Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-09 / 18. szám, Vasárnapi Új Szó

RÉSZT VESZNEK A KONGRESSZUSON Május 13-án kezdődik az SZLKP kongresszusa, mely értékelni fogja az elmúlt időszak eredményeit és kitűzi az előttünk álló legfontosabb felada­tokat. A kongresszusra olyan időszakban kerül sor, amikor pártunk és an­nak vezetésével az egész társadalom sikeresen halad a konszolidálódás útján. A kongresszus küldötteit a kerületi pártkonferenciákon választották meg. A konferenciák olyan kommunistákat választottak a kongresszusra, akik arra valóban méltóak: helytálltak a válságos időszakban és példás munkával bizonyítják elkötelezettségüket pártunk politikája mellett. Né­hányat közülük bemutatunk. Fontos a tapasztalatok átadása Strezenecky Lőrincet a nyugat­szlovákiai kerületi pártkonferen­cián választották küldötté, mégpe­dig mind az SZLKP, mind a CSKP kongresszusára. így figyelemmel kísérheti nemcsak járása, hanem az egész ország kommunistáinak tanácskozását, mely — mint mon­dotta — elsősorban a feladatok megjelölésére, a célok kitűzésére, a még fennálló problémák eltávolí­tására Irányul. Strezenecky elvtárs féli (Tomá­šov) lakos és a helyi szövetkezet­ben dolgozik — munkabiztonsági felelős és egyben az ellenőrző bi­zottság elnöke. Elmondja, hogy a bizottság a szövetkezetben havon­ta 4—5 nagyobb váratlan ellenőr­zést tart, közben ügyel arra, hogy a gépeket a lehető legjobban ki­használják, a tervezett munkákat határidőben és lelkiismeretesen el­végezzék stb. A szövetkezet a já­rásban a jobbak közé tartozik. Kü­lönösen az utóbbi időben lendült fel a tagok munkakezdeményezé­se. A párt fennállása 50. évfordu­lójának tiszteletére számottevő munkakötelezettségeket vállaltak. Kötelezettségvállalásaik a falu kö­zepén elhelyezett faliújságon is láthatók. A szövetkezetben érvé­nyesül a párt vezető szerepe, a fontos tisztségeket kommunistákra bízzák. A párt elnökét — ezt a tisztséget Strezenecky elvtárs látja el — minden értekezletre meghív­ja a szövetkezet vezetősége. Itt je­gyezzük meg, hogy 1968-ban akad­tak olyanok a szövetkezetben, akik azt követelték, hogy a kommunis­ták ne „dirigáljanak". A szövetke­zet mellett működő pártszervezet 22 tagú. Külön falusi szervezet nincs a községben. Ezért jó lenne, ha a falu határain túl dolgozó kommunisták is mind jelentkezné­nek regisztrálásra. A pártszervezet foglalkozik a község fejlesztésével is. Fél azon községek közé tartozik, amelyek­ben a felszabadulás óta alig épült valami. A legszámottevőbb létesít­ményük az új művelődési otthon, amelynek építéséből a lakosság szívesen kivette részét. Nagy szükségük lenne egy új is­kolára, mivel a féli tanulók — a hatodik osztálytól kezdve — a szomszédos Malinovóra, Sápra (Nová Dedinka) és Nagymagyarra (Zlaté Klasy) járnak iskolába. Az iskola építéséhez is szívesen hoz­zájárulna a lakosság, a hnb is megadna minden tőle telhető tá­mogatást, csupán a járási szervek részéről nem kapnak kellő segítsé­get, pedig ezt már nagyon sokszor kérték. Strezenecky elvtárs a járá­si pártkonferencián az idő rövid­sége miatt már nem szólalhatott fel, így írásban nyújtotta be felszó­lalását, melyben szintén sürgette a kérdés megoldását. Reméli, nem eredménytelenül. A pártelnök azt is megemlíti, hogy szervezetüknek kevés fiatal tagja van. Egyelőre nem tudják, nti az oka annak, hogy a fiatalok nem akarnak aktivizálódni. A kon­ferenciákon szerzett tapasztalatok nyilván ebben a kérdésben is hasz­nosíthatók lesznek. Strezenecky elvtárs a tapasztalatszerzésnek és átadásnak igen nagy jelentőséget tulajdonít.'Ebben látja a kommu­nisták tanácskozásának egyik cél­ját. Fontosnak tartja, hogy a kon­ferenciák és a kongresszusok kül­döttei odahaza beszámoljanak a ta­nácskozáson szerzett tapasztala­taiktól. F. J. A jelenlegi pártpolitika mellett szavazok A közép-szlovákiai kerületi párt­konierencián, amelyen Jolana Sa­laiovát az SZLKP kongresszusának küldöttévé választották, sok szó esett a nők helyzetéről, érvénye­sülésük szükségességéről a poli­tikai és gazdasági életben. Elvég­re a népgazdaság dolgozóinak több, mint a fele nő, de ez sem a politikai tisztségek, sem a vezető gazdasági pozíciók betöltésében nem tükröződik megfelelő mér­tékben. Ezt a helyzetet nemcsak bírálták a konferencián, hanem tényekkel is bizonyítottak, hogy lehetséges a nők eddiginél na­gyobb mérvű és eredményes be­kapcsolódása mind a közügyek, mind a gazdaság irányításába. — Szép és szükséges e problé­ma felvetése — mondja a kérdés­ről Jolana Salaiová, apátfalusi munkásasszony, a Pofana textil­gyár kivarró részlegének dolgozó­ja. — Ahhoz azonban, hogy a nők valóban nagyobb szerepet kaphas­sanak a közéletben és a gazda­ságirányításban, ennek feltételeit is meg kell teremteni. A nők ed­diginél jobb érvényesülésének fő feltétele a közellátás lényeges megjavítása és a szolgálatok kel­lő színvonalú fejlesztése — Pontosan erre gondolok — mondja Salai elvtársnő. Attól tar­tok azonban, hogy — bár a szol­gáltatások szám szerinti fejlesz­tése jelentős — ez mégsem elég. Véleményem szerint ez csak a probléma egyik oldala. A lénye ges az, hogy ezekben a szolgál­tató Szemekben a munka lelkiis­meretes is legyen. Hiába van pél­dául nálunk Losoncon (Lučenec) modern új ruhatisztító, ha a be­adott^ ruhadarabot úgy kapom vissza, hogy végül Is magamnak kell kitisztítanom, mint az épp a múlt héten történt meg velem. Ilyen szolgáltatások bizony nem könnyítik meg a nők helyzetét. A nők politikai aktivitásában ennek a tényezőnek, higgye el, elképzel­hetetlenül nagy jelentősége van. Részt vehetnék-e jómagam például konferencián, kongresszuson, ha történetesen nem lenne odahaza egy nagymama, aki kisegít a há­zimunkában? Vagy megértő fér­jem, aki saját tapasztalatából tud­ja, hogy a politikai aktivitás nem­csak jóakarat, hanem idő kérdé- . se is? Míg egy férfinak a társa­dalmi tevékenységre fordított ide­je a szabad idő rovására megy, addig a nő ugyanilyen tevékenysé­gt3 a szükséges háztartási munka rovására, amit senki sem végez el helyette. A politikai élet­be bekapcsolódó nok kiválasztásá­ban mégsem lehet mérce az, hogy van-e odahaza nagymama, vagy nincs. Mert végeredményben erre a kérdésre szűkül le a nők akti­vitásának problémája. Tehát álta­lános értelemben van szükség a házimunkákat helyettesítő szol­gáitatásokra. A nők politikai akti­vitása nem függhet attól, milye­nek otthoni életkörülményei. — Mit tesznek üzemükben, a Po­fanában annak érdekében, hogy legalább részben felszabadítsák a nők többségét a legtöbb időt igénylő házimunkáktól? — E kérdések megoldása csak akkor lehetséges, ha az üzemben vannak nők, akik ezt a kérdést fel­vetik és szorgalmazzák. Azt hi­szem, nem véletlen, hogy üze­münkben a válságos időszakban nem hódítottak a demagóg jelsza­vak. Mi női üzem vagyunk és a nők — talán ösztönösen — a konkrét problémákat mindig fon­tosabbnak tartják, mint a nagy szavakat. Pártszervezetünk mindig a realitás talaján maradt és így foglalkozhattunk a bennünket köz­vetlenül érintő problémákkai is. Most például a megrendeléses vá­sárlást újítjuk fel, ami a legidőigé­nyesebb házimunkában, a bevá­sárlásban jelent nagy segítséget. — Sok függ azonban az üzemen kívüli tényezőktől is — folytatja a gondolatot Jolana Salaiová. — Minden bevásárlásnál tapasztalom, hogy az áru egyre javuló minősé­gű. Például ismét nagyobb mér­tékben kapható hazai gyártmányú cipő, amely olcsóbb az import áru­nál, és véleményem szerint, jó is. A 400—500 koronás olasz cipők­kel, amelyek az első esőben tönk­re mennek, nem segít a kereske­delem a munkásasszonyokon. Így van ez más árufajtáknál is. A probléma megoldásának kulcsa te­hát nemcsak a mi üzemünkben van, hanem az egész népgazdaság­ban. Ezért legfontosabbnak a nép­gazdaság-fejlesztési feladatok nem­csak szám szerinti, hanem minde­nekelőtt lelkiismeretes teljesítését tartom. — Mit vár az SZLKP kongresz­szusától? — Remélem, a kongresszus jó­váhagyja a jelenlegi pártvezetés politikáját. Ügy tapasztalom, hogy ez a politika a becsületes dolgozók érdekeinek kedvez. Én mellette szavazok. VILCSEK GÉZA Magasabb szinten Amikor Pathó Gyula, a muzslai — érsekújvári (No­vé Zámky) járás — alap­szervezet tagja felszólalt a nyugat-szlovákiai kerületi pártkonferencián, büszkén mutathatott rá, hogy olyan szervezet küldöttje, mely munkájában a megalakulásá­tól, vagyis 1922-töl a mar­xizmus—leninizmus elveit érvényesíti. Szervezetük az elmúlt válságos időszakban sem ingott meg. Felszólalá­sában Pathó elvtárs azt ls hangsúlyozta, hogy alapszer­vezete már a burzsoá Cseh­szlovák Köztársaság idején is figyelemre méltó politikai és szervező munkát fejtett kl: egyesítette a nincstelen mezőgazdasági munkásokat a mindennapi kenyérért ví­vott küzdelemben, és nyíl­tan hangsúlyozta, hogy az új társadalmi rendszer meg­teremtéséért harcol. El­mondta, hogy a tornőci (trnoveci) manifesztáció még ma is úgy él az idős párt­harcosok emlékezetében, mint az internacionalizmus legszebb példája. A muzslaiak az elsők közt léptek a közös gazdálkodás útjára. Később, 1966-ban a kollektív gazdálkodás maga­sabb formáját választották: társultak a szomszédos Ebed község szövetkezetével. Or­szágos viszonylatban Is el­sőként hoztak létre — az egyesített szövetkezet mel­lett — összüzemi pártbizott­ságot. A pártszervezet jő munkájának ls köszönhető, hogy a szövetkezet egyre jobb gazdasági eredménye­ket ér el. 1966-ban a mező­gazdasági termelés értéke 27 és fél millió, 1970-ben pedig már több mint 32 és fél mil­lió korona volt. Pathó elv­társ azt ls elárulja, hogyan érték el kimagasló eredmé­nyeiket: „Szakkáderek elhe­lyezésével és szaktudásuk intenzív kihasználásával, az állattenyésztés és a növény­termesztés szakosításával, a meglevő nagy teljesítményű gépek intenzívebb kihaszná­lásával, ésszerűbb beruházá­sokkal és a munkaerővel való helyesebb gazdálkodás­sal." Problémák is akadnak. Közülük mindenekelőtt a munkaerőhiányt említi. A község lakosságának zöme az iparban dolgozik. A fia­talokat csak úgy nyerhetjük meg a mezőgazdaság szá­mára, ha a vidék fejleszté­sére is éppen olyan nagy gondot fordítunk, mint a vá­rosokéra. Ezt a helyes mód­szert tapasztalta a Szovjet­unióban, ahol már többször is járt. A mezőgazdaság fej­lesztését nem lehet kapkod­va, kampányszerűen végez­ni, csak komplett, átgondolt terv alapján. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges, hogy meghallgassák a me­zőgazdaságban dolgozó kom­munisták és pártonkívüliek véleményét. A muzslai szö­vetkezeti pártszervezet 70 tagú. Az ebedi falusi párt­szervezet, amelyet szintén az összeüzeml pártszervezet Irányít, 19 tagú. Az egyesü­lés előtt a muzslai szövetke­zet 2400, az ebedi pedig 1200 hektáron gazdálkodott. A problémák közt említi Pathó elvtárs, hogy nehéz maradéktalanul megoldani a mezőgazdaság kemlzálását, mivel baj van a vegyi anya­gok beszerzésével. Ez évi tervüket már a fokozottabb kemizálásra alapozták, de attól tartanak, hogy az Ille­tékes üzemek nem tudják majd idejében biztosítani a szükséges vegyi anyagokat. Gondot okoz a gépesítés fejlesztése is. E kérdéssel Pathó elvtárs szerint a leg­felsőbb szinten kellene fog­lalkozni. A kongresszuson Pathó Gyula ls ott lesz. A szlo­vákiai kommunisták legfel­sőbb szintű tanácskozásától elsősorban azt várja, hogy az meggyorsítja a politikai és gazdasági fellendülést. Meggyőződése, hogy a kong­resszus nemcsak a múlt ér­tékelésével foglalkozik, ha­nem a távlati tervekkel, a Jövőbeli feladatokkal ls. A programot a legfelsőbb szer­vek egyedül nem képesek megvalósítani: minden kom­munistának és pártonkívüll­nek aktívnak kell lennie. Pathó elvtárs a legszíve­sebben a feladatokról be­szél, magáról alig ejt szőt. Pedig lenne mit mondania, hiszen már 50 éves. A párt­nak 1948 óta tagja. Ifjúmun­kásként részt vett a tornócl manifesztáción is. Hárman mentek Muzsláről Tornőcra, méghozzá kerékpáron. So­sem felejti el azt a mani­fesztációi. Főleg arra emlék­szik, amint a templom előtt vörös zászlókkal felsorakoz­tak. Pártkonferenciákon már többször részt vett. Sőt, Je­len volt a XII. pártkong­resszuson is. Eddigi tapasz talatai alapján azonban az idei konferenciákon nyilvá­nult meg leginkább a mar­xista szellem ... Nem lenne teljes a kép, ha elhallgat­nánk, hogy Pathó Gyula kongresszusi küldött nagyon szeret emberekkel dolgozni, és minden munkájában kö­vetkezetes. Jelenleg a szö­vetkezet főgépesítője. Bár­hol dolgozott, számtalan újí­tást nyújtott be. Eredeti fog­lalkozása géplakatos. 1953­Ig Bratislavában dolgozott. Utána egy Ideig Cseklészen (Bernolákovo) mint gyakor­latvezető tanító működött a mezőgazdasági iskolábaa. Tulajdonosa a „Kiváló dolgo­zó" Jelvénynek, melyet oda­adó munkájáért és sok újítá­sáért kapott. Más szőval, olyan kommunista, akit megillet az a megtisztelte­tés, hogy részt vegyen az SZLKP kongresszusán. FÜLÖP IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents