Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-10 / 136. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtó? 0@nPABAfl A moszkvai Pravdában Vjunseszlav Razuvajev foglalkozik a dél-koreai választásokkal. írásában megállapítja, hogy az elmük 23 esztendő alatt Dél-Koreában az ellenzék soha sem szerzett annyi "mandátumot, mint jelenleg. A cikkíró hangsúlyozza, hogy az országban a választók többsége bojkottálja a választásokat, vagy a kormánypárt elten adja le szavazatát, s ez a tény arról tanúskodik, hogy egyre növekszik a népi ellenállás a diktátori rezsim ellen"' Ez a mozgalom annak ellenére is terebélyesedik, hogy a dél-koreai kormánykörök mind gyakrabban folyamodnak statáriális eszközökhöz — mutat rá Razuvajev. Természetesen a széles néprétegek nyugtalanságának az oka másban is keresendő* így felháborodást kelt Pak Csöng Hinek és híveinek elutasító álláspontja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság konstruktív javaslataival szemben. A munkásság, a tanulóifjúság, az iparosok, d« ugyanakkor az értelmiség és a kiskereskedők is követelik, hogy a szöuli rezsim vessen véget népélleneš politikájának, az országból távozzanak az amerikai csapatok és a kormány tegyen konkrét lépéseket a két országrész békés egyesítése céljából. Ezeket a jogos követelményeket — mutat rá végezetül a kommentátor — a legszélesebb néprétegek is támogatják. pvnr wädsíäwy äskä XJlVlW IIAtWUniIJ. a szabad Európa nevű rádió állomással összefüggő kérdésekkel foglalkozik. A cikkíró vitába száll azokkal a nyugatnémetországi politikusokkal, akik azt állítják: teljesíthetetlen Lengyelország követelése, illetve az, hogy tiltsák be a felforgató tevékenységet végző Szabad Európa rádió tevékenységét. A szóban forgó nyugatnémet politikusok természetesen az ország alkotmányára hivatkoznak, amely, úgymond, mindenki számára lehetővé teszt véleménye kifejezését. Azűnban megfeledkeznek arról, hogy ugyanaz az alkotmány tiltja az idegen országok elleni uszítást is. Természetesen az az évv sem állja meg a helyét, amellyel a nevezett rádióállomás működését az Egyesült Államokkal szembeni nyugatnémet kötelezettségekkel kísérelik meg alátámasztani. Annál is inkább, hogy a legutóbbi napokban például Aicsi Kiicsi japán külügyminiszter azt követelte a washingtoni kormánytól: még 1972 előtt távolítsa el Okimava szigetéről az Amerika Hangja elnevezésű rádióadót. Felvetődik tehát a kérdés: vajon Nyugat-Németország előnytelenebb helyzetben van tengerentúli szövetségesével, mint Japán? 1

, . , A Francia Kommunista Párt l¥*|f|r| ilUll A központi lapja Pompidou elnöknek a francia hadsereg vezetőitel folytatott sorozatos tanácskozásaival foglalkozik. E tanácskozássorozat nyilván összefüggésben áll a katonai kiadások növelésére irányuló tervekkel. Az elnök még április 20-án bejelentette, hogy „véget kell vetni a katonai kiadások csökkentésének", s az 1971—75 közötti időszakra előirányzott fegyverkezési programot feltétlenül végrehajtják, még ha ez költségvetési nehézségeket is okozna. Debré hadügyminiszter ugyanakkor hangsúlyozta: a francia stratégia alapköve továbbra is a nukleáris fegyver s pusztán az a kérdés, hogyan biztosítanak megfelelő pénzügyi fedezetet a nukleáris program végrehajtásához. A francia hidrogénbomba még mindig csak kísérleti stádiumban van. Illetékes körökben azt mondják, hogy ez „egyszerű típusú" hidrogénbomba, melynek robbanása alig valamivel haladja meg az egy megatonnát, csak 1976 ban lesz tényleges hadműveleti célokra használható. Felháborodott hangú cikkben reagál a Voiksstimme az osztrák katonatisztek nyílt levelére, amellyel a parlament tagjaihoz fordultak. A lap megállapítja: a katonatisztek nyíltan beavatkoznak a politikai vezetés hatáskörébe, hasonlóan mint az Görögországban, vagy Törökországban szokás. A szóban forgó levélben, amelyet 1700 katonatiszt írt alá, arra figyelmeztetnek a hadsereg tagjai, mennyire „súlyos következményei" lehetnek az új honvédelmi törvénynek. A levél követeli, hogy a parlament feltétlenül vezesse be a hadkötelezettség minimális időtartamát, hozzon létre készültségi csapatokat, amelyek a katonai vezetésnek lennének alárendelve. A levél ugyanakkor követeli a hadiköltségvetés emelését. A Voiksstimme rámutat, hogy az 1700 tiszt az osztrák hadsereg tiszti állományának háromnegyed részét alkotja, tehát a hadsereg vezetői ilyen arányban szállnak síkra reakciós követelések mellett. , Az ismert amerikai lapnak Willy Rrandt nyugatnémet kancellár adott nyilatkozatot. Brandt kifejti, hogy rendkívül veszélyes lenne propagandaként értékelni a szovjet vezetőknek az európai csapatcsökkentéssel összefüggő javaslatait. Azt ajánlotta, hogy két- és többoldalú megbeszéléseken „puhatolják ki valójában mit is gondolnak a szovjet politikusok". Egyetértett Nixon amerikai elnökkel abban, hogy „ésszerűtlen lenne egyoldalúan korlátozni az amerikaiak európai jelenlétét" — mert mint mondotta — az első alkalommal kínálkozik lehetőség arra, hogy a csapatok kölcsönös és kiegyensúlyozott létszámcsökkentéséről tárgyalásokba bocsátkozzanak a Kelettel. Brandt végül megismételte álláspontját, amely szerint a csapatok kölcsönös és kiegyensúlyozott csökkentésével kapcsolatos tárgyalásokhoz nem szükséges a nyugat-berlini probléma előzetes megoldása. v m m m m ft A tekintélyes párizsi lap a f.FltíAŕíU NA

T0-tanácskozás mérlegét A *• megvonva megállapítja, hogy az ' pozitív volt, de sajnálatos nézeteltérések támadtak Franciaország és szövetségesei között. Míg az európai biztonsági értekezlet és Nyugat-Berlin kérdésében a tanácskozáson egyetértés mutatkozott, az európai katonai erők csökkentésének ügyében Rogers, Franciaország ellenállásával szemben kikényszerítette álláspontjának elfogadását. Sajnálatos, hogy az atlanti külügyminiszterek, akik Berlinnel kapcsolatban olyan „ügyes" formulát tudtak találni, nem tettek erőfeszítést arra, hogy a katonai erők csökkentésével kapcsolatban is olyan szöveget fogalmazzanak meg, amelyet a tanácskozás minden résztvevője elfogadhatott volna. Ez esetben az egész okmánynak nagyobb lett volna a súlya és a nyugatiak nem szellőztették volna látványosan nézeteltéréseiket. Voiksstimme Boldog gyermekkor (Bellus Imre felvétele) ÉRTÉKES SZOLGÁLATOKAT NYÚJTÓ MAGNETOFON A magyar Úrion Videoton kül kereskedelmi részvénytársaság prágai tájékoztató szolgálatában a napokban mutatják be csehszlovák szakembereknek a budapesti Rádiótechnikai Gyárban előállított és külfOldön is nagy sikert aratott SHR típusú teljesen tranzisztorizált sokcsatornás magnetofonkészülé ket. Mivel a készülék nagy meny nyiségü gyors éš pontos informá ciőrögzítésre alkalmas, ezért felhasználhatósága széles körű: ér tékes szolgálatot nyújt. (sm| BELPOLITIKAI KOMMENTÁR A BURZSOÁ KORMÁNY KÉTARCÚ POLITIKÁJA A München előtti köztársaság kormányának kevés tette találkozott a nép olyan általános helyeslésével, mint az, hogy 1934-ben felvette a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval. A spontán egyetértés nem volt véletlen. Csehszlovákia dolgozó népe a CSKP vezetésével már ezt megelőzően is harcult a Szovjetunió jogi elismeréséért. A diplomáciai kapcsolat felvétele a Szovjetunióval a csehszlovák proletariátus és a nép többi haladó rétegének régi óhaja volt. Minél őszintébb volt azonban a nép viszonya, annál hamisabb volt a burzsoá uralkodó osztály állásfoglalása. A csehszlovák burzsoá kormány nem törekedett az igazi közeledésre. Mindenekelőtt a saját érdekében akarta kihasználni a szovjet békepolitikát, és javítani akart gazdasági helyzetén. Ismeretes, hogy Csehszlovákia nem vette fel a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval még akkor sem, amikor már ezt olyan államok is megtették, mint Spanyolország, az USA és Franciaország. BeneS állandóan újabb és újabb kibúvót keresett, csak ne kelljen aláírnia az egyezményt. Ez az álláspont megnehezítette a gazdasági kapcsolatok felvételét, ami segíthette volna a munkanélküliség megoldásában, és ezért legnagyobb mértékbeo a dolgozó népnek ár tott. Csak miután csődöt mondtak Benešnek a kapitalista országokkal való együttműködéssel kapcsolatos (ervei, és a fasiszta Németország határváltozást követelt, döntött a bnrzsoá kormány a dolgozók nyomására úgy, hogy elismerte a Szovjetuniói. A csehszlovák burzsoá kormánynak ez a kétarcú politikája alapjaiban eltért a szovjet kormány politikájától, amely a két ország nemzeteinek barátságát juttatta kifejezésre. A szovjet kormány tudatában volt annak, milyen veszély fenyegeti az európai békét a fasiszta Németország részéről. Főként azért törekedett egyezmény megkötésére, hogy Csehszlovákiával és a többi állammal vállvetve gá tat emeljen az agresszív imperialista kíir"h politikája útjába. Harminchét éve annak, hogy Csehszlovákia felvette a diplomáciai kapcsolatot a Szov jetunióval. A csehszlovák burzsoá kormány végszükségben tette meg ezt a lépést. A külpolitikai elszigeteltség és a CSKP vezette munkásság kény szerítette erre. Azonban annak ellenére, hogy jogilag elismerte a Szovjetuniót, a gyakorlatban megmaradt ellenségének. Azóta sok minden megváltozott a világon. Változatlan maradt azonban a Szovjetunió külpolitikájának alapelve. Ez a hatalmas szocialista állam továbbra is a világbéke megőrzéséért harcol. S a szocialista Csehszlovákia, amint a XIV. pártkongresszus is bizo nyitotta, a Szovjetunió hü tár sa. V. KRESTANKO VISSZAEMLÉKEZÉS A 29 ÉVVEL EZELŐTTI TRAGÉDIÁRA Kertes családi házak, korsze rű áruház, golyózó fiúk az utcán, vidám gyermekkacaj. Úgy élnek ma itt az emberek, mint valamikor. Dolgoznak és szórakoznak, örülnek és bánkódnak, mintha mi sem történt volna. Pedig 29 esztendővel ezelőtt borzalmas tragédia színhelye volt Lidice. 1942. június 10-et mutatott a naptár. Azóta térünk vissza minden évben kegyelettel, mély gyásszal a szivünkben azokhoz a szomorú eseményekhez, melyek Marié Jarošovának is osztályrészül jutottak. Jarošova elvtársnő már 15 esztendeje a Lidicei Hnb elnöke. A múlt évben pedig a Cseh Nőbízottság elnökévé is megválasztották. 1942. június 9-én Prágábóil hazajött s nekilátott vacsorát készíteni. Édesanyja — akivel közös háztartásban élt a kis család — az udvaron a baromfit látta el. Lassan besötétedett. Marié asszony megfürdette és elaltatta húszhónapos kisfiát, Jaromíreket, majd nyugovóra akart térni. Nem tulajdonított különösebb jelentőséget az utcáról behallatszó, faluhelyen szokatlan zajnak, kiabálásnak. Csak az édesanyja aggódó biztatására húzta félre óvatosan az elsötétített ablak redőnyét. Az ijedségtől elakadt a léleg zete, amikor a kis" résen keresztül meglátta a fegyveres SS-katonákkal megrakott teherautókat. Reggel 3 óra tájban aztán Marié asszony családjára is sor került. Az SS-katonák puskáikkal döngetni kezdték a kerti kaput. A férje nyitott nekik ajtót. A békés családi fészek csendjét hirtelen nyolc ordítozó, Vérszomjas vadállat verte fel. Egyikük — a tolmács — csehül szólította fel a kis ház lakóit: szó nélkül kövessék őket, úgy, ahogy vannak. A férfiakat egy nagy udvarra terelték, a nőket, az álmukban megzavart, síró, nyöszörgő gyermekekkel pedig az iskola épületébe, mely lassan mégtelt kétségbeesett falubeliekkel. A 205 nő és 105. gyermek három napot és három éjszakát töltött a földre szórt szalmán. Ártatlanságuk tudatában egy pillanatra sem adták föl a reményt, hogy kínzóik majd csak jobb belátásra térnek. De tévedtek! Ahelyett, hogy haaaengiedtéik volna az ártatlan aszszonyokat, rájuk parancsoltak: adják át gyermekeiket! — A koncentrációs táborban visszakapjátok őket, mit ls csinálnátok velük? — hangzott a hazug ígéret. A kétségbeesett asszonyoknak nem volt más választásúik; zokogva elbúcsúzlak legféltettebb kincseiktől. — Amikor átadtam Jaromíreket — aludt éppen —. úgy éreztem, megszakad a szívem — csuklik el Marié asszony hangja. A kladnói állomáson különszerelvény várta a lidicei nőket. Vagonokba gyömöszölve egymás hegyén-hátán, lassan közeledtek Prága felé, majd elhagyták Roudnicét, azután az országhatárt. — Kiszállni, kiszállni! — üvöltötték mindenfelől, majd akár az űzött vadat, úgy hajtották őket futó lépésben valahová . .. LIDICE ÉL Marié Jarošovának két lidicei asszonytársával együtt — a felügyelők között időközben felbomlott fegyelem és a nagy zűrzavar folytán — sikerült megszöknie. Később más táborokból szökött foglyokkal találkoztak. Ök mutatták meg az asszonyoknak a helyes útirányt. De a legnagyobb örömük akkor volt, amikor először fedezték fel a katonasipkákon az ötágú csillagot, a sarlóval és kalapáccsal. Gitler kaput, szabadok vagytok, haza mehettek" — mondogatták jókedvűen. Már a határon megtudták, hogy férjeiket agyonlőtték, falujukat pedig a föld színivel tették egyenlővé. A hivatalos jelentés szerint a gyermekek . cg y részét ismeretlen helyre szállították. Az erre a célra alakított nyomozó csoport megállapította, hogy többségüket a gázkamrák nyelték el. Csupán 17 gyermeket találtak meg, akikkel a náciknak — kék szemük és szőke hajuk miatt — germanizálási terveik voltak. Jarošova elvtársnőt, aki szeretteit soha többé nem látta viszont, Kladnon szállásolták el. Szívdobogva, egyedül indult útnak, hogy megtekintse régi otthonát. Hiszen még csukott szemmel is hazatalált volna, ha ... Csakhogy, mindannak, amit szeretett és keresett, nyomát sem találta. — Borzalmas pillanatok voltak — sírja el magát, ki tudja hányadszűr. Ott, ahol kis házunk állt, amelyet sok lemondás után nagy szeretettel étpített fel az apám, leborultam és megcsókollam az anyaföldet... Később férjhez ment Jarošová elvtársnő. Ma két gyermek édesanyja. Lánya 24 éves a fia 3 évvel fiatalabb. Jól tanultait, már eltartják magukat és isinerik a múltat, édesanyjuk, és a lidiceiek tragédiáját. .. A korszerű családi házakban — melyeiket az állam építeteti a visszatértek részére — ismét beköltöztek az emberek. Lidice azóta az egész ország lakosságának, sőt a külföldieknek is valósággal zarándokhelyévé vált. Évente kb. 400 ezren fordulnak meg múzeumában és a világ-békemozgalom Rózsakertjében. Nemzeti bizottságán a hazaiakon kívül sok külföldi pár fogad egymásnak örök hűséget. Sőt ifjúsági szövetségünk tagjai, a kis pionírok és a ka tonák fogadalomtétele sem megy ritkaságszámba abban a községben, amelynek tragédiája 29 esztendő elmúltával js éberségre, elővigyázatosságra int valamennyiünket. És hogy milyen nagy szükség van erre az óvatosságra, azt a Lidicéhez hasonló sorsra jutott vietnami My-lat és a többi község város példája bizonyítja legjobban. Mert sajnos, még mindig nem állíthatjuk, hogy béke van az egész világon. Az amerikaiak kegyetlenkedései ma Vietnamban a nácik gaztetteivel is felveszik a versenyt. Kegyelettel és hálával tartozunk a hős szovjet katonáknak, akik utolsó lehelletükig a mi békés, nyugodt életünkért harcoltak. -— Igen, felszabadítottak bennünket, hogy élhessünk. És mégis akadtak olyan egyének, akik 1968-ban megfeledkeztek a Szovjetunió felmérhetetlen érdemeiről! így beszél a Lidicei Helyi Nemzeti Bizottság elnöke, aki tői a nyugat-németországi kémszolgálat ügynökei olyan nyilatkozatot akartak kicsikarni a válságos időkben, melyben elítéli a szövetséges csapatok hazánkba érkezését. Fáradozásuk azonban hiábavalónak bizonyult. Nem használt a szép szó, a kilátásba helyezett gépkocsi és vagyon, nem használtak a fenyegetőzéseket tartalmazó anonim levelek: Búcsúzz el az élettől vörös bestia! Holnap ilyen ikor lógni fogszl írhatod már a végrendeletedet 1 Marié Jarosovára nem hatottak e gyűlölködő szavak, csakúgy, mint a Szabad Európa uszításai sem. Hűségesen kitartott és ma is kitart azok mellett, akik mindig a javunkat akarták és akiknek ezért kimondhatatlan hálával tartozunk. Ezért szerettette meg gyermekeivel is a Szovjet uniót és népeit. KARDOS MARTA