Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-09 / 135. szám, szerda

[SZÓLJON HOZZÁ...! Feladatainkat becsülettel teljesítjük Fábry István elvtárs beszéde a Csemadok KB naK és a Szlovák Újságírószövet ség Magyar Szervezetének ünnepi ülésén Néhány héten át anyagtorlódás mait kimaradt lapunk szerdai számából a már megszokott,olvasóink által figyelemmel kísért fórum, melyben helyet adunk a vevők és az elárusítók bírálatainak, a kereskedelem javítását célzó elgondolásaiknak. A posta azóta sok levelet hozott, munkatársaink is érdeklődték, vizsgálódtak: mi újság a kereskedelemben, így ma ismét közzéteszünk olyan hozzászólásokat, melyek megítélésünk szerint nélkülözik a rosszindulatot és íróikat a jószándék, a kereskedelmi tevékenység további javításának szándéka vezérelte. Burgonya harisnyás tasakban Ehrlich Gyula írja Rozsnyóról (Rožňava): Ismerik ugye a szeletekre vágott sültburgonyát? Rozsnyón már régebben harisnyás tasakban árusítják. Legutóbb május 28-án a Fő téren levő Tejes üzletben vásároltam ilyen csomagolásban. Furcsa érzése keletkezik a fogyasztónak, ha kezébe veszi a sültburgonyát és a celofán tasakon ezt olvassa: „Csíknélküli harisnya"! Nem valami étvágygerjesztő csomagolás, annyi bizonyos. A jó hiszemű vevő arra is gondolhat, hogy a tasakban sem használt, sem új harisnyát nem tároltak. Lehet, hogy igaza is van. De miért kell a kereskedelemnek ilyen könnyen félreérthető csomagolást alkalmaznia? javaslatom: a sült burgonyát felirat nélküli, átlátszó celofán tasakban hozzák forgalomba Cukorka és parafadugó Úgy látszik Rozsnyón a kereskedelem sok meglepetést tartogat a vásárlók számára. Szintén Ehrlich Gyula írja, hogy a városban az Antyperle nevű mentholos cukorkát a a drogériában, a demi^sonba való dugót pedig a festéküzletben árusítják. Levélírónk szerint a cukorkának az élelmiszerüzletben, a parafadugónak pedig abban az üzletben kellene lennie, ahol a demizsonokat árusítják. Én így gondolom ... Minden önkiszolgáló üzletben elhelyezhetnének egy asztalt, amelyen a vásárló átrakhatná táskájába a megvásárolt árut. Célszerű lenne előre kiviért egy vagy fél kilogrammos csomagokban árusítani a húst, hogy a vásárló mérlegre tehetné és így ellenőrizhetné a súlyt . Al elárusítóknak minden esetben ápoltaknak, kellemes megjelenésűeknek kellene lenniük s ha valamilyen okból kifolyólag rosszkedvűek is, ne éreztessék ezt a vevővel! Az önkiszolgáló üzletek kosarai nem mindig tiszták. jCsibrei Anna dunaszerdahelyi — Dun. Streda — olvasónk írásából) Ez meg hogyan íehetséges? bántja őket, mi vásárlók legyünk kedvesebbek. Olvastam, hogy a mélyhűtött áruk skáláját bővítik. Ez a gyakorlatban nem is aranyat, de gyémántot ér. Ügyelni kell azonban arra, hogy ezek a cikkek a falusi üzletekbe is elkerüljenek, inert a vidéki asszonyok a határban — főleg nyáron — késő estig dolgoznak és amikor fáradtan hazaérnek a munkából, ezekből a készítményekből könnyen és gyorsan tudnak majd vacsorát készíteni. Kálvária liptói túróért Horváth István bratislavai olvasónk így panaszkodik: — Nemrég 10 deka liptói túrót szerettem volna vásárolni. Az egyik üzletben nem kaptam, a másik ajtaján tábla függött: Árut veszünk át, az utamba eső legközelebbi tejesüzlet szabadság, a soron következő leltár miatt volt zárva. Ha hiszik, ha nem, nagy keresgélés után találtam még egy üzletet, az ajtaján nehezen olvasható ákom-bákoin írással ezt adták tudtomra: Betegség miatt zárva. Elhatároztam, most már nem engedek a huszonegyből és veszek liptói túrót. Az utamba eső további tejesüzletet azonban „renoválták", a másik ajtaján egy tábla azt újságolta, hogy „Szabad szombat! Végre azután találtam egy olyan üzletet, melyet nyitva tartottak. Huszonegyediknek beálltam a sorba és megkérdeztem: van-e liptói túró? Azt mondták: van. Az aszszonyok biztattak, hogy idős ember létemre ne álljak sorba, menjek a pulthoz és kérjek. Szót fogadtam nekik, de akkor egy asszonyság félrelökött és azt mondta: várjon a sorára! így azután lemondtam kedvenc csemegém fogyasztásának gyönyöréről és fáradtan hazaballagtam. Levélírónk még szóvá tette, hogy több helyen a kirakatokat régi és idejét múlt feliratok, plakátok „díszítik". A hentesüzletekben az a személy szolgál ki, aki egyúttal a pénzt is kezeli. Majd megkérdezi: néhány élelmiszeripari cikket miért nem hoznak forgalomba kisebb csomagolásban? Nyugdíjasok, idősebbek vásárolnának fél liter tejet vagy negyed liter tejfelt. De mivel csak nagy üvegben hozzák forgalomba, vagy nem vesznek, vagy rájuk romlik, ami pénzpocsékolást jelent. Keddi számunkban tudósítást közöltünk a CSEMADOK Központi Bizottságának és a Szlovák Cjságírószövetség Magyar Szervezetének a párt 50. éves évfordulója tiszteletére tartott ünnepi üléséről, amelyen Fábry István, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, a CSEMADOK országos elnöke mondott ünnepi beszédet. Ígéretünkhöz híven mai számunkban visszatérünk az ünnepi üléshez. Alább közöljük Fábry elvtárs beszédének rövidített szövegét. Az a világraszóló, óriási történelmi folyamat, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme indított el az egész világon, «iz itt élő elnyomott és kizsákmányolt dolgozóknak is megmutatta az egyedül helyes utat, hogyan megszabadulni az elnyomás, kizsákmányolás mindennemű formáitól, megalkotni egy új, igazságos társadalmi rendet. 'Az a kis baloldali szociáldemokrata csoport, Smeral, Haken, Zápotocký, Vrbenský, Kreibich, Nagy Gyula, Čulen és mások vezetésével már világos célkitűzéseket tudott adni az egyre fokozódó forradalmi fellendülésnek az újonnan megalakult Csehszlovák Köztársaságban. Az orosz fogságból hazatérők ezrei az orosz bolsevikok példáját követve, nagy mértékben megerősítették a szociáldemokraták balszárnyát és leleplezve az áruló Tusar, Haberman és társaik árulását, mind világosabbá vált az elszakadás szükségessége a jobboldaltól, és egy olyan párt megalakítása, mely megalkuvás nélkül fogja vezetni a munkásosztály harcát az elnyomás ellen. Minálunk nagy mértékben tisztázódott a helyzet, és még világosabbá vált a szociáldemokraták árulása a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása után. Mint tűdjuk, az új csehszlovák kormány a szociáldemokraták aktív támogatásával részesévé vált azon nemzetközi imperialista intervencióknak, amelyek vérbefojtották a Magyar és Szlovák Tanácsköztársaságot. Még világosabbá vált a proletár nemzetköziség elárulása, a jobboldal teljes behódolása a kapitalisták érdekeinek. Az alakuló kongresszust már megelőzték az egyes nemzetiségek kongresszusai, melyek elfogadták a Kommunista Internacionálé 21. pontját, mint a íubochňai kongresszus. így került sor 1921 májusában szeretett pártunk, a CSKP megalakulására. Az alapvető lenini eszmékhez pártunk lényegében, egész félévszázados fennállása alatt hű maradt, bár szüntelenül ádáz küzdelmet kellett folytatnia mind a jobb, mind a baloldali opportunista elhajlások ellen. Az idegen szolgálatban álló Masaryk- és Beneš-féle burzsoá kormány, ha már nem is tudta megakadályozni, hogy a CSKP megalakuljon, mert minden ilyen igyekezetében szembetalálta magát a kommunisták vezette legelszántabb harcos proletár tömegekkel, igyekezett megalakítani a különböző pártokat. A nacionalisták és fasisztáik nyíltan hirdették a Csehszlovák Köztársaság felosztását. Pirulás nélkül vették fel a pénzt attól a Csehszlovákiától, amely ellen harcoltak, és mint önálló állam létét aláásták. Ha a magyar földmunkás sztrájkolt a magyar gróf, báró nagybirtokán, az pirulás nélkül a cseh rendőrrel lövetett a magyar földmunkásba. Egyformán oltotta ki a csendőrgolyó a cseh vasmunkás, a német bányász, és a magyar földmunkás életét, a „demokrácia és rend" nevében, mert a dolgozó nem volt hajlandó éhezni, nyomorogni, megbékélni a kétségbeejtő munkanélküliséggel. Pártunk sok eredményes harcot vezetett Szlovákia iparának leépítén ellen, az iparosításért és a munkanélküliség ellen, a kegyetlen adó és banktartozások végrehajtása ellen, a fiatalság legelemibb jogaiért. Az egyenlő munkáért egyenlő bért követelt. Küzdött a tanoncok kegyetlen kínzása ellen. Szervezte, mozgósította a legszélesebb tömegeket, mindennapi kenyerük, legelemibb jogaik biztosításáért. A kommunisták, mint igazi, legjobb hazafiak mindent elkövettek a Csehszlovák Köztársaság határainak biztosítása érdekében, melyet egész léte alatt állandóan fenyegetett a külföldi imperializmus és hazai ügynökeinek aknamunkája. A Masaryk- és Beneš-féle úgynevezett igazi demokrácia nem a Csehszlovák Köztársaság igazi ádáz ellenségeit üldözte, hanem a legjobb hazafiakat, a kommunistákat, elvakulva a közös profit elvesztésének félelmétől, a kommunisták által vezetett szocialista társadalom megalakulásának lehetőségétől. Ezért már a Csehszlovák Köztársaság megalakulásától kezdve mindvégig egész az arcátlan árulásig, a legodaadóbb kommunisták osztályrésze a börtön, a gumibot, a csendőrgolyó, a meghurcolás volt. Nem véletlen az sem, hogy az árulás után a kommunistákon kívül senkinek sem volt nyílt és világos programja a kegyetlen fasiszta megszállás elleni harchoz. Mi kommunisták, egyesítve minden antifasiszta eröt szerveztük meg az ellenállást, mozgósítva minden hazafit a Nemzeti Fronton belül, a kegyetlen fasiszta megszállás ellen, az új Csehszlovák Köztársaságért vívott harcra. Ugyanakkor figyelmeztettük népeinket arra, hogy az újonnan kiharcolt Csehszlovákiának másnak kell lennie, mentesnek az árulóktól, kollaboránsoktól és mindennemű kizsákmányolóktól. Pártunk vezetésével — a szovjet hadsereg történelmi győzelme után —, győzelemre vittük azt az ügyet, amelyért sokezer kommunista az életével fizetett. Ezzel egyben elvitathatatlanná vált egész dolgozó népünk előtt az a vezető szerep, melyet kiérdemelt pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja. Fábry elvtárs itt a 45- és 48' as évek időszakára tért ki és ecsetelte a párt februári győzelmét, majd így folytatta: Pártunk vezetésével, dolgozóink óriási nagy többségének becsületes munkájával, rövid negyedszázados küzdelemmel lényegesen megváltozott életünk. A ilemaradott félgyarmati sorban élő Szlovákiából fejlett ipari országrész lett, megszűnt a nyomor, az éhség, a munkanélküliség. A hatalmas gyárőriások százai mellett városaink, falvaink úgymond' teljesen újjáépültek Országunk életszínvonalával ezen rövid idő alatt a világ élvonalába küzdötte fel magát. A Szovjetunió és a szocialista országok táborában ml is bebizonyítottuk a szocializmus előnyeit a kapitalizmussal szemben. Minden tapasztalatlanságunk, hibáink és hiányaink ellenére is óriási, a történelemben eddig nem is ismert sikerek koronázzák pártunk 50 éves múltját. Sajnos, talán éppen ezen eredmények is hozzájárultak ahhoz, hogy megfeledkeztünk egy nagyon fontos körülményről. Arról, hogy ellenségeink még léteznek, itt járnak közöttünk. Megfeledkeztünk arról, hogy kapitalista környezet vesz körül bennünket. Megfeledkeztünk arról, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság létezése szorosan össze van kötve a többi szocialista ország létével; megszédítettek sikereink, nem voltunk eléggé éberek, nem vettük észre, hogy ellenségeink hibáinkat, hiányosságainkat igyekeznek minden alkalommal kihasználni, felnagyítani és a szocialista rendszer ellen fordítani. Ellenségeink céljai jól átgondoltak voltak és alapos körültekintéssel készítették elő a szocialista rend megdöntését. Három szakaszra tervezték a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kiszakítását a szocialista táborból: A fellazítás hosszú időre tervezett szakaszára. A felforgatás és végül a felszámolás szakaszára. És mondjuk meg őszintén, az első és második szakaszt sikerült — éppen éberségünk hiánya következtében — megvalósítaniok. Első és ellenségeink szempontjából a' legfontosabb tervük hosszú időn keresztül úgy valósult meg, hogy féligazságokkal, nacionalista demagógiával vezetlek félre bennünket, mindenüvé becsempészték embereiket, a nagyravágyó, karrierista kalandorokat, akiknek útján azután igyekeztek aláásni a párt vezető szerepét, elszigetelni a munkásosztály hű harcosait. Mindezt elsősorban a párt vezetésében, a rendfenntartó, a fegyveres és más államhatalmi szervekben igyekeztek elérni, hogy ezeket megbénítva, a társadalmi, és a tömegszervezetek közvetítésével a második szakaszban, a szocialista rend felforgatását is végbevigyék, mégpedig legális keretek között, saját szemünk láttára. És, hogy a harmadik szakaszig nem jutottak el, azt éppen annak köszönhetjük, hogy a szocialista államok közösségébe tartozunk, akiktől még idejében megkaptuk az internacionalista segítséget, hogy elkerüljük a vérontást. Mi magyarok azt is elnyertük, hogy újból biztonságban érezhetjük magunkat közös szocialista hazánkban. Tehát nekünk még eggyel több okunk van köszönetet mondani a szovjet és szövetséges csapatoknak internacionalista segítségükért. Pártunk minden időben megtalálta annak lehetőségét, hogy élő kapcsolatot teremtsen népünk minden rétegével. Erre szolgáltak a társadalmi, kulturális, sport-, ifjúsági és női szervezetek. Ezekben a szervezetekben tanítottuk, neveltük dolgozóinkat céljaink megvalósítására. Ezt tette pártunk 22 évvel ezelőtt is, amikor felszólított néhány embert, ismert kommunistákat, hogy alakítsuk meg a magyar dolgozók osztályharcos kulturális szervezetét. A CSEMADOK ezt a magasztos feladatát egészen 1968-ig becsülettel teljesítette is. De ha őszinték akarunk lenni, akkor meg kell mondanunk minden kertelés nélkül azt is, hogy a szocialistaellenes hangulatkeltés, a vad nacionalista hullámok, a szovjetellenesség, a mi sorainkban is elvégezték mérgező munkájukat. A reformista elmélet, az emberarcúnak hirdetett szocializmusával, elitelméletével megmutatkozott a mi szervezetünkben is, még pedig teljes meztelenségében. Eleinte burkoltan, de hovatovább nyíltabban tagadta a munkásosztály, a párt vezető szerepét; elrettentő példa erre a CSEMADOK dunaszerdahelyi központi bizottsági ülésén aratott jobboldali győzelem, azok az enyhén szólva hibás rezolúciók, melyeket valamennyiünk nevében hoztak nyilvánosságra akkori vezetőink, még ha valaki mások sugalmazására is. Lehet, hogy egyesek ünneprontásnak fogják ítélni ezen szavaimat. A tévedés elkerülése végett, még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy mi kommunisták, egyben CSEMADOK tagok itt egy olyan pártról emlékezünk meg, melynek 50 éves múltja tele van hősies küzdelemmel nemcsak osztályellenségeinkkel szemben, hanem a párton belüli elvi tisztaságért is. Meg vagyok győződve arról, hogy úgy, ahogyan az V. kongresszuson győzedelmeskedett a Gottwald elvtárs vezette, lenini elmélet és gyakorlat, úgy végérvényesen győzedelmeskedni fog a párt XIV. kongresszusán megnyilvánult lenini elmélet és gyakorlat ls. Tegyünk tehát mi is fogadalmat, hogy a XIV. kongreszszusból ránk háruló feladatokat becsülettel teljesítjük. Németh Izabella udvardi (Dvory nad Žitavou) olvasónk értékes, sok* figyelemreméltó gondolatot tartalmazó levelet írt. — Három hétig Bojnicén voltam — olvashatjuk hozzászólásában — és felfigyeltem árra, hogy amit Udvardon vagy Érsekújvárban (Nové Zámky) vásárol a vevő, az drágább, mint Bojnicén! Az említett fürdőhelyen a kolozsvári káposzta (konzerv) 8,30 és Érsekújváron l-l korona. Bojnicén az élelmiszer üzletekben mindenféle levespor kapható, Udvardon pedig silány a választék. A Vegeta nevű ízesítőt Bojnicén 7 koronáért korlátlan mennyiségbe^ megvásárolhatja a vevő, nálunk vagy Érsekújvárban csak feketén 9—10 koronáért vehető meg magánszemélyektől, akik ezzel kereskednek. Legyünk megértőbbek — írja á továbbiakban udvardi olvasónk. A kereskedelemben sok helyen dolgoznak nők, akiknek odahaza is sok a miinkájuk, gondjuk, bajuk. Ne vegyük tőlük rossz néven, ha néni mosolyognak mindig. Ha látjuk, hogy fáradtak, valami A vásárlók sem angyalok — Már 25 éve dolgozom a kereskedelemben — írja Németh Gyula Somorjárói (Samorín), de az az érzésem, hogy a kereskedőket egy kalap alá veszik és „pausálban" bírálják őket akkor is, ha nem érdemlik meg. Egyes vásárlók pl. a kirakott árut felbontják, mások bírálják, hogy az üvegeket lepecsételő műanyag repedt, pedig ismeretes, hogy a nap hatására a műanyagok meghibásodnak. Ha az üzletes az így kapott üvegeket visszaadná a szállítóknak, üres lenne az üzlet. Tegyék csak a kezüket a szívükre a kedves olvasók és ismerjék el, nem mindig és nem mindenért az üzletes a felelős! A vitát természetesen nem zárjuk le. Olvasóink további leveleit kíváncsian várjuk. Szeretnénk, ha írnának arról, nézetük szerint hogyan lehét ne több félkészárut biztosítani, hogyan lehetne tovább javítani az üzemi étkezdék színvonalát? Az eddigi szokások- t hoz híven a beérkezett legjobb j ötletek íróit megjutalmazzuk, f