Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-30 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó

Pártunk XIV. kongresszusán sok szó hangzott el a gazdasági élet kérdéseiről is. Mi ezúttal arra mutatunk rá, hogy a jobboldali opportunizmus hogyan érvényesítette akaratát a gazdasági életben AZ ELLENFORRADALOM GAZDASÁGPOLITIKAI CÉLKITŰZÉSEI Céljaik megvalósítása érdekében a jobboldaliak és az antiszocialista erők rendkívüli súlyt helyeztek a párt vezető szerepének felszámolására, a népgazdaság tervszerű központi irányításának fölborítására s a gazdasági reform revizionista koncepciójának megvalósítására. A csehszlovák népgazdaságot fokozatosan elszigetelték volna a szocialista országok közösségétől és egyre inkább függővé tették volna a tőkés Nyugat gazdaságától. (A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válsághelyzet tanulságai 34—35. oldal.) A CSKP KB 1970 decemberi plenáris ülése levonta azokat a következtetéseket és tanulságokat, amelyeket a marxista pártnak egy olyan társadalmi válságból kell levonnia, mint amilyen Csehszlovákiában alakult ki. Az elfogadott határozatok rámutatnak többek között arra is, hogy a jobboldali revizionista erők a csehszlovák népgazdaságot ki akarták szakítani a szocialista országok gazdasági rendszeréből és fokozatosan a kapitalista rendszerhez szerették volna kapcsolni. E cél eléréséhez megfelelő taktikát is választottak. Nem hangsúlyozták a kitűzött célt, de fokozatosan a sajtón és az egyéb tömegtájékoztató eszközökön keresztül igyekeztek a csehszlovák közvélemény előkészítésére, a kívánságok, óhajok elfogadására. A jobboldali antiszocialista támadás a következő irányokban folytatódott: 1. A közvélemény „megdolgozását" oly irányban folytatták és igyekeztek bebizonyítani, hogy a csehszlovák népgazdaságban levő hiányosságok szorosan összefüggnek magával a szocialista társadalmi renddel. Egyrészt igyekeztek lekicsinyíteni azokat az eredményeket, melyeket az ipar, a mezőgazdaság és a termelés tötibi szakaszán elértünk, illetve bebizonyítani azt, hogy ez a fejlődés nem felelt meg a csehszlovák népgazdaság feltételeinek. Igyekeztek olyan légkört kialakítani, amely a központi szervekre nyomást gyakorolt olyan kérdéseket illetően, amelyek nem voltak döntő jelentőségűek népgazdaságunk fejlődése szempontjából. (Emlékezzünk például az „Alweg mozgalomra, amelyet úgy állítottak be, mintha ennek a megvalósítása lenne népgazdaságunk legégetőbb és legfontosabb kérdése.) Másrészt igyekeztek demagogikus fogásokkal túlértékelni azokat az eredményeke't, amelyeket a kapitalista országokban a tudományos-műszaki forradalom szakaszán, az életszínvonal emelésénél, a szolgáltatásokban, az automobilizmusban és egyebekben elértek. Nem vették figyelembe a történelmi fejlődést, a kapitalista termelés több mint 100 éves múltját a fejlett kapitalista országokban. Elhallgatták e fejlődés árnyoldalait. (A munkásosztály kizsákmányolását, a munkanélküliséget, a gyarmatok és a gazdasági függőségben levő lakosság embertelen kizsákmányolását stb.j Túlbecsülték a kapitalista fejlődés eredményeit, s ezt összehasonlították a szocializmus 25 éves eredményeivel, majd bírálták a nálunk levő helyzetet. Ez a kritikus irányzat abból a jelszóból indult ki, hogy „Köpjetek le mindent, ami ebben az országban 25 éven keresztül történt". A jobboldali revizionista erők demagóg propagandája — sajnos — eléggé termékeny talajra talált. 2. A jobboldali támadásban az az irányzat mutatkozott, hogy összekapcsolták az előbbi kritikát azzal, hogy mindaz, ami a kritika tárgyát képezte, szorosan összefügg országunk gazdasági tájékozódásával. (Például vita tárgyává vált, hogy a Szovjetunió ránk „kényszeríti" a naftáját magasabb áron, mint amennyi a világpiaci ára. Azzal viszont hallgattak, hogy a szovjet nafta árában már bele van számítva a szállítási költség ls. Emlékezetes az a vita is, ami a csehszlovák urán körül folyt. Például azt állították, hogy az Amerikai Egyesült Államok többet fizetett volna Csehszlovákiának a hulladékért, mint a Szovjetunió az ércért. Elhallgatták, hogy a Szovjetunió az uránércet megfizette arannyal, gabonával és más áruval.) Igyekeztek bižonyítani, hogy lakosságunk életszínvonala magasabb volna, ha népgazdaságunk a kapitalista piacra orientálódna, és ha a kapitalista országok gazdasági közösségében keresnénk a nemzetközi munkamegosztás megoldását. Ezzel kapcsolatban különböző illúziókat keltettek, a nagy dollárkölcsön, korona konvertibilitása stb.) például Ota Sik tv-beszédjeiben hangsúlyozta, hogy népgazdaságunknak csak 500 millió dollárkölcsön segíthetne. Bölcsen elhallgatta azt, hogy az ilyen kölcsön jelentősen megterhelte volna népgazdaságunkat és függő viszonyba kerültünk volna az imperialista nagytőkével.) Más szóval igyekezték meggyőzni lakosságunkat arról, hogy az, ami biztosítja Csehszlovákia gazdasági fejlődését — a szocialista nemzetközi munkamegosztás —, az életszínvonalunk rovására megy és hátrányos helyzetbe juttatja népgazdaságunkat. Sajnos, a kommunista propaganda nem tudott ennek hatásosan ellenállni és tényekkel bizonyítani ezen állítások alaptalanságát. 3. A jobboldali erők támadásai a gazdaságpolitikai szubjektumok ellen irányultak. Elsősorban a kommunista párt vezető szerepének érvényesítése a gazdasági életben vált a kritika tárgyává. Bírálták a párt „szubjektív" hatását a gazdaságra. Sajnos, ez a kritikai irányzat a gazdasági vezetők nagy rfisze között népszerűvé vált. Ehhez jelentősen hozzájárult az is, hogy a párt vezető szerepének érvényesítésében is voltak hibák. A gazdasági vezetőknél e helytelen nézet elfogadását az eredményezte, hogy a revizionista propaganda „elitelméletével" azt bizonyította, hogy nálunk a „primitívek" uralma gátolja a gazdasági vezetők döntését. Ez a kritika végső fókon a párt vezető szerepének tagadásához vezetett. Másodsorban éles bírálat bontakozott ki az irányítás állami vonala ellen. Kritika tárgyává váltak a központi gazdasági Irányítás szervei, a minisztériumok. Kritizálták «tek „bürokratikus" adminisztratív" módszerét a gazdaság irányításában, később pedig teljes mértékben tagadták az állam jogát a gazdaság irányításában. Figyelemre méltó az érvelések primitív volta. Például azt hangsúlyozták, hogy a modern kapitalista országokban az állam egyáltalán nem szól bele a gazdasági életbe. Ez az állítás már nagyon régen érvénytelen. Hisz a kapitalista állam már a monopolista fejlődés időszaka előtt Is beleszólt a gazdaság életébe. Minden állam a társadalmi rendjének megfelelően igyekszik befolyásolni az össztársadalmi termelési folyamatot. Nem beszélve a szocialista társadalomról, amelyben a szocialista állam egyik nagyon fontos funkciója éppen a gazdasági élet tervezése és tervszerű irányítása. Ebben pedig a gazdasági minisztériumoknak nagyon fontos a szerepük. Az állami irányítás tagadásánál a további támadás az irányítás közép láncszeme ellen Irányult. A termelőegységek vezérigazgatóságai ellen. Kezdetben nem tagadták az irányítás középfokú láncszemének jogosultságát. Fokozatosan igyekeztek meggyőzni a közvéleményt arról, hogy a vállalatoknak csoportulása direktív adminisztratív módon lett létrehozva, ami lényegében ellentétben áll a vállalatok érdekeivel. Ezek integrálását az önkéntesség elvén kell megvalósítani. Saját maguknak kell eldönteniük, milyen csoportosulásban vesznek részt és a meglevő csoportosulásokból kilépnek-e vagy sem. Később azon igyekeztek, hogy az új integrációs folyamatban keletkező termelőegységek vezetése csak érdekvédelmi szervezetté váljon, de olyan jogkörrel, amelyet a vállalatok szabnak meg a termelőegységek vezetőségének. Az Ilyen elképzelések tulajdonképpen az irányítás középfokát teljes mértékben kivonták volna az állam jogköréből. A tervszerű irányítás tökéletesített rendszere viszont feltételezte azt, hogy a központi szervek döntésének köre lényegében leszűkül azokra a népgazdasági döntésekre, amelyek a népgazdaság legfontosabb arányosságát biztosítják és az Irányítás közép láncszemei. A jobboldali erők támadásukat a termelők önigazgatásának jelszava alatt Indították meg. Igyekeztek átültetni a szocialista vállalatokról szóló törvényjavaslatot. Ennek a középpontjában éppen a vállalatok önállóságának és önigazgatásának kérdése állt. A vállalatot úgy Jellemezték, mint a szocialista vállalkozók, melynek a vállalkozás a célja és a saját érdekeiből indul ki. A váltalatot a vállalkozásra a termelőeszközök vállalati tulajdona jogosítja fel. A vállalati tulajdon kérdése volt a döntő. Hiszen ezen a tulajdon formán keresztül igyekeztek az össznépitulajdont csökkenteni a csoportos tulajdon formájára. A szocialista vállalatokról szóló törvényjavaslatban a 6. § így szól: „A vállalat ezt a tulajdont átruháztatja egyéb jogi személyekre vagy polgárok tulajdonára..." A vállalatokról szóló törvénnyel akarták felszámolni a munkásosztály sok éves harcának eredményét, a kapitalista töke kisajátítását. Azokat az értékeket, amelyeket a munkásosztály, a dolgozó földművesség a szocialista társadalom építése során hozott létre, fokozatosan akarták átjátsszaní magántulajdonra, amely aztán Idővel a munkásosztály kizsákmányolásának forrása lett volna. Ezzel egyidőben megkezdték a vállalati munkástanácsok létesítését is. Ezt oly módon igyekeztek palástolni, mintha a munkástanácsok a dolgozók spontán mozgalmából keletkeztek volna. A munkástanácsok gondolatát ráerőszakolták a vállalatokra. A dolgozókat ellenforradalmi céljaik elérésére használták fel. A jobboldali antiszocialista erők legnagyobb bűneként azt kell felróni, hdgy a gazdasági élet irányításában oly káoszt idéztek elő, hogy megingott a társadalmi termelés tervszerű irányítása. Méglazult a fegyelem a gazdasági életben, ami a társadalmunk gyors konszolidálásának egyik legnagyobb fékezője volt. Még sok áldozatot kell hoznunk, hogy népgazdaságunk 1968/69-es évi kiesését helyrehozzuk. SZLOVÁK GYULA, a CSKP Politikai Főiskolájának tanítója mmm -a 1 N I cn I „Társadalmunk továbbra is nagyra értékeli köztársaságunk minden polgárának becsületes alkotómunkáját a termelés racionalizálását, a magasabb műszaki színvonal elérését és a munkatermelékenység szüntelen növelését célzó igyekezetét. Fel akarjuk számolni a fogyatékosságokat a rendetlenséget, a kispolgári viszonyok megnyilvánulásait mindenütt érvényesíteni akarjuk a munkához való szocialista viszonyt, amelytől idegen a fegyelmezetlenség és az alacsony minőségi színvonal. Bontakozzék ki a munkakezdeményezés a szocialista verseny és az ez évi tervfeladatok teljesítéséért!" (A CSKP Központi Bizottságának a párt megalapítása 50. évfordulójára kiadott felhívásából)