Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-13 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

Zsélyi Nagy Lajos új kötete elé Zsélyi Nagy Lajos első kötetét, A tisztaság énekét az első nemzedékre jellemző, kissé avult forradalmi romantika jellemezte. Ezen a hagyományos, már-már szokvány számba menő hangvételen belül az ember erkölcsi tisztulásának vágya jelentette az új elemet. Mindez eléggé naiv módon jelentkezett nála. Törekvéseinek hordozóhulláma a felsorakozó fiatal költőgárda nemzedéki összetartozása, közösségtudata és elhivatottságának érzése volt, mely elégé furcsán keveredett költészetének avult ízeivel. A kötött strófák, hagyományos, jambusi lejtésű sorok, az itt-ott felcsillanó újféle szóképek alig engedtek következtetni a valóban izmos fehetség hirtelen kibontakozására. Talán életkörülményeinek változásában és a válsághelyzetbe sodródott társadalomban megoldásra váró problémák helyes felérzésében kell keresni hirtelen horizonttágulásának okát. Ezt a horizonttágulást második kötetének címadó versében, a Tériszonyban fogalmazta meg a leghívebben. A világ robbanásszerűen tágul ki körötte. Oj határait jeges csillagok és pikkelyes folyók jelzik. Látszólag patologikuson üres világkép. Mintha egy hirtelen tudathasadás eredménye lenne, mely következményeiben ugyancsak patologikus életérzéshez, a tériszonyhoz vezet. Am ennek a jeges, kozmikus méretűvé robbanó világnak és a belőle következő tériszonynak megvan költészetében a maga egészséges ellenpólusa, a mindennapi élet egyszerű realitása; az ember anyagi és biológiai léte, társadalmi beágyazottsága. A szédület, az iszony, az állandó veszély érzete végül is annak bizonyítéka, hogy a patologikus tünetek nem a költő érzelmi és tudatállapotát, hanem a társadalom és az őt környező világ válságállapotát fejezik ki. Lázadásai és belső konfliktusai végered ményben a költészetünkre annyira jellemző Rousseau-i romatika és életérzés alapján bontakoztak ki. Újféle észlelésének első reakciója: Most kellene menekülni (Lábujjhegyen c. vers, 10. old.) és végső summája... Letérdelek Közöny-isten előtt (Ne csodálkozzatok c. vers, 61. old.). Ami annyit jelent, hogy házat épít magának, s körülveszi lándzsás vaskerítéssel, komondorokat nevel, s megtanítja harapni őket, virágot ültet saját gyönyörűségére és árnyékos lugassal borítja be házát, egészen a kéményekig, mert... mert a világban mindent megkérdezése és beleegyezése nélkül csináltak. Megkérdezése nélkül ácsolták az akasztófákat és a kínpadokat, a tűzijátékokat és háborúkat is nélküle szervezték, gázkamrát, börtönt is beleegyezése nélkül építettek stb. Mindez érthető, bár menekülésre valló emberi és politikai állásfoglalás.. A romantikus hangvétel és életérzés a világ roppant arányainak és a mindennapi élét realitásainak szembesítése következtében fanyar humorrá, groteszkké torzult. Nos, ezek a groteszk vonások jelzik az új színt költészetünkben, s egyúttal jelzik egy újféle realizmus kibontakozásónak lehetőségét. Ez évben kiadásra kerülő harmadik kötetében tovább építi ezt a lehetőséget. A Rousseau-i romantika és életérzés teret veszített költészetében, ugyanakkor fanyar humora, groteszk hangvétele a saját tehetetlenségével viaskodó hétköznapi embert veszi célba, anélkül, hogy lebecsülné annak emberi mivoltát és méltóságát. Fanyar humorán, groteszk hangvételén átüt az emberekhez fűződő pozitív viszonya, tényleges emberszeretete. Gyakran felbukkanó keserűsége és pesszimizmusa az utóbbi évek válsághelyzete miatti felhábordását tükrözik, mely olykor nyílt politikumba csap át, mint alább közölt — Levél a tinédzserekhez című — versében, mely a közép-európai népek fejlődésének sajátosságait túlzó, lényegében szocialistaellenes és szovjetellenes elméletek elleni éles szatíra. Hogy állításunk közérthetőbbé váljék, elég egyetlen célzást tennük a hatvannyolcban terjesztett csehszlovák—jugoszláv—román egység gondolatának hangoztatására, ami mögött lényegében a Kisantant reakciós polgári eszmevilága lapult. A zárt strófák Zs. Nagy Lajos költészetében fellazultak. A szigorúan kötött sorok csapangó szabad versekké változtak, mégis szigorú fegyelem hatja át őket. Zs. Nagy Lajos egyike azoknak a fiatal költőknek, akik tudják, hogy a szabad vers semmiképpen sem jelenti a vers prózává züllesztését, hanem a történelmileg kialakult verselemek szabad, mégis törvényszerű alkalmazását. Költészetének igazi erőssége szokatlan metaforákban és asszociációban nyilvánul meg. BABI ŤIBOR A2 ÓRA Utálta az órát, amely elszalasztott lehetőségeit, felelőtlen mulasztásait ketyegte szüntelenül. Legszívesebben falhoz vágta volna. Egyszer a kávéházban hagyta, hátha elemelik. Előkerült. Másnap a pincér ezüst tálcán hozta tormával és virslivel. Tegnap mégis elbánt a ketyegő szörnyeteggel. Megfürdette. Vagy harminc percig feküdt a forró vízben karján az órával. Azóta nem ketyeg. Apró buborékkal jelzi: gazdája egyensúlyba került-e önmagával. . APÁM Szegény apám, hozzámöregszik lassan. Hajában egyre több a dér, foga is egyre kevesebb, akárcsak nekem. Holnapra, úgy lehet, funkciót cserélünk: ő írja verseim, s én majd hajlott háttal harangozok a kovácsüllőn. Levél a tinédzserekhez Hull a gyapjam, barátaim, maholnap én leszek a legkopaszabb prédikátor Közép-Európában, a legviiágítóbb üstökű kisebbségi próféta, azért van ez, mert kerülöm a friss erdei epret, ne.n járok ki a kék levegőre a zöldvizű tóhoz, óvatos lettem, mint a nádi tücsök, az ájtatos helybéli viharok rám se fütyülnek, pitiáner kávéházi tájfunt eszek tejszínhabbal. Emlékszem a jószagú lányra, aki úgy feküdt velem Európa közepén, barna combját az égre feszítve, hogy tűzben reszkettek a Kárpátok. Akkor még nem hullt a hajam, ő fogta marokra, míg én, teljesítvén ótestamentumi leckém, lábam ujjaival rúgtam e bolygót — tán akkor kezdett el ilyen veszettül pörögni — hogy megállni rajta cirkuszi fő trükk. Mindemellett: Éljenek o lósóskával teli sáncok, éljen az erdő, ahol mi voltunk Ádám s Évo, éljen a paradicsommadár, amelynek csőrét leharaptam, nőjön ki újra a búza, amit lehevertünk, hulljon csillagfény a szemedre, párzani vágyó asszonyi állat, nőstények, hímek, nőjön a bokron a lomb, réten a fű, legyen mit leheverni, lelegelni. Igy legyen! Lám a gyapját vedlő, kaján prédikátor — mielőtt teljesen bedilizne, minthogy orrán-száján lángolva robbannak ki az űrrakéták — még rátok is gondol, tejfelesszójú tinédzserek, ekrazitmellű, kicsi Mária Magdolnák, a ti kemény lábikráitokra, halásznadrágban feszülő, észbontó tomporotokra, s tireátok is, nyakkendőtlen, foltosülepű, izmos, kis tenyészbikák: mielőtt koponyátokban beérik a gerezdes narancs, mielőtt hosszú hajatok szétkapkodja a szél: Legyen erőtök teliharsogni az Erdőt szerelemmel! CSETEPATÉ Elámult saját szavain, melyek o haragtól bordóvörösen gurultak ki orra alól, lódarázshangon körülszirénázták az asszony barackízű nyakát, halvány halántékának ütköztek s gyámoltalanul potyogtak az asztal alá. Az asszony türelmesen hajlongott, mosolyával, mint valami keszkenővel, tisztára törölte a költő esendő szavait s miként az őszibarackot szokta, fehér tányéron tette élete párja elé, mondván: Egyél, kedvesem! CSIZMA — AVAGY FÉLCIPŐ AZ ASZTALON Könözsi felvétele A TÁSKA öreg, viharvert, szomorú. Tíz évig szolgált tisztességgel, puliként követett erre-arra, hordta utánam mindig ami kellett: szelet szalonnát két kenyér között, vöröshagymaszagú verseim, álmaim gyűrött celofánzacskójót. Hozzám szokott. Sosem felejtett vonaton vagy villamosban. Vezetett erre-arra tíz éven át. Üj táskát vettem. Modern és előkelő, akár egy japán tévékészülék; de reggelente hallom ám: az öreg, kopott, elhagyott holmi keservesen vinnyog a sarokban. 12