Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-27 / 124. szám, csütörtök

ĽUBOMÍR ŠTROUGAL ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE lFolytatás a 7. oldalról) kat hajtottak végre a szövetségi, államjogi rendezéssel kapcsolatban. Megteremtettük a feltételeket, valamennyi szinten a racionális irányításhoz. Ma a mi viszonyainkban ennek a következtetésnek különösen nagy jelentősége van, mivel az állami és gazdasági apparátus dolgozóinak jelentős része még mindig abban az elképzelés ben él, hogy saját gyakorlati irányító és szervező munkáját az állami terv feladatainak biztosításában, gazdasági eszközök és anyagi ösztönzők rendszerével lehet helyettesíteni. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy újból egyértelműen leszögezzük, bármi lyen jó rendszer sem helyettesítheti a vezetők közvetlen szervező és irányító tevékenységét. Az eszközök nem irányítanak helyettünk. A felelősségteljes Irányítás értelme, hogy már ma kihasználjuk a létező eszközöket, ä kívánt eredmények elérésére, ós a nem kívánatos tevékenység tompítására. A gya korlati eredményekért nem lehetnek felelősek semmilyen eszközök, hanem csakis az illető vezető dolgozók. Annak alapján, amit a népgazdaság ban elértünk, folytathatjuk a gazdasági reformot. A terv feladatát megszilárdítva fokozott figyelmet akarunk fordítani az üzemek és kollektívák anyagi érdekeltségére, amit a tervfeladafök hatékony teljesítésének támogatására akarunk kihasználni. Nincs szó divatos szándékról, hanem igényes problémáról, melynek megoldásába be keli vonnunk a gazdasági elmélet és gyakorlat erőit. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk gazdasági tudományunk felelős ségét. Erre a területre mély hatást gyakoroltak a revinionista nézetek. Áz újonnan kialakuló tudományos kollek Hvák feladata, hogy a lehető leggyorsabban kezdjenek foglalkozni a bonyolult elméleti és gyakorlati problémák megoldásával, melyek távlati gazdasági fejlődésünket is feltételezik. Az 5. ötéves terv tárgyi előkészítésével összefüggésben kitűztük a tervszerű irányítás további tökéletesítésének programját. A következő időszakban foglalkozni fogunk a tervezés és az irányítási eszközök tökéletesítésével, melyek érvényesek lesznek az 5. ötéves tervben is. Elsősorban arról lesz szó, hogy emeljük a népgazdasági terv tudományos színvonalát és tökéletesítsük kidoigozá sának módszereit. Időszerű, az építkezési beruházások tervezésének, az anyagi és műszaki ellátásának, a külső gazdasági kapcsolatoknak, valamint a területi szervezésnek a javítása. A szakágazatok és vezérigazgatóságok tervfeladatainak gyors felújításával el kell érnünk, hogy a központi tervet teljes mértékben biztosítsuk a vállalatok terveivel. A mai tudományos ismeretek és korszerű szállító módszerek és technika lehetővé teszi, hogy a jelentős kérdésekben a döntés következetesen a tudományos prognózisokra, a lehetséges megoldások különböző variánsainak alapos kidolgozására, és ezek szociális gazdasági következményeinek felmérésére támaszkodjon. Ezzel szorosan összefügg a gazdasági eszközök további tökéletesítése, kellő mértékben kihasználva az árupénzkapcsolatokat. A pénzügyi és hitelkapcsolatoknak aktív hatást keli gyakorolniuk a fejlődés hatékonyságára, a tervek kialakításának és megvalósításának szakaszában is. Ki kell alakítani a feltételeket az anyagi és pénzügyi folyamatok egybehangolásához. Ezeknek egyúttal gazdasági nyomást kell gyakorolniuk a vállalatokra, a hatékonyság növelé

: sére és támogatniuk kell az üzemek érdekeltségét a jó gazdasági eredményekben. Ehhez hozzá kell járulniuk az állami költségvetéshez való racionális kapcsolatoknak. Nem engedhetjük meg a gépiességet a hitelnyújtásban sem az állam eszközeinek felhasználásában. Az árak területén növekedtek a nehézségek a nagykereskedelmi áraknak 1967. január 1-i megfontolatlan átépítése következtében. E hibás lépés következményei ahhoz vezettek, elsősorban 1968-ban és 1969-ben, a gyenge árellenőrzés mellett, hogy a nagykereskedelmi árak ösztönösen emelkedtek, és a fogyasztási cikkek egyes ágazataiban a kiskereskedelmi árak is. Számos üzem az árak emelésével olyan forrásokhoz jutott, melyeket nem érdemelt meg, ami megnyilvánult a beruházásokkal szemben támasztott Igények aránytalan megnövekedésében. A kormány az árak további nem kívánatos fejlődésének megakadályozására átmenetileg betiltotta az árak emelését. Egyúttal előkészítjük a fokozatos javulás programját. Azt akarjuk, hogy az árrendszer kifejezzp a társadalmilag szükséges ráfordításokat, elősegítse a műszaki előrehaladást, megszüntesse a nem kívánatos termelést és támogassa a munkatermelékenység növekedését Az árak fejlődésének központi Irányítása, az árfegyelem betartása és ennek következetes ellenőrzése feltételezi, hogy a nyereség növelésére és a terv teljesítésére kifejtett törekvést ne az ár- és más spekulációk útján fejtsék ki, hanem a munkatermelékenység növelésével és az önköltségek csökkentésével. Arra törekszünk, hogy az árrendszer hatékonyabban befolyásolja a gazdasági fejlődést az állami terv feladataival összhangban. Minden változást alaposan megfontolunk és előkészítünk úgy, hogy biztosítsuk az árszint stabilitását. Hosszú ideig érvényesek a kiskereskedelmi árak szintjét stabilizáló intézkedések. A munka technológiai és bérfegyelmi megszilárdítása az egyenlősdi kiküszöbölése, a rend bevezetése a munkafogyasztás normáiban, az ágazatok közti összehasonlítás felújítása a munka és az érte járó jutalom besorolásánál, megkövetelik a bérrendszer átépítését. Ennek célja, hogy megteremtsük a feltételeket a ínunkaeredményeink szerinti jutalmazás szocialista elvének következetesebb érvényesítéséhez és elősegítsük a munkaerőknek az állami terv érdekeivel összhangban történő széthelyezését. A bérek átépítése természetesen csak akkor teljesítheti feladatát, ha azt az üzemeken belüli irányítás, a termelés ós a munka szervezésének tökéletesítése kíséri, és ha ahhoz vezet, hogy leleplezzük a vállalatokban a belső tartalékokat és egyúttal magasabb színvonalra emeljük a teljesítmények normázását. Tekintettel ezen intézkedések fontosságára, szakaszonként hajtjuk végre a bérátépítést. Először azokban a kiválasztott üzemekben vezetjük be ezen elveket, amelyekben megteremtik az ehhez szükséges feltételeket. A demokratikus centralizmusnak, mint a szocialista gazdaság irányítása lenini elveinek felújítása nem folyhat konfliktusmentesen. A pártnak és kormánynak nagy erőfeszítést kell kifejtenie a gazdaság irányításának két szférájára, az úgynevezett a központi ós üzemi szférára vonatkozó káros elmélet kiküszöböléseire. Ez időt igényel. Az irányító gyakorlatban érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy az irányítási rendszer fentről lefelé integrális — folyamatos. Meg akarjuk határozni az irányítás egyes fokainak helyét és funkcióját. Minden irányítási fokot — üzemet, vállalatot, vezérigazgatóságot, szakágaza tot — bizonyos felelősség terhel a reális terv kidolgozásáért és teljesítéséért. A gazdaságban végbemenő integrációs folyamat megköveteli, hogy megszilárdítsuk az irányítás középső láncszemének szerepét. Nem gondolunk azonban általános átszervezésre, ellenkezőleg célszerűnek tartjuk, hogy differenciáltan foglalkozzunk az egyes szervezeti formákkal és ott változtassuk őket meg, ahol ehhez megértek a feltételek. Az irányítás hatékonyságát csökkenti az anyagi-műszaki ellátás mai helyzete. A gyakorlatban érvényesítjük a termékek körforgása irányításának egyes bevált eszközeit. A központi szerveknek, vezérigazgatóságoknak és az üzemek vezetőségének hozzá kell járulniuk ezen eszközök teljes érvényesítéséhez. Felújítottuk az anyagi mérlegek szerepét, nemcsak mint a terv anyagi kapcsolatainak ellenőrzését, hanem egyes esetekben mint a nyersanyag, az anyagok és termékek közvetlen elosztásának eszközét is. Ott, ahol biztosak vagyunk a hatékonyságáról, bevezettük az úgynevezett gesztori rendszert. Megköveteljük az anyagi-műszaki ellátás szerződéses biztosításának megszilárdítását, a vállalatok közti kapcsolatok fegyelmezettségének növelését. A vállalatoknak és vezérigazgatóságoknak a piackutatásra kell támaszkodniuk és rugalmasan kell reagálniuk a fogyasztók szükségleteinek változására. A tervszerű irányítási rendszer csak akkor lehet' hatékony, ha az üzemek belső irányításában is érvényesítjük, ami növeli az érdekeltséget a kitűzött feladatok teljesítésében, a munka, az anyagi források és a beruházások minél alacsonyabb mérvű ráfordítása mellett. Általában kevés figyelmet fordítunk az üzemek gazdálkodására. Az üzemi és üzemeken belüli hozrascsot nem teljesíti a vállalatok irányítása alapvető formájának bevált szerepét. Fel kell újítanunk ezt a szerepét és hatékonyságát növelni kell a korszerű irányítási technika kihasználásával. Felhívjuk a vállalatok, vezérigazgatóságok és szakágazatok figyelmét erre a feladatra. Ha az intenzifikációt az egész termelési folyamat alapvető feladatának tartjuk, akkor az irányító munka törvényszerű célja minden fokon az olyan komplex szocialista racionalizálás, amely egyesíti nemcsak a műszaki, de a gazdasági vonásokat ls 6s ugyanakkor a dolgozókról való sokoldalú gondoskodást, továbbá lehetővé teszi részvételüket az Irányításban és a gazdasági fejlődés kérdéseinek megoldásában. Ezért az egész gazdasági tevékenységben, a termelésben, az irányításban és az igazgatásban is ki kell alakítani a megfelelő feltételeket ennek kibontakoztatására. A mi népgazdaságunkban vannak olyan tartalékok, amelyek gyorsan és nagy beruházások nélkül mozgósíthatók éppen a szocialista racionalizálással. Országos színvonalon néhány kiemelt programra összpontosítjuk erőinket, mindenekelőtt a tüzelőanyag- és energiafogyasztás racionalizálására, a manipulációs, közlekedési és tárolási folyamatokra és a tájékoztató rendszerek racionalizálására. Ezeket a programokat a harmadik negyed végéig komplettizáljuk; feldolgozásukért és teljesítésükért a kormány illetékes tagjai lesznek közvetlenül felelősek. A komplex racionalizálás érvényesítése sorén hangsúlyozni kell a munkaés műszaki fegyelem követelményeit is, a munkaidő betartását stb. Ha ezekben — mondhatjuk — elemi dolgokban nincs rend, nem lehet előrehaladni. Ezt kell elősegíteni a gazdasági jog következetes kihasználásával és további tökéletesítésével. Irányítási rendszerünk része az ellenőrzés, melyet az állami és gazdasági szervek, a dolgozók és ezek szervezetei végeznek. Az ellenőrzés alapja a lények, a hiányosságok okainak alapos vizsgálata és az idejekorán eszközölt javítás. A népi ellenőrzési rendszer, amelyet a múltban súlyosan felforgattak, felel a pártnak és a kormánynak azért, hogy az egész ellenőrzési rendszer hatékonyan fog dolgozni, védi a társadalom érdekeit és ügyel a feladatok jó és idejekorán történő teljesítéséért. A párt gazdaságpolitikájának eredménye elválaszthatatlanul összefügg a vezető káderek minőségével, politikai érettségükkel, határozóképességükkel, felelősségtudatukkal és azzal a politikai és szakmai képességükkel, hogy vezetni tudják a dolgozó kollektívákat. Ezért nagy gondot fordítunk kiválasztásukra, előkészítésükre és elhelyezésükre. A vezető dolgozók csak akkor teljesíthetik igényes feladatukat, ha kapcsolatban vannak a párttal, a párt céljaival és tevékenységével. Tisztában kell lenniök az irányítás legújabb módszereivel ős technikájával. Társadalmi funkciójuk a személyes kezdeményezésre kötelezi őket és arra, hogy ezt kibontakoztassák a ďolgozó kollektívákban is. Igen fontos, hogy növeljék az olyan vezetők politikai-szakmai érettségét és tekintélyét, akik közvetlenül a munkások között tevékenykednek. Különösen fontos ismét foglalkozni a mesterek helyzetével és feladatával. A vezető dolgozó funkciója nemegyszer megköveteli, hogy olyan intézkedések megvalósítása mellett is kiálljon, amelyek körülményesek és nem népszerűek. A döntésnél nem lehet mindenkor minden előre világos, és a vezetőnek vállalnia kell a felelősséget a kockázatért is. Igy sem csökkenthetjük azonban az irányító káderekkel szemben támasztott nagy igényességet. Kijelentettük s újfent megismételjük, hogy a tettrekész és tehetséges vezetőknek ahhoz a szándékához, hogy növeljék a vállalatok hasznosságát és a dolgozók teljesítményei iránti igényeket, megadjuk a teljes politikai támogatást. A vezetők r.em kielégítő élkötelezettségét, kényelmességét, elmaradását és tehetségtelenségét azonban társadalmilag nemkívánatos jelenségnek tartjuk. A Husák elvtárs által előterjesztett beszámoló nagyra értékelte a dolgozók kezdeményezését, amely a párt új vezetősége új politikájának támogatására bontakozott ki. Ez meggyőzően bizonyítja, milyen magatartást tanúsít népünk pártunk jelenlegi politikája iránt, világos bizonyítéka annak, ki a gazda ebben az országban. Az iniciatíva fejlesztésében, a szocialista versenyben a dolgozók részéről megmutatkozik a munkához, a közös tulajdonhoz és társadalmunk szocialista céljaihoz fűződő új kapcsolat. Még nem olyan régen volt, hogy néhány ember keresztet vetett a szocialista versenyre, túlhaladottnak mondotta, valami olyasminek, ami nem HM k az irányítás modern módszeréhez. A tapasztalatok pont az ellenkezőjét mutatják. Tanúi vagyunk annak, hogyan erősödik napról napra az össznépi kezdeményezés árama, hogyan születnek naponta új tettek. Az ilyen kinccsel gondosan keli bánni. Ezen a téren semmi sem árthatna jobban, mint a verseny, az iniciatíva, az újítómozgalom formális érteimezé* se, mert ez fékezné az emberek ai* kotó viszonyulását a munkához. Helyénvaló ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy a tervfeladatok túlteljesítését célzó törekvésekkel együtt még fokozottabban szem előtt kell tartam a gazdaságosság követelményét, uz anyagi költségek és a termelési költségek csökkenését és a :ermékek rn»nőségi növelését. A párt által inspirált fokozódó kezdeményezés, amelynek növelésében részt vesznek a szakszervezeti szervek és szervezetek, és támogatják » vezető gazdasági dolgozók, ebben az évben a dolgozók hatalmas mozgalmává nőtt pártunk megalakulása 50

f évfordulójának és XIV. kongresszusunk tiszteletére. Ezzel kapcsolatban értékeljük a Szakszervezetek Központi Tanácsának és a szakszervezeti szervezeteknek azt a te» vékenységét, hogy a szervezet kötelezettségvállalásokkal és a versennyel együtt biztosítják ezek teljesítésének nyilvános ellenőrzését is. Ezt bizonyítják a kötelezettségek teljesítéséről szóló jelentések százai, amelyek jelenleg pártunk Központi Bizottságára és XIV. kongresszusunkra érkeznek. Elvtársak! A párt XIV. kongresszusának az ötödik ötéves tervről szóló irányelve a következő időszakban a gazdasági fejlődés alapvető irányává válik. Lényegével kifejezően dokumentálja CsehSzlovákia Kommunista Pártjának azt a céltudatos tevékenységét, amely az ero* ber gazdag életére és sokoldalú fejlesztésére törekszik. Ezek teljesítése nemcsak a mi életünk, a kortársak élete szempontjából lesz nagy jelentőségű, hanem o jövő nemzedék számára is. Ezen a téren még sok tarasetó és felelősségteljes munka vár ránk. Mindenekelőtt fel kell dolgozni az ötödik ötéves tervjavaslatot XIV. kongresszusunk döntése értelmében úgy, hogy az év végéig jóváhagyás végett a legfelsőbb párt- és törvényhozó szervek elé terjeszthessük. Ez nem lesz egyszerű üg.y. A központi és nemzeti szervek, a vezérigazgatóságok, vállalatok és nemzeti bizottságok szoros és tevékeny együttműködésével szükségszerűen meg kell oldani az eddig még nyitott problémákat, és az ötéves tervben rögzíteni kell a vállalatok számára a konkrét, kölcsönösen összehangolt feladatokat és e feladatok teljesítése érdekében ki kelü alakítani a sokoldalú feltételeket. A párt gazdaságpolitikai feladatai a következő időszakban akkor teljesülnek, ha sikerül a párt igyekezetét egyesíteni hazánk minden becsületes emberének tudatával és aktív munkájával, azokéval, akik mindenkor konkrét, áldozatkész munkával bizonyították hazafiságukat, valamint azt, hogy eltökélt szôndékuk a jobb, fejlett szocialista társadalom építése. Engedjék meg, hogy kifejezzem azit a mély meggyőződésemet, hogy kommunista pártunk vezetésével az ötödik ötéves terv feladatait sikeresen teljesítjük. Udward Gierek, JozeJ Lenárt és Kádár János elvtárs a kongresszus elnökségében.