Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)
1971-05-30 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó
A z éterbe küldött hasonló szövegű morzejelek nem mennek ritkaságszámba és többnyire nem is találnak süket fülekre. Mindig akad valaki, aki felfogja őket és mozgósítja az illetékeseket, akiknek módjuk van a gyors segítségnyújtásra, az életmentésre. Például a léket kapott, süllyedő tengeri hajó utasait a véletlenül közelükben horgászó halászoknak nem egvszer sikerült ilyen módon megmenteniük. Arra is volt már példa, hogy valamilyen nélkülözhetetlen gyógyszer hiányában régen eltemették volna a haldoklót, ha a kórház segélykiáltását valaki egy távoli országban meg nem hallja és nem intézkedik. A keresett gyógyszert ilyenkor repülőgépen, rendszerint néhány órán belül sikerül eljuttatni rendeltetési helyére és a beteg felépül. Megható ez 8 mely emberi szolidaritás, mely nem ismer lehetetlent, mely előtt eltörpül, nek. semmivé válnak az akadályok. Ezek a gondolatok foglalkoztattak, miközben Mária Farbiakovával, ezzel az életvidám, csinos fiatal lánnyal foglalkozásáról és kedvteléseiről beszélgettem. Gyorstávirász, mégpedig nem akármilyen. Amikor tlz esztendővel ezelőt elindult szülőfalujából, a Zvolentől egy kőhajításnyira levő Katinkából. még maga sem volt teljesen tisztában azzal, hogy az útleírások és egyéb izgalmas olvasmányok fűtötte fantáziájának hatása alatt hol fog kikötni. Akkoriban még hajókról, tengeri utakról, ismeretlen tájakról ábrándozott, melyekről azonban tudta, hogy — ha mégoly kitartó és magabiztos is a fellépése — elérhetetlen távolságban máradnak tőle. Halkan mondja: — Ifjúkori, bohó álom volt csupán. Régen lemondtam a kalandokról. Beláttam, hogy legalább félig-meddig lánynak való foglalkozást kell választanom. Ezért döntött a. katonaság mellett... Mária ugyanis mór tíz esztendeje néphadseregünk katonája. Főtörzsőrmester. Az egyenruháján három csillag ékeskedik és minden vágya, hogy tovább tanuljon, hogy szakképzettséget .szerezzen. Ennek pedig ma már szerencsére semmi akadálya, mert a Katonai Akadémia kapud sem maradtak zárva a nők előtt • • - Érthető tehát, hogy Mária is ki akarja használni az alkalmat, hiszen annyira szereti munkáját, hegy azt nem is annyira foglalkozásának, mint inkább vesszőparipájának, hobbyjának tekinti. Kitanulta a gyorstávirászat minden csínját-bínját, hogy — mint mondja — percenként -180 morzejelet, vagy számot is felvesz, illetve ad le. Ennek a művészetének köszönheti, hogy hazánk négyszeres bajnokaként a Duna Kupáén még az idén megrendezendő nemzetközi vetélkedőn is részt vesz. Ha Mária történetesen nincs a munkahelyén — ez is előfordul, hiszen neki is jár szabadnap —, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a SMARAGD rádióklubban található, fülhallgatóval a fején rövidhullámú készüléke előtt ül. Ez a tevékenysége ugyanis szorosan összefügg a gyorstávirászaítaV jobban mondva, annak egyik válfaja, amely ugyancsak morzejelek hibátlan és gyors felfogásán, illetve leadásán alapszik. De nemcsak azon ... A klub tagjainak ugyanis készülékeikkel elsősorban egymás között kell tudniuk kapcsolatot teremteni. Minél több személlyel sikerül ez valakinek $. O. S J Életveszély! Sürgős segítséget leérünk! Minden perc sorsdöntő lehet! S. O. S.l AKI HALLJA, ADJA TOVÁBBI... az előírt időn belül, annál jobb. De nemcsak egymás között érintkezhetnek ilyen módon. Bárkivel a világon megértethetik magukat, feltéve, hogy megfelelő teljesítményű készülékkel és antennával rendelkeznek. Persze sok függ az egyének felkészültségétől és az időjárástól is. A külföldiekkel a társalgás — a nemzetközi szabályok értelmében — angolul folyik. Aki nem bírja a nyelvet és a szokásos rövidítéseket sem ismeri, az a PHSZ erre a célra rendezett tanfolyamának egyikén megtanulhatja őket. Mária is ezt tette. Az ismerkedés az éterben az illem szabályainak megfelelően — csakúgy, mint a földön is — kölcsönös bemutatkozással kezdődik és a műszaki észrevételek közlésével folytatódik. Ha az új ismerősök megjegyzik egymás hullámhosszát és legközelebbi beszélgetésük időpontjában is megállapodnak egymással, akkor semmi akadálya a további „találkáknak", melyek — semmi sincs kizárva — házassággal is végződhetnek ... Csakhogy a „halászás" küldetése az éterben, amint azt a már említett példák is igazolják, nem a szórakozás, nem is a magánügyek rendezése. Ennél sokkal fontosabb, hogy ez a tevékenység, különösen háború idején — de békében is — honvédelmi célokat szolgál. A rádióklubok tagjai ugyanis a PHSZ keretében a rádiótechnika és elektronika terén szerzett ismereteikkel a népgazdaságnak ma már egyre több ágazatában, mindenekelőlt a termelési folyamatok fokozatos automatizálásával érvényesíthetik tudásukat. Fontos népgazdasági érdekről lévén szó tehát, a PHSZ különféle versenyeket rendez, különösen a fiatalok résziére, akik e sportágnak tekintett szórakoztató, de hasznos tevékenységet igen megkedvelték. Máriát azonban nem olyain faiból faragták, hogy beérje ezzel a hobbyjával. Minél tovább beszélgetek vele, annál inkább meglep sokoldalú érdeklődési köre. Mosolyogva magyarázza: — A jó katona nem ülhet ölbetett kézzel. Állandóan képeznie kell magát. Ha már ezt a pályát választottam — és nem bántam meg —, a honvédelmi versenyekből sem akartam kivonni magam Ez a szakkörökben biatlon néven isunsan tömegsport jó alkatom arra, hogy az ember a másfél kilométeres hepe-hupás területen futva, kúszva es átugrálva az útjába kerülő természetes és mesterséges akadályokat, a cél, ba lövést is megtanulja. A versenyből az kerül ki győztesen, aki leghamarabb éri el a kijelölt helyet és a tőle 50 m távolságra eső öt célpontra telitalálatokat ad le. Mária ezt a sportot is szenvedélyesen űzi, és mert a fürgeség és ügyesség veleszületett tulajdonsága, a nemzetközt vetélkedésekben sem hoz szégyent a PHSZ-re. Legutóbb 69-ben Berlinben nyerte el az első díjat, tavaly pedig idehaza ... Sikerének a titka? — Semmi az egész — szerénykedik. — A legfontosabb az önuralom, az egyenletes lélegzés és az, hogy a kéz ne remegjen ... — Nem vagyok babonás, de azt hiszem, a siker feltétele szerencse kérdése is .. . Szerencse nélkül ugyanis hiába igyekszik az ember, minden íáradozása kárba vész. . Mire gondol? A Mária homlokán megjelenő mély ránc kellemetlen emléket juttat az eszébe. Tavaly történt, a konopištéi erdőben, a Szovjetunióval, az NDK-val és Bulgáriával lefolyt csapatbajnoki vetélkedés alkalmával ... A tájékoztató térképpel és iránytűvel felszerelt fiúknak és lányoknak a tőlük 6 km-re levő célhoz futva kellett megtenniük az utat. Csakhogy Mária — maga sem tudja, hogyan történhetett, hiszen falusi lány és egyébként is kitűnő a tájékozódási képessége — ezúttal a kezében levő térkép ellenére is eltévedt. Olyan nagy távolságot futott, méghozzá ellenkező irányban, hogy csak autóstoppal térhetett vissza Konopištére. — Nagyon szégyelltem az esetet — vallja —, dehát a tényen nem változtathattam. Csak a tanulságot vontam le belőle: többet ésszel, mint idegeskedve. Azóta nem győzi eég gyakran hangoztatni ezt az elvét a „gyermekei" előtt is, akiknek az edzéséit rábízták. Oktatja, tanítja őket, hogy ha majd felcseperednek, ne hozzanak szégyent mesterük fejére. Bajnokokat akar belőlük is faragni ... A jó sportolókat ugyanis mindenütt becsben tartják. A katonaságnál, de a polgári életben is, nem beszélve arról, hogy a rendszeres sportolás rendkívül egészséges is. Emellett a sporttal a fiatalokban — képességeiknek és érdeklődési körüknek megfelelően — olyan tulajdonságok és ismereteik fejleszthetők ki, amelyeknek jó hasznát veszik az életben. Ez a PHSZ elévülhetetlen érdeme, mely kollektív élet" re, fegyelemre, bátorságra és szabad idejük célszerű kihasználására is neveli az ifjakat, hogy felnőtt korukban olyanok legyenek, mint amilyen Mária Farbiaková is. Mert ez a lány megérdemli, hogy példaként állítsuk kortársai elé . . . KARDOS MARTA A MŰHELY AGITÁTORA M ikor a feladatot rábízták, nem örült. Nem az ellen volt kifogása, hogy agitációs munkát kell végeznie, hanem nyugtalanság fogta el: hogyan fogjon hozzá? Mint minden új feladat előtt, megint bizonytalanságot érzett. Talán nem is sikerül... Azóta Baranyai József már tudja, mit kell tennie. Olyan egyszerű: megbeszéli a műhelyben, hogy milyen problémák foglalkoztatják a többieket, és ha dönteni kell valamilyen ügyben, fennhangon, érthetően elmondja a pártszervezet véleményét. Meg is magyarázza. Vékony dongájú legényke volt mikor a füleki (Filakovo) KOVOSMALT üzemébe került. Korlátiból származott a városba. Szakmát, mesterséget tanulni jött ide, a gyárba. Olyan természetesen sajátította el a munkásosztály politikai ábécéjét, a marxizmust, mint a szerszámlakatos mesterség fogásait. Húsz esztendős korában, 1953-ban már tagja volt a kommunista pártnak. Ma harmincnyolc esztendős, ö a műhelytanács elnöke. Tagja a „Május 1" szocialista munkabrigádnak. Két fiacskája van, az egyik hatéves, a másik tíz. Családapa. Kommunista. A műhely agitátora. Amikor észrevette, hogy figyelem, felpillantott, el is mosolyodott. Szemöldöke megmoccant, fejével biccentett. Mintha jelezte volna, hogy figyel ő is. Azután arcán meglazultak az izmok, visszaereszkedtek. És a következő pillanatban hozzám lépett. — Tudni szeretne valamit az elvtárs .. . Szabadkoztam: — Inkább csak kíváncsiskodnék .. . Megtörölte a kezét. Hunyorgott. — Helyes. A kíváncsiskodás, a kérdezgetés nyomán lehet eljutni a tudáshoz. Tessék, kérdezzen! Beszélgetni kezdtünk. De ez csak arra volt jó, hogy kölcsönösen megismerjük egymást. Azután feltettem a kérdést: — Milyen problémák foglalkoztatják? Nem lepte meg a kérdés. — Először arról szólnék, hogy a termelés érdekében jól kell megszervezni az anyagellátást. Jől kell megszervezni, ezen van a hangsúly, mert ha hiányos az anyagellátás, akkor természetesnek tűnik a pazarlás. Példa akad erre bőven. Mindjárt a mi műhelyünkben. Hatvanas anyagból készítünk-húszas csavarokat És ebben az országban hány hasonló műhelyben ugyanezek a preblémák! — És másodszor? — A munkások zöme bejáró. Ez nemcsak a mi üzemünkre jellemző, hanem általában. Nos, ezek a bejáró munkások már reggel negyedhatra beérkeznek a gyárba. A műszak csak hatkor kezdődik. Ogy mondják, hogy kevés az autóbusz, azért kell a menetrendet így összeállítani. Lehet. De nem ár-, tana figyelembe venni a termelés, a gyár igényeit. Megmondta Husák elvtárs, hogy mi rejlik az „objektív" nehézségek emlegetése mögött! — Egyéb problémáik? - Van bőven. Itt van például az egészségügyi szolgáltatás. Mennyi javítanivaló van ezen a téren. Két üzemi orvosra volna nálunk szükség, de csak egy fél orvosunk van. Tréfából mondtam, hogy fél, mert a neve dr. Fél, de tény, hogy kevés egyedül ... Szinte sajnáltam, hogy elszólították. Kezet fogtunk. Szorítását érezve jutott eszembe a gondolat: milyen jó, hogy ma már ott tartunk, hogy nemcsak a munkásökölnek van valóságos és átvitt értelemben óriási jelentősége, hanem a munkásak szavának is. Csak tessék meghallgatni! HAJDÚ ANDRÁS
