Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)
1971-06-22 / 146. szám, kedd
A jS Kumorä páciens előtt a sors tréfájának tűnhetne, ha hibás címzés miatt a posta nem tudja számára kikézbesíteni harántemelő betéttel rendelkező, megjavított cipőjét, a a küldemény visszakerül a PROTETIKA vállalat javítóműhelyébe, azután ott porosodik az egyik polcon míg rá nem talál panaszos levele nyomán a sajtó egyik munkatársa. Csakhogy a páciensek ritkán jó humorúak. És különösen nem azok. akik rokkantságuk miatt arra vanuak utalva, hogy ügyfelel, megrendelői legyenek ennek a vállalatnak. A hibás ortopéd cipők, a különféle betétek, korzettek, művégtagok nemcsak az illető fizikai közérzetét rontják, hanem kedélyvilágát, lelkiállapotát is. Nehéz feladat egészségügyünk számára a betegségek megelőzésének elve alapján lakást szerezni az ínséget szenvedőknek, vagy diétás étkezést biztosítani a betegeknek, de talán még ennél is nehezebb feladat a különféle protéziseket igénylők problémáinak megoldása. Pedig ezt a „gondozó munkát" is receptpapíron, orvosi rendelőben végzik. Pontosabb azonban ez a kifejezés: kezdik. A protézisek javítását, készítését ugyanis orvosi előírás alapján vállalja a PROTETIKA. Bratislavában a Kerületi Nemzeti Egészségügyi Intézet IKŰNZ) fakultatív kórházának főorvosa, dr. Duda Eduárd jói ismeri ezt a problémát. Rendelőjében gyakran hallani a kevésbé jó humorú páciensek panaszát: „Javítást kérek ... Oj ortopéd cipőt szeretnék ... 'Tessék megnézni, már ideje volna kicserélni ezt a protézist!" És valóban azzal kezdődik a gondozómunka, hogy a főorvos „előírja" a javítást, az új protézist. A másik rendelőben a technikusok méretet vesznek, a páciens kap egy számot: 10 718 PN. Azután kezdődik a várakozás időszaka: Mikorra készül el a javítás? A PROTETIKA javítóműhelyében, a Szőlős! öt egyik félreeső épületében már kevesebb páciens fordul meg. Ide csak azok jönnek el, akik számára szinte létszükséglet, hogy a javítást azonnal elvégezzék. Egyébként a javítások „átfutási ideje" meghatározott. Ki kell várni, amíg a meghatározott ídőiT Belül, ritkán azon tÖI, elkészül a javítás. Egyes esetekben ez három hónap, de nem ritka a hathónapos határidő sem. Ez idő alatt nem áll meg az élet. A páciensek életkorra, elfoglaltságra való tekintet nélkül várakoznak. Évekkel ezelőtt felmerült egy elképzelés: Ha talán rokkantak Protetika un ja és ómegája nem vonatkoztatható el az ember társadalmi védelmétől, a szocialista állam szervezett egészségügyi gondoskodásától. Ahol a társadalombiztosítási juttatások a páciensek részére csak jelentős pénzbeli hozzájárulással érhetők el j Franciaország, Német Szövetségi Köztársaság), ott kevesen jutnak ahhoz a lehetőséghez, hogy a főorvos „előírja" számukra a javítást. Ez persze nem vigasz azok számára, akik türelmetlenül nézegetik otthon a sorszámot. Csak magyarázat arra vonatkozólag, milyen óriási feladatokat végez el a PROTETIKA. Tény ugyanis, hogy olyan szükségszerűségek megoldására vállalkozott, ahol a problémakörön belül emberek sorsa, életvitele formálódik. És ezek az emberek, páciensek csak ritkán jó humorúak. HAJOÚ ANDRÁS dolgoznának itt, akkor az együttérzés alapján jobb munkát végezne a javítóműhely, és talán a javítások „átfutási ideje" is rövidebb lenne. Az elképzelés naivnak bizonyult. A jobb minőséget nem a rokkantság biztosítja, hanem a szakértelem. Dolgozott itt két rokkant, de felmondott mindkettő. Az egyik véleménye ez volt: „Elég a magara gondja-baja ... Még a munkahelyen is ilyesmivel foglalkozzam?" A másik nem bírta a fizikai megterhelést. Hiába, egészen komoly fizikai munkát igényel a legtöbb javítás. Végignéztem a munkahelyeken. Csak az üveglamináttal dolgozó részlegen találtam egyetlen egy ülőfoglalkozású munkabeosztást. A javítóműhely egyik legnagyobb problémája: a szakemberek hiánya. Tetőzése a problémának, nem mindegyik jó szakember vállalkozik arra, hogy ezen a munkahelyen dolgozzon. Bizony, akadt olyan is, aki valósággal visszarettent a műhely látványától és attól a tudattól, hogy nem is egyszerű szerkezetek, melyeket javít. Hivatástudatra van szüksége annak, aki itt munkát vállal. Felkiáltójeles kérdés: Hol és ki neveli a szakemberekbe ezt a hivatástudatot?) Az ember egészségügyi kézbentartása, gondozása nagy humanista gondolkodók álma és a munkásmozgalom gyakorlati célkitűzése. A vállalkozás alfáFigyelemre méltó eredményeket értek el a raduai Tatra dolgozói az év első hónapjaiban. Az első negyedév termelési tervét 104,3 százalékra teljesítették. A pótalkatrészeket gyártó vállalat termelése 1958-hoz viszonyítva a hatszorosára emelkedett, míg a dolgozók száma csak megkétszereződött. A képen: Rudolf Kula a Tatra—138-as gépkocsi sebességváltó-szekrényének fogaskerekén dolgozik. (Felvétel: J. Valko — CSTK) BELPOLITIKAI KOIWMENTÄR KUVIKOKRA HALLGASSUNK? Három évvel ezelőtt szép szerével akadtuk kontár, és neves közgazdászok is-, akik az előző időszak valóban aggasztó, de átmeneti tünetei láttán már-már meghúzták a lélekharangot népgazdaságunk fölött. Ezek a hamis vagy megtévedt próféták pangást, sőt csődöt, teljes gazdasági összeomlást jósoltak. S mivel 1988—89-ben a kesergést, a laméntálást és a nem egyszer eltúlzott bírálatot nem követte a hozzáértő, következetes munka, hanem az irányítás fellazítása következtében a futótűzként teret hódító anarchia — valóban volt okunk a nyugtalankodásra. Nem szükséges ismételten sommáznunk mindazt, ami azóta derültebbé tette egünket, s amit lépten-nyomon minden tárgyilagos ember észlel és elismer. Természetesen távol áll tőlünk a hozsannázás és az olyan kényelmes, de a valóságnak meg nem felelő állítás, hogy most már minden rendben van. Gazdasági életünknek még jócskán akadnak rákfenéi, előfordulnak hibák és hiányosságok, és vannak olyan szakaszok is — például az építkezési beruházás — ahol még mind a két lábunkra sántítunk. A józan ember tudja, hogy van és lesz ínég tennivalónk bőven fent ős lent egyaránt, amíg gazdaságunkra vonatkozóan bátran kijelenthetjük: révbe értünk. Ezt el kell és el is fogjuk érni, hiába hallható még ma is a háttérből, tompítottan az elvitathatatlan eredmények fölött elegánsan elsikló gyászmadarak vijjogása. Ezt nemcsak a szilárddá ós következetessé vált pártvezetés szavatolja, amely tudja, hogy mit akar, és nemcsak a mind szélesebb dolgozó rétegek fokozatosan tudatossá váló meggyőződése: az anarchia romláshoz és bomláshoz, a becsületes munka rendhez és jóléthez vezet. Garantálja ezt a felszabadulás óta megtett, felfelé ívelő utunk is. Ennek az útnak van néhány „kilométerköve", amelyet már sosem szabadna szem előtt tévesztenünk. Száraznak tűnő, de sokat mondó adatokra szeretnénk felhívni a figyelmet. Például arra, hogy ennek az orezágnak a lakossága 1937ben a világ népesedésének 0,6 százalékát telte ki. és a világ ipari termel'sének 1,3 százalékát produkálta, 1969ben már ez a hányad 1,7 szá zalékra növekedett, bár lakosságunk a világ össznépességének csupán 0,4 százalékát képviselte. Napjainkban a legfejlettebb ipari államok közé tartozunk. Ennek magyarázata, hogy míg az 1937—1969-es években a tőkés országok ipari termelése 4,3-szeresen gyarapodott, addig hazánké 6,7-szeresen. Gyorsabb volt tehát fejlesztésünk irama. Az acél termelésében, amely köztudottan az Ipar fellendítésének bázisa, ma a CSSZSZK egy főre számítva világviszonylatban az előkelő 4. helyet foglalja e). Az ilyen és az ehhez hason, ló „előkelő helyezések" természetesen megmutatkoznak az életszínvonal alakulásában is. Bár még nem érjük el a legfejlettebb kapitalista országokat, általában magas nívóról beszélhetünk, sőt vaunak mutatók, amelyekben álljuk velük a versenyt. Ide sorolhatjuk például az 1970-ben nálunk egy főre jutó több mint 70 kilogrammos húsfogyasztást. Az életszínvonal kategóriájához tartozik a háztartások ellátottsága is. Nos, szerényen szólva, e tekintetben sem kell pirulnunk. Tavaly a háztartásoknak majdnem kétharmada rendelkezett hűtőszekrénnyel, 69,2 százaléka mosógéppel, minden négy családból három tévé-készülékkel, több mint a fele porszívóval és 17,3 százaléka személygépkocsival. Ehhez hozzátehetjük, hogy a lakosság számához mérten annyi orvosunk van, mint egyetlen fejlett tőkés álla,innak sem. Ez is egyik magyarázata annak, hogy az elmúlt évtizedben megnőtt nálunk az átlagos életkor, amely jelenleg meghaladja a tiszteletet keltő 70,5 évet. Talán a kuvikoJcra itt-ott hallgató hitetlen Tamásokat is meggyőzi ez a néhány adat arról, hogy érdemes többet akarni és többet tenni ... GALY IVAN Harminc évvel ezelöit, 1941. június 22-én a hitleri, fasiszta csapatok hitszegő módon, orvul megtámadták a Szovjetuniót. A Nagy Honvédő Háborúban a szovjet nép hadserege hBsies küzdelemben ragyogó győzelmet aratott a fasiszta seregek felett, nemcsak a Szovjetunióból űzte ki a betolakodókat, hanem számos országot is felszabadított a fasizmus igája alól. Mai számunkban megkezdjük Zsukov marsall „Emlékek, gondolatok" című, világszerte nagy érdeklődéssel fogadott műve azon fejezeteinek folytatásos közlését, amely az olvasót megismerteti a szovjet hadsereg gigászi harcával a Szovjetunió megtámadásának első napjától kezdve egészen a háború győzelmes befejezéséig. Az anyagot — tekintettel nagy terjedelmére — lényeges rövidítéssel közöljük. 1. A háború kitörése Ezerkilencszáznegyvenegy június 22-re virradó éjjel o vezérkar és a Honvédelmi Népbiztosság valamennyi munkatársa parancsot kopott, hogy morodjon o helyén. Haladéktalanul továbbítani kellett a körzetekbe a csapatok harckészültségbe helyezését elrendelő direktívát. Közben nálam és a népbiztosnál állandó beszélgetés folyt o körzetparancsnokokkal és a törzsfőnökeikkel, okik azt jelentették, hogy a határ túlsó oldalán erősödik a zaj. Ezeket a jelentéseket a határőröktől és oz elöl levő fedező csapatoktól kapták. 21-én éjjel 12 óra tájban Kirponosz, a Kijevi Körzet parancsnoka, aki Tarnopolban levő harcálláspontján tortózkodott, közvetlen vonalon jelentette, hogy azon a szökevényen kívül, akiről Purkajev tábornok beszámolt, csapatainknál még egy német katona jelentkezett a 74. gyalogos hadosztály 222. ezredéből. Átúszta a folyót, jelentkezett o határőröknél és közölte, hogy a német csapotok hajnali 4 órakor megkezdik o támadást. Kirponosz parancsot kapott, hogy gyorsabban továbbítsa a csapatokhoz a harckészültségbe helyezést elrendelő direktívát. Minden amellett szólt, hogy a német erők a határ közelébe nyomulnak előre. Ezt éjjel 0,30 perckor jelentettük Sztálinnak. Ő megkérdezte, továbbították-e a direktívát a körzetekbe. Én igennel válaszoltam. Június 22-én hajnal tájban, Tyimcsenko népbiztos, Vatutyin és én a honvédelmi népbiztos dolgozószobájában tartózkodtunk. 3 óra 17 perckor felhívott F. Sz. Oktyobrszkij tengernagy, a Fekete-tengeri Flotta parancsnoka és közölte: „A flotta légvédelmi figyelő- és jelzőszolgálata jelenti, hogy a tenger felől nagyszámú ismeretlen repülőgép közeledik; o flotta teljes harckészültségben volt. Utasítást kérek". Megkérdeztem o tengernagyot: Elhatározása? - Csak egyet tehetek: a repülőgépeket a flotta légvédelmi tüzével fogadom. Miután Tyimosenkóval néhány szót váltottam, ezt feleltem Oktyabriszkijnak: - Rendben van, cselekedjék és jelentse népbiztosának. V. J. Klimovszkih tábornok, a Nyugati Körzet törzsfőnöke jelentette, hogy a német repülők támadják Belorusszija városait. Három perc elteltével Purkajev tábornok, a Kijevi Körzet törzsfőnöke szintén azt jelentette, hogy o német légierő Ukrajno városait támadja. 3 óra 40 perckor felhívott F. I. Kuznyecov tábornok, a Balti Körzet parancsnoka és jelentette, hogy ellenséges repülők Kaunas és más városok ellen intéznek légitámadásokat. A népbiztos megparancsolta, hogy hívjam fel Sztálint. Hívom. Senki sem jön o telefonhoz. Állandóan csengetek. Végül, a Kreml őrség ügyeletes tábornokának ólmos hangját hallom. Kérem őt, hogy hlvjo a telefonhoz Sztálint. Három perc múlva Sztálin volt a készüléknél. Jelentettem a helyzetet és engedélyt kértem a válasz-harctevékenység megkezdésére. Néma csönd. Hallom Sztálin lélegzetvételét. Ért ön engem? Semmi válasz. Végül megkérdezte: - Hol o népbiztos? A Kijevi Körzettel beszél közvetlen vonalon. - Jö|jön a Kremlbe Tyimosenkóval együtt. Mondják meg Poszkrebiscsevnek, hogy hívassa a Politikai Iroda valamennyi tagját. 4 órakor ismét beszéltem Oktyabrszkijjal. Nyugodt hangon jelentette: - Az ellenséges légitámadást visszavertük. Meghiúsítottuk a hajók elleni támadást. A városban azonban rombolások keletkeztek. A Nyugati és a Balti Körzet 4 óra 10 perckor azt jelentette, hogy a német csapatok a körzetek szárazföldi szakaszain megkezdték harctevékenységüket. Hajnalban 4 óra 30 perckor a Politikai Iroda valamennyi értesített tagja együtt volt. A népbiztost és engem behívtak a szobába. Sztálin sápadtan ült az osztalnól, kezében megtömött pipával. Megszólalt: - Sürgősen fel kell hívni telefonon a német nagykövetséget. A követségen azt válaszolták, hogy von Schulenburg nagykövet kéri, hogy fogadják, sürgős közölnivalója van. A nagykövet fogadásával Molotovot bízták meg. Közben első helyettesem, Vatutyin tábornok közölte, hogy a német szárazföldi csapatok erős tüzérségi előkészítés utón az északnyugati és nyugati irány több szakaszán támadásba mentek ót. Kisvártatva Molotov sietett be a szobába. - A német kormány hódat üzent. Sztálin leült és mélyen elmerült gondolataiba. Hosszú, nyomasztó csend következett. Megkockáztattam, hogy megtöröm a hosszas hallgatást és ozt javasoltam, hogy a körzetekben rendelkezésre álló minden erővel rontsunk ró a betört ellenséges csapatokra és állítsuk meg további előrenyomulásukat. - Nem megállítani, hanem megsemmisíteni - helyesbített Tyimosenko. - Adják ki a direktívát - mondta Sztálin. A honvédelmi népbiztos 2. sz. direktívája június 22-én 7 óra 15 perckor jutott el a körzetekhez. Ámde ez a direktíva az erőviszonyok és a kialakult helyzet következtében nyilvánvalóan irreális volt, és ezért nem is valósulhatott meg. Túl későn szereztünk róla tudomást, hogy június 22-én virradat előtt minden nyugati határ menti körzetben megszakadt a csapatokkal o vezetékes összeköttetés, és így a körzetek és a hadseregek törzsei nem tudták gyorsan továbbítani intézkedésünket. A németek által területünkre átdobott ügynökök és diverziós csoportok tönkretették a vezetékes összekötettést, megölték a híradást fenntartani igyekvő embereinket, és megtámadták a szolgálati helyükre tartó parancsnokokat. Mint mór említettem, rádióeSzközökkel a határ menti körzetek csopatair.ak jelentős része nem rendelkezett. A vezérkar a körzetek ós o csapotok törzseitől képtelen volt a valóságnak megfelelő jelentéseket kapni és ez természetesen egy időre feltétlenül nehéz helyzetbe hozta a főparancsnokságot és o vezérkart. (Folytatjuk J 1971. VI. 22.
