Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-19 / 144. szám, szombat

A nemzeti bizottság forradalmi szerv ÍRTA: FÄBRY ISTVÁN, A SZLOVÁK NEMZETI TANÁCS ALELNÖKE A

második világháború végén az orosz proletariátus tapasztalatai alapján hazánkban is — a városokban és a községekben egyaránt — megalakultak a népi szervek. A fogságból hazatérő katonák, főleg a volt vöröskatonák a Nagy Októberi Szocialista Forradalomból tanulságot merítve saját maguk akarták megoldani városainkban és falvaikban a problémákat. A községekből és a városokból kiűzték a gyűlölt jegyzőket, és megválasztották a nép forradalmi szerveit. A rjemzeti bizottságokba a forradalmi magatartást, tanúsító személyek kerültek, akik abban az időszakban az embernek ember általi kizsákmányolása, a nyomor és az éhinség ellen harcoltak. Ezek voltak a legöntudatosabb munkások, kisparasztok, részes aratók, közülük pedig néhányan már a szociáldemokrata párt tagjai voltak. Ehhez nem kis mértékben járult hozzá a magyar Vörös HadN sereg gyors előre haladása és a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulása, mert a városokban és a községekben, ahová bevonult a Vörös Hadsereg, mindenütt megalakították a községi tanársokat, amelyek saját kezükbe vették át a teljes jogkört. A Vörös Hadsereg visszavonulása után sem merték az urak ezeket a szerveket teljesen felszámolni, csak „átszervezték" saját céljaik számára, mégpedig olyan módon, hogy a községi és a városi képviselő-testületekbe különböző urak kerültek, akik saját osztályérdekeiket védték. Gyors ütemben alakultak, sokasodtak a pártok. Ahány nemzetiség, vallás és szakma, annyi párt volt, hogy a dolgozók ne legyenek egységesek, és hogy a „Divide et impéria" ősrégi jelező alapján egymás ellen uszíthassák őket. „A népképviseletnek" azt a formáját törvénybe is iktatták, és „a nép szerveiként" „demokratikus rendszerként" jöttek létre a községi ős a városi képviseletek. E

z egyébként a fő gondolat leleplezésének egy álcázott formája volt: eltompítani a dolgozók' forradalmi lendületét, fokozatosan törölni a forradalmi vívmányokat, azokat, amelyeket a forradalmi hullám kezdetén kénytelenek voltak elismerni, hogy ne veszítsenek el mindent. Emlékszem még arra az időre, amikor gyermekkoromban községünkben, sőt Rozsnyó járási székhelyen mennnyire megbotránkozott a grófi nagybirtok igazgatója, az ispán, a plébános és néhány kulák, hogy a község és a járás ügyeiről a béresek kezdtek dönteni: Mankovék, Fábryék, Ambrúzsék, Róték, tehát „a koldusok", akiknek a puszta kezükön kívül semmijük sincs. Hiszen ezért az úristen meg is bünteti őket — prédikálta fozef Erm plébános úr. S mintha igazď lett volna! Az első „istenbüntetés" akkor sújtott le, amikor a csendőrök összegyűjtötték a volt vöröskatonákat és a községi tanács tagjait. A forradalmi nemzeti bizottságok felszámolásához nem csekély mértékben járultak hozzá a szociáldemokrata párt vezetői is, akik a dolgozókat szüntelenül azzal vigasztalták, hogy legyenek türelmesek, hogy csak ilyen módon kapnak több szavazatot a parlamentben, megszavazzák a községi tanácsok törvényeit, a földreformot stb. Valóban, törvényesítették a községi, a városi, sőt a kerületi képviseleti szervekbe való választásokat, csak éppen azzal a „csekély" módosítással, hogy azonnal ugyanabban a törvényben törölték a saját ügyeikben való döntés minden jogát. A harmincas évek elején magam is tagja voltam a városi képviseleti testületnek, s jól emlékszem, hogyha pl. a munkanélkülségről tárgyaltunk, a jegyző úr figyelmeztetett bénái nünket, hogy erre nincs jogunk, hogy ez törvénybe ütköző! Amikor a községi képviselők túlnyo[9 mó többsége ragaszkodott ahhoz, hogy a Rimamurányi Bányákból ne bocsássanak el több % bányászt, hogy ne szüntessék be ' a gyárak, pl. a gömöhorkai cellulózgyvir üzemelését, a jegyző úr tiltakozott döntésünk ellen. Pár nap múlva értesítést kaptunk, hogy ezen és ezen törvény szerint feloszlatták testületünket és a járási városka élére járási parancsnokot — Jamovský községi biztost — nevezték ki (szerencsére jó ember volt). V

iharos küzdelmek dúltak a községi és a városi képviseleti szervekben a kommunista párt tagjai és a különböző pártok képviselői között (rajtunk, kommunistákon kívül hétnyolc párt volt) pl. az adómegállapításról. Mi, kommunisták azt követeltük, hogy az adó túlnyomó részét a gazdagok fizessék, akik még a gazdasági válság idején ls egyre gazdagodtak. Teljes mértékben érvényesíteni akartuk „a gazdagok viseljék a gazdasági válság nehézségeit, fizessenek adót abból, amit az úgynevezett demokrácia pár éve alatt kizsákmányolással szereztek" gottwaldi jelszót. A szociáldemokrata párt volt vezetőit nagy felelősség terheli azért, hogy az Osztrák—Magyar Monarchiából visszamaradt egész államgépezet megmaradt a helyén, sok törvény hatályban maradt, s a városi és a falusi szegénységre újra rászabadították a nép által gyűlölt jegyzőket. A dolgozó nép mindebből tanulságot merítve már az első köztársaság elején nem ismerte el vezetőjének a szociáldemokrata pártot, kialakította saját, valóban forradalmi pártját, Csehszlovákia Kommunista Pártját. A Csehszlovák Köztársaságban ez volt az egyetlen olyan párt, mely a dolgozókat tanította, és a saját jogaiért, a rendszer megváltoztatásáért vívott küzdelemre lelkesítette. Azon rendszer elleni küzdelemre, amely a népnek nem adhatja meg és nem akarja megadni azt, ami joggal megilleti. A községi és a városi képviseletekben éppen a kommunisták voltak a legaktívabbak abban az időszakban is, amikor a köztársaságot a német fasizmus és bérencei fenyegették. A pártunk által választott községi és városi képviselők szüntelenül rámutattak a német imperializmus hazai kiszolgálóira, bérenceire, és erélyesen követelték, hogy minden szervet, s ugyanakkor az államgépezetet is tisztítsák meg az ilyen és hasonló elemektől. Hogy a köztársaság védelmét a becsületes hazafiakra bízzák, akik hazájukat igazán szeretik, nem pedig azokra, akiknek sokkal kedvesebb a gazdagság, a vagyon, akik milliók élete árán is inkább osztoznak a megszerzett vagyonon az idegen imperialistákkal, mint saját nemzetükkel. enniinket, kommunistákat nem hallgattak meg, mert nem is akartak meghallgatni. Továbbra is egy asztalnál kellett ülnünk a hlinkásokkal, a henleinekkel, a Horthy-pártiakkal. Nem csoda tehát, hogy az ilyen „hazafiakkal" való tanácskozásaink robbanékonyak voltak, mi ugyanis minden esetben lelepleztük őket. Nem véletlenszerű tehát, hogy B a kommunista pártnak azok a volt tagjai, akik a községi képviselőtestületekben gazdag tapasztalatokat szereztek, a forradalmi nemzeti bizottságok szervezőivé váltak, ők voltak az ellenállási küzdelem kezdeményezői, amelyben igen fontos szerepet játszottak. Megszervezték a hírszerző szolgálatot, a partizán vezérkarok és egységek elhelyezését. Csaknem teljes egészében vállalták a partizánok ellátását is. Gyakran — veszélynek kitéve — az illegális dolgozóknak személyazonossági igazolványokat adtak ki, figyelmeztették az ellenállási mozgalom szervezőit a letartóztatási parancsokra stb. A dicső szovjet hadsereg általi felszabadítás után kezükbe vették városaink és falvaink ügyeinek intézését, és nem kockáztatták a drága áron megváltott szabadságot, nem szolgáltatták ki azoknak, akik elárultak bennünket. A nemzeti bizottságok tehát nemzeteink történelmében első ízben voltak a nép, a forradalmi proletariátus, az új célokat kitűzött államhatalom igazi képviselőivé. A CSKP vezetésével a nemzeti bizottságok valmennyi fokon fontos szerepet játszottak 1948ban, a februári események előtt és után is, például a vidéki újgazdagok megadóztatásakor, az árulók, a kollaboránsok vagyonának elkobzásakor, a földreformkor, az ipar, a bankok, a közlekedés, a nagykereskedelem stb. államosításakor. Talán sohasem fogjuk tudni kellően értékelni azt az óriási munkát, amit a nemzeti bizottságok tagjainak százai és ezrei végeztek elmaradott mezőgazdaságunk kollektivizálásakor. Űk voltak elsősorban azok, akik nem kímélve egészségüket, szabad idejüket, éjjel-nappal agitáltak, megnyerték a kis- és középparasztokat a közös gazdálkodásnak. Sajnos, hogy ezért a becsületes munkáért nem egyszer sértegetés, jogtalan bírálat érte őket, az úgynevezett „megújhodási harcosoktól" — az emberarcú demokratizátoroktól. S nem véletlen, hogy nemzeti bizottságaink túlnyomó többsége, főleg az alacsonyabb fokú nemzeti bizottságok, a párt egészséges erőinek vezetésével hűségesek maradtak szép forradalmi hagyományainkhoz. Nem hódoltak be a demogóg, a soviniszta, a szocialistaellenes elméleteknek s még a legnehezebb napokban is ők szervezték meg a munkát az üzemekben, az iskolákban és az üzletekben. Forradalmi fejlettségből tehát újra jelesre vizsgáztak. A

nemzeti bizottságok nem csekély részt vállaltak abból is, amit a CSKP vezetésével történelmi szempontból olyan rövid időszakban elérhettünk: az új gyárak építéséből, a termékeny nagy földtáblákon való közös gazdálkodásból, városaink és falvaink teljesen új negyedeinek építéséből. A nemzeti bizottságok tehát ilyen módon gazdagítják pártunk gyönyörű forradalmi történetét. - -.. MIRŐL ÍRNAK Ä mím új| mbuna imn H S2333 Z'rnmiáiwm lllJl'tViľJ PRÄGAI 1 LA p O KONSTRUKCIÓK (Tóthpál Gyula felvétele) A Tvorba Lukács Györgyről —• Távozásával nemcsak magyar testvérpártunk, hanem az egész nemzetközi kommunista mozgalom, a marxista gondolkozás nagy és jelentős fejezetét zárja le — írja Lukács Györgyről a Tvorba 24. számában JiM Hájek. Hiábavaló ellenségeinek igyekezete, hogy a forradalmi mozgalommal szemben még halála után is visszaéljenek Lukács életének némely tévedésével és gyengébb elméleti pontjaival. Igyekezetük hiábavaló: mert Lukácsra- elsősorban az a tény jellemző, hogy élete egyetlen konfliktusos helyzetében sem tekintette magát gondolatai és teltei végső bírájánák, nem esett az individualista hiúság és öntetszelgés hibájába, mindig az objektív forradalmi társadalmi fejlődés tényét és a kommunista mozgalom érdekeit tartotta szem előtt. Halála előtt néhány évvel ismét megtalálta az utat a Magyar Szocialista Munkáspártba. Sohasem gyakorolt rá befolyást az, hogy a barikád túlsó oldalán „elismerik-e" tudósnak, gondolkodónak, vagy sem? Ezért volt képes felismerni, hibáiból levonni az elvszerü, mélységes becsületes tanulságokat. Sokan azok közül, akik mint dogmatikust „cáfolták", renegátként végeztek. Lukácsnak a forradalmi mozgalomhoz fűződő szoros kapcsolata kiállt minden próbát. Most még nincs idő a végtelenül bőséges és gazdag elméleti mű értékelésére. A mi, csehszlovák helyzetünkben különösképpen fontos, hogy visszatérjünk életművéhez, hogy irodalmi, szocialista jellegének elmélyítéséért és erősítéséért vívott harcainkban hasznosítsuk az ő nagy kezdeményezéseit és alapvetően pozitív hatóerejét. Lukács művének igazságos és felelősségteljes értékelése nem lehel rögtönzés tárgya. Most, amikor ez az életmű végleg lezárult, az értékelés világviszonylatban is a marxista—leninista irodalomtudomány egyik legsürgetőbb feladatai közé tartozik. Szükséges a kultúra állami irányítása -- A művészetben türelmetlenséggel nem megyünk előre. Ez azt jelenti, hogy minden becsületes és egészséges igyekezetet támogatnunk kell. Azt, hogy azok, akik' előtt céljaink világosak, nem zárkózhatnak el, ellenkezőleg: magukkal kell ragadniuk a többit. S ebben a kommunistáknak kell az élre állni. Ez nem volt könnyű feladat a múltban sem és most sem, de történelmileg felemelő cél, mivel jó ügyet szolgál — írja a Rudé právo június 17-i számában Jan Kiiment. A kultúra nemcsak az élvonalbeli művészekből és alkotókból áll. A tegnap magukat elitnek kikiáltók megfeledkeztek a sok ezer kultúrinunkásról, sakkfiguraszámba vették őket, hamis és kockázatos játszmát akartak kezdeni velük. Ezek a névtelen, becsületes és szerény kultúrmunkások kulturális életünk demokratizálásán dolgoznak, s ez a feladat ma is kultúrpolitikánk homlokterében áll. A pártkongresszus hangoztatta, hogy a kultúra irányítása a szocialista államban jogos és szükséges. Nem lenne helyénvaló, ha társadalmunk még támogatná is az ellene irányuló felforgató tevékenységet. Befellegzett azoknak, akik az állam anyagi támogatása ellenében kispolgári ízlésüket és eszméiket akarták a társadalomra ráerőszakolni. Az alapszabályzat ismerete - kötelesség A Tribúna 24. számában Jaroslav Rous kommentárt fűz a párt kiegészített alapszabályzatához. Hangoztatja, hogy az alapszabályzat a párt egyik legfontosabb dokumentuma, s ismerete minden párttag számára kötelező. A kiegészített alapsza bályzat attól a perctől kezdve érvényes, amint a kongresszus jóváhagyta. Ezért már a júniusi taggyűléseken is kötelező a kiegészített szabályzat alkalmazása. Ez azt is jelenti, hogy csak akkor tartható meg a taggyűlés, ha a tagságnak több mint a fele megjelenik. Ott, ahol ez a többség nincs meg, a taggyűlés nem határozatképes. Tehát az alapszervezetekben nagyobb figyelmet kell szentelni a taggyűlések alapos előkészítésének. A pártszervezetek egyik fontos feladata, hogy megismertessék a tagsággal a kiegészített alapszabályzatot. A Tribúna ezenkívül foglalkozik energetikai helyzetünkkel és távlatainkkal az ötéves tervben. Miroslav Šolc tollából cikket közöl a jobboldali opportunisták által hirdetett ún. szocialista modellről, s idézi a XIV. kongresszuson részt vevő külföldi delegátusok állásfoglalását szövetségeseink internacionalista segítségét illetően. A hetilap volt partizánok közös megemlékezését közli Augustin Schramm kommunista partizánról. ,,Nagyon sok kérdésről nagyon keveset tud..." A cseh könyvpiac egyik bestsellere a svájci Erich Dänicken „A jövő emlékei" című könyve volt, amelyben a szerző azt akarja bizonyítani, hogy évezredekkel ezelőtt földünket hatalmas űrhajókon a világűr más bolygóin élő emberek, kozmonauták látogatták meg, s mivel itt megállapították, hogy megvannak a feltételek a szellemi életre, s miután más térségen megtermékenyítettek néhány női lényt, ismét visszahajóztak bolygóikra. Ezt a genetikai beavatkozást néhányszor megismételték és így fejlődött ki több évezred múlva a homo sapiens. Dänicken állítása bizonyítására nemcsak a szaharai sziklák rajzait, az egyiptomi píramisokat, hanem az indián mondákat és a Gilgames-eposzt is felsorakoztatja. — Egyszóval mindenütt talál valamit, ami az ókor űrhajósait juttathatja eszünkbe. Ezek az ókori űrhajósok Dänicken szerint szkafanderekben és antennás sisakokban látogattak el földünkre. Többek közt « Bibliára is hivatkozik, mert Mózes első könyve említi, hogy „az isten fiai lányokat látogattak meg a földön, feleségül vették őket s óriásokat nemzette"k velük". Dänicken könyvben idézi a Gilgames-eposzt is, amelyben véleménye szerint „az első űrkutatási riportot olvas' hatjuk". A Svét práce-nak adott interjújában dr. Ľubomír Matouš professzor, a Károly Egyetem aszszír nyelvtudósa, a Gilgameseposz cseh fordítója így összegezi véleményét Dänicken könyvéről: „Könyvének stílusa inkább útirajzhoz illenék, nem pedig annyi megoldatlan rejtélyt tartogató tudományos népszerűsítő munkához. Általában elmondható, hogy a szerzőnek csupán felületes ismeretei vannak a kérdésről, amelyről oly magabiztosan nyilatkozik. Nem ártana, ha legalább megismerkednék az alapvető tényekkel. Dänickenre valóban érvényes könyvének egyik megállapítása: nagyon sok kérdésről nagyon keveset tud". Amint ismeretes, a Dänickenkönyvet eddig 24 nyelvre lefordították és Herald Reinl nyugatnémet filmproducens és utazó dokumentumfilmet készített belőle. A vállalkozó szellemű nyugatnémet beutazta a világot, és Dünicken elképzeléséből jó üzletet csinált. Tavaly a cannes-i nemzetközi filmfesztiválon filmjével nagy sikert ért el, s ez a film ezekben a hetekben a dolgozók filmfesztiváljának műsorán nálunk is megtekinthető. Az Rp a filmmel kapcsolatban többek közt megírja hogy Erich von Dänickent sikkasztásért és csalásért 3 és fél évi fegyházra ítélték, de tekintettel népszerűségére az Ítélet nem jogerős. Ism

k