Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-09 / 18. szám, Vasárnapi Új Szó

ÉLMUNKÁSOK KÖZÖTT harcoltunk ] EM HÉÍ OLDRICH KVAPIL TÁBORNOK (JOBBRÓL) KITÜNTETÉST TÜZ EGY FIATAL TISZT MELLÉRE. Már gyermekkorában elhatározta, hogy hivatásos katona, pilóta lesz. Nem töltötte be a 18. életévét, amikor a felvételi kérvényét megírta. Aztán nap mint nap várta a postást, aki hetek múlva hivatalos levelet kézbesített számára. Egy ideig forgatta kezében, majd gyorsan felbontotta. A hlr kedvezőtlen volt. Nem vették fel a pilótaképző iskolába. Mit tehetett. Egy é-vig még várt, majd önként jelentkezett katonai szolgálatra. A 44. gyalogezredből az alapkiképzés után altiszti iskolára küldték. Az iskola befejezése után 1938 májusában a fiatal Oldrich Kvapil tizedest századával együtt áthelyezték a nyugati határra. — Harcra készültünk. Parancsot azonban a határmenti vidék feladására kaptunk. Mindnyájunk szeme könnybe lábadt — mondja. Visszavonultak, megalázták őket, nem kaptak parancsot a haza védelmére, a fasizmus terjeszkedésénük megállítására. Pedig fegyverben, hazaszeretetben nem volt hiány. Az egész Csehországot Hitler hadereje szállotta meg. Kvapil tizedest és társait lefegyverezték, leszerelték. — Esténként a külföldi rádióállomásokat hallgattam — mondja. így telt el néhány hónap, amikor az egyik adásban arról adtak hírt, hogy Lengyelországban Svoboda alezredes parancsnoksága alatt csehszlovák katonai egység van alakulóban. Nem sokáig gondolkodott. Egy pár nap múlva, pontosabban 1939. augusztus 14-én már túl volt az országhatáron. Krakkóba toloncolták. Nagy volt a meglepetése, amikor katonai tábor helyett gyűjtőtáborban találta magát. Augusztus végén a tábort Lesná u Branovičiben helyezték át, itt tudatták velük, hogy Lengyelországot megtámadták a németek. E kellemetlen hír adott lehetőséget arra, hogy a lengyel hadsereg kötelékében csehszlovák légiót alakíthassanak. Sok-sok megpróbáltatás közepette jutottuk el a Szovjetunióba. — A főcsapattal, illetve Svoboda alezredessel csak 1940 elején találkoztam újból — mondja. — Egyhamar azonban itt sem lettünk katonák A londoni kormány mindent elkövetett, hogy Angliába, illetve Franciaországba csalogasson bennünket. Én maradtam. Úgy gondoltam, hogy Szovjetunióból hamarabb harcba indulhatok hazánk felszabadulásáért. Nem tévedtem. Amikor diverzáns kiképzésre önkéntes jelentkezőket kerestek, az elsők között jelentkeztem. Ezután űjabb fordulat következett be. A német fasiszták hadüzenet nélkül megtámadták a Szovjetuniót. Kvapil tizedest és társait még ez év szeptemberében Orankinba helyezték át. Felszerelést, fegyvert kaptak. Megkezdődött a kiképzés. Nemsokára, 1942 februárjában Buzulukba vezényelték, ahol megalakult az első önálló csehszlovák zászlóalj. Oldrich Kvapilt a tiszthelyettesi iskolába osztották be. A várva várt parancs „irány a front" 1943. január 31-én hangzott el. Az ekkor már törzsőrmester Kvapil, szakaszparancsnok Szokolovonál esett át a tűzkeresztségen. Aztán Kijevnél verték a fasisztákat. Ütközet után pihenő, majd ismét ütközet következett. Már Przemysiben voltak, amikor hírül vették, hogy kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés. A hadosztály katonái örömmámorban úsztak. Mindenki a felkelők segítségére akart sietni. A duklai szorosban azonban kemény ellenállásba ütköztek. E harcok során Kvapil elvtárs is megsebesült. Amikor úgy-ahogy felgyógyult, egységéhez sietett. Természetesen érdemeiért nemcsak kitüntetést kapott, hanem több ízben elő is léptették. Harcolt Prešovnál, Kežmaroknál, Lipt. Mikuláson. Hogy mindenütt helytállt, azt bizonyítja a legjobban, hogy 1945 februárjában a 4. dandár parancsnokává nevezték ki. Május 9-ét, a győzelem napját erőben, egészségben megélte. A fegyverek elnémulása után fiatalos lendülettel kezdett hozzá a tanuláshoz. Elvégezte a felsőbb hadászati iskolát, s utána kisebb-nagyobb parancsnoki beosztással bízták meg. Később a katonai akadémiára vezényelték, hogy tiszteket és tiszthelyetteseket neveljen. A személyi kultusz idején kegyvesztett lett, de akárcsak a fronton, a béke időben sem adta fel a harcot. Négy évvel ezelőtt tábornoki rangot kapott. A több mint 50 éves, életvidám ősz katona mellén öt háborús kereszt, több hazai és külföldi érem és érdemrend tanúskodik harci tetteiről és bátorságáról. NÉMETH JÁNOS CSAK 1 • SZÓRA ELNÖK ELVTÄRS Bemutatkozáskor munkaköpenyes, edzett karú férfi szorít kezet. Hodosi Benő, az alistáli (Hroboüovo) szövetkezet egyik legrégibb tagja, a falusi pártszervezet és az ef6z ellenőrző bizottságának elnöke. — A keze mindig munkával van tele. A válla meg csoda, hogy bírja a funkciókat. Annyit vállal a munkából, hogy kettőnek is elég lenne. Bár csak sok ilyen emberünk lenne... — mondogatták, amikor felőle érdeklődtem. Tudom, hogy kevés az ideje, mégis lassan, megfontoltan, magabiztosan beszél. Szinte jólesik hallgatni a szépen fogalmazott mondatokat. Látni rajta, elárulja az arc kifejezése, hogy inkább a falu fejlődéséről, a szövetkezet gazdálkodásáról mondana egy balomnyi érdekességet, nyomdafestékre váró történetet. De életéről is köteteket lehetne írni, bár önmagáról szűkszavúan és szerényen beszél. Bizonyára sokan és szívesen olvasnák az idén éppen ötvenéves ember, helyesebben mondva, az ötvenéves kommunista visszaemlékezéseit. Többgyermekes szegény család első fiaként kezdte az életet. Talán számát 6em tudni azoknak, akik annak idején hasonlóan ismerték meg a világot. Neki mégis jóval keservesebb volt a sorsa. Édesapja röviddel megalakulása után belépett a kommunista pártba Az akkori nehéz időkben bizony kevés olyan uradalom akadt, ahol akár a legrövidebb időre is szerződtették volna a „vörös parasztokat". Az intézők is féltették a kenyerüket. Nemigen merték magukra vonni a földbirtokos haragját. Így azlán gyakran volt bizonytalan a család kenyere is. Tizenkét éves gyerekfejjel már alaposan ki kellett vennie a részét a kemény munkából. Aratáskor marokszedőként szorgoskodott a Petény , a Karáb-pusztán, é6 még ki győzné felsorolni, hogy hány gazdánál. Nem volt egyszerű dolog a helytállás, mégis kitartott. Egy egész gyereksereg leste akkoriban a munkaalkalmat. Akit egyszer hazaküldött a gazda, az bizony hosszú ideig várhatott, amíg ismét némi keresethez jutott. Négy év múlva már egy sorban húzta a kaszát a'nála tíz-húsz évvel idősebbekkel. A huszonkét éve alapított szövetkezetbe az elsők között lépett be. Azt a munkát végezte, amely; éppen a legsürgősebb volt. Tekintet nélkül arra, hogy mennyi fáradsággal járt. A közös kezdeti nehéz éveire nem szívesen emlékszik vissza. — Olyan esztendő is volt, amikor három hónapig semmi fizetést nem kaptunk. A mezőgazdaságban dolgozóknak ráadásul még az akkor érvényes élelmiszerjegyekre sem volt joguk. Talán össze sem tudnám számlálni, hány eete feküdtem le kimerülve, vacsora nélkül. A szövetkezetben három évig kocsisként végezte a munka nehezét. Amikor a vezetőség felfigyelt sokoldalúságára, csoportvezetői tisztséggel bízta meg. Ebben a beosztásban tizenhét évig bizonyította hozzáértését, rátermettségét. Brigádját a „Legjobb munkacsoport" címmel •tüntették ki. ű pedig jutalmul tizennégy napig ismerkedett a szovjet városokkal, emberekkel. Nemrégen választották meg a szövetkezet ellenőrző bizottsága elnökének. Ahogy eddig, most is becsületesen végzi munkáját. Ma is fáradhatatlan. Sokat foglalkozik a falu ifjúságának nevelésével is. — A SZISZ helyi szervezetével szoros a kapcsoltunk. Eljárunk a gyűléseikre. Szívesen fogadják a jó tanácsot. Ha nálunk őket érintő dolgok vannak napirenden, viszonozzák a látogatást. Kevé6 a szabad ideje. Ami néha akad, azt alaposan be kell osztania. Az új családi ház körül, a példásan rendben tartott udvaron mindig akad egy-kétőrás tennivaló, elfoglaltság. Olvasásra, tanulásra inkább csak este, lámpagyújtás után jut idő. Legtöbbször még éjfél felé is világos az ablakuk. Egyszerű, munkaszerető becsületes ember nyiújt kezet búcsúzáskor. Aztán siet folytatni a munkáját, amit soha nem halaszthat el másnapra, mert mindig új feladatok várnak rá. LALO KAROLY Bratislava egyik nagyüzeme, a Matador mind hazánkban, mind a határainkon túl is jó hírnévnek örvend. Legfontosabb részlege a hengermű, melyet az üzem szívének is nevezhetnénk, ugyanis a gyár „vérkeringését" biztosítja. Itt készítik el a gyártáshoz szükséges fontos alapanyagok keverékét Az üzemben felkerestem a harminchárom éves Anton Múčkát, a hengermű vezetőjét, aki fiatal kora ellenére nagy tapasztalatokkal rendelkezik, és a dolgozók szeretik, megbecsülik. A vegyipari iskola elvégzése után, 1956-ban mesterként kezdett dolgozni a vállalatnál. A vezetők méltányolták tudását, jó szervező képességét és megbízták a hengermű vezetésével. Már kilencedik éve dolgozik ebben a beosztásban. Jó munkaeredményei azt bizonyítják, hogy az üzem vezetősége nem csalódott benne. Számos kitüntetést kapott, és az általa vezetett részleget is többször kitüntették. Nyolc évvel ezelőtt elnyerték a szocialista munkabrigád címet. A részleg vezetője tizenhárom éve párttag. Napi munkája mellett elvégezte a marxizmus— leninizmus esti egyetemét. Jelenleg ls tovább képzi magát a főiskolán. Az általa irányított üzemrészleg 150 dolgozója három műszakban dolgozik. A hengerműben dolgozik az idősebb Jón Bobok, most töltötte be ötvenkilencedik életévét, és az üzem kiváló dolgozója. A kaucsukkeverőgépen dolgozik már huszonnégy éve. Számtalan kitüntetésben részesült. — Huszonhat éve vagyok párttag, és minden erőmmel a politikai és gazdasági feladatok maradéktalan teljesítésére törekszem. Mint a népi milícia aktív tagját több esetben kitüntették. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején František Hagara brigádjában harcolt. Az 1959-es évben a bányák munkaerőhiánnyal küzdöttek. Elsőként jelentkezett a bányába, ahol az egész kollektívával együtt jó eredményeket ért el. Köztársaságunk elnöke „A haza védelméért" című kitüntetésben részesítette. — A- munka számomra becsületet jelent — mondja Bobok elvtárs —, ugyanis a többtermeléssel lehet biztosítani a jobb, boldogabb életet egész társadalmunk számára. A negyvenhárom éves Ián Blra az üzem húszéves kiváló dolgozója. A keverékanyag előkészítésén dolgozik. A részleg egyik legjobb dolgozója. Megkapta a „Vegyipar kiváló dolgozója" című kitüntetést. Tizenkét éve aktív tevékenységet fejt ki a népi milíciában is. — Igyekszem becsülettel helytállni, — mondja Bíra elvtárs — és ha minden dolgozó maradéktalanul elvégzi a rábízott feladatokat, jelentős mértékben meggyorsul hazánk fejlődése. Az üzemrészleg kollektívája pártunk megalapításának 50. évfordulója tiszteletére vállalta, hogy az árutermelés tervét 1 millió koronával túlteljesíti. Az első negyedévben ebből már 400 ezer koronát teljesítettek. KOVÁCS JÓZSEF