Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-17 / 142. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtó? ruBEcma Érdekes riportban számol be Valentyin Golcev, az Izvesztyija killöntudósítója Andrej Grecsko marsall, szovjet honvédelmi mi­niszter földközi-tengeri szemleútjáról. A miniszter a Dzerzsin­szkij cirkáló fedélzetén telt látogatást a Földközi-tengeren ha­józó szovjet egységeknél. A Dzerzsinszkij cirkáló útja felettébb felkeltelte az amerikai kémszolgálat figyelmét. Amikor a szov­jet cirkáló és a kísérő szovjet hajók hozzákezdtek a Boszporu­szon való 1 átkeléshez, megjelent egy amerikai felderítő naszád, amely egyébként rendszeresen „ráragad" az áthaladó szovjet hadihajókra. Az amerikai kémhajó ez alkalommal sem tétlenke'­dett: fedélzetén lázas sürgés-forgás kezdődött. A fényképező­és filmfelvevő gépek egész ütegét vetették be az amerikaiak. A szovjet tengerészek ötletesen válaszoltak a CIA ügynökei­nek arcátlanná fajuló tevékenységére. Előkerültek a zsebtük­rök, s a visszaverődő éles napfény valósággal megvakította a buzgó fényképészeket". A Dardanellákot elhagyva, s kiérve a Földközi tengerre, a szov­jet hajókat jobbról és balról hatalmas teherszállító hajók, olaj­szállító- és halászhajók követték. Ezt a „díszkíséretet" az ame­rikai 6. flotta megzavaradott parancsnoksága repülőgépekkel is kiegészítette, amelyek szüntelenül a szovjet hajók felett húz­tak el. Azt, hogy az „amerikai díszkíséret" nem volt véletlen, a szov­jet tengerészek több ízben is kipróbálták. Amikor a szovjet ha­jók megálltak, s hozzáláttak a horgonyvetéshez, „kísérőik" ugyanezt tették, amikor a szovjet hajók járása felgyorsult, a „kíséret" fokozta sebességét. Amikor a szovjet hajók irányt vál­toztattak, „követőik" éles kanyart vettek. Mindez úgy látszik, nem volt elég az amerikai flottaparancs­nokságnak, amely még pótlólagosan a szovjet hajók közelébe vezényelte a Rickets nevű aknaszedő hajót. A mikor az ame­rikai aknaszedő utolérte a Dzerzsinszkij cirkálót és két társát, a szovjet hajók éppen horgonyt vetve pihenőt tartottak. A Rik­kets, amely oldalán 5-ös számot viselt, minden teketória nél: kiil a szovjet hajóegység közvetlen közelébe úszott. A szovjet tengerésztiszteket felháborította az amerikai aknaszedő kapi­tányának rendkívüli neveletlensége, amely durván sértette a tengerhajózás és a tengerészetika összes szabályait. Ulanov kapitány, n Dzerzsinszkij cirkáló parancsnoka ekkor a következő üzenetet intézte fényjelekkel a Rickets kapitányá­hoz: „Uram, ez itt nem a Broadway, sétája számára keressen biztonságosabb helyet". Az amerikai hajó röviddel a figyelmeztetés után távozott a szovjet hajók körzetéből. Ezt követően a földközi-tengeri szovjet hajóegység tisztjei a Dzerzsinszkij fedélzetén nagy figyelemmel hallgatták meg Grecsko marsall, honvédelmi miniszter beszédét, aki nagyra értékelte, számos szovjet hadihajó-parancsnok magas fokú kato­nai tudását. Az ismert egyiptomi lap be­számol róla, hogy a líbiai siva­tagban egyiptomi vízkutatók két nappal ezelőtt megtalálták azt az utasszállító repülőgépet, amelynek 1968-ban veszett nyo­ma. A lap megrázó részleteket közöl a gép 9 utasának kálvá­riájáról. Az egyiptomi gépen hat mérnök és három pilóta, illetve navi­gátor tartózkodott, amikor a líbiai határszélen fekvő Baharia­óázisból felszállt Kairó felé. Nem tudni, mi okból, de leszállás­ra kényszerült. Valószínűleg kormányzási zavarok léptek fel, majd később kifogyott az üzemanyag is a tartályokból. Amikor pedig földet ért, a gép törzsét és szárnyait befújta a homok, s így történhetett, hogy az ötnapos megfeszített kutatás se derí­tette fel hollétét. A szerencsétlen utasok még napokig éltek. A nap sugarai alatt próbáltak menedéket keresni. Életüket azzal a datolyával hoszabbították meg óráról-órára, amelyet családjuknak készül­tek vinni ajándékba. Az életért folytatott harcot hosszabbította meg pár üveg Coca-Cola is. Amikor végüket érezték, levelet írtak szeretteiknek. Mind­egyikük kabátjának jobb zsebében helyezte el a végső sorokat, amelyek anyagi ügyeket próbáltak még rendezni, adósságok visszafizetéséről intézkedtek, s búcsúztak. A csontvázak körül talált jelek sem küzdelemre, sem pánikra nem vallanak. Közben odahaza a családtagok mindvégig reménykedtek. Azt hitték, hogy a gép utasai beduinok között élnek, vagy esetleg izraeli' fogságba estek. Most öltöttek — három év után — elő­ször gyászt, amikor az egyiptomi kormány különgépe elindult Bengáziba a szerencsétlenül jártak földi maradványaiért. Viktor Majevszkij, aki az íJS^í*^'?^ 8%JlÉS E% £yy esiil t Államuk indokínai há­OfJMri Jr §«f jykJXfl borús bűntetteit vizsgáló nem­• • • • " zetközi bizottság tagjaként most tért vissza a Vietnami Demokratikus Köztársaságból, felfigyel­tető cikket közöl a moszkvai Pravda hasábjain. A történelem bírósága kérlelhetetlen és az amerikai gyilko­soknak előbb vagy utóbb felelniök kell az Indokínában elköve­tett szörnyűségekért. Minden nap felszínre hoz újabb, soha nem hallott borzalmakat — írja Viktor Majevszkij. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni kalóztámadá­sokról szólva az ismert szovjet külpolitikai szemieíró megemlé­kezik az amerikai vezetőknek azokról a demagóg kijelentesei­ről amelyek szerint a Vietnami Demokratikus Köztársaság „ka­tonai és stratégiai objektumai" ellen folytatnak légiháborút. A Vietnami Demokratikus Köztársaság 25 tartományában 100 kórházat, 533 egészségügyi állomást és szülőotthont, 76 külön­böző tanintézetet bombáztak. „Sokat láttunk ezek kozul a le­rombolt kórházak és iskolák közül, láttuk a pagodák es a ka­tolikus templomok romjait. Az amerikai pilóták jól tudtak, hogy hová hullanak a bombák" - írja ezzel kapcsolatban Viktor Majevszkij. ' . A bizottság tagjai az amerikai fegyverek egesz arzenáljává is­merkedtek meg a Vietnami Demokratikus Köztarsaságban: a leg­szörnyűbb gyújtóbombákkal, azonnal robbanó és időzített bom­bákkal napalm és foszforbombákkal, óvóhelyek ellem tamada­sokra készült bombákkal és a küU nböző aknáknak minden le­hető változatával. Az amerikai mérnökök és tudósok minden ta­lálmányát bevezetik az ártatlan emberek ellen. A Pentagon a fajirtást stratégiai doktrínává avatta es ez a doktrína vezérli az amerikai hadsereg katonáit es tisztjeit, az olyanokat, mint Calley, a My Lai-i hóhér és az eddig még le nem leplezett, békés polgárokat gyilkoló pilolak. Az emberiség lelkiismerete nem hallgathat. Minden ország jóakaratú embereinek az a feladata, hogy kivívja a bűnösök felelősségrevonását - hngsúlyozza Majevszkij. ilIamn k A felfigyeltető írásból kiderült, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó lemondani a délkelet-ázsiai háború lovabbi esz­kalációjáról, minden lehető eszközt megragad, hogy •megtartsa pozícióit a világnak ebben a térségében. HAZAE PC SZŰRŐ Az INCHEBA 71 egyik slágere A Hnúšťa—Likier-i Vegyi­gyár már hagyományosan részt vesz az INCHEBA nevű évemte megrendezésre kerülő vegyipari áruminta vásáron. Ez a közép­szlovákiai üzem 76 árufajtát tnutat be, s mint mindig, most is megtalálható egy olyan gyártmány, amely különös ér­deklődésre tarthat számot. A hnúšťai vegyigyár idei slágere a PC szürőanyag és a belőle gyártott analtiikai szurok. Mi a PC-szűröanyag? Külö­nös eljárással készült, magas műszaki igényű rostról van szó, amelyet légszűrésre használnak és a levegő szennyeződésének megá 11 a p í tásá ná 1 alkalmaznak. Az egyre fokozódó levegő-tisz­tasági követelmények révén je­lentős mértékben megnöveke­dett a kereslet az ilyen szűrő­anyag iránt. Iparunk ez irányú igényeit eddig svájci behozatal­ból igyekezett fedezni a nép­gazdaság, de ez az igények egy­harmadát sem elégítette ki. A Hnúšťa—Likieri Vegyigyár a PC-szűrőanyag kikísérletezésé­vel és gyártási feltételeinek megteremtésével a gyártás elő készítésének olyan stádiumában mutatja be és kínálja fel a PC­szűróanyagot, amelyben már ké­pes teljes mértékben kielégíteni a hazai igényt, sőt, kivitelre is gyárthat belőle. Ez példás eljá­rás, amely véget vethet annak az áldatlan gyakorlatnak, ami­kor az új gyártmányfajták be­mutatásától a szállítási határ­időkig még nagyon sok idő te­lik el. A hnúšťai PC-szürő&nyag mi­nősége megfelel a svájci gyárt­mány színvonalának, és jól fel­használható a bányákban, kőtö­rőkben, cementgyárakban, tex­tilgyárakban, mindenütt, ahol a munka nagy porrai jár. A ve­gyiművek ezzel hozzájárulnak a CSKP irányelvei egyik köve­telményének teljesítéséhez, mi­szerint a termelést rugalmasan a hazai és kiviteli szükségletek­hez kell igazítani. f vil./ BELPOIITIKÄKOMMENTÁR MIKOR ES BDGVnni EPÍTKEZZÜNK? Be nem fejezett építkezések, vagy ha úgy tetszik: félbe­maradt építkezések... Az utóbbi években egyre több sző esik erről, a népgazdasá­got károsító komoly problé­máról, mely a párt és a kor­mány szerveinek erélyes be­avatkozását tette szükségessé. Az ötödik ötéves terv irány­elvei szerint az építkezési be­ruházások programjának a reális gazdasági lehetőségek­hez kell igazodnia, hogy csök­kenjen a be nem fejezett épít­kezések száma. Az Aj építke­zések megkezdésének feltéte­le, hogy általuk lehetővé vál­jék a félbemaradt építkezé­sek fokozatos befejezése, s liugy csökkenjen az épít­kezési munkákra előirányzott határidu . . . Az építkezéseket illetően te­hát nem kecsegtető a helyzet, bár L. Šupka szövetségi mű­szaki és beruházás fejleszté­si miniszter szavai szerint a múlt évben foganatosított in­tézkedések alapján bizonyos javulás észlelhető. Részben mert löbli építkezés befeje­zésével a parlagon heverő, be­fagyasztott anyagi eszközöket sikerült 5, S milliárd koronával csökkenteni, másrészt népgaz­daságunk olyan beruházások­kal gyarapodott, melyekre szüksége van az építő- és a közszükségleti iparban. Ja­vult a helyzet a tüzelőanyag­bázis biztosítása terén. Az a tény, hogy a múlt évben 108 UOIt lakás készUlt el, arra utal, hogy a lakásépítkezések terén is jobbak az eredmé­nyek. Az építkezési beruhá­zások esetében is a legfőbb követelmény az ésszerűség. Ez azt jelenti, hogy csak a népgazdaság szempontjából célszerű építkezések kezdhe­tők el és csak abban az eset­ben. ha a munkaerők, a szük­séges anyag és az erre a cél­ra előirányzott összegek a vállalat rendelkezésére állnak. Ezek biztosítják. ugyanis, hogy az építkezés minden fennakadás nélkül idejében elkészüljön. Ennek feltétele a megfontoltság, az előrelátás, hogy többé meg ne ismétlöd jön az, aminek nein is olyan régen gyakran tanúi lehet­tünk: közbejött akadályok (anyag- vagy munkaerőhiány) miatt a beruházó vállalat nem folytathatta a megkezdett építkezést. A XIV. pártkongresszusnak ezzel a problémával kapcso­latban jóváhagyott irányelvei igényesek. Főleg azért, mert kimondják, hogy csak a meg felelően előkészített és bizto sított építkezések kezdhetők meg. A beruházások hatással vannak a népgazdaság továb­bi fejlődésére. Ezért foglal­koznak az ötéves terv irány­elvei behatóan az építkezési beruházásokkal, melyek a ne­gyedik ötéves tervhez viszo­nyítva 33—37 százalékkal emelkednek. Ugyanakkor a beruházások az iparban 37 százalékkal, a mezőgazdaság­ban 21, a közlekedésben 50, a lakásépítkezések terén pe­dig 63 százalékos növekedési érnek el 1975. végéig. Az a fontos, hogy feladatait mindenki becsületesen telje­sítse, és megértse: csak ad­dig nyújtózkodhatunk, amed­dig a takarónk ér. Vagyis a vállalatok és a szervezetek csak akkor és olyan mérték­ben építkezhetnek, amennyi­ben beruházásaikra van fe­dezetük. Ugyanakkor szükség­szerűen a fontosabb felada­tok háttérbe szorítják a ke­vésbé fontosakat. Csak ilyen módon biztosítható, hogy a kulcságazatok építkezési be­ruházásai a tervezett határ időn belül elkészülnek. \ — km — A SZIGET OTT KEZDŐDIK, AHOL FÁK NŐNEK Ä VÍZEN Ha végigmegy Kéménd | Ka­menín) felől a Garam-hídon, kanyarodj jobbra, menj egy ide­ig egyenesen, aztán újra jobb­ra, ott ahol a parkoló személy­autókat és motorkerékpárokat látod a lak alatt, hamarosan eléred a keskeny deszkapallót, alig két ember fér el rajta egymás mellett, végigmégy raj­ta a korlátba kapaszkodva, két lépcső és máris ott vagy a szi­geten, errefelé Szigetnek hív­ják, de megnyitó beszédekben így mondják: Szerelmesek szi­gete. Vasárnap van, fesztivált hir­detnek a plakátok, a lombok­ból pántlikák lógnak, krepp-pa­pír pántlikák s olyan nagy a tömeg, mint a fővárosi korzón. Fesztivál. Ismerem, ismerjük jól ezt a műfajt. Ismerjük az ujjaikat tördelő rendezőket, a szokásos bakikat, a jó hangú vagy kevésbé jó hangú éneke­seket. Tudjuk, mire harap a kö­zönség, s mondjuk meg őszin­tén, néha unjuk is ezeket a műsorokat, amelyeken gyakran a „csakazéi'tis még egyszer" szaga érződik. Akkor mi kész­tet leülni a gép elé, és min­den figyeletnemmeJ a kéméndi fesztiválra ügyelni, tárgyilago­san megírni a véleményemet? A tizenvalahány együttes? Hó­dolat a közönségnek? Más iz­galmak motoszkáltak bennem. A közönség az én szülőföldem közönsége volt, jellemük az enyém is, helyettem is tapsol­tak s én helyettük is mérge­lődtem, örültem, most pedig he­lyettük kritizálok. A megnyitóban gyakran sze­repelt ez a szó: internaciona­lizmus. S a műsor nem cáfolt rá a bevezetőre: ott volt Ké­ménden pl. a Matica slovenská oháji énekkara — és sikerrel szerepelt. De a műsorkezdet előtt a nemzetköziséget akarták példázni a hang­szórókból bömbölő angol beat­számok is? Nem célom minden együttest felsorolni: ez csak mennyiségi fixpont, de semmit sem mond a fesztivál színvonaláról, a kö­zönséghatásról. Néhány, a sike­lültebb műsorszámok közül: a baracskaiak cigánytánca; azt-án a nagykériek kedves műsora, amely egy Nyitra-vidéki nép­szokást, a „sárdózást" elevení­tett fel. Jó volt a lévaiak bod­rogközi leánytánca. Tetszett az újvári lánycsoport összehan­golt mozgása. De vontatott és asszimmetrikus volt a lévai együttes tánca — koreográfus: Kura István —, hiányzott a cso­portszellem, mindenki külön­külön táncolt. Még a műsor félideje előtt belopóztam a deszkaszínpad mögé, megkérdezni néhány szokvány-adatot, elbeszélgetni valamelyik rendezővel, hogy teljesebb legyen az írás. Elő­ször a műszakiak sátrába ro­bogtam be, néhány mondat után megértették, mit is akarok, s egyikük elvezetett a színpad­feljárónál álló benfenteshez: Balla Györgyhöz. Egy közleke­dési rendőr pontosságával irá­nyította a türelmetienül vára­kozó táncosokat. Odajött egy­egy kislány, kérdezgették, hív­ták, taszigálták „mar mi jö­vünk, már mi jövünk?" és Bal­ia György válaszolt, mozgott és utasított: „keresse meg va­laki Juliász Imrét, ő követke­zik", csak nyugodtan, nyugi, nyugi". A színpad háta mögött rögtönzött drótkerítés, kívül cigarettázó srácok, kifáradt szó­lótáncosok, valaki bal vállát előredöntve furakozik át a tö­megen, amott gitárral jön egy fiú, amott a fűben ebédelnek ketten. Nehéz itt beszélgetni. Néhány adatot azonban sike­rül feljegyeznem: a fesztivált 1964 tői rendezik, a közönség általában nem hiányzik, az idei létszám 3—4 ezer körül mozog. Ennyit tudtam meg. Aztán men­tem tovább. Mindenütt embe­rek. Egyesek a padokon „ácsin­góznak", hogy jobban lássanak. Kétoldalt rögtönzött kioszkok, ahol virslit, kofolát, bort vagy sört árulnak. Emberek, étel­szag. Valaki feláll, áttöri magát a tömött padsorokon, meg se pisszenve a méltatlankodások­ra: „a lábam az marad, jó?l" „éppen ilyenkor jön rá", és öt perc múlva furakodik vissza kezében öt-hat kofolásüveg. Az­tán másnak jut eszébe, hogy szomjazik. Kezdődik minden élőről. A színpadon ez alatt a Csak tiszta forrásból egyik díjazottja (énekel, selypítve egy kicsit, túl lágyan ejtve az l eket. Egy másik énekes néhány hamis hangot is belecsempész előadá­sába. A közönség tapsol. Mind­egyik szám után. Ez az első rész összekuszált vázlatrajza. Szünet. A hangszó­rókból újra az angol és a ma­gyar lemezlovagok számait halljuk. A büfék körül, az ácsoltfa asztalokon falatoznak, isznak az emberek. Aztán jöt­tek a magyarországi vendég­művészek. Szolnoky Gyula, kon­feranszié, az ál-közvetlen, is­mert slágerekre írt lagymatag kupiészövegekkei, a népszín­művek kikiáltóit utánzó bekö­pésekkel. Lehet, csak nekem tűnt így. A közönség tapsolt. Aztán Puskás Sándor énekel — népdalokat — színvonalasan, szépen, ami az első rész sok amatőr nyiszorgása után jól­esett a fülnek. És aki miatt a legtöbben jöttek: Kovács Apol­lónia, „a sziget védőszentje'" szokásos önmagát nyújtotta. Kissé fáradtan, de természete­sen és kedvesen énekelt. Egy kislány könyörög az édesanyjá­nak, a hároméves sztárrajongó: Anyuka, emelj föl, akarom lát­ni a nénit. A fákon is ülnek. Aztán volt a műsornak egy toldalékrésze is. Felléptek a járás ösztönösen (pontosabban fogalmazva: felületesen és rosz­szul) összeválogatott táncdal­énekesei, s az újvári Soulman tánczenekar. Soulmanék egész tűrhetően játszottak, csakhát a számok között —- biztosan elő­re kidolgozott huszárvágás sze­rint az egyik zenész szellemes­kedni kezdett. Nagyon vérsze­gény ötleteket súgott a mikro­fonba, tökéletes palócsággal — á la Háry János bátyó. Közben előadtak egy „olyan saját szá­mot is" (így mondta a zenekar vezetője), de mintha a „bala­toni villa és a levél-kuka" egy­veleget hallottam volna vala­hol. A szám, akár egy közepes magyarországi szerzőé is lehet­ne. A közönségnek is tetszett! Ilyen volt a kéméndi vasár­nap. A nézők elindultak haza­felé. Igaz, maradt ott egy ma­réknyi fiatal: egy kis táncra. (varga) 1971. VI. 17.

Next

/
Thumbnails
Contents