Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)
1971-06-09 / 135. szám, szerda
V alamikor «úgy szerettél kint lenni, most meg alig tudlak rávenni egy kis sétára — mondta Béla, amikor észrevette, hogy felesége nem lelkesedik a vasárnapi sétákért, Tulajdonképpen nem lepődött meg, hiszen Ági egy ideje mindenféle kifogást keres, ha sétálni hívja. — Te taláu nem érzed jól magiad idehaza? — szólt Ági kissé ingerülten. — Dehogynem — válaszolta Béla sietve, mert már készítette is a cipőjét. Amikor a cipőt elővette, megállt az asszony előtt. Ági kíváncsian várta, mit akar mondani. Abban bízott, hogy hallgat rá és otthon maradnak. Ám Béla csupán ennyit mondott: — Te a fekete szandálban jössz? Ezzel tulajdonképpen le is zá rult a vita — természetesen Béla javára. Mint általában. Leg alábbis ebben a kérdésben. Béla más vitás kérdésekben nem ragaszkodott ennyire az igazához. Ezt Ági is tudja. Igazán nem panaszkodhat — és nem is panaszkodik soha a férjére. Ez igazságtalanság lenne. Bélától jobb férjet elképzelni sem tud. Nem is akar. Ugyanúgy szereti, mint húsz évvel ezelőtt, mikor .negísmerkedtek. Mást soha nem is szeretett. Elsős gimnazista volt, amikor „beleesett" Bélába. Persze Béla is „fülig" szerelmes lett belé. Az osztálytársaik szokták így mondani. Igazi diákszerelem volt. Együtt készültek az órákra, az érettségire. Együtt izgultak és örültek. Szeretik is emlegetni azokat a szép időket. — Kimehetnénik a Duna-partra, ott már rég nem voltunk — szólt Béla. Ági még mindig merengve fe küdt a heverőn. — Azt a helyet te is szereted. Emlékszel, az első sétánkon is ott voltunk — tette hoz. zá Béla. Most már Ági szeme is megcsillant: — De később inkább a Zergehegyre szerettél járni. Azt mondtad, ott jobb, mert arra kevesebben járnak. Béla leült a heverőre és megsimogatta felesége kezét. — Örökké így foglak szeretpil — mondta Ági és a végtelenbe nézett. — Igen, ezt mondtam — emlékezett Béla. — Te vagy a mindenem. A többi lányt észre sem veszem — folytatta Ági ma már kissé nevetségesnek találva a patetikus mondatot, de mégis komo lyan, mint ahogy a legszebb dolgokról illik beszélni. Béla is elmosolyodott: — Osztálytársaim ugrattak is érte. Rómeónak és Júliának neveztek bennünket. — Kitalálták, hogy az osztályból minden lány szerelmes beléd — nevetett Ági. — De én hallani sem akar tam ilyesmiről — tiltakozott Béla. — Senki sem érdekelt, csak te. Más lányra még nézni sem akartam. — És soha nem is nézek senkire — mondogattad. — Igen — felelte Béla. — De te olyankor megjegyezted, hogy nézni azért másra is szabad. Csend lett. Mintha valami megzavarta volna a kellemes emlékezést. Bélát idegesítette a hirtelen beállt csend. Szerette volna megtörni, de semmi sem Jutott az eszébe. Végül mégis kitűnő ötlete támadt: — Biztosan azért szoktad mondani, mert már akkor tudtad, hogy nem csallak meg soha. Ági még mindig hallgatott. — És nem is csaltalak meg — mondta Béla, hogy ismét megtörje a csendet. Ági tudta, hogy Béla nem hazudik; szavai mégis. villámcsapásként érték, mert úgy érezte, nemcsak őszinteséget sugallnak, hanem önmegtagadást is. Igen, azt, hogy Béla csupán azért ilyen hű hozzá, mert ezt diktálja a tisztesség. Ám ez nem elég. Sőt, talán még szörnyűbb elviselni, mintha egyszerűen megcsalná őt. Szörnyűbb, mert örökös bizonytalanságot jelent számára. Kétkedést a szerelmükben, a nagy szerelmükben, melyről mindketten szentül hitték, hogy sohasem kopik meg. Mégis megkopott. Már nem olyan, mint volt. Már talán nem is létezik. Olykor egész biztos benne, hogy már nem létezik. Olykor viszont mindent másképp lát. Úgy, mint régen. Olyankor haragszik magára, hogy valaha is kételkedett a szerelmükben. Bocsánatot szeretne kérni Bélától, hogy kételkedni mert abban, ami mindkettőjük számára a legszebb. Most is ez az érzés vett rajta erőt végül. — Ó, ma nagyon jót fog tenni a séta — mondta zavartan, hogy leplezze rejtett gondolatait. —Szóval a Duna-partra megyünk? Igaz is. Ott lesz a legjobb — folytatta, de elakadt a hangja, inert eszébe jutott, hogy nemrég igen rossz hangulatban jött haza a Duna-partról. Igaz, ezt Bélának nem mondta meg. Azt sein árulta el soha, miért éppen otthon van a legszívesebben egy ideje. Maga sem tudja pontosan, mióta? Gyorsan elkészültek. Alig indultak el később, mint máskor. Bélának jó kedve támadt. A nyelve is megeredt. Ági se látszott idegesnek. Szomorúnak se. Hallgatva lépkedett férje meilett, aki olykor egy-két lépéssel megelőzte, máskor meg lemaradt tőle. Soká nézték a Dunát, mely ugyanúgy folyt, mint a bizonyos első séta napján. És ugyanúgy, mind mindig. Béla mondott is valami ügyetlen hasonlatot a kék Dunáról, de Ági nem reagált rá. Ezért abba is hagyta a költői szavak keresését, s helyette azt ajánlotta, üljenek le a sétány menti padra. Ági most már szomorúnak látszott. Béla vigasztalta őt. Egyre azt hajtogatta, milyen jó itt a friss, tavaszi levegőn, a verőfényben. Béla szeme valóban vidáman csillogott és fürgén járt. Az előttük haladó szerelmes párokat sokáig szemmel követte. Nem messze tőlük három fia. tal lány állt meg. Amikor nekidőltek a korlátnak, rövid szoknyájuk alól még jobban kilátszott formás lábuk. Egyikük táskarádiót lóbált a kezében. Béla feléjük fordulva nézte a túlsó parti fákat. Csak nagy ritkán tekintett más irányba. A lányok egymás szavába vágva szórakoztak, miközben jóízűeket kacagtak. Ági lehajtotta a fejét, mintha álmos lenne, vagy unalmasnak találná a padon ülést. Talán abban bízott, hogy ezt Béla észreveszi s javasolni fogja, menjenek haza, vagy sétáljanak másfelé. Béla azonban nem javasolt semmit. Csupán annyit mondott, hogy ők is vehetnének egy táskarádiót, s ha sétálni mennek, magukkal vihetnék. Ági nem válaszolt az ajánlatra. Amikor a lányok is leültek, Béla utánuk fordult, és hallgatta a táskarádióból áradó tánczenét. Ági látta, hogy férje nem tud betelni a fiatalság természetes szépségével. A legszívesebben hazarohant volna. Vagy felpofozta volna a szemérmesen vihogó lányokat, akik nagyon jól tudják, hogy milyen feltűnőek, de másra se gondolnak, csak a feltűnéskeltésre. Azért növesztenek vállig érő hajat. Vagy viselnek olyan fiúsan rövid frizurát, mint ez a piros ruhás — morfondírozott Ági. — Azért rövid a szoknyájuk, vagy éppen földig érő. Azért bömböltetik táskarádiójukat és azért vihognak. A feltűnéskeltésért mindent elkövetnek. Mindent. Köz ben üres a fejük, a világról mitsem tudnak. De a férfinépet ez nem zavarja. Még azokai a férfiakat sem, akik már tudnak valamit az életről... Béla is olyan, mint a többi férfi — erősítette meg korábbi megállapítását. Annál is inkább, mivel férje még mindig mindenről megfeledkezve bámulta a nem messze ülő lányokat. Arról talán már teljesen megfeledkezett, hogy a felesége is ott ül mellette. Ági nem bírta tovább, elboruló hangon így szólt: — Mit bámulsz azokon a taknyosokon?! Béla megrezzent. Zavarában dadogni kezdett: — Ugyan, mit beszélsz? Ági minden vitát kizáró han gon folytatta: — Amióta itt vannak, majd kiesik a szemed a bámészkodástól! — Ági! j- igyekezett Bélavisszautasítani felesége állítását. — Legalább ne tagadd! — mondta Agi beletörődve. — Legalább ismerd be, hogy tetszik az a szőke! — mutatott a táskarádió tulajdonosára. — Mi tetszik rajta? — folytatta most már nyugodtnak látszva, de azért igen szomorúan. Béla érezte, hogy valamit mondani akar. Valami vigasztalót. De mit? Mivel vigasztalható meg egy asszony, ha észreveszi, hogy már nem azt jelenti a férjének, amit régen. Hogy eljárt felette az idő. Béla szeretett volna Ági szemébe nézni, de nem tudott, mert olyan szomorúnak látta, hogy egyszerűen nem tudta elviselni a tekintetét. — Hogy mi tetszik rajta? — ismételte meg Ági kérdését, mely a szőke lányra vonatkozott. — Megmondhatom, ha kíváncsi vagy rá — mondta, de még egyáltalán nem tudta, mit fog válaszolni. Az asszony hallgatott. Pedig a válasz talán nem is érdekelte. Nem számított rá, hogy hoszszú idő után egy bók lesz a férje válasza. — Azért tetszik ez a szőke — fogta meg Béla Ági kezét —, mert rád hasonlít. Most Béla könnyebbült meg, hiszen saját maga is meglepődött az ötletes választól. Hogy válasza valóban ötletes, azt még inkább elhitte akkor, amikor Ági hirtelen a vállára borult. A vállára hajtotta fejét és hallgatott. De nem soká, mert hirtelen görcsös zokogásban tört ki. Alig érthetően ezt zokogta: — Rám hasonlít... ilyen vol • tam ón is — valamikor. FULOP IMRE APRÓHIRDETÉS ADÁSVÉTEL • Eladó MB 1000. Ar megegyezés szerint. Cím: Beke Dénes, Zem. Olča, okr. Komárno. Ú 896 • Wartburg 353 de Luxe, fehér, gyártási év 1967, 39 000 kin, el adó. Bratislava, telefon 609-575, 19 óra után. Cím a htrdetötrodában. 0 897 • Eladó STW 1202 szamélygépko csi jó állapotban. Ár megegyezés szerint. Merkus Ferenc, Pavlovi, okr. Nové Zámky. 0 901 • Eladó MB 1000, gyártási év 1968, kitűnő állapotban. Dolný Peter 924, okr. Komárno. Ú 894 • Eladó Octávia combi ió állapotban. Ing. Benkovics József, Dvory nad Žltavou — POU, telefon 63-66, okr. Nové Zámky. 0-903 • Zongora — pianíno jutányos áron eladó. Cini a hlrdetőlrodá ban. Ű-904 • Méhcsalád pörgetés előtt eladó. László Vince, Padáfi 98, okr Dun. Streda. Ű 899 KÖSZÖNTŐ • Hegyi Istvánnak és feleségének Maiinovora a drága jó szülőknek 18. házassági évforduló* juk alkalmából szívből gratulálnak leányuk Terike, fiaik Pityu, Laci és Szilvi 0 898 • Gyarmalhjr Róbertnek Aidádra névnapjára szívből gratulálnak szerető szülei, nővére Piroskáék 0 900 • oiv. S z o m o 1 a I Vincénének Nyárasdra 70. születésnapjára szeretettel gratulál lolika Ú-9:17 • Üxv. B e n y 6 Józsefnének Karvára a legdrágább édesanyának, nagymamának, valamint Érsek luirénének névnapjukra sok boldogságot, hosszú életet kívánnak Párkányból leánya Irén, menye Gabi, fia János, veje Izidor unokája Marianna és a Spátay család Ü-912 lllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllii Stracena hegyi falucska a Szlovák Paradicsom festői déli részén, a Maöekov-csúcs tövében. (Felvétel: Ladislav Déneéf A bratislavai I. DIMITROV Vegyipari Művek nagyobb számban alkalmaz 17 éven felüli nőket polipropilén gyártásához, az orsózóműhelybe csévézéshez, továbbá készáruk csomagolásához két-három műszakra, nyomás alatti mosáshoz, és más műrostok készítéséhez ugyancsak három műszakra. ^ traktorosokat építési karbantartáshoz 9 szerelőket Hajadonok számára lakást biztosítunk. Étkezés üzemünk éttermében. Bővebb felvilágosítást a személyzeti osztály nyújt. Telefon: 177, 24-76 és 20-41 -es mellékállomás. Villamosjáratok: 3-as, 5-ös és 7-es. Chemické závody Juraja Dimitrova n. p. osobné oddelenie, Bratislava ÚF-716 A FÁJÓ BOK A „ZÄSILKOVÝ OBCHOD MAGNET PARDUBICE" ÚJ ÁRJEGYZÉKE e napokban került a Postai Hírlapszolgálat újságbódéiba, s a szlovákiai kerületekben mindenütt megvásárolható. Az új árjegyzék 1500-féle különböző iparcikket tartalmaz. Az ez idei évad számára 100 oldalra bővült. Ara 10 korona. OF-887 PARDUBICE
