Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-30 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó

FÁBÓL " VASKARIKA AMELY SIKERÜLHET Szlovákia legkisebb járása felcseperedik ipwos.il

jsätwii. Ennek a feltetelezesek szerint ezer dolgozót foglalkoztató üzemnek törzs gárdája a maii gépkocsíjavítót>í» születik Az ú) nagyüzem persze, még csaik terv. Oe két évvel ezelőtt tervezgetés volt az is, el lehet e indulni a fejlődésnek ezen az útján. A tények bizonyítják, hogy le het, csak megfontoltan kell hozzálátni. Ma már a konkrét tervek a járás területén több mint egymilliárd koronás beruházásokat irányozhatnak e!6 az ötéves tervre. Bővülhet a Novoíe* üj csarnoka, épülhet a nagykürtöst borüzem, a T«sla műhelye, betervezhe tik a téglagyárat, a vágóhidat, a tejüzemet és számos kisebb létesítményt. A Novote* szövetkezet idővel beépül het a Pleta Művek komplexumába és ennek fejlesztésével lépést tarthat Ha nincs üzem, minek építsünk oda vasutat? Hogy is telepíthetnénk oda üzemet, ha nincs vasút?" Rettenetesen kilátástalan elvarázsolt kör A kommunisták programjának következetes megvalósítása azonban talált kiutat ebből az elvarázsolt körből, amely — mint láthatjuk — csak látszólag kiúttalan. Ha nincs vasút, fej lesztiuik olyan termelést, amelynek munkadarabjai vasút nélkül, saját keKózisiiuert, liog,y a nagy kürtösi (Veik

ý Krtíš) járás az ország egyik legkevésbé iparosított vidéke. Egyetlen! iparvállalat van a területéin, a Dolina bánya. Két évvel ezelőtt, amikor a járás megalakult, a járású pártszerve 2Wt programja természetesen magál>a fogilalta a fokozatos iparosítás tervét Most, amikor összegezték a két óv alatt elért eredményeket, elégedetten állapíthatták meg, hogy a program fokozatosan megvalósul. Pedig ez akkor szinte hihetetlennek látszott, s a terv inkább álmodozásnak tűnhetett, mint távlatnak. Egyet azonban biztosan tudtak már akkoriban is a nagykürtöst! kommunisták, akiknek a járás iparosodása szívügviik volt: bármilyen megoldhatatlannak tűnnek az ezzel járó problémák, mégis áthidalhatók — de csakis és kizárólag szocialista termelési viszonyok között, a szocializmus adta előnyök kihasználásával. Csaik úgy valósulhattak meg terveik, hogy a társadalmi, országos érdek győzött a vállalati, csoportérdekek fölött. Talán ez is egyik magyarázata an nak, hogy e járás kommunistái a legválságosabb időkben is elsősorban szűkre szabott fejlesztési forrásaik lehető legnagyobb kiaknázásán fáradoztak, és nem tévesztette meg, sőt, megriasztotta őket a demagógia, amely a vállalati, csoportérdekek felülkerekedése* hangoztatta mindent megváltó gyógyszerként. Itt talán fokozottabban és konkrétabban látszott, mint másutt, hogy a szűk érdekek felülkerekedése, a szocialista állam, a központa terve»ää rendszerének lazulása közvetlenül legsajátabb érdekeik ellen van. Ez a felismerés nagyszerű kiállásban nyilvánult meg a legválságosabb időszakban is. Mi volt az a nagy akadály, amelyet csaik a szocialisla társadalmi és gazdasági viszonyok között hidalhattak át Nagykürtösön? Mindenekelőtt az az elvarázsolt kör, amelyre már a járás megalakulásakor is figyelmeztettünk: a járásnak nincsen vasútja, s ez az ipartelepítés fő akadálya. Viszont új vasútvonal építése oda. ahonnan alig volt mit elszállítani, nem kifizetődő, s nincs olyan intézmény, amely.ilyesmit jóváhagyna. Ezen látszott megrekedni a szép elképzelés És akkor a járásban elkezdtek egy vaskarikát kovácsolni — fából: az ipartelepítést próbálták megalapozni, vasútépítés nélkül. Mindenekelőtt szembeszökött az a tény, hogy minden közlekedést gépkocsikon bonyolítanak le, a személy- és áruszállítást egyaránt. Ez természetesen szükségessé teszi, hogy a közelben gépkocsijavító legyen. Olyan üzem, vagy üzemecske, amely az autóbuszokat, teherautókat rendbe teszi, hogy zavarmentesen róhassak a járás 384 kilométernyi országútját. Elkezdték fejleszteni a pótori (PötorJ gépkocsijavító üzemet. Röpke két év alatt — páratlan teljesítmény — 61 százalékkal növelték a bruttó termelés értékét és 72,5 százalékkal fokozták a munkatermelékenységet. Emellett csak 3,3 százalékkal növelték az itt dolgozók létszámát. Ez a műhelynek mondható kisüzem valóban üzemmé vált, fontos termelési profilja és fejlesztésének távlata vari. Minek lenne itt — ahol nincsen vasút — Vávlata, ha nem az autójavításnak? És ez az a fából va* karika, amely — úgy látszik — siker rel készül. Megkértük Ivan Kelemen elvtársat, azt az embert, akit ennek az tizemnek a vezetésével megbíztak, mondja el, hogyan érték el kiváló sikereiket, miben látja az üzem fejlesztésének távlatát. — Az üzemet a bánya régi épületei ben rendeztük be. Azután új csarnokot építettünk és most, az ötéves terv során egy további csarnokot létesi tünk, már szociális berendezésekkel. Jelenleg 170 dolgozónk van, és nálunk gyakorolják a munkát a I.IAZ (Libereci autógyár) itteni tanonciskolájának növendékei. Az ötéves terv során 2.(0 —250 létszámú üzemmé fejlődik az autójavító. A továbbiakban megtudtuk, liogy a nagy munkatermelékenység-növekedés magyarázata a termelési profilban ej lik. Specializált üzem lett a póton javító, amely összpontosított javításo kat végez bizonyos autófajtáknál. Itt javítják az autóbuszok utánfutóit, a költöztető Škoda RTOS-eket és a 7 tonnás Skoda tehergépkocsikat. Elérték az évi 480 kocsi teljesítményt és a 22 millió koronás jövedelmet. Az utánfutókat rajtuk kívül más üzem nem javítja és a költöztető kocsikat csupán a čáslavi (Cseh SZK) javító. Ez az előnyös profil lehetővé teszi a magas munkatermelékenységet, atni kezdő üzemben ritkaság. Ezért aránylag jók a fizetések is — az átlag az 1968. évi 1630 koronáról 1852 koronára emelkedett. A szakmunkások, mint karosszéria-javítók, vagy hegesztők háromezer koronás fizetést is elérnek. A7. tizem jelentésőge most főleg ab ban van, hogy szakembereket, autó mechanikusokat, szerelőket, wasasoutat képez ki olyan járásban, aihol ilyen jellegű ipar sohasem volt. Mint ismeretes. minden ipartelepítés egyik fő leltétele a megfelelő számú munkaerő és szakember. Számos kevésbé fejlett járás további iparosodásának az a ke rékkötője, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő munkaerő, s a szakemberek, ha vannak is, távoli üzemekben talál ják meg számításukat. Ezanagyktir tösi, illetve pótori módra megvalósuló fejlesztés az eddig gyakran tapasz.talt áldatlan gyakorlatnak az ellenkezője: nem az üzemet építik meg előbb, hogy azután a dolgozókat csalogassák hozzá, hanem fordítva, annyira fejlesztik az üzemet, amennyire a szakemberek bői futja. Már ma ls olyan ritka jelenségnek vagyunk itt tanúi, hogy csehországi gyárakból visszatértek a járásba a szakképzett munkások és se qítenek az itteni iparfejlesztésben. Ilyenek Kremniőan, Bobák elvtársak és mások is. Örvendetes jelenség, hogy a műszakiak körében sok magyar dol gozót is találunk. A műszakiak 50 százaléka magyar. Az ipari jellegű mun ka szükségszerűen megköveteli bizonyos nyelvi akadályok áthidalását, de rnirti látjuk, ez is sikerrel jár és nemcsak a nyelvi ismeretek bővítését ered ményezi, hanem az emberek szakmai fejlődését is. Tágabbra nyitja a kaput az érvényesülés útján a korszerű technika világában Nagykürtösön a LIAZ-művek üzeme rövidesen épülni kezd, hogy a 113 millió koronás beruházás 1974-ben a legnagyobb előrelépést jelentse a |árás rekiikön „jönnek" ide. Persze, mindez hiába lett volna, ha azt, amijük a járásban van, nem hasz náljáik ki okosan, és nem teremtik meg a társadalom számára azt, amit az elvár tőlük. Nem képzelhető eil a fejlődés például anélkül, hogy a Do tina-tiánya bányászai ne teliesítenéfc feladataikat. Üe ők két év alatt 21,2 százalékkal növefLék munkájuk termelékenységét, s tavaly már 16,2 százalékkal több szenet adtak, mint két éve. Iden nem kevesebb, mint 50^ezer tonna szén terven felüli kifejtésére tet tok felajánlást és kötelezettségválla lásuk értéke meghaladja a 4 millió 300 ezer koronát. Nem képzelbttő el ilyen fejlődés a mezőgazdaság jó munkája nélkül sem. A szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói azon ban például a gabonatermelésben 110,5 sízázalékra, az évelő takarmányok ter mesztésében 158,6 százaiéikra növelték eredményeiket. És segíti ezt a fejlő dest az is, hogv például tejből 12 ezer literről 17 ezer literre növelték a ter melest . . . A zseniálisnak mondható ötlet, a vasút híján saját kerekein gördülő gyártmányok készítése, ez a fából vas karika nem válhatott volna valósággá, ha nem lenne meg két fő feltétele: a szocialista termelési viszonyok és a dolgozók tevékeny hozzájárulása az értékek megteremtéséhez Ezt tudatosítják a nagy kürtösi járásban is és eszennt értelmezik az ötéves terv irányelveit. Ezért lendült fel a dolgo zók kezdeményezése, és ezért vála szolnak a terv előirányzatára értéket teremtő tettekikel. VILCSEK GÉZA ,SPANYOL HARCOS' A tornaijai (

Šafárikovo) pio nírok a napokban, a most hatvannyolc esztendős Nagy Ká roly elvtársat üdvözölhették körükben, aki hosszan eibe szélgetett velük élteútjáról, ta pasztalatairól. Munkáscsalád gyermekeként láttam meg a napvilágot 1903-ban Pelsőcön, — kezdte a beszélgetést Károly bácsi. — Fiatalon, 1920 ban részt vettem a munkásmozgalomban. A következő évben beálltam lakatosinasnak. 1924-től már mint munkás dolgoztam. Részt vettem minden tüntetésben, sztrájkban, ami városunkban volt. A következő évben sztrájkban való részvételem miatt elveszítettem állásomat. Ekkor megismeredtem a munkanélküliséggel. Kuntapolcára mentem munkát keresni, s nagynehezen „találtam" is Mikor aztán a fizetésre került a sor, láttam, hogy munkámért nem fizetnek meg, nézeteltérésre került sor ... 1930-ban utam Pozsonyba (Bratislava) vitt, ahol megismerkedtem a kommunista párttal. Itt részt vettem esti iskolázáson is. Pozsonyi tartózkodásom alatt több elvtárssal ismerkedtem meg, és örök, őszinte barátságot kötöttünk. Hazatértemkor magammal hozva a marxizmus—leninizmus eszméit, szülővárosomban telepedtem le. 1933-ban részt vettem a Pelsőcön megrende zett tüntetésen, ekkor a rezolúció megírásáért 14 napra elzártak. A büntetést Tornaiján töltöttem le. A kommunisták, a dolgozók támogatását a zárkában is éreztem, élelmiszert csempésztek be hozzám. Az 1935-ös évben a Szovjetunióban egyéves katonai és politikai iskolázáson vettem részt. Az iskolát sikeresen be fejeztem, így következő évben tagja lettem annak az osz tagnak, amely a Spanyol Köztársaságért indult harcba Hosszú volt az út Hispániáig, így bőven volt időm töprengésre. Mélyen benyúltam hát emlékezetem tarsolyába, igyekeztem mindent sorjában felA PIONÍROK KÖZÖTT idézni, amit erről az országrol tudtam. Az is gondolkodóba ejtett, vajon hogyan értem meg az elvtársakat, mikor nyelvüket nem beszélem. Me ditálásomnak a Finnországbari tartott kis pihenő vetett vé get, amikor egyik bajtársammal ebédre tértünk be az egyik kis vendéglőbe, ahol meglepetésünkre magyar nótá kat sugárzott a rádió. Monda nom sem kell, mennyire meg örültünk. Ez a kis epizód nagy erőt, megnyugvást jelentett számunkra. Amikor megérkeztünk Spa nyolországba, engem a csehszlovák egységbe osztottak be. Két ilyen egység volt, a Gottwald és a Masaryk zászlóalj. Az első csata után megér tettem, ha nyelvünk nem is volt egyforma, de az eszme egy volt. Tudtuk, hogy Mad ridnál Prágáért is harcolunk. Nagy Károly elvtárs csapa tával részt vett a Madrid vé delinéért folyó küzdelemben, Zaiagoza—Ilucka közötti har cokban, és harcolt a Pireneusokban. Szomorúan emlékszik vissza az Almádén városa melleti ütközetre: — Forró április volt A nap úgy sütött, mint még talán soha. Csapatunk Almádén ba nyavárost védte, a fasiszták erősen támadtak. Mi a lövészárokban voltunk, közvetlen mellettem egyik bajtársam, honfitársain Komáromból. Szo rította a puska tusát. A golyók röpködtek, gránátok szilánk iái süvöltve gyilkoltak. Barátom a feszültségtől és a nagy melegtől kimerülve kicsit kiemelkedett a lövészárokból és ekkor érte találat a fején. Elsősegélyben részesítettem az eszméletlen sebesültet, de a gyilkos golyó a kórházba szállítás közben végzett vele. A további harcok során so kan voltak, akik az ellenségtől átpártoltak a köztársaság oldalára. Egyik alkalommal egy tiszt pártolt át a mi csapatunkhoz, a fasiszták válaszul kiirtották az egész családját. A fasiszta Németország és Olaszország mindennel segí tette az ellenséget, és ez végleg megpecsételte a köztársa ság sorsát. Elkeseredve, a fáradságtól kimerülve mentünk a francia határ felé. Franciaországban táborban voltam, ahol kegyetlen spáhi őrök vigyáztak a foglyokra. A táborban az egv hangú, szegenyes táplálkozás következtében skorbutot kap tam. Nagy Károly elvtárs utána Angliába ment, s visszatért a hazájába. A második világhá borúban mint a csehszlovák hadsereg katonája harcolt a fasiszták ellen. Könnyekbe lábad az idős kommunista harcos szeme amikor a tízév utáni viszontlá tásról beszél — Kemény harcok, hosszú évek után a vonat újra Gömör be vitt. Végre megállott a végállomáson, Pelsőcön. Nagy Károly elvtárs a fel szabadulás után dolgozott Bratislavában a pártbizottságon, az iskolaügyben. Már több éve nyugdíjban van, de a po litikai élettől nem búcsúzott el, Rozsnyón (Rožňava | a já rási plénum tagja A pionírok nagy érdeklődés sel hallgatták meg az idős kommunista szavait. Özönlőt tek a kérdések. Károly bácsi újra felállt, s válaszolt min den kérdésre. Megmutatta kitüntetéseit, a féltve őrzött fényképeket, dokumentumokat. A találkozó után érezni lehetett, a pionírok megje gyezték minden szavát. PIF.R7.CHAI.A IÔ7.SF.F