Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-20 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó

Előzmények... A második világháború előzményeként, jellemző sajátosságaként említhetjük, hogy 1931 és 1939 között a világ különböző részein, Európában, Ázsiában és Afrikában egész sor katonai konfliktusra került sor. A kirobbantott „helyi háborúk" az imperializmus térhódítását szolgálták. A fasiszta „élettér"-elmélet is ezt a célt, a világ újrafelosztásának rah* szándékait követte. Az első világháborúban legyőzött Németország, valamint Olaszország és japán úgy "vélekedett, hogy a hadizsákmányon osztozkodó győztesek kisemmizték őket. A világuralomra törő fasizmus az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország monopolista körei féktelen szovjetellenes magatartása miatt gátlástalanul készülhetett a Drang nach Osten- tervei beváltására, a kommunizmus elleni „keresztes hadjáratra". S jórészt az ő segítségükkel és támogatásukkal erősödött később a számukra is félelmetessé a fasiszta hadigépezet Előszór a könnyebb zsákmányok, a világháborús kockázat nélküliek megszerzése került napirendre. S ezek sorában Lengyelország, Dánia, Norvégia, Hollandia és Belgium megtámadása figyelmeztető történelmi mementók maradtak. A második világháborúhoz vezető úton a nyugati „demokrácia" árulása azonban a müncheni egyezménnyel tetőzött. Ezzel Ugyanis szabad kezet adtak Hitlernek bűnös tervei megvalósításához. A Szovjetunió, felismerve a veszélyt, 1939 nyarán kölcsönös segélynyújtási szerződést ajánlott fel Angliának és Franciaországnak. A kapitalista hatalmakat azonban elsősorban az érdekelte, hogyan fordítsák a német agresszió élét a Szovjetunió ellen. Ebben a helyzetben, a kapitalista hatalmak szovjetellenes egységfrontja megalakítása megakadályozására, valamint a Szovjetunió védelmi képessege megszilárdítása érdekében időnyerésként kerüít sor a Németországgal kötött megnemtámadási egyezményre. A müncheni árulás azonban éppúgy, mint Anglia és Franciaország 1939— 1940-ben Németországgal vívott „furcsa háborúja" — melyet a nyugati történészek az „elszalasztott lehetőségek háborújának" neveznek — azt is igazolta, a Szovjetunió elleni intervenció előkészítése fontosabb volt a nyugati hatalmak számára, mint a fasizmus elleni egységfront megteremtése. Jellemző, hogy a müncheni árulás idején a nyugati magatartás ilyen kijelentésre késztette például Ribbentropot Chamberlainről: „Ez az öregember ma a brit birodalom halálos Ítéletét írta alá, ránk"" bízva, hogy mikor hajtsuk végre". A később aláirt angol—német és francia—német megnemtámadási nyilatkozatok pedig •egyre veszélyesebbekké váltak a Szovjetunió számára. Waller Lippmann amerikai publicista írta': „Anglia éi Franciaország azzal, hogy Csehszlovákiát feláldozták Hitlernek, valójában a Szovjetunióval való szövetségüket áldozták fel. .. abban az atolsó hiú reményben, hogy Németország és Oroszország háborúskodni fognak, s majd kimerítik egymást". A szocialista állam hóhéra szerepében A Szovjetunió leigázása központi kérdés volt a német imperializmus számára. Erről a megnemtámadási szerződés után sem mondtak le. Három hónappal a szerződés aláírása után, 1939. november 23-án Hitler kijelentette: „Sokáig kételyeim voltak, nem kellene-e a Kelet elleni támadással kezdenem, s csak azután fordulni nyugatra. Kényszerűségből úgy alakult a helyzet, hogy a Kelet a közeli jövő számításaiból kiesett . . . Szerződésünk van Oroszországgal. A szerződéseket azonban csak addig szokás megtartani, amíg azok előnyösek. Oroszország ellen csak abban az esetben fordulhatunk, ha nyugaton felszabadultunk". Bár a látszat kedvéért ekkoi még folyik az Anglia elleni hadművelet, ez azonban csak arra volt jó, hogy álcázzák a készülő keleti hadjáratot. „Az Anglia elleni légiháború folytatása — jegyezte meg Churchill — szükséges és alkalmas lehetőséget adott Hitlernek, hogy erőit ennek leple alatt összpontosítsa Oroszország ellen". Brauchitsch vezértábornagy, a német szárazföldi csapatok főparancsnoka 1940. július 21-én parancsot kap a Szovjetunió elleni támadás előkészítésére. Tíz nappal később Hitler a katonai vezetők berghofi értekezletén kijelenti: „Ha Oroszországot szétzúzzuk, Anglia elveszti utolsó reményét is. Akkor Németország uralkodni fog Európában és a Balkánon. A következtetés: Oroszországot tc-hát likvidálni kell. Időpont — 1941 tavasza." miatt — 1941. június 22-én 3 óra 15 perckor a német haderő, hitszegő módon, hadüzenet nélkül orvul meg támadta a Szovjetuniót. A németekkel együtt a román hadsereg is támadást indított, majd egy nappal később a fasiszta Szlovák Állam, június 26-án Finnország, 27-én pedig Magyarország is belépett a háborúba. 1911 hadosztállyal támadtak a Szovjetunióba. A több mint 7 milliós német hadserég 214 hadosztályából és 7 brieddjából 152 hadosztálvi és két' brigádot. vetettek Jje a Szovjetunio ellen. Finnország 16 hadosztállyal és 3 brigáddal. Románia 13 hadosztállyal és 9 -brigáddal, Magyarország pedig 4 brigáddal vett részt a hadműveletben. A váratlan támadás .fulyos helyzet be hozta a Vörös Hadsereget, melynek minden lehetősége megvolt ah hoz, hogy méUó fogadtatásban részesítse a lámadókat. Mivel azonban nem hozták idejében harci készültségbe a határmenti körzetek csapataii, arra való hivatkozással, hogy kerüljék a célzatos provokációnak számító cselekedeteket, súlyos megpróbálta tósok és viszontagságok várlak a szovjet népre és a hadseregre a fasiszta hordákkal vívott négvéves háborúban. „A történelein azt bizonyítja mondta J. V. Sztálin július 3-j rádió beszédében —, hogy legyőzhetetlen hadsereg nem volt és nem létezik.. . 5 mivel ránk kényszerítették a háborút, ezért életre halálra szóló harcot kezdett országunk ádáz és alattomos ellenségünk, a német fasizmus ellen". Példátlan hősiességgel védtek a szovjet emberek szülőfödjüket, s százezrek legendás hőstetteit rögzítette a történelem. „A mi ügyünk igaz egv. Az ellenséget leverjük. A győzelem a miénk lesz" — olvashatjuk a szovjet kormány június 22-i rádiónvilatkozatában. S az események e szavak igazát bizonyították. A világburzsoázia vágyképe es stt gallata: hogy a világ első szocialista állama, az „agyaglábakon járó kolos/, szus" belülről omlik össze, csődöt mondott. Pedig a Führer radikális munkát kivánt: „..Ha én a német nemzet színe virágát kUldöm a háború poklába, a legcsekélyebb szána lom nélkül kiontva a drága német vért, kétségtelenül jogom van megsemmisíteni egy alsóbbrendű faj emhermillióil, akik ágy szaporodnak, mint a férgek". HimmleT a nemzeii kúitüra teljes felszámolásáról sem ľeledkezik meg. Csak az elemi iskolát hagyja meg a leigázott népnek, melynek programja: „az egyszerű számolás, legfeljebb 500-ig, írásból az aláírást, s annak elültetését, hogy az isteni parancsolat értelmében engedelmeskedjenek a németeknek" . .. A Führer étvágya számára morzsa a szovjet-lét. „Nem elégedhetünk meg azzal — hangzik a prófécia —, hogy az orosz hadsereget leverjük és Leningrádot. Moszkvát meg a Kaukázust meghódítsuk. Ezt az országot a földdel kell egyenlővé tenni és népét elpusztítani". „Ha akar Moszkva, akár Leningrád kapitulálni akarna, ezt nem szabad elfogadni. Földig kell rombol ni mindkét várost". A hazáért hraML*~ sem Moszkva, sem Leningrád nem" kapitulált. Leningrád ezer napnál tovább bírta az „ezeréves" Hitler-birodalom ostromát, s végül a győzelmi szimfónia, Sosztakovics halhatatlan alkotása őt illette. Moszkva négy hó nap múlva keresztülhúzta a fasiszta tábornokok számításait... A moszkvai csodát továbbiak követték. S ezeknek a csodáknak a véghez vi vői a szovjet katonák és a hátország ban dolgozók milliónyi hadserege .. . Megpróbáltatásokon, szenvedéseken, nélkülözéseken, hallatlan emberáldozatokon keresztül építették a győzelemhez vezető utat. .. Joggal mondhatjuk tehát, a szovjet nép hősies küzdelme, a Nagy Honvédő Háború lett a hitlerizmus sírásója, s egy példátlan katonai összeomlás előidézője. Az igazság és az erösebb jogán győzött a Szovjetunió! Az okokat keresve a legilletékesebbet, Lenint idézhetjük: „Sohasem győzhetik le azt a népet, amelyben a munkások és parasztok többségükben felismerték, átérezték és meglátták, hogy ők a saját szovjethataimukat — a dolgozók hatalmát — védelmezik, hogy azt az iigyet oltalmazzák, amelynek győzelme nekik és gyermekeik számára biztosítja, hogy élhessenek a kultúra minden áldásával, az emberi munka minden alkotásával". ... Ha a harminc évvel ezelőtti események tanulságát keressük, ezt a lenini szavak jelentik ma is a számunkra. Ez az az erő, amely a világméretben gyakorolt szovjet békekezdeményezések mögött áll, s minden lehetőséggel azon munkálkodik, hogy a háborúk századai után végre a bé ke korszaka köszönthessen az emberiségre. F Ô N O D ZOLTÁN „Levakarni a térképről" a Szovjetuniót, ez oolt a fasiszta Nemetorszag 30 évvel ezelőtti hitszegő támadásának a fő célja. Az Időt kellett legyőzni, mert az nem Hitlernek kedvezett, hanem a JÖVÖ SZÁMÁRA dolgozott, a Szovjetunió javár», s a szocialista eszmeiség naponta erősödő igazát bizonyította. Ezért kelleti a „FALL BARBAROSSA" hadműveleti terv, a villámháború illúziója a háború ós pusztítás dühöngő megszállottjainak. ..A HARC CEl.jA A MEGSEMMISÍTÉS.. KELETEN A KÖNYÖRTELENSÉG ÁLDÁS A JÖVÖ SZEMPONTJÁBÓL .. " — jelentette ki Hitler 1941. március 30 i beszédében. A Szovjetunió elleni támadást Hitler „A HÁBORÚ UTOLSÓ NAGY HADJÁRATA NAK" nevezte, melynek célja, hogy likvidálja útjából a német világuralmi törekvések legfőbb és utolsó akadályát, a Szovjetuniót. „Az Uraitól nyugatra egy katonai hatalom megteremtése nem kerülhet újra napirendre, még ha száz esztendeig kellene is harcolnunk ezért — jelentette ki magabiztosan Hitler a villámháború utáni „elrendezést" tervezve. — A Führer minden utódjának tudnia kell: a birodalom csak akkor lesz biztonságban, ha az Uraitól nyugatra nem léteznek idegen csapatok. Ennek a térségnek a védelmét minden lehetséges veszéllyel szemben Németország vállalja magára. VASTORVÉNYNEK KELL LENNIE: SOHASEM SZABAD MEGENGEDNI, HOGY A NÉMETEKEN KÍVÜL MÁSNAK IS LEGYEN FEGYVÉRF. . . . Csak a németeknek van joga fegyvert viselni, nem pedig a szláv nak. a csehnek, a kozáknak és az ukránnak". A LEGTUDATOSABBAN, LEGALAPOSABBAN előkészített hadászati támadó tervről volt szó, melyről a német hadvezetőség 1941. jebruár 3-i ülésén Hitler így nyilatkozott: ..AMIKOR MEGKEZDŐDIK A »BAR B AROSSA* HADMÜVELET, A VI LÁGNAK ELÁLL A LÉLEGZETE, S NEM LESZ EGYETLEN MEGJEGYZÉSE SEM . . ." Irány Berlin — szakadatlanul árad az utánpótlás Berlinhez A hadászati elképzelés: villámháború. „A szovjet államot egyetlen csapással szét kell verni!" — jelenti ki Hitler, s Jodl táborszernagy kiegészíti őt: „Támadásunk után három héttel összeomlik ez a kártyavár". Guderian hitlerista tábornok visszaemlékezéseiben beismeri: „A fegyveres erők főparancsnokságán és a szárazföldi erők főparancsnokságán oly magabiztosan számítottak arra. hogy a tél beállta előtt befejezik a had járatot, hogy a szárazföldi erőknél csak minden ötödik katona számára tervezték a téli felszerelés kiadását". Hitler magabiztosan mondta bizalmasai előtt: „Én nem követem el azt hibát, amit Napóleon; amikor megindulok Moszkva ellen, eléggé korán kezdek, hogy a tél beállta előtt odaérjek". A „villámháború" direktíváit Jodl 1940. december 17-én nyújtja be Hitlernek, aláírás végett. Másnap „Barbarossa" fedőnéven hadműveleti tervként jóváhagyták. Kettőn áll a vásár Néhány hetes halasztással — a jugoszláviai és görögországi akciók