Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-31 / 127. szám, hétfő

Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának határozata (Folytatás az 5. oldalról) rendszeres tanulásának a pártoktatás rendszerében. A fő veszély, amely ellen harcolnunk kell: a jobboldali opportunizmus és revizionizmus. A politikai vereséget szenvedett jobboldali erők az új viszonyokhoz alkalmazzák taktikájukat, hatni próbálnak az emberek egy részének tudatára, ki akarják használni hibáinkat és objektív nehézségeinket. Lebecsülik az emberek becsületes munkájának eredményeit, rágalmakkal, pletykákkal és provokációkkal akarnak bennünket szétválasztani, el akarják terelni figyelmünket az égető tár sadalmi problémáktól. Drága árat fizettünk a pártban megnyilvánult jobboldali irányzatokkal és képviselőikkel szemben tanúsított türelmességért. Sohasem szabad megengednünk, hogy alkalmuk legyen az érvényesülésre. A mai időszakban a párt rendkívül fontos feladata, hogy betetőzze a jobboldal vereségét az ideológia területén. A jobboldali opportunizmus elleni elvszerű harc megköveteli, hogy lelep lezzük osztály- és szociális gyökereit, határozottan elnyomjuk a volt kizsákmányoló osztályok bárminemű' ellenforradalmi törekvéseit, melyek a kispolgári ideológia hatásának maradványaira és az antikommunista diverzió hatására támaszkodnak. Ideológiai téren lehetetlen a megbé kéíés vagy a megalkuvás. A revizionizmus legyőzése és felszámolása elsősorban a társadalom további fejlődése alapvető kérdéseinek idején való, marxista—leninista megoldásától és az ideológiai munka fejlesztésétől függ. A jobboldal elleni hatékony küzde lem egyidejűleg feltételezi, hogy rendszeresen leküzdjük a marxizmus—leninzmus merev dogmatikus értelmezését is. A CSKP Központi Bizottsága, mint a párt politikai és elméleti központja, szenteljen fokozott figyelmet az elmélet fejlesztésének, fokozza a társadalomtudományi munkahelyek irányításának hatásosságát, ügyeljen a tudomány és a politika viszonyának lenini értelmezésére és érvényesítésére. 3

Az igényes feladatok és célok • teljesítése minden egyes kommunistának a munka- és lakóhelyén végzett felelős és kezdeményező politikai tevékenységétől függ. A párttagok aktivitása kibontakozásának feltétele a pártfegyelem következetes betartása és a pártfeladatok pontos teljesítése, a rendszeres pártélet, a kérdések tárgyszerű, nyílt és demokratikus megvitatásának légköre. Ez a nagyfokú kölcsönös igényességtől, bíráló és önbíráló szellemtől, valamint az elvtársi megértéstől, segítségtől és támogatástól is függ. E feltételek kialakításában fontos szerepük van a járási pártbizottságoknak, melyeknek fő küldetése az alapszervezetek irányításában rejlik, mert a pártpolitika megvalósulása a munkahelyeken és a lakóhelyeken dől el. A kongresszus felhívja a figyelmet arra, hogy a minden egyes kommunista munkájával szemben támasztott növekvő igények megkövetelik a pártban a passzivitás és a formalizmus megnyilvánulásainak határozott leküzdését. A passzivitás okai és megnyilvánulásai elleni küzdelmet az opportunizmus ellen vívott harc szerves részeként értelmezzük. Az aktivitás fejlesztése továbbá feltételezi valamennyi kommunista rendszeres részvételének biztosítását a pártpolitika kialakításában és megvalósításában, feltételezi a tökéletesebb munkaszervezést, a pontos és rendszeres tájékoztatást, a feladatok teljesítésének következetes ellenőrzését. A kollektív vezetés és a személyes felelősség pontos meghatározása minden egyes pártszerv munkájá nak kötelező alapelve. A párt akcióképességének fokozása szempontjából döntő jelentőségű a demokratikus centralizmus elveinek következetes betartása, minden egyes kommunistának mély meggyőződésből, a -párt iránti odaadásából és a pártpolitika irányvonalának érvényesítésére irányuló elszántságából eredő szilárd és öntudatos fegyelme. A demokratikus centralizmus belső lényegét tekintve, összeforr a párton belüli demokráciával. A pártpolitika megvalósításában megköveteli az egységes magyarázat és egységes eljárás betartását, a pártkérdéseknek kizárólag pártfórumon történő megvitatását. A párt érdekében az is fontos, hogy határozottan kiküszöböljük a csoportosulási és frakciőzási kísérleteket. Mind a bürokratikus centralizmus, mind az anarchia és ösztönösség árt a párton belüli demokrácia kibontakozásának. Az alkotó kezdeményezés és a céltudatos irányítás egybekapcsolása viszont megsokszorozza erőinket. A párt alapszabályzatában eszközölt változásokat fel kell használni a párton belüli pezsgő élet kibontakoztatására és a párt marxista—leninista jellegének erősítésére. A kongresszus az összes pártszerveket és szervezeteket kötelezi, hogy ügyeljenek az alapszabályzat alapos ismeretére és teljes betartására a pártéletben, hogy ellenőrizzék teljesítésüket és megszegésükből megalkuvást nem ismerve vonják le a következményeket. /i A pártnak rendszeresen törődnie kell tagsági alapjának javításával és növelésével, hogy valamennyi szakaszon vezető erő legyen. A tagkönyvcsere elősegítette a szükséges feltételek megteremtését ahhoz, hogy a párt minőségileg magasabb szinten formálódjék. Folytatni kell a párttagokkal szemben támasztott igények növelésének irányvonalát, nem szabad megengednünk az elnézést azokkal szemben, akik nem törekszenek további általános eszmei, politikai és szak mai fejlődésükre és nem teljesítik pártkötelességeiket. A kongresszus sürgős feladatként valamennyi pártszerv és szervezet feladatává teszi, hogy tartósan és céltudatosan szilárdítsák a párt forradalmi jellegét azzal, hogy a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a szocialista értelmiség legjobb és politikailag, eszmeileg fejlett tagjaival erősítik a párt munkásmagvát. A párt és a szocializmus jövőjéért érzett felelősségnek abban a határozott fordulatban is meg kell nyilvánulnia, hogy figyelmünk fiataloknak, foként munkásfiataloknak a pártba való felvételére irá nyúljon. Az ismét bevezetett tagjelöltségi időt ismét fel kell használnunk az új párttagok mélyebb politikai és eszmei képzésére, annak jobb megismerésére, megvannak-e a feltételei arra, hogy párttagok legyenek, s gyakorlatilag megismerkedjenek a kommunisták jogaival és kötelességeivel. A tagsági alap fejlődéséről és aktivitásáról való gondoskodás nem lehet kampány, hanem legyen céltudatosan irányított folyamat. C A párt politikai irányvonalának sikeréről a káderek helyes kiválasztása, jó előkészítése és célszerű elosztása dönt. Ezért a kongresszus kötelezi az összes pártszervet és szervezetet, hogy fordítsanak rendkívül nagy gondot a káderpolitikára. A kádermunka az osztályszempontok, a kommunista eszmeiség, a fennkölt erkölcsi tulajdonságok, a párthűség, az emberekkel való szoros kapcsolat, a politikai, szakmai önművelődésre irányuló tartós erőfeszítés, a szocializmus javára végzett munkában tanúsított áldozatkészség lenini követelményeiből induljon ki. A kádermunka politikai szempontjait a párt nemcsak a párttagsággal kapcsolja össze. Hazánkban a szocializmushoz hü minden állampolgárnak megvan minden lehetősége arra, hogy képességeinek, munkaeredményeinek és politikai elkötelezettségének megfelelően egyénileg és társadalmilag érvényesüljön. A munkások, a szövetkezeti parasztok, a többi dolgozó, a nők és az ifjúság tömegei kimeríthetetlen káderforrást alkotnak. Bátran keressünk és emeljünk ki a politikai munkában a munkaképességek szempontjából felkészült új kádereket, főként fiatalókat, bízzuk meg őket felelős feladatokkal és gondoskodjunk állandó politikai és szakmai fejlődésükről. Ugyanakkor tapintatosan viszonyuljunk a régi tapasztalt káderekhez, tapasztalataikat és" ismereteiket kapcsoljuk össze a fiata lok lendületével. A párt támogatni fogja a vezető dolgozók tekintélyét, bizalommal, ugyanakkor fokozott igényességgel és ellenőrzéssel fordul hozzájuk. Elsősorban a társadalmi munkaeredmények szerint fogja értékelni őket, s aszerint, milyen felelősséggel, energikusan, határozottan és tárgyismerettel vezetik a rájuk bízott kollektívákat az új feladatok teljesítésére. Az irányító munka egyik döntő feltételének tekintjük azt a képességet, hogy politikai munkát fejtsenek ki az emberek körében, nyerjék meg őket a CSKP politikájának. A párt nem fogja tűrni a fölényeskedést, az emberekkel szembeni lenéző viszonyt, a bürokratikus adminisztrálgatást, a felelőtlenség és elvszerütlenség megnyilvánulásait. Nem maradhatnak funkciókban azok, akik nem mutatnak fel kellő politikai érettséget és nem felelnek meg a feladatoknak. A kongresszus értékeli a pártappa. rátus jelentős részét az elért eredmé"" nyekben. A párt nem engedi meg lebecsülni az apparátus szerepét és mind nagyobb igényeket fog támasztani munkájával szemben. A káderek általános stabilizálására irányuló törekvés kedvező légkört teremt az emberek alkotótevékenységére és szaktudásának állandó növelésére. A káderpolitikában előtérbe kerül a káderek politikai képzésének lényeges megjavítása. A kongresszus kiemeli a CSKP Központi Bizottsága elnökségének 1970. november 6-i, a káder- és személyzeti munkával kapcsolatos határozata jelentőségét mint az összes pártszerv, szervezet és funkcionárius kötelező irányelvét. Ennek szellemében ügyelni kell a káderekkel szemben támasztott igények egységére, mindenkit tényleges munkaeredményei szerint kell értékelni, rendszeres kollektív és komplex értékelésből keli kiindulni, tervszerűséget, és rendszerességet kell vinni az egész kádermunkába. Í A párt tevékenységének elvi kérdése a párt és a nép egységének állandó szilárdítása és felújítása, társadalmunk politikai, erkölcsi egységének elmélyítése. A kommunisták nem önmaguknak építik a szocializmust és nem építhetik fel a nép támogatása nélkül. Mindenekelőtt a kommunista áldozatos munkája és egyéni élete példamutatásának hatásosságára, mindennapi egyéni agitáció minőségére fogunk támaszkodni abban, hogy az embereket megnyerjük a párt politikájának. A tömegpolitikai munka nem lehet csupán a pártszervek és szervezetek ügye, hanem sokkal szembetűnőbb ügyeimet kell szentelniük neki az állami szerveknek, a nemzeti bizottságoknak és az összes társadalmi szervezeteknek is. A párt minden törekvésének értelme a mukásosztály és a többi dolgozó alapvető érdekeinek érvényesülése volt s most is az. Egy marxista—leninista párt köteles harcolni a tömegek maradi hangulatának való behódolás és demagóg követelések kitűzése ellen. A kongresszus a bevált „Arccal a tömegek felé" gottwaldi jelszót tűzi határozottan és sürgetően a párt elé. A tömegpolitikai munkával terjeszteni fogjuk a kommunizmus eszméit a dolgozók körében, elvszerű és reális politika alapján szilárdítani fogjuk a dolgozók párt iránti bizalmát, ösztönözni és szervezni fogjuk aktivitásukat és kezdeményezésüket. Pártunk a tömegek gyakorlatából gazdag tapasztalatokat és ismereteket merit tevékenységéhez. Politikánk eredményeiről az emberek körében végzett mindennapi, minden alkalommal megvalósuló kis munka dönt: A következő időszakban az üzemekben végzendő tömegpolitikai munkát tartjuk a legfőbbneit. Szocialista államunk minden olyan polgárára számítunk, aki őszintén részt akar venni közös törekvésünkben. Azokra is vonatkozik ez, akik nem kapták meg a párttagsági könyvet és munkájukkal akarják helyrehozni hibáikat. Továbbra is határozott politikai küzdelmet folytatunk azok ellen, akik politikailag a túlsó parton állnak. II. A párt gazdaságpolitikája A kongresszus nagyra értékeli a nép* gazdaság konszolidálásának az új pártvezetőség 1969 áprilisában történt felsorakozása óta, a párt politikai küzdelmének és szervező munkájának érdeméből, az irányító szervek tevékenységével, a dolgozók áldozatos erőfeszítésével és kezdeményezésével eléri eredményeit. Ezzel elhárult a fenyegető gazdasági katasztrófa veszélye, biztosítottuk a negyedik ötéves terv fő célkitűzései többségének elérését, kedvező kiindulási alapot teremtettunk az ötödik ötéves terv megkezdésére és népgazdaságunk hosszú érvényű fejlesztési stratégiájának kialakítására. 1 A szocialista társadalom továb' • bi fejlesztésében elvi jelentősége van a népgazdaság dinamikus és arányos fejlesztésének. A párt gazdaságpolitikájának kiala kításában az elért gazdasági színvonal, a források és lehetőségek reális értékeléséből indul ki, tekintetbe veszi a jelenlegi szakasz sajátosságait is, amelyek szembetűnőbben befolyásolják a társadalom további gazdasági fejlődését és új igényesebb követelményeket támasztanak a párt, az állam, és a gazdasági szervek irányító munkájának színvonalával szemben. Az intenzív források kimerítettsége megköveteli, hogy a termelés további fejlesztése teljes mértékben a munkatermelékenység fokozódására, a termelés anyagi és energetikai igényességének íejlő désében és az állóalapok felhasználó sában elérendő szembetűnő fordulatra épüljön. A gazdaság intenzív fejlesztésére való áttérés megköveteli, hogy teljes mértékben használjuk fel az előretörő tudományos-műszaki torradalom, a korszerű irányítási módszerek, a nemzetközi szocialista integráció fejlettebb formáinak vívmányait. A tudományos-műszaki haladás és a szocializmus elkerülhetetlen kapcsolata, amelyet az SZKP XXIV. kongreszszusa fogalmazott meg, számunkra is a szocialista társadalom továbbfejlesztésének egyetlen lehetősége. A kongresszus úgy határoz, hogy gazdaságunk további fejlődésének stratégiai irányvonala, a párt gazdaságpolitikájának fő tartalma a népgazdaságfejlesztés hatékonyságának az intenzív növekedési tényezők teljes érvényesülésére épülő következetes és általános fokozása legyen. A kongresszus az ötödik ötéves terv irányelveivel az 1971—1975. évi gazdasági fejlődést a szocializmus anya gi-műszaki bázisának további bővítésére és a nemzetközi szocialista integráció elmélyítésében a szocialista termelési viszonyok szilárdítására irányítja. Az ötödik ötéves tervben a gazdaságfejlesztés fő célja a nép anyagi és kulturális színvonalának további emelése. A párt elkövetkező ötévi gazdaságpolitikájának céljait és feladatait az ötödik ötéves terv irányelvtervezete konkrétan kifejezi. Az állami és gazdasági irányító szervek elsőrendű feladata, hogy az irányelvek alapján reális, de igényes és belsőleg kiegyensúlyozott ötéves tervet dolgozzanak ki az 1971—1975-ös évekre. A kongresszus kiemeli annak fontosságát, hogy az ágazatok, vállalatok és nemzeti bizottságok ötéves tervei teljes összhangban legyenek a párt gazdaságpolitikájának irányvonalával és céljaival. O A kongresszus az ötéves terv fő céljának tekinti, hogy a szocialista életmód fejlesztésével összhangban nagyobb mértékben biztosítsuk a lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek nagyobb fokú kielégítését és a lakosság életbiztonságának további szilárdítását a társadalmi termelés tartós fejlesztése és hatékonyságának fokozása alapján. Az életszínvonal további emelését úgy kell irányítani, hogy az anyagi szükségletek maximális kielégítésével egyidejűleg nyomatékosan kiemeljük az életszínvonal összes komponenseinek kiegyensúlyozottságát, beleértve az élet- és munkakörnyezet állandó javítását, súlyt helyezzünk a szociális biztonság szilárdítására, az erkölcsi ösztönzők és a társadalomban, az emberek életében és kölcsönös viszonyában a szocialista életmódot erősítő elemek fejlesztésére. A kongresszus az életszínvonal emelése fő irányainak és útjainak a következőket tartja: Tovább kell növelni a lakosság reáljövedelmét és a személyi fogyasztást. A közszükségleti cikkek termelésének szerkezetét a lakosság keresletének fejlődésével összhangban kell fejleszteni, meg kell gyorsítani főként az iparcikkek és a tartós közszükségleti cikkek eladásának növekedését. A kereskedelemtői és a termeléstől meg kell követelni az ellátás és az áruválaszték folyamatosságának és rugalmasságának lényeges megjavítását. Lényegesen növelni kell a közszolgáltatások terjedelmét és minőségét, ki kell küszöbölni a közszolgáltatásokban mutatkozó nagy fogyatékosságokat: — erősíteni kell a díjazás szocialista alapelveit, főként a végzett munka és a kereset közötti függőséget, határozottan érvényesíteni kell a mindenkinek munkája szerint szocialista alapelvet, jobban kell értékelni a becsületes és szakértelemmel végzett munkát, ugyanakkor szigorúbban kel) üldözni a rossz, nem kvalitásos munkát. Ennek az elvnek megfelelően kell előkészíteni a bérrendszerek átalakítását; — tovább kell szilárdítani az emberek szociális biztonságát: biztosítani kell a kiskereskedelmi árak általános szintjének szilárdságát és feltételeket kell teremteni arra, hogy a munkafolyamatban részt venni nem tudó személyek életszínvonala a nemzeti jövedelem növekedésének megfelelően emelkedjék. Meg kell kezdeni egy szociális program kidolgozását és megva lósítását. Ebben első helyre kell állítani a népszaporulat javulására, a gyermekes családok és a fiatal háza sok támogatásának fokozására teentló intézkedéseket. Tökéletesíteni kell a járadékbiztosítási rendszert. Elsösor ban a régi nyugdíjasok problémáit kell megoldani, mert a módosítások sziik ségessége e téren a legégetőbb; — az életszínvonal egyik központi Kérdésének tekintendő a következő években a lakáskérdés megoldása; Er,re kell helyezni az összes műsza ki, anyagi és tervezési intézkedéseket, hogy a lakásépítésben megjelölt feladatot ne csak teljesítsük, hanem túl is teljesítsük. A lakásépítést ós a szük séges építőipari kapacitásokat főként (Folytatás a 7. oldalon.)