Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-17 / 142. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtó? ruBEcma Érdekes riportban számol be Valentyin Golcev, az Izvesztyija killöntudósítója Andrej Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter földközi-tengeri szemleútjáról. A miniszter a Dzerzsinszkij cirkáló fedélzetén telt látogatást a Földközi-tengeren hajózó szovjet egységeknél. A Dzerzsinszkij cirkáló útja felettébb felkeltelte az amerikai kémszolgálat figyelmét. Amikor a szovjet cirkáló és a kísérő szovjet hajók hozzákezdtek a Boszporuszon való

1 átkeléshez, megjelent egy amerikai felderítő naszád, amely egyébként rendszeresen „ráragad" az áthaladó szovjet hadihajókra. Az amerikai kémhajó ez alkalommal sem tétlenke'dett: fedélzetén lázas sürgés-forgás kezdődött. A fényképezőés filmfelvevő gépek egész ütegét vetették be az amerikaiak. A szovjet tengerészek ötletesen válaszoltak a CIA ügynökeinek arcátlanná fajuló tevékenységére. Előkerültek a zsebtükrök, s a visszaverődő éles napfény valósággal megvakította a buzgó fényképészeket". A Dardanellákot elhagyva, s kiérve a Földközi tengerre, a szovjet hajókat jobbról és balról hatalmas teherszállító hajók, olajszállító- és halászhajók követték. Ezt a „díszkíséretet" az amerikai 6. flotta megzavaradott parancsnoksága repülőgépekkel is kiegészítette, amelyek szüntelenül a szovjet hajók felett húztak el. Azt, hogy az „amerikai díszkíséret" nem volt véletlen, a szovjet tengerészek több ízben is kipróbálták. Amikor a szovjet hajók megálltak, s hozzáláttak a horgonyvetéshez, „kísérőik" ugyanezt tették, amikor a szovjet hajók járása felgyorsult, a „kíséret" fokozta sebességét. Amikor a szovjet hajók irányt változtattak, „követőik" éles kanyart vettek. Mindez úgy látszik, nem volt elég az amerikai flottaparancsnokságnak, amely még pótlólagosan a szovjet hajók közelébe vezényelte a Rickets nevű aknaszedő hajót. A mikor az amerikai aknaszedő utolérte a Dzerzsinszkij cirkálót és két társát, a szovjet hajók éppen horgonyt vetve pihenőt tartottak. A Rikkets, amely oldalán 5-ös számot viselt, minden teketória nél: kiil a szovjet hajóegység közvetlen közelébe úszott. A szovjet tengerésztiszteket felháborította az amerikai aknaszedő kapitányának rendkívüli neveletlensége, amely durván sértette a tengerhajózás és a tengerészetika összes szabályait. Ulanov kapitány, n Dzerzsinszkij cirkáló parancsnoka ekkor a következő üzenetet intézte fényjelekkel a Rickets kapitányához: „Uram, ez itt nem a Broadway, sétája számára keressen biztonságosabb helyet". Az amerikai hajó röviddel a figyelmeztetés után távozott a szovjet hajók körzetéből. Ezt követően a földközi-tengeri szovjet hajóegység tisztjei a Dzerzsinszkij fedélzetén nagy figyelemmel hallgatták meg Grecsko marsall, honvédelmi miniszter beszédét, aki nagyra értékelte, számos szovjet hadihajó-parancsnok magas fokú katonai tudását. Az ismert egyiptomi lap beszámol róla, hogy a líbiai sivatagban egyiptomi vízkutatók két nappal ezelőtt megtalálták azt az utasszállító repülőgépet, amelynek 1968-ban veszett nyoma. A lap megrázó részleteket közöl a gép 9 utasának kálváriájáról. Az egyiptomi gépen hat mérnök és három pilóta, illetve navigátor tartózkodott, amikor a líbiai határszélen fekvő Bahariaóázisból felszállt Kairó felé. Nem tudni, mi okból, de leszállásra kényszerült. Valószínűleg kormányzási zavarok léptek fel, majd később kifogyott az üzemanyag is a tartályokból. Amikor pedig földet ért, a gép törzsét és szárnyait befújta a homok, s így történhetett, hogy az ötnapos megfeszített kutatás se derítette fel hollétét. A szerencsétlen utasok még napokig éltek. A nap sugarai alatt próbáltak menedéket keresni. Életüket azzal a datolyával hoszabbították meg óráról-órára, amelyet családjuknak készültek vinni ajándékba. Az életért folytatott harcot hosszabbította meg pár üveg Coca-Cola is. Amikor végüket érezték, levelet írtak szeretteiknek. Mindegyikük kabátjának jobb zsebében helyezte el a végső sorokat, amelyek anyagi ügyeket próbáltak még rendezni, adósságok visszafizetéséről intézkedtek, s búcsúztak. A csontvázak körül talált jelek sem küzdelemre, sem pánikra nem vallanak. Közben odahaza a családtagok mindvégig reménykedtek. Azt hitték, hogy a gép utasai beduinok között élnek, vagy esetleg izraeli' fogságba estek. Most öltöttek — három év után — először gyászt, amikor az egyiptomi kormány különgépe elindult Bengáziba a szerencsétlenül jártak földi maradványaiért. Viktor Majevszkij, aki az íJS^í*^'?^ 8%JlÉS E% £yy

esiil

t Államuk indokínai háOfJMri Jr §«f jykJXfl borús bűntetteit vizsgáló nem• • • • " zetközi bizottság tagjaként most tért vissza a Vietnami Demokratikus Köztársaságból, felfigyeltető cikket közöl a moszkvai Pravda hasábjain. A történelem bírósága kérlelhetetlen és az amerikai gyilkosoknak előbb vagy utóbb felelniök kell az Indokínában elkövetett szörnyűségekért. Minden nap felszínre hoz újabb, soha nem hallott borzalmakat — írja Viktor Majevszkij. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni kalóztámadásokról szólva az ismert szovjet külpolitikai szemieíró megemlékezik az amerikai vezetőknek azokról a demagóg kijelenteseiről amelyek szerint a Vietnami Demokratikus Köztársaság „katonai és stratégiai objektumai" ellen folytatnak légiháborút. A Vietnami Demokratikus Köztársaság 25 tartományában 100 kórházat, 533 egészségügyi állomást és szülőotthont, 76 különböző tanintézetet bombáztak. „Sokat láttunk ezek kozul a lerombolt kórházak és iskolák közül, láttuk a pagodák es a katolikus templomok romjait. Az amerikai pilóták jól tudtak, hogy hová hullanak a bombák" - írja ezzel kapcsolatban Viktor Majevszkij. ' . A bizottság tagjai az amerikai fegyverek egesz arzenáljává ismerkedtek meg a Vietnami Demokratikus Köztarsaságban: a legszörnyűbb gyújtóbombákkal, azonnal robbanó és időzített bombákkal napalm és foszforbombákkal, óvóhelyek ellem tamadasokra készült bombákkal és a küU nböző aknáknak minden lehető változatával. Az amerikai mérnökök és tudósok minden találmányát bevezetik az ártatlan emberek ellen. A Pentagon a fajirtást stratégiai doktrínává avatta es ez a doktrína vezérli az amerikai hadsereg katonáit es tisztjeit, az olyanokat, mint Calley, a My Lai-i hóhér és az eddig még le nem leplezett, békés polgárokat gyilkoló pilolak. Az emberiség lelkiismerete nem hallgathat. Minden ország jóakaratú embereinek az a feladata, hogy kivívja a bűnösök felelősségrevonását - hngsúlyozza Majevszkij. ilIamn

k A felfigyeltető írásból kiderült, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó lemondani a délkelet-ázsiai háború lovabbi eszkalációjáról, minden lehető eszközt megragad, hogy •megtartsa pozícióit a világnak ebben a térségében. HAZAE PC SZŰRŐ Az INCHEBA 71 egyik slágere A Hnúšťa—Likier-i Vegyigyár már hagyományosan részt vesz az INCHEBA nevű évemte megrendezésre kerülő vegyipari áruminta vásáron. Ez a középszlovákiai üzem 76 árufajtát tnutat be, s mint mindig, most is megtalálható egy olyan gyártmány, amely különös érdeklődésre tarthat számot. A hnúšťai vegyigyár idei slágere a PC szürőanyag és a belőle gyártott analtiikai szurok. Mi a PC-szűröanyag? Különös eljárással készült, magas műszaki igényű rostról van szó, amelyet légszűrésre használnak és a levegő szennyeződésének megá 11 a p í tásá ná 1 alkalmaznak. Az egyre fokozódó levegő-tisztasági követelmények révén jelentős mértékben megnövekedett a kereslet az ilyen szűrőanyag iránt. Iparunk ez irányú igényeit eddig svájci behozatalból igyekezett fedezni a népgazdaság, de ez az igények egyharmadát sem elégítette ki. A Hnúšťa—Likieri Vegyigyár a PC-szűrőanyag kikísérletezésével és gyártási feltételeinek megteremtésével a gyártás elő készítésének olyan stádiumában mutatja be és kínálja fel a PCszűróanyagot, amelyben már képes teljes mértékben kielégíteni a hazai igényt, sőt, kivitelre is gyárthat belőle. Ez példás eljárás, amely véget vethet annak az áldatlan gyakorlatnak, amikor az új gyártmányfajták bemutatásától a szállítási határidőkig még nagyon sok idő telik el. A hnúšťai PC-szürő&nyag minősége megfelel a svájci gyártmány színvonalának, és jól felhasználható a bányákban, kőtörőkben, cementgyárakban, textilgyárakban, mindenütt, ahol a munka nagy porrai jár. A vegyiművek ezzel hozzájárulnak a CSKP irányelvei egyik követelményének teljesítéséhez, miszerint a termelést rugalmasan a hazai és kiviteli szükségletekhez kell igazítani. f vil./ BELPOIITIKÄKOMMENTÁR MIKOR ES BDGVnni EPÍTKEZZÜNK? Be nem fejezett építkezések, vagy ha úgy tetszik: félbemaradt építkezések... Az utóbbi években egyre több sző esik erről, a népgazdaságot károsító komoly problémáról, mely a párt és a kormány szerveinek erélyes beavatkozását tette szükségessé. Az ötödik ötéves terv irányelvei szerint az építkezési beruházások programjának a reális gazdasági lehetőségekhez kell igazodnia, hogy csökkenjen a be nem fejezett építkezések száma. Az Aj építkezések megkezdésének feltétele, hogy általuk lehetővé váljék a félbemaradt építkezések fokozatos befejezése, s liugy csökkenjen az építkezési munkákra előirányzott határidu . . . Az építkezéseket illetően tehát nem kecsegtető a helyzet, bár L. Šupka szövetségi műszaki és beruházás fejlesztési miniszter szavai szerint a múlt évben foganatosított intézkedések alapján bizonyos javulás észlelhető. Részben mert löbli építkezés befejezésével a parlagon heverő, befagyasztott anyagi eszközöket sikerült 5,

S milliárd koronával csökkenteni, másrészt népgazdaságunk olyan beruházásokkal gyarapodott, melyekre szüksége van az építő- és a közszükségleti iparban. Javult a helyzet a tüzelőanyagbázis biztosítása terén. Az a tény, hogy a múlt évben 108 UOIt lakás készUlt el, arra utal, hogy a lakásépítkezések terén is jobbak az eredmények. Az építkezési beruházások esetében is a legfőbb követelmény az ésszerűség. Ez azt jelenti, hogy csak a népgazdaság szempontjából célszerű építkezések kezdhetők el és csak abban az esetben. ha a munkaerők, a szükséges anyag és az erre a célra előirányzott összegek a vállalat rendelkezésére állnak. Ezek biztosítják. ugyanis, hogy az építkezés minden fennakadás nélkül idejében elkészüljön. Ennek feltétele a megfontoltság, az előrelátás, hogy többé meg ne ismétlöd jön az, aminek nein is olyan régen gyakran tanúi lehettünk: közbejött akadályok (anyag- vagy munkaerőhiány) miatt a beruházó vállalat nem folytathatta a megkezdett építkezést. A XIV. pártkongresszusnak ezzel a problémával kapcsolatban jóváhagyott irányelvei igényesek. Főleg azért, mert kimondják, hogy csak a meg felelően előkészített és bizto sított építkezések kezdhetők meg. A beruházások hatással vannak a népgazdaság további fejlődésére. Ezért foglalkoznak az ötéves terv irányelvei behatóan az építkezési beruházásokkal, melyek a negyedik ötéves tervhez viszonyítva 33—37 százalékkal emelkednek. Ugyanakkor a beruházások az iparban 37 százalékkal, a mezőgazdaságban 21, a közlekedésben 50, a lakásépítkezések terén pedig 63 százalékos növekedési érnek el 1975. végéig. Az a fontos, hogy feladatait mindenki becsületesen teljesítse, és megértse: csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Vagyis a vállalatok és a szervezetek csak akkor és olyan mértékben építkezhetnek, amennyiben beruházásaikra van fedezetük. Ugyanakkor szükségszerűen a fontosabb feladatok háttérbe szorítják a kevésbé fontosakat. Csak ilyen módon biztosítható, hogy a kulcságazatok építkezési beruházásai a tervezett határ időn belül elkészülnek. \ — km — A SZIGET OTT KEZDŐDIK, AHOL FÁK NŐNEK Ä VÍZEN Ha végigmegy Kéménd |

Kamenín) felől a Garam-hídon, kanyarodj jobbra, menj egy ideig egyenesen, aztán újra jobbra, ott ahol a parkoló személyautókat és motorkerékpárokat látod a lak alatt, hamarosan eléred a keskeny deszkapallót, alig két ember fér el rajta egymás mellett, végigmégy rajta a korlátba kapaszkodva, két lépcső és máris ott vagy a szigeten, errefelé Szigetnek hívják, de megnyitó beszédekben így mondják: Szerelmesek szigete. Vasárnap van, fesztivált hirdetnek a plakátok, a lombokból pántlikák lógnak, krepp-papír pántlikák s olyan nagy a tömeg, mint a fővárosi korzón. Fesztivál. Ismerem, ismerjük jól ezt a műfajt. Ismerjük az ujjaikat tördelő rendezőket, a szokásos bakikat, a jó hangú vagy kevésbé jó hangú énekeseket. Tudjuk, mire harap a közönség, s mondjuk meg őszintén, néha unjuk is ezeket a műsorokat, amelyeken gyakran a „csakazéi'tis még egyszer" szaga érződik. Akkor mi késztet leülni a gép elé, és minden figyeletnemmeJ a kéméndi fesztiválra ügyelni, tárgyilagosan megírni a véleményemet? A tizenvalahány együttes? Hódolat a közönségnek? Más izgalmak motoszkáltak bennem. A közönség az én szülőföldem közönsége volt, jellemük az enyém is, helyettem is tapsoltak s én helyettük is mérgelődtem, örültem, most pedig helyettük kritizálok. A megnyitóban gyakran szerepelt ez a szó: internacionalizmus. S a műsor nem cáfolt rá a bevezetőre: ott volt Kéménden pl. a Matica slovenská oháji énekkara — és sikerrel szerepelt. De a műsorkezdet előtt a nemzetköziséget akarták példázni a hangszórókból bömbölő angol beatszámok is? Nem célom minden együttest felsorolni: ez csak mennyiségi fixpont, de semmit sem mond a fesztivál színvonaláról, a közönséghatásról. Néhány, a sikelültebb műsorszámok közül: a baracskaiak cigánytánca; azt-án a nagykériek kedves műsora, amely egy Nyitra-vidéki népszokást, a „sárdózást" elevenített fel. Jó volt a lévaiak bodrogközi leánytánca. Tetszett az újvári lánycsoport összehangolt mozgása. De vontatott és asszimmetrikus volt a lévai együttes tánca — koreográfus: Kura István —, hiányzott a csoportszellem, mindenki különkülön táncolt. Még a műsor félideje előtt belopóztam a deszkaszínpad mögé, megkérdezni néhány szokvány-adatot, elbeszélgetni valamelyik rendezővel, hogy teljesebb legyen az írás. Először a műszakiak sátrába robogtam be, néhány mondat után megértették, mit is akarok, s egyikük elvezetett a színpadfeljárónál álló benfenteshez: Balla Györgyhöz. Egy közlekedési rendőr pontosságával irányította a türelmetienül várakozó táncosokat. Odajött egyegy kislány, kérdezgették, hívták, taszigálták „mar mi jövünk, már mi jövünk?" és Balia György válaszolt, mozgott és utasított: „keresse meg valaki Juliász Imrét, ő következik", csak nyugodtan, nyugi, nyugi". A színpad háta mögött rögtönzött drótkerítés, kívül cigarettázó srácok, kifáradt szólótáncosok, valaki bal vállát előredöntve furakozik át a tömegen, amott gitárral jön egy fiú, amott a fűben ebédelnek ketten. Nehéz itt beszélgetni. Néhány adatot azonban sikerül feljegyeznem: a fesztivált 1964 tői rendezik, a közönség általában nem hiányzik, az idei létszám 3—4 ezer körül mozog. Ennyit tudtam meg. Aztán mentem tovább. Mindenütt emberek. Egyesek a padokon „ácsingóznak", hogy jobban lássanak. Kétoldalt rögtönzött kioszkok, ahol virslit, kofolát, bort vagy sört árulnak. Emberek, ételszag. Valaki feláll, áttöri magát a tömött padsorokon, meg se pisszenve a méltatlankodásokra: „a lábam az marad, jó?l" „éppen ilyenkor jön rá", és öt perc múlva furakodik vissza kezében öt-hat kofolásüveg. Aztán másnak jut eszébe, hogy szomjazik. Kezdődik minden élőről. A színpadon ez alatt a Csak tiszta forrásból egyik díjazottja (énekel, selypítve egy kicsit, túl lágyan ejtve az l eket. Egy másik énekes néhány hamis hangot is belecsempész előadásába. A közönség tapsol. Mindegyik szám után. Ez az első rész összekuszált vázlatrajza. Szünet. A hangszórókból újra az angol és a magyar lemezlovagok számait halljuk. A büfék körül, az ácsoltfa asztalokon falatoznak, isznak az emberek. Aztán jöttek a magyarországi vendégművészek. Szolnoky Gyula, konferanszié, az ál-közvetlen, ismert slágerekre írt lagymatag kupiészövegekkei, a népszínművek kikiáltóit utánzó beköpésekkel. Lehet, csak nekem tűnt így. A közönség tapsolt. Aztán Puskás Sándor énekel — népdalokat — színvonalasan, szépen, ami az első rész sok amatőr nyiszorgása után jólesett a fülnek. És aki miatt a legtöbben jöttek: Kovács Apollónia, „a sziget védőszentje'" szokásos önmagát nyújtotta. Kissé fáradtan, de természetesen és kedvesen énekelt. Egy kislány könyörög az édesanyjának, a hároméves sztárrajongó: Anyuka, emelj föl, akarom látni a nénit. A fákon is ülnek. Aztán volt a műsornak egy toldalékrésze is. Felléptek a járás ösztönösen (pontosabban fogalmazva: felületesen és roszszul) összeválogatott táncdalénekesei, s az újvári Soulman tánczenekar. Soulmanék egész tűrhetően játszottak, csakhát a számok között —- biztosan előre kidolgozott huszárvágás szerint az egyik zenész szellemeskedni kezdett. Nagyon vérszegény ötleteket súgott a mikrofonba, tökéletes palócsággal — á la Háry János bátyó. Közben előadtak egy „olyan saját számot is" (így mondta a zenekar vezetője), de mintha a „balatoni villa és a levél-kuka" egyveleget hallottam volna valahol. A szám, akár egy közepes magyarországi szerzőé is lehetne. A közönségnek is tetszett! Ilyen volt a kéméndi vasárnap. A nézők elindultak hazafelé. Igaz, maradt ott egy maréknyi fiatal: egy kis táncra. (varga) 1971. VI. 17.