Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-09 / 135. szám, szerda

A

fôkaä-napok Idei keretét két szoborkos

zovúzás adta, s ha ezt szimbólum ként értelmezhetem: egy nagyszabású, ünnepi színjáték prológusáról és epilógusáról ada tik meg beszélnem., A prológus: a mártírok szobrának megkoszorúzása. Akárha fogadalom: ez a nyolc nap itt azok szellemét fogja idézni, akik úgy akarták a mát, hogy belehaltak. Jókai szobránál meg az epilógus: jól csináltuk? Fénylik-e már emberségünk aranya, akár a te Mihályod, jó öreg? Tágult-e kultúránk önépítő spi rálisa? Költői kérdések, persze. Az esztétikai kétszer-kettő bonyolult művelet, kinél-kinél más az eredménye. Egyértelmű felelet helyett csupán benyomásokról, észrevételekről beszélhetünk. A szervezésről A Jókai-napok kulturális életünk legnagyobb ünnepe. Olyan seregszemle, amelynek már hagyománya van, hiszen ez idén nyolcadszor került megrendezésre. Kerete egyre bővül: a legjobb szavalók, irodalmi színpadok és színjátszó csoportok fellépései mellett van már költészet napja, van többféle szakelőadás és van már a rendezvénynek — ha ezegyszer rossz szerkesztésben is — saját időszaki kiadványa. Ám az érem túloldala ijesztően ellentmondó: az előadásoknak a színjátszó fesztivál kivételével nincs közönsége. Közönség nélkül pe. dig egy országos seregszemle fából vaskarika. Országos jellegét veszti el éppen, hétköznappá degradálja az ünnepet. Hétköznapi volt a kezdet is: a vers- és prózamondók országos versenye megelőzte az ünnepélyes megnyitót. A rendezőség számláját terheli a közönség külön dilemmája is: a fesztivál egyidejűleg két épületben zajlott, s ez eleve lehetetlenné tette a műsor egészének megtekintését. A szavalókról és prózamondókról Ami örvendetes: szavalóink egyre közelebb kerülnek a mához, egyre több új vers tolmácsolásával próbálkoznak. És te szik ezt értőn és kulturáltan. Sz.igorúan önmagukhoz, a külsőségek elől befelé törekednek, hogy együtt éljenek a verssel. Örömmel állapítottuk meg azt is, hogy végre elmaradtak a tájnyelvi akcentusok, általánosnak mondható a beszédtechnika csiszoltsága, s így mindvéfôkai-napok 1971 Ilii gig érvényesültek nyelvimik belső törvényei. Elszomorító viszont, hogy alig bukkant fel új tehetség: a helyezettek jól ismert szereplői pódiumainknak. Kellemetlen meglepetés volt a középiskolások kategóriájának középszerű színvonala, még a gvőztes Szőes Eva is adósunk maradt a tőle megszokott teljesíménnyel. Rendkívülit talán csak a prózamondó Labocla Anna nyújtott, aki Sánta Húsz órájából mondott el részletet, pontosan viszszaadva a mű bal ladisztikus komorságát, feszültségét, tragédiától terhes dialógusait. Ügy érzem, Lahoda méltán nyerte el a vers- és prózamondó fesztivál nagydíját. De ha már neveket említek, ide írom még Szépe Kató nevét, aki most is nagy könnyedséggel birkózott meg egy igen nehezen szaval h aló Radnóti-vers buktatóival. Egy színpadi forma térhódításáról Az idei Jókai-napok értékgörbéjét mindenképpen az irodalmi színpadok fesztiválja csúcso sí t ja. Ez a kisszínpadi forma — korszerűsége miatt — egyre közkedveltebb műkedvelőink táborában. Nem csoda: eszközeiben végtelenül szerény, jó időgazda, s ami nagyon fontos: önálló alkotás. A mondanivaló szabadon keresheti eszközeit, a neki szükséges verset, prózát, zenét, képet, mozdulatot stb. Óriási előny ez, de hátrány is egyben: az eszmeiségért maga az irodalmi színpad felelős. Nézzük hát mit mondott, mire tanított bennünket a fesztiválon résztvevő hét csoport? A komáromi Petőfi Irodalmi Színpad nagy dologra vállalkozutt: Fábry Zoltán műveiből készített válogatást, hogy továbbadja az emberi szót. Komoly kísérlet, keveseknek sikerülhet maradéktalanul. Fábry mérhetetlenül gazdag életmüve a szín. padravitel ezernyi lehetőségét sugallja: a komáromiak rendezője teljes Fábryt akart, valószínűleg az író iránti tiszteletből. A müvek megjelenésének kronologikus sorrendjében mindenből válogat, itt kevesebbet, ott többet. És akaratlanul botladozik. Fábry lírája, költészetének expresszionista izgalma Kelet-Szlovákiában jelenleg lő kassai j Košice j kórház. A építése a tervek szerint ebben koronás befektetés, igényel. E mény 3000 személyt fog alkal lesz, a hozzátartozó gazdaság össze. Felv&elünk az új kórház a legnagyobb építkezés az épükórház és az orvosi fakultás az évben csaknem 78 millió hatalmas egészségügyi intézmazni. A kórház 20 emeletes i épületekkel átjáró híd köti egy részét mutatja be. I Felvétel: C STK) ilyen jellegű válogatásban erősen élére állít néhány problémakört (nemzetiségi öntudat, nyelvkérdés) — az antifasiszta s főleg az osztályharcos Fábry rovására. A kiváló csoport hatalmas munkát végzett, ez mindannyiunk számára nyilvánvaló. Most már kár lenne sajnálni azt a kis többletet, amellyel a mérleg kimozdult nyelve helyrebillenthető, hogy a további előadásokon ezrek tanulhassák nagy írónk korparancsait. Ezsau mondja címen az ipolyságjak jelentkeztek érdekes műsorral. Vas Ottó rendező len gyei József írását vitte színre, hogy a kisemmizettek igazát védje. A világ sok becsapott Ézsaujának igazát, a belőlük élő igaztalanokkal szemben. Tudatos, okosan szerkesztett műsor, s a kezdet esetlenségei ellenére kitűnő színvonalú is. A rendező jó érzékéről néhány pompásan beállított színpadkép s a mozdulatok tisztasága tanúskodik. Kár, hogy a tömeget illusztráló hatalmas kórus helyenként disszonáns, kevesebb szereplő itt bizony több lett volna. A Jókai-napok irodalmi színpadainak fesztiváljára csupán egy falusi színpad jutott el: az izsai CSEMADOK csoportja. Műsoruk meglepetés, telitalálat. Aligha hittük volna, hogy éppen egy falusi csoport vállalkozik a legmerészebb kísérletre: novellát (s egyszerre kettőt) színre vinni. Galambos L. István napi körmenete korunk nagv, betegségét: a közönyt ostorozza. Az 1919-es történet mind máig aktuális, sok még az olyan ember, aki közömbösen viseltetik a társadalmi problémák iránt, így akarva-akaratlan részese a bűnnek. Izsák Lajos és Knmlósi Menyhért rendezők az értelemre apellálnak, színoadkéneik ezért mindvégig statikusak, a teret a mű belső feszültsége tölti kí mozgással. Szólnom kell a színpad hátsó falának árnyéktömegéről is, a körmenet élő, mégis festménvszerű asszonyairól, akik mintha a vádlott bíró lelkiismeretéből lebegnének szüntelenül elő a vád tanúiként. Fehér Klára Csónakja la másik elbeszélés) az ellenpólusa az első résznek. Pontosan fogalmazva: azt az emberfajtát teremti meg s hozza tapintható közelségbe a rendező. amely az első rész közönyösének ismeretlen — a másokért s így mindenkiért önma gát adó, ha kell, feláldozó emberi. A pé'daadót. Tisztán, mint a mi Íven tiszta az izsai példa is. A Forrás Irodalmi Színpad Szlovákia fővárosából érkezett. Ezúttal juhász Ferenc nagy lélegzetű versét: A szarvassá változott fiú kiáltozása a titok kapujából címűt vitte színpadra. Kulcsár Tibor, a színpad rendezője égető kérdést tesz fel és válaszol meg műsorában. Nemzedék-harcnak mondanám, de nemcsak erről van szó. Inkább a haladásról. Az újat, a fejlő. dést jó szimattal érzékelő fiúgyermek, s a gyermekét szeretettel, de a szokásos konzervativizmussal őrző anya dialógusaiban, a fiú nehéz szarvas-menekvésében a haladás egyetlen lehetséges útját fedezhetjük fel. S ha már az utakról beszélek, elmondom, hogy a Forrás az, egyetlen olyan csoportunk, amely praktikábelek tömegével dolgozik, s hisz a szimbólumok rendszereiben (az anya vergődését például halászháló jelképezi), s nem ijed meg a szereplő „színészi" mozgatásától sem. A szarvassá változott fiú hatalmas mozgásteret engedé lyez magának, s úgy tűnik, nem alaptalanul, pedig ez szokatlan az eddig gyakorolt és megszokott formák mellett. Truchlij Gabi, a Lévai Peda gógiai Intézet növendéke egyelőre nem keres új utakat. Nincs is rá szüksége, mert járható úton indította őt és társait írodalomszakos tanáruk. Sokat örökölt a lévaiak ambícióiból, őrzi azok törekvéseit. Valószínű, nem volt könnyű helyzete, hiszen a dunaszerdahelyi csoport szavaiéi több faluból járnak össze, hogy szabad idejükben népművelési munkát végezhessenek. Műsoruk, az Erőlködés — melynek címe ily mődon aktuáHs —

t a?, tgényessétg jegyében fogant, s jól visszaadta a költők mondanivalóit /Frenaud, Fülöp Gábor, Juhász Ferenc, Mansour). Műsoruk korunk emberét vizsgálja, az elidegenedett s gyakran csak ösztöneiben élő emberről mond ítéletet, gyógyítja hibáit. Feledhetetlen marad a Gyermekdalok egyre gyorsuló ritmusa, kiáltása a tisztaságért. Az irodalmi színpadmozgalom a komáromi járásban a legjelentősebb. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy az országos fesztiválon a „Petőfísek" mellett egy másik csoport is képviselte a várost. A Komáromi Gépipari Középiskola Diákotthonának műsora,. az Egy kézfogás még Váci Mihály nekrológ jellegű: friss virág a költő sírjára. Mint ilyen, igazán dicséretes, ám nem ártott volna, ha a tehetséges rendezők bátrabban nyúlnak a Váci életműhöz, ha a nekrológ fájdalomkeretét kitöltik értelemmel. A rendezőket dicséret illeti, az előadás frappáns színpadképei feledhetetlenek. Legmesszebbről az Orient kisszínpad érkezett, Kassáról (Košice) hoztak vidámságot a kicsit komor hangulatú fesztiválra. Havasi Péter összeállítását, a Szegény Francois-t már láttuk egyszer, tavaly .mutatta iie éjszakai előadás keretében a ki rályhelmeci csojxirt. Akkor túl bizarrnak tűnt a műsor, csapongónak, vagy kicsapongónak, ha úgy tetszik. Azóta kikristályosodott a rendezői koncepció, a szavalók pedig jobban értik már Villont, a költőt. így lett a mostani előadása tavalyinál fegyelmezettebb. Külön kiemelném Sclimiedhné-Majkrics E. szavalatát, aki már a vers- és prózamondók fesztiválján figyelmet keltett egy mélyen átélt Juhász-vers előadásával. A színjátszó fesztiválról Az irodalmi színpadok lesztiválja — summa summárum — színvonalas volt. Korántsem állíthatom ugyanezt a színjátszó fesztiválról. Nem állíthatom, mert amilyen aktuális volt amaz, ez legalább annyira avult. Korszerű törekvéssel alig találkoztunk, a darabok eszmeisége pedig — a kivétel itt ls szabályt erősít — semmit nem ad a ma emberének. Még csak azt se<m mondhatom, hogy jól szórakoztam a színjátszó fesztivál öt napja alatt: inkább meghökkentem, estéről estére idegesebben ültem a nézőtéren s vártam, hogy jöjjön végre a darab, az országos fesztiválhoz méltó előadás. Nem jött s nem is jöhetett: a műsorválasztás mindent determinált. Szabó Magda Kígyómarása az. ötvenes évek sematizmusát, Deval Potyautasa a századelő nyárspolgári mi Illőjét, Tóth Miklós Kutyaszortlóya pedig botcsinálta helyzetkomikumaival egy semmire se jó mondanivalót adott a nézőnek. A két további nlű más kategóráiba tartozik. KU mits Lajos Véres pünkösdié a kosúti sortűz dokumentum-drámája, kegyelet- és tiszteletadás. Aktualitását a kerek évforduló teszi: az előadás napján volt éppen negyven éve annak,, hogy a három koríúti munkás életét kioltották a csendőrgolyók. Lovicsek Ezüstlakoda

1 ma — a történet mesterkélt bonyolítása ellenére — jó választás volt: sok mai problémát feszeget. A darab főszereplője azt az embertípust testesíti meg, akit megszédít a hatalom, visszaél vele s így megkeseríti környezetének életét. Amint, már említettem: a da rabválasztás erősen determinálta a színjátszó fesztivál színvonalát. Kár. mert tehetséges színjátszókban nincs hiány, s az együttesek felkészültségével sem volt különösebb baj. A r.sé Osiek igyekezete, előadásuk atmoszférája, a lévaiak önfeledt játékossága, a losonciak kulturált ének- és táncművészete, i dunaszerdahelyiek komoly vállalkozása s a komáromi egviittes sallangmentés, csiszolt alakítása — mind-mind emlékezetes marad. Összegezésül csak ennyit: a Vili. JóVai-naook kulturális életünk olyan tükre volt, amelyben az elért eredménvek mellett tisztán kirajzolódtak a sürgős tennivalók körvonalai is. Mi nézünk a tükörbe, minket mutat: nészünk valóban szembe önmagunkkal BARC.I ISTVAM A Týništé nad Orlli.ii szövőszék gyártó tizem dolgozói az üzem történetében előszűr készítenek fúvókaesatornás szövőszékeket a Párizsban 'megrendezendő ITMA textilgép kiállításra, amelyet eb ben a hónapban rendeznek meg. (Felvétel: |. Sarouh — CSTK) Tanulmánykötet a földről szóló lenini dekrétum Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére a Szovjet Tudományos Akadémia Jogtudományi Iritézete tanulmánykötetet adott ki A földről szóló lenini dekrétum és annak jelenlegi időszerűsége címmel. A szerzők — szovjet jogászok és a népi demokratikus országok földjoggal foglalkozó szakemberei — bemutatják a kapcsolatot a lenini dekrétum főbb gondolatai, Marx és Engels a földkérdés szocialista megoldásáról szóló tanítása, továbbá Leninnek a földkérdés megoldásáról szóló egyéb művei között. Rámutatnak arra, hogy az agrárkérdés megoldásának szocialista módját először Marx és Engels fogalmazták meg. Lenin az agrárkérdés megoldásáról szóló marxi—engeisi gondolatokat különösen a munkás—paraszt szövetség és a burzsoá demokratikus forradalomnak a szocialista forradalomba való átnövése kérdéseivel kapcsolatban fejlesztette tovább. A föld kérdés megoldását Lenin a proletárforradalom győzelme egyik legfontosabb feltételének tekintette, és az adott ország gazda sági-politikai helyzetétől tetté függővé. Az európai szocialista államok földkérdésének megoldási módjai és a földről szóló dek •étum közötti kapcsolat elemzé sekor a szerzők hangsúlyozzák, hogy a szocializmus felépítése kor az alapvető közös jellemző sajátosságok mellett minden országnak figyelembe kell vennie a maga egyedi történelmi fejlődéséből eredő sajátosságait. A földreformtörvények valamennyi szocialista országban létrehozták az állami földtulajdont az erdők, vizek és a föld méhének kincsei vonatkozásában. Amíg a Szovjetunióban a földjogi viszonyok szocialista átalakításának alapintézménye az állami földtulajdonjog, addig az európai szocialista államokban ez az átalakítási folyamat a termelő földmüvesszövetkezeti földhasználat keretén belül történik. A tanulmánykötet jelentősé gét — amely a dekrétum álta lános igényű politikai és jogi analízisét adja mind a Szovjetunió, mind az egyes európai szocialista és népi demokratikus országok, valamint a gyar mati függés alól felszabadult népek vonatkozásában — növeli főleg az a körülmény, hogy olyan tanulmánykötetről van szó, amelyben a szovjet és az európai szocialista országok földjoggal foglalkozó szakemberei közösen foglalkoznak a szocialista országok földjogi vi szonyait érintő kérdésekkel Dr. GYňRGY ISTVÁN Szövetkezetek tárolása A Košice-Vidéki járásban Dur kov, %uskov, Vyšný Caj és Ot šoviany efsz-einek több mint háromszáz küldöttje találkozott Ďurkovon, ahol Jozef Zavada elvtársnak a járási pártbizottság vezető titkárának Jelenlétében elhatározták, hogy a jövő ben Ruskov székhellyel ..Rege te" néven több mint kétezer hektáros mezőgazdasági kombinátban gazdíiküdnak. Ennek élére Vincent Gécit választót ták. — k 1971 VI 9 4