Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-15 / 140. szám, kedd

A PÁRT KATONÁI VOLTAK 1971. É rsekújvár (Nové Zámky j jelentős szerepet tölt be Csehszlovákia Kommunista Párt­jának történetében. A burzsoá köztársaság megalakulása után a városban gyorsan fejlődött a munkásmozgalom. Ezt elősegí­tette a fejlődő ipar, a mezőgaz­daságban dolgozó parasztság tagozódása, de nem utolsósor­ban a Magyar Tanácsköztársa­ság. A fiatalok életében nagy sze­repet játszott a Komszomol 1921. február 15-1 megalakulása. A Kommunista Ifjúsági Szövet­ség alapító tagjai közé tartoz­nak Procházka József, Marák Vilma, Vígh Anna, Farkas János. Farkas a későbbi évek folya­mán részt vett a Kommunista Internacionálé munkájában is. Az 1921-es év forradalmi ese­ménye a CSKP megalakítása. Érsekújváron a kommunista párt helyi szervezete a Szociál­demokrata Párt balszárnyának helyi szervezetéből alakult meg. A CSKP helyi szervezetének el­ső elnöke. Suchý Gustáv volt. A pártszervezet tagjai kijártak vidékre is és ott agitációs mun­kát végeztek — a kommunista eszméket terjesztették. A munkásmozgalmi és szak­szervezeti mozgalom között szo­ros kapcsolat volt. A szakszer­vezetek nagymértékben hozzá­járultak a munkásság gazdasá­gi harcának sikereihez. A szak­szervezetekben is ott voltak a kommunisták, arra törekedtek, hogy helyes irányba tereljék a sortagság gondolkodását. 1925-től bővült az újvári kom­munisták munkaköre: járási pártvezetőség alakult, mellnek feladata volt az újvári környéki kommunisták tevékenységének megszervezése. A párlvezetőség feladatköre nem korlátozódott csupán a közigazgatásilag el­határolt járás területére, szere­pe szélesebb volt és hatásköre túlnőtt az ország határán. Az újvári kommunisták ko­molyan értelmezték a pártnak azt a felhívását, hogy imperia­Iistaellene6. munkát fejtsenek ki. Kiálltak a szegénysorsú re­gruták mellett és követelték, hogy ezek a fiatalok a bevonu­láskor segélyben részesüljenek, vagy a község csináltasson ka­tonaládát nekik. A kommunis­ták egy csoportja, melyet a kör­zeti pártvezetőség ezzel bízott meg, levél útján tartott fenn kapcsolatot a bevonultakkal, hogy így is hatást tudjanak gyakorolni a hadseregre. A CSKP 1929-ben megtartott V. kongresszusa után a magyarlakta területeken három területi vezetőség jött létre. Az érsekújvári területi vezetőség 17—21 tagból állt. A gyakorlati irányító munkát egv, szűkebb, 7—11 tagú bizottság irányította. A területi vezetőség munka­tervet dolgozott ki, amely há­rom pontban határozta meg a legfontosabb feladatokat: 1. A párt bolsevik szerveze­teinek kiépítése és a bolsevi­záció végrehajtása. 2. A szakszervezeti kérdés, gazdasági harcok vezetéke. 3. A kisgazda-kérdés. A területi vezetőség hatáskö­re csaknem egész Dél-Szlová­kiára kiterjedt. 1934-ben fokozódott a kom­munisták üldözése, megtörni azonban nem tudták őket. Im­perialistaellenes és háborúel­lenes jelszavakat, valamint a Szovjetuniót éltető jelszavakat festettek a város különböző he­lyein. Az ifjú kommunisták évente háborúellenes találkozót szerveztek. A harmincas években a terü­leti vezetőségnek már függet­len dolgozói Is voltak, többsé­gük elvégezte a moszkvai Le­nin Iskolát. Délvidéken a forra­dalmi tevékenység olyan góc­pontjai alakultak ki, mint Muzs­la, Diószeg, a komáromi hajó­gyár. Hitler hatalomra jutása után a CSKP érsekújvári területi ve­zetősége még nagyobb lendület­tel szervezte a hatáskörébe tar­tozó járások kommunistáinak harcát a kenyérért és a kom­munista párt betiltása ellen. 1934-ben 8600 földmunkás lé­pett harcba a tizedért, a maga­sabb bérért, de egyben a CSKP legális tevékenységéért is. A párt legális tevékenysége biz­tosítása érdekében a belügymi­nisztériumba írásbeli követelést küldtek az oroszkai, diószegi, surányi cukorgyár munkásai, a komáromi kikötő, a lévai ma­lom és az újvári lengyár dol­gozói. Csatlakoztak ehhez a kö­veteléshez azok a községi kép­viselőtestületek is, ahol kommu­nista bíró vagy. helyettes volt. Érsekújvárott a kommunisták egy pillanatra sem feledkeztek meg arról, hogy a munkáshata­lomért küzdenek. A szovjet— csehszlovák barátság gondola­tának sok támogatója volt nem­csak a kommunisták körében, hanem a radikalizálódó magyar fiatalság körében is. 1930-ban megalakult a szovjet barátok egyesülete, mely gazdag tevé­kenységet fejtett ki. A burzsoá­zia látva az egyesület aktív te­vékenységét, betiltotta munká­ját. A szervezet 1934-ben újjá­alakult és folytatta a kényszer következtében félbeszakított munkát. A fasizmus előretörésének idején sem tétlenkedtek a kommunisták. Az 1933—38-as években a sztrájkok szervezé­sén kívül a fasiszta veszély el­len is harcoltak. 1934-ben az Egységes Prole­tár Testedző Egyesület sport­ünnepélyt szervezett, és a fel­vonulás a városon keresztül a fasizmus elleni harc és a Cseh­szlovák Köztársaság védelme jegyében folyt le. 1937 decem­berében Dél-Szlovákia kommu­nistái aktívára gváíltek össze a városban, melyen megjelent A. Zäpotocký és Fr. Zupka is, akik a fasizmussal szemben folyta­tott harc jelentőségéről beszél­tek. 1938. május l én együtt vo­nultak fel a kommunisták a többi demokratikus erőkkel, ez­zel is kifejezve: a kommunis­ták legfőbb érdeke az ország függetlenségének megvédése. A dél-szlovákiai kommunisták utolsó legális, de egyben a leg­nagyszerűbb megmozdulására Tornócon került sor 1938. szep­tember 4-én. Szabó István, a te­rületi titkár oroszlánrészt vál­lalt a tornóci tüntetés megszer­vezéséből. A tüntetés, melynek célja a köztársaság megvédése és a fasizmus elítélése volt, megmozgatta egész délvidék kommunistáit. A fő szervező Poszpis József kommunista bíró volt, akinek nagy segítségére volt Steiner Gábor, Tóth Mihály, Pálenyik Ferenc. E fasisztaelle­nes tüntetésen szlovákul be­szélt Clementis, magyarul Ma­jor István, németül Kreibich, a haladó magyar értelmiség ne­vében Lőrincz Gyula beszélt. A Horthy-tele megszállás és Dél-Szlovákia Csehszlovákiától való elszakítása új, nehezebb feltételeket teremtett a párt­munka számára. 1939. március 15-én a területi pártvezetőség négy tagja: Oszwald, Pálenyik, Marusinecz és Dömötör — úgy határozott, hogv, megkezdi az illegális pársejtek kiéptését. Te­vékenységük mintegy hét járás területére terjedt ki, és közel 700 kommunistát ölelt fel. 1939-ben a Moszkvában dol­gozó csehszlovák és magyar pártvezetés között egyezmény született arról, hogy a Csehszlo­vákiától erőszakosan elszakított délvidék kommunista mozgal­mát a magyarországi központ fogja irányítani. Érsekújvárott a szervezést el­sősorban Pálenyik Ferenc és Marusinyecz Miklós végezték. 3939 decemberétől számítva ha­vonként 4 tájékoztatót adtak ki, mely olyan problémákkal fog­lalkozott, mint Lengyelország megtámadása, a finn—szovjet háború stb. A márciusban kia­dott szám Magyarország reví­ziós politikáját vádolja. Ismer­teti, hogy a dél-szlovákiai dol­gozók a horthysta megszállás­sal csak veszítettek, a magyar dolgozók most magyar nyelven kapják a végrehajtást, s a ke­nyérért folyó harcot most a magyar csendőr nyomja el. Az előzetes letartóztatásban levő elvtársak, Pálenyik, Maru sinecz, Oszwald bátran visel­kedtek a győri fegyházban. Azon dolgoztak, hogyan teremt­hetnének kapcsolatot az elv­társakkal az ellenállás újjászer­vezése érdekében. A vádlottakat háromtól egy évig terjedő bör­tönbüntetésre ítélték.' Az üldözés sem törte meg a kommunisták akaratát. Újra­szervezték és feltöltötték sorai­kat. A lebukottak helyébe újak álltak és folytatták a megkez­dett munkát. Gódor Ferenc, Tö­köli János, Hentek Pál, Janki János, Tóth István tovább vitték a párt vörös zászlaját. É rsekújvár felszabadulása­kor a szovjet hadsereg parancsnoksága már tudta, kik azok az elvtársak, akikre tá­maszkodhatnak a város életének újjászervezésében. Kapcsolatot teremtettek az elvtársakkal. A kommunisták hozzáfogtak a párt sorainak megszervezéséhez. Az újjászervezett pártszervezet elnöke Pálenyik Ferenc és a szervezet első titkára Blaho Ká­roly volt. E kis visszapillantásból is ki tűnik, hogy a magyar dolgozók, a magyar munkásság megala­kulásától kezdve magáénak vallotta a köztársaságot. Magáé­nak vallotta a proletár interna­cionalizmus elvét, és ebben a szellemben harcolt a burzsoá köztársaság ellen a proletariá­tus köztársaságáért. Gottwald, Clementis, Zäpotocký, Major és a többiek nem osztályozták a kommunistákat nemzetiség sze­rint. Az osztályösszefogás egy síkra állította őket. Tudták, hogy harcuk sikere a munkás­osztály internacionalista egysé­gén áll és bukik. Nem véletlen, hogy Husák elvtárs, a CSKP Központi Bi zottságának főtitkára a szlová­kiai kommunisták kongresszu­sán ugyanezeket a gondolato­kat fejezte ki, amikor azt mond ta, hogy a csehszlovák kommu­nisták internacionalista egysé­ge az, amely meghatározta és a jövőben is meghatározza ho­vatartozásukat. Feldoigozta: Pálenyik Ferenc, Pék Vendel Gépesített betakarítás A fejlődés útján A szakosítás ésszerű kihasználása 0 Egyes termékeknél már elérték az ötödik ötéves terv végére kitűzött mu­tatókat £ A szövetkezet segíti a falu kulturális fejlődését A Nagyfödémesi (Vefké Üfanyj Magtermesztő Állami Gazda­ságban teljesen gépesítették a lucerna betakarítását. A leka­szált és megszárított lucernát pótkocsikra rakják és a kaza lozás helyére szállítják. (Felvétel: Z. Repová — CSTK) A dunaszerda­helyi járás (Dun. Streda) mezőgaz­dasági üzemei or­szágos viszonylat­iban a legjobbak közé tartoznak. A csallóközi embe­rek szorgalmas, odaadó munkája már több ízben ki­váltotta a párt- és állami szerveink elismerését. Több efsz és állami gaz­daság kapott már magas állami ki­tüntetést. Talán e járás példája bi­zonyítja a legszem­betűnőbben a párt mezőgazdasági po­litikájának helyes­ségét. Az egykor elmaradott zsellé­rek és földnélkü­liek Csallóköze ma az állam legpro­duktívabb, legin­tenzívebb, korsze­rű mezőgazdasági termeléssel rende'i­kezo területévé fejlődött. Utunkon Felső-Csallóköz egyik központi községébe, Illés­házára (Nový Zivot) látogat­tunk el, hjgy bepillantást nyer­jünk a jóhírű efsz munkájába, az emberek életébe és megis­merjük a falu arculatát. Idegennek hamar feltűnik az új házak sokasága. Szinte alig található a községben olyan porta, ahol hiányozna a tele­vízió vagy a legkorszerűbb ház­tartási gépek bármelyike. A la­kosság jólétét bizonyítja a többi között az is, hogy a köz­ségben 42 személygépkocsi van. Ennek mintegy felét a szövet­kezeti tagok mondhatják ma­gukénak. Valamennyi utat por­talanítottak, már felépült az új vendéglő és a múlt évben ad­ták át rendeltetésének az új kilencéves iskolát is. A lakos­ságnak csaknem a fele a közös­ben dolgozik. Bizonyára keve­sen tudják, hogy a szövetkezet neve a Csehszlovák -Mongol Barátsági Efsz. — Mióta van ez. így, s miben jut kifejezésre ez a barátság? — kérdezem a legilletékeseb­bet, Bankó István elvtársat, az efsz elnökét. — A szocia'iista államok köz­ti barátság és együttműködés elmélyítése mindannyiunk leg­sajátabb érdeke. A mongol elv­társakkal a kapcsolatot 1960­ban vettük fel. Akkor egy mon­gol delegáció látogatott szövet­kezetünkbe. Azóta már mély gyökeret eresztett a barátság. Valahányszor mongol küldött­ség jár hazánkban, a mi szö­vetkezetünkbe is ellátogat. Vo'it nálunk már Szambu elvtárs, a mongol Nagy Népi Murái elnök­ségének elnöke is. 1964-ben jó­magam is jártam Mongóliában. Cedenbal elvtárs, a Mongol Kommunista Párt első titkára fogadott bennünket, akivel ké­sőbb Prágában is találkoztunk. Nagyon jó kapcsolatunk van a prágai mongo'i nagykövetség- ­gel is, melyen keresztül leve­lezünk mongol barátainkkal. A Mongol Kommunista Párt megalakulásának 50. évfarduló­je tiszteletére júliusban újabb mongol küldöttséget várunk szövetkezetünkbe. A falu arculata, a szövetkezet tagjainak éíete mindennél job­ban bizonyítja, hogy jelentős a fejlődés. Ahhoz, hogy bizto­san nézzünk a jövőbe, vissza kell pillantani a múltba, s fel­mérni a megtett utat. A szövet­kezet főkönyvelője, Méry Gyu­láné készségesen sorolja az adatokat. — Szövetkezetünk 1650 hek­tár földterületen gazdálkodik. Lássunk néhány számot, amely híven tükrözi a közös gyarapo­dását, valamint a tagok élet­színvonalának emelkedését. 19ö0-ban a mezőgazdasági ter­melés összértéke 11 millió 498 000 korona volt, míg 1970­ben 21 millió 451 korona, ugyanakkor béralapra az emlí­tett években 3 millió 532 000 ko­ronát, illetve 7 millió 157 000 koronát fizettünk ki. Lényege­sen növeltük a szövetkezet to­vábbfejlesztési, korszerűsítési alapját. Míg 1960-ban e céíra Mongóliában tett látogatásunk alkalmával Cedenbal elvtárs, a Mongol Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke is fo­gadott bennünket. csupán 353 000 koronát fordí­tottunk, addig 1970-ben már 2 millió 612 000 koronát. A bef­terjes mezőgazdasági termelés a legjellemzőbb kifejezője % hektárhozamok alakulása. Fi­gyelemre méltók az állatte­nyésztés eredményei is. A ié­jési átlag 3205 liter. Egy anya^ sertéstől tavaiy 20,95 malacot választottunk el. A mezőgazdasági termelés to­vábbi fellendítése megkövetelt a termelés szakosítását, illetva a korszerűsítést. Ezt többek kö­zött a CSKP XIV. kongresszu­sának határozata is alátámaszt­ja. — A termelés szakosításánál saját feltételeinkből indulunk ki — mondja ismét az eínöfci Határunkban nagyszerű termő 6 talaja van a cukorrépának és a kukoricának. Ezért növeltük' némely növények termő terüle­tét. Örömmel mondhatom, hogy az imént említett terményfaj­tákból már most elérték az 1975-re kitűzött termelési szin­tet. A cukorrépa betakarítását már évek óta kombájnnal vég­zik. Az illésháziak számára is nagy jelentőségű a felső-csalló­közi öntözőcsatorna megépíté­se, amely lehetővé teszi az egész földterület mesterséges öntözését. Ezt elsősorban a ta­karmányféléknél használjáŕ majd kl. A múlt évben rátér­tek a vetőmagtermesztiésre is, ami jelentős anyagi jövedelmet biztosít. Állattenyésztésben fő­leg a növendékállat és a ma­lacnevelésre, a sertéshizlalás­ra, a tejtermelés fokozására he­lyezik a fősúlyt. Bankó elvtárs részt vett az SZLKP nyugat-szlovákiai kerü­leti konferenciáján. Mit tart a legfontosabbnak a konferenci­án elhangzottakból? — A konferencián nagyon soít mezőgazdasági jellegű felszó­lalás hangzott el. Büszkeséggel hallgattam Strougal elvtárs el­ismerő szavait a nyugat-szlová­kiai mezőgazdasági dolgozók­ról, azok helytállásáról az eN múlt válságos években. Külön szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon egyetértek a felszólalás azon részével, amely kiemeli, hogy valamennyi népgazdasági ágazatnak össze kell fogni a mezőgazdaság fellendítésére. Az is magától érthető, hogy a dunaszerdahelyi járás a mező­gazdasági termelésben az ötö­dik ötéves tervben nagyobb feladatokat kap, mint a más járások. A szövetkezeti tagok, különö­sen a fiatalok számára sokat je­lent a törődés, a kulturális fej­lődés biztosítása. Az illésházi szövetkezet ezen a téren is élenjáró. Családi házak építé­sére eddig már 24 szövetkezeti tag kapott térítésmentes köl­csönt, egyenként 25 000 koro­nát. A vezetőség további dicséret­re méltó intézkedése az, hogy megtérítik az önkéntes véradók napi bérét. Illésházán tehát szo­rosan összefügg az emberek élete, azonos a gondolkodás­módjuk. S ez pedig már sokat jelent. SV1NGER ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents