Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-27 / 124. szám, csütörtök

ĽUBOMÍR ŠTROUGAL ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE (Folytatás a 6. oldalról) teleket ahhoz, hogy a munkafolyamatban nem részt vevő személyek életszínvonala is a nemzetjövedelemmel arányban növekedjen. Figyelmünk központjában áll az anya, a gyermekes családok és a további népszaporulat iránti gondoskodás. Csehszlovákia a háború utáni időszakban a népszaporulatot illetően európai viszonylatban az utolsó helyekre került, ezért az ötödik ötéves terv alatt ki akarjuk bővíteni a gyermekes családoknak nyújtott támogatást, jobb feltételeket akarunk biztosítani a családoknak a gyermek megszületése utáni első időszakban, a pénzbeli segítség kibővítésével, a bölcsődei férőhelyek emelésével és a szolgáltatások színvonalának megjavításával. Ezáltal el akarjuk érni, hogy a nők választhassanak a gyermekek ideiglenes gondozása, vagy pedig az alkalmazásba való viszsžatérés között. Távlatilag gondolkozunk afelett, hogy fokozatosan emeljük a családi pótlók összegét, elsősorban a második és harmadik gyermeknél. A gyermekes családokra más területeken is gondolunk. A. pénzbeli támogatás önmagában azonban nem elegendő, szükséges, hogy azok, akik biztosítják a lakásépítést, a szolgáltatások fejlődését, a gyermekáru gyártását stb. szem előtt tartsák azt a tényt, hogy feladataik jó teljesítésével hozzájárulnak e jelentős össztársadalmi problémák megoldásához. Egyúttal intézkedéseket kell végrehajtani az alkalmazott nők társadalmi és munkafeltételeinek megjavítására A többgyermekes családok anyagi feltételei további javításával párhuzamosan arra fogunk törekedni, hogy az anyaság és a szülők megfelelő társadalmi elismerést, tiszteletet elvezzenek. Folyamatban van egy olyan nyugdíjrendszer előkészítése, amely kiküszöböli a nyugdíjbiztosítás terén tapasztalható indokolatlan különbségeket. Megoldjuk az öregségi nyugdíjjárulékok problémáit. Ezen a téren a legszükségesebb a módosítás. Az előkészített módosításnak figyelembe kell vennie a munkaérdemeket. A tervezett rendszer egyúttal megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a nyugdíjjárulékok összegét fokozatosan alkalmazzuk a dolgozó lakosság életszínvonalának növekedéséhez. Ezzel megszilárdítanánk a dolgozók bizalmát munkásságuk igazságos értékelésében. Természetesen a lakosság bevétele fejlődésének megfelelően kell alakulnia az árukínálatnak és a szolgáltatásoknak. Az irányelvek számolnak azzal, hogy az egy főre eső élelmiszerfogyasztás megközelíti a helyes életmód elvei alapján ajánlott adagokat. Húsból és hústermékekből az ötéves terv végén 78 kg lesz az egy főre eső fogyasztás, míg tavaly 72 kg volt. A tej, a tejtermékek, a tojás, a zöldség és a gyümölcsfogyasztás is növekszik. Jelentős változások történnek az ipari áruszükséglet struktúrájában. Ez elsőként abban nyilvánul meg, hogy jelentősen növekszik a gépesítés és így a személyautók használatával kapcsolatos áruk és szolgáltatások iránti kereslet. 1975-ig a személygépkocsi árusítása kétszeresére növekszik. — Tovább fejlődik a beruházási tevékenység, a lakásalap, a háztartások, az üdülési létesítmények korszerüsíté se, és ezzel kapcsolatban fokozott igényeket támasztunk az iparos munkákkal, a javításokkal és a karbantartással szemben, ötven százalékkal emelkedik a lakosságnak eladott építőanyag mennyisége. A háztartásokban fokozatosan szén helyett nemesebb energiafajtákat használnak, elsősorban fűtésre, vízmelegítésre és főzésre. Évről évre nehezebb lesz a megfelelő áruválaszték biztosítása. Tekintettel arra, hogy háztartásaink ellátottsága aránylag magas színvonalú a háztartási berendezések további árusítása elsősorban a választék kibővítésétől függ majd. A piac helyzetéuek megjavítása megköveteli a termeléstől, valamint a kereskedelemtől is. hogy fokozott szigorúsággal gondoskodjanak az áru minőségéről, kiküszöböljék a különböző hiánycikkeket és rugalmasabban reagáljanak a fogyasztói kereslet változásaira. A vásárlók elégedettségéhez hozzájárul az üzlethálózat kibővítése és korszerűsítése elsősorban a nagyvárosokban. Ezáltal természetesen az állami és szövetkezeti kereskedelem alkalmazottainak munkafeltételei is javulnak. Nagy hangsúlyt kell fektetnünk a lakosságnak nyújtott szolgáltatások minőségének és struktúrájának javítására. A szolgáltatások mennyisége az 5. éves tervben 25—30 százalékai emelkedik, miközben a gépjármüvekkel kapcsolatos szolgáltatások 50 százalékkal növekszenek. A szolgáltatások színvonalának javításában nagy szerepet játszanak a szocialista kisüzemi vállalkozások, melyeket vagy a nemzeti bizottságok, vagy a termelési szövetkezetek szerveznek. Az ilyen üzemek jó szervezésétől, rugalmasságától és munkájának minőségétől függ, hogy a lakosság elégedett lesz a mosodákkal, tisztítókkal, javítóműhelyekkel és más szolgáltatási üzemekkel, valamint a házak és városok tisztaságával. A helyi gazdálkodási vállalatok, valamint a termelőszövetkezetek feladata elsősorban, hogy szolgáltatásokat nyújtsanak, javító és karbantartó munkákat végezzenek, és nem az, hogy ehelyett közszükségleti cikkek sorozatgyártásával, vagy pedig a központilag irányított iparral való egészségtelen kooperációval foglalkozzanak. Olyan termelést várunk tőlük, mely valóban gazdagítani tudja az állatni ipar által gyártott áruválasztékot. A nemzeti bizottságoknak és a termelőszövetkezetek szerveinek nagyobb gondot kellene fordítaniuk a munkatermelékenység növelésére és az egész ágazat jó gazdálkodására. Arra törekszünk, hogy az 5. ötéves tervben az anyagi szükségletek kielégítésének növekedését az életkörnyezet megjavítása, a kultúra és a művelődés fejlesztése kísérje. Jelentős beruházási eszközöket fordítunk a lakásokra, a városok és községek komplex kiépítésére, az iskolaügy, az egészségügy, a kultúra további fejlődésére, a személyi közlekedés fejlesztésére. Az ilyen területekre fordított beruházások lesznek a nemzeti jövedelem felhasználásának leggyorsabban növekvő tételei. Ennek ellenére nem elégíthetjük ki az évek folyamán felgyülemlett öszszes szükségletet. Társadalmi fontosságát illetően első helyre kerül a lakásépítés. Mintegy 90 milliárd korona beruházási eszközt fordítunk a komplex lakásépítésre, ami 67 százalékkal több, mint az előző öt évben. Az építkezés különböző módjaiban legkevesebb 500 000 lakást építenek fel. Jelentősen megjavítjuk a lakótelepek ellátottságát, kereskedelmi, egészségügyi és más létesítményekkel. Azzal a feltétellel, ha valamennyi illetékes szerv következetes műszaki és szervezési intézkedéseket hoz, hogy a lakásépítés a tervvel összhangban valósuljon meg, főként ami a költségek alakulását Illeti, akkor megvan a reális lehetőség arra, hogy több mint félmillió lakást építsünk. Ez megköveteli, hogy az új építkezések számára határidő előtt végezzük el a területi és tervezési előkészítést. A lakásépítés folyamatossága az új ivóvízforrások biztósításától, a vízvezeték és csatornahálózat, a hőerőművek, az energia és gázvezetékek kibővítésétől ís függ. Éppen az e téren tapasztalható fogyatékosságok gyakran fékezik a lakásépítést. Ezért az összes állami és gazdasági szervtől megköveteljük, hogy ezeket az akadályokat kezdeményezően elhárítsák. Az életkörnyezet problémái egyre szükségesebbé teszik, hogy figyelmünket ezekre a kérdésekre fordítsuk. Az ember munkájával és civilizációs fejlődésével megváltoztatja és deformálja a természetes környezetet, és nem respektálja minden esetben a harmonikus fejlődését feltételező létfeltételeket s törvényszerűségeket. Minden egyes műszaki terv, minden új technológia és beruházási tevékenység megvalósításának fontos kritériuma a jövőben az lesz, hogy alaposan felülbíráljuk milyen pozitív és milyen negatív következményekkel járhatnak az emberek számára. Ugyancsak meg kell ítélnünk, hogy az ezekkel kapcsolatos kockázatok nem túl magasak-e, nem magasabbak-e mint az új értékek. Ezzel kapcsolatban következetesen meg kell követelnünk, hogy hatékonyabban kihasználják az állami terv által a nemzeti bizottságok és vállalatok számára, ezekre a célokra előirányzott anyagi és pénzügyi eszközöket. Sok esetben kisebb módosításokról van csupán szó, melyek hatékonyan és gyorsan hozzájárulhatnak elsősorban a munkakörnyezet javításához. A következő években az egyik legfontosabb kérdés lesz elegendő víz biztosítása. A vízgazdálkodásnak elsősorban meg kell oldania az ipari vállalatok és a lakosság ellátását, ki kell bővítenie és védelmeznie kell a vízforrásokat, és egészségügyi szempontból meg kell javítani a vízgazdálkodási építkezést. Egyúttal folytatni fogjuk az árvízvédelem és a vizek tisztasága javításának programját. Természetesen ebben az ötéves tervben nem oldhatjuk meg az életkörnyezet összes problémáját. Biztosítani akarjuk azonban, hogy az új, elsősorban ipari építkezések ne rontsák az életkörnyezetet. A távlati terv feladata, hogy távlatilag is megoldja ezeket a kérdéseket. A társadalmi fogyasztás egész területe nagyon igényes a beruházási és pénzügyi eszközökre, valamint munkaforrásokra. AZ egészségügyben, kúlturában, iskolaügyben és a társadalmi fogyasztás más ágazataiban a lakosságnak. ingyenesen nyújtott szolgáltatások és termékek értéke, valamint a szociális biztosítás költségei 197d-ben több mint 70 miiliárd korona volt, vagyis egy lakosra 5000 korona jutott. Továbbra is biztosítjuk az ingyenesen juttatott termékek és szolgáltatások keretét. A következő időszakban elsősorban arra összpontosítjuk figyelmünket, hogy ezekben az ágazatokban megoldjuk a minőség problémáit. Az iskolaügyben olyan építéssel számolunk, amely hozzájárul az alapiskolákban a délutáni műszakok csökkentéséhez és az oktatás korszerűsítéséhez. Új főiskolai létesítményekét építünk. Kibővítjük az iskolai étkeztetés lehetőségeit, az ifjúsági otthonok férőhelyeinek számát, valamint megjavítjuk a tanulókról való gondoskodást a napközi otthonokban és a klubokban. Fokozott figyelmet fordítunk fiatal nemzedékünk kérdéseire és szükségleteire, helyes politikai és száknevelésükre, művelődésükre, és arra, hogy hatékonyan bekapcsoljuk őket gazdasági és társadalmi életünk minden ágazatába. Ezért tökéletesítjük a nevelői tanácsadást és így javítjuk a foglalkozásválasztásra való rendszeres nevelést. A kultúra területén az eszközöket elsősorban azokra a létesítményekre összpontosítjuk, melyek egész társadalmunkat szolgálják. Ezért elsősorban folytatni fogjuk a tévé- és rádióstúdiók valamint berendezéseik építését. Az egészségügyi és szociális létesítményekben bővítik az ágyak számát. Elsőrendű feladatunk, hogy sokoldalúan megerősítsük az ambuláns egészségügyi gondoskorfást, és rendet teremtsünk az egészségügyi ellátásban. Gondolunk a tömegtestnevelés, a sport, az üdülés, a turisztika feltételeinek megjavítására is, elsősorban a már létező létesítmények jobb kihasználásával és újak építésével. Közben kl kell használnunk a polgárok segítségét is, egyesíteni kell a testnevelési szervezetek, a nemzeti bizottságok és a vál.illatok eszközeit. Jó lehetőséget akarunk biztosítani ifjúságunk számára a szabad idő kihasználásához, hozzá akarunk járulni, edzettségük fokozásához. Fontos feladatnak tartjuk, hogy korszerű elvek alapján szervezzük meg az élsportolók iránti gondoskodást és új, magasabb színvonalra emeljük az állami sportreprezentációnkat. Az 5. ötéves terv irányelveinek ja vaslatából nyilvánvaló, hogy pártunk egyre inkább ar.-a fordítja figyelmét, hogy az eddigi anyagi-műszaki alap, a termelőerő további fejlődése és a gazdaság fejlődése még jobban szolgálja a nép javát, a gazdag, sokoldalú szocialista élet fejlesztését. A dolgožók ennek alapján győződnek meg a legjobban a szocializmus előnyeiről, és kapcsolják össze munkájukat és életüket a szocialista eszmékkel. A magasabb anyagi és kulturális színvonalnak produktív jelentősége is van: fejlődik a dolgozók személyisége és fokozódik érdeklődésük a szocialista termelés fejlőJése iránt. A gazdasági és szociális fejlődés kölcsönösen támogatja egymást, és kölcsönösen feltételezi egymást. Gazdaságunk céljai a dolgozók és a szocialista társadaioui természetes szükségleteiből adódnak. Gazdasági törekvésünk értelme valóra válik a szükségletek egyre jobb kielégítésében. XI. Elvtársaki fii párt gazdasági politikája fő céljának fontossága megköveteli, hogy — a mai helyzethez viszonyítva — sokkal igényesebben viszonyuljunk a gazdaság irányításához. Számunkra is érvényesek Brezsnyev elvtárs szavai, aki az SZKP XXIV. kongresszusán kijelentette; lényegében arról van szó, hogy a lehető legjobban megszervezzük a társadalom tevékenységét, a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsítására az eddigi lehetőségek legteljesebb kihasználásának biztosítására, valamint arra, hogy a kollektívák százezreit és a dolgozók millióit szorosan felzárkóztassuk a pártpolitika fő céljai köré. A párt Központi Bizottsága a jövőben is állandó figyelmet fordít ezekre a kérdésekre. A múlt tapasztalatai alapján meggyőződhettünk arról, hogy nincs szó egyszeri kampányról, az úgynevezett célmegoldások kihirdetéséről, hanem csakis a gazdaság fejlődése tárgyi problémáinak megoldásával szorosan összefüggő rendszeres munkáról. Következetesen a párt vezető szerepéből, a termelőeszközök össztársadalmi tulajdonából és a Szocialista államnak, a gazdaságnak az állami terv általi irányításában betöltött szerepéből indulunk ki, téhát azokból az elvekből, melyekre a tökéletesített tervszerű irányítási rendszer 1965-ben jóváhagyott elvei is támaszkodtak. A közelmúlt tapasztalatait figyelembe véve visszatérünk ezen elvek logikájához és merítünk a többi szocialista ország tapasztalatából. A tervszerű irányítás tökéletesített elveinek érvényesítése a kezdeti időszakban bizonyos mértékben élénkítette a gazdasági aktivitást. Azonban még mielőtt kidolgozhattuk volna ezeket az elveket, és konkrét intézkedéseket hozhattunk volna ezek alapján, megvalósításukat elsősorban az elméleti front öntelt dolgozói káros, revizionista irányzatokkal eltorzították. Az eredeti tervektől való elhajlást és a helytelen nézetek fokozatos terjedését a gazdasági fejlődés koncepciójának és céltudatosságának hiánya, az elméleti tisztázatlanság, a politikai következetlenség, valamint a kádermunka hibái okozták. Az akkori púrtvezetőség nem akadályozta meg ezeket a deformációkat, teret biztosított ezeknek az irányzatoknak, nem vette észre időben, hogy a tervszerű irányítási rendszer koncepciójának revíziója egy szélesebb körű terv első lépését jelenti, melynek célja a szocializmus építése marxistaleninista értelmezésének elvi revíziója. A jobboldali opportunisták 1968-ban és a következő időszakban, egészen az új pőrlvezetőség 1969 áprilisi hatalomrajutásáig, teljes mértékben leleplezték terveiket. A szocializmus marxista—leninista értelmezését a demokratikus szocializmus új modelljével akarták helyettesíteni. A gazdaságban ezek a tervek elsősorban abban nyilvánultak meg, hogy támadták a párt vezető szerepét, és a gazdasági irányítást el akarták választani a politikai döntéstől. Ez a tény, valamint az, hogy gazdasági téren meg akarták szüntetni a párt befolyását a káderpolitikára, lehetővé tette volna a jobboldalnak céljai megvalósítását. A szocialista gazdaság szervezése és irányítása lenini elveinek destrukcióját szolgálta a széles körben propagált úgynevezett „szocialista piacgazdaság új modellje", valamint „az iparosított társadalom elmélete". Ez az elmélet a konvergencií, azaz a kapitalizmus és szocializmus közeledésének elméletéhez vezetett. Ez a revizionista értelmezés tulajdonképjjen cáfolta a tervszerű fejlődés törvényeinek objektív hatását, és a gazdaság fejlődése egyetlen szabályozójának a piac ösztönös hatását tartotta. A tervet nem kötelező orientációs irányelvnek minősítették. Gyakorlati kísérletet tettek, hogy elszakítsák egymástól és két egymástól független szférát alakítsanak ki: az üzemi és a közptonti szférát. Ezzel alapjában megsértették a deniok ratikus centralizmus elvét a szocialista gazdaság irányításában: Ehhez a koncepcióhoz tartoztak azok a kísérletek, hogy a szocialista tulajdonjogot, csoporttulajdonjoggá változtassák. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom új helyzetére vonatkozó jelszavak segítségével egészen új, irányító politikai struktúra, kialakítására törekedtek, amely más ellenforradalmi szervezetek mellett alapul szolgált volna a munkásosztály szocialista hatalmának megváltoztatásához. A szakszervezeti mozgalom ellenzékben állt volna a párttal és a szocialista állam mai. Ehhez az irányzathoz tartozott az úgynevezett üzemi munkástanácsok ki alakítására kifejtett törekvés. Ezek a tervek a „Szakszervezetek kommunisták nélkül", „Üzemi tanácsok kommunisták nélkül" jelszavakkal kiegészítve nyíltan rámutattak a jobboldal céljaira. Egyúttal sokoldalúan támogatták a magánvállalkozások felújítását azzal a céllal, hogy a kispolgárságnak saját gazdasági alapot biztosítsanak a szocializmus fellazításához. A jobboldali opportunista erők így fokozatosan előkészítették és szakaszonként megvalósították ellenforradalmi terveiket a népgazdaság terén. Ezek a „teoretikusok", akik az ötvenes években dogmatikus pozíciókra helyezkedtek, a hatvanas évek végén a jobboldali revizionizmus pozícióira kerültek és sokan közülük az antikommunizmus táborában kötöttek ki. Különösen nyil vánvaló volt ez Ota Šíknál, aki azoknak az erőknek a fő képviselője melyek elárultak, a másik oldalra álltak. Ota Šík fellépéseiben még a legreakciósabb burzsoá propagandistákat is túlszárnyalja. Az új pártvezetőség a legelejétől arra összpontosította a figyelmét, hogy energikusan elhárítsa a revizionizmus következményeit és konszolidálja a gazdaságot és irányítását. Felújítottuk a párt vezető szerepét a társadalom és a gazdaság irányításában, újból érvényesítettük a demokratikus centralizmus elvét és megszilárdítottuk a központi irányítást. Felújítottuk a népgazdasági terv feladatát, és módosításo11 (Folylatás a 8 oldalon)