Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-27 / 124. szám, csütörtök

A CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának jelentése (Folytatás a 9. oldalról) nek azonban csak elenyésző része vonatkozott pártvonalon való rehabilitációra. Sokan úgy vélték, hogy olyan idő következett be, amelyből hasznot húzhat az is, aki komolyan vétett és akit méltán megbüntettek. A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságot a kérvények említett mennyiségéből 680 felülvizsgálási kérelem elbírálása érintette, ezek köziíl 352-t a kérelmező számára kedvezően zárt le. Ebből 92 esetben pártvonalon történő rehabllttásról volt szó. Ezzel orvoslást nyert az előzően elfogadott döntések következetlensége. Ugyanakkor a bizottság bizonyos hibákat követett el, nem osztályszellemű hozzáállás és olyan irreális elképzelés hatására, hogy a kérvények gyors elintézése lecsillapítja a politikai és közélei szintjét. Nemcsak jogtalanul büntetetteket rehabilitáltak, hanem néhány olvan egyént is. akinek pártbüntetéss indokolt volt. A bizottság gyakran olvan helyzetben döntött, amikor a kizártak nem marxista nézetei kinyilatkoztatott politika! irányvonallá váltak. Bizonyos hibák ellenére a bizottság megfontoltan dolgozta fel a rehabilitációs kérvénvBlí többsécót. A pártvonalon rehabilitáltak egy része 1968-ban és 1969-ben ismét ellentétbe került a párt alapszabályzatával, a revizionisták, jobboldali opportunisták oldalára, szovjetellenes platformra állt. Később kizárták őket a pártból. A központi, kerületi és járási szín. ten felülvizsgált és lezárt kérvények azt mutatják, hogy a rehabilitálásukat kérő jjárttagok túlnyomó többségét joggal vonták pártvonalon felelősségre, és kaptak az illetők pártbüntetést. Fogyatékosságok mutatkoztak elsősorban a párt- és fegyelmi vizsgálat lefolytatása során egyes elvek megszegésében. Ezért a fegyelmi eljárás során meg kell követelni az elfogadott elvek következetes betartását. A tagsági kérdések terén a bizottság munkájának másik jellegzetes vonása az a törekvés volt, hogy védelmet nyújtson azoknak a pártfunkcionáriusoknak és tagoknak, akik január után skandalizálás és politikai megkülönböztetés áldozatai lettek, és gyakran megélhetési szempontból is kárt vallottak. Ismert tény, hogy a jobboldal különböző helyeken és különböző szinteken így iktatta ki az aktív pártfunkcionáriusok és tagok ezreit a politikai életből. A bizottság arra törekedett, hogy senkit se érjen közülük igazságtalan pártbüntetés. ál. Míg ldoo. au^usziusaig a bizottság nem találta meg a kivezető utat abból a nehéz helyzetből, amelybe a vezető pártszervekben tevékenykedő jobboldali opportunisták juttatták az egész pár.i'. augusztus után fokozatosan mégtalálta ezt a kivezető utat. Ez lett a CSKP Központi Bizottságának 1968. augusztusi plénumán jóváhagyott moszkvai jegyzőkönyv teljesítéséért folytatott küzdelem. A bizottság tagjainak többsége éppen a moszkvai i zőkönyv teljesítéséhez való viszonyulásban ismerte fel egyre mélyebben, hogy a pártvezetőség egy része, Dubček, Cerník, Smrkovský és továbbiak vezetésével jobboldali opportunizmusba süllyedt, és hogy a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság és az alsóbb fokú bizottságok tevékenységét a marxista—leninista erők aktivizálódásának támogatására és a párt marxista-leninista jellegének felújításához, a pártépítés és a belső pártélet lenini alapelveinek ős normáinak érvényesítésére szükséges feltételek megteremtésére kell összpontosítani. Az ellenőrző és revíziós Bizottságokban megvoltak az objektív feltételek az ilyen irányú cselekvésre. A jobboldal az 1968, évi pártkonferenciákon lebecsülte a bizottságok összetételét, így aztán többnyire idősebb tapasztalt elvtársak maradtak benne, akik a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus platformján álltak és ígv segítették a pártot a bonyolult küzdelemben. A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság részéről nyújtott módszerbeli segítség, a bizottságok elnökeinek országos tanácskozásai, a január utáni fejlődésről és az Internacionalista segítség értelméről adott objektív tájékoztatások hozzájárultak ahhoz, hogy az ellenőrző és a revíziós bizottságok többsége a párt marxista—leninista erőinek egyik támasza lett, hozzájárultak a párt marxista—leninista jellegének megújításához, a pártszervek megtisztításához a jobboldali opportunistáktól és revizionistáktól. A „Tanulságok" érdem szerint értékelte az ellenőrző és revíziós bizottságoknak ezt a tevékenységét. A KÖZJKHUÍ Ellenőrző és Revíziós Bizottság például kérte a központi bizottság elnökségét, hogy helyezkedjék egyöntetű álláspontra a „2000 szó" című ellenforradalmi felhívást aláíró központi bizottsági tagokkal és póttagokkal szemben. Követelte, a pártfegyelem és a párthatározatok megszegése következményeinek levonását kommunista nemzetgyűlési képviselők esetében. Kérte, a központi bizottság elnökségének végrehajtó bizottságát, hogy helyezkedjék marxista álláspontra az úgynevezett árulókkal és kollaboránsokkal kapcsolatban, akik ellen a pártellenes erők kampányt, zaklatást és terrort indítottak. A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság 1968. novemberi plé numának határozata alapján az alapszabályzat megsértésére vonatkozó öszszefoglaló anyagot terjesztett a központi bizottság elnöksége elé. Az elnökség ezzel összefüggésben hangoztatta az alapszabályzat érvényességét, hatálytalanította a prágai és brnói városi, városkerületi és főiskolai konferenciáknak a permanens ülésre vonatkozó határozatát, és feladattá tette a következmények levonását a Prága 1. városkerületi pártbizottság elnöksége és a Karlovy Vary-i járási pártbizottság elnöksége közötti úgynevezett barátság elnevezésű frakciós tevékenység szervezői esetében. A bizottság 1968. novemberében, majd 1969. januárjában az elnökség elé terjesztett jelentésében felhívta a figyelmet arra, hogy egyes vezető funkcionáriusok önkényesen lépnek fel és hamisan magyarázzák a központi bizottság 1968. novemberi határozatát, s követelte a következmények levonását. A központi bizottság elnökségének jobboldali tagjai e figyelmeztetések többségét elutasították, vagy pedig 1969. áprilisáig ügyet sem vetettek rájuk. A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság a CSKP Központi Bizottságának 1969. áprilisi plénuma előtt levelet intézett a CSKP Központi Bizottságának plénumához, s ebben rámutatott a pártvezetőségben és a pártban levő komoly állapotra, támogatta a központi bizottságnak elvszerű személyi változásokat követelő egészséges erőit. IV. A pártunkat ért hosszan tartó és súlyos válságból kivezető utat az 1969. áprilisi plénum találta meg. A párt élére Husák elvtársat választották. A konszolidációs program, amelynek fő irányzatát az 1969. májusi plénum határozta meg, gyakorlati irányvonallá vált arra nézve, hogyan vezessük ki a párto; és a társadalmat a súlyos válságbó A bizottság örömmel fogadta a döntést, és teljes mértékben támogatta a jóváhagyott programot, melynek teljesítésében a maga hatáskörében aktívan részt vett. Teljes mértékben támogat ta a CSKP Központi Bizottsága 1969. szeptemberi plenáris ülésének azt a határozatát is. amely hatálytalanította a CSKP Központi Bizottságának azokat a pártellenes és antimarxista határozatait, amelyek ellentétben voltak a XIII. kongresszus irányvonalával, és a szövetséges csapatok csehszlovákiai bevonulását internacionalista segítségnek minősítette. Ez lehetővé tette, hogy a CSKP Központi Bizottságának vezetésével offenzíván felsorakozzunk a jobboldal ellen, és tovább egyesítsük a párt erőit a marxista—leninista platformon A párt vezető szervei fokozatosan megtisztultak a renegátoktól, akik ideiglenesen hatalmukba kerítették a döntő pozíciók többségét. Ami a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságot illeti, a XIII. pártkongresszuson megválasztott egyes tagjai jobboldali platformra helyezkedtek és így a párt jobboldali vezetőségének meghosszabbított karjává váltak. 1968. augusztus 31-én 21 új tagot kooptáltunk a bizottságba. A jobboldalnak a káderek kiválasztására gyakorolt befolyása következtében sok jobboldali irányzatú vagy ingadozó tag került a bizottságba. Ennek ellenére a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságban és a pártban végbemenő nézetbeli differenciálódás 1968. augusztusa után lehetővé tette a jobboldal híveinek fokozatos elszigetelését és a vezető pártszer vek marxista—leninista erőinek támogatását. A bizottság is megtisztította sorait a jobboldal képviselőitől, akik revizionista és opportunista irányzatokat vittek tevékenységébe és fékezték azt. A párt vezető szerveiben történt személyi változások és az elvszerű marxista—leninista politikához való visszatérés a bizottság tevékenységére is kedvező feltételeket teremtettek. A bizottság aktívan részt vétt a szocialista országokhoz fűződő baráti kapcsolatok felújításában, és 1968 decemberében tanulmányi küldöttséget küldött a Szovjetunióba, majd fogadta az SZKP Központi Bizottsága pártellenőrző bizottságának tanulmányi küldöttségét, élén S. A. I. Pelsevel. Ezek a baráti kapcsolatok és a tapasztalatcsere nagy jelentőségűek voltak a további munkánkban. 1968. októberétől más testvérpártok pártbizottságaival is kölcsönösen tanulmányi küldöttségeket küldtek kl. A bizottság az olyan határozatok ellenőrzésére fordította figyelmét, melyek teljesítésétől függött elsősorban a párt szervezetének megszilárdítása és a válságjelek tűzfészkeinek felszámolása. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége elé terjesztette a kádermunka elvei betartása ellenőrzésének eredményeit, ellenőrizte hogyan érvényesítik a gyakorlatban a moszkvai jegyzőkönyvet, melyet 1968-ban az augusztusi plénum hagyott jóvá, a novemberi határozatot, valamint az 1969 májusi plénum irányelveit. Ellenőrizte egyes fontos minisztériumok, kiválasztott járások és üzemek megtisztítását a jobboldali opportunistáktól. Ellenőrizte a Szovjetunióval és a többi szocialista országokhoz fűződő internacionalista kapcsolatok felújítására vonatkozó határozat betartását. Ellenőrizte az 1969 szeptemberi plénum határozatainak teljesítését, s ellenőrizte a „második centrum", az ún. vysočanyi kongreszszus kezdeményezőinek és szervezőinek, valamint más jobboldali képviselők tevékenységét. A bizottság által végrehajtott ellenőrzések segítséget nyújtottak a Központi Bizottságnak a jobboldali opportunizmus és revizionizmus képviselőinek leleplezésében, akik a szocializmus „megjavításának" ürügyén meg akarták fosztani a marxizmus—leninizmust forradalmi lényegétől, utat nyitottak a burzsoá ideológia terjedésének és az ellenforradalomnak. Az ellenőrzések megmutatták a párt, az állami szervek, a társadalmi tömegszervezetek bomlásának mélységét, hozzájárultak a felelősség megállapításához. A bizottság ismereteit felhasználták a párt megtisztítására, a tagkönyvcsere során megnyilvánuló negatív irányzatok !< szöbölésére és a „válságos fejlődésből leszűrt tanulságok" feldolgozására. A jobboldali és szocialistaellenes erők platformjának, taktikájának és a kür lönböző kampányokban megnyilvánuló gyakorlati bomlasztó tevékenységének felújítása bebizonyította, hogy hosszasan, gondosan előkészített támadásról volt szó a szocializmus ellen Csehszlovákiában. A Központi Ellenőrző és Revíziós Bízottságnak a jobboldal elleni harc folyamán szerzett tapasztalatai teljes összhangban állnak a XIII. kongresszus utáni válságos fejlődés tanulságaival, melyeket a CSKP Központi Bizottsága hagyott jóvá, valamint azokkal az általánosításokkal, melyeket az SZKP XXIV. kongresszusán L. I. Brezsnyev elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára ismertetett, amikor ezt mondta: „A csehszlovákiai események újból emlékeztettek arra, hogy a szocializmus építésének útjára lépő országokban bizonyos körülmények között aktivizálódhatnak a belső, szocialistaellenes erők, sőt közvetlen ellenforradalmár akciókra kerülhet sor, melyek az ijnperializmus támogatásában bíznak, mely mindig hajlandó szövetkezni az ilyen erőkkel". A CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága segítséget nyújt a jobboldali erők által okozott károk helyrehozásában, és a pártalapszabályzattal összhangban felelősségre vonta azokat a párttagokat és funkcionáriusokat, akik megsértették a párt irányvonalát és alapszabályzatát a Központi Bizottság határozatait, és akik ideológiailag eltávolódtak a párttól. A Központi Bizottság, a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság által végrehajtott pártvizsgálat és fegyelmi eljárás alapján levonta a következtetéseket a „2000 szó" ellenforradalmi platform kezdeményezői és szervezői esetében is — a Központi Bizottság tagjait és póttagjait is beleszámítva. Pártfelelősségre vonták a „Hét prágai nap" című ellenforradalmi, pártellenes publikációt az ún. feketekönyv kezdeményezőit, szerzőit és terjesztőit. Ez a nyomtatvány durván rágalmazta a Szovjetuniót és azokat az elvtársakat, akik az augusztusi napokban is marxista— leninista, internacionalista álláspontra helyezkedtek. Pártvonalon felelősségre vonták a tömegtájékoztatási eszközökben folytatott különböző szovjetellenes és szocialistaellenes kampányok kezdeményezőit és szervezőit. Az ezen a téren megvalósított határozott lépések elősegítették a sajtóban, a rádióban és a televízióban a differenciálódás és tisztogatás meggyorsítását, valamint az egészséges erők aktivizálását. A Központi Bizottság 1969. évi, szeptemberi plénumának határozata alapján felelősségre vonták az ún. vysočanyi kongresszus kezdeményezőit és szervezőit, valamint a jobboldali ellenzék más képviselőit, akiket a fő felelősség terhel a párt ideológiai és szervezeti bomlásáért, a válságos helyzet előidézéséért és fokozásáért, valamint az 1968-ban és 1969 elején észlelt pártellenes és szovjetellenes hisztériáért. A Központi Bizottság osztályai, a pártszervek és az ellenőrző és revíziós bizottságok valamennyi szinten, továbbá a pártalapszervezetek aktívan együttműködtek a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsággal. A pártalapszabályzatot, a párt határozatait, egységét és akciókéjjességét megsértő jobboldali erők elleni harccal párhuzamosan küzdelem folyt a habozás, liberalizmus, élvtelenség, valamint a jobboldalnak azon törekvése ellen, hogy megtartsa a megszerzett pozícióit. A konszolidálás folyamatában aktívszerepet töltött be a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság cseh irodája, melyet a Központi Bizottság cseh irodájának 1968-ban történt kinevezésével összhangban létesítettek. A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság cseh hivatala hozzájárult ahhoz- a törekvéshez, melynek célja volt a pártegység érvényesítése a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei, a pártalapszabályzat és a pártpolitika alapján. Védelmébe vette az Auto Praga-üzem nyilvános levelének 99 aláíróját, felülvizsgálta a politikai helyzetet, megtisztította az egyes szerveket a jobboldali opportunizmus és revizionizmus képviselőitől, fegyelmi eljárást Indított a jobboldal több képviselője ellen. Számos párthatározatot hozott a párt és állami fegyelem durva megsértői ellen és javasolta, hogy vonják le a következtetéseket a megállapított fogyatékosságokból. A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság tevékenységével részt vett a központban megbújt jobboldali opportunisták leleplezésében és ezáltal a pártszervek megtisztítása és a tagkönyvcsere következetes megvalósítása feltételeinek kialakításában. A pártszervek megtisztítása folyamán felmeriilst az a szükséges tény, hogy a pártépítés valamennyi szintjén a pártszerveket azokkal az elvtársakkal és elvtársnőkkel egészítsék ki, akik a bonyolult időszakban mint hű kommunisták helytálltak, aktívan érvényesítve a párt politikáját. A bizottság támogatta ezt a megoldást, mely hozzájárult a pártszervek konszolidálásához, valamint a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján az egység felújításához. A pártnak az idegen ellenséges elemektől való megtisztítása, a párttagokkal folytatott beszélgetésekben és a tagkönyvcserében csúcsosodott ki, ami alapfeltétele volt a párt marxista-leninista jellege felújításának. A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság ismeretei alapján egyetért a párt megtisztítása és a tagkönyvcsere eredményeinek értékelésével. Feloszlattuk a jobboldal központjait, a párt megvált a revizionizmus és opportunizmus képviselőitől, a karrieristáktól, sok passzív tagtól, és jelentős lépést tett ideológiai és szervezeti egységének felújításához. A kispolgári elméletek képviselői elleni politikai harcban megszilárdította sorait, felújította akcióképességét és harciasságát. A párttagok egy része azonban továbbra is passzív. Ezt nem tűrhetjük. El kell érnünk, hogy minden kom munista ismerje a párt alapszabályzatát és határozatait, ami szükséges feltétele annak, hogy aktívan részt vegyen ezek megvalósításában. A párt megtisztítása és a tagkönyvcsere a pártalapszabályzattal és az 1970 januári plénum határozatával összhangban folyt le. A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság teljes mértékben támogatta a Központi Bizottság intézkedéseit, beleszámítva a Központi Bizottság elnökségének 1970. április 14-i határozatát, ügyelt ezek következetes teljesítésére és fellépett a megalkuvás megnyilvánulásai ellen. A bizottság támogatja azt a javasla tot, hogy a kongresszus hagyja jóvá a Központi Bizottság eljárását, valamint a tagkönyvcserével kapcsolatban végzett tisztogatás eredményeit, értékelje a beszélgetést vezető bizottságok tagjainak, valamint azoknak a kommunistáknak a munkáját, akik 1968-1969ben pártunk marxista-leninista jellegéért küzdöttek. A tapasztalatok arra tanítanak, hogy pártunknak állandó harcot kell folytatnia a revizionizmus (Folytatás a 11. oldalon) 1971. V. 27. 10