Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)
1971-06-20 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó
H c IOUPHOUET-BOIGNY elefántCĽontpartt elnöknek a dél-afrikai 'ajüldözőkkel való tárgyalásokra, illetve megbékülésre tett javaslata felháborodást keltett az afrikai közvéleményben és az érdeklődés előterébe állította ezt az országot. Nem vendégként, hanem kíváncsi újságíróként kerültem Elefántcsontpart Köztársaságba. Mégis hagyományos vendégszeretet vett körül mindenütt, ahol megfordultam. Találkoztam miniszterekkel és törzsfőnökkel, ellátogattam erdőmunkásokhoz és antilopvadászokhoz, éltem kakaócserjeszedők és kaucsukfacsapolók körében, máglyák fényénél virtuóz táncművészeket ismertem meg. Az emberek Igyekeztek megmutatni és megmagyarázni mindent, ami elősegítheti, hogy megértsük erkölcseiket, életüket, politikai helyzetüket. Lagúnák városa Dodót, egy negyvenéves, értelmes arcú magas férfit, az állami fotokró nika vezetőjét kértem fel, hogy mutassa meg a fővárost. Félretette szolgálati ügyeit, és elindultunk Abidjan tanulmányozására. Délben indultunk el, és valamikor reggelfelé mondtunk búcsút egymásnak. Igen, már felvirradt a reggel, amikor lassan bandukoltunk a főváros kikötői részében, ahol a szegénynép él, ahol az éjszakai mulatók, kabarék, gyanús bárok ütöttek tanyát, ahol pult alatt kábítószereket is árulnak. Felkészültem a találkozásra Elefántcsontpart Köztársaság fővárosával. Még Párizsban egy csomó színes kiadványt vásároltam, és a repülőgépen elmélyültem az elefántcsontparti útikalauzok tanulmányozásába. Kölos államnyelv a francia, használata azonban csak a városokra korlátozódik. A szavannák és az erdők lakói mások számára csakúgy érthetetlen nyelven beszélnek, mint száz évvel ezelőtt. A rádió a francia mellett még a 12 legelterjedtebb nyelven is sugároz műsort. Vallási szempontbői a lakosság természetimádókra (tárgyalt és állatok kultusza), mohamedánokra és különféle keresztény egyházak híveire oszlik. Ami egyesíti őket: bőrük sötét színe, azonos hagyományaik, életmódjuk és közös sorsuk. Beléptünk a kikötőbe. ~ Innen szép kilátás nyílik a lagúnákkai széttagolt és hidakkal egyesített fővárosra, amely az abidzsi halásztörzstől kapta nevét. A mindössze 300 ezer lakosú főváros szélesen szétterpeszkedik. Nagy közök vannak a házak között, a városnegyedéi egyenesek, mint a vonalas füzet. Az óóeán közelségét érzi itt az ember: a kék, kanyargó lagúnák mélyen bevágódnak a szárazföldbe, . mintha a tenger sója marta volna ki a partokat. Félkilométeres, autóutas hidak kötik össze a víz által egymástól elválasztott városrészeket. A hidakon éjszaka ls nappali fényt árasztanak a lámpák. A főváros közepét .felhőkarcolók foglalják el. Messziről óriási polcokra emlékeztetnek — ezeken helyezkednek el' a nemzetközi bankok, társaságok, trösztök, kartellek fiókintézetei: Valamivel távolabb Kokodie arisztokrata negyedben áll az Ivoir Szálló hatalmas épülete. , A Nemzetgyűlés legdivatosabb építészeti stílusban épült épületén háromszínű zászló leng. A -narancssárga sáv a forró szavannákat, a zöld a trópusi erdőket, az őket összekötő fehér sáv pedig az ország két részéfántcsontpart szomszédját, Aranypartot (a mai Ghánát) az angolok, másik szomszédját, Libériát az amerikaiak kerítették hatalmukba. A franciák siettek elfoglalni a Ghana és Libéria közötti területet, s az Elefántcsontpart V. KATYIN ELEFÁNTCSONTPARTI RIPORTJA Abidjani körkép # Afrikai anakronizmus • Ahol a múlt és a jelen frigyéből bizonytalan jövő született zelról azonban nem látszott olyan tündöklőnek, „kiglancoltnak" a város, mint a prospektusok felvételein. Az autóból kiszállva elindultunk a járdán, óvatosan lépkedve, nehogy belebotoljunk a hétrét görnyedve alvó emberekbe. így alszanak például a pályaudvarokon ls, ha nem járnak a vonatok. Dodo megmagyarázta, hogy itt is menetrend szerint közlekednek a vonatok, de ezek az emberek munkát keresve jöttek a városba, s nincs hol lakniuk. Tűzrakások égtek. Megfigyeltem, hogyan sütik a héjától megtisztított banánt. Dodo szóba elegyedett az egyik tűzrakásnál ülő aszszonnyal, de az nem értette meg őt, elmosolyodott, és serpenyőn pirított banáiit nyújtott felénk ... — Gyerünk a kikötőbe, — mondotta útitársam. — Onnan jól látni a város egész körképét. Útközben Dodo elmondta, mi volt az oka az előbbi félreértésnek. E kis ország négymilliós lakossága körülbelül hatvan nyelvet beszél. Gyakorlatilag minden törzsnek külön nyelve van, írása azonban nincs. Ezért az egységes nemzet kialakítása a nye'vkérdés megoldásától függ. A hivatanek békéjét és harmóniáját jelképezi. Elefántcsontpart 322 ezer négyzetkilométernyi területe szabályos négyszöget alkot. Legforróbb és legnedvesebb zónája a partvidék. A téli és a nyári záporesők időszakában a meteorológusok három méter csapadék )t is mérnek. A lagúnák városa a korszerű civilizáció jeleit viseli magán. A kereskedelmi és pénzügyi vállalatok hatalmas épületekben helyezkednek el, melyeknek ablakai nem éresztik át a napsugarakat, nehogy túlmelegedjék az épület. Lépten-nyomon gazdag kirakatok, vendéglők és bárok... A zászlók és feliratok szerint külföldi országok 43 nagykövetsége vagy konzulátusa székel Abidjanban. Keserű kávé Amikor a francia hódítók NyugatAfrika eme zugában kikötöttek, meglepte őket a szavannákon és az erdőkben szabadon bolyongó elefántok sokasága. A XIX. század vége voit, az afrikai térségek lázas meghódításának és kifosztásának korszaka. Elaa S S o ,0) S -2 a> j£ N "3 fi aS S \OJ C/3 rZ fl © jj3 SS ~ a -- « Ji* 0 0 a> •c a < -a nevet adták neki. 1893-ban gyarmatukká nyilvánították. Abban az időben ez az ország egymással ellenségeskedő, törzsi államok mozaikképének egyik köve volt. A bennszülöttek széthúzása megkönynyítette a hódítók feladatát. Csak Szamori király erős állama tudott ellenállni nekik. Szamori sorozatos fényes győzelmeket aratott a gyarmatosítók hadain, de az erők egyenlőtlensége miatt 1898-ban vereséget szenvedett és őmaga is fogságba esett. Az ország története azóta lázadások és összecsapások sorozata volt. A gyarmatosítók aranybányászásra, kaucsuk termelésre, elefántcsont-szállításra kényszerítették a bennszülötteket. Aztán megparancsolták, hogy termesszenek kávét, kakaót, majd Vésöbb ananászt, banánt, trópusi gyümölcsöket. Érdekes feljegyzések maradtak fenn azokból az időkből. Magam is láttam a megsárgult lapokat. Ültetvényen végzett egyhavi munkáért egy fekete bennszülött egy ágyékkötöt kapott a fehér gyarmattartótól... Ugyanennyivel díjazták 15 kg kaucsukért, jókora elefántagyarért. Elefántcsontpart 1960. augusztus 7én vált független állammá. Első elnöke a ma is hivatalában levő Houphouet-Boigny hivatását tekintve orvos, 15 éven át folytatott orvosi gyakorlatot, aztán politikára adta a fejét. A francia parlament nyugat-afrikai tagjává választották, később miniszteri tárcákat töltött be ... ... A világosszürke vadelefántok, amelyektől az ország nevét kapta, még nem haltak ki. Elejtésük csak kivételes esetekben engedélyezett, a Buna óriási nemzeti parkban pedig vadászásuk szigorúan tilos. A rokonszenves elefánt ábrázatát az ország címere, a postabélyegek, a kereskedelmi cégek védjegyei is megőrizték. Egy régi babona azt tartja, hogy az elefánt szerencsét hoz. Vajon hoztai-e szerencsét e népnek? Fények és árnyak Az elefántcsont ma már inkább a régiségkereskedések keresett cikke, de nem nevezhető „menő gazdasági ágnak". Az ország vezető helyet foglal el az értékes afrikai fafajták exportjában, második helyen áll az ananásztermesztésben, harmadik helyen a kávé és negyedik helyen a kakaó termesztésében. Nagy kincse a kaucsuk, az arany, a gyémánt, a mangánérc ... Elefántcsontpartról sokat írnak és beszélnek a Nyugaton. Persze, azzal a szándékkal, hogy követendő példaként állítsák a többi afrikai ország elé mint mindenben engedelmes és szófogadó tanulót. így alakult ki az a közvélemény, hogy Elefántcsontpart gazdasági fellendülésben van s a felvirágzás útját követi. Valóban? A kormány politikájának lényege az, hogy korlátlanul engedélyezi a bárhonnan jövő tőkebefektetést. Az utóbbi években kétszeresére-háromszorosára nőtt a francia, amerikai, nyugatnémet, izraeli, portugáliai, pakisztáni és japán beruházások összege. Levitézlett emberek különleges rétege alakult kl: azoké, akiket kiűzték a fiatal afrikai és ázsiai államokból. Nekik aztán vannak trópusi tapasztalataik, és nem utolsósorban pénzük. E politika eredményei rövidesen éreztették hatásukat. Rövid idő alatt hatalmas magántőke halmozódott fel a világ minden részében. Másként mondva: Elefántcsontpart külsőleg irányított kapitalista gazdaság létrehozásának útjára tért. A helyi értelmiségtől erről nyugtalankodó véleményeket hallottam. Ez érthető is, mert az országban kapitalista gazdaság van a nemzeti burzsoázia részvétele nélkül. így aztán a föld, a nép munkája, a bányakincsek és érdőségek korlátlanul ki vannak szolgá'tatva a külföldi üzletembereknek. Annak ellenére, hogy Elefántcsontpart bizonyos áruk termelésében világcsúcstartó, gazdasága gyarmati jellegű. Mindenekelőtt a világpiaci árak ingadozásától függ. Vannak afrikai országok, amelyek a nem kapitalista fejlődés útjára tértek, s bár ideiglenes nehézségekkel küszködnek, világos elképzelésük van a jövőjükről, hisznek céljaikban, bíznak erejükben, látják a távlatot. Elefántcsontpartot ilyesmi nem kecsegteti. Abidjanban egyébként erről hangosan beszélnek. A fővárosban kialakult a kiváltságosok rétege. Ezek főként a magas rangú tisztviselők, akiknek jórésze francia nőt vett el, a Sorbonne-on szerezte diplomáját. Egy elmaradott országban minden művelt emberrel számolnak, így aztán ezek gyorsan kerülnek vezetői posztra. A faluslak messzire vannak ettől a világtól. Ensi faluban, ahol megálltunk a piacon, hogy ananászt vásároljunk, nem kellett a pénzünk. Itt még mindig a cserekereskedelem járja. Mivel nem volt pénzünk, ajándékba kaptuk az ananászt. Pénz nem kellett nekik. Elefántcsontparton sajátosan egyesül a sötét őskor a modernizmus legújabb megnyilvánulásaival. Majd az idő mutatja meg, mit érnek Elefántcsontpart tapasztalatai... Az Ivor Szálló, a tengerentúli vendégek ideiglenes otthona, konferenciák, díszünnepségek színhelye.
