Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-09 / 18. szám, Vasárnapi Új Szó

ÉLMUNKÁSOK KÖZÖTT harcoltunk ] EM HÉÍ OLDRICH KVAPIL TÁBORNOK (JOBB­RÓL) KITÜNTETÉST TÜZ EGY FIA­TAL TISZT MELLÉRE. Már gyermekkorában elhatároz­ta, hogy hivatásos katona, pilóta lesz. Nem töltötte be a 18. életévét, amikor a felvételi kérvényét megírta. Aztán nap mint nap várta a postást, aki he­tek múlva hivatalos levelet kézbesí­tett számára. Egy ideig forgatta kezé­ben, majd gyorsan felbontotta. A hlr kedvezőtlen volt. Nem vették fel a pilótaképző iskolába. Mit tehetett. Egy é-vig még várt, majd önként jelentke­zett katonai szolgálatra. A 44. gya­logezredből az alapkiképzés után al­tiszti iskolára küldték. Az iskola be­fejezése után 1938 májusában a fiatal Oldrich Kvapil tizedest századával együtt áthelyezték a nyugati határra. — Harcra készültünk. Parancsot azonban a határmenti vidék feladásá­ra kaptunk. Mindnyájunk szeme könnybe lábadt — mondja. Visszavonultak, megalázták őket, nem kaptak parancsot a haza védel­mére, a fasizmus terjeszkedésénük megállítására. Pedig fegyverben, ha­zaszeretetben nem volt hiány. Az egész Csehországot Hitler hadereje szállotta meg. Kvapil tizedest és tár­sait lefegyverezték, leszerelték. — Esténként a külföldi rádióállo­másokat hallgattam — mondja. így telt el néhány hónap, amikor az egyik adásban arról adtak hírt, hogy Len­gyelországban Svoboda alezredes pa­rancsnoksága alatt csehszlovák kato­nai egység van alakulóban. Nem sokáig gondolkodott. Egy pár nap múlva, pontosabban 1939. augusz­tus 14-én már túl volt az országhatá­ron. Krakkóba toloncolták. Nagy volt a meglepetése, amikor katonai tábor helyett gyűjtőtáborban találta magát. Augusztus végén a tábort Lesná u Branovičiben helyezték át, itt tudatták velük, hogy Lengyelországot megtá­madták a németek. E kellemetlen hír adott lehetőséget arra, hogy a lengyel hadsereg kötelékében csehszlovák lé­giót alakíthassanak. Sok-sok megpró­báltatás közepette jutottuk el a Szov­jetunióba. — A főcsapattal, illetve Svoboda alezredessel csak 1940 elején talál­koztam újból — mondja. — Egyha­mar azonban itt sem lettünk katonák A londoni kormány mindent elköve­tett, hogy Angliába, illetve Francia­országba csalogasson bennünket. Én maradtam. Úgy gondoltam, hogy Szov­jetunióból hamarabb harcba indulha­tok hazánk felszabadulásáért. Nem té­vedtem. Amikor diverzáns kiképzésre önkéntes jelentkezőket kerestek, az elsők között jelentkeztem. Ezután űjabb fordulat következett be. A német fasiszták hadüzenet nél­kül megtámadták a Szovjetuniót. Kvapil tizedest és társait még ez év szeptemberében Orankinba helyezték át. Felszerelést, fegyvert kaptak. Meg­kezdődött a kiképzés. Nemsokára, 1942 februárjában Buzulukba vezé­nyelték, ahol megalakult az első ön­álló csehszlovák zászlóalj. Oldrich Kvapilt a tiszthelyettesi iskolába osz­tották be. A várva várt parancs „irány a front" 1943. január 31-én hangzott el. Az ekkor már törzsőrmester Kvapil, szakaszparancsnok Szokolovonál esett át a tűzkeresztségen. Aztán Kijevnél verték a fasisztákat. Ütközet után pi­henő, majd ismét ütközet követke­zett. Már Przemysiben voltak, amikor hírül vették, hogy kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés. A hadosztály kato­nái örömmámorban úsztak. Mindenki a felkelők segítségére akart sietni. A duklai szorosban azonban kemény el­lenállásba ütköztek. E harcok során Kvapil elvtárs is megsebesült. Amikor úgy-ahogy felgyógyult, egységéhez sietett. Természetesen érdemeiért nem­csak kitüntetést kapott, hanem több ízben elő is léptették. Harcolt Prešov­nál, Kežmaroknál, Lipt. Mikuláson. Hogy mindenütt helytállt, azt bizo­nyítja a legjobban, hogy 1945 február­jában a 4. dandár parancsnokává ne­vezték ki. Május 9-ét, a győzelem nap­ját erőben, egészségben megélte. A fegyverek elnémulása után fiata­los lendülettel kezdett hozzá a tanu­láshoz. Elvégezte a felsőbb hadászati iskolát, s utána kisebb-nagyobb pa­rancsnoki beosztással bízták meg. Ké­sőbb a katonai akadémiára vezényel­ték, hogy tiszteket és tiszthelyette­seket neveljen. A személyi kultusz idején kegyvesztett lett, de akárcsak a fronton, a béke időben sem adta fel a harcot. Négy évvel ezelőtt tábor­noki rangot kapott. A több mint 50 éves, életvidám ősz katona mellén öt háborús kereszt, több hazai és külföldi érem és ér­demrend tanúskodik harci tetteiről és bátorságáról. NÉMETH JÁNOS CSAK 1 • SZÓRA ELNÖK ELVTÄRS Bemutatkozáskor munkaköpenyes, edzett karú férfi szo­rít kezet. Hodosi Benő, az alistáli (Hroboüovo) szövetkezet egyik legrégibb tagja, a falusi pártszervezet és az ef6z el­lenőrző bizottságának elnöke. — A keze mindig munkával van tele. A válla meg cso­da, hogy bírja a funkciókat. Annyit vállal a munkából, hogy kettőnek is elég lenne. Bár csak sok ilyen emberünk lenne... — mondogatták, amikor felőle érdeklődtem. Tudom, hogy kevés az ideje, mégis lassan, megfontoltan, magabiztosan beszél. Szinte jólesik hallgatni a szépen fogalmazott mondatokat. Látni rajta, elárulja az arc kife­jezése, hogy inkább a falu fejlődéséről, a szövetkezet gaz­dálkodásáról mondana egy balomnyi érdekességet, nyom­dafestékre váró történetet. De életéről is köteteket lehetne írni, bár önmagáról szűk­szavúan és szerényen beszél. Bizonyára sokan és szívesen olvasnák az idén éppen ötvenéves ember, helyesebben mond­va, az ötvenéves kommunista visszaemlékezéseit. Többgyermekes szegény család első fiaként kezdte az életet. Talán számát 6em tudni azoknak, akik annak idején hasonlóan ismerték meg a világot. Neki mégis jóval keser­vesebb volt a sorsa. Édesapja röviddel megalakulása után belépett a kommunista pártba Az akkori nehéz időkben bizony kevés olyan uradalom akadt, ahol akár a legrövi­debb időre is szerződtették volna a „vörös parasztokat". Az intézők is féltették a kenyerüket. Nemigen merték magukra vonni a földbirtokos haragját. Így azlán gyakran volt bizonytalan a család kenyere is. Tizenkét éves gyerekfejjel már alaposan ki kellett ven­nie a részét a kemény munkából. Aratáskor marokszedő­ként szorgoskodott a Petény , a Karáb-pusztán, é6 még ki győzné felsorolni, hogy hány gazdánál. Nem volt egyszerű dolog a helytállás, mégis kitartott. Egy egész gyereksereg leste akkoriban a munkaalkalmat. Akit egyszer hazakül­dött a gazda, az bizony hosszú ideig várhatott, amíg ismét némi keresethez jutott. Négy év múlva már egy sorban húzta a kaszát a'nála tíz-húsz évvel idősebbekkel. A huszonkét éve alapított szövetkezetbe az elsők között lépett be. Azt a munkát végezte, amely; éppen a legsürgő­sebb volt. Tekintet nélkül arra, hogy mennyi fáradsággal járt. A közös kezdeti nehéz éveire nem szívesen emlékszik vissza. — Olyan esztendő is volt, amikor három hónapig sem­mi fizetést nem kaptunk. A mezőgazdaságban dolgozók­nak ráadásul még az akkor érvényes élelmiszerjegyekre sem volt joguk. Talán össze sem tudnám számlálni, hány eete feküdtem le kimerülve, vacsora nélkül. A szövetkezetben három évig kocsisként végezte a munka nehezét. Amikor a vezetőség felfigyelt sokoldalú­ságára, csoportvezetői tisztséggel bízta meg. Ebben a be­osztásban tizenhét évig bizonyította hozzáértését, ráter­mettségét. Brigádját a „Legjobb munkacsoport" címmel •tüntették ki. ű pedig jutalmul tizennégy napig ismerkedett a szovjet városokkal, emberekkel. Nemrégen választották meg a szövetkezet ellenőrző bi­zottsága elnökének. Ahogy eddig, most is becsületesen végzi munkáját. Ma is fáradhatatlan. Sokat foglalkozik a falu ifjúságának nevelésével is. — A SZISZ helyi szervezetével szoros a kapcsoltunk. El­járunk a gyűléseikre. Szívesen fogadják a jó tanácsot. Ha nálunk őket érintő dolgok vannak napirenden, viszonozzák a látogatást. Kevé6 a szabad ideje. Ami néha akad, azt alaposan be kell osztania. Az új családi ház körül, a példásan rendben tartott udvaron mindig akad egy-kétőrás tennivaló, elfog­laltság. Olvasásra, tanulásra inkább csak este, lámpagyúj­tás után jut idő. Legtöbbször még éjfél felé is világos az ablakuk. Egyszerű, munkaszerető becsületes ember nyiújt kezet búcsúzáskor. Aztán siet folytatni a munkáját, amit soha nem halaszthat el másnapra, mert mindig új feladatok vár­nak rá. LALO KAROLY Bratislava egyik nagyüzeme, a Ma­tador mind hazánkban, mind a ha­tárainkon túl is jó hírnévnek örvend. Legfontosabb részlege a hengermű, melyet az üzem szívének is nevezhet­nénk, ugyanis a gyár „vérkeringését" biztosítja. Itt készítik el a gyártáshoz szükséges fontos alapanyagok keve­rékét Az üzemben felkerestem a harminc­három éves Anton Múčkát, a henger­mű vezetőjét, aki fiatal kora ellenére nagy tapasztalatokkal rendelkezik, és a dolgozók szeretik, megbecsülik. A vegyipari iskola elvégzése után, 1956-ban mesterként kezdett dolgozni a vállalatnál. A vezetők méltányolták tudását, jó szervező képességét és megbízták a hengermű vezetésével. Már kilencedik éve dolgozik ebben a beosztásban. Jó munkaeredményei azt bizonyítják, hogy az üzem vezetősége nem csalódott benne. Számos kitünte­tést kapott, és az általa vezetett rész­leget is többször kitüntették. Nyolc évvel ezelőtt elnyerték a szocialista munkabrigád címet. A részleg vezető­je tizenhárom éve párttag. Napi mun­kája mellett elvégezte a marxizmus— leninizmus esti egyetemét. Jelenleg ls tovább képzi magát a főiskolán. Az általa irányított üzemrészleg 150 dol­gozója három műszakban dolgozik. A hengerműben dolgozik az idősebb Jón Bobok, most töltötte be ötven­kilencedik életévét, és az üzem kiváló dolgozója. A kaucsukkeverőgépen dol­gozik már huszonnégy éve. Számtalan kitüntetésben részesült. — Huszonhat éve vagyok párttag, és minden erőmmel a politikai és gazdasági feladatok maradéktalan tel­jesítésére törekszem. Mint a népi milícia aktív tagját több esetben kitüntették. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején František Ha­gara brigádjában harcolt. Az 1959-es évben a bányák munkaerőhiánnyal küzdöttek. Elsőként jelentkezett a bá­nyába, ahol az egész kollektívával együtt jó eredményeket ért el. Köz­társaságunk elnöke „A haza védel­méért" című kitüntetésben részesítet­te. — A- munka számomra becsületet jelent — mondja Bobok elvtárs —, ugyanis a többtermeléssel lehet bizto­sítani a jobb, boldogabb életet egész társadalmunk számára. A negyvenhárom éves Ián Blra az üzem húszéves kiváló dolgozója. A ke­verékanyag előkészítésén dolgozik. A részleg egyik legjobb dolgozója. Megkapta a „Vegyipar kiváló dolgo­zója" című kitüntetést. Tizenkét éve aktív tevékenységet fejt ki a népi mi­líciában is. — Igyekszem becsülettel helytállni, — mondja Bíra elvtárs — és ha min­den dolgozó maradéktalanul elvégzi a rábízott feladatokat, jelentős mér­tékben meggyorsul hazánk fejlődése. Az üzemrészleg kollektívája pártunk megalapításának 50. évfordulója tisz­teletére vállalta, hogy az árutermelés tervét 1 millió koronával túlteljesíti. Az első negyedévben ebből már 400 ezer koronát teljesítettek. KOVÁCS JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents