Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-07 / 107. szám, péntek

vásárléskészség Ezzel a két szóval jellemezhetjük talán legtömörebben a II. brnói tavaszi nemzetközi árumintavásárt, amelynek kapui április 25-én zárultak be. A közszükségleti cikkek seregszemlé- • je teljes sikerrel végződött. Minden érvnél meggyőzőbben beszélnek a vásáron megkötött 1,6 milliárd korona összértékű szerződések, amiből a kivitel 1,2 milliárd koronát, a behozatal pedig 400 milliót tesz ki. Főszereplő: a közszükségleti áru Nem szükséges hangsúlyozni', liogy a naponta használt közszükségleti árucikkek könnyítik meg és teszik kellemesebbé, leginkább életünket. Az ilyen árut gyártó iparágaknak ezért világszerte nagy figyelmet szentelnek. Ezt bizonyítják az SZKP XXIV. kongresszusának határozatai, s úgyszintén a csehszlo? vák népgazdaság fejlesztésének a legközelebbi ötéves tervidőszakra vonatkozó irányelvei is, amelyek egyebek között megkövetelik a termékek műszaki színvonalának és minőségének sokoldalú fokozását. A brnói vásár meggyőzte a látogatót, hogy gyártmányaink műszaki színvonala, választéka ős kivitelezése az utóbbi időben lényegesen javult. Sok száz olyan hazai újdonsággal is találkoztunk itt, atnelyek a külföldi üzleti partnerek érdeklődését, sőt irigységét is kiváltották. A textilipari kiállítás például nemcsak színpompás látványosság volt, hanem kézzelfoghatóan is szemléltetette, hogy a vegyipar céltudatos fejlesztése konkrét formában a nagyközönség számára is hasznos, már csak azért is, mert a műszálak, pontosabban a poliészter térhódítása a textilféleségek sokaságának és széles körű választékának gyártását teszi lehetővé. Nem kevésbé megragadó volt a bútorkiállítás, amely számos nemi hagyományos megoldással, új anyagok alkalmazásával, a célszerűség szem előtt tartásával és a kivitelezéssel szemben támasztott valamennyi igény kielégítésével nyűgözte le a látogatót. A csehszlovák bútoripar ma azok közé az iparágak közé tartozik, amelyek szilárd helyet foglalnak el a világpiacon és térhódításuk folytatódik. Nem véletlen ezért, hogy csupán a Szovjetunió 400 millió korona értékű bútort vesz át a Ligna és a Drevoúnia csehszlovák külkereskedelmi vállalatoktól. Ugyanilyen sikeresek villamos fogyasztóink és háztartási cikkeink is. Azt tükrözik, hogy iparunk rugalmasan és gyors i'rtemben alkalmazkodik a világon tapasztalható fejlődési irányzatokhoz és kínálata sok tekintetben felveszi a versenyt a híres külföldi cégek gyártmányaival. Elég megemlíteni például az OMNIA tröszt automatikus mosógépeit, villamos 'edénymosogatóját, olajtüzelésű kályháit és szánios egyéb háztartási gépét. A világ találkozóhelye A, tavasai brnói vásárra csak. nem ezer kiállító hozta el termékeinek színe-javát és viiág 32 országából. A külföldi résztvevők száma a múlt évihez viszonyítva megkétszereződött, ők foglalták el a kiállítási terii,lé'teknék több mint egyharmadul. Összehasonlításul; a külföldi részvétel megközelítően ugyanolyan volt, mint az idei tavhszi lipcsei vasáron, az utóbbi pedig már több évszázados hagyományokkal- rendelkezik. Túlzás nélkül állíthatjuk tehát: a világ találkozóhelye, az árukínálat, az üzletkötések és a kölcsönös tárgyalások nemzetközi fóruma lett a brnói vásárváros. Számos ország (Magyarország, Lengyelország, Bulgária, Olászország, Nagy-Britannia) lényegesen több áruval mutatkozott be, mint tavaly. Örvendetes tény az is, hogy a tőkésországok részéről is fokozódott az érdeklődés és nem hiányoztak egyes fejlődő országok l Egyesült Arab Köztársaság, Irak, Pakisztán, Brazília) kollektív kiállításai sem. A kiállítók között sok olyan cég is szerepelt, amelyek részvételét minden vásárigazgatóság megtiszteltetésnek tartja, pl. az angol AAAA textilipari társaság, az Enka Glanstoff és a Dege cég, amelyek 43 NSZKbeli céget képviselnek, a * holland Conet textilipari kombinát, az olasz Maglificio Belmondi és Ghenimex stb. A vásáron megkötött szerző-' dések alapján 900 millió korona értékű árut a szocialista országokba fogunk szállítani, a tőkésállamokba pedig 300 millió koronáért exportálunk. A vásáron elért forgalomnak megközelítően egyharmada Csehszlovákia és a Szovjetunió között bonyolítódik le; ez is tükrözi a Szovjetunió szerepét a csehszlovák külkereskedelemben. A tőkésországok közül az NSZK-val 110 milliós, Olaszországgal 74 milliós, Ausztriával és Hollandiával egyenként 44 millió koronás árucserét írtunk alá. Kooperáció, szakosítás Az utóbbi időben mindinkább előtérbe kerül a nemzetközi szocialista gazdasági integráció kibontakozására irányuló törekvés. Ebből a szemszögből is jelentősnek minősíthetjük a tavaszi brnói árumintavásárt, hiszen abban az időszakban valósult meg, amikor a KGST-tagállnmaiňak nagyrésze új ötéves tervek küszöbén áll. A hosszú lejáratú gazdasági egyezmények keretében a • legközelebbi években több tekintetben minőségi struktúraváltozásokra kerül sor a kölcsönös árucserében, ós ez különösen a köszükségleti cikkekre vonatkozik, amelyek minden országban lényegesen hozzájárulhatnak az életszínvonal emeléséhez. •• A vásáron a csehszlovák és a .külföldi kereskedelmi szervezetek egész sor komoly tárgyalást folytattak, amelyeken nem csupán az idei évre vonatkozó kereskedelmi. szerződéseket tisztázták. haiiem a következő: években lebonyolítandó árucserét is megbeszélték. Közben konkrét alakot kezdtek nyerni a szocialista gazdasági integráció lehetőségei és előrehaladást értek el a termelési programok megosztása, a szakosítás és á kooperáció terérí is. BRNO 71 Május 21—30-a között ismét megnyílnak a brnói vásárváros kapui, hogy további százeres tömegek látogathassák meg a vásárlási lehetőséggel egybekötött nagy közszükségleti seregszemlét, amely a BRNO '71 nevet fogja viselni. Ezen a rendezvényen a hazai kisipari termelőszövetkezetek, a helyi gazdálkodás vállalatai, valamint más termelő és kereskedelmi szervezetek mutatják be áruikat. Sok árut közvetlenül a bemutatón megvásárolhatnak majd a látogatók, másokat megrendelhetnek. DÖSA JÓZSEF KÍSťRTETEK I 2. APRÓ HIBÁK „Kicsire nem nézünk" — tartja a szólásmondás, s mi — valljuk csak be —, gyakran igen szívesen igazodunk ehhez. Mert, ügye az apróságokkal pepecselni kell, s ez sok munka. Mennyivel könnyebb a világot megváltahil Vagy váltsuk apróra: mennyivel szebb az összeredmények megkapó számaiban gyönyörködni, mint az apró hibák tömkelegén keseregni. Milyen kellemes azzal büszkélkedni, hogy 10 000 szélkabátot gyártottunkI S milyen kellemetlen azon szorgoskodni, hogy,minden második szélkabátnak ne romoljék el első használat után a Villámzáriul Nem is hinnék, mily mélyen a. tudatba vésődött az apró hibák fölötti elsiklás gyakcjrlaiának helyeslése. Nézzük, hol kísért még ma is a nagyzási hóbortnak ez a vsökevénye. • NINCSENEK APRÓ HIBÄK — csak felelőtlen vezetők vannak. Példa erre az alábbi eset: ' Szerkesztőségünkbe panasz érkezett, amely olyan sok hibát tárt fel egy szövetkezetben, hogy érdemesnek találtuk utánajárni. A helyszínen meggyőződtünk róla, hogy a szövetkezet — ma már leváltott— vezetősége valóban elsiklott rengeteg hiba, visszásság fölött, ami végeredményben a gazdálkodás leromlásához vezetett. Felfigyeltünk arra, hogyan volt lehetséges, hogy ezt a rengeteg hibát évekig senki sem tárta fel? Megkérdeztük a járási mezőgazdasági társulás ellenőrzési osztályán, a népi ellenőrzés bizottságán, sőt, a rendőrségen is, érkezett-e bejelentés a hibák miatt. Nem érkezett, senki sem figyelmeztetett a viszszásságokra. Ezért kutatni kezdtük, miért nem szólt senki. Kitűnt: a mély hallgatás oka az volt, hogy a hibák túl apróknak látszottak. Mi ugyanis összegezve, sorjában leírva kaptuk kézhez a bajokat és így azonnal szembetűiiőek voltak. De a szövetkezetesek életében ez hosszú időszak alatt történt. Külön külön találkoztak a hibákkal és így elszórtan nem tűntek oly veszélyeseknek. Külön-külön egyik sem érdemelt feljelentést, vádaskodást, vizsgálatot. Az egyik csoportvezető leicaszáltatja a rétet, saját portájára behordatja a szénát, s a szövetkezet számlájára írja, be a munkaegységet. Aki kaszálta, nem szól, a könyvelésben minden stimmel, mert XY nyolc órát dolgozott és nyolc, órára járó munkaegység be van írva, aki hallomásból ismeri a visszaélést mit sem tud bizonyítani. Az ólban a villanykapcsoló faládikója tele szecskával, porral, amely nedvesedik, s egyszeresük rövidzárlatot, szikrát, tüzet okozhat. Az asszonyok szólnak emiatt, de nem történik semmi. A drótok tűzveszélyes hanyagsággal szigetelés nélkül állnak, de mivel tűz ez ideig hálistennek nem ütött ki — marad minden a régiben. Mit vizsgálja nak, ha nincs tűzkár? Megdöglik u tehén. Ki tudja bizonyítani, hogy borjazás közben a gondozó hanyagsága miatt pusztult-e el, vagy természetes módon múlt ki? Ha a felelős ember ügyes, úgy intézi, hogy senki emberfia ne jöjjön rá a hanyugságára. Ki „exhumál" tehenet, hogy utólag megállapítsa pusztulása okát? Az apró hanyagság miatt egyszer mégiscsak kiüt a tűz, A visszaélések miatt — ha felgyülemlenek — gazdasági kár keletkezik. És akkor már keresni kell a bűnöst. Meg is találják. Leváltják a vezetőséget. De engedtessék még nekem egy kérdés: Elég ez ahhoz, hogy az apró hibák semmibe vételének kísértete ne térjen vissza? Figyelem, a kisértetek rossz szokása, hogy visszajárnak. VILCSEK GÉZA A SZISZ IV. plenáris ülése előtt Javában folynak az előkészületek a SZISZ IV. országos plénumára, melyet június 7-én és 8-án tartanak meg Prágában. A plenáris ülés célja a munkásfiatalok és ipari tanulók aktivitásának fokozása a SZISZ-ben, valamint politikai és gazdasági tevékenységük elmélyítése — jelentette ki Ivan Haluška, a SZISZ KB titkára a Prágában tartott sajtóértekezleten. A plénumon a meghívott vendégekkel együtt mintegy 450 fiatal vesz részt. Tanácskozásaik a párt XIV. kongresszusának határozataiból fognak kiindulni és a SZISZ 1972 közepe- táján megtartandó I. kongresszusának előkészületeire irányulnak majd. Az ifjúsági szervezet eddigi eredményei — a „Fiatalok reflektora" és a „Zenit" mozgalom jóvoltából, melybe több ezreu kapcsolódtak be — kielégítőek. A vezető és a tudományos dolgozók május 11-én Prágában megtartandó országos aktívja aa elméleti és a gyakorlati kérdések közös nevezőre hozatalával kapcsolatban a jobb minőségi munkára, a közszolgáltatások és az elárusítás színvonalasabbá tételére, valamint arra törekszik, hogy a fiatalok egyetlen jó ötlete se maradjon megvalósítatlan. — km — 'ÍA K®CSMflR®S 26. A Hármas a legnagyobb részletességgel ismertette a tervet. Elöljáróban elmondta, hogy noha jól jönne most egy akció a püspök úr és kísérete ellen, de félő, hogy a vallásos lakosságot ellenük hangolnák ezzel. ' . — Jobb, ha tartanak tőle — mondta Tram. — Az legalább leköti a figyelmüket, erejüket. Addig mi szépen végzünk az előkészítéssel. —• A legfontosabb, s ezt semmiképpen nem szabad elfelejteni —- figyelmeztette társait a Hármas —, hogy ezzel az akcióval vagy megteremtjük egy bázis feltételeit, vagy igen sokat veszítünk. Nincs elhamarkodás, nincs egyéni akció. Türelem kell, s akkor a végén lesz területünk is, fegyverünk is, járművünk is, amennyi kell. Li és Boa azonnal közölték az amerikai katonai szakértővel, hogy megfigyelőik néhány napja pislogó tüzeket észlelnek a hegyekből. — Vándorló házalók, legrosszabb esetben bujkáló partizánok — legyintett az amerikai kapitány, de Boa szerette volna, ha ezeket a tüzeket a kapitány is megtekinti, s csak azután von le következtetéseket. — Arról van szó kapitány úr — mondta Boa, — hogy a tüzek napok óta egy helyben észlelhetők. Sokéves gerillaellenes harc tapasztalatait mondatják ki velem azt, hogy véleményem szerint ott partizánbázis van kiépülőben. — Rémkép — intett a kapitány —, de hogy az urak is megnyugodjanak, holnap kiszólok a bázisra, hogy küldjenek egy-két helikoptert arrafelé, s nézzenek szét a fiúk. Most úgyis szívesen röpködnek, mert rövidesen szabadságra mennek. — Azt hiszem a helikopteres felderítés igen sokat jelenthet — mondta Boa, s ebben meg is egyeztek. Most hát ismét a püspök fogadásának előkészítésére, a szükséges biztonsági intézkedések tervének pontosítására fordíthatták figyelmüket. Valamivel este tíz után Boát. félrehívta az egyik beosztottja, s közölte vele, hogy a magasfigyelőböl nyolc tűzfészek lángját számlálta meg. Boa megköszönte a jelentést, s az amerikai kapitányhoz fordult: — Éppen most jelentették, hogy ma már nyolc ponton észlelhető tűz. Ha érdekelné, az épület tetejéről jól látható minden. Az „ami" nem lelkesedett túlságosan ezért a kirándulásért. Magában elkönyvelte, hogy ezeket egytől egyik le kellene már váltani olyan címen, hogy tönkrementek az idegeik, de azért csak kapaszkodott Boa után a tetőre. Li araszolgatott a nyomában. Odafent Boa átvette a távcsövet az őrtől,. s miután beálitotla a készüléket, a kapitánynak nyújtotta. — Fáznak — mondta a kapitány eléggé szenvtelen hangon. — Fáznak, tehát melegednek. — Csak ennyit mond — kérdezte és Li szeme tágra meredt. A kapitány épp olyas szenvtelen hangon, mint az élőbb, még hozzátette: — Azt hiszem, be kell fűteni nekik. — Azt hiszem, ideje lenne — mondta Boa, aztán váratlan hevességgel karon ragadta a kapitányt: — Mit gondol, hányan lehetnek? — Nem tudom. Holnap megszámoltatom őket a fiúkkal. Boa és Li nem tudták eldönteni, hogy ez az ember hidegvérű, színész, vagy egyszerűen csak hülye, aki nem képes felfogni, hogy mit jelent az, ha a hegyekben a partizánok már tábortüzeket is merészelnek gyújtani. —- Meg fogom számoltatni őket, uraini — ismételte meg a kapitány —, s most, ha szabad figyelmeztetnem önöket, van néhány fontosabb elintéznivalónk is. Vang úgy érezte, hogy menten kibújik a bőréből, amikor másnap jelentették neki, hogy három helikopter órákon át körözött az éjszakai tüzek felett. — Holnap hajnalban meg kell kezdeni a kivonulást. Ne feledjétek — mondta Varig —, hogy a legkisebb feltűnés is az akció sikerét veszélyezteti. Másnap hajnalban a város különböző pontjaiból libasorban vonultak ki a rizsszalmából szőtt csücskös kalapos emberek. Néhány kerékpárt toltak maguk mellett. A csoportokat kísérő egyenruhás emberek olykor-olykor hangosan szitkozódva biztatták őket gyorsabb mozgásra. — Megmotozta őket? — állította meg az egyik csoportot egy rendőrtiszt, s a kísérőkhöz szólva a menetelőkre bökött. — Meg uram. De a mocskos gályájukon kívül nem visznek semmit. — Kissé közelebb hajolt a tiszthez, hogy a többiek ne hallják. -. Csak pofázott néhány, hogy ki ad nekik enni, meg ki keres a családjuknak, ha ők városi munkára mennek? Megmagyaráztam nekik — lóbálta meg korbácsát az egyenruhás —, hogy nem kell mindig zabálni. Az ilyen szabályos kivonulás ötletét Bódéktól kölcsönözték. Azt sütötték kl ugyanis, hogy legjobb lenne, ha a püspök úr és kíséretének érkezésére a legmocskosabb embereket eltávolítanák a városból valamiféle közületi munkára. Ne rontsák a menetet köszöntő tömeg összképét a külvárosi csavargók. Alkonyat előtt elérték a hegyeket. A Hármas már a helyszínen volt, s maga irányította az akciót: — Ez az a tisztás, ahol emberi számítás szerint a helikopterek leszállhatnnk. Ha minden jól megy, legalább egy tucat „Égi banán" érkezik, fedélzetén 40—50 emberrel. Lesznek hát vagy félszázán. A tüzeket úgy helyeztük el, hogy a feltételezett tábor bekerítése könnyűnek látszódjon, de csak ezt a tisztást használhassák a helikopterek. A szárazföldön érkező egységek két úton jöhetnek. A terep alig nyolcszáz méteres gyűrű öszsevonását teszi lehetővé. A magaslatra elhelyezett „tábor" biztosítja, hogy támadásukat egyetlen felfelé irányuló vonalon indítsák meg. Mi beássuk magunkat egy körülbelü négyszáz -rneterrel nagyobb átmérőjű körön, így bevárhatjuk, hogy az általuk képzelt átfogó gyűrű kialakuljon, ilyenképpen be sétáljanak a mi gyűrűnkbe. . (Folytatjuk)