Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-30 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó

A z éterbe küldött hasonló szöve­gű morzejelek nem mennek rit­kaságszámba és többnyire nem is ta­lálnak süket fülekre. Mindig akad va­laki, aki felfogja őket és mozgósítja az illetékeseket, akiknek módjuk van a gyors segítségnyújtásra, az életmen­tésre. Például a léket kapott, süllye­dő tengeri hajó utasait a véletlenül közelükben horgászó halászoknak nem egvszer sikerült ilyen módon meg­menteniük. Arra is volt már példa, hogy valamilyen nélkülözhetetlen gyógyszer hiányában régen eltemették volna a haldoklót, ha a kórház segély­kiáltását valaki egy távoli országban meg nem hallja és nem intézkedik. A keresett gyógyszert ilyenkor repülő­gépen, rendszerint néhány órán belül sikerül eljuttatni rendeltetési helyére és a beteg felépül. Megható ez 8 mely emberi szolidaritás, mely nem ismer lehetetlent, mely előtt eltörpül, nek. semmivé válnak az akadályok. Ezek a gondolatok foglalkoztattak, miközben Mária Farbiakovával, ezzel az életvidám, csinos fiatal lánnyal foglalkozásáról és kedvteléseiről be­szélgettem. Gyorstávirász, mégpedig nem akármilyen. Amikor tlz esztendő­vel ezelőt elindult szülőfalujából, a Zvolentől egy kőhajításnyira levő Ka­tinkából. még maga sem volt teljesen tisztában azzal, hogy az útleírások és egyéb izgalmas olvasmányok fűtötte fantáziájának hatása alatt hol fog ki­kötni. Akkoriban még hajókról, tenge­ri utakról, ismeretlen tájakról ábrán­dozott, melyekről azonban tudta, hogy — ha mégoly kitartó és magabiztos is a fellépése — elérhetetlen távolság­ban máradnak tőle. Halkan mondja: — Ifjúkori, bohó álom volt csupán. Régen lemondtam a kalandokról. Be­láttam, hogy legalább félig-meddig lánynak való foglalkozást kell válasz­tanom. Ezért döntött a. katonaság mellett... Mária ugyanis mór tíz esztendeje nép­hadseregünk katonája. Főtörzsőrmes­ter. Az egyenruháján három csillag ékeskedik és minden vágya, hogy to­vább tanuljon, hogy szakképzettséget .szerezzen. Ennek pedig ma már sze­rencsére semmi akadálya, mert a Ka­tonai Akadémia kapud sem maradtak zárva a nők előtt • • - Érthető tehát, hogy Mária is ki akarja használni az alkalmat, hiszen annyira szereti mun­káját, hegy azt nem is annyira foglal­kozásának, mint inkább vesszőparipá­jának, hobbyjának tekinti. Kitanulta a gyorstávirászat minden csínját-bín­ját, hogy — mint mondja — percen­ként -180 morzejelet, vagy számot is felvesz, illetve ad le. Ennek a művé­szetének köszönheti, hogy hazánk négyszeres bajnokaként a Duna Kupá­én még az idén megrendezendő nem­zetközi vetélkedőn is részt vesz. Ha Mária történetesen nincs a mun­kahelyén — ez is előfordul, hiszen neki is jár szabadnap —, akkor bizto­sak lehetünk benne, hogy a SMARAGD rádióklubban található, fülhallgatóval a fején rövidhullámú készüléke előtt ül. Ez a tevékenysége ugyanis szoro­san összefügg a gyorstávirászaítaV jobban mondva, annak egyik válfaja, amely ugyancsak morzejelek hibát­lan és gyors felfogásán, illetve leadá­sán alapszik. De nemcsak azon ... A klub tagjainak ugyanis készülé­keikkel elsősorban egymás között kell tudniuk kapcsolatot teremteni. Minél több személlyel sikerül ez valakinek $. O. S J Életveszély! Sürgős se­gítséget leérünk! Minden perc sors­döntő lehet! S. O. S.l AKI HALLJA, ADJA TOVÁBBI... az előírt időn belül, annál jobb. De nemcsak egymás között érintkezhet­nek ilyen módon. Bárkivel a világon megértethetik magukat, feltéve, hogy megfelelő teljesítményű készülékkel és antennával rendelkeznek. Persze sok függ az egyének felkészültségétől és az időjárástól is. A külföldiekkel a társalgás — a nemzetközi szabályok értelmében — angolul folyik. Aki nem bírja a nyelvet és a szokásos rövidí­téseket sem ismeri, az a PHSZ erre a célra rendezett tanfolyamának egyi­kén megtanulhatja őket. Mária is ezt tette. Az ismerkedés az éterben az illem szabályainak megfelelően — csakúgy, mint a földön is — kölcsönös bemu­tatkozással kezdődik és a műszaki észrevételek közlésével folytatódik. Ha az új ismerősök megjegyzik egy­más hullámhosszát és legközelebbi be­szélgetésük időpontjában is megálla­podnak egymással, akkor semmi aka­dálya a további „találkáknak", me­lyek — semmi sincs kizárva — há­zassággal is végződhetnek ... Csakhogy a „halászás" küldetése az éterben, amint azt a már említett pél­dák is igazolják, nem a szórakozás, nem is a magánügyek rendezése. En­nél sokkal fontosabb, hogy ez a te­vékenység, különösen háború idején — de békében is — honvédelmi célo­kat szolgál. A rádióklubok tagjai ugyanis a PHSZ keretében a rádió­technika és elektronika terén szerzett ismereteikkel a népgazdaságnak ma már egyre több ágazatában, mindenek­előlt a termelési folyamatok fokoza­tos automatizálásával érvényesíthetik tudásukat. Fontos népgazdasági érdekről lévén szó tehát, a PHSZ különféle versenye­ket rendez, különösen a fiatalok ré­sziére, akik e sportágnak tekintett szó­rakoztató, de hasznos tevékenységet igen megkedvelték. Máriát azonban nem olyain faiból fa­ragták, hogy beérje ezzel a hobbyjá­val. Minél tovább beszélgetek vele, an­nál inkább meglep sokoldalú érdeklő­dési köre. Mosolyogva magyarázza: — A jó katona nem ülhet ölbetett kéz­zel. Állandóan képeznie kell magát. Ha már ezt a pályát választottam — és nem bántam meg —, a honvédelmi versenyekből sem akartam kivonni ma­gam Ez a szakkörökben biatlon néven isunsan tömegsport jó alkatom arra, hogy az ember a másfél kilométeres hepe-hupás területen futva, kúszva es átugrálva az útjába kerülő természe­tes és mesterséges akadályokat, a cél, ba lövést is megtanulja. A versenyből az kerül ki győztesen, aki leghama­rabb éri el a kijelölt helyet és a tőle 50 m távolságra eső öt célpontra teli­találatokat ad le. Mária ezt a sportot is szenvedélyesen űzi, és mert a für­geség és ügyesség veleszületett tu­lajdonsága, a nemzetközt vetélkedé­sekben sem hoz szégyent a PHSZ-re. Legutóbb 69-ben Berlinben nyerte el az első díjat, tavaly pedig idehaza ... Sikerének a titka? — Semmi az egész — szerénykedik. — A legfonto­sabb az önuralom, az egyenletes lé­legzés és az, hogy a kéz ne remeg­jen ... — Nem vagyok babonás, de azt hiszem, a siker feltétele szerencse kérdése is .. . Szerencse nélkül ugyan­is hiába igyekszik az ember, minden íáradozása kárba vész. . Mire gondol? A Mária homlokán megjelenő mély ránc kellemetlen em­léket juttat az eszébe. Tavaly történt, a konopištéi erdőben, a Szovjetunió­val, az NDK-val és Bulgáriával lefolyt csapatbajnoki vetélkedés alkalmá­val ... A tájékoztató térképpel és iránytűvel felszerelt fiúknak és lá­nyoknak a tőlük 6 km-re levő cél­hoz futva kellett megtenniük az utat. Csakhogy Mária — maga sem tudja, hogyan történhetett, hiszen falusi lány és egyébként is kitűnő a tájékozódási képessége — ezúttal a kezében levő térkép ellenére is eltévedt. Olyan nagy távolságot futott, méghozzá el­lenkező irányban, hogy csak autóstop­pal térhetett vissza Konopištére. — Nagyon szégyelltem az esetet — vallja —, dehát a tényen nem változ­tathattam. Csak a tanulságot vontam le belőle: többet ésszel, mint ideges­kedve. Azóta nem győzi eég gyakran hangoztatni ezt az elvét a „gyerme­kei" előtt is, akiknek az edzéséit rá­bízták. Oktatja, tanítja őket, hogy ha majd felcseperednek, ne hozzanak szégyent mesterük fejére. Bajnokokat akar belőlük is faragni ... A jó sportolókat ugyanis mindenütt becsben tartják. A katonaságnál, de a polgári életben is, nem beszélve ar­ról, hogy a rendszeres sportolás rend­kívül egészséges is. Emellett a sport­tal a fiatalokban — képességeiknek és érdeklődési körüknek megfelelően — olyan tulajdonságok és ismereteik fej­leszthetők ki, amelyeknek jó hasznát veszik az életben. Ez a PHSZ elévül­hetetlen érdeme, mely kollektív élet­" re, fegyelemre, bátorságra és szabad idejük célszerű kihasználására is ne­veli az ifjakat, hogy felnőtt korukban olyanok legyenek, mint amilyen Má­ria Farbiaková is. Mert ez a lány megérdemli, hogy példaként állítsuk kortársai elé . . . KARDOS MARTA A MŰHELY AGITÁTORA M ikor a feladatot rábízták, nem örült. Nem az ellen volt kifogása, hogy agitációs munkát kell végeznie, hanem nyugtalanság fogta el: ho­gyan fogjon hozzá? Mint minden új feladat előtt, megint bizonytalanságot érzett. Talán nem is sike­rül... Azóta Baranyai József már tudja, mit kell tennie. Olyan egyszerű: megbeszéli a műhelyben, hogy milyen problémák foglalkoztatják a többieket, és ha dönteni kell valamilyen ügyben, fennhan­gon, érthetően elmondja a pártszervezet vélemé­nyét. Meg is magyarázza. Vékony dongájú legényke volt mikor a füleki (Filakovo) KOVOSMALT üzemébe került. Korláti­ból származott a városba. Szakmát, mesterséget ta­nulni jött ide, a gyárba. Olyan természetesen sa­játította el a munkásosztály politikai ábécéjét, a marxizmust, mint a szerszámlakatos mesterség fo­gásait. Húsz esztendős korában, 1953-ban már tag­ja volt a kommunista pártnak. Ma harmincnyolc esztendős, ö a műhelytanács elnöke. Tagja a „Május 1" szocialista munkabri­gádnak. Két fiacskája van, az egyik hatéves, a má­sik tíz. Családapa. Kommunista. A műhely agitá­tora. Amikor észrevette, hogy figyelem, felpillantott, el is mosolyodott. Szemöldöke megmoccant, fejé­vel biccentett. Mintha jelezte volna, hogy figyel ő is. Azután arcán meglazultak az izmok, vissza­ereszkedtek. És a következő pillanatban hozzám lépett. — Tudni szeretne valamit az elvtárs .. . Szabadkoztam: — Inkább csak kíváncsiskodnék .. . Megtörölte a kezét. Hunyorgott. — Helyes. A kíváncsiskodás, a kérdezgetés nyo­mán lehet eljutni a tudáshoz. Tessék, kérdezzen! Beszélgetni kezdtünk. De ez csak arra volt jó, hogy kölcsönösen megismerjük egymást. Azután feltettem a kérdést: — Milyen problémák foglalkoztatják? Nem lepte meg a kérdés. — Először arról szólnék, hogy a termelés érde­kében jól kell megszervezni az anyagellátást. Jől kell megszervezni, ezen van a hangsúly, mert ha hiányos az anyagellátás, akkor természetesnek tűnik a pazarlás. Példa akad erre bőven. Mind­járt a mi műhelyünkben. Hatvanas anyagból ké­szítünk-húszas csavarokat És ebben az országban hány hasonló műhelyben ugyanezek a preblémák! — És másodszor? — A munkások zöme bejáró. Ez nemcsak a mi üzemünkre jellemző, hanem általában. Nos, ezek a bejáró munkások már reggel negyedhatra beér­keznek a gyárba. A műszak csak hatkor kezdődik. Ogy mondják, hogy kevés az autóbusz, azért kell a menetrendet így összeállítani. Lehet. De nem ár-, tana figyelembe venni a termelés, a gyár igényeit. Megmondta Husák elvtárs, hogy mi rejlik az „ob­jektív" nehézségek emlegetése mögött! — Egyéb problémáik? - Van bőven. Itt van például az egészségügyi szol­gáltatás. Mennyi javítanivaló van ezen a téren. Két üzemi orvosra volna nálunk szükség, de csak egy fél orvosunk van. Tréfából mondtam, hogy fél, mert a neve dr. Fél, de tény, hogy kevés egyedül ... Szinte sajnáltam, hogy elszólították. Kezet fog­tunk. Szorítását érezve jutott eszembe a gondolat: milyen jó, hogy ma már ott tartunk, hogy nem­csak a munkásökölnek van valóságos és átvitt ér­telemben óriási jelentősége, hanem a munkásak szavának is. Csak tessék meghallgatni! HAJDÚ ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents