Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-06 / 106. szám, csütörtök

PÁRTHARCOSOK EMLÉKEIBŐL TÖRETLEN HITTEL A Pártélet „Jubilánsok" című rovatában nemrégen néhány soros hír jelent meg: Kuna Bálint tornaijai (Šafárikovo) lakos 75. születésnapját ünnepli. A rövidke hír néhány mondatban a kommunista párt egyik katonájának gazdag, harcos életútját foglalja össze. Ennek néhány epizódjáról akartam elbeszélgetni vele. A kis családi ház udvara mögött rendben tartott kertecske van. Ott találom Kuna bácsit egy cserép virággal a kezében. Kertész a tanult mestersége, kijárogat a kertbe mindennap, elbabrálgat kedves növényeivel, de inkább már csak tapintja őket, nem tudja megkülönböztetni a virágok színét. Az egyik szeme világát régebben elvesztette, a másikkal is nagyon gyengén lát, amióta három évvel ezelőtt elesett a küszöbön és megütötte a fejét. A szobában ülünk le. Kuna elvtárs először is kitüntetéseit, a különféle alkalmakra kapott üdvözlő leveleit és életének más emlékeit mutatja meg. 75. születésnapján a „Kiváló munkáért" kitüntetést tűzték a mellére. Amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világot formáló eszméinek hatására Magyarországon megalakult a Tanácsköztársaság, az osztálytudatos fiatal munkás, Kuna Bálint Is fegyvert fogott védelmére. Elszántan küzdött az utolsó pillanatig. Tokajnál ejtette fogságba a túlerőben levő ellenség. Kegyetlenül bántak velük, egyik bajtársát, Dudor Gyulát halálra verték. A román intervenciósok a fogoly vöröskatonákat átadták Horthy fehér pribékjeinek. A szegedi Csillag-börtönben raboskodot karácsonyig. Kalandos körülmények között menekült meg, egy tanyai gazda adott neki ruhát, éjszakánként gyalog tette meg az utat a fehérek terrorja alatt nyögő Magyarországon keresztül a csehszlovák határig. 1920 februárjában ért haza Tornaija melletti Szárnya községbe. Nem sokáig maradhatott azonban békén, mert egy éjszaka elhurcolták a csehszlovák határőrök és a rimaszombati börtönbe vitték. Négy és fél hónapot töltött vizsgálati fogságban. Utána elköltözött a faluból. Alsósajóra (Nižná Slaná) ment lakni, ott nősült meg. Vasárnap volt az esküvője, hétfőn meg kirobbant a bányászok sztrájkja. Hat hétig sztrájkoltak a Rima-Murányi Bányák dolgozói, s lényegében eredménytelenül ért véget a sztrájk, nagyon csekély béremelést sikerült kicsikarniuk. Hat hét után a csendőrök verték meg a bányában a gong helyett szolgáló felfüggesztett acéldarabot, s kihirdették, hogy nincs munka. Akkor mondtam a fiúknak: „Lépjünk be a kommunista pártba, alakítsuk meg az alsósajói pártszervezetet. Negyvenen léptünk be a CSKP-ba." 1922-ben bányásztársai beválasztották a sztrájkbizottságba. Rozsnyóra (Rožňava) mentek tárgyalni. Egy. Knap nevű mérnök volt a munkaadó vállalat megbízottja. Kuna elvtárs így emlékszik vissza életének erre az epizódjára: „A tárgyalásra kijelölt helyiségben gazdagon tneg volt terítve az asztal. Azt mondtam a munkaadó megbízottjának, hogy tegyenek félre mindent, az elvtársakat meg figyelmeztettem, hogy ne nyúljanak semmihez, cigarettáját, dohányát is szívja mindenki a magáét. A tárgyalásoknál a vállalat képviselői határozottan szembeszegültek követeléseinkkel. Azt javasolták, hogy a munkásokkal vetessük fel a munkát a régi fizetési feltételek mellett. A sztrájkbizottság tagjainak jó ajándékpénzt ígértek. Én határozottan kijelentettem, hogy nekünk nem kell semmi, a munkásoknak adják meg azt, amit követelnek. Ezután azt javasol ták a munkaadó bérencei, hogy engem hívassanak vissza a bizottságból. mert akadékoskodok. Megmondtam a munkásoknak, hogy meg akarják vesztegetni a sztrájkbizottságot. Végül is csupán 5 százalékos béremelési ígéretet adtak a munkásoknak. Figyelmeztettem őket, hogy ez csak ravasz trükk a munkaadók részéről, és a felemelt bért nem sokáig fogjuk kapni. Valóban úgy is történt. Néhány hét múlva beszüntették a fejtést, csak a bányafenntartásnál dolgozott néhány ember. Egy hónap múlva kihirdették: Aki akar, az a régi bérért munkába állhat. Kalaplevéve járultak a bányászok az igazgató elébe, aki kiválogatta közülük, hogy ki fog dolgozni." Az igazgató csendőröket küldött, hogy Kuna elvtársat kirakják a bányatelepi lakásából. R

ákosbányára költözött át. Itt négy évig, mint kertész dolgozott a bányaüzemnél, aztán felmondtak neki. 1931, . 1932 és 1933-ban munka nélkül volt. Nagyon nehéz körülmények között tengődött. A párt érdekében végzett munkáját azonban a súlyos nélkülözések közepette sem hagyta abba. 1934-ben bíróság elé állították a fiatal kommunisták szervezéséért. Mintegy 40 fiatal tett fogadalmat a kibontott vörös zászló alatt. Kuna elvtárs ellen hazaárulás címen emeltek vádat és kémkedésssel is vádolták. A vizsgálóbíró azt mondta neki, hogy elárulta a hazát, a Szovjetunióhoz akarják csatolni. „Azt válaszoltam a bírónak — emlékszik vissza Kuna bácsi: — Ha nekem olyan hatalmam lenne, akkor olyan erősen a Szovjetunióhoz kapcsolnám Csehszlovákiát, hogy soha többé senki el nem választhatná tőle." Elítélték, de a Masaryk köztársasági elnök elhunyta után, Beneš elnökké választása alkalmából kihirdetett amnesztia következtében a súlyos ítéletet nem kellett letöltenie. Hat hét múlva kiszabadult a börtönből. A pártszervezetben kezdettől fogva funkciókban dolgozott. Három éven keresztül elnöke volt a 27 tagú rákosi pártszervezetnek, az ellenőrző bizottságban is sok éven át tevékenykedett, 1936-tól egészen a párt betiltásáig a pénztáros tisztséget töltötte be. 1939-től kezdve 1941-ig az illegális csoport vezetője volt. Szirken és Rákoson negyvennégyen vettek részt az illegális munkában. Minden három embernek volt egy megbízottja. Zvolenből kapták az illegális tevékenységgel kapcsolatos utasításokat és a nyomtatványokat. A csoport egyik tagja, Nemaga János úgy épített meg egy szalmakazlat, hogy belül üres volt, és tíz ember is összejöhetett benne. Itt tartották a gyűléseket. Sokszor meg az elhagyott régi bányákban jöttek össze. A hadi helyzetről beszélgettek meg a pártmunka szervezéséről. Egy pap tájékoztatta őket a front pontos helyzetéről, a leningrádi, a sztálingrádi csatákról, a szovjet csapatok előrenyomulásáról. A kommunisták nagy erkölcsi hatást fejtettek ki az emberek körében azzal is, hogy tájékoztatták őket a közelgő felszabadulásról. Közben hét hónapot az ilavai fegyházban raboskodott. Azon a napon, amikor a fasiszta Németország megtámadta a Szovjetuniót, látta, hogy a csendőrök jönnek a háza felé. Mindjárt mondta a feleségének, hogy az éjszakát már nem Igen tölti otthon. Hetvenegy kiló volt a súlya, amikor Illavára hurcolták, negyvennyolc kilóra fogyott le két hónap alatt. Csaknem minden éjszaka kihallgatásra vitték, a vallatásnál kíméletlenül verték, dézsában vízben áztatták a szíjkorbácsot, amivel a rabokat kínozták, a véres sebeket sóval hintették be a kínzók. Különösen a fiáról faggatták sokat, aki 18 éves korában 1940-ben eltávozott hazulról és feltehetően a Szovjetunióba ment. A kommunista meggyőződésű fiú további sorsáról szülei nem kaptak többé megbízható hírt. Illaván fogolytársa volt Fábry Zoltán, a nagynevű antifasiszta író. „A betegeskedő Fábry nagykendőbe csavarva szomorúan üldögélt a börtönfal tövében — emlékszik vissza Kuna bácsi. — Vigasztaltam és biztattam, hogy ne csüggedjen el, hamarosan jóra fordul minden." A

mikor kiszabadultam, újra kezdtük a munkát — folytatja az elbeszélést az idős kommunista. — A legnagyobb titokban találkoztam társaimmal, mert tilos volt érintkeznem az emberekkel. Egy évig dolgozni sem vettek fel, mindennap kétszer jelentkeznem kellett a rendőrségen. A munkások segítettek, hogy valahogyan megélhessünk. Végül a suchái magnezitbánya igazgatója alkalmazott. Az igazgató velünk tartott. Amikor a Szlovák Nemzeti Felkelést szerveztük, 24 mázsa dinamitot adott a partizánharc céljaira. Az egykori igazgató ma is él, 87 éves, pártunk tagja." A Szlovák Nemzeti Felkelésben a Sztálin-partizánosztagban harcolt. Összekötő volt Jegorov és Kozlov partizánparancsnokok meg az egységek vezetői között. Egyszer útközben az erdőben német Járőr fogta el. Fejsze volt nála, favágónak mondta magát. Az egyik német azonban kötelet húzott ki a zsebéből és alkalmas faág után nézett, hogy felakasszák őt. Abban a pillanatban megszólaltak a lesben álló partizánok fegyverei. Mindhárom németet agyonlőtték. A felszabadulás után Tor" naljára jött. Annak a tábornak a parancsnoka volt, amelyben a nyilas párt tagjait meg más gyanús személyeket gyűjtötték össze a front elvonulása után. Később a Mezőgazdasági Fogyasztási Szövetkezet politikai igazgatója lett, majd a járási pártbizottság káderosztályát vezete. Hét éven keresztül a Tornaijai Vnb elnöke volt. Ebben a tisztségében nagyon sokat tett a város fejlődéséért. A főtér szép parkja, a város virágoskertje is szó szoros értelmében az ő keze munkájával alakult ki. Fáradhatatlanul tevékenykedett a mezőgazdaság szövetkezetesítése időszakában és magas pártfunkcióiból eredő kötelességeit is olyan kitartással végezte, mint amilyen töretlen hittel harcolt azelőtt a munkásosztály, a dolgozó nép jobb életéért. Az volt a hitvallása, hogy a kommunistának soha nem szabad megtántorodnia, mindig és minden körülmények között hűnek kell maradnia a párt alapelveihez. Ezt a hitvallást egész életében rendületlenül vallotta. GAL LASZLO KULTURÁLIS HÍREK • Mihail Bulgakov művei első ízben szerepelnek filmvásznon. Alekszandr Alov és Vlagyimir Naumov, moszkvai filmrendezők Menekülés címmel készítettek kétrészes szélesvásznú filmet Bulgakov több olyan művéből, amelyekben az 1917-es forradalmat követő polgárháború eseményei elevenednek meg. • Yves Montand és Louis de Funés együtt játszik, Gérard Oury, A nagyságok bolondériája című új filmjében. A film alapja a — Ruy Blas. SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK Felvételi. Különös csengése van ennek a szónak. Nemcsak a kilencedikesek és az érettségizők körében, de az érdekelt szülők többségében is izgalmat kelt. Sok-sok fiatalt, sok-sok szülőt, s az egész társadalmat érintő problémává nőtt a felvételi vizsgák célja, eredménye. A kilencedikes és az érettségiző tanulók közül a legtöbb nár választott valamilyen pályát, vagy továbbtanulási formát, amelyhez a sikeres felvételi vizsga jelenti a belépőjegyet. A felvételi vizsgák rendkívül jelentősek, de még sem helyes ha a felvételire készülő tanulók ezt túlértékelik és idegártalmaknak teszik ki magukat. A túlzott izgalom gyakran rányomja bélyegét a felvételi eredményére, s így az első kísérlet nemegyszer kudarcba fullad. Érdekes, hogy a következő évben a második nekirugaszkodásnál általában sokkal jobb eredmények születnek. Hogyan készüljenek az érdekeltek a felvételire? A felvételire való felkészülés természetes nein a vizsgák előtt néhány héttel kezdődik. Mind az általános, mind a középiskolai években a képességek és adottságok kibontakoztatásának szorgalmas tanulással kellett párosulnia. Az eltelt évek hiányait, hézagait néhány hét alatt pótolni lehetetlen. Viszont, amikor már egyértelműen tisztázódott, hogy ki milyen szak-, közép-, vagy felsőfokú iskolába készül, a felvételi vizsga tantárgyait nagyon alaposan és részletesen kell ismételni, gyakorolni. A felvételi vizsgák menetét, rendszerét jogszabályok határozzák meg, amelyekről a tanulók és a szülők is tudomást szerezhettek, vagy szerezhetnek az osztályfőnöktől, a tanítóktól, a pályaválasztási tanácsadótól, vagy az iskolák igazgatóságaitól. Főképp a tanulók, de a szülők is érdeklődjenek az egyes iskolákra való felvételik anyagáról és nagy súlyt helyezzenek annak gyakorlására, illetve gyakoroltatására. A napirendben meg kell növelni a tanulásra szánt időt és a szabadidő egy részében is mind gyakrabban elő kell venni a matematika könyveket, illetve azokat a tankönyveket, amelyek anyagából felvételezni kell. A tananyagot tervszerűen és logikusan kell átvenni úgy, hogy összefüggéseiben lássuk a jelenségeket és törvényszerűségeket. Igen fontos dolog a példák megoldása, helyesírási és fogalmazási gyakorlatok írása — minden menynyiségbenl A középiskolai felvételi vizsgán a kilencéves iskola anyagából, az egyetemi és főiskolai vizsgákon a középiskolai anyagból tesznek vizsgát a tanulók. Az iskolában a tanulók felaprózva tanulták az anyagot, s előfordul, hogy a diákok nagy része egy-egy jó felelés után napokig kezébe sem fogja a könyvet. Ezért elég gyakori a hézagos tudás. A felvételin pedig átfogóan, összefüggéseiben kell isAz azerbajdzsáni Októberi Forradalom Gépgyár dolgozói megkezdték az úszó fúróberendezések gyártását. Az úgynevezett fúrószigeteket a tengeren darus hajó vontatja a kijelölt helyekre. (CSTK—TASZSZ felvétel.) merni és ismertetni az anyagot és az eseményeket, írásban, vagy szóban. Ezért tanácsos foglalkozni a szakirodalommal és az anyaggal kapcsolatos ismeretterjesztő könyvek olvasásával. A jó felvételi eredmény, főképp az egyetemeken és a főiskolákon elképzelhetetlen politikai tájékozottság nélkül. Ezért fontos, hogy a tanulók rendszeresen kísérjék figyelemmel a napi sajtót, olvassanak politikai irodalmat és aktívan kapcsolódjanak be a politikai iskolázásokba, vitákba. A felvételire való felkészülést, az ismétlést ne a felvételi gondolata, hanem a tudás utáni vágy, a jól végzett munkából eredő elégedettség és az alkotás izgalma fűtse. Ebben a munkában a tanulók mindig számíthatnak és számítsanak tanítóik, tanáraik, nevelőik segítségére. A felvételi vizsgákat megelőző napokban olyan életrendet kell kialakítani, amelyre a felvételi idején szükség lesz. Ha valaki ugyanis naponta éjfélig tanul és csak az írásbelit megelőző napon akar korán lefeküdni, nem tud elaludni és fáradtan kell dolgoznia. A felvételi előtt legalább egy héttel rendszeresen, időben kell lefeküdni. A felvételi vizsgák célja, hogy a középiskolába és a főiskolára, illetve az egyetemre jelentkező fiatalok közül a felkészültségük, a rátermettségük és magatartásuk megfelelő értékelése alapján a legalkalmasabb tanulókat válasszák ki. A felvehetőség egyik kritériuma az iskola befogadóképessége, amely viszont a népgazdaság igényeinek a függvénye. Túljelentkezés esetén nagyon gyakran előfordul, hogy helyszűke miatt sok jelentkezőt kénytelenek elutasítani. Ezért a jelentkezésnél célszerű előnybe helyezni azokat az iskolákat, amelyeket nem rohamoznak meg. A felvehetőség másik kritériuma a tudás, az írásbeli és a szóbeli vizsgákon elért eredmények. A felvételi vizsgán a ténylegesen produkált tudást, a vizsga eredményét veszik tekintetbe és a besorolást pontszámok szerint végzik. Örömmel olvashattuk a közelmúltban Stefan Chochol oktatásügyi miniszter tájékoztatását, miszerint a felvételi vizsgáknál figyelembe veszik a pályázó tanuló komplex értékelését, amely képességeit, adottságait, rátermettségét, jellemét, erkölcsi arculatát és szociális helyzetét tartalmazza. Továbbá, tekintettel lesznek a fizikai dolgozók gyermekeire, a gazdaságilag elmaradott területékről származó fiatalokra, a magyar és az ukrán iskolákat végzett fiatalokra. A továbbiakban néhány hasznos tanácsot szeretnénk adni az írásbeli és a szóbeli vizsgákkal kapcsolatban. A felvételiző nyugodtan és meggondoltan dolgozzon! Ne siessen feleslegesenl Gyakran előfordul, hogy a vizsgáztatás elhúzódása miatt a felvételizőnek sokáig kell várakoznia. A várakozás lélektanilag károsan befolyásolja a teljesítményt. Azért, például a déli órákra behívott felvételiző ne érkezzék már a reggeli órákban. A felvételin nemcsak azt vizsgálják, mit tanult meg a pályázó az eddigiek folyamán, hanem azt is, hogy milyen a gondolkodási képessége, tehát, mire lehet majd megtanítani. Az esetleges váratlan, újszerű kérdésekre is nyugodtan, gondolkodás után válaszoljon, mutassa meg, hogyan tudja a megtanult ismereteit alkalmazni. Természetesen, akinek ismeretei hiányosak, nem is tud min gondolkodni. Ezért alapvető a biztos tárgyi tudás. Bojezésül még annyit, hogy receptet adni nem lehet sem a felkészüléshez, sem a felvételi vizsgákhoz. Egy azonban biztos: akik összefüggéseiben ismerik a tananyagot és a jelentkezésnél figyelembe vették s mérlegelték a lehetőségeket, a népgazdaság igényeit, azok sikeresen legyőzik majd a felvételik nehézségeit is. PATÓCS JÓZSEF