Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-10 / 136. szám, csütörtök

I szó 1S71 VI. 10. 3 K o m m e n t á r ti n k »——• A TÁVOL-KELETI BÉKE ALAPJA Fokozott munkaaktivítás az NSZEP kongresszusa előtt Berlin — A Német Szocialista Egységpárt VIII. kongresszusát fokozott munkaaktivitással fogadják a dolgozók. Az NDK sajtója nap mint nap újabb kezdeményezésekről, a kötelezettségvállalások teljesítéséről közöl híreket. Az NSZEP Központi Bizottsága naponta több jelentést kap, amelyekben egyének, kollektívák számolnak be munkasikereikről, Illetve arról, hogy a kongresszus tiszteletére túlteljesítették tervüket, gazdaságosabbá tették a termelést, megjavították munkájuk minőségét. Igy. pl. az NDK vegyipari dolgozói, akik közül mintegy 300 000-en kapcsolódtak be a kongresszusi versenybe, az év első öt hónapjában 60 millió márka értékű termékkel teljesítették túl tervüket. A vegyipar az év első felében teljesítette export-feladatait is. A kongresszus tiszteletére nagyarányú falu- és városszépítési akció indult meg a Német Demokratikus Köztársaságban. Az elvégzett munka értéke meghaladja a két millió márkát. A kongresszusi versenyben vezető szerep jutott a szocialista munkabrigádoknak, amelyeknek az NDK dolgozóinak mintegy 76 százaléka tagja. Gátat vetnek a kolera terjedésének? Karachi — Calcutta — Folyamatosan érkeznek a segélyszállítmányok a kolerajárvány sújtotta indiai határvidékre, ahol közel 4 és fél millió pakisztáni menekült él táborokban, sátrakban, vagy a szabad ég alatt, rendkívül nyomorúságos körülmények között. Kedden több mint 17 millió dolláros készpénzajánlat érkezett különböző ENSZ-szervezetektől. Ugyancsak kedden egy 24 főből álló amerikai katonai segélycsapat érkezett a helyszínre, hogy segítséget nyújtson a menekültek elhelyezésében és visszatelepítésében. Daccai bejelentés szerint a hét elején mintegy ezer menekült tért vissza Kelet-Pakisztánba. Adzsoi Kumar Mukherjee indiai fő államminiszter kedden sajtóértekezleten közölte, hogy valamelyest sikerült megfékezni a járvány terjedését. A miniszter sajtóértekezletét megelőzően a járvány halálos áldozatainak számát hivatalos körökben több mint 2000-re becsülték. Stanislaw Trepczynskl külügyminiszter-helyettes fogadta India varsói nagykövetét, s közölte, hogy a lengyel kormány osztja az indiai kormánynak a kelet-pakisztáni menekültek milliói sorsával kapcsolatos aggodalmát. ^ÜLZE

m MOSZKVÁBAN a Marxizmus—Leninizmus Intézet, a Társadalmi Tudományok Akadémiája és az SZKP KB mellett működő pártfőiskola a Szovjetunió Tudományos Akadémiájával együtt tudományos konferenciát tartott a CSKP 50. éves évfordulója alkalmából. PIOTR JAROSZEWICZ lengyel miniszterelnök, Mieczyslaw Jagielski miniszterelnök-helyet- . tes és Witold Trampczynski, a Lengyel Állami Tervbizottság megbízott elnöke szerdán hazautazott Moszkvából. A lengyel vezetőket a repülőtéren Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. WILLIAM ROGERS, amerikai és Kiicsí Aicsi japán külügyminiszter tegnapi ülésük alkalmával megállapodott az Okinawa-sziget japán fennhatóság alá való visszahelyezéséről szóló amerikai—japán egyezmény aláírásának időpontjában. A NORVÉG, a dán és a svéd külügyminiszter, valamint Izland ós Finnország megbízottjai Oslóban megtárgyalták a Közös Piaccal kapcsolatban folytatott megbeszéléseik jelenlegi állását. CLODOMIRO ALMEYDA chilei külügyminiszter hivatalos látogatásra Berlinbe érkezett. A két ország baráti együttműködésének fejlesztéséről tárgyal majd az illetékes NDK-beli vezetőkkel. MEGGYILKOLTÁK A CHILEI VOLT BELÜGYMINISZTERT Santiago de Chile — Edmondo Perez Zujovic volt chilei kereszténydemokrata párti belügyminiszter meggyilkolása országszerte felháborodást és megdöbbenést keltett. Santiago tartományban kihirdették a rendkívüli állapotot és éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el. Salvador Allende chilei köztársasági elnök kedd esti rádió és tv-beszédében „Chile, a kormány és a nép ellen elkövetett bűntettnek" nevezte a volt miniszter meggyilkolását. A gyilkosság célja az volt — hangoztatta az elnök —, hogy zűrzavart idézzenek elő az országban, s megakadályozzák a népet abban, hogy előrehaladjon a demokrácia útján, az elmaradottság állapotából kivezető szociális reformok útján. A legfrissebb hírügynökségi jelentések szerint a chilei rendőrség a tettesek nyomára bukkant, s az egyik gyilkos személyazonosságát sikerült megállapítania. A feltételezett gyilkos Ronald Rivera Calderon 24 éves foglalkozásnélküli, büntetett előéletű fiatalember. Személyazonosságát több jelből, így a terroristák által a gyilkosság elkövetésekor használt lopott gépkocsin talált ujjlenyomatokból állapították meg. A nyomozás eddigi eredményei és a szemtanúk vallomásai alapján a bűncselekményt három tettes követte el. Országos körözésük folyik. Zujovic gyilkosai további politikusok meggyilkolásával fenyegetőznek. /uan San Miguel, a Chilei Kereszténydemokrata Párt titkára szerint ismeretlen személyek kedden, alig néhány perccel a volt belügyminiszter meggyilkolása után telefonáltak a párt központjába és azzal fenyegetőztek, hogy „elteszik láb alól" jüan de Diós Carmona kereszténydemokrata szenátort. CEAUSESCU vezette román párt- és kormányküldöttség kedden befejezte pekingi tárgyalásait. A kínai látogatásuk során a román vezetők megbeszéléseket folytattak Csou Enlaj miniszterelnökkel és más kínai vezetőkkel. A küldöttséget fogadta Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke. HOOVER, az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) igazgatója új kampányt indított, amelynek célja kommunistaellenes hisztéria felszítása az Egyesült Államokban. Rágalomáradatát azzal a követeléssel tetézte, hogy szavazzanak meg újabb dollármilliókat az FBI szükségleteire. FRANCIAORSZÁG Kommunista Ifjúsági Mozgalma által kiadott közlemény leszögezi, hogy a szakműveltséggel kapcsolatos kormányjavaslatok nem elégíthetik ki teljesen az ifjúság jogos követeléseit. A diplomáciai naptár, ma egy évfordulót jelez. Húsz éve, hogy a Szovjetunió kormánya jegyzékben hívta fel a japán kormány, valamint a Hitler elleni koalícióhoz tartozó szövetségesek figyelmét arra, hogy a szövetségesek megállapodása érdekében tilos különbéke kötése Japánnal, s a szovjet kormány a távol-keleti béke és a világbéke, a háború utáni békés együttműködés szempontjából igen nagy jelentőséget tulajdonít a japán kérdés rendezésének, a japán militarizmus teljes felszámolásának, hogy sohase veszélyeztethesse Ázsia békéjét. Húsz év távlatából vizsgálva az ázsiai fejleményeket, meg kell állapítanunk, hogy Japán bonyolult, olykor ellentmondásos fejlődésen ment keresztül. Az Egyesült Államok a korábbi szövetségesi megállapodásoknak fittyet hányva mégis megkötötte a különbékét Japánnal, nyélbe ütötte az ún. hírhedt biztonsági szerződést, majd egyéb, katonai és gazdasági jellegű szerződésekkel láncolta magához ezt az ázsiai óriást, hogy segítőtársa legyen ázsiai imperialista hódító terveinek megvalósításában. Ezt azért is érdemes most felidézni, mert a tavaszi községtanácsi választások után, melyek során a baloldali és haladó erők nagy sikereket könyveltek el, most, június 27-én a parlament felsőházában tartanak választásokat, a képviselők felét választják újra, hat évre. 126 mandátum elosztásáról van szó. A kormányzó Liberális Demokrata Párt politikájával szemben álló ellenzéki erők éppen abból a szempontból támadják a kormányt, hogy kiárusította az országot az amerikaiaknak, megengedte, hogy Japánt az Egyesült Államok atomháborús felvonulási terepévé változtassák, s még mindig nem dőlt el Okinava és más amerikaiaktól megszállt japán szigetek kérdése. Tény az, hogy az Egyesült Államok a japán alkotmány 9. U THANT ENSZ-főtitkár június 28—30 között a lengyel kormány meghívására ellátogat a Lengyel Népköztársaságba. A TOROK VÖROSFÉLHOLO TÁRSASAG közölte, hogy a május 25-i földrengés áldozatainak megsegítésére 600 000 dollárt kaptak Kínától. Ismeretes, hogy Ankara és Peking között tárgyalások folynak diplomáciai kapcsolatok felvételéről. cikkelyét figyelmen kívül hagyva újrafelfegyverezte Japánt, ellátta a legkorszerűbb fegyverzettel és lehetővé tette ütőképes hadsereg kiépítését. Japán tehát bármikor háborút robbanthat ki Ázsiában — mindez szöges ellentétben van a háborús szövetségesek megállapodásaival és a japán alkotmánnyal is. Kétségtelen, hogy ez a politika nem a japán nép érdekeit szolgálja. Ezt egyébként az évről évre, évszakonkint ismétlődő tömegmegmozdulások is bizonyítják. Tény az, hogy a gazdasági téren bámulatosan előretört Japán éles kereskedelmi konkurrenciaharcot vív az Egyesült Államokkal, de ez a küzdelem elsősorban a japán monopóliumok érdekeit szolgálja. A dolgozó népnek nincs sok haszna a gazdasági fellendülésből, ő a széles rétegek életszínvonalának emelését célzó politikát akar. Ez viszont lehetetlen akkor, amikor például a most elfogadott 1972—1976. évi 4. „védelmi térvben" megjelölt fegyverkezési kiadások összege eléri a 14—15 milliárd dollárt. Bár a japán monopóliumok és az amerikai imperialista társaságok között érdekellentétek vannak, s ezek egyre kínosabban érezhetők a két ország kapcsolataiban, a japán monopolisták nem akarják kenyértörésre vinni a dolgot, hisz az amerikaiak ázsiai háborús politikája nekik jó üzletet jelent. Washington meg ázsiai bábjai mecénásának szerepét szánja Tokiónak. Emellett a negatív irányú fejlődés mellett viszont azt is látni kell, hogy a japán üzleti körök az utóbbi időben érdeklődést tanúsítanak a Szovjetunióval való együttműködés iránt, ami a kapcsolatok jövőbeni pozitív rendezésének jó alapja lehet. A két ország kapcsolataira jellemzők Brezsnyev elvtársnak a XXIV. pártkongresszuson mondott szavai: „Nagy lehetőségeket látunk a Japánnal való kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés további bővítésében, bár bizonyos Japán körök próbálkozásai, hogy kihasználják az úgynevezett „területi kérdést", természetesen nem használnak a szovjet—japán kapcsolatoknak. A Japánban levő külföldi katonai támaszpontok szintén megnehezítik a kapcsolatoknak megfelelő szerződéses alapon való telj'es normalizálását. A normalizálás pedig megfelelne mindkét ország népei hosszú távú érdekeinek, a béke érdekeinek a Távol-Kelet és a Csendes-óceán medencéjében". L. L. A CSKP XIV. kongresszusa és nemzetközi kapcsolataink „A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeteinek létérdeke az európai béke megőrzése. Ezért továbbra is aktívan törekszünk arra, hogy megvalósuljon az európai biztonsági értekezlet. A Szovjetunió és Nyugat-Németország, a Lengyel Népköztársaság és Nyugat-Németország közti szerződés megkötését jelentős hozzájárulásnak tekintjük az európai politikai légkör megjavításához. Továbbra is arra törekszünk, hogy normalizálódjanak a kapcsolatok Csehszlovákia és a Német Szövetségi Köztársaság között. Elvárjuk, hogy a nyugatnémet kormány konkrét tettekkel viszonozza jóakaratunkat és megerősíti a müncheni szerződés érvénytelenségét kezdettől fogva minden ebből adódó következménnyel együtt. Csehszlovákiának ez a jogos követelése abból a megmásíthatatlan tényből indul ki, hogy a müncheni szerződés gaztett volt Csehszlovákia ellen." /A CSKP XIV. kongresszusának határozatából! Igazságos követelésünk Két ízben találkoztak eddig hazánk és az NSZK képviselői, hogy a kölcsönös kapcsolatok kérdéséről tárgyaljanak. Az első megbeszélésre az év márciusában Prágában, a másodikra májusban Bonnban került sor. Csehszlovák részről már évekkel ezelőtt megnyilvánult a kölcsönös tárgyalások iránti készség, de az akkor kereszténydemokrata párti (CDU-CSU) kormányok nem mutattak hajlandóságot arra, hogy komolyan reagáljanak hazánk kezdeményezésére. Amikor 1969 őszén Bonnban megalakult SPD-FDP „kis koalíciós" kormánya, Brandt kancellár programnyilatkozatában kifejezte kormányának azt az óhaját, hogy nyugati partnereivel tovább együttműködve megértésre jusson a Szovjetunióval és az „összes kelet-európai néppel" is. Ezzel összefüggésben Csehszlováklát ls megemlítette. A hazánk részéről Ismételten kinyilvánított tárgyalási készségre, Brandt 1969 decemberében kijelentette, hogy a szövetségi kormány a megfelelő időben válaszol a kezdeményezésre". Mégis 15 hónapig tartott míg ez év márciusában Bonn arra a következtetésre jutott, hogy megkezdődhetnek a csehszlovák—nyugatnémet tárgyalások. E megbeszélésekre a nagy jelentőségű szovjet—nyugatnémet szerződések megkötése után került sor. Ezek kedvező alapot teremtettek, mivel egyes, a kétoldalú kapcsolatok kereteit meghaladó kérdéseket már tisztáztak a Szovjetunióval, illetve Lengyelországgal folytatott tárgyalásokon, s azokat bele ls foglalták e szerződésekbe. Nem lehet viszont szem elöl téveszteni, hogy e szerződéseket mindeddig nem ratifikálták és hogy a szélsőjobboldal az NSZKban fokozza támadásait a moszkvai és a varsói megállapodások, sőt Brandt egész „keletipolitikája" ellen. Az utóbbi hetek ismét szembeszökően igazolták, mennyire jogos az a követelésünk, hogy az NSZK a müncheni szerződést nyilvánítsa eleve érvénytelennek, valamennyi következményével együtt. A legnagyobb nyugatnémet revansista szervezet, az ún. „szudétanémet honfitársak szövetsége" Nürnbergben megrendezett revansista pünkösdi találkozójának fő szónoka, Walter Becher CSU-párti képviselő élesen támadta a csehszlovák—nyugatnémet megbeszéléseket, és a moszkvai, valamint a varsói szerződés ratifikálása ellen uszítva éppen a bűnös müncheni diktátum érvényességére hivatkozott. E minősíthetetlen revansista provokáció részvevői odáig vetemedtek, hogy felvonulást rendeztek, amelyben körülhordozták a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egyes területeinek zászlóját és címerét, ily módon emlékeztetve ezeknek a „Reich-hez való tartozására". Hazánk külügyminisztériuma nyomatékos tiltakozásában méltán mutatott rá arra, hogy az államközi kapcsolatok alapvető szabályainak szempontjából megengedhetetlen, hogy a bonni kormány eltűrje az ilyen provokációkat az NSZK területén egy szomszéd állam ellen, és hogy a revansisták és szervezeteik rendszeres provokatív Csehszlovákia-ellenes tevékenysége komolyan gátolja a két ország kapcsolatainak rendezését. Nem a mi hibánk, mondotta Bilak elvtárs kongresszusi felszólalásában, hogy nincsenek rendezett kapcsolataink nyugati szomszédainkkal, a Német Szövetségi Köztársasággal. Álláspontunkat Husák elvtárs világosan megfogalmazta. Nem árt megemlíteni, hogy a müncheni bűntett óta közel 33 év telt el, és népünk soha nem fogadhatja el az NSZK-ban a „mindkét oldal vétkéről" terjesztett tételt, valamint azt, bogy a „számlák kölcsönös benyújtásáról" van szó, hogy mi soha nem fogjuk megérteni a müncheni bűntett felszámolásának müncheni megközelítését. Népeink nem óhajtanak bosszút, nem érdeWük a bizalmatlanság a Német Szövetségi Köztársaság iránt. Ellenkezőleg, az életveszély bennünket mindig csak arról az oldalról fenyegetett, és még ma is naponta több mint 10 órán át lázítanak az NSZK területéről a különféle rádióállomások és sajtóügynökségek Csehszlovákia és a szocializmus ellen... Azokat a veszteségeket, amelyeket a cseh és a szlovák nép szenvedett a hitleri fasizmustól, nem lehet semmiféleképpen kifejezni és semmivel sem kompenzálni. A müncheni bűntettet nem lehet soha megkerülni, sem elhallgatni!" A CSKP XIV. kongresszusának beszámolója, határozata, a felszólalások egyaránt világosan állást foglaltak hazánk és az NSZK kapcsolatainak tartós, méltányos rendezése mellett. Ugyanakkor a nyugatnémet rádióban és sajtóban olyan kommentárok hallhatók, amelyek szerint a XIV. kongresszuson elhangzott beszédek s köztük a főbeszámoló is „kedvezőtlenül befolyásolják a nyugatnémet— csehszlovák tárgyalások kilátásait." Ez nem más, mint a nyugatnémet jobboldali körök újabb kísérlete, hogy reánk hárítsák a felelősséget a kölcsönös kapcsolatok eddigi megoldatlanságáért. Hazánknak érdeke, hogy közvetlen szomszédjával, az NSZKval tartós megegyezésre jusson. Ennek azonban nélkülözhetetlen feltétele a múlt áldatlan örökségének végérvényes felszámolása. Igazságos követelésünk — a müncheni szerződés eleve érvénytelenségének elismerése — abból a vitathatatlan tényből következik, hogy az része volt a békeellenes náci öszszeesküvésnek. Elengedhetetlenül szükséges tehát, hogy a jövőben soha senki ne hivatkozhasson erre a fenyegetéssel kikényszerített szégyenteljes diktátumra. PROTICS JOLÁN