Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-06 / 106. szám, csütörtök

A NÖK TARSADALMISZEREPERŰL nyilatkozik ELENA IITVAJOVÁ, ä Nőszövetség szlovákiai elnöke, az SZLKP kongresszusának küldötte Elena Litva jovu. akit a Banská Bystrica-i kerületi pártkonferencia küldöttnek választott meg az SZLKP kongresszusára, a Csehszlovák Nőszövetség Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke. A bizalom, amelyet a konferencia Elena Litvajová iránt kifejezett, nem véletlen és nem formális: ez a küldött néhány kilométerre ennek a konferenciának a színhelyétől a Szlovák Nemzeti Felkelés idején ádáz harcban súlyosan megsebesült. Ez az akkor 19 éves partizán felderítő leány a háború után úgy küzdött tovább, hogy kiérdemelte a Felkelési Érdemtend, a szovjet Vörös Csillag Érdemrend és Győzelemért kitüntetés mellé a Februári Érdemrendet, az Építésben Szerzett Érdemekért kitüntetést és a Munkaérdemrendet is. A CSISZ, majd az SZLKP Központi Bizottságának dolgozója, később a CSKP KB tagja, ős a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője lett. A kongresszusi küldötthöz és egyben a nőszövetségi elnökhöz intézzük kérdéseinket, de nemcsak a tisztségviselő, hanem két leány édesanyja, feleség és dolgozp nő is válaszol kérdéseinkre. Az ötéves terv irányelvei felett Kétségtelen, hogy a nők helyzete a társadalomban jelentős tényező. A nők a népgazdaság dolgozóinak közel 50 %-át teszik ki és a szaktudásbeli potenciál, melyet képviselnek, meglepően jelentős: a szakképzett nők 13 százaléka főiskolai, 54 százaléka teljes középiskolai és közel 33 százaléka szakközépiskolai végzettséggel rendelkezik, ami sokkal jobb átlag, mint a férfiaknál, akik csupán a főiskolai végzettségben előzik meg a nőket. Ma a szakközépiskolákon közel 56 százalékban és a főiskolákon 40,2 százalékban tanulnak leányok. Az előttünk álló óriási gazdasági feladatok teljesítése során tehát nagymértékben kell számolni a nők tudásával és munkájával. Közismert azonban, hogy a nők teljes érvényesüléséhez nincsenek meg a kellő feltételek, s mind a gazdasági, mind a politikai és társadalmi életben sok még a tennivaló a nők — e jelentős gazdasági és tudásbeli erő — érvényesülése érdekében. Menynyiben számít tehát az új ötéves terv a nők képviselte gazdasági és politikai potenciál kiaknázására? — Az ötéves terv irányelveinek előkészítése aránylag hoszszú időt vett igénybe. Már a múlt évben nyilvánvaló volt, hogyan alakul a gazdaság, és szükségesnek mutatkozott, hogy a népgazdaság néhány, leglényegesebb kulcspontra összpontosítsa erejét. E helyzet láttán nyilvánvaló lett az is, hogy a terciális szféra, a közszolgáltatások, a kereskedelem stb. nem részesülhet olyan központi segítségben, amint a nők számára a legelőnyösebb lenne. Pedig a nők képviselte potenciál valóban csak a közszolgáltatások megjavításával, bővítésével aknázható ki hatékonyan. Olyan szolgáltatásokra gondolok, amelyek a házimunkát helyettesítik, vagy megkönnyítik és így felszabadulva a dolgozó nők idejüket és alkotó energiájukat a társadalmilag szükséges feladatok még jobb teljesítésére fordíthatják. A helyzet azonban arra késztetett bennünket, hogy már a múlt év júliusában a Nőszövetség szlovákiai Központi Bizottságának ülésén kiutat keressünk: A Nőszövetség akkor kialakult irányvonalának egyik alapvető tétele: legyen a Nőszövetség a tartalékok feltárásának kezdeményezője. Ez az irányvonal arra a

összpontosítja a figyelmet, hogy az állami, társadalmi és gazdasági szervekkel karöltve fel1971 tárjuk és kiaknázzuk azokat a v B tartalékokat, amelyek a kereskedelemben, a közszolgáltatá5

sokban, a gyermekellátásban (gondolok a bölcsődékre, óvodákra, napközi otthonokra), ö mosodákban stb. mennyiségi és minőségi vonatkozásban rejlenek. A fő szempont a tartalékok feltárásánál, hogy segítsen időt megtakarítani a nők és a család számára. Ez közügy — s úgy is kell kezelni A nők felszabadítása, mint bevezetőnkből is kitűnik, közügy, a társadalom legsajátabb érdeke. Ilyen fontosságot és jelentőséget tulajdonítanak-e azonban ezeknek a kérdéseknek az állami, társadalmi és gazdasági szervek is? — Célunk, hogy ezt a jelentős közügyet minden társadalmi szerv jelentős közügyként is kezelje. Ezt nemcsak mint nő, hanem mint kommunista is hangsúlyozom. El szeretnénk kötelezni e kérdések megoldására minden szervet, legyen az kormány, vállalati igazgatóságszervezet, vagy nemzeti bizottság. Ezt a kölcsönös segítségnyújtás légkörének és gyakorlatának kialakításával szeretnénk elérni, nem pedig az ellentétek hangsúlyozásával. Hiszen azért akarunk a nőknek több időt szerezni, hogy szakképzettségüket növelhessék és több időt szentelhessenek családjuknak, gyermekeiknek, férjüknek. Végeredményben azért, hogy többet nyújthassanak a gyermeknevelés és a családon belüli légkör kialakítása útján is, ami jelentős tényezője a szocialisla társadalomnak. — Természetesen felmerül a kérdés, hogyan érhetjük el Ä társadalom elkötelezettségét e problémák megoldásában — folytatja Elena Litvajová. — Két vonalon törekszünk erre: egyrészt a Nőszövetség vonalán, aktíváinkon és tagságunkon keresztül, másrészt közvetlenül állami szervek útján. A nőszövetségi aktívák a helyi szervekkel és gazdasági intézményekkel — a kölcsönös előnyök alapján igyekeznek feltárni a tartalékokat, és kormányszinten is jelentős haladás mutatkozik. 1970. december 23-án az SZSZK kormánya határozatot hozott e problémák megoldása feltételeinek megteremtésére. A minisztériumoknak saját ügykörükre kell felbontaniuk és konkretizálniuk a határozatot. Ez lehetővé teszi, hogy ma már a decemberi határozat teljesítése iránt érdeklődjünk. A „Szóljon hozzá" akció A Nőszövetség jól átgondolt koncepció alapján törekszik a nők problémáinak — és ezen keresztül egy jelentős népgazdasági és társadalmi probléma — megoldására. Nem látszatot, hanem tényleges eredményt akar elérni. Ennek előfeltétele a szükségletek pontos és sokoldalú megismerése. Az ismeretek összegezése után a problémák fokozatos megoldása következik. Mi történik ennek a koncepciónak a megvalósítása érdekében már ma? — A helyzetfelmérést célzó, de részben már a megoldásokat is körvonalazó, sőt, néhol megoldó akciónk a „Rozum do hrsti", amely a „Nő" című lapban „Minden ötlet aranyat ér", az ÜJ SZÖ-ban „Szóljon hozzá" címen folyik, s bekapcsolódott ebbe a Rádió és más tájékoztató eszközök is. Az első téma, mint az olvasók tudják, a kereskedelem volt. Meg kell mondanom, belkereskedelmünk vezetői —, maga a miniszter elvtárs is — nagy megértéssel van az akció iránt. Ennek eredménye, hogy a kereskedelem és a nők ebben az akcióban nem ellenfélként, hanem partnerként vesznek részt. Egyik kiváló eredmény például jutalom kiírása azoknak a nemzeti bizottságoknak, amelyek visszaadnak a kereskelemnek eredetileg is ezt. a célt szolgáló helyiségeket, vagy esetleg más módon juttatják a kereskedelmet üzlethelyiségekhez. Ez példa arra, mennyire egy a két „ellenfél" érdeke, ha megtaláljuk a közös nevezőt: a nőknek a -sűrűbb bolthálózat, a kereskedelemnek több üzlethelyiség hiányzik s ezért összefognak. — Az asszonyok munkájában jelentős tétel a főzés. A főzés és az ezt megelőző bevásárlás nagyon sok időt igényel. Ezért most az üzemeken belüli bevásárlást, az ún. „táskába vásárlást" szorgalmazzuk. A Kereskedelmi Minisztérium ebben is kedvező álláspontot foglal el. A következő téma. amit napirendre tűztünk a félkész ételek gyártása és árusítása. Képzeljük el, mennyi időt takarít meg egy dolgozó asszony, ha az üzemben megebédelhet, ugyanitt bevásárolhat úgy, hogy reggel beadja a táskát és hazamehet elviszi a megrendelt áruval. Mégcsak a pénztárnál sem kell sorakoznia, mert az üzemi bolt a számlát a bérelszámolónak küldi. S ha ezen felül a vacsorának valót félkészen megkaphatja, akkor már számottevően több az ideje. E téren már jó eredményeket érnek el a ružomberoki textilgyárban, de másutt is. Most a félkészárukat gyártó üzemeket és a nemzeti bizottságokat akarjuk megnyerni e gondolatnak. Hogyon tovább? Mint láttuk, a Nőszövetség eddig talán nem tapasztalt mértékben kapcsolódik be a lényeges társadalmi és gazdasági problémák megoldásába. Nyilvánvaló. hogy mind a kereskedelem, mind a közszolgáltatások és más téren folytatott akciók és eredményeik elősegítik a nők fokozottabb bekapcsolódását a társadalmi és gazdasági kérdések megoldásába, gyakorlatilag az ötéves terv irányelveinek megvalósításába. Milyen vonatkozásban nyilvánul ez még a fentieken kívül is? A tartalékok feltárásának folyamata 2—3 éves terv. Persze, ez nemcsak a helyzet megismerését, a szükségletek felmérését jelenti, hiszen egy-egy megoldható probléma megismerése után sok esetben azonnal meg is oldható. Jövőre a szakképzettség kérdése kerül napirendre. Az üzemekben gyakran a nők nem dolgoznak képesítésüknek megfelelő beosztásban, gyakori az olyan üzem, ahol a legalacsonyabb bérkategóriákban éppen a nők dolgoznak, mert nem nyílik lehetőségük a továbbképzésre. E téren is fel szeretnénk tárni a tartalékokat és elérni a megoldást, ami bizonyára a nők jobb bérezésében is megnyilvánul majd, de mindenekelőtt népgazdasági, hatékonysági tényező. A helyzetfelmérés után a problémák megoldása következik. Mezőgazdasági vonatkozásban például oda szeretnénk hatni, hogy a nők jobb érvényesülése érdekében a női testalkatnak megfelelő gépek, munkamenetek hódítsanak tért a falun, s ezt a mezőgazdasági gépipar is figyelembe vegye. Az NDK-ban, úgy tapasztaltam, e téren jóval előttünk járnak. — A gazdasági kérdéseken kívül, ami természetesen nem meríti ki működési körünket, a jövőben fokozottabb figyelmet szentelünk a világnézeti nevelés kérdéseinek, a gyermeknevelésnek is. De mindenekelőtt meg akarjuk teremteni a jó nevelőmunka feltételeit. S ebben nagy szerepe van — éppúgy, mint a nők politikai és társadalmi aktivitásában is — az idő kérdésének. Ahhoz, hogy a nők a párt politikájának érvényesítésében, gazdasági irányvonala megvalósításában képességeiket az eddiginél jobban érvényesíthessék, szervezeti munkánkat is javítanunk kell. Munkánk nem merülhet ki valamiféle egyesületi életben, formális tevékenységben, „egyletesdiben". Konkrét együttműködést kell szerveznünk az állami és gazdasági szervekkel. A Nőszövetségben dolgozó kommunisták tehát konkrét feladatokat kaphatnak. Örömmel látom, hogy a lezajlott pártkonferenciákon ilyen törekvés nyHvánult meg. VILCSEK OÉZA Szilárdan állunk a Szovjetunió mellett Alois Indra elvtársnak, a CSKP elnökségi tagjának beszéde hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása 26. és a csehszlovák—szovjet barátsági szerződés aláírásának első évfordulója alkalmából Május első napjait nálunk évről-évre ünnepi hangulat jellemzi. Ez évben is a május elsejei nagyszabású ünnepségek felett érzett örömünk egybefo nôdik felszabadítónk, a dicsőséges szovjet hadsereg iránt érzett hálával. A történelmi események szerencsés sorrendje következtében felszabadulásunk ünnepe egybeesik a náci Németország felett aratott teljes győzelem napjával. Tehát a május elsejei és május 9-i ünnepségek jelképes egyesülésben fejezik ki nemzeti érdekeinket a nemzetközi proletariátus harcával, és láthatóan bizonyítják a Szovjetunióhoz fűződő szövetségünk kedvező hatását. Jogos nemzeti büszkeséggel emlékezünk meg arról, hogy népünk elutasítva a hazai burzsoázia árulását, nem nyugodott bele a fasiszta rémuralomba, és nem adta fel a reményt az önálló csehszlovák állam felújítására.- A cseh és szlovák földön dühöngő hatévi náci terror ellenére sem váltunk soha a hitleri Németország nyugodt hátországává. A csehek és a szlovákok nem hullottak térdre, nem riasztotta el őket sem a koncentrációs tábor, sem a hóhér pallosa. A hazai ellenállásban, az illegális szervezetekben, a partizánalakulatokban és a 11. világháború arcvonalain népeink legjobb fiai és lányai bizonyították .szabadságvágyukat. Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának törvényszerű következménye volt, hogy a nemzeti és állami szabadságért folytatott harc első soraiban mindenütt a kommunisták álltak. Ök voltak e harc elismert vezetői és szervezői, és személyi hősiességük példája növelte egész pártunk súlyát. Mély megilletődéssel és tisztelettel emlékezünk mindazok ra, akik nem érték meg a felszabadulást. Gondolatban a hála virágait helyezzük sírjukra ígérve, hogy örökségüket soha nem áruljuk el. A náci rémuralom hat eve alatt népeink azzal a tudattal éltek és harcoltak, hogy mellettünk áll a Szovjetunió. Mély meggyőződésünk volt, hogy a szabadságot számunkra a világ első szocialista államának katonái hozzák el. A szovjet hadsereg hősi harca a legnehezebb korszakban erőt adott, és soha nem szűnt meg ragyogni előttünk a remény ötágú csillaga. Húszmillió szovjet ember áldozta életét azért, hogy az emberiséget megmentse a náci pestistől. Cseh és a szlovák földben álmodja örök álmát a szovjet hadsereg több mint 140 000 katonája, Soha senki nem változtathat azon a történelmi igazságon, hogy a csehek és a szlovákok állami szabadságukat és nemzeti létüket a Szovjetuniónak köszönhetik. A háború előtti időszak, a nemzeti felszabadítás) küzdelem és a felszabadulás utáni kor eseményeinek fejlődése is azt bizonyítja, hogy pártunk minden eredményének feltétele a marxi—lenini tanok általánosan érvényes alapjaínak és a proletár internacionalizmusnak következetes tiszteletben tartása, és a Szovjetunió iránti hűség volt. Ezen az alapon sikerült'céltudatosan megszervezni, hogy a nemzeti demokratikus forradalom szocialista forradalommá terebélyesedjen. Ezekből a gyökerekből nőtt ki 1948 győzelmes februárja. Bármilyen meggyőzőek a győzelmes február óta elért eredményeink, nálunk is beigazolódott, hogy a szocializmushoz vezető út bonyolult. Megnehezíthetik saját hibáink és az ellenséges szándékok A jobboldali revizionisták, akik már évek hosszú során alakították ki soraikat, 1968 januárja után találták meg a lehetőséget. A Központi Bizottság januári szükségszerű intézkedésével, a párt marxista-leninista részének becsületes igyekezetével visszaéltek. Az akkori jobboldali pozíciókon álló vezetőség tehetségtelensége és határozatlansága tárt ajtót nyitott az ellenforradalomnak Csehszlovákiában a szocializmust halálos veszély fenyegette, de súlyosan veszélyeztetve voltak a szocialista közösség országainak érdekei is. Ezekben a pillanatokban a csehszlovák kommunisták a szocialista országok, elsősorban is a Szovjetunió részéről kaptak osztálytestvéri segítséget. A drágán megfizetett tapasztalataink arra tanítottak bennünket, hogy a szocializmust csak a lenini úton lehet megszilárdítani és fejleszteni. Ehhez tért vissza két évvel ezelőtt áprilisban a párt Központi Bizottsága, amikor Husák elvtárssal az élén új vezetőséget választott. És elsősorban a lenini elvek voltak azok, amelyek arra figyelmeztettek minket, hogy felújítsuk és elmélyítsük együttműködésünket a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, biztosítsuk hazánknak a jó szövetségeseket, és adjuk ineg népünknek a szocialista építés és a békés élet biztonságát. Népeinknek ezek a legsajátabb érdekei igényelték az új csehszlovák—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Holnap lesz éppen egy esztendeje annak, hogy Brezsnyev, Koszigin, Husák és Štrougal elvtársak a prágai várban aláírták * testvériségnek és a rendíthetetlen hűségnek ezt a dokumentumát. Az egy éve aláírt szövetségi szerződés történelmünkben minden időben úgy szerepel, mint pártunk és állami vezetőségünk kétségtelenül legpozitívabb tette az 1968. évi nehéz próbatétel után. Mindenkor érvényesek lesznek Brezsnyev elvtárs egy évvel ezelőtt mondott szavai: „Evek és évtizedek múlnak e4, de a mi szerződésünk hűségesen szolgálja a szovjet és csehszlovák nép érdekeit a béke és a szocializmus nagy ügyét." A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán a Központi Bizottság jelentése alapján lenini módon elemezte a nemzetközi helyzetet, leleplezte az imperializmus agreszszív célkitűzéseit és gyenge pontjait, s rámutatott a haladó mozgalmak és a szocialista világ növekvő erejére. A Szovjetunió ismét konkrét javaslatokat tesz a nemzetközi feszültség csökkentésére és a különböző íársadalini rendszerű államok békés együttélésére. Egy évvel ezelőtt a prágai nép nagygyűlésén Husák elvtárs azt ígérte, hogy az új szövetségi szerződést a magunk részéről hűségesen be fogjuk tartani és szilárdan állunk a Szovjetunió mellett. Népünk ezt a szövetségi politikát elfogadja és tevékenyen támogatja. Ugyanis tudni kell, hogy nem elegendő ujjongani és csak leghűségesebb szövetségünk segítségére számítani, hanem mindenekelőtt magunknak kell e szerződés teljesítésére törekedni. Más szóval a szocialista társadalom sokoldalú megszilárdítását és fejlődését kell szorgalmazni. A csehszlovák—szovjet szövetségi szerződés szellemében dolgozni azt jelenti, hogy meg kell erősíteni a szocializmus anyagi-műszaki alapjait és gondoskodni kell a népgazdaság kedvező fejlődéséről. Az ötödik ötéves terv irányelvjavaslata bizonyltja, hogy a párt és az állam vezetősége folytatni akarja a megfontolt, haladó, de átgondolt és reális gazdaságpolitikát. A javaslat megfelel lehetőségeinknek és a népgazdaság további fejlődéséhez vezet. A történelmi jelentőségű májusi napok akaimából rendezett ünnepségről üdvözletünket küldjük a testvéri szovjet népnek és sok sikert kívánunk lenini kommunista pártja XXIV. kongresszusa döntéseinek megvalósításához. Örökké éljen és erősödjék a csehszlovák és a szovjet nép megbonthatatlan szövetsége és baráti együttműködései Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártjai