Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-30 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó

A

CSKP XIV. kongresszusa idején ajanlott levelet hozott a posta. A Komáromi -(KomárnoJ Járási Építőipara Vállalat üzemi pártszervezele szerkesztőségünknek is elküldte a kommunista és párton kívüli építőknek a kongresszus küldötteihez írt értékes üdvözletét. Örömmel adtunk helyet lapunk hasábjain az új Központi Bizottságot támogató és az évi viszonylatban több, mint egymillió korona értékű munkavállalásról hírt adó anyagnak. Az 1968—69-es években oly sokszor rágalmazott építővállalat dolgozói most már újra otthon érzik magukat hazájukban és munkahelyükön. A konszolidáció nem frázis. Társadalmunk becsületes dolgozóinak összefogása következtében, pártunk vezetésével meghátrálásra kényszerültek a reakciós elemek, sikerült lefognunk a hamis jelszavakat, uszító cikkeket író opportunisták kezét és olyan politikai légkört teremteni ebben a természeti kincsekben gazdag, iparilag fejlett országban, hogy a munkásosztály élcsapatának, pártunknak bizalmat szavazhatnak azok a kommunislák és pártonkívüliek is, akiket mindenkori becsületes helytállásukért az átmeneti sikereket elérő revizionisták becsületsértő rágalmazással, gáncsoskodással, kiközösítéssel illettek. A vállalat székhelyén, Ógyallán |

Hurbanovo) az utóbbi években sokat változott a világ. Az ötödik ötéves terv első évének négy hónapjában 101,3 százalékra teljesítették a tervet, nem lépték túl a bérkeretet, és a múlt év ugyanezen időszakához viszonyítva 3,5 millió koronával többet termeltek. A munkaszervezés javításával, a munkaidő és a gépek jobb kihasználásával az év végéig — a múlt évhez viszonyítva — 5 millió koronával növelik a termelést. Nem illik hallgatózni, akaratlanul hallgattam végig Tarics Ferenc üzemigazgató egy telefonbeszélgetését. Kicsi az irodája, minden szót lehetett hallani. — Kár, hogy nem tudtál eljönni az értékelésre. Járási viszonylatban egyedül bennünket dicsértek meg. — Hogy kivel beszéltem? — válaszolt kérdéssel a kérdésemre Tarics elvtárs. A járási nemzeti bizottság építéaíigyi osztályának vezetőjével. Nagyon jól esett, hogy az elmúlt válságos évek után megdicsértek bennünket. Ezt a jő hírt újságoltam el neki. Az 1100 dolgozót foglalkoztató üzem valóban dicséretet érdemel. Asztalosai, kőművesei, villanyszerelői, vízvezeték- és központi fűtés szerelői az egykor csupán karbantartói tevékenységre szorítkozó „pepecselést" nagy szakértelmet igénylő alkotómunkára váltották fel. Nagykeszin (Veiké Kosihy) iskolát, Nemesócsán (Olča), Gútán (Kolárovo) és Naszvadon |Nesvady) lakóházakat és új iskolákat, Úgyallán felvásárlási központot és városházát, valamint borászati üzemet, Madaron (Modrany), Búcson bölcsődét és óvodát, Marcelházán (Marcelová) pedig tanácsházat építenek. Az új ötéves terv folyamán bővül az üzem, és ha „kijön a lépés", a dolgozók jelenlegi átlagos havi 2050 koronás fizetését is emelik. Az igazgató tömören így foglalja össze, hogyan szándékozzák megvalósítani ezeket a terveket. — Munkaversenyt szerveztünk az üzemrészlegek és-a szakmáit között. Negyed, illetve félévenként ériékeljük ki az eredményeket. A legjobbak megjutalmazására 100 000 koronát irányoztunk elo. Ennek egy részét az első negyedévi kiértékelés után ki is fizettük. Mivel az idén örvendetes módon javult a vasúton történő anyagszállítás, az első negyedévben kétmillióhétszázezer koronát takarítottunk meg. Ezt az összeget ís az üzem fejlesztésére, korszerűsítésére használjuk fel. Ebben az évben elkészül Gadócon (Hadovce) az üzem szaktanintezete. Legalább száz elsőst szándékozunk itt tanítani. Internátusi oktatásban részesítjük a gyengébb előmenetelü másodéves tanoncokat is. A harmadévesek pedig közvetlenül a munkahelyeken sajátítják el a szakismereteket. És természetesen — persze nem utolsó sorban — gépesítünk és gépesítünk. A járási nemzeti bizottság ezt a törekvésünket messzemenően támogatja. Több millió koronát terveztek íizemfejlesztésre, korszerűsítésre. Az üzem igazgatósági épületében olyan szépen szerkesztett faliújságot láttam, mely párját ritkítja. Aki átböngészi, sok mindent megtud az üzemről, megismeri a legjobb eredményeket elérő dolgozókat. Hogy kik a legjobbak? Nehéz válaszolni erre a kérdésre. Mindenki igyekszik, tudása legjavát adja. A jók között is akadnak kiemelkedő teljesítményt nyújtó munkacsoportok. Ezek közé tartoznak a komáromi részlegen dolgozó asztalosok, villanyszerelők, kőművesek. Jó eredményeket érnek el az Ógyallán, Naszvadon, Paton tevékenykedő csoportok is. Ezzel a dicsérettel természetesen nem akarjuk „szentté avatni" az országos viszonylatban nem a legjobban csengő építőipari szakmát. Ahol dolgoznak, ott hibát is követnek el. Nincs ez másként a Komáromi Járási Építőipari Vállalatnál se. A fogyatékosságokat azonban nem ködösítik el, hanem becs'ületesen és nyíltan szembenéznek velük. így volt ez a bátorkeszi (Vojnice) iskola kazánházának esetében is. Sok volt a munka, összegyűltek a problémák, és a kazánház építése egyre húzódott. Amikor a körmükre égett, hamar, hamar .. . Ezérl a munkáért nem kapott „díszoklevelet" a vállalat. Dicséretükre legyen azonban mondva: a hibát kijavították. — Sokszor viszont jogtalanul szidnak bennünket — mondja Tarics Ferenc. A lakosság nem tudja, hogy a csempe, radiátor, kazán beszerzése sok nehézségbe ütközik. Mi sem tudjuk leakasztani a szögről azt, ami nincs . Tervek, elkepzelések, gondok. Az ember nem is hinné, milyen szerteágazó tevékenységet fejt ki és milyen sok szakmát tömörít maga köré egy -építővállalat! A boldog lakástulajdonosok, a napfényes tantermekben tanuló fiatalok, a bölcsődék, óvodák kis lakói nekik, az építőknek köszönhetik, hogy tető van a fejük fölött. És a jövő házai is ők építik fel. A Komáromi Járási Építőipari Vállalat dolgozói nemrég hagyták jóvá az előttünk álló gazdasági évre szóló kollektív szerződést. Vállalták, hogy további 1,5 millió koronával teljesítik túl az 1971. év tervfeladatait. KOMLOSI LAJOS „Mi„ a Komáromi Járási Építőipari Vállalat dolgozói 1968- ban és 1969ben becsülettel helytálltunk. Azt tet

tük, cmil o becsülete

s koinmuntstciknak a nehéz napokban tenniük kellett. Szilárd meggyőződésse

l hisszük, hogy pártunk XIV. kongresszuson azokat az elvtársakat választják be ct magasobb pártszervekbe, akik 1968-bon szilárdon a marnizmus-leninizmus elveit vallották. Ezért minden erőnkkel támogatjuk oz újonnan megválasztott Központi Bizottságot és a CSKP 50. évfordulója

, val

amint a XIV. pórtkong

resszus tiszteletére vállalatunk 681 dolgoz

ója 32 kollektiv és 5 egyéni vállalást fogadott el. Egész évi tervünket pedig már deceiwber 23-ón teljesítjük." m A mester mindent megmagyaráz ... Krejfii — ČSTK felvétele Gondos, körültekintő munkát A nemzeti bizottságokban óriási erő rejlik. E választott szervben 220 000 képviselő dolgozik, főleg a helyi nemzeti bizottságokban, vagyis „lent", ahol a mindennapi életünk lezajlik. Nem véletlenül jelentette ki a közelmúltban Husák elvtárs: „A nemzeti bizottságok munkájának eredményessége attól függ, hogy milyen a képviselők és a választók kapcsolata. A képviselőnek ismernie kell az emberek nézeteit, problémáit, gondjait, bajait s ezekről el kell velük beszélgetnie, ramácsot adnia, időközben számot adni arról, hogy maga a képviselő milyen tevékenységet fejtett ki". Ahol ez Így van, ott a nemzeti bizottság, illetve a képviselők a polgártársaik bizalmát, elismerését vívják ki. Erről tanúskodnak a közelmúltban megtartott néppel való beszélgetések is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol a képviselők aktívak, példamutatók, ott a nemzeti bizottság úgy politikai téren, mind pedig a falu szépítésében jó eredményeket ér el. Nagyfödémesen (Veiké Diany) például tavaly a falu lakosai különböző akciók keretében több mint 4,5 millió korona ér-téket hoztak létre. Csalíóközcsütörtökön (Štvrtok na OstrDve) a lakosok több mint 18 000 brigádórát dolgoztak le. összegezve a nemzeti bizottságok múlt évi munkáját eredményesnek mondható. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy 36 község kapta meg a százezer koronás pénzjutalmat. A képviselőnek jó agitátornak is kell lennie. Választóit nemcsak, hogy meg kell nyernie a párt politikájának, hanem meg kell tudnia ma gyarázni a községben épülő létesítmény fontosságát, vagyis el kell érnie, hogy választói kivegyék részüket a társadalmi munkából, a faluszépítési akcióból. Ha ezt el tudja érni, akkor megnyeri választói bizalmát, megbecsülését. ami csak hasznot hozhat a községnek, a társadalomnak. Figyelemre méltó, hogy a választók hálásak azoknak a közéleti embereknek áldozatkészségéért, fáradozásáért, akik szabad ideáik számottevő részét a közösség érdekeinek jó képviseletére, a község gyarapítására fordítják. Ugyanakkor azonban azt is tudatosítani kell, hogy a választók szigorúak a közéleli munka megítélésében. Az „Arccal a töniügek felé" gottwaldl jelszó tehát ma ís érvényes. A képviselők, a nemzeti bizottságok dolgozói, azt a mindennapi munkájukban tapasztalhatják. A jó munka egyik alapvető feltétele a kölcsönös bizalom és megbecsülés. A képviselőket ezen igyekezetükben a nemzeti bizottságoknak is támogatniuk kell. Szükséges tudatosítaniuk, hogy nem képeznek „független" intézményt, hanem, hogy a képviselők és a választók igyekezetét, kezdeményezését kell felkarolniok, az állam törvényeinek betartására kell ügyelniük. A nemzeti bizottságoknak, a kommunista képviselőknek nagy súlyt kell helyezniök a képviselők nevelésére. Szükséges, hogy a hnb egyes bizottságaínak munkájába bevonják azokat, akikkel esetleg a választásoknál számolhatunk, akik megnyerték az emberek bizalmát és a köz érdekében tenni is akarnak valamit. Nem szabad megfeledkezni a fiatalokról és a nőkről sem Bízzuk meg őket kisebb-nagyobb feladatokkal, próbáljuk ki képességeiket! Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor minden nagyobb nehézség nélkül elérhetjük, hogy a nemzeti bizottságok munkája még jobban megjavul, s maradéktalanul teljesítik majd mindazokat a feladatokat, amelyeket a pártunk XIV. kongresszusa tűzött a kommunisák, a társadalom és a nemzeti bizottságok elé. NÉMETH JÁNOS Az Ostravai Kiement Gottwald Ujkohó kokszolóinak dolgozni a CSKP megalapítása 50. évfordulójának, a XIV. pártkongresszus és a Klement Gottwald Ojkobó üzemelése 20. évfordulója tiszteletére kötelezettségvállalással válaszoltak az ostravai kohómunkások felhívására. mely szerint 20 000 tonna kokszot készítenek terven felül. Vállalásukat teljesítik, sőt túlszárnyalják. Az első negyedévben 8930 tonna kokszot készítettek. A sikerhez hozzájárulnak a szocialista munkabrigádok és a szénszolgálat, valamint a karbantartó kollektívák. František Kslabus mester és Pavel Krištufík csoportvezető a szocialista mnnksbrigád tagjaival beszélgetnek. (Felvétel: Svorčík — ČSTK)