Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-07 / 107. szám, péntek

KOSZIGIN FOGADTA A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTERT Moszkva — Aleksze

j Koszigin szovjet államfő csütörtökön a Kremlben fogadta Maurice Schumann francia külügyminisztert, aiki a szovjet kormány meghívására a Szovjetunióba érkezett. A beszélgetésen részt vett Andref Gromiko szovjet külügyminiszter, Valerian Zorin, a Szovjetunió párizsi nagykövete és Seydoux, Franciaország moszkvai nagykövete. A megbeszélések során érintették a kölcsönös érdeklődésre számottartó kérdéseket. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter villásreggelit adott Maurice Schumann francia külügyminiszter tiszteletére. A villásreggelin Schumann kijelentette, hogy „o Franciaország és a Szovjetunió közötti együttműködés a francia politika sarkköve, a két ország kapcsolatainak alapvető eleme". „Mi franciák — folytatta Schumann — nagy érdeklődéssel fogadtuk Leonyid Brezsnyevnek az SZKP XXIV. kongresszusán elhangzott szavait, az országaink közötti kapcsolatokról. Különösen elismerésre méltónak találjuk, hogy Brezsnyev kiemelte az országaink közötti barátságot. Leonyid Brezsnyev nemcsak a múltra emlékeztetett, s a jelenről beszélt, hanem szólott a jövőről is, amikor síkraszállt a szovjet—francia kapcsolatok további fejlesztéséért, s aláhúzta, hogy ezek a kapcsolatok a nemzetközi biztonság fontos tényezőjét alkotják." A francia külügyminiszter beszélt a Franciaország és a Szovjetunió közötti gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális kapcsolatok jelentőségéről, s megelégedéssel nyilatkozott fej. lődésükről. „Csodálom az önök vívmányait, amelyeket az űrkutatás terén értek el, s megelégedéssel nyugtázom, hogy a szovjet Lunohodon azt a lézertükröt használják fel, amelyet francia tudósok készítettek. A szakembereink és tudósaink közötti együttműködés példája biztatóan hathat másokra is" — mondotta Schumann. Schumann francia külügyminiszter találkozott Gunnar Jarring nagykövettel, az ENSZ főtitkárának közel-keleti közvetítő megbízottjával is. A találkozó, amelyen feltételezhetően a legújabb közel-keleti diplomáciai fejlemények kerültek szóba, a francia nagykövetség épületében zajlott te. U Thant öthatalmi csúcs összehívását javasolja Chicago — U Thant ENSZ-főtitkár állást foglalt amellett, hogy üljön össze egy öthatalmi csúcskonferencia — Kínát is beleértve —, amely „új lapot nyithatna az emberiség történetében". Egy külföldi kapcsolatokkal foglalkozó amerikai szervezet előtt mondott beszédében a világszervezet főtitkára kifejezte azt a véleményét, hogy egy ilyen konferenciának nagy hatása lenne az indokínai háború befejezésére és a nukleáris leszerelés előbbrevitelére. Felhívással fordult a Kínai Népköztársasághoz, az Egyesült Államokhoz, a Szovjetunióhoz, N agy-Britanniához és Franciaországhoz, hogy használják ki a nemzetközi kapcsolatokban jelenleg mutatkozó enyhillést és legmagasabb — államfői, kormányfői vagy külügyminiszteri — szinten találkozzanak Genfben. Hangoztatta, hogy a dolgok természeténél fogva ilyen találkozókon a tárgyalások túlmennek a szigorú meghatározott napirenden, s ebben az esetben nagy hatással lennének az olyan fájdalmasan megoldatKommentérunk ,A mai beszélgetés nagyon nehéz volt" — ezekkel a szavakkal fordult Egon Bahr bonni államtitkár Kohl NDK államtitkárral folytatott legutóbbi, immár tizenegyedik eszmecseréje után az újságírókhoz. Mint ismeretes az NDK— NSZK párbeszéd államtitkári szinten folyik a két német állam kormányfőinek kasseli találkozója óta beállt „gondolkodási szünetben". Brandt kancellár a kasseli találkozón ugyanis igen látványos, 20 pontból álló javaslatot terjesztett elő, amely azonban megkerülte a leglényegesebb kérdést: az NDK teljes értékű nemzetközi jogi elismerését, s ezzel a tervezet elfogadhatatlanná vált a másik fél számára. Az NDK kezdeményezését dicséri, hogy a párbeszéd azóta — bár más szinten de tovább folyik. A megoldandó problémák köre olyan széles, hogy azokat egyetlen kormányfői találkozón aligha lehetne megoldani. Ezért figyelembe véve a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet tárgyalások tapasztalatait, a két kormány középszinten folytatja az érintkezést. Erfurtban és Kasselben, a két csúcstalálkozón ugyanis már megtörtént az elvek kifejtése, az államtitkári eszmecserék feladata tehát lépésről lépésre előkészíteni a megegyea

zést. A megbeszélések eredményességét azonban mindeddig gátolja, hogy a bonni kormány nem hajlandó lemondani a „belné7. met" kapcsolatok fenntartásának követeléséről, s vonakodik 3

attól, hogy végre minden nemzetközi jogi érvényű következlan kérdésekre, mint az indokínai konfliktus. Sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy a párizsi tárgyalásokon nem haladnak előre, s az indokínai háborút a történelem legembertelenebb háborújának nevezte. Elítélte azoknak a borzalmas eljárásoknak az alkalmazását, amelyek következtében ártatlan és védtelen emberek milliói válnak rokkantakká és hontalanokká. Reméli — mondotta —, hogv ha Kína, valamint más országok, amelyek eddig nem tehették, most bekerülnek az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, Indokína országai is élhetnek majd azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az ENSZ teremtett a válságok megoldásának vagy megelőzésének elősegítésére. Kétségtelen, hogy U Thant javaslata figyelemre méltó új elemeket tartalmaz. Ennek tudható be, hogy a világsajtó és általában a világ közvéleménye rendkívüli érdeklődést tanúsít az ENSZ főtitkárának nyilatkozata Iránt. ményével együtt tudomásul vegye az NDK önálló államiságát. Az NDK kormánya ismételten hangsúlyozza, hogy a két államtitkár, Kohl és Bahr között jelenleg nem folyik és a jövőben sem folyhat „belnémet" beszélgetés. Mindkét államtitkár szuNDK—NSZK párbeszéd vérén állam megbízottja, és öszszejövetelük semmiben sem különbözik más, hasonló jellegű nemzetközi megbeszélésektől. Az európai feszültség csökkentése szempontjából rendkívül fontos a múlt év második felében aláírt szovjet—nyugatnémet és lengyel—nyugatnémet szerződés, felentőségük abban van, hogy az NSZK kormánya végre elismerte a második világháború után kialakult határokat, és ami az európai béke szempontjából nagyon fontos, elismerte minden európai állam, köztük az NDK szuverenitását is. A bonni kormány azonban még mindig nem iktatta törvénybe moszkvai és varsói megállapodásait, valamint az atomsorompószerződést, s továbbra is útját állja az NDK felvételének különböző nemzetközi szervezetekbe. Az NDK kormánya alaptalannak és tarthatatlannak minősíti azt az állítást, a négyhatalmi felelősség gátolja Bonnt abban, hogy diplomáciailag is elismerje az NDK-t. Az NDK nem egyszer kinyilvánította készségét, hogy néhány sorban A CSSZBSZ küldöttsége, amely Jan Némecnek, a szövetség alelnökének a vezetésével tartózkodik a Szovjetunióban, megkoszorúzta Lenin mauzóleumát. ULÁNBÁTORBAN ünnepi ülést tartottak a CSKP megalakulásának ötvenedik, valamint Csehszlovákia felszabadulásának 26. évfordulója alkalmából. A CSKP megalakulásának fél évszázados évfordulója alkalmából Csehszlovákia bukaresti nagykövetsége sajtóértekezletet tartott. Miroslav Sulek nagykövet tájékoztatta a romániai és a külföldi sajtó képviselőit pártunk történetének jelentős állomásairól. KONYEV marsall a katovicei vajdaságba látogatott, ahol részt vesz a sziléziai felkelés 50. évfordulójának ünnepségein. AZ NDK külügyminisztériuma tiltakozott Heinemann nyugatnémet elnök provokatívnak minősíthető nyugat-berlini látogatása miatt. PALERMÚBAN szerdán fényes nappal megölték Pietro Scaglione városi főügyészt, aki több ízben erélyesen lépett fel a szélsőséges szervezetek és bűnszövetkezetek ellen. DAWN PATROL fedőnévvel nagyszabású NATO-hadgyakoriat folyik a Földközi-tenger térségében, 60 hajó és 300 harci repülőgép részvételével. A SKÓCIAI helytartósági választásokon a Munkáspárt súlyos vereséget mért a konzervatívokra és a skót nacionalista pártra. Skócia legnagyobb városai munkáspárti irányítás alá kerültek. Nagy-Britannia Kom munista Pártja több mint 13 ezer szavazatot szerzett. BERLINBEN tartja ülését az NDK és a Lengyel Népköztársaság tudományos-műszaki együttműködési bizottsága. A tárgyalások középpontjában a vegyipari és könnyűipari együttműködés elmélyítése szerepel. ROMÁN gazdasági küldöttség érkezett Chilébe, hogy megvitassa a két ország gazdasági együttműködésének néhány probllknáját. AZ NDK külkereskedelmi forgalma 1966—1970 között elérte a 160 milliárd márkát. tárgyalásokat folytasson az NSZK-val a két ország közötti nemzetközi jogi érvényű kapcsolatok kialakításáról. Egyértelműen leszögezte azonban: a két német állam közötti kapcsolatok csakis a szuverén államok közötti kapcsolatok formáját ölthetik. Az NDK több ízben kijelentette azt is, hogy Nyugat-Berlin és az NDK kapcsolatainak rendezéséről csak a város kormányzó szervei és az NDK kormánya tárgyalhat. Ezért javasolta a bonni kormánynak a két országot kölcsönösen érdeklő tranzitforgalmi kérdések megtárgyalását, s a nyugat-berlini szenátussal tárgyalásokat kezdeményezett a kapcsolatok átfogó rendezése céljából. Mindeddig azonban egyik kezdeményezése sem járt sikerrel. Az NSZK kormánya ugyanis ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, amely szerint a négy nagyhatalom előzetes „szabad jelzése" nélkül nem lehet megállapodásra jutni a Nyugat-Berlinbe vezető utak szabad megközelítése kérdésében. A legutóbbi Kohl—Bahr találkozóról kiadott szűkszavú közlemény szerint a közlekedési problémákról megkezdett „nagyon intenzív" eszmecserét még e hónapban Berlinben folytatják. A tárgyalófelek álláspontja még igen messze esik egymástól, a beszélgetés így természetesen, mint Bahr is mondotta „nagyon nehéz". A két német állam párbeszédében az előrehaladás a bonni kormánytól függ, attól, hajlandó-e tovább lépni az enyhüléshez vezető úton. P. /• ESEMÉNYEK MARGÓJÁRA CEYLONI GONDOK Ceylon, ez a 11 millió lakosú szigetország az elmúlt években nemigen hallatott magáról. Közel egy évvel ezelőtt, 1970. május 27-én azonban a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. Ekkor ért ugyanis véget a jobboldali uralom ötéves korszaka, s a választásokon alulmaradt Dubley Senanayake helyébe Sirimavo Bandaranaike került. A választási győzelmet Bandaranaike asszony Szabadságpártja, a Ceyloni Kommunista Párt és a Szocialista Párt közösen aratta és együtt alakítottak koalíciós kormányt. Bandaranaike miniszterelnökasszony kormánya erőteljes lendülettel kezdte meg a választáson megígért haladó reformok valóra váltását és a Senanayake-korszak örökségének felszámolását. Bár a szenátus korábban választott reakciós többsége fékezte a haladó intézkedéseket, Bandaranaike kormányának sikerült megkezdenie az Egyesült Baloldali Front választási programjában kijelölt célok megvalósítását. Politikai jogokat adott a közalkalmazottaknak, államosítást hajtott végre, új munkaalkalmakat teremtett, igazságosabb adórendszert vezetett be, lakásépítési programot dolgozott ki. Legkézzelfoghatóbb intézkedése: bevezette a részleges ingyenrizs-fejadagot. Az anarchista, ultraradikális csoportok és a maoista csoportosulás kevesellték a reformintézkedéseket, de a kormány, amely a jobboldal elleni küzdelemmel volt elfoglalva, lebecsülte az erejüket. Az ultraradikálls ellenzék, főleg a „Népi Felszabadítási Front" nevű szélsőbaloldali maoista szervezet kezdte meg a fegyveres akciókat. A felkelés gócpontja a szigetország középső fennsíkján és délnyugati partvidékén volt. Bandaranaike asszony ez év március 7-én felszólította a fegyveres erőket a rend fenntartására, majd 16-án rádióbeszédet mondott a rendkívüli állapot bevezetéséről. Április 5-én meghiúsult a miniszterelnök-asszony elleni merénylet terve, és rá két napra páncélosok bevetésével sikerült a felkelőket kiszorítani a fővárosból. A felkelők vidéken folytatták a harcot, de. a kormány április 18 körül már ura volt a helyzetnek. A kormány felhívást intézett a zendülőkhöz, hogy május 4-ig szüntessék be a harcot és szolgáltassák be fegyvereiket. A lázadók szervezett ellenállása lényegében véget ért, a politikai porondon azonban folytatódik a küzdelem. Kétes például a trockista beállítottságú Szocialista Pártnak az állásfoglalása a felkelőkkel szemben, ami komoly nehézségek okozója lehet, hiszen az említett párt az Egyesült Baloldali Front tagja. Igaz, hogy Bandaranaike asszony, akinek pártja egymaga is többséget alkot, ígéretet tett, hogy folytatja a reformjait, a pozitív semlegesség politikáját, valamint a szocializálódás és demokratizálódás folyamatát, de az elmúlt hetek eseményei jelentős nehézségeket okoznak majd és kiélezhetik a politikai ellentéteket. G. A. Bezártak a valutapiacok Nixon elnök magához kérette John Conally pénzügyminisztert, hogy megtárgyaljon vele különböző gazdasági kérdéseket — elsősorban és mindenekelőtt a napokban kibontakozott pénzügyi válsághelyzetet. Megvitatták, milyen intézkedéseket hozzon az Egyesült Államok annak nyomán, hogy a nyugat-európai bankok felfüggesztették a dollár beváltását. A pénzügyminiszter a megbeszélést követően azonnal kijelentette, hogy „az Egyesült Államok nem tartja szükségesnek és nem tervezi a valuta-árfolyamok jelenlegi rendszerének megváltoztatását". Vagyis Washingtonnak — legalábbis egyelőre — feltett szándéka, hogy fenntartja a dollár jelenlegi árfolyamát az aranyhoz és a nyugati. valutákhoz viszonyítva. „Együtt fogunk működni más országokkal, hogy fenntartsuk a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitását." — mondta Conally. Tehát, mint az előző pénzügyi válságok alkalmával, az amerikai pénzügyi körök ezúttal is a nyugati országok szolidaritására és kölcsönös egymásra utaltságára számítanak. Ezúttal azonban ez minden eddiginél nehezebbnek ígérkezik. Az utóbbi években még sohasem nehezedett olyan méretű spekulációs hullám a dollárra, mint most. Az NSZK változatlanul zárva tartja a valutapiacokat. Kormányszinten és a Bundesbank tanácsában folyik a vita, milyen intézkedést hozzanak a dollár inflációs beáramlásának megszüntetésére. Brandt kancellár hazautazik Londonból, hogy tanácskozzék gazdasági szakértőivel, elsősorban Schiller gazdaságügyminiszterrel. A döntést előreláthatóan a mai kabinetülésen hozzák meg. Az arany és devizapiacok hétfőig zárva maradnak. Hasonló intézkedéshez folyamodott Svájc, Hollandia, Ausztria és Belgium is. Csütörtökön reggel a japán pénzpiacokon is felfüggesztették a dollár és a nyugat-európai valuták beváltását. A tizenöt legnagyobb japán kereskedelmi bank vezetői tanácskozást tartottak, hogyan reagáljanak a Nyugat-Európában kirobbant valutaválságra. A dolláreladás Tokióban is nagy méreteket öltött szerdán. Fukuda pénzügyminiszter ellenkező értelmű nyilatkozata ellenére sokan spekulálnak a nyugatnémet márkához hasonlóan a jen felértékelésére. Brüsszelben a Közös Piac pénzügyi bizottsága rendkívüli ülést tartott. Az NSZK ugyanis megvitatta közös piaci partnereivel a dollárbeáramlás megakadályozását célzó pénzügyi intézkedéseket. A hatok főhadiszállásán nyugtalansággal szemlélik ezeket a tervezett intézkedéseket Az egyoldalú nyugatnémet pénzügyi lépések veszélyeztetik az EGK mezőgazdasági rendtartását és a gazdasági és pénzügyi uniók beindítását. A tagországok közül Franciaország alapvetően az aranyár felemelésével, tehát a dollárarany paritás megváltoztatásával (a dollár leértékelésével j szeretné stabilizálni a helyzetet. Az NSZK helyzetét minden esetre megnehezíti az, hogy a franciák véleménye eltérő. Felgöngyölítő akciók Oj-Delhi azzal vádolta Islamabadot, hogy pakisztáni csapatok hatoltak be Nyugat-Bengáliába és harc közben sok embert megöltek. A pakisztáni rádió azt állítja, hogy a központi hatalom erői lezárták Kelet-Pakisztán délkeMONGÖLIA fővárosában megnyílt a KGST-országok munkaügyi szervei vezetőinek tanácskozása. HÁGÁBAN folytatódnak a bolgár—holland megbeszélések. A bolgár küldöttséget Radenko Grlgorov miniszterelnök-helyettes vezeti. Napirenden időszerű nemzetközi politikai kérdések szerepelnek. leti határszakaszát, amely szomszédos Indiával, és most már a terület belsejében végeznek „felgöngyölítő akciókat". Pakisztán most először kért bocsánatot attól a 35 külföldi tudósítótól akiket március 25én eltávolítottak Daccából. Mohammed Akbar Khan vezérőrnagy, a pakisztáni hadsereg felderítő szolgálatának igazgatója megígérte, hogy a Daccából kiutasított újságírók visszakapják elkobzott kézirataikat. Mohammed Akbar Khan egyébként azzal vádolta Indiát, hogy háborút kivéve, minden eszközt felhasznál a kelet-pakisztáni „szakadár erők" támogatására.