Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-09 / 135. szám, szerda

[SZÓLJON HOZZÁ...! Feladatainkat becsülettel teljesítjük Fábry István elvtárs beszéde a Csemadok KB naK és a Szlovák Újságírószövet ség Magyar Szervezetének ünnepi ülésén Néhány héten át anyagtorlódás mait kimaradt lapunk szer­dai számából a már megszokott,olvasóink által figyelemmel kí­sért fórum, melyben helyet adunk a vevők és az elárusítók bí­rálatainak, a kereskedelem javítását célzó elgondolásaiknak. A posta azóta sok levelet hozott, munkatársaink is érdeklőd­ték, vizsgálódtak: mi újság a kereskedelemben, így ma ismét közzéteszünk olyan hozzászólásokat, melyek megítélésünk sze­rint nélkülözik a rosszindulatot és íróikat a jószándék, a keres­kedelmi tevékenység további javításának szándéka vezérelte. Burgonya harisnyás tasakban Ehrlich Gyula írja Rozsnyó­ról (Rožňava): Ismerik ugye a szeletekre vágott sültburgo­nyát? Rozsnyón már régebben harisnyás tasakban árusítják. Legutóbb május 28-án a Fő té­ren levő Tejes üzletben vásá­roltam ilyen csomagolásban. Furcsa érzése keletkezik a fo­gyasztónak, ha kezébe veszi a sültburgonyát és a celofán tasakon ezt olvassa: „Csíknél­küli harisnya"! Nem valami ét­vágygerjesztő csomagolás, annyi bizonyos. A jó hiszemű vevő arra is gondolhat, hogy a tasakban sem használt, sem új harisnyát nem tároltak. Lehet, hogy igaza is van. De miért kell a kereskedelemnek ilyen könnyen félreérthető csomago­lást alkalmaznia? javaslatom: a sült burgonyát felirat nélkü­li, átlátszó celofán tasakban hozzák forgalomba Cukorka és parafadugó Úgy látszik Rozsnyón a ke­reskedelem sok meglepetést tartogat a vásárlók számára. Szintén Ehrlich Gyula írja, hogy a városban az Antyperle nevű mentholos cukorkát a a drogériában, a demi^son­ba való dugót pedig a festék­üzletben árusítják. Levél­írónk szerint a cukorkának az élelmiszerüzletben, a pa­rafadugónak pedig abban az üzletben kellene lennie, ahol a demizsonokat árusítják. Én így gondolom ... Minden önkiszolgáló üzlet­ben elhelyezhetnének egy asz­talt, amelyen a vásárló átrak­hatná táskájába a megvásárolt árut. Célszerű lenne előre ki­viért egy vagy fél kilogram­mos csomagokban árusítani a húst, hogy a vásárló mérleg­re tehetné és így ellenőriz­hetné a súlyt . Al elárusítók­nak minden esetben ápoltak­nak, kellemes megjelenésűek­nek kellene lenniük s ha vala­milyen okból kifolyólag rossz­kedvűek is, ne éreztessék ezt a vevővel! Az önkiszolgáló üz­letek kosarai nem mindig tisz­ták. jCsibrei Anna dunaszerdahelyi — Dun. Streda — olvasónk írásából) Ez meg hogyan íehetséges? bántja őket, mi vásárlók le­gyünk kedvesebbek. Olvastam, hogy a mélyhű­tött áruk skáláját bővítik. Ez a gyakorlatban nem is aranyat, de gyémántot ér. Ügyelni kell azonban arra, hogy ezek a cik­kek a falusi üzletekbe is elke­rüljenek, inert a vidéki asszo­nyok a határban — főleg nyá­ron — késő estig dolgoznak és amikor fáradtan hazaérnek a munkából, ezekből a készít­ményekből könnyen és gyor­san tudnak majd vacsorát ké­szíteni. Kálvária liptói túróért Horváth István bratislavai olvasónk így panaszkodik: — Nemrég 10 deka liptói túrót szerettem volna vásárolni. Az egyik üzletben nem kaptam, a másik ajtaján tábla függött: Árut veszünk át, az utamba eső legközelebbi tejesüzlet szabadság, a soron következő leltár miatt volt zárva. Ha hi­szik, ha nem, nagy keresgélés után találtam még egy üzle­tet, az ajtaján nehezen olvas­ható ákom-bákoin írással ezt adták tudtomra: Betegség miatt zárva. Elhatároztam, most már nem engedek a hu­szonegyből és veszek liptói tú­rót. Az utamba eső további te­jesüzletet azonban „renovál­ták", a másik ajtaján egy táb­la azt újságolta, hogy „Szabad szombat! Végre azután talál­tam egy olyan üzletet, melyet nyitva tartottak. Huszonegye­diknek beálltam a sorba és megkérdeztem: van-e liptói tú­ró? Azt mondták: van. Az asz­szonyok biztattak, hogy idős ember létemre ne álljak sorba, menjek a pulthoz és kérjek. Szót fogadtam nekik, de akkor egy asszonyság félrelökött és azt mondta: várjon a sorá­ra! így azután lemondtam ked­venc csemegém fogyasztásá­nak gyönyöréről és fáradtan hazaballagtam. Levélírónk még szóvá tette, hogy több helyen a kirakato­kat régi és idejét múlt felira­tok, plakátok „díszítik". A hentesüzletekben az a személy szolgál ki, aki egyúttal a pénzt is kezeli. Majd megkér­dezi: néhány élelmiszeripari cikket miért nem hoznak for­galomba kisebb csomagolás­ban? Nyugdíjasok, idősebbek vásárolnának fél liter tejet vagy negyed liter tejfelt. De mivel csak nagy üvegben hoz­zák forgalomba, vagy nem vesznek, vagy rájuk romlik, ami pénzpocsékolást jelent. Keddi számunkban tudósí­tást közöltünk a CSEMADOK Központi Bizottságának és a Szlovák Cjságírószövetség Magyar Szervezetének a párt 50. éves évfordulója tisztele­tére tartott ünnepi üléséről, amelyen Fábry István, a Szlovák Nemzeti Tanács al­elnöke, a CSEMADOK orszá­gos elnöke mondott ünnepi beszédet. Ígéretünkhöz híven mai számunkban visszaté­rünk az ünnepi üléshez. Alább közöljük Fábry elv­társ beszédének rövidített szövegét. Az a világraszóló, óriási törté­nelmi folyamat, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelme indított el az egész világon, «iz itt élő elnyo­mott és kizsákmányolt dolgo­zóknak is megmutatta az egye­dül helyes utat, hogyan meg­szabadulni az elnyomás, ki­zsákmányolás mindennemű for­máitól, megalkotni egy új, igaz­ságos társadalmi rendet. 'Az a kis baloldali szociálde­mokrata csoport, Smeral, Ha­ken, Zápotocký, Vrbenský, Krei­bich, Nagy Gyula, Čulen és mások vezetésével már világos célkitűzéseket tudott adni az egyre fokozódó forradalmi fel­lendülésnek az újonnan meg­alakult Csehszlovák Köztársa­ságban. Az orosz fogságból hazatérők ezrei az orosz bolsevikok pél­dáját követve, nagy mértékben megerősítették a szociáldemok­raták balszárnyát és leleplezve az áruló Tusar, Haberman és társaik árulását, mind világo­sabbá vált az elszakadás szük­ségessége a jobboldaltól, és egy olyan párt megalakítása, mely megalkuvás nélkül fogja vezet­ni a munkásosztály harcát az elnyomás ellen. Minálunk nagy mértékben tisztázódott a helyzet, és még világosabbá vált a szociálde­mokraták árulása a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása után. Mint tűdjuk, az új csehszlovák kormány a szociáldemokraták aktív támo­gatásával részesévé vált azon nemzetközi imperialista inter­vencióknak, amelyek vérbefoj­tották a Magyar és Szlovák Ta­nácsköztársaságot. Még világo­sabbá vált a proletár nemzet­köziség elárulása, a jobboldal teljes behódolása a kapitalisták érdekeinek. Az alakuló kongresszust már megelőzték az egyes nemzetisé­gek kongresszusai, melyek el­fogadták a Kommunista Inter­nacionálé 21. pontját, mint a íubochňai kongresszus. így ke­rült sor 1921 májusában szere­tett pártunk, a CSKP megala­kulására. Az alapvető lenini eszmékhez pártunk lényegében, egész fél­évszázados fennállása alatt hű maradt, bár szüntelenül ádáz küzdelmet kellett folytatnia mind a jobb, mind a baloldali opportunista elhajlások ellen. Az idegen szolgálatban álló Masaryk- és Beneš-féle burzsoá kormány, ha már nem is tudta megakadályozni, hogy a CSKP megalakuljon, mert minden ilyen igyekezetében szembeta­lálta magát a kommunisták ve­zette legelszántabb harcos pro­letár tömegekkel, igyekezett megalakítani a különböző pár­tokat. A nacionalisták és fasisz­táik nyíltan hirdették a Cseh­szlovák Köztársaság felosztá­sát. Pirulás nélkül vették fel a pénzt attól a Csehszlovákiá­tól, amely ellen harcoltak, és mint önálló állam létét aláás­ták. Ha a magyar földmunkás sztrájkolt a magyar gróf, báró nagybirtokán, az pirulás nél­kül a cseh rendőrrel lövetett a magyar földmunkásba. Egy­formán oltotta ki a csendőr­golyó a cseh vasmunkás, a né­met bányász, és a magyar föld­munkás életét, a „demokrácia és rend" nevében, mert a dol­gozó nem volt hajlandó éhezni, nyomorogni, megbékélni a két­ségbeejtő munkanélküliséggel. Pártunk sok eredményes har­cot vezetett Szlovákia iparának leépítén ellen, az iparosításért és a munkanélküliség ellen, a kegyetlen adó és banktartozá­sok végrehajtása ellen, a fia­talság legelemibb jogaiért. Az egyenlő munkáért egyenlő bért követelt. Küzdött a tanoncok kegyetlen kínzása ellen. Szer­vezte, mozgósította a legszéle­sebb tömegeket, mindennapi kenyerük, legelemibb jogaik biztosításáért. A kommunisták, mint igazi, legjobb hazafiak mindent elkövettek a Csehszlo­vák Köztársaság határainak biztosítása érdekében, melyet egész léte alatt állandóan fe­nyegetett a külföldi imperializ­mus és hazai ügynökeinek ak­namunkája. A Masaryk- és Be­neš-féle úgynevezett igazi de­mokrácia nem a Csehszlovák Köztársaság igazi ádáz ellensé­geit üldözte, hanem a legjobb hazafiakat, a kommunistákat, elvakulva a közös profit elvesz­tésének félelmétől, a kommu­nisták által vezetett szocialista társadalom megalakulásának lehetőségétől. Ezért már a Csehszlovák Köztársaság meg­alakulásától kezdve mindvégig egész az arcátlan árulásig, a legodaadóbb kommunisták osz­tályrésze a börtön, a gumibot, a csendőrgolyó, a meghurcolás volt. Nem véletlen az sem, hogy az árulás után a kommunistákon kívül senkinek sem volt nyílt és világos programja a kegyet­len fasiszta megszállás elleni harchoz. Mi kommunisták, egyesítve minden antifasiszta eröt szer­veztük meg az ellenállást, moz­gósítva minden hazafit a Nem­zeti Fronton belül, a kegyetlen fasiszta megszállás ellen, az új Csehszlovák Köztársaságért ví­vott harcra. Ugyanakkor fi­gyelmeztettük népeinket arra, hogy az újonnan kiharcolt Csehszlovákiának másnak kell lennie, mentesnek az árulók­tól, kollaboránsoktól és min­dennemű kizsákmányolóktól. Pártunk vezetésével — a szov­jet hadsereg történelmi győzel­me után —, győzelemre vittük azt az ügyet, amelyért sokezer kommunista az életével fize­tett. Ezzel egyben elvitathatat­lanná vált egész dolgozó né­pünk előtt az a vezető szerep, melyet kiérdemelt pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja. Fábry elvtárs itt a 45- és 48' as évek időszakára tért ki és ecsetelte a párt februári győ­zelmét, majd így folytatta: Pártunk vezetésével, dolgo­zóink óriási nagy többségének becsületes munkájával, rövid negyedszázados küzdelemmel lényegesen megváltozott éle­tünk. A ilemaradott félgyarma­ti sorban élő Szlovákiából fej­lett ipari országrész lett, meg­szűnt a nyomor, az éhség, a munkanélküliség. A hatalmas gyárőriások százai mellett vá­rosaink, falvaink úgymond' tel­jesen újjáépültek Országunk életszínvonalával ezen rövid idő alatt a világ élvonalába küzdötte fel magát. A Szovjetunió és a szocialista országok táborában ml is bebi­zonyítottuk a szocializmus elő­nyeit a kapitalizmussal szem­ben. Minden tapasztalatlansá­gunk, hibáink és hiányaink el­lenére is óriási, a történelem­ben eddig nem is ismert sike­rek koronázzák pártunk 50 éves múltját. Sajnos, talán éppen ezen eredmények is hozzájárultak ahhoz, hogy megfeledkeztünk egy nagyon fontos körülmény­ről. Arról, hogy ellenségeink még léteznek, itt járnak kö­zöttünk. Megfeledkeztünk ar­ról, hogy kapitalista környezet vesz körül bennünket. Megfe­ledkeztünk arról, hogy a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság létezése szorosan össze van köt­ve a többi szocialista ország létével; megszédítettek sike­reink, nem voltunk eléggé ébe­rek, nem vettük észre, hogy el­lenségeink hibáinkat, hiányos­ságainkat igyekeznek minden alkalommal kihasználni, felna­gyítani és a szocialista rend­szer ellen fordítani. Ellenségeink céljai jól átgon­doltak voltak és alapos körül­tekintéssel készítették elő a szocialista rend megdöntését. Három szakaszra tervezték a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság kiszakítását a szocialista táborból: A fellazítás hosszú időre tervezett szakaszára. A felforgatás és végül a felszá­molás szakaszára. És mondjuk meg őszintén, az első és máso­dik szakaszt sikerült — éppen éberségünk hiánya következté­ben — megvalósítaniok. Első és ellenségeink szempontjából a' legfontosabb tervük hosszú időn keresztül úgy valósult meg, hogy féligazságokkal, na­cionalista demagógiával vezet­lek félre bennünket, mindenü­vé becsempészték embereiket, a nagyravágyó, karrierista ka­landorokat, akiknek útján az­után igyekeztek aláásni a párt vezető szerepét, elszigetelni a munkásosztály hű harcosait. Mindezt elsősorban a párt ve­zetésében, a rendfenntartó, a fegyveres és más államhatalmi szervekben igyekeztek elérni, hogy ezeket megbénítva, a tár­sadalmi, és a tömegszervezetek közvetítésével a második sza­kaszban, a szocialista rend fel­forgatását is végbevigyék, még­pedig legális keretek között, saját szemünk láttára. És, hogy a harmadik szakaszig nem ju­tottak el, azt éppen annak kö­szönhetjük, hogy a szocialista államok közösségébe tartozunk, akiktől még idejében megkap­tuk az internacionalista segít­séget, hogy elkerüljük a vér­ontást. Mi magyarok azt is el­nyertük, hogy újból biztonság­ban érezhetjük magunkat kö­zös szocialista hazánkban. Te­hát nekünk még eggyel több okunk van köszönetet monda­ni a szovjet és szövetséges csa­patoknak internacionalista se­gítségükért. Pártunk minden időben meg­találta annak lehetőségét, hogy élő kapcsolatot teremtsen né­pünk minden rétegével. Erre szolgáltak a társadalmi, kultu­rális, sport-, ifjúsági és női szervezetek. Ezekben a szerve­zetekben tanítottuk, neveltük dolgozóinkat céljaink megvaló­sítására. Ezt tette pártunk 22 évvel ezelőtt is, amikor felszólított néhány embert, ismert kommu­nistákat, hogy alakítsuk meg a magyar dolgozók osztályharcos kulturális szervezetét. A CSEMADOK ezt a magasz­tos feladatát egészen 1968-ig becsülettel teljesítette is. De ha őszinték akarunk lenni, akkor meg kell mondanunk minden kertelés nélkül azt is, hogy a szocialistaellenes hangulatkel­tés, a vad nacionalista hullá­mok, a szovjetellenesség, a mi sorainkban is elvégezték mér­gező munkájukat. A reformista elmélet, az em­berarcúnak hirdetett szocializ­musával, elitelméletével meg­mutatkozott a mi szervezetünk­ben is, még pedig teljes mez­telenségében. Eleinte burkoltan, de hova­tovább nyíltabban tagadta a munkásosztály, a párt vezető szerepét; elrettentő példa erre a CSEMADOK dunaszerdahelyi központi bizottsági ülésén ara­tott jobboldali győzelem, azok az enyhén szólva hibás rezolú­ciók, melyeket valamennyiünk nevében hoztak nyilvánosságra akkori vezetőink, még ha va­laki mások sugalmazására is. Lehet, hogy egyesek ünnep­rontásnak fogják ítélni ezen szavaimat. A tévedés elkerülé­se végett, még egyszer szeret­ném hangsúlyozni, hogy mi kommunisták, egyben CSEMA­DOK tagok itt egy olyan párt­ról emlékezünk meg, melynek 50 éves múltja tele van hősies küzdelemmel nemcsak osztály­ellenségeinkkel szemben, ha­nem a párton belüli elvi tiszta­ságért is. Meg vagyok győződve arról, hogy úgy, ahogyan az V. kong­resszuson győzedelmeskedett a Gottwald elvtárs vezette, lenini elmélet és gyakorlat, úgy vég­érvényesen győzedelmeskedni fog a párt XIV. kongresszusán megnyilvánult lenini elmélet és gyakorlat ls. Tegyünk tehát mi is foga­dalmat, hogy a XIV. kongresz­szusból ránk háruló feladato­kat becsülettel teljesítjük. Németh Izabella udvardi (Dvory nad Žitavou) olvasónk értékes, sok* figyelemreméltó gondolatot tartalmazó levelet írt. — Három hétig Bojnicén voltam — olvashatjuk hozzá­szólásában — és felfigyeltem árra, hogy amit Udvardon vagy Érsekújvárban (Nové Zámky) vásárol a vevő, az drágább, mint Bojnicén! Az említett fürdőhelyen a kolozsvári ká­poszta (konzerv) 8,30 és Ér­sekújváron l-l korona. Bojni­cén az élelmiszer üzletekben mindenféle levespor kapható, Udvardon pedig silány a vá­laszték. A Vegeta nevű ízesí­tőt Bojnicén 7 koronáért kor­látlan mennyiségbe^ megvásá­rolhatja a vevő, nálunk vagy Érsekújvárban csak feketén 9—10 koronáért vehető meg magánszemélyektől, akik ez­zel kereskednek. Legyünk megértőbbek — írja á továbbiakban udvardi olvasónk. A kereskedelemben sok helyen dolgoznak nők, akiknek odahaza is sok a miin­kájuk, gondjuk, bajuk. Ne ve­gyük tőlük rossz néven, ha néni mosolyognak mindig. Ha látjuk, hogy fáradtak, valami A vásárlók sem angyalok — Már 25 éve dolgozom a kereskedelemben — írja Né­meth Gyula Somorjárói (Sa­morín), de az az érzésem, hogy a kereskedőket egy ka­lap alá veszik és „pausálban" bírálják őket akkor is, ha nem érdemlik meg. Egyes vásárlók pl. a kirakott árut felbontják, mások bírálják, hogy az üvege­ket lepecsételő műanyag re­pedt, pedig ismeretes, hogy a nap hatására a műanyagok meghibásodnak. Ha az üzletes az így kapott üvegeket vissza­adná a szállítóknak, üres len­ne az üzlet. Tegyék csak a ke­züket a szívükre a kedves ol­vasók és ismerjék el, nem min­dig és nem mindenért az üzle­tes a felelős! A vitát természetesen nem zárjuk le. Olvasóink további leveleit kíváncsian várjuk. Szeretnénk, ha írnának arról, nézetük szerint hogyan lehét ne több félkészárut biztosíta­ni, hogyan lehetne tovább ja­vítani az üzemi étkezdék szín­vonalát? Az eddigi szokások- t hoz híven a beérkezett legjobb j ötletek íróit megjutalmazzuk, f

Next

/
Thumbnails
Contents