt. Elolvastam a két nyelven nyomtatott, század elejéről való plakátok szövegeit, megállapítottam, hogy a tornaruhák és mezek elég­gé kezdetleges fokon szol­gálták akkoriban a sporto­lókat és a pályák környéke is szegényes volt. Aztán végiggondoltam a század sporttörténelmének fontosabb állomásait, és szinte beleszédültem a föl­tárulkozó tényhalmazba. A sportmozgalom legalább olyan fantasztikus utat tett meg, mint a hatvanéves múltra visszatekintő repü­léstechnika. A sportolók a szó szoros értelmében uta­zó diplomatái a világnak, nyilt szívűek, derűsek, kitá­rulkozók. Ma már el sem tudnák planétánkat spor­tolók, sportágak nélkül képzelni, mint ahogyan az utazást sem lehetséges a TU-k vagy Boingok nélkül korszerűen lebonyolítani. És itt kellett, a kis kiál­lításon megállapítanom va­lami nagyon döbbenetes és lényeges dolgot. Hogy tud­niillik tény az óriási fej­lődés, a világszerte ta­pasztalható hatalmas moz­gás, de tény az ls, hogy néhány esetben visszafej­lődés tapasztalható. Ve­gyük a legnépszerűbb sportágat, a focit. Hány­szor tapasztaltuk már Kö­zép-Európában liga vagy válogatott összecsapáso­kon, hogy a főszereplők, a labdarúgók lelkesedés, szikra nélkül játszanak? Mintha kötelességből haj­tanák le a kilencven per­cet, mintha elfeledkeztek volna arról, hogy mi is a sport, a játék lényege. A munkások testnevelési és sportmozgalma a leg­szebb és legértékesebb üze­netet hagyta hátra az utó­doknak: a lelkesedést, a szenvedélyt, a sportba ve­tett hitet. Pályáik korsze­rűtlenebbek voltak, mint ma egy közepes nagyságú község sporttelepe. De a lelkesedésük, a hitük a legkisebb rendezvényen is túlszárnyalta — sok eset­ben — a mai válogatotta­két. Tudom, azóta sok min­den megváltozott a világ­ban, más alapokon nyug­szik a testnevelés is. Egyet azonban semmiképp sem tudok elfogadni: az unott arckifejezéssel lézengő sportolót, akiből éppen a legnemesebb, a játék imá­data hiányzik. (bt) Táborozás A Janko Král nevét vi­selő Ipolysági (Šahy) Pio­nírház dolgozói minden év­ben megszervezik a pioní­rok táborozását. Az idén a Somos-csárda mellett, az Ipoly partján építették fel táborukat. A körzet isko­láinak legjobb pionírjai csoportonként két-két na­pot töltenek ott. Belányi János Érdekes Ha Eperjest (Prešov) elhagyjuk és nyugati irányba folytatjuk utunkat, a Szepességbe jutunk. Első állomá­sunk a Szinye patak völgyében Szinye (Svinia) község. Ez Árpád-kori eredetű faiu, mellette a festői domb tete­jén valaha vár emelkedett. Ma a községben két XVIII. századbeli kastélyt láthatunk. De talán érdekes az is, hogy a táj jellegzetes népvi­seletét is megláthatjuk, mert itt még szívesen viselik. Főleg a nők. A szakemberek véleménye szerint ebben a községben olyan népi öltözékeket vehet szemügyre a látogató, melyek alapját képezték a táj jellegzetes vi­seletének. Vagyis: a többi községben csak a változatát láthatjuk. Honti Irén A felvételt Dénes László készítette Nyári tervek Lassan már itt a vaká­ció. Varga Istvánné, az Izsai (Iža) pionírok veze­tőnője már elkészítette a csapat nyári tervét. A kö­zeli patai (Patince) fürdő­nél egyhetes sátorozást rendeznek majd, ahol a gyermekek bemutathatják főzési tudományukat is. Ke­rékpáros kirándulást szer­veznek, és terepversenyek­kel kötik össze ezeket a kerékpáros kirándulásokat. Már most megszervezik a gyógynövények gyűjtését. A csapat húsztagú tűzvé­delmi csoportja Juhász La­jos bácsi „veterán tűzoltó'' felügyeletével szintén ké­szülődik. Áz aratási mun­kálatok idején tűzvédelmi szolgálatot tartanak majd. Az egészségügyi raj tagjai, akik a közelmúltban sike­resen szerepeltek a járási versenyen, szintén bekap­csolódnak a nyári mun­kákba. A kirándulások al­kalmával nem kis feladat hárul rájuk, s ugyanakkor ők lesznek felelősek az is­kola környékének a rend­ben tartásáért ls. A nö­vényvédők a kert gondozá­sát vállalták. És nagyon természetes, hogy a tanu­lók közül sokan pionírtá­borba mennek. Kurucz Nándorné Új köntösben' Torna (Turöa n/Bodvou) község legnevezetesebb épülete a régi „megye­ház". Utoljára 1930-ban ja­víttatta ki a község. Hom­lokzatán díszeleg a régi vármegve címere és a fel­irat: STR VXIT TORNENSIS COMITATVSIVRIS Vs ARAS VIVRNTT IVSTIS HINC DIVTVRNA SALVS — az­az magyarul: Oltárt emelt Torna vármegye a jogok­nak, hogy innen az igaz­ságosokra ... Feleletül a felírásra emléktáblát he­lyezhek oldalára, mely a Vöröshadsereg tizenhárom hősének emlékét idézi, azokét, akiket a Szlovák Tanácsköztársaságért ví­vott harcokban 1919 júniu­sában halálra kínoztak. * Farkas Rózsa Őrtorony és lovagterem Mai formájukban is érez­tetik a régi dicsőséget és a vár birtoklásáért folyó évszázados harcok emlé­keit Szepesvár (Spišský Hrad) romjai. A felvéte­lünkön látható rom őrto­rony és lovagterem volt 1780 előtt. A vár ugyanis ebben az esztendőben le­égett. Azóta romokban he­vernek belső helyiségei, melyek száma 135 volt és valamikor román stílusban épültek. A védőfalak, me­lyek átlagosan 3 méter vastagok, helyenként még ma is elérik a 22—23 mé­ter magasságot. Könnyen, alig háromne­gyed órás gyaloglással fel lehet jutni a 613 méter ma­gas dombon fekvő romok­hoz a nyugati oldal felől. A hatalmas várkapun be­lépve széles várudvarra ju­tunk. Majd egymás után öt további udvar következik. A látogató szebbnél szebb részeket fényképezhet s közben alig akarja elhinni a kísérő magyarázatát, hogy ez a vár valamikor a legelső kővárak egyike volt. Létezésére vonatkozó első írásos emlékek 1120­ből valók, amikor IL Ist­ván király testvére, Borisz herceg volt a vár ura. És ekkor már állott a vári Alapításának ideje teh4t ismeretleR. Harczos Andrásmt A felvételt Dénes László készítette

Next

/
Thumbnails
Contents