Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-19 / 144. szám, szombat

I Hétvégi hírmagyarázatunk | A TURNER JOY MEGÉRKEZIK Amerikai viszonylatban is példátlan méretű botrányt rob­bantott ki a New York Times szerkesztősége az úgynevezett McNamara-tanulmány alapján készült dokumentum-sorozat köz­lésének megindításával. Nos, bár John Mitehell igazságügymi­niszter közbelépésére a New York Times kénytelen volt a soroza­tot leállítani, sőt bírósági eljárás kezdődött a szerkesztőség el­len, a botrány dagad, hullámverése elérte a Fehér Ház és a Pen­tagon legmagasabb köreit, pánikhelyzetet teremtett az Egyesült Államok törvényhozó testületében, a közvéleményről nem is szól­2,5 millió szó Mind a mai napig nem tisz­tázódott, vajon milyen utakon jutott el a New York Times szer­kesztőségébe McNamara tanul­mánya. Az FBI tudomása sze­rint mindössze tizenöt példány készült a szigorúan őrzött doku­mentumból, amelyek közül hat példány a Pentagon, egy a Fehér Ház, egy-egy Nicholas Katzen­bach és William Bundy volt kül­ügyminiszter-helyettesek, egy Lyndon Johnson, kettő az állami archívum, kettő a kutatóintézet, egy pedig Clark Clifford volt hadügyminiszter könyvtárának széfjében található. Egyes felté­telezések szerint a „becses" do­kumentum Daniel Ellsberg ré­vén került a New York Times birtokába, aki egy időben a had­ügyminisztérium és a külügymi­nisztérium munkatársa volt, je­lenleg a Massachussetts-i műsza­ki főiskola kutatója. Persze lé­nyegtelen, tulajdonképpen mi­ként kerültek „avatatlan" ke­zekbe a dokumentumok, viszont tény, hogy a mintegy negyven kötetnyi anyag megkaparintása, a két és félmillió szót tartalma­zó iratköteg lemásolása, való­ban huszárvágásnak minősíthető. Persze felvetődik a kérdés, va­jon mit tartalmaz a McNamara­tanulmány, miért e nagy zűr­zavar a washingtoni kormánykö­rökben. Nos, nem kevesebbet, mint az Indokínai háború eszka­lációjának egyszeregyét, az Egyesült Államok kormányának döntéseit, titkos stratégiai ter­veit az 1963-tól 1968-ig terjedő időszakban. Az a tény, hogy McNamara volt hadügyminiszter az anyagot rendszerezte, fel­dolgoztatta, arra utal, illetve azt bizonyítja: a Pentagon néhai főnöke kísérletet tett arra, hogy eligazodjék a délkelet-ázsiai politika útvesztőjében, a külön­böző döntések, elképzelések tömkelegéből kihámozza az alapvető indítékokat, a casus belli mellett szóló érveket. Mennyiben sikerült ez McNama­rának, nem tudhatni, viszont tanulmányából kiderül, hogy az Egyesült Államok kormánya az ország közvéleményét, a szená­tust és nem utolsó sorban szö­vetségeseit megtévesztve, mód­szeresen félrevezetve, tudatosan terjesztette ki a háborút a világ­nak ebben a térségében. Mike Mansjield, a szenátus demokra­ta párti többségének a vezetője szenátusi kihallgatást óhajt na­pirendre tűzni, hogy „a botrá­nyosan megtévesztett és félre­vezetett" kongresszus és az ame­rikai közvélemény megtudhassa az igazságot: „miként keveredett bele az Egyesült Államok ebbe a tragikusan elhibázott háború­ba! . .." Arthur Ochs Sulzberger, a New York Times elnöke és kiadója, akí a botrány hírére megszakította angliai üzleti út­ját hangsúlyozza: „A Pentagon dokumentumai részei a történe­lemnek és már régen nyilvános­ságra kellett volna hozni azo­kat". Ezzel szemben az igazság­ügyminisztérium véleménye sze­rint a McNamara-tanulmány közlése „jóvátehetetlen károkat okoz az Egyesült Államok nem­zetvédelmi érdekeinek". Ez pe­dig súlyos vád, annyit jelent, hogy a dokumentum megszerző­je kémkedés és hazaárulás vád­jával bíróság elé állítható, tlz év börtönbüntetés és tízezer dollár pénzbírság róható rá kl. Hasonlóképpen azokra a szemé­lyekre is, akik az anyagot „Jog­talanul" átvették, sőt nyilvános­ságra hozták. Egy kis kronológia Az Egyesült Államok délkelet­ázsiai politikai koncepciója hi­vatalosan az „észak-vietnami agresszió" veszélyére, „Dél-Viet­nam önkormányzct.i Jogának vé­delmezésére" épül. Más kérdés azonban, vajon az Egyesült Ál­lamok kormánya miként „ala­pozta" meg szóban forgó kon­cepcióját. Kiváló példa erre a Tonkini-öbölben lejátszódott in­cidens, amelynek néhány rész­lete éppen most, a McNamara­tanulmány „jóvoltából" tisztá­zódott. A Vietnami Demokrati­kus Köztársaság felségvizeire 1964. július 30-án érkeztek meg az első amerikai hajók, s nyom­ban támadást indítanak Hon Me és Hon Ngu szigetek ellen, ame­lyek észak-vietnami tartomá­nyok tartozékai. A következő napokban megkezdik „őrjáratu­kat" a T—28 as és AD—6-os va­dászgépek. hatékony támoga­tást nyújtva az amerikai Ivajó­rajnak. A Maddox torpedórom­boló július 31-én jelenik meg a VDK felségvizein, két nappal később őrnaszádok űzik el on­nan. Augusztus 3-án négy ki­sebb hajó támadja meg a VDK területén levő Ron és Deo Ngang településeket. Ezzel egy­idejűleg megérkezik Johnson elnök parancsa is: megsemmisí­teni az ellenálló hadihajókat. Amikor a Turner Joy a Tonki­ni-öbölben augusztus 3-án csat­lakozik a Ticonderoga vezette hajórajhoz, az Egyesült Álla mok propaganda gépezete már világgá kürtölte: a Vietnami De­mokratikus Köztársaság tengeri flof.ája amerikai hajókat táma­dott meg nemzetközi vizeken. A Constellation repiilőgépanyaha­jó augusztus 4-én indul Hong­kongból a vietnami partok felé, aznap 20,00 órakor hangzik el a parancs az amerikai légierő vezérkari főnöke szájából: tűz! Az amerikai verzió szerint tá­madás érte a Turner Joy­1 és a Maddoxot — a VDK illetékes szerveinek cáfolata belevész a kormánypárti sajtó üvöltésébe. Augusztus 5-én megindul a lé­gitámadás a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság ellen, cél­pontja a Gianh folyó deltájá­ban fekvő négy tengeri támasz­pont. A következő nagyobb mé­retű támadásra augusztus köze­pén — 17-én, 18-án — kerül sor a Tonkini-öbölben. Az ame­rikai tálalás szerint ismét nem­zetközi vizeken, a partoktól 42 mérföldnyire érte a támadás a 7. flotta hajóit. Nos, bármennyire is keserű pirula a Nixon-kormányzat szá­mára, azonban tény: a Tonkini­legenda szertefoszlott. Ugyan­akkor erősen megkérdőjelezi Johnson 1965. április 6-án kelt parancsát, amelynek értelmé­ben megérkeznek Dél-Vietnam­ba az első nagyobb létszámú amerikai egységek. A partra­szállás tervét természetesen szi­gorúan titokban tartották: kész Vények elé kell állítani a szö­vetségeseket — hangzott a Fe­hér Ház főnökének utasítása. Zsákutcában Mit tesz, mit tehet Nixon a jelenlegi helyzetben? Egy pilla­natig sem lehet vitás, hogy kor­mányzata elvesztette mind a kongresszus, mind a választók bizalmát. Jóllehet- a New York Times szerkesztőségébe, admi­nisztratív eszközökkel, belefoj­tották a szót, a közvélemény hangjával szemben még az ame­rikai szuper-propaganda is szin­te tehetetlen. A McNamara-ta­nulmány alapján készült cikk­sorozat első folytatásainak köz­lése elegendőnek bizonyult ah­hoz, hogy kártyavárként döntse romba Nixon „vietnamizációs" tervét, a csapatkivonásokkal összefüggő és olyan szépen hangzó elméletek hitelét. Per­sze figyelmet érdemel Rogers külügyminiszter kijelentése is: „A dokumentumok nyilvános­ságra hozatala komplik'i'>a az Egyesült Államok viszon'icf. szö­vetségeseiveľ'. S tán éppen ez a kérdés kényesebbik oldala. Mert hiszen a szöve*sH°<:sek is részeseivé váltak a teljesen ér­telmetlen. hadüzenet nélküli, kizárólag az amerikai héják ér­dekeit szolgáló, agresszív hábo­rúnak. fis hát ugyebár, madarat tolláról kormányt szövetsé­geséről" ismerni meg a leg­könnyebben . . . BALOGH P. IMRE A szocialista országok gazdasági integrációja tudatosan és tervszerűen kialakított folyamai (Folytatás az 1. oldalról) tosságáról. Kiemelte, hogy a szocializmusban a tervezés áll a népgazdaság irányításának középpontjában. A gazdasági emelőket ésszerűen kell fel­használni. A tervezésnél erőtel­jesebben kell tanulmányozni a társadalmi szükségletek fejlő­dését, a gazdaság és a lakosság igényeit a javak és szolgáltatá­sok területén annak érdekében, hogy a lakosság anyagi és kul­turális szükségleteit mindjob­ban kielégíthessék — mondot­ta. A vezetés és tervezés munká­jának tökéletesítése szempont­jából nagyjelentőségűnek mi­nősítette a Szovjetunió sokéves tapasztalatainak felhasználását, s a tapasztalatcsere fejlesztését a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal. Willi Stoph nagy tetszéssel fogadott beszámolóját követően megkezdődött az ötéves terv irányelveinek vitája. Husák elvtárs választávirata a szovjet veteránoknak Moszkva — A moszkvai Prav­da és a Krasznaja Zvezda című szovjet lap közli Gustáv Húsúk­nak, a CSKP KB főtitkárának válaszát a 18. szovjet hadsereg veterán harcosainak üdvözlő táviratára, melyet a CSKP XIV. kongresszusához intéztek. A táviratot a 18. hadsereg több mint 70 volt tagja irta alá, azok, akik részt vettek Cseh­szlovákia felszabadításában, s akikkel együttműködött Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB jelenle­gi főtitkára, mint politikai cso­portfőnök. Gustáv Husáknak, a Háborús Veteránok Szovjet Bizottságá­hoz intézett távirata többek kö­zött a következőket tartalmaz­za: „Tolmácsolják kérem őszinte hálánkat drága testvéreinknek, fegyvertársainknak a fasizmus elleni közös harcban. Sohasem feledjük és mindig tisztelettel gondolunk a katonai parancs­nokok, valamint a szovjet had­sereg sorkatonáinak nagy érde­meire, azokéra, akik meghozták a szabadságot és az igazi füg­getlenséget népeinknek. Sze­münk fényeként fogjuk védeni barátságunkat és szoros együtt­működésünket a szovjet néppel, és sokoldalúan szilárdítjuk egy­ségünket a nagy Lenin pártjá­val". A NEW YORK TIMES nem szolgáltatja bs a Pentagon-doKwntumokat New York — Murray Gurfein szövetségi bíró fenntartotta a New York Times-ot sújtó ítéle­tének azt a részét, hogy a szer­kesztőség nem köteles ellen­őriztetés céljából beszolgáltatni az igazságügyminisztérium szer­veinek azokat a Pentagon-do­kumentumokat, amelyeknek alapján a vietnami háborúval kapcsolatos leleplező cikksoro­zatának első három részét meg­jelentette. Gurfein pénteken ha­tároz arról, hogy feloldja-e a sorozat utolsó két részének el­tiltását, vagy véglegessé teszi a cenzúrát. A csütörtöki bírósági ítélet után a New York Times fel­ajánlotta, hogy önként átadja a kormányhatóságoknak a bir­tokában levő dokumentumok listáját. A lap szóvivője később közölte: valóban be is szolgál­tatták azoknak az okmányok­nak a jegyzékét, amelyek a lap­ban még nem jelentek meg. Az Egyesült Államok történe­tében példátlan sajtócenzúrát az úgynevezett McNamara-do­kumentumok, az eredetileg 47 kötetből álló alapanyag esetére alkalmazták, amelyet állítólag Daniel Ellsberg volt külügymi­nisztériumi és hadttgyminiszté­riumi tanácsadó juttatott a szerkesztőség kezére. Ellsberg, aki negyvenéves és legutóbb a Massachusetts Inštitúte of Tech­nology tudományos kutatója volt, 1964-ben került a hadügy­minisztériumhoz, mint John T. McNaughton nemzetközi bizton­sági ügyekkel foglalkozó had­ügyminiszter-helyettes külön­tanácsadója. McNaughton volt a felelős az 1968-ig terjedő idő­szakot felölelő McNamara-köte­tek összeállításáért és megszer­kesztéséért. Ellsberg 1965-től 67-ig a külügyminisztériumban működött és idejének jó részét Saigonban töltötte, ahol az ot­tani helyettes amerikai nagykö­vet titkára volt. Később a Rand Corporationhoz, a kormány „öt­letgyárához" került, amely ugyancsak résztvett a Pentagon tanulmányköteteinek elkészíté­sében. Ellsberg jelenleg sehol nem található. Utoljára szerdán lát­ták hivatalában, de csütörtökön már nem ürítette ki leveleslá­dáját. Az FBI, amely a legna­gyobb apparátussal nyomoz a dokumentumok kiszivárogtató­ja után, nem hajlandó hivatalo­san megerősíteni azt a hírt, hogy Ellsberg valóban bele van keverve az ügybe. Angela Davis üzenete Havanna — A Granma cfmű lap közzétette Angela Davisnak a kubai néphez intézett levelét. A bebörtönzött néger polgárjogi harcos köszönetét fejezte ki azért a széles körű szolidaritási mozgalomért, amelyet Kubában az amerikai négerek harcának támogatására indítottak. A forradalom első napjától kezdve — mutat rá levelében Angela Davis — a kubai nép az imperializmus, a háború és az elnyomás ellen küzdők oldalán áll. Határozottan támogatja a négerek polgárjogi mozgalmát csakúgy, mint az amerikai ag­resszió ellen harcoló vietnami népet. Csak a szocialista for­radalom képes örökre leszámol­ni a fajüldözéssel — hangzik a börtönből írt levél. BRANDT BEFEJEZTE AMERIKAI LÁTOGATÁSÁT New York — Ötnapos Egye­sült Államok-beli tartózkodásá­nak utolsó napján Willy Brandt nyugatnémet kancellár látoga­tást tett az ENSZ-székházában. Ü Thant főtitkárral tanácsko­zott, aki később díszebédet adott vendége tiszteletére. A kancellár kijelentette, hogy U Thant főtitkárral a nemzetkö­zi béke helyzetét vitatta meg. Eközben biztosította beszélgető partnerét, hogy Nyugat-Német­ország továbbra is eleget tesz nemzetközi kötelezettségeinek és feladatainak. New Yorkban többszáz ultra­radikális fiatal tüntetett Willy Brandt látogatása ellen. A fia­talok transzparensei a „német és amerikai fasiszták összees­küvését" Ítélték el. Willy Brandt péntek este visszautazott a Német Szövet­ségi Köztársaságba. A BRAZIL HATÓSÁGOK beje­lentették, hogy parancsot adtak két „külföldi" halászhajónak, hagyják el az ország területi vizeit. A „külföldi" hajók — mint más forrásból ismeretessé vált — amerikaiak voltak. GUINEA—BISSAU I portugál gyarmati egységek aknákat raknak le a szenegáli területen — közölte a szenegáli külügy­minisztérium képviselője. SPIRO AGNEW alelnök Ni­xon elnök megbízásából eg*hó­napos világkörüli útra inul. A Június 26-án kezdődő, 10 VĽ­szágot érintő körút első áldo­mása Dél-Korea lesz. Az USA 1. számú közellensége Washington — Nixon a kábí­tószer-fogyasztást az Egyesült Államok „egyes számú közel­lenségének" nevezte. Az ameri­kai elnök csütörtökön üzenetet Intézett a kongresszushoz, amelyben újabb 155 millió dol­lárt kért, hogy a komány felve­hesse a harcot a kábítószer.'o­gyasztás okozta egyre súlyosabb problémákkal. Ezzel az erre a célra fordított összeg 371 m<lLó dollárra emelkedne. Különleges problémát jelent a Dél-Vietnamban harcoló ame­rikai katonák körében elterj- dt heroinfogyasztás. A becslések szerint mintegy 30 ezer ameri­kai katona fogyaszt Dél-Viet­namban rendszeresen heroint. Az Egyesült Államokban is egyre súlyosabb helyzetet idéz elő a kábítószerfogyasztás. A szakértők szerint a kábítószer­fogyasztók száma jelenleg az országban mintegy 250 ezer. Az amerikai kormány fokozni kí­vánja a harcot a kábítószer­csempészek és kereskedők el­len. JÁN GREGOR, a csehszlovák kormány alelnöke a csehszlo­vák—román gazdasági és tudo­mányos műszaki együttműköd i­si vegyes bizottság 5. ülésén Bukarestben részt vevő kül­döttségünk tagjaival együtt visszatért hazánkba. VLAGYIMIR NOVIKOV, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese és Szalh Mahdi Ammas iraki alelnök Bagdadban megbeszéléseket kezdett a két ország közti kap­csolatok elmélyítéséről. Vlagyi­mir Novikov vezeti a szovjet párt- és kományküldöttségüt, amely kilencnapos látogatásra utazott Irakba. AZ ÍR KÖZTÁRSASÁGEAN, mely hasonlóképp, mint Nagy­Britannia, Norvégia és Dánia csatlakozni kfván az Európai Gazdasági Közösséghez, orszá­gos népszavazást rendeznek. A SZOVJET TUDÓSOK meg­kezdték „A második világhábo­rú története" című 9-kötetes munka készítését. A szerkesztő­bizottságot Andrej Grecsko mar­sall, a Szovjetunió hanvédelmt minisztere irányítja. NAGÁBAN az okinawai tör­vényhozó gyűlés épületébe teg­nap 500 tüntető hatolt be, hogy megakadályozza a sziget japán fennhatóság alá helyezésé-öl szóló nem kielégítő japán­amerikai egyezmény jóváhagyá­sát. EDWARD HEATH brit minisz­terelnök fogadta Mihail Szmir­novszkijt, a Szovjetunió londo­ni nagykövetét. A találkozót a szovjet diplomata kérte. Nyuga­ti hírügynökségek Jelentése szerint SzmirnovszkiJ Koszigin miniszterelnök üzenetét adta át a brit kormányfőnek. U THANT ENSZ-főtitkár szó­vivője útján kijelentette, hogy üdvözli az atomfegyverrel ren­delkező hatalmak értekezleté­nek összehívására irányuló francia—szovjet kezdeménye­zést. LONDONDERRY katolikus ne­gyedében mintegy 100 főnyi tö­meg kövekkel ét- benzines pa­lackokkal támadt a brit kato­nákra. Belfastban bomba rob­bant egy dohánygyár kertjében, sérülés nem történt. WALTER CUMMINGHAM űr­hajós, aki 1968 októberében Walter Schirrával és Don Eise­lével repült, bejelentette, hogy kiválik a houstoni központ munkájából. Távozásának okát az űrkutatási programra fordí­tott összegek folyamatos csök­kentésében jelölte meg. A FLORIDA ÁLLAMBELI Jack­sonville városban faji zavargá­sok robbantak ki. A rendőrsé­get, amely többször is megpró­bálta „megtisztítani" a néger gettót a fiatal tüntetőktől, két­szer is visszavetették a tünte­tők, míg végre harmadszor si­került hatalmukba keríteni a városrészt.

Next

/
Thumbnails
Contents