Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-16 / 141. szám, szerda

PRÁGAI TAVASZ 1971 Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusával egyidőben zajlott le a Prágai Tavasz 26. nemzetközi fesztivál, mely kulturális életünk szempontjából igen jelentős esemény. Visszapillantás a múltba: a Cseh Filharmónia az idén ünnepli fennállásának 75. évfordulóját; a művészi törekvés, a vívódások és a célkitűzések negyed évszázada — ezt eleveníti meg előttünk a Cseh Filharmóniának a Művészek ' Házában megrendezett kiállítása, és ezekről emlékeztünk meg mi is a szimfonikus hangversenyeken, melyeken a Cseh Filharmóniának jutott a legigényesebb feladat akkor is, amikor Václav Neumann vezényelt ISmetana: Hazám, Mahler: Enek a földről), és akkor is, amikor vendégkarmester állt a zenekar élén. Antonio de Almeida Schumann második szimfóniáját vezényelte, Ladislav Slovák Sosztakovics kilencedik szimfóniáját, Erich Leinsdorf: Mahler első hegedűversenyét és Brahms hegedűversenyét, Lovro von Matačič pedig a Prágai Tavasz hagyományos záróhangversenyét, Beethoven kilencedik szimfóniáját vezényelte. A Prágai Tavasz nemzetközi fesztivál jellegét a külföldi együttesek és művészek biztosították. Itt mindenekelőtt a nagy szimfonikus zenekarokra gondolunk. A Moszkvai Filharmónia, amely Kiril Kondrasin karmesterrel az élen két hangversenyen szerepel, Csajkovszkij Prokofjev és Sosztakovics művein kívül külföldi szerzők műveiből is adott élő. Bartók, Ravel és Mahler művei szerepeltek műsorukon. A Szófiai Filharmónia Konsztantyin lljev vezényletével L. Pipkov és K. Iljev, a filharmónia jelenlegi zeneszerzőinek művein kívül B. Martinu, I. Sztravinszkij és J. Brahms műveivel szerepelt. A' Belgrádi Filharmónia előadásában Zsivojín Zdravkovics vezetésévei Respighi és Franc k műveit hallhattuk, valamint Dusán Trbojevics előadásában S. Rajcsics zongoraversenyét. A fesztivál szimfonikus sorozatában nagy sikerrel szerepelt a Szlovák Filharmónia, amely ez alkalommal két külföldi karmester vezénylete alatt lépett fel. Ladislav Slovák, a Szlovák Filharmónia karmestere cseh együtteseket vezényelt. Első fellépésükön Viktor Dubrovszkij szovjet karmester Dezider Kardos Res Philharmonicáját és Bohuslav Martinú hegedűversenyét vezényelte. A hangverseny zárószáma Sosztakovics első szimfóniája volt. A második esA THÄLIA SZÍNHÁZ BEMUTATÓJA En szegény Maratom Csendes László, Sunyovszky Szilvia és Gálán Géza a színmű egyik jelenetében. (Sárközi F. felvétele) 1971. VI. 16. A košicei Thália Színház Arbuzov Én szegény Maratom című színművével köszöntötte pártunk megalakulásának fél évszázados jubileumát. Arbuzov hazánkban is az egyik legismertebb szovjet kortárs-drámaíró, színmüvei — a most látotton kívül főleg az Irkutszki történet s legújabban az Arbat meséi — gyakran szerepeinek színházaink repertoárján. Arbuzov méltó folytatója és továbbvivője hazája gazdag drámaírói hagyományainak. Érdeklődési területe: elsősorban napjaink embere, élete és problémái a maga összetettségében és egyszerűségében, markáns vonalú és lírai képeiben,' fizikai és lélektani hátterében. Az Én szegény Maratom szűkebb értelemben konkrét időben (a leningrádi blokádtól napjainkig) és társadalmi közegben lejátszódó szerelmi háromszög. Általános érvényű gondolatai képezik a színmű szélesebb kiterjedésű síkját; amelyen erkölcsi és — jobb szó híján — a társadalomba való beilleszkedés, illetve a baráti és más érzelmi szálakkal összekötött emberek egymás közötti viszonyának problémái halmozódnak fel. Arbuzov rendkívül tömören, szinte jelezve fogalmaz: ezzel a legtöbb helyen drámaian sűrített, kellő légkört teremtő helyzeteket fogalmaz meg. Ez az erénye a mostani színművében, főleg az expozícióban „csillogott", ahol a leningrádi blokád légkörét mesterien, szinte pillanatok alatt teremtette meg, s ugyanilyen plasztikusan „helyezte" el a három fiatalt, jellemeikkel, problémáikkal, s jórészt adódó problémáikkal együtt. A békebeli idők színpadra állítása már nem volt olyan illúziót keltő és hiánytalan, itt a társadalmi „jelzések" már kevésnek bizonyultak. A kibontakozás, pontosabban fogalmazva, a szerelmi háromszög folytatásának íűgóit lehetetlen sokrétűségük miatt csak „megpendíteni". Itt Arbuzov művészi módszere erényből olykor hiányosságba csap át, mert egyszerűsítésekre, feiszínességre hajlamos. Jómagam ennek a negatívumnak tulajdonítom azt is, hogy a dráma végső jelenete és kicsengése (elsősorban Marat és Leonyidik „őrségváltása" Lyda körül) kissé tételszerűen hat» Az előadást Ján Ivančo, a prešovi Ukrán Nemzeti Színház főrendezője állította színpadra, vendégként. Rendezésének pozitívuma, hogy sikerült megfelelő — sajátosan orosz, illetve szovjet — légkört teremtenie. Az is elsősorban őt dicséri, hogy számos korábban látott előadással ellentétben nem redukálta le a játékot csak a szeÄlmi konfliktusra, hanem a társadalmi hátteret is a lehetőségekhez képest felszínre hozta. Munkáját nagyban segítette, hogy kiváló szereplőgárdával dolgozhatott, akik tudásuk legjavát nyújtották a sikerért. Gálán Géza alakítása újabb jelentős állomás színészi pályafutásán. A szemünk előtt kamaszból férfivá „beérő", az elveiért harcoló Maratot kiváló •érzékkel és adekvát eszközökkel formálta meg. Sunyovszky Szilvia játékáról is elismeréssel szólhatunk. Lyda szerepében színművész! skálájának szélességét és mélységét csillogtatta meg. Csendes László mindvégig hű maradt a szerző elképzeléseihez, s így játéka az érzelmi színezet mellett, elsősorban értelmi szinten mozgott. Alakítása különösen az első részben volt figyelemreméltó. A befejező részben a színmű hiányosságai elsősorban az ő szerepében mutatkoztak meg, s jórészt emiatt teljesítménye itt kissé elszürkült. V. Šestina díszletei „szinkronban" voltak a színmű hangvételével és a rendező koncepciójával. SZILVASSY JÓZSEF tén Ríccardo Muti a közelmúltban feltűnt olasz karmester állt a Szlovák Filharmónia élére. Művészetét Rossini Semiramis nyitányéval, Csajkovszkij ötödik szimfóniájával és Alfréd Brendel Brahms első zongoraversenye kíséretének vezénylésével mutatta be. A vendéglátó cseh együtteseket több karmester vezényelte, elsősorban Ladislav Slovák, .akire a Prágai Rádió szimfonikus zenekarának előadásában V. Dobiáš, E. Suchoft, Sz. Prokopfjev művei vezénylésének a feladata hárult a CSKP 50. évfordulójának tiszteletére adott hangversenyen, ezenkívül — amint már említettük — a Cseh Filharmóniát vezényelte. A karmesteri pálca külföldi mesterei közül Dean Dixon, Mahler ötödik szimfóniáját vezényelte a rádió szimfonikus zenekarának előadásában, és műsorra tűzte Hlobil Filharmonikus hangversenyét, a cseh zene modern művét. Bemutatkozott Prágában az eddig ismeretlen Charles Dutoit, aki a Prágai szimfonikus zenekar előadásában E. Lalo és H. Berlioz műveit kísérte a prágai zenészekkel. (Edward Auer zongorázott), valamint Debussyt és Szravinszkijt vezényelte. Emil Simon a brnói Állami Filharmónia műsorára tűzte Mozart, Bloch és Honegger művein kívül L. Rézár cseh szerző Retour című művét is. A külföldi karmesterek galériáját Rafael Frühbeck de Burgos zárta le: a világhírű Starker János, magyar származású viollncsellista előadásában E. I.alo és H. Berlioz műveit kísérte a prágai zenésekkel. A nagy szimfonikus zenekarokon kívül a kamaraegyüttesek ^.gész sora is fellépett. 3römmel állapítjuk meg, hogy a legjobbnak a Bohdan Warchal vezette Szlovák Kamaraegyüttes bizonyult. Igényes előadásuk, melynek keretében a régi szerzők művein kívül Bartók Divertimentója és Suchoft Szerenádja is szerepelt, azt bizonyította, hogy jogos az a hírnév, melynek a Warchal-együtfes hangversenyei és feljátszásai az egész világon örvendhetnek. A Holland Kamaraegyüttes, élén Szymon Goldberggel, szintén érdekes vegyes műsorral szerepelt, míg a varsói Fistulatores et Tubicinatores Varsovienses Kazimierz Piwkowski karmester vezényletével négy évszázad (13—17) lengyel zeneszerzői műveinek a bemutatására szorítkozott. Dr. KAMIL ŠLAPAK A Szovjetunió valósága művészi fényképeken Most érkeztein a Szovjetunióból. Nem repülőn, nem vonaton, sem a képzeletem szárnyán utaztam. S mégis láttam a hatalmas országot, a sarkvidéktől, az örök jég hazájától, a felpúposodó tűzhányók krátereitől kezdve végig, a rejtett kincseit az élet gazdagítására kiszolgáltató Szibériától, a Krím szubtrópikus ragyogásáig. Ott voltam az egykor sárga, sívó homokú sztyeppén, ahol ma gránátalma és dinnye terem. S a titokzatos tajgán is. Elmerültem a nagy tavak tükrében visszaverődő tájban, a méltóságosan hömpölygő folyók szépségében «s a víz teremtő erejében. Megcsodáltam a mór ízű architektúra emlékeit őrző Szamarkandot, Kizi szigetének és Pszkovnak templomait. Megbabonáztak a Kreml sápadt aranyfényű kupolái. Elszédített az új Moszkva lüktető élete, modern, széles körútjai, toronyházai, a tudomány és művészet csarnokai. Élveztem átvitt és való értelemben a Leningrádi szimfóniát, képtárakban, hangversenytermekben, színházakban a humanizmusért munkálkodó művészet gyönyörűségeit. Találkoztam Sosztakoviccsal, Pliszeckájával, ráismertem Majakovszkij új arcú költészetére. Sportpályákon, nagyszabású stadionkban küzdöttek, versenyeztek a remek izmú fiatalok. Bepillanthattam könyvtárakba, egyetemek előadótermeibe, laboratóriumokba. Gyárakba is, és hatalmas energiát termelő erőművekbe, a föld mélyét vallató geológusok kutatásának színhelyére. Szemügyre vettem falvakat és aranyló búzamezőket s fehér testű, karcsú nyírfák ligetét. Békés otthonok sora vonult el előttem. Ta'.álkoztam a szovjet emberrel. Vailomás erejű közléseiből megismertem szándékait, világlátását, problémáit, munkáját, örömeit és szórakozását. Vitális lendülettel vitt vissza a múltba, a szocialista haza építésének kezdeti, hősi szakaszába, a Honvédő Háború idejébe, majd a barna áradat barbársága és borzalma elleni véres küzdei-. mével ismertetett meg. Büszke önérzettel számolt be az értelem és haladás győzelméről, a szakmai és tudományos vívmányokról. Az „élet nevében" dolgozó orvostudományról, a hatodik világrész felfedezésén fáradozó sarkkutatókról, a tíz éve foiyő űrkutatásról, a kozmikus életérzésről, az atomkorszakról, a szovjet haza, a kommunizmus építéséről. S ez a tengernyi benyomás és élmény négyszáz fotoművész 1200 felvételének köszönhető, melyeket világkörüli útja„s prágai szereplése után a Novosztyí sajtóügynökség most Bratislavában, a Művészetek Házában mutat be. A résztvevők hivatásos fényképészek és sajtóripoi'terek, de telietséges műkedvelők is vannak közöttük, hiszen a Szovjetunióban ma már mintegy kétszáz fotoamatőr klub működik. A fényképezőgép lencséjével rabul ejtett pillanat hatásának megörökítése, úgy érzem minden szónál ékesebb Az igazán jó foto a világ és természet jelenségeit líraian értelmezi át, de hitelesen szóló művészettel beszél az emberről. Az arckép mesterei Lenin hatalmas erkölcsi és szellemi erőt sugárzó portréja köré csoportosították gyermekek kedves, életvidám arcocskáját, szerelmes fiatalok, s komoly kérdéseket boncolgató felnőttek alakját, barázdás arcú véneket kiknek vonásai a múlt küzdelmeiről beszélnek. Nagy, színes felvételek éreztetik a szovjet köztársaságok típusait, formaszépségben és színgazdagságban tündöklő népviseletét. Életképeken tanulmányozható az 55 fokos hidegben, a hófehér tájban felködlő fasor, a rénszarvasok és sarkkutatók csoportjá a Baltikum, Csukotka és a nagy ország többi részének sajátos életmódja. Fekete-fehér, vagy szivárványos és színesen ható képeken tűnnek elénk a nap és évszakok váltakozó jelenségei. Grafikai hatású, új megoldások jelzik a kísérletező, kereső kedvű fényképészek munkáját. A mély, maradandó benyomást keltő anyag színvonalával és mondandójával a szocialista társadalmat szolgálja. Egyben a Csehszlovákia Kommunista Pártja 50. évfordulóját ünneplő rendezvények sorát gazdagítja. • BÁRKÁNY JENONÉ • Szabadtéri gyermekrajztárlatot nyitnak meg július 20án a debreceni utcákon abból a 600 műből, amelyet egy nemzetközi gyermekrajzpályázat anyagából választott ki a zsűri. Évadzárás a vidámság jegyében Gabonaérlelő meleg van, lassan itt a nyár. A néző ilyenkor szórakozni, felüdülni, kikapcsolódni vágyik. Ez a meggondolás vezette a Magyar Területi Színház dramaturgiáját arra, hogy az évadot a vidámság jegyében zárja. A tapasztalatok is ezt igazolják. Az elmúlt évad nagy szezonzáró sikere, a Szalmakalap előadása bebizonyította, hogy a néző a melegben is — és főleg szabadtéren — szívesen beül a színház nézőterére, ha színvonalas, vidám és szórakoztató darabot láthat. Ezért tűztük műsorra a magyar kritikai realizmus egyik neves alkotójának, Csiky Gergelynek végtelenül mulatságos — de egyben tanulságos bohózatát, a KAVIÁR-t. Csiky Gergely nemcsak látott, de láttatott is a nézővel, nemcsak észrevette kora viszszásságait, de észre is vétette azokkal, akik darabjait megnézték. Nos, a Kaviár, ez a bohózatban megírt kis társadalmi tükörkép a milléniumi Magyarország és annak fővárosi élet kalandjai után vágyó vidéki patikus, Poroszkay Tivadar furcsa és végtelenül mulatságos históriája bizonyára jó szórakozást jelent majd a MATÉSZ nézőinek. A bohózathoz Tardos Péter fülbemászó kellemes zenéje (Innocent Vincze Ernő szellemes verseire) ad külön fűszerezést. A próbák lassan a főpróbák stádiumába kerültek. Készek már Szekulesz Juditnak, a Magyar Televízió tervezőművészének jelmeztervei alapján készült kosztümök, melyek a darab látványosságát biztosítják csakúgy, mint Platzner Tibor ötletes díszletképei, melyek a darab hangulatának megfelelően varázsolják elénk a századforduló Budapestjét. A darab táncait Dömény Félix vendég-koreográfus tanította be, aki — úgy érzem — idén is megismétli a Szalmakalap koreográfiájával bebizonyított alkotói rátermettségét. A bohózat rendezője: Konrád József. 0 „fogja össze" az egészet, viszi színre Csiky Gergely csípősen őszinte bohózatát, melyben a MATESZ komáromi együttesének minden tagja szerepet kapott. A három Barlanghy-kisasszony (Udvardi Anni, Németh Ica és Ferenczy Anna) képünkön még. Tarics Jánossal, a zenei munka irányítójával korrepetál, de rövidesen jelmezben is láthatjuk őket a bohózat fordulatos jeleneteiben. A színház a KAVIÁR komáromi bemutatóját 1971. jú. nius 25-én tartja a Szakszervezetek Házában és utána a színházi szünetig játszani fogja, majd az új évadban is állandóan műsorán tartja. A vidámság jegyében zárjuk le hát a mögöttünk levő 1970— 71-es színházi évadot. A kaviár az ételek világában ínyencfalat. Ilyesmit szeretnénk nyújtani közönségünknek évadzárásra. Jó szórakozást, magas színvonalú zenés bohózatot. A színház július 6-tól augusztus 17-ig nyári szünetet' tart. Addig is — és majd az új 1971 —72-es évad kezdésekor is — fogadják szeretettel KAVIÁRUNKAT, melyet nagy kedvvel és lelkesedéssel készített a MATESZ kedves közönsége számára. ISjJ HpjH W* •• .w< í5 j i ' n Udvardi Anna, Németh Ica és Ferenczy Anna Tarics Jánossal az énekszámokat gyakorolják. (Nagy I. felvétele)