Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-13 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

• A CSKP XIV. kongresszusa és nemzetközi kapcsolataink lÉr A KÖLCSÖNÖS ELŐNYÖK ALAPJÁN.. „A XIV. kongresszus felelősségteljesen tárgyat, és döntött szocialista társadalmunk további fejlődésének alapvető kérdéseiről. A határozataiban kitűzött út szocialista társadalmunk politikai, gazdasági és kuP.urális fellendülésének magasabb fokához, a nép teljes szocialista életéhez. Csehszlovákia nemzetközi tekintélyének megszilárdításához vezet." (A CSKP XIV. kongresszusának határozatából) A szocialista országok az elmúlt években figyelmet érdemlő gazdasági eredményekkel dicsekedhetnek. Erről győzhettek meg bennünket a KGSTországok pártjainak közelmúltban lezajlott kongresszusi tanácskozásai is, amelyek a politikai teendők mellett felmérték a gazdaságfejlesztés területén megtett utat, s kijelölték az elkövetkezendő évek feladatait. Az a tény, hogy a szóban forgó országok mindegyike teljesítette a korábbi ötéves tervben kitűzött feladatokat, s jelentős erőfeszítéseket tesznek a gazdaságirányítási rendszer tökéletesítése érdekében — melyeknek kedvező hatása már eddig is érződik —, kiváló feltételeket teremt az együttműködés elmélyítése és kiterjesztése szempontjából. „Az SZKP különösen nagy jelerr.őséget tulajdonított a testvér ország ok kommunista pártjaival való együttműködés fejlesztésének — olvassuk a XXIV. kongresszus beszámolójában. — Ez az együttműködés leh&ővé tette számunkra, hogy — egymás tapasztalataival gazdagodva — együttesen dolgozzuk ki a szocializmus építésének alapvető elvi kérdéseit, megtaláljuk a gazdasági kapcsolatok legésszerűbb formáit, kollektíván határozzuk meg a közös külpolitikai irányvonalat. • •" A kollektíván kidolgozott elvek és intézkedések révén jelentős eredményeket értek el országaink a gazdasági együttműködés területén is, s örvendetes, hogy az 1968—69-es politikai és gazdasági válság ellenére — ahogy Husák elvtárs megállapította — hazánk is jelentősen hozzájárult „a szocialista közösség akcióegysége megszilárdításához, polKikai és gazdasági ereje növeléséhez". A tapasztalat ugyanakkor azt bizonyítja, hogy az új ötéves terv célkitűzései elképzelhetetlenek az együttműködés fejlesztése, a szocialista országokkal való gazdasági integráció elmélyítése nélkül. S e téren különösen a termelés szakosítása és a kooperációs kapcsolatok elmélyítése terén sürgetnek bennünket a teendők. Az 197J—1975-ös évek egybehangolt népgazdasági terve éppen azt a célt szolgálja, hogy erősödjék az együttműködés gazdasági-szervezési struktúrája, valamint összehangoltan fejlesszék a műszaki bázist. Ötödik ötéves tervünk ennek megfelelően a KGST-országokkal való koordinált együttműködés eredményeire épül, hosszúlejáratú kereskedelmi egyezményekre támaszkodik, melyek nélkül elképzelhetetlen volna számunkra gazdasági életünk fejlesztése, stabilitásának biztosítása. „Külső gazdasági kavcsolatainkban döntő ielentőséae van mindenekelőtt a Szovjetunióval való együttműködésnek — állapította meg Ľubomír Štrougal miniszterelnök a CSKP XIV. kongresszusán. — Erre építjük fejlesztési szándékainkat. a progresszív strukturális változásokat és a gazdaság általános hatékonyságának fokozására irányuló törekvésünket. Termész&i és gazdasági feltételeink között — további energia- és nyersanyagforrások korlátozott lehetőségei és a viszonylag szűk piac folytán — e szándékok megvalósítása lehetetlen volna a szovjet gazdasággal való integráció elmélyítése, a Szov. fetuniónak a többi szocialista ország létfontosságú gazdasági kérdései megoldásához való internacionalista viszonyulása nélkül". Olyan időszakot élünk ugyanis, amikor világméretben könyörtelen verseny folyik a nyersanyagforrások birtoklásáért. Az a tény, hogy a Szovjetunió hosszú időre biztosítja számunkra — és a KGST-országok számára — az alapvető nyersanyagokat, ez nemcsak a termelés stabilitása szempontjából jelentős, hanem a feldolgozó ipar műszaki fejlesztése és a termékek tömeges előállítása szempontjából is. Az együttműködés eredményeként a nemzeti jövedelem — mely általános fokmérője a népgazdaság fejlesztésének, valamint a termelés hatékonyságának — az elmúlt ötéves terv időszakában 42 Százalékos volt a KGST-országokban az 1961-65ben elért 34 százalékkal szemben. Magyarország és Csehszlovákia jelentősen túllépte a tervfeladatokat, míg a többiek teljesítették a fejlesztési tervet. Bulgáriában és Romániában gyorsabb volt a nemzeti jövedelem növekedése, ami lehetővé teszi a tagországok közti gazdasági kiegyenlítődés meggyorsulását. Jellemző, hogy a fő népgazdasági ágak fej tesztében a KGST-országok mindegyike jó eredményeket ért él. Az ipari termelés és a mezőgazdaság szakaszán egyaránt túllépték az előirányzott tervet, s a termelés hatékonysága átlag 30 százalékkal nőtt a korábbi 25 százalékkal szemben. Ezeket az eredményeket a KGST-országok csakis úgy érhették el. hogy átgondoltabbá vált az együttműködés, s a részvevő országok a nemzetközi munkamegosztás legésszerűbb és leghasznosabb formáit választották, melyek nemcsak az adott ország számára előnyösek, hanem a tagországok mindegyike érdekeit is szolgálják. Az együttműködés eredményeként a hosszú lejáratú gazdasági tervek és kapcsolataik képezik az alapját a XIV kongresszuson elfogadott népgazdaságfejlesztési irányelveknek is. Az elsődleges energiaforrások 90 százalékát például behozatalból fedezzük. Elsősorban a Szovjetunió fedezi ezt u szükségletünket. A cseppfolyós fűtőanyag és a földgáz részesedése 1975-ben az elsődleges energiaforrások 30 százalékát képezi majd. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a kőolaj-behozatal a Szovjetunióból 9,5 millió tonnáról 15,5 millió tonnára növekszik, a földgázé pedig háromszorosa lesz a mostaninak, azaz eléri a 14 milliárd köbmétert. A Szovjetunió segítsége nélkül képtelenek volnánk megoldani a tudományos-műszaki forradalom által törvényszerűen felvetett kérdéseket is, amilyen például az atomenergetika fejlesztése, a számítástechnika gyártásának bővítése, a színes televízió megoldása, vagy a prágai metró építése. Elsődleges energiaforrásaink egy részét lengyelországi szénbehozatallal és romániai villanyárammal pótoljuk. Kohóiparunk és a fémmegmunkálás szempont jóból a dúsított ércszállításnak, valamint a színes fémek behozatalának van nagy jelentősége. Ez utóbbiakat a Szovjetunióból. Lengyelországból és Jugoszláviából fedezzük. A gépipar szempontjából rendkívül jelentós a KGST-országok ötéves terveinek koordinálása. Ezen a szakaszon ugyanis a leggyorsabb a kivitel növekedése. 1966—70-hez viszonyítva a gépipari kivitel 55 százalékkal, a behozatal 65 százalékkal nő. Egyes gazdasági ágazatokban öt év alatt mintegy nyolcszorosára növeljük a termékek cseréjét. A személy- és tehergépkocsik csoportjában, valamint az építőipari és útépítő gépeknél 80 SZ6?H lékkal növekszik a forgalom. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok terén a Szovjetunióval az atomerőmű-berendezések gyái tását. az NDK-val a komplex géprendszerek kialakítását, Bulgáriával pedig a tehergépkocsi-kooperációt említenénk. A vegyipar fejlesztése a Szov jetunióval, az NDK-val és a Magyar Népköztársasággal megkötött egyezményekre épül. Ezeket a kapcsolatokat a szocialista internacio nalizmus szelleme hatja át, s nemcsak az ország politikai-gazdasági helyzete erősítése szempontjából jelentősek, hanem azért is. mert a közösen elért sikerek megsokszorozzák a szocialista világrendszer erejét, s növelik a világfeilődésre gyakorolt befolyását. Leonyid Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára a kongresszuson elhangzott beszédében leszögezte: .A szocialista országok sokoldalú együttműködése az általános nemzetközi helyzet javulásának, a szocializmus és a kommunizmus épf.ése nagyszerű terveinek megvalósításához szükséges kedvező Ieltételek szavatolásának biztos záloga" Biztosak vagyunk benné, hogy a kongresszuson jóváhagyott dokumentumok — közte a népgazdaságfeilesztés irányelvei — a szocialista világrendszer erősítése irányába hatnak, s Célkitűzéseink megvalósítása a Dárt lenini politikájának újabb győzelmét jelentik maid rÔNOD ZOUAN A BIZTONSÁG ÚTJÁN Csehszlovák Szocialista Köztársasúr. nemze'.einek létérdeke az európai béke megőrzése. Ezért is aktívan törekszünk arra, hogy megvalósuljon az euró pai biztonsáai és equüttműködési értekezlet " (A CSKP XIV. kongresszusának határozatából) Csehszlovákia Kommunista Partja külpolitikai koncepciójának egyik fő témája az eurójjai biztonsággal összefüggő kérdéscsoport. Kétségtelen, hogy sokrétű, bonyolult problémáról van szó, amely mindenekelőtt elvszerű álláspontot, ugyanakkor rugalmas diplomáciát, körültekintő nemzetközi politikai vonalvezetést igényel. A CSKP fél évszázados történelmi tapasztalataira támaszkodva, a tények marxista—leninista elemzéséből kiindulva alakította ki platformját, amely elsősorban Csehszlovákia nemzeteinek, dolgozó népének érdekeit, az európai status quo megtartását tartja szem előtt. A CSKP XIV. kongresszusának határozata több helyütt hangsúlyozza, hogy külpolitikájában szövetségesei, elsősorban a Szovjetunió, de ugyanakkor a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom érdekeivel összhangban jár el. Ez természetesen szorosra fűzött szövetségi kapcsolatokat, az időszerű nemzetközi problémák rendszeres két- és többoldalú konzultációját követeli meg. Párt- és állami vezetésünk ebből kiindulva egész sor megbeszélést folytatott a közelmúltban a testvérpártokkal, a szövetséges államok kormányaival, s kép. viseltette magát a fontos nemzetközi jellegű tanácskozásokon, aktívan részt vett a közös álláspont kialakításában. Köztudomású, hogy a világbéke megőrzése szempontjából rendkívüli fontosságú Európa biztonságának a megszilárdítása, illetve egy kollektív biztonsági rendszer kialakítása, elfogadható garanciák megteremtése. Ezt elsősorban az teszi alapvetően szükségessé, hogy éppen Európában forog fenn a fegyveres konfrontáció veszélye, a NATO kontinensünk térségében alakította ki felvonulási területét.' Nem vitás, hogy ez a tény tette szükségessé a szocialisa országok védelmi szervezete, a Varsói Szerződés megalakítását ls. Európa biztonságának megszilárdítása szempontjából rendkívüli fontosságú az ún. „német kérdés" megoldása, amely az elmúlt időszakban nemegyszer állta útját a nemzetközi együttműködés további elmélyítésének. A CSKP hatarozata fK>zitívan értékeli a szovjet—nyugatnémet, illetve lengyel—nyugatnémet szerződés megkötését, ugyanakkor kimondja, hogy fiártunk „a békés együttélés lenini politikája szellemében tovább fejleszti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatai az összes kapitalista országgal az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elve alapján". Ez a kitétel természetesen jelzi, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság hajlandó rendezni kapcsolatait a Némé. Szövetségi Köztársasággal is, viszont „ . . . elvárjuk, hogy a nyugatnémet kormány konkrét tettekkel viszonozza jóakarctiunkat és megerősíti a müncheni szerződés érvénytelenségét kezdettől fogva minden ebből adódó következményével együtt". A CSKP nemzetközi politikai törekvéseinek homlokterében ezzel egyidejűleg a Német Demokrd.ikus Köztársaság jogos követeléseinek támogatása áll, így mindenekelőtt a teljes nemzetközi jogi elismerés kivívása, amely szintén nagymértékben hozzájárulna az európai országok kapcsolatainak normalizálásához, sokoldalú és gyümölcsöző együttműködésük további elmélyítéséhez. Nem véletlen persze, hogy a német kérdés a CSKP kongresszusának dokumentumaiban — a beszámolókban, határozatban egyaránt — bő teret kapott. Kétségtelen ugyanis, hogy az európai biztonsági értekezlet összehívása, egy ilyen értekezlet munkájának az eredményessége rendkívüli mértékben függ a német kérdés végérvényes és elfogadható rendezésétől. A szóban forgó értekez let összehívása érdekében a CSKP, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság illetékes állami szervei a Varsói Szerződés budapesti jelhívását követő időszakban konkrét és pozitívan értékelhető lépéseket tettek. Számos kétoldalú megbeszélés lebonyolítására került sor, amelyek valóban kedvezően befolyásolták az európai feszültség enyhítését célzó törekvéseket, hozzájárultak a sokszor többpontban eltérő álláspontok közelítéséhez. Az elkövetkező időszak egyik legfontosabb feladata tehát külpolitikai vonalon, aktivitásunk fokozása az európai biztonsági értekezlet mielőbbi összehívása érdekében. A Varsói Szerződés tagországainak legutóbbi budapesti tanácskozásán megállapították, hogy immár kialakultak a kellő feltételek a konferencia összehívásához. Az európai országok túlnyomó többsége alapjában véve egyetért az értekezlet megtartásának gondolatával, sőt a napirendet illetően sem mutatkoznak lényegbe vágó, esetleg áthidalhatatlan nézeteltérések. Prob lémát okoz azonban bizonyos NATO-körök hideghá borús politikája, az a tény, hogy Nyugat-Németországban a valójában újfasiszta színezetű csoportosulások támadást indítottak az értekezlet összehívása ellen. Vitathatatlan, hogy a NATO-államok halogató taktikájával szemben fokozottabb erélylyel szükséges fellépni, mozgósítani kell a kontinens haladó és demokratikusan gondolkodó erőit. Annál is inkább, mert a közelmúltban lezajlott különböző NATO-tanácsüléseken született döntések fenyegető veszélyt jelentenek az ígéretesen kihon takozó )>árbeszédre nézve. Kétségtelen továbbá, hogy az európai biztonság gal összefüggő kérdések megoldásához feltétlenül szükségessé válik egyéb, a világ békéje szempontjából nem kívánatos megnyilvánulások felszámolása, ezzel egyidejűleg természetesen a konfliktusos helyzetek tárgyalásos megoldása is. Gondolunk itt elsősorban a közel-keleti és délkelet-ázsiai problémák békés rendezésére. Tény ugyanakkor az is, hogy Washingtonban túlontúl tartózkodóan fogadták a Szovjetunió legutóbbi Indítványát az Európában állomásozó külföldi csapatok létszámának arányos csökkentésére vonatkozóan. Az ilyen mérvű tartózkodás, amely már szinte súrolja az elutasítás határát, nem éppen nevezhető pozitív előjelű viszonyulásnak az európai biztonság kérdéseihez. A CSKP XIV. kongresszusának dokumentumai tekintetbe veszik nyugati partnereink érdekeit is. Mindez, persze, nem jelenti azt. hogy a párt külpolitikai irányvonala akár egy jottányit is meghátrált volna a burzsoá és imperialista érdekek előtt, a nyugati testvérpártok rovására bocsátkozna alkuba. A tárgyalásos rendezés szükségszerűségét a történelmileg és katonailag kialakult helyzet követeli meg. S nem csupán a CSKP, hanem az egész szocialista tábor egyik történelmi küldetése, hogy elhárítsa a harmadik világháború kitörését, ésszerű, megfontolt politikai platformra helyezkedjen BALOGH P. IMRE