Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-27 / 124. szám, csütörtök

ĽUBOMÍR ŠTROUGAL ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE IV. vi. Népgazdaságunk fejlesztése az ötödik ötéves tervben jelentős követelményeket támaszt a közlekedés minden ágazatával szemben. Nagy feladatok várnak különösen a közúti szállításra, mivel az áruszállítás növekedésének jelentős részét ezen az úton kell lebonyolítani. Ezért e célra 60 000 teherautó és 10 000 autóbusz beállításáttervezzük. Ugyancsak feltétlenül biztosítani kell a megfelelő mennyiségű pótalkatrészt ós javítókapacitást. Folytatni fogjuk az autósztrádák építését, az utak és a városi közművek rekonstruálását. Ezekre a munkálatokra közel 18 milliárd koronát fordítunk. Bár ez arányag jelentős összeg, a motorizmus feltételezett fejlődése néhány olyan nehézséget fog okozni, amelyeket ebben az ötéves tervben nem lehet teljesen megoldani. Ezért a lehető legcélszerűbben kell gazdálkodni az előirányzott eszközökkel, és különösen meg kell javíani az utak építésének és javításának minőségét. Nagy figyemet fordítunk a városi közlekedésre,' különösen Prágában, éspedig mind a felszíni közlekedésre, mind a metro építésére. A vasúti közlekedésben 1975ig a gőzgépek aránya a szállítás terjedelmének két százalékára csökken, és ezzel a múlt évhez viszonyítva egynyolcadára csökkent a szilárd tüzelőanyagszükséglet. A vasút új villany- és motoros mozdonyokat kap, valamint új városi villamos és motoros egységeket. Jelentős eszközöket fordítunk a pályatestek bővítésére és a kelet-szlovákiai átrakóállomás kiépítésére. Mivel egyre nagyobb mennyiségű kőolajat és földgázt hozunk be a Szovjetunióból, ennek arányában bővíteni kell a szállító vezetékeket. A légiközlekedésben a gépparkot új típusú szovjet repülőgépekkel újítjuk fel és egészítjük ki. Hajóparkunkat és folyami kikötőinket is korszerűsíteni fogjuk. Csak néhány alapvető tájékoztatást közöltem arról, milyen szándékaink vannak a közlekedés területén. E szándékok nagyságát talán legjobban mutatja az az összeg, melyet a tervek szerint az egész közlekedési rendszer fejlesztésére és felújítására fordítunk — és ez 63 milliárd korona. A távösszeköttetésben mindenekelőtt a távolsági és a városi telefonhálózat automatizálását fogjuk bővíteni. A telefonhálózat színvonalának jelentős növeléséhez hozzájárul a korszerű műszaki eszközök gyártása. 1973-ban a televízió megkezdi a színes műsor sugárzását. Folytatjuk a prágai és bratislavai televíziós stúdiók építését, valamint a második televíziós műsor és a színes műsorszórás leadó és közvetítő hálózatának építését. V. A mezőgazdasági termelés színvonalának jelentős hatása volt és van népgazdaságunk fejlődésére, a nép életszínvonalának emelkedésére. Ezt bizonyítani talán elegendő rámutatni arra, hogy mezőgazdaságunk biztosítja az élelmiszerszükségletek kb. 80 százalékát. A mezőgazdaság fő feladata az ötödik ötéves tervben az, hogy az alapvető élelmiszerszükséglet további növekedését lényegében saját termeléssel fedezzük, egyidejűleg megjavítsuk az élelmiszerek minőségét és bővítsük a választékot. Mindez megköveteli, hogy a mezőgazdasági termelést az öt év alatt legalább 13—14 százalékkal, az állami alapokat szolgáló piaci termelést pedig 18—19 százalékkal növeljük. E célok eléréséhez a mi feltételeink között csupán egyetlen út vezet: a növénytermesztés és az állattenyésztés intenzitásának tartós és hatékony növelése. Elsősorban is lényegesen növelni kell a gabonatermelést. Ezért a vetésterületét a szántóterület 56 százalékára bővítjük, és az öt év alatt a hektárhozamokat átlagosan legalább 4 mázsával növeljük. 1975-ben 8,9 millió tonna gabonatermésre számítunk, vagyis 1970hez viszonyítva mintegy 1,7 millió tonnával több gabonára. A gabonatermelés fokozása azonban nem mehet más növények és a kapásnövények termelésének rovására. Az állattenyésztésben figyelmünket a szarvasmarha-tenyésztésre, a tehénállomány számának és hasznosságának növelésére, valamint a tejtermelés növelésére összpontosítjuk. A lakosság jobb ellátása érdekében kb. 18 százalékkal több vágóállat felvásárlására számítunk, a tejfelvásárlás pedig 21 százalékkal nő. Hasonlóképpen igényes feladatok várnak ránk az állattenyésztés egyéb területein. Bővítjük a takarmányalapot, a takarmányfeldolgozó iparban további kapacitásokat építünk, javítjuk a fajnemesítő zootechnikai és állatorvosi gondoskodást. A növénytermesztésben komplex gépsorok bevezetésére számítunk. Mint a tapasztalatok mutatják, a legnagyobb teljesítményű aratógépeket csak csoportos bevetésben lehet hatékonyan kihasználni. Csak a területek nagyobb koncentrációja esetén gazdaságosak a 80—100 lóerős teljesítményű traktorok, amelyek a jövő nagyüzemi technológia alapjai, s amelyek a mai traktorokkal szemben lehetővé teszik a termelékenység háromszoros-ötszörös növelését. Az állattenyésztési termelésben belátható időn belül általában túlsúlyba kerül a sertés- és baromfihús és a tojás nagyüzemi termelési technológiája. A nagyüzemi termelési technológia nagyobb arányban kezd érvényesülni a szarvasmarha-tenyésztésben is. A nagyüzemi termelőberendezések színvonalának jelenlegi állapota lehetővé teszi olyan üzemrészlegek építését, amelyekben egy gondozó 250—600 hízőmarhát, 40—50 és még több tehenet, 2—2,5 ezer sertést, 5—10 000 tyúkot lát el. A mezőgazdasági termelés döntő szakaszain a progresszív, nagyüzemi termelési technológia szélesebb körű alkalmazása a mezőgazdasági vállalatok mai nagyságából és a termelésszervezésből eredő korlátozásokba ütközik. Hazai tapasztalataink és további szocialista államok tapasztalatai azt mutatják, hogy a szakosítás és a koncentráció legmegfelelőbb új útja a kooperációs kapcsolatok fejlesztése. A gyakorlatban már megkezdődött közös, elsősorban tojás-, sertés- és baromfihústermelő vállalatok építése, mégpedig a koncentráció magas fokán. Ma már nem felel meg az állattenyésztési termelésnek csupán egyes szakaszaira korlátozódó kooperáció. A legjelentősebb formák egyikét a mezőgazdasági vállalatok olyan kooperációs társulásai jogják jelenteni, amelyek szervezni és tervszerűen fejleszteni fogják a növénytermesztési és állattenyésztési termelést, valamint a technológiai szolgálatok területéhez tartozó további tevékenységet. Egyúttal fokozatosan sor kerül az egész anyagi-technikai bázis átépítésére. Ez érthetően hosszú időtartamú folyamat, melynek szakaszos megvalósítása döntő mértékben befolyásolja a mezőgazdaság jövőbeni fejlődését. E szándékokat megfontoltan és céltudatosan valósítjuk meg, következetesen ügyelni fogunk az önkéntesség és a gazdasági előnyösség elvének betartására, s tiszteletben fogjuk tartani a szövetkezeti tulajdon elveit. E szándékokat a termelőeszközök és a szükséges beruházások leszállításának lehetőségei szerint valósíthatjuk meg a gyakorlatban. A korszerű termelési technológia megfelelő irányítási rendszert igényel. Ügy kell alkalmazkodnia, hogy kooperálással és specializálással maximálisan elősegítse a termelés koncentrálását. A mezőgazdasági termelés fejlődéséért a felelősség nemcsak a mezőgazdaságra, hanem a fő szállítói ágazatokra, a gép-, vegyi és építőiparra is hárul. Intézkedéseket foganatosítunk, hogy ezek az ágazatok az elkerülhetetlenül szükséges behozatallal együtt mind a gépek, pótalkatrészek, műtrágyafélék és vegyszerek mennyiségével és minőségével, mind az építési munkálatokkal és építőanyaggal fokozatosan kielégítsék a mezőgazdaság jogos igényeit. A nagyüzemi termelési technológia alkalmazása lényegesen elősegíti a mezőgazdaság munkaerőkérdésének megoldását. Hozzájárul a munka kulturáltságának fokozásához, ami jobb feltételeket teremt ahhoz, hogy a fiatalokat megnyerjük a mezőgazdasági munkának. A következő 10—15 évben mezőgazdaságunk mélyenszántó és alapvető átalakulások felé halad. A kormányszervek az összes fokú nemzeti bizottságokkal együtt kötelesek állandó figyelmet szentelni ennek a legfontosabb társadalmi-politikai átalakulásnak, mely az elkövetkező időben a vidéken végbe fog menni. Az élelmiszeripar fejlődése logikusan a mezőgazdasági termelés feltételezett fellendülésére épül. Termelése ebben az ötéves tervben 18 százalékkal nő. Nemcsak ez a mennyiségi mutató fontos, hanem az is, hogy megjavuljon az élelmiszeripari termékek minősége, bővüljön a választékuk és emelkedjék az élelmiszerek csomagolásának színvonala. Az utóbbi években sok korszerű élelmiszeripari üzemet építettünk — húsipari kombinátokat, sörgyárakat, cukorgyárakat, tejüzemeket, baromfiüzemeket és~ továbbiakat. Tovább kell folytatnunk az építést. Ezért az ötödik ötéves tervben 38 százalékkal több beruházást eszközlünk ebben az ágazatban, mint 1966 és 1970 között. Az igényes feladatok új utak és eszközök keresésére kényszerítenek bennünket, hogy eredményesen megoldjuk őket. Lényegesen fokoznunk kell a munka termelékenységét, meg kell gyorsítanunk a termékcserét, intenzívebben ki kell használnunk a termelési erőforrásokat, magasabb műszaki fokra kell emelnünk gazdaságunk öszszes ágazatait. A fő segítség itt a tudományos-műszaki ismeretek teljes mértékű gyakorlati érvényesítése, a tudomány és a technika további fejlesztése lehet, és kell, hogy legyen. Nem új feladat ez, de sürgőssége igen fokozódott. Az elmúlt öt évben a kutatás terén sok jelentős újdonságot oldottunk meg és realizáltunk az iparban. Az iparban ilyenek az új nagyteljesítményű szerszám-, formázó-, textil- és más gépek új típusai, a félvezetők és egyes számítástechnikai berendezések, új vegyipari technológiák és termékek gyártásának bevezetése, a faanyag nagyobb fokú felhasználása. A mezőgazdaságban a kutatás segített a növénytermesztési és állattenyésztési termelés hatékonyságának fokozásában és a mezőgazdasági munkálatok gépesítésében. Egyes esetekben megfelelő módon kombináltuk a hazai kutatást licencek megvásárlásával. A kiépült tudományos kutatási bázis — a nemzeti jövedelem 3,6 százalékát fordítjuk rá — terjedelmét tekintve az iparilag fejlett országokkal hasonlítható össze; 146 000 dolgozót foglalkoztat, ebből mintegy 12 500 tudományos dolgozót. A tudományos kutatási bázis megoszlása a Szlovákia és a Cseh Szocialista Köztársaság közötti aránytalanságok kiegyenlítésére irányul. A tudomány és a technika további fejlesztésében és főként eredményei gyakorlati érvényesítésében azonban még sok a megoldatlan probléma. A tudományos kutató és fejlesztési tevékenységet még mindig hátráltatja az erők és eszközök nagyarányú szétforgácsoltsága, sőt néha egészen atomizálódása, amely még nagyobb terjedelmű, mint a termelésben. Az utóbbi időben úgy igyekeztünk csökkenteni a kiválasztott állami kutatási és műszaki fejlesztési programok számát, hogy e programok célszerűen csatlakozzanak az ötödik ötéves terv döntő fontosságú irányzataihoz. Ez a koncentrálás azonban mégsem elég: kedvezőtlenül nyilvánul ez meg mind a megoldás minőségében, mind határidőiben. Ezért folytatjuk a koncentrálást, szigorúbban választjuk kl azokat a döntő helyeket, amelyekre a tudományos dolgozók alkotó potenciálját irányítjuk. A már megkezdett prognosztikai munkálatok a maguk részével hozzájárulnak a tudományos-műszaki irányzatok nagyobb fokú stabilitásához. A feladatok új minősége és igényessége arra késztet minket, hogy összekössük erőinket a többi szocialista országok erőivel. Hisz csak a Szovjetunióban olyan nagyszabású tudományos-kutatási bázist létesítettek, amely az egész világtudománynak és kutatásnak körülbelül a negyedrészét alkotja. A szocialista tudomány integrációja során az alkotó szándékok a tudományos és kutató intézetek közötti puszta s eddig még túlsúlyban levő koordinálásáról át kell térnünk a közös alkotó közösségek fokozatos kialakítására és a tudományos-műszaki problémák közös megoldására. E téren az erők egybekapcsolásának gyorsabban kellene előrehaladnia és meg kellene előznie a termelésben az erők egybekapcsolását. Tudományos és kutatóintézeteinknek nem minden munkája méltó valóban erre a névre és felel meg az e tevékenységgel szemben támasztott nagy követelményeknek. Ennek oka túlnyo mó részt egyes dolgozók elégtelen szakképzettsége és felelőssége. Ezért fokoznunk kell az igényességet kiválasztásukkal és képzésükkel szemben. Nemcsak a tudományos kutatás folyamata, hanem irányítása is legyen teljes mértékben alkotó jellegű. Árt, ha a vezető dolgozók megállnak a tudományos fejlődésben, nem vesznek részt az alkotó tevékenységben, önelégültségnek és hamis nyugalomnak adják át magukat. Annál inkább teljes támogatásban részesítjük éppen azokat a vezetőket és tudományos-műszaki alkotó dolgozókat, akik vállalják az újért való küzdelem kockázatát, és nem egy nehézség ellenére jelentős műveket alkotnak és vívnak ki. Tudományos-műszaki munkásságunk legkomolyabb problémája annak gyakorlati megvalósítása. Az a célunk, hogy a tudományos-műszaki átalakulások egész folyamatában elérjük a tudomány és a termelés szoros kapcsolatát. A kutatás, a fejlesztés és a termelés között még mindig vannak válaszfalak, amelyek fékezik a tudományos eredmények alkalmazását a termelésben. Beválik a gyakorlatban, ha a kutatók és tudományos dolgozók élő kapcsolatban állnak a termelésben dolgozó mérnökökkel és munkásokkal, s ha elképzeléseiket minden összefüggésükben meg tudják ítélni. A mfi szaki fejlesztésben létezik logikus munkamegosztás, s nem ésszerű azt várni, hogy a tudományos dolgozó ma ga viszi el ötleteit egészen a termelésbe. Részük van ebben a mérnököknek és a munkásoknak ls. A tudományos műszaki átalakulások egész menete legyen folyamatos és kétoldalú, és egyes fázisaiban a dolgozók jó összjá tékára épüljön. Ha a tudomány és a termelés kö zött néha diszharmónia mutatkozik, akkor ennek oka rendszerint nemcsak az egyik oldalon van. A nehézségek és a műszaki újdonságokkal szemben gyakran egyenesen konzervativizmust tanúsító termelővállalatoknak és üze meknek sem lehet semmit megbocsá tani. A tudományos-műszaki átalaku lások szerepének erősítése elkerülhetetlenül visszatükröződik a vállalatok szervezeti szerkezetében és tevékenységének tartalmában is. Nő a fejlesz tési és racionalizálási alakulatok, fél részlegek, laboratóriumok és próbamű helyek jelentősége. Ilyen szerepe van a tervező intéze teknek, a beruházási szervezeteknek, a tanácsadó és mérnöki szolgálatok nak is. Ezek a szervezetek váljanak a tudományos-műszaki újdonságok érvényesítéséért folytatott küzdelem gócaivá. A közelmúltban a kutatás terén is a gazdasági eszközök csodálatos hatására támaszkodtak. Mi természetesen amellett vagyunk, hogy a tudományosműszaki igyekezet kellőképpen motivált és díjazott legyen, s hogy az újdonságokat bevezető vállalatoknak el> bői hasznuk legyen. Ugyanúgy legyenek gondjaik és érezzék a gazdasági következményeket, mint azok a vállalatok, amelyek nem képesek kicserélni termékeiket és műszakilag elmarad nak. A kutatóintézetektől gyakran meg kívánták., hogy keressenek magukra. Mivel ezt néha nem értelmezték he lyesen és nem értették meg és nem gondolták meg helyesen, egyes intéze tek kimondott kommercionalizálódásba estek: mindennapos szolgálatokkal könnyen keresnek, ugyanakkor megfe ledkeznek alapvető társadalmi küldetésükről. A tudományos-műszaki haladás kivi vásában a régi és az új küzdelme játszódik le, amelyben számos kezdeti előnytelenség van az új oldalán, és tovább tart az eddigi rutin a régi oldalán. Az irányítást vezető dolgozóink itt mutassák meg társadalmi felelőssé güket, legyenek a műszaki haladás mozgató erői: tehát necsak anyagi érdekből, hanem öntudatos tervszerű eljárással, energikusan küzdjenek a tudomány és a technika érvényesüléséért. A szerzett tapasztalatok alapján annak lehetőségein is gondolkozhatunk, hogy elmélyítsük a tudományos-műszaki fejlesztés irányítását. Nem akarunk a tudomány és a technika irányításának csupán sajátos kérdéseivel foglalkozni, hanem az egész irányító és tervező tevékenység aktivizálásával is foglalkozni kívánunk, és pedig a műszaki haladás irányában minden fokon és szakaszon. Az állami szervek fokozatosan megvitatják a szükséges intézkedéseket és arra fognak törekedni, hogy a tudomány és a technika a gazdasági fejlődés intenzívebbé tételének fő eszköze legyen. VII. Az ötödik ötéves tervben a gazdasági fejlődésnek és a további években a dinamikus fejlődésnek alapvető feltétele a beruházás. Ez rendkívül felelős tevékenység, melynek során nemcsak óriási összegekről kell dönteni, hanem velük egyidejűleg hosszú időre előre meghatározzák a fejlődést. Éppen ezen a területen hatott nagyon károsan a tervszerű irányítás alapelveinek megtagadása 1968-ban és 1969-ben. Rendkívül megnőtt a megkezdett építkezések arányszáma, nőttek a költségvetési árak, elhúzódtak az építési határidők, s általánosan csökkent a beruházók felelőssége és fegyelme. A tervszerű irányítás felújítása a beruházott eszközök szerkezeti irányításának és első eredményeiben a megkezdett építkezések arányszáma növekedésének megállításában látható. Így 11 (Folylatás a 6 oldalon)