Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-20 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó

A

prágai Károly uica nagyon regi, szűk, > zegzugos házainak belsejét nemcsak az lelő kezdte ki, hanem a kőművesek szorgalma is akik az ősrégi épületekből igyekeztek megmenteni minden menthetőt. Az utca most csupa állvány, behajtási tilalom, s az ember, aki éltéitájban hazatérőben van a „Fürge rókához" címzett vendégszerető borozóból, amelyet amolyan kisebb fajta ..háztájiként" létesített a Rakvicef Efsz. állandó rettegésben él. Igen rettegésben, annak ellenére, hogy a borozóban elfogyasztott |ó morva bor, kolbász és füstölthús felbátorítanak.- Az utca azonban . annyira rejtelmes, hogy még a „borgőzös" emberek is csak lábujjhegyen mernek közlekedni benne. Ilyen csendben, vagyis lábujjhegyen .indultunk el, a „Fürge rókához" vendéglő tölgyfaasztalától: és a Károly utca felé vettük az irányt, ahol a XII. század elején a híres Johannes Kepler lakott. Borozgatás közben ugyanis hosszan és alaposan megvitattuk az 1971-es kepleri évet, mivel e nagy csillagász születése óta már 400 év telt el. A kerek évforduló megünneplésére 7 város „szövetkezett" a Német Szövetségi Köztársaságból, Ausztriából és Csehszlovákiából. Tehát: Weil der Stadt (itt született Kepler 1571. december 27-én), Tübingen, Leonberg, Grác, Linz, Ulm és. Prága. Elhatároztuk, hogy megkeressük a Károly utcában azt a házat, amelyben Kepler „albérletben" lakott, ha haragban volt Tycho Braheval, az öregúrral, amíg csak ki nem békültek. Hogy min vesztek össze? Erről vitatkoztunk mi is, szerintünk ugyan csöndben a mellettünk elhaladók véleménye szerint azonban elég hangosan Mi a fontosabb? A szögmérők olt álllak Anna királynő Belveder nyaralójának bejáratánál, ahonnan Brahe és Kepler kémlelték Prága csillagos eget. Valószínű, hogy az azóta eltelt négyszáz év alatt gyakran tisztították, talán impregnálták is a műszereket, hogy a fa tartós legyen, a műszer pedig sértetlen maradjon. Nekünk azonban úgy tűnt, hogy a két csillagász csak éppen az előbb nyúlt hozzá a műszerekhez. Micsoda óriási meglepetés lehetett, amikor Brahe rájött arra, hogy az égen. új csillag tűnt fel! Azon az égbolton, amely az egyházi tanok szerint változatlan, s melyet egyszer s mindenkorra az úristen teremtett! S egyszercsak betoppan oda egv ú( csillagocska! Kepler, a rendszer embere, csak Brahe halála után, amikor már áttanulmányozta, osztályozta a barátja után megmaradt összes anyagot, állíthatla össze a bolygók mozgásának három legfontosabb törvényszerűségét, tehát az égbolt mechanikájának alapvető törvényeit, amelynek ismerete nélkül Newlon nem fedézte volna fel a gravitáció törvényét, és Einstein ... „Jó estéti" — köszöntött egy szembe |övő férfi, akinek alig vettük ki alakját a sötétben. Cseh nyelvezete eléggé kemény kiejtésű volt, mondhatnánk csiszolatlan, egyszóval biztos, hogy nem volt cseh. A sötétben csak az inget vettük észre, s a fehér ing felett sötét szakállát. „Nem tudják ... visszatértek?" — kérdezte izgatottan és türelmetlenül. „Kicsoda?" — kérdeztük mindnyájan — talán a turista elszakadt a csoportjától. Vagy pedig betévedt a „Fürge rókához", és . .. „Az űrhajósok . Satalov . . ." MfflpMQn B Az ismeretek, a kutatás, a tapasztalat? Vagy a rendszer, a rend, amely szerint az ismereteket osztályozzák és besorozzák? — Brahe az elsőt, Kepler pedig a másikat vallotta. Mit használ azonban a rendszer és a rend, ha nincs igazolva tapasztalattal? Mit ér azonban a tapasztalat, ha nem tudsz belőle egy bizonyos törvényt, valamilyen rendszert alkotni? Azután egybehangzóan megállapítottuk, hogy szerencsés volt a csillagok állása, amikor a két csillagász találkozott, s büszkeség töltött el bennünket, hogy éppen Prága, II. Rudolf egykori császárnak tudósokkal, művészekkel és sarlatánokkal zsúfolt kedves városa volt az, amely megteremtette a feltételeket a két nagy egyéniség találkozására, hogy kölcsönösen kiegészíthessék egymást, II, Rudolf császár, és Prága városának vallási szabadságszeretete vonzotta Európa színe-javáj. A Nemzeti Műszaki Múzeum ma ennek köszönheti egyedi tárgyait: Tucho Brahe magassági szögmérő készülékét, amelyet a dániai Hreen szigeten levő uranienburgi csillagvizsgálóból hozott, és a másik szögmérőt, amelyet a híres Erasmus Habermel, a tudományos műszerek szerkesztője készített Brahe számára. Az első egyszerű volt, a második összeállításánál a szerkesztő már nemcsak a pontosságra, műszaki érzékének érvényesítésére törekedett, hanem szép formaérzékéről is tanúságot tett. A szögmérő talapzatát gazdag Jafaragással, virágdísszel látta el, és magát a szögmérőt bearanyozta azon a helyen, ahol az leginkább kopik. Éppen a Nemzeti Műszaki Múzeumból mentünk a „Fürge rókához", hogy Brahe és Kepler emlékére emeljük poharunkat, . ,a két műszer csodálatos szerkezetére, amelynél sok-sok éjszakát töítött el türelmesen az egyébként robbanékony, hirtelen, haragú Brahe. „Persze, Satalov.... — térmészetes, hogy visszatértek. És a műszerek rendesen működtek . " „Igen. Miért ne működtek volna?" „Ich bin heute so gliicklich" — sóhajtott fel a szakállas férfi, szinte megrezdült szakálla alatt az ing gallérja. Visszafordult, és gyors léptekkel eltávozott. Tulajdonképpen miért glücklich — azért, hogy az űrállomás találkozásánál a zárak kifogástalanul működtek? — valószínű azért, hiszen ez tulajdonképpen óriási siker, nagy boldogság. Pedig mi ezt csak úgy vess-á.lk, akár a kiflit a péknél. Csak azután jutott eszünkbe, ki is lehetett ez a férfi. — Belebámultunk a sötétbe, és"meggyorsítottuk lépteinket. Még láttuk alakját a sötét utca végén, ám egyszercsak hirtelen eltűnt. Elértünk a házhoz, ahol nyoma veszett. 188/1 volt a ház száma. „A mennykqbe, emberek! ..." — kiáltott fel a kolléga. „Hiszen ezt a házat keressük. Itt lakott Kepler." „Az előbb éppen vele beszéltünk" — mondottam, mivel az én fantáziám mindig működik. És ebben a percben teljesen analfabétának látszottunk. Nem tudom miért, sokáig álltunk a ház előtt, és senki sem niert benyitni. Csak úgy gondolkodtunk arról, hogy Anna királynő nyaralója és Prága ősanyánk jóságos karjai ugyanazon az úton állnak, amelyen a Csillagok városkájából, Bajkonurból vagy esetleg a Kennedyfokról startolnak Gagarinok, Shepardok, Satalovok és még mások. ENKA IJAŠKOVA Hazánk területén Komáromban pusztított a legnagyobb erejű földrengés 1763. Jún. 28-án. összedőlt a város hét mai kori írásos feljegyzések megemlékeznek az első hileles adatokkal bizonyítható földrengésről. Időszámításunk után 455-ben, július 10-én történt, és úgyszólván a földdel egyenlővé tette Savaria (Szombathely) és Aquincum (Budapest) városokat. Ez a pusztító erejű földrengés hazánk területén is bizonyára éreztette hatását. Az utána következő hosszú évszázadok során több jelentős erősségű földmozgást észleltek a Kárpátmedencében, s ezek feltehetően hazánk területén is érezhetőek voltak. A hazánk területén történt földrengésekről megemlékező első középkori írásos feljegyzés 1441-ből származik. Grossinger János, a neves magyar természettudós is beszámol róla a „Disertatio de ferrao Motibus Regni Hungáriáé" című müvében, melvet 1783-ban adtak ki Győrött. Az idézett forrásmunkából megtudjuk, hogy az említett évben földrengés következtében elpusztult a régi Selmecbánya városa, s az új várost iriás helyén építették fel. A második, legrégibb ránk maradt írásos feljegyzés az 1585. január elsején Pozsony városában pusztított földrengésről számol be. Hazánk szeizmikus szempontból legaktívabb területéről Komáromról és környékéről 1599 szeptemberéből találhaló az . első. írásos feljegyzés. A XVII. századból származó egykorú forrásmunkák és feljegyzések is több földrengésről számolnak be. így például 1615-ben Érsekújváron. 1652-ben Besztercebányán, Kassán és a bányavárosokban, 1660-ban Nagyszombatban, 1662-ben Késmárkon és Szepességben, 1669-ben Iglón, 1676-ban Kassán és 1683-ban Lőcsén volt kisebb-nagyobb földrengés. A kővetkező évszázad is bővelkedett. pusztíló erejű földrengésekben. 1700-ban a földrengés megrongálta Pozsonyban a klarisszák templomát. 1703-ban a Szepességben. 1716-ban a Magas-Tálra területén, 1724-ben Késmárkon. 1727-ben pedig ismét Pozsonyban, majd 1752-ben Besztercebányán és 1757-ben Komáromban jegyeztek fel földrengést Hazánk területén Komáromban pusztított a legnagyobb erejű földrengés 1763. VI. 28-án. Összedőlt a város hét temploma és 279 lakóháza,- 785 ház pedig súlyosan megrongálódott. A romok alatt 63 halott és 102 sebesült maradt. A földrengés, melynek epicentruma közvetlenül a város alatt volt, az 520 kilométerre fekvő Lipcsében és a 490 kilométerre fekvő Drezdában is érezhető volt. A több mint 80 ezer négyzetkilométeres területet megmozgató földrengést még a déli irányban fekvő Zágrábban is megfigyelték. A tízes erősségű földrengésnek rengeleg utórezgése volt. A komáromi jezsuiták csak a nagy földrengés évében további hatszáz rengést jegyeztek fel. Nem csoda tehát, ha Mária Terézia kormánya a várost a Duna jobb partjára akarta áttelepíttetni. A szemtanúk írásos feljegyzéseiből tudjuk, hogy a Duna hullámai a földrengéskor toronymagasságúra torlódlak föl. A folyam vize gőzölgött, mintha forrott volna, a föld számtalan helyen megrepedi, és a nvílásokból bűzös kéngözök szálltak fel. A komáromi „nagy löldnitlnlas" egv igen aktív szeizmikus korszak kezdetéi jelentette hazánk déli területein, ahol a következő években úgyszólván évente kisebb-nagyobb földrengések félemlítették meg a lakosságot. Pontosan húsz év múlva, 1783. április 22-én zajlott le ugyancsak Komáromban hazánk második legnagyobb erejű földrengése. A föld méhe a XIX. században sem nyugodott. Az 1806os földrengést érezték Bratislavában is, ahol a század folyamán még 1856 és 1868 között "észleltek gyenge földmozgásokat, majd 1890-ben 6-os, 7-es erősségű földrengés rémítette meg a lakosságot. Századunk elején 1906-ban volt nagyobb területeket megmozgató földrengés hazánk területén, de ez az ijedtségen kívül különösebb anyagi károkat nem okozott. Hazánk területéhez közeli epicentrumú földrengést 1926ban is feljegyeztek. Ez ötös erősségű volt. 1969 júniusában a komáromi járásban levő šrobárovói földrengésjelző' állomás korszerű szeizmográfjai földrengéssorozatot jegyeztek fel, melynek legnagyobb rengései június 18 án és 19-én voltak. Ezt a rengéssorozatot Ögyallán és a Prága melletti pruchotiicei földrengésjelző állomásokon is feljegyezték. A földrengéssorozat, melyről a napilapok is beszámoltak, hetven földlökésből állt, s epicentruma feltehetőén a komáromi járásban levő Alsópéter község határában négy kilométerre a föld felszíne alatt volt. Ehhez hasonló erősségű rengéssorozatot Dél-Szlovákiában a műszerek utoljára 1956-ban jegyeztek fel. A magyar földrengéskutatás történetének kitűnő ismerője dr. Réthly Antal klimatológus, egyetemi tanár, akinek Magyarország éghajlati viszonyait és jelenségeit feldolgozó tanulmányain kívül jutott ideje a Kárpát-medence földrengéseinek vizsgálatára is. A jeles tudós páratlan értékű munkára vállalkozott: hosszú éveken át egy összefoglaló tudományos műben, egykorú feljegyzések, levéltári adatok és egyéb forrásmunkák segítségével összeállította a Kárpát-medence földrengéseinek történetét. Nagy segítséget jelent ez a szeizmológiával foglalkozó tudósoknak a hazánk területén észlelt földlökések tudományos feldolgozásában. NÉMETH ISTVÄN