Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-27 / 124. szám, csütörtök

A CSKP Központi Ellenőrzi és Revíziós Bizottságának jelentése ELŐADTA MILOŠ JAKEŠ ELVTÁRS Elvtársak, tisztelt vendégek! Pártunk kongresszusa a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának közvetlen hatása alatt ülésezik. A XXIV. kongresszus megjelölte a kom munista építés továhfejlesztésének távlatait. A szovjet kommunisták kongreszszusán ismét diadalmaskodó marxistaleninista eszméktől ihletve büszkén em lékezünk meg pártunk megalakulásának 50. évfordulójáról és győzelmes forradalmi útjáról, amely egybekapcsolódott a marxista—leninista tanítás alkotó szellemének érvényesítésével és a proletár nemzetköziség alapelveihez való hűséggel. A nagy megpróbáltatások időszaka után, amelyeken pártunk és társadalmunk a XIII. kongresszus óta ment keresztül, a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság ezzel a tudattal ad számot munkájáról a XIV. pártkongreszszusn-ak. A XIII. kongresszus politikai irányvonalának teljesítését a „Tanulságok" című dokumentum és a Központi Bizottság beszámolója értékeli, amelyet Gustáv Husák elvtárs, első titkár adott elő. A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság egyetért a „Tanulságok" következtetéseivel, s a pártban betöltött helye és funkciója keretében részt vállal a felelősségből, azért, hogyan fejlődött a párt a XIII. kongresszusa óta, a válságos időszakban és a marxista—leninista erőknek a párt forradalmi jellega felújításáért és á politikai válság leküzdéséért folytatott küzdelmében. Értékeljük a testvéri országok internacionalista segítségét, amely megvédte hazánkat a polgárháborútól, az ellenforradalom betetőzésétől és segített megvédeni a szocializmus vívmányait. osztály fölé rendelik az értelmiséget, nevezetesen az írókat. Ezek a nézetek globálisan alapot teremtettek pártellenes platform kialakulására. A bizottság javasolta, hogy folytassanak ellenük rendszeres elvszerű politikai és eszmei küzdelmet. A fejlődés igazolta, hogy a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság plénumának javaslata, melyet a párt Központi Bizottsága elé terjesztett, hogy zárják ki e nézetek fő hirdetőit a pártból, megfelelt vétségük nagyságának A bizottság 1965 áprilisában egyes volt vezető pártfunkcionáriusok és a politikai légkör nyomására feladta elvszerű kritériumait és javasolta a Központi Bizottságnak, hatálytalanítsa a pártvonalon levont következtetéseket, és az ügyet lezárás végett továbbítsa az Írószövetség pártalapszervezetének. I, 1971. V. 27. A Xlll. pártkongresszuson megválasztott Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság munkájában azokból a feladatokból indult ki, amelyeket az alapszabályzat 29. cikkelye és a CSKP Központi Bizottságának az ellenőrző és revíziós bizottságok tevékenységére vonatkozó irányelvei jelöltek meg Ellenőrző tevékenységében a XIII. kongreszszus fontos határozatainak teljesítésére irányította figyelmét. Ellenőrizte a XIII. kongresszus téziseivel kapcsolatos vitából eredő következtetések teljesítését, megállapította, hogy a hozzászólások többségét tekintetbe vették n kongresszusi dokumentumok és a pártszervek munkaterve összeállításánál. A kongresszus határozata értelmében a bizottság 75 személy tagsági ügyével .foglalkozott, mellyel ezek a XIII. pártkongresszushoz fordultak, és megfelelő Javaslatokat tett a Központi Bizottság elnökségének. A bizottság megbízást kapott, hogy gondoskodjék a párt vezető szerepének érvényesítéséről a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságban. Ezzel összefüggésben a bizottság a XIII. kongresszus határozata szellemében nagy figyelmet szentelt az ellenőrzési rendszer átalakításának és ellenezte azokat a javaslatokat, amelyek az ellenőrzés automatizmusát védték az új gazdaságirányítási rendszerben. A bizottság megvi-' tatta a tevékenység irányzatára tétt Javaslatokat, figyelemmel kísérte a népi ellenőrzési bizottságok választásainak előkészítését és megtartását. 1968 dereka óta a népi ellenőrzésban működő kommunisták munkájával a CSKP Központi Bizottságának szervei foglalkoznak. A XIII. kongresszus határozatából kiindulva a bizottság ellenőrizte a nemzeti bizottságok pártvezetésének színvonalát és a szocialista társadalomban a nemzeti bizottságok helyzetére és feladataira vonatkozó XIII. kongresszusi határozat teljesítését. Felülvizsgálta a párt gazdaságpolitikájának erősítését vállalati téren és felülvizsgálta a délmorvaországi kerületi pártszervezetnek a tudományos-műszaki értelmiséggel való foglalkozását. A vizsgálat felderítette, hogy sok minden nem világos az értelmiségnek a munkásosztály szerepéről, valamint a párt politikájának alapvető kérdéseiről vallott nézeteiben. A bizottság azzal is foglalkozott, hogyan érvényesül a párt vezető szerepe a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség prágai főiskolai szervezeteiben. A felülvizsgálat megmutatta, hogy olyan alapvető kérdéseket tekintve, mint amilyen a szocialista rendszerhez, a párthoz, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetséghez való viszony, nagyon ingatagok a diákok nézetei, s arra is rávilágított, hogy a párt alapszervezeteiben is eltérnek a nézetek, és megszegik a demokratikus centralizmus alapelveit. Az ellenőrzés megállapításait felhasználták a CSKP Központi Bizottsága 1967 októberi ülésének előkészítésére, megvitatták a Központi Bizottság szerveiben, vagy eljuttatták az illetékes osztályokra. A következtetéseknek azonban nem szereztek határozottan érvényt. A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság nagy figyelmet szentelt fegyelmi és tagsági kérdések megoldásának. Az ellenőrzések megmutatták, hogy a jpártszervek, alapszervezetek, ellenőrző és revíziós bizottságok fegyelmi munkájának színvonala nem felelt meg a párt helyzetének, nem szolgálta kellő mértékben a párt eszmei és szervezeti egységének védelmét és nem érvényesült a kommunisták nevelésének- elválaszthatatlan szerves részeként. A határozatok nem teljesítése következményeinek levonásakor tanúsított elvtelenség, a formalizmus, á forradalmi éberség lebecsülése, revizionista és opportunista Irányzatok erősödése lényeges befolyással volt a fegyelmi munka színvonalának süllyedésére, a párt érdekei védelmének szentelt figyelem elernyedésére. Ezen és további okok miatt fokozatosan meglazult a pártfegyelem, gyakran megszegték a párt alapszabályzatát. Nem következetesen, gyakran pedig egyáltalában nem teljesítették a XIII. pártkongresszus és a pártszervezet határozatait. Tűrték sok párttag hosszú időn át megnyilvánuló passzivitását. Az alapszabályzat megszegése ellenére rendszeresen csökkent a pártvonalon felelősségre vont tagok száma. Másrészt nőtt azok száma, akik saját elhatározásukból távoztak a pártból. Ez azt bizonyította, hogy lazult a tagok viszonya a párt politikájához, és komoly fogyatékosságok mutatkoztak a politikai munkában. Csak u CSKP Központi Bizottságának 1969. áprilisi ülése után nőttek fokozatosan a párt alapszabályzatának betartásával szemben támasztott igények, s a szervek és szervezetek ismét megkezdték a következmények levonását az alapszabályzat megr sértéséből. Fokozatosan beteljesülnek Lenin szavai: „Feladatunk —, hogy megóvjuk pártunk szilárdságát, következetességét, tisztaságát. Igyekeznünk kell mind magasabbra, magasabbra és magasabbra emelni a párttag címét és annak jelentőségét". (Lenin Művei 6. kötet 523. old. Szikra kiadás.] Egyidejűleg, éspedig új tagok felvé telével összefüggésben, állandóan csökkent a munkások arányszáma a pártban és rosszabbodott a párt korösszetétele. Nem fordítottak kellő gondot a tagsági alap összetételére mint a pártpolitika fontos feltételére, ami a válság elhatalmasodásához vezetett a pártban. A tagsági könyvek kicserélése a párt megtisztulását eredményezte a jobboldali opportunistáktól, karrieristáktól és a passzív tagok egy részétől, de nein tudta megoldani a szociális és koröszszetételt. Az ellenőrző és revíziós bizottságok munkájának tapasztalatai igazolják annak a feladatnak sürgető vo'tát, hogy szenteljünk nagy figyelmet a párt összetételének, elsősorban fiatal munkások pártba való felvételének. A pártbüntetések és a beérkezett fellebbezések okainak elemzései arról tanúskodnak, hogy a párttagok vétségei túlnyomórészt alapvető kötelességeik nem teljesítésében, gazdasági kihágásokban, az államfegyelem megsértésében és erkölcsi vétkeikben merültek ki. A párt általános légköre hozzájárult ahhoz, hogy kivételektől eltekintve — főként azokat a tagokat nem vonták felelősségre, akik eltértek a párt eszmei alapelveitől, a revizionizmus terjesztői voltak és gyakran fontos ideológiai posztokon működtek. Ebben az időben a politikailag legkomolyabb eset egyes író párttagok esete volt, amelyet a párt Központi Bizottságának elnöksége fegyelmi eljárás lefolytatása végett 1965 szeptemberében, az írószövetség IV. kongresszusa után adott át a bizottságnak. A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság vizsgálata teljes mértékben igazolta, hogy az írószövetségben revizionista nézetek léteznek és képviselőik politikai-eszmei téren feladják a marxistaleninista álláspontokat, figyelmen kívül hagyják a világon létező fő ellentétet, megfosztják osztály- és szocialista tartalmától a szabadság, a demokrácia, a humanizmus fogalmát, a békés ideológiai együttélés mellett szállnak síkra és szabad teret követelnek ellenséges, antikommunista nézeteknek, lebecsülik a párt naunkaeredményelt, támadfôk bel- és külpolitikáját, megbontják a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainkat, támadják a párt vezető szerepét, a munkásosztály hatalmát, és a munkásII. A bizottság tapasztalatai továbbá megmutatták, bogy a pártban pang a belső pártélet, nem teljesítik a XIII. kongresszus irányvonalát és határozatait, megszegik az alapszabályzat további cikkelyeit, hogy egyes területek, szervezetek és funkcionáriusok eltűrik a kispolgári ideológia és revizionizmus behatolását a párt soraiba. Fokozatosan gyöngült a párt ellenőrző funkciója. A bizottság felhívta a figyelmet ezekre a fogyatékosságokra. Örömmel fogadta, hogy a CSKP Központi Bizottságának 1967. októberi ülése igyekezetet mutatott e fogyatékosságok megoldására, és teljes mértékben magáévá tette az 1968. januári plénum eredményeit. Elkerülhetetlenségét és értelmét a hibák és fogyatékosságok leküzdésére irányuló törekvésében látta, hogy következetesen érvényesüljön a CSKP XIII. kongresszusának irányvonala. Támogatta a párl Központi Bizottságának döntését, hogy Antonín Novotný távozzék a CSKP Központi Bizottsága első titkárának tisztségéből. Abból indult ki, hogy a párt Központi Bizottsága januári ülésének intézkedései elősegítik a tagok aktivizálását, a párt eszmei és szervezeti egységének szllárdulását, ami a párt vezető szerepe érvényesítő sének alapvető feltétele. Ezek a feltételek azonban a jobboldali opportunista erők befolyása és a pártvezetés határozatlansága folytán nem teljesültek, s a fejlődés más irányt vett. A bizottság rámutatott e fejlődés egyes komoly negatív irányzataira, a januári plénum határozatának nem egységes magyarázatára, az alapszabályzat be nem tartására, a méltatlanul botrányba kevert elvtársak megvédésének szükségességére stb. Felhívta a tigyelmet arra, hogy a járási és kerületi konferenciákon megszegték a választási elveket. A párt vezető szerveiben uralkodó rendellenes helyzetre irányuló figyelmeztetések megfelelő következtetések nélkül maradtak. 1968. márciusában, amiikor a tömegtájékoztatási eszközökben fokozódtak a pártellenes kirohanások, a tagok egý csoportja a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság megbízásából sürgetően figyelmeztette Alexander DubCeket arra, hogy a sajtó, a rádió és a televízió kicsúszik a pártvezetés kezéből, és személyi intézkedéseket követelt orvoslás biztosítására, ám ismét eredménytelenül. Az érvényes alapszabályzatot kétségbe vonó új alapszabályzat előkészítésével kapcsolatban folytatott jobboldali propagandakampány, amely meggyorsította a pártépítés lenini alapelveinek és a belső pártélet normáinak destruálódási folyamatát, negatívan hatott a bizottságának az alapszabályzat betartására irányuló törekvésére. Az alapszabályzat és a pártpolitika megsértése alapvető kérdéseket érintett. A jobboldal a marxista—leninista ideológia és a proletár internacionalizmus alapelvei ellen, a munkásosztály és a kommunista j>árt társadalmi vezető szerepének marxista—leninista érte Mezese ellen lépett fel, szovjetellenességet szított, egyoldalúan eltúlozta a szocialista építés nemzeti sajátosságait, tompította a társadalmi jelenségek értékelésének osztályszemléletét, a politikai gazdasági problémák megoldását. Támadta, a marxista—leninista párt építésének és tevékenységének lenini alapelveit, életének formáit. Kétségbe vonta a pártfeladatoikat, kizárólag belső pártkérdésekkel párton kívüli fórumon lépett fel, megszegte a kollektív vezetés elvét, frakciős tevékenységet, nyomást gyakoroló csoportokat szervezett, szorgalmazta és érvényesítette a kisebbségnek azt a jogát, hogy ne teljesítse az elfogadott határozatokat, egyes pártszervek és pártszervezetek autonómiáját követelte. Számos pártszerv tevéikenysége jóval túllépte területi hatáskörét. A felsőbb pártszervek tudta nélkül sor került szervezetek tömörülésére, és a sajtóban közölt WSzös állásfoglalások kinyilvánítására, amivel nyomást gyakoroltak a felsőbb szervekre. A párt alapszabályzata megszegésének szembetűnő példája volt a prágai városi pártkonferencia és egyes további konferenciák tanácskozása, amelyet permanensnek nyilvánítottak, majd főként a pártellenes, úgynevezett vysočanyi kongresszus. így szegték meg a párt építésének és tevékenységének alapelvét, a demokratikus centralizmust. Mindez megfosztotta a pártot akcióképességétől és hozzájárult a jjártfegyelem boni lasztásához. A jobboldal a tömegtájékoztatási eszközök hatalmába kerítésével lehetetlenné tette a párt politikájának marxista—leninista szempontból történő védelmezését. Lényegesen gyöngült a párt befolyása a káderpolitikában, csökkent a kommunisták aktivitása és részvétele a rendszertelenül tartott tag gyűléseken. A bizottság ezért örömmel fogadta az 1968. májusi plénum határozatát, amelyet a CSKP Központi Bizottságának marxista—leninista erői azzal a céllal fogadtattak el, hogy megállítsáik a destrukció folyamatát és küzdjenek a jobboldali opportunizmus és az antiszocialista erők ellen. Ám ezt a határozatot sem teljesítették. A Közjjonti Ellenőrző és Reviziós Bizottság tudatában van annak, hogy aktívabban kellett volna harcolnia a partban észlelhető bomlás ellen. A jobboldal tevékenysége okozta nehézségek ellenére a marxizmus-leninizmushoz hű maradt tagok többségének érdeméből a jobboldali opportunisták és revizionisták nem kerítették hatalmukba a bizottságot, munkájánaik hatásossága azonban meggyengült. A CSKP Központi Bizottságónak irányító szerveiben s általában a pártban uralkodó helyzet korlátozta a bizottságnak azt a képességét, hogy következetesen szembeszálljon a CSKP alapszabályzatának és XIII. kongresszusa irányvonalának megszegésével szemben. A bizottság komoly hibájának tekinti, hogy noha komoly fenntartásokkal, de támogatta a központi bizottságnak azt a helytelen határozatát, hogy elutasította pártunk részvételét a varsói találkozón. Ami a CSKP Központi Bizottsága elnökségének 1968. augusztus 21-i, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak nyújtott internacionalista segítséggel kapcsolatos pártellenes határozatát illeti, a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság 1968. augusztus 22->én, rendes ülésén nem támogatta, noha nyíltan nem is utasította vissza ezt az álláspontot. A formális egység megőrzésére irányuló törekvés és a hisztérikus légkör hatása helytelenül túlsúlyba került az elvszerű állásfoglalással szemben. A bizottság az 1968. januári időszakban nagy figyelmet szentelt a pártvonalon történő rehabilitálás iránti kérvények elintézésének. Ez abban az időben volt, amikor a jobboldali antiszocialista elemek kampányokat folytattak, amelyben a pártot és az egyes funkcionáriusokat botrányba kevertek. E kampányok értelme nem az igazságtalanságnak kiküszöbölése, egyes funkcionáriusok nem pártos eljárásának bírálata volt, hanem támadás a párt és a szocializmus alapelvei, azon intézkedések ellen, amelyekkel a pórt és az állam 1948. februárjának eredményeit védelmezte, támadás volt az elért sikerek és hazánkban a szocializmus további fejlődése ellen. Olyan helyzetben történt ez, amikor széleskörűen megszegték a párt alapszabályzatát és belső életének normáit, amikor a pártvezetőségben megerősödtek a jobboldal pozíciói és a gyakorlatban felhagytak a pártvonalon történő felelősségre vonással. A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság fokozatosan tudatára ébredt a rehabilitációk körül szított kampány igazi értelmének. Ez volt a jobboldali erők egyik fő eszköze az embereik széles rétegeinek manipulálására. Szándékosan elferdítették a kérelmeik mennyiségéről alkotott elképzeléseket. Kimondottan fantasztikus számokat emlegettek. A valóság azonban az volt, hogy az összes fokú pártszervek másféf év alatt 5354 kérvényt kaptak, ezelc(Folytatás a 10. oldalon)