Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-20 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó

E nnyi szép nôt egy r n kason I Az eiutiernek szinte eláll a lélegzete. Hosszú haj, rövid haj, karcsúi*) és teltebb idomok a fehér köpenyeg alatt. S ha mindehhez hozzágondoljuk azt, amit Jozef Ondrejka mérnök huncutul — és természetesen csupán a tréfa kedvéért mondott , hogy nyáron csak köpenyben dolgoznak, egyszerre szerettem volna igazgató lenni a fenn­állásának 10. évfordulóját ünneplő piesfanyi Tes­la üzemben. Igazgatónak lenni! Hát- igen, köny­nyű ezt mondani,-inig a szép lányokról és liatal­asszonyokról esik szó. de mikor az elektromos félvezetők, diódák, tranzisztorok gyártásával kap­csolatos szakmai kérdésekről, valamint gazdasá­gi vagy kereskedelmi problémákról kell hatá­rozni, akkor aztán illa berek .. .1 A piesfanyi Tesla ugyanis rendkívül nagy pre­cizitást, pontosságot kívánó alkatrészeket gyárt, melyek nélkül egyetlen hazai gyártmányú tele­víziós készülék se működne. Félvezetők . .. ízlel­getem a szót Mi is lényegében a félvezető? A műszaki lexikon szűkszavúan ennyit ír róla: „Olyan elemek és vegyületek, melyeknek fajla­gos ellenállása a fémeké és a szigetelőké között van és amelyekben a hőmérséklet a töltéshordo­zók sűrűségének bizonyos határai között nő Ezért a félvezetőknek a fémektől eltérően negatív ellenállás-hőmérséklet együtthatójuk van." Az az érzésem, hogy az okleveles elektromér nökökön és a Tesla-gyár technológusain kívül meglehetősen keveset értettek meg olvasóink e pe­dáns, ám annál kacskaringósabb meghatározásból. Tény azonban, hogy ezek a parányi részecskék, amelyeket akkor láthatunk, ha leszereljük a tv készülék alsó fedőlapját, s amelyek a 200 milliós költséggel épült piesfanyi üzemben készülnek, ma már nélkülözhetetlenek a korszerű elektro­mos készülékeket előállító üzemekben A Tesla gyárban mesés a tisztaság. A diódák, tran zisztorok, a kondenzátorokban, valamint a fény­es napelemek hasznosításánál és másutt használt félvezetők gyártásánál ismeretlen a por vagy más szennyeződés. A finom részecskéket e nagy tisztaság ellenére inkubátorokban, gumikesztyűs kézzel szerelik össze. Az ügyes kezű lányok és asszonyok olyan steril légkörben dolgoznak, ahol a fertőzés legkisebb valószínűsége nélkül lehetne operálni. A sebészekéhez hasonlóan, az ő kezük sem remeghet. És idegeskedniük sem lehet, mert a hajszálvékony drótokat nem tudnák az üzem­ben alkalmazott lángráfújásos technológiával összeforrasztani a félvezető „házának" csatlako­zóival. Ez a „ház" nem nagyobb a borsószemnél, de hogy mit tud? Arról már könyveket írtak, me­lyeket egyetemeken tanítanak. A félvezető ve­gyületek — inert ilyen is vau — felhasználása leginkább a mikrohullámú, fényérzékeny, feszült­ség- és hőérzékeny eszközökre korlátozódik. — Szlovákiában egyedül ebben az üzemben készítünk félvezetőket — mondja Pfliegel Péter mérnök, az üzem igazgatója. Szerény kezdet után az elektroncsövek kisebb mennyiségű előállítása után 1964 ben megkezdtük a félvezetők, germá­nium diódák gyártását. Az utóbbi években világ­viszonylatban ezen a gyártási szakaszon mérföl­des léptekkel halad előre a kutatás, fejlesztés, s ha lépést akarunk tartani a követelményekkel, nein öt, hanem háromévenként kell cserélnünk a gyári berendezéseket. Ha mélyebben belegondolunk, fantasztikusnak tűnik, hogy ez a gyár — mely ezekben a napok­ban ünnepli fennállásának 10. évfordulóját —, gyakorlatilag már háromszor „megöregedett". Pedig — legalábbis a laikus szemével nézve a berendezéseket — minden olyannak tűnik, mint­ha egy huszonegyedik századbeli film peregne MARTA KUKUČKOVÁ MUNKA KÚZREN előttünk A dolgozó a munkaasztalon megnyom egy gombot, mire felizzik egy apró fűtőtest, csi­pesszel fölé tart egy parányi drótból, kristály­rácsokból álló alkatrészt, és a szemben levő mű­szer képernyőjén zöld csík jelzi, jó! forrasztotta-e össze a két alkotóelemet? Micsoda technika! Az tguzg.ito — mivel ő a szakember. így minden bi­zonnyal jogosan teszi — mégis panaszkodik. — Kellő anyagi eszközök és berendezések hiá­nya miatt nem tudjuk alkalmazni azt a világszín­vonalú gyártási technológiát, melyet a fejlett or­szágokban már bevezettek a gyakorlatba. A gyár annyira komfortos, hogy jobbat, szebbet álmában sem kívánhat senki. Az első emeleten írvosi rendelők, szociális helyiségek találhatók. Az ebédlő egy elsőosztályú étkezdére emlékeztet. Az egyes uiuukaközpontokat üvegből és könnyű­fémből épített folyosók kötik össze, úgy, hogy például télen egy szál ingben be lehet járni a mintegy 2000 nőt és sok férfit foglalkoztató üzemet. Ezer ebédet ad ki az üzemi konyha egy műszuk alatt. Mégis mindez kevés A vezetők pa naszkodnak. hogy nincs elég lakásuk, most épí tettek fel egy új bölcsödét, de már kicsinek bi­zonyul . .. Fény és árnyék. Ha arra gondolunk, hogy az üzemben 6000 négyzetméteres területen klimati­kus helyiségeket rendeztek be, melyekben tetszés szerinti hőmérsékletet állítanak elő, művi úton kapnak ezek a termek levegőt és fényt, s hogy 7 és fél hónap alatt üdülőközpontot építettek az üzem dolgozóinak, akkor azt mondhatjuk: fényi De ha arra gondolunk, hogy az elektromos mű vek nem veszik figyelembe az üzem specifikus helyzetét, és nem egy esetben kikapcsolják a vil lányt, aminek következtében a kondicionáló be rendezések leállnak, és a hőmérséklet ingadozá sait nem tűrő hő és fényérzékeny elektromos testecskék előállítása lehetetlenné válik, azt mondjuk: árnyék. Nagy élményt jelent a cső- és villamosvezető kekkel sűrűn behálózott munkaasztalok között bolyongani. Zaj nincs, de annál több a mikrosz­kóp. csipesz. Őszinte csodálattal hallgattam Kor manouic mérnök szakszerű magyarázatát Csak azt nem értettem, hogyan igazodik ki a műsze rek ezrei között, mikor és hol sajátította el a „zónás tisztítással", a kristályrácsok építő ele meinek gyártásával kapcsolatos ismereteket? Számára a félvezetők gyártása annyira egyszerű, mint számomra az, hogy felkattintom a kapcso lót, és fény árad szét a szobában.-Le a kalappal a mikroszkópok tárgyasztalán többszőrös nagyi ' tás alatt dolgozó nők tudása előtt is. Olyan pan tosan, méretre szabdalják a diódák alkotó ele meit, mint a parancsolat! F.z az üzem — ha a hosszútávfutásíioz hason lóau a gyárépítés idejét is stopperórával mér nék - talán világrekordot ért volna el. 1961 júliusában 113 dolgozója volt, akik az év végéig igen csekéiy értékű árut termeltek. 1970-ben már 4252 elektroncsövet, 20 616 félvezetőt és diódát állítottak elő. A CSKP XiV. kongresszusának az ötödik ötéves tervre szóló irányelvei alapján az üzem ötszörösére emeli eddigi termelését. Az emelkedett feladatokat mindenekelőtt a munka­termelékenység növelésével teljesítik. Míg az ötödik ötéves terv irányelvei alapján a Szlovák Szocialista Köztársaságban ebben az évben az egyes ipari üzemekben 8,8 százalékkal kell emel ni a termelést, a piesfanyi Teslában ez a szám — a gyártmányok iránt mutatkozó nagy kereslet kielégítése céljából — eléri a . 42,6 százalékot 1975-ig 107 millió korona ráfordítással korszerű sitik az üzemet, de a gyártási terület — nyilván helyszűke miatt — mindössze 2000 négyzetméter rel bővül. Ez azt jelenti, hogy nagyobb teljesít méiiyü gépeket kell üzembe helyezniük, szüksé ges maximálisan automatizálniuk a technológiai eljárásokat, -.i/ eddiginél racionálisabban kell ki­használniuk a gyártási területeket és a munka időt Az üzem dolgozói ismerik ezeket a felada tok.it, és teljesítik is azokat. Pártunk megala­pításának 50. évfordulója és a. CSKP XIV. kong resszusa tiszteletére vállalták, hogy az áruterme lés tervét túlteljesítik. 34 413 koronát takarítanak meg az önköltségeken, és több mint 6 ezer bri gádorát dolgoznak le. Ezek a számok a gyak >r latban az eddiginél több, jobb televíziós készülé­ket trazisztoros rádiót jelentenek, aminek va laineniiyien örülünk. KOMLÓSI LAJOS HÁROM KOMMUNISTA FIATAL Egyenruhás főiskolások. Az Antonín Zápotocký Katonai Akadénua növendékei. Túlnyo­mó részük érettségi után került ide. Négy éven keresztül tanul nak, hogy aztán mint politikai tisztek, kultúrpolitikai dolgozók a néphadsereg egységeiben kamatoztassák tudásukat. Ami­kor az első évfolyamba kerül nek, nagyrészük még nem párt. tag ,. . Ismerkednek az isko­lával, a párt politikájával, az tán határoznak. A második év­folyam három tag|a Vrastis­iav Mašeja Oldŕtch Céchák és Imrich Trass — a kongresszus előtt nyújtotta be tagfelvételi kérvényét, amelyet a taggyűlés el is fogadott. S így most a parancsnoki szobában iiiiut új­donsült párttagokkal beszélge­tünk. Lelkiismeretesen készül tolatására Mašaia Vrastislav tizedes az upavai katonai gimnáziumban érettsegizett. Onnan került az akadémiára. Jókedvű bátor fia talember. Szereti a vidámságot, segít ahol szükség van rá. Ami­kor megszólal, mosolyog — Apám taxisofőr, regti párt­tag. Sokat hallottam tőle a párt harcáról, küzdelméről. Az is­kolában a történelem volt a vesszőparipám. A Nagy Októ beri Szocialista Forradalom óía eltelt időszakot jól ismerem, persze csak könyvből. Ebből és az 1968-as eseményekből is le szűrtem a tanulságokat, s rá­jöttem, hogy nekem is a párt tagok sorában a helyem, inert nem elég csak csendes szem­lélődőnek lenni, hanem tenni is kell valamit, mégpedig olyant, amely támogatja a párt poli­tikáját, szocialista hazánk fel­virágoztatását. Mint az akadé­mia növendéke, jól akarok ta­nulni, s meg akarom mutatni, hogy megérdemlem a párttag­ságot. Az ajánlói között tanárai, pa­rancsnokai is megtalálhatók. Nem ok nélkül. Mašeja tizedes a SZISZ-ben is aktívan tevékeny­kedik. A Kárpát utcai alapfo­kú iskola egyik p ion ír csoport jának a vezetője. Hivatására lelkiismeretesen készül. Bát­ran vallja, hogy politikai tiszt akar lenni, s hogy soik-sok oda­adó, elvhű fiatalt akar nevel­ni a néphadseregben, akik kö­zül bizonyára sok odaadó, elv­hű párttag kerül majd ki. Író az iskolapadban Oldŕich Cechák tizedes arc­vonása szilárdságot, tégvelme zettséget árul ed, pedig nem veti meg a vidámságot, de mint mindenben, ebben is mérték­tartó. Pŕei ovban érettségizett. Apia műszakvezető a vegyimű­vekben, édesanyja az üzemi őr­ség tagja. Mindketten párttá gok. Oldŕich az iskolai újság felelős szerkesztője volt. Ver­seket, elbeszéléseket ír, és még­is a katonai pályát választotta, mert mint mondja, itt is le­het jó kultúrjyjlitikai munkát végezni. — Sok emberrel találkoztam, így különböző nézetekkel is — mondja. — Az igazat megmond­va ezek nagyban befolyásoltak. Aztán rájöttem, mindenből ma­gamnak kell leszűrnöm a tanul ságot. A párt új vezetősége ki vezette országunkat a válság­ból, megerősítette a párt egy­ségét az internacionalizmus el­vei alapján. Ezek voltak azok a tényezők, amiért a jwrtba való felvételemet kértein A XIV. pártkongresszus határoza tai azt mutatják, hogy (H t tat á rovásom helyes voK. A kétéves tagjelöltségi idő bevezetese he lyéuvaló, lehetőséget -ad a tag­jelölt ideológiai felkészítésére. Amint mondja, a párttagnak példamutatónak kell lennie, és mindenkor be kell tartania a demokratikus centralizmus el vét. Ö maga is ezt tartja leg­fontosabbnak. Ha tanulmanyait befejezi, kullúrjjolitikai tiiun kát akar a néphadseregben vé gezni. — Persze sokat szeretnék írni is, mégpedig olyan műve ket, amelyek a párt inindenna pi és kulturális politikáját tá­mogatja. Erre kötelez a piros tagkönyvecske, amelyet a múlt napokban kaptam meg. Tettekkel akarok bizonyítani Imrich Trass tizedes a Spiš-, ká Nová Ves-i járás Sveďlár községéből került Bratislavába SzüM munkásemberek, apja régi párttag, nővére tanítónő Nyurga, napbarnított arcú fiú, szeret sportolni. Gelnioán érett­ségizett. Tanulmányi előmene tele: közepes — Amikor a katonai politikai akadémiára jelentkeztem — mondja —, lényegében a hiva­tásos politikai dolgozó életpá­lyáját választottam. Hogy miért léptem a párttagok soraiba f Talán így összegezhetném: rá­jöttem. hogy a munkásosztály élcsapatában a helyem, mert végre nekem is színt kellett vallanom. S most tudásom leg­javával akarom támogatni mindazokat a féladatokat, ame­lyeket a CSKP XIV kongresz­szusának határozataiból ered­nek. Lehet, hogy neut elég szí­nesen fejeztem' ki magamat. En azonban nem szavakkal, ha­nem tettekkel akarom bizonyí­tani, hogy méltó vagyok a párt­tagságra H»t igen. Trass tizedes nem bőbeszédű, szerény, mint álta­lában a sportolók, de szilárd jellemű, és nem ismer megal kuvást Hároru fiatal ember. Egyben hasonlatosak egymáshoz Miatl­hártnan húszévesek, s most lép­tek a párt soraiba, mégpedig azzal az elhatározással, hogy méltóan kivegyék részüket a pártmunkából, hazánk építésé­ből. Amint mondották, a kom munistáknak nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak, s nem is akármilyenek! A három fiatalember élete nek vonata olyan állomáshoz ért, amelyen a szemafor a jövő felé szabad utat mutat NÉMETH IANOS

Next

/
Thumbnails
Contents