Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-27 / 124. szám, csütörtök

ĽUBOMÍR ŠTROUGAL ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE (Folytatás az 5. oldalról) a jelenlegi helyzet, valamint a kitűzött célok igazolják, hogy ezeket az ered­ményeket csupán az orvoslás első lé­pésének tekinthetjük. Az ötödik ötéves tervben az építés terjedelmének meghatározásakor ab­ból az elvből indulunk ki, hogy mint­egy a jelenlegi szinten kell stabiizál­nunk a beruházások mértékét. Ügyel­lünk a beruházások és a termelési le­hetőségek, az anyagi és pénzforrások közötti összhangra. A bruttó nemzeti jövedelemben a beruházások 29—30 százalékos részarányára számítunk. Ez azt jelenti, hogy az ötödik öt­éves tervben 520 milliárd koronát, azaz terjedelmét tekintve 35 százalékkal többet ruházunk be a népgazdaságba, mint az előző ötéves tervben. E volu­men további bővítése az életszínvonal és a többi társadalmi szükségletek ro­vására történnék. Ezért nem hátrálha­tunk meg a beruházások terjedelmének bárminő bővítésére irányuló nyomás elől. A beruházások szerkezeti irányzata terén az irányelvtervezet a népgazda­ság döntő szükségleteinek és arányai­nak biztosítását követi. Ezért a döntő ágazatok fejlesztése érdekében a fűtő­anyag- és energiaágazatban az építés több mint 70 százalékos, az építőanyag­iparban 86 százalékos, a komplex la­kásépítésben 63 százalékos, a közle­kedésben és távközlésben 50 százaié kos, Prága főváros építésében a beru­házások mintegy 85 százalékos növe­lését tervezzük. Ugyanakkor ügyelünk arra, hogy a beruházásokkal biztosít­suk a termelés racionalizálását lehe­tővé tevő fejlesztési programokat, a felújítást és rekonstrukciót. A beruházások igényes feladatai megkövetelik a műszaki és gazdasági előkészítés megjavítását a beruházó, és tervező szervezetekben. Sajnos, éppen a legkiterjedtebb és legfontosabb ak­ciók soí'án mutatkoznak a tervbe ik­tatáskor és megkezdéskor a legnagyobb fogyatékosságok. A következményeket azután az építés folyamán érezzük; sor kerül a tervek megváltoztatására, a beruházási akciókat utólag kibővítik, nem is szólva a költségvetések túllé­péséről. Az építés elhúzódik, a várt hatékonyság elmarad. Ennek az állapotnak az okai a ter­vező szervezetek, a számitógépek és a beruházók nem kielégítő munkájában rejlenek. Ezért a tervező szervezetek anyagi érdekeltsége formáinak módosí­tását készítik elő úgy, hogy a prog­resszív megoldás során a költségvetési kiadások csökkentésére irányuljanak, s nem úgy mint eddig az építkezés ál­talános költségvetési kiadásainak rész­arányaira. Ezt az irányítás valamennyi fokán a beruházások szakértői vélemé­nyezésének is hatékonyabban kell elő­segítenie. Nem engedhetünk abból a követel­ményből, hogy minden tervezett beruhá­zási akció figyelemmel kövesse a gaz­dasági és műszaki haladást, és minden­kor rendesen megindokolt gazdasági kalkulációk támasszák alá. Következe tesebben meg fogjuk követelni a köte­lező műszaki és gazdasági jellemzők és standardok betartását. Már az elő­készület folyamán szükséges a szál­lítók aktív részvétele, hogy kezdettől fogva biztosított legyen az építés fo­lyamatossága. Az építési munkálatok nagy terjedel­mének kellő fellendülését mindenek­előtt a munkatermelékenység fokozásá­val kell elérnünk. E célt kell szolgál­nia az építőipari technológia és tech­nika modernizálásának, az irányítás magasabb színvonalának valamennyi fokon, a befejező munkálatok kapaci­tása fejlesztésének, a rendteremtésnek az anyagi és műszaki ellátásban, vala­mint a munka- és technológiai fegye lem megjavításának Csak így lehet meggyorsítani az építést és egyidejűleg fokozni az átadott épületek minőségét. Az irányelvtervezet az építőanyag­gyártás gyors fejlődését is feltételezi, éspedig mind a szilikátiparban, mind a többi ágazatban. Tekintettel arra, hogy az építés egyes területeken — az észak-csehor­szági kerületben, Prága fővárosában, a nyugat-szlovákiai kerületben és Bra­tislavában — rendkívül koncentrálódik, beruházási terveink teljesítésének fel­tétele az építési kapacitások nagysza­bású áthelyezése. Meggyőződésünk, hogy kellő megértésre találunk nem csak a vezetőknél, hanem a termelő munkásoknál és technikusoknál is, akik családjuktól távol fognak dolgoz­ni ott, ahol a köztársaságnak szüksége van rájuk. A beruházás a gazdasági fejlődés egyik legbonyolultabb területe. Minden egyes építkezés a beruházók, tervezők, számos szállító és az állami szervek tevékenységének a metszőpontja. Egy­behangolt munkájuktól, a társadalmi érdekek következetes érvényesítésétől, a szigorú fegyelemtől és összes kötele­zettségűk teljesítésétől függ minden egyes mű és az általános tervezett szándékok sikere. VIII. Az ötödik, ötéves terv gazdasági cél­kitűzéseinek teljesítése elképzelhetet­len gazdaságunk intenzív bekapcsoló­dása nélkül a nemzetközi munkameg­osztásba. Ennek kifejezője külső gaz­dasági kapcsolataink gyors fejlődése. Míg a nemzeti jövedelem kb. 28 szá­zalékkal gyarapszik, a külkereskedel­mi forgalom 38 százalékkal nő. Döntő feladat hárul a szocialista or­szágokhoz, elsősorban a Szovjetunió­hoz fűződő gazdasági kapcsolatainkra. A velük folytatott külkereskedelmünk forgalma mintegy 45 százalékkal na­gyobbodik. Az a tény, hogy az irányelvtervezet a tervek KGST országokkal való koor­dinálásának eredményeire, valamint hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmé­nyekre támaszkodik, a következő évek­ben gazdasági fejlődésünk stabilitásá­nak egyik legfontosabb biztosítéka. Mint már megemlítettem, külső gaz­dasági kapcsolatainkban döntő jelentő­sége van mindenekelőtt a Szovjetunió­val való együttműködésünknek. Erre építjük fejlesztési szándékainkat, a progresszív strukturális változásokat és a gazdaság általános hatékonyságá­nak fokozására irányuló törekvésün­ket. Természeti és gazdasági feltéte­leink között — további energia- és nyersanyagforrások korlátozott lehető­ségei és viszonylag szűk piac folytán — e szándékok megvalósítása lehetet­len volna a szovjet gazdasággal való integráció elmélyítése, a Szovjetunió­nak a többi szocialista ország létfon­tosságú gazdasági kérdései megoldá­sához való internacionalista viszonyu­lása nélkül. Abban az időben, amikor a kapitalista monopóliumok tovább tö­rekszenek a világ nyersanyag forrá­sainak uralására, a Szovjetunió lehető­vé teszi Csehszlovákiának és a többi KGST-országnak, hogy részt vegyenek a Szovjetunió természeti gazdaságának fejlesztésében és hosszú időre szavatol­ja számunkra a létfontosságú nyers­anyagok szállítását. A Szovjetunióval folytatott együttműködésünk feltéteket teremt és impulzust ad feldolgozó ipa­runk hatékonyságának fokozására, mű­szaki fejlesztésére a termelés tömeges­sé tétele alapján. A Szovjetunió segít­sége nélkül képtelenek volnánk hatá­sosan és hatékonyan megoldani olyan problémákat, amilyeneket a tudomá­nyos-műszaki forradalom folyamata sürgetően vet fel előttünk, és képtele­nek volnánk olyan beruházási szándé­kok megvalósítására, mint amilyen az atomenergetika fejlesztése, a számítás­technika gyártásának bővítése és alkal­mazása, a színes televízió vagy a prá­gai metró építése. A szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott együttmű­ködés létfontosságú jelentősége gya­korlatilag gazdasági életünk valameny­nyi döntő területén megnyilvánul. 1971 és 1975 között az elsődleges energia­források növekedésének mintegy 90 százalékát behozattal fedezzük, — s legnagyobb részét a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködésünk keretében. Az olajbehozatal a Szovjetunióból az említett időszakban mintegy kéthar­maddal nő, a földgázbehozatal a há­romszorosára fokozódik. Ez a fűtő­anyag jelentős helyet foglal el a fűtő­anyag- és energiamérlegünkben. Rend­kívül nagy szerepet fog játszani a szovjet földgáznak Csehszlovákia terü­letén keresztül haladó, az NDK-ba és további európai országokba való szállí­tását szolgáló gázvezeték. Építése en­nek az ötéves tervnek legnagyobb ak­ciója lesz. Elsődleges energiaforrá­saink növekedésének egy részét foko­zott lengyelországi szénbehozatallal és romániai villanyárammal fogjuk fedez­ni. A Szovjetunió dúsított ércszállítmő­nyai többek között elősegítik a vas­kohászat hatékonyságának fokozását is. Hiánnyersanyag szükségletünk dön­tő részét pl. a színes fémek szükség­letét a szocialista országokkal, első­sorban a Szovjetunióval, Lengyelország­gal és Jugoszláviával folytatott gazda­sági együttműködésünk, hosszú lejáratú egyezmények alapján fogjuk fedezni. A szocialista országokkal folytatott k«reskedelem legdinamikusabb részét a gépgyártmányok alkotják. 1966— 1970-hez viszonyítva a gépipari kivitől 55 százalékkal, a behozatal 65 száza­lékkal nő. A súlypont egyes fejlődő ágazatokban lesz. így pl. n számítás­technika terén folytatott sokoldalú együttműködés lehetővé teszi, hogy öt év folyamán mintegy nyolcszorosára növeljük e termékek cseréjét a többi KGST-országga). A személy- és teher­autók csoportjában, valamint az építő­ipari és. űtépítőgépek csoportjában mintegy 80 százalékkal bővül a for­galom. Fontos helyet toglal el egyes KGST­országokkal folytatott kétoldalú gazda­sági együttműködésünk á kiválasztott szakaszokon, mint pl. a Szovjetunióval atomerőmű-berendezések gyártásában, az NDK-val komplex géprendszerek ki­alakításában, vagy teherautógyártási ko­operációról Bulgáriával kötött megál­lapodásunk. A vegyipar íejlődése is szintén a Szovjetunióval, az NDK-val és a Ma­gyar Népköztársasággal folytatott szo­ros együttműködésre épül. A KGST-szervezetekben aktívan részt veszünk a komplex integrációs prog­ram kidolgozásában. Az ágazati minisztériumoknak és a vezérigazgatóságoknak is következete­sebben kell hozzálátniuk e feladat gya­korlati megoldásához. A mi viszonya­ink között még égetőbben lép előtérbe a szovjet kommunisták XXIV. kongresz­szusán megjelölt feladat: olyan intéz­kedések kidolgozása, amelyek gazdin­sági rendszerünk valamennyi láncsze­mét fokozottabban érdekeltté teszik a szocialista országokkal ápolt hosszú­lejáratú gazdasági kapcsolatok fejlesz­tésében. A szocialista országokkal lenntar­tott említett gazdasági kapcsolataink ban a kölcsönös előnyök alapján to­vább akarjuk fejleszteni a kétoldalúén hasznos együttműködést a kapitalista és a fejlődő országokkal is. Ezeknek az országoknak kormány-, kereskedel­mi és ipari köreitől függ, hasonló ér­deklődést tanúsítanak-e ilyen feilesa­tés iránt. IX. A társadalmi termelés hatékonyságá­nak fokozása és a lakosság életszín­vonalának emelése megköveteli, a nép­gazdaság ágazati és területi fejlesztése szerves egységének és komplex jellegé­nek kidomborítását. A termelőerőknek az ötéves tervben feltételezett elhelye­zése tiszteletben tartja az egész föde ráció egységes gazdaságpolitikájának elveit és ésszerűen kihasználja a két nemzeti köztársaság természeti és gaz­dasági feltételeit. A CSKP nek a marxista—leninista nemzetiségi politika következetes meg­valósítására irányuló eddigi törekvése éppen gazdasági téren eredményezett jelentős sikereket. Az elmúlt 20 évben az országos ipari termelésben 14 szá­zalékról mintegy 24 százalékra nőtt Szlovákia részaránya. Szlovákia ipari fejlődése így jelentősen hozzájárult az egész állam ipari potenciájának bővü­léséhez és modernizálódásához. Az ötödik ötéves terv irányelvei meg­határozzák, hogy a társadalmi összter­méknek a Cseh Szocialista Köztársa­ságban 24, a Szlovák Szocialista Köz­társaságban 41 százaiékkal kell nőnie. Tekintetbe vesszük, hogy a Cseh Szo­cialista Köztársaságban nem lehet to­vább fokozni a munkaképes korú la kosság gazdasági aktivitásait. Szlová­kiában azonban ínég növelhető a fog­lalkoztatottság, noha a források korlá­tozottak, de elsősorban a nők nagyobb foglalkoztatására lehet számítani. E szempontokból indulnak ki az irányelvek a két köztársaság ipari és mezőgazdasági termelése növelésének és szerkezetének meghatározásában. Az ötödik ötéves terv végén a terme lési övezet egy dolgozójára számítva szinte ugyanolyan munkatermelékeny­séget érnek el Szlovákiában, mint a Cseh Szocialista Köztársaságban. Az ob­jektív különbségek tekintetbe vétele mellett a személyi és társadalmi fo­gyasztás színvonala is tovább fog kö­zeledni egymá;;hoz. A jövőben is érvényes az az alapelv, hogy a gazdasági kiegyenlítődés első­sorban a nemzeti jövedelem képzése azonos feltételeinek megteremtésében rejlik. A mfiltíul szemben sürgetőbben lép­nek előtérbe az egyes területek prob­lémái. Az elsó helyre állítjuk" Prága fővá­rost, élete, alapvető kerdésemek gyors megoldását, főként a lakásokat, a köz­lekedést és a közszolgáltatásokat. Prá­ga építésére és fejlesztésére mintegy 40 milliárd koronát irányozunk elő. Ez lehetővé teszi mintegy 40 000 lakás épí­tését, a metro építésének meggyorsí­tását és első vonalának használatba vételét még ebben az ötéves tervben, lényeges előrehaladási a közlekedési hálózat kiépítésében és korszerűsítés ben. Nőnek az üzletek bővítésére elő irányzott eszközök, e téren főként kél nagy áruház építésére, a ház és lakás­alap rekonstrukciójára és modernizáló sára számítunk, beleértve a műemlék­épületek karbantartását is. Jelentős összegeket száriunk a közművesítésre is, aminek folytán 1975 után is feltéte­lek nyílnak a főváros gyors fejlődésé­re. Az igényes program megvalósítása megköveteli, hogy az egész államból Prágába összpontosítsák az építőipari kapacitásokat. Másrészt ez feltételezi a főváros irányító szervei részérői, hogy fokozottan figyeljék saját erőforrásaik hatékony felhasználását és biztosítsák a munkálatok maximálisan gazdaságos jó előkészítését és megszervezéséi Szlovákia fővárosának, Bratislavának építése is céltudatos hozzálátást fel­tételez, amely gátat vet a jövőbeni fej­lődés iehetséges konfliktusainak. Az összpontosított beruházást igény­lő ipari agglomeráció közül fokozott figyelmet kell szentelni az észak-cseh­országi kerületnek, főként a fűtő- és energia bázis fejlesztésében döntő ré szeinek. Rendkívül igényes feladat az erőmüvek építéséhez, a lakás- és pol­gári építkezéshez szükséges építőipari kapacitások elegendő mennyiségének biztosítása. Az ötéves tervben a Cseh Szocialista Köztársaság határmenti járásainak és kiemelt kelet- és dél-szlovákiai járások nak további fejlesztéséhez szükséges megfelelő eszközökre számítunk. Ha célszerűen akarjuk felhasználni a két nemzeti köztársaság és az egyes területek erőforrásait, akkor a területi problémák necsak a nemzeti, hanem a szövetségi szervek állandó gondos­kodásának tárgyát aíkossák. Társadal­mi szempontból is fokozódnia kell a nemzeti bizottságok felelősségének e problémák megoldásáén X. Elvtársak! Kommunista pártunk mindig arra tö­rekedett, hogy feltételeket teremtsen a lakosság életszínvonalának gazda­sági eredményekkel megalapozott eme lésére. Az irányelvtervezet is olyan célt tűz ki, amely hozzájárul az élet­színvonal összes összetevőinek kiegyen­súlyozott fejlődéséhez és a lakosság életbiztonságának fokozásához. Folytatjuk azt a politikát, hogy é munkajövedelmek gazdasági eredmé­nyeinkkel arányosan emelkedjenek, biztosítjuk a létfsntartásl költségek ál­landóságát a kiskereskedelmi árak szintjének stabilitása mellett úgy, hogy a nominál jövedelmek növekedése alap­jában meg fog felelni a reáljövedelmek növekedésének. Továbbra ic asz eddigi terjedelemben fogunk Aj tani díjtalan közszolgáltatásokat, javítani fogjuk a szociális ellátást, a család- és gyermek­gondozást. Ária számítunk, hogy mindenekelőtt a társadalmi munkatermelékenység ál­landó fokozásával alátámasztott gaz­dasági fejlődés lehetővé teszi, hogy a takosság reáljövedelmei — főként a munkadíjazás, a járadékok, betegse­gély — évente mintegy 5 százalékkal gyarapodjanak. Az ötödik ötéves tervben a bérek ál­talános volumene mintegy 30—32 mil­liárd koronával bővö*; a munkások és alkalmazottak átlagos Horninál bére az íltéves terv végén eléri a mintegy 2300 koronát. Az alupelv továbbra ís a raun­kaszerintí díjazás, a teljesítmény és a kereset közötti függőség erősítése A lakosság pénzjövedelme terén rendkívül nagy politikai és gazdasági kihatása lesz az nlapbérrendszer fo­kozatos átépítésének. Minden kifizetett koronát társadalmilag hasznos munká­val kell alátámasztani. A nagy telje­sítményű, kezdeményező és állandó dolgozókat szembetűnőbben meg kell különböztetni azoktól, akik nem telje­sítik feladataikat. Sokkal nagyobb ener­giával kell kiküszöbölni az ösztönösség elemeit, a díjazásban mutatkozó ren­detlenséget, és egészségtelen egyenlős­dit. Teljes mértékben támogatjuk azo­kat a vezetőket, akik a munka díjazá sában és normázásában következetesen betartják a rendet, akik igazságosan értékelik egyének és munkaközösségek munka eredményeit. Készen állunk, hogy a közeljövőben megoldjuk a Jutalmazást az egészség­ügyben és az Iskolaügyben. A társadalom és az egyének kapcso­latának a dolgozók egész életre szóló szociális távlatából kell kiindulnia, ezért — azonkívül, hogy fejlesztjük a Jelenleg munkafolyamatba bekapcso­lódó egyének érdekeltségének rendsze rét •— jelentős figyelmet kell fordítani a fiatal nemzedékre, valamint azokra, akik már teljesítették feladataikat a társadalommal szemben. A szociális po lttikában kl akarjuk alakítani a félté 11 (Folylatás a 7 oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents