Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-27 / 124. szám, csütörtök

ĽUBOMÍR ŠTROUGAL ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE (Folytatás a 3. oldalról) gítése — mindez megköveteli, hogy határozottan megváltoztassuk a párt gazdasági programja megvalósításának módjait és útjait. További sikereink mindenekelőtt attól függnek majd, mennyire sikerül felhasználnunk a társadalom anyagi és szellemi forrásait, s hogyan tudjuk biztosítani a gazdaság ütemes menetét belső és külső kapcsolataiban. Optimális variánsokat kerestünk e problémák megoldására, gazdaságunk hatékonyságának és teljesítőképességének további növelésére. Gondosan mérlegeltük azokat a lehetőségeket, amelyek a gazdaság fejlődésének hozzáférhető forrásaiban rejlenek. Ezért az irányjavaslat ls e források felhasználása különböző formái előnyösségének elemzéséből indul ki. A gazdaság további fejlesztése lehetséges útjait mérlegelve természetesen a nemzetközi munkamegosztás további fejlődésével kapcsolatos előnyökből indultunk ki, és mérlegeltük termékeink értékesítésének lehetőségeit is. A beruházások adott terjedelme mellett — a befektetett eszközök maximális hatékonysága érdekében — a befejezetlen építkezések számának csökkentésére, az építkezés Idejének lerövidítésére és az újonnan épült termelési kapacitások üzembe helyezésére törekszünk. A fő eszközöket a fejlesztési ágazatok gyors növelésére, elsősorban a tüzelőanyag-jövesztésre, és az építőanyag-termelésre, olyan nagy beruházási programok megkezdésére összpontosítjuk, amelyek a termelés strukturális változásainak feltételeit jelentik, továbbá a régebbi üzemek felújítására és korszerűsítésére, és a lakásépítés meggyorsítására. Az optimális gazdasági struktúra keresésével azt a célt követtük, hogy jobban kihasználjuk a hazai energiaforrásokat, előnyben részesítsük a vegyipari termelést, mint fontos nyersanyag-ágazatot. Ezenkívül a munkatermelékenység gyors növelésére, az anyag-, nyersanyag- és energia gazdaságos felhasználására törekszünk. A termelés hatékonyságát erőteljesen növelő intézkedések a következő öt évben lehetővé teszik, hogy a nemzeti jövedelem gyarapítását az eddigi 85 százalék helyett 95 százalékban a munkatermelékenység növelésével fedezzük. Az egyes ágazatokat olyan módon akarjuk fejleszteni, hogy a termelés magasabb fokú hatékonyságával megőrizzük a népgazdaság fejlődésének aránylag gyors ütemét. A nemzeti jövedelem évente átlag több mint 5 százalékkal, vagyis 1975-ig megközelítőleg 28 százalékkal gyarapszik. Ez általában az évi növekedés hasonló dinamikája, mint az utóbbi 15 év alatt — és nagyobb, mint amilyet a fejlett tőkésországok többsége elért. Abszolút viszonylatban ez az egész ötödik ötéves tervidőszak alatt mintegy 1800 milliárd korona nemzeti jövedelmet tesz ki, ami 400 miliárd koronával több az 1966-tól 1970-ig terjedő évek nemzeti jövedelménél. A nemzeti jövedelem az ötödik ötéves tervidőszak alatt körülbelül annyival gyarapszik, mint amennyivel a második és a harmadik ötéves tervidőszak együttvéve gyarapodott. Szlovákjában a gazdaság fejlesztésének gyorsabb üteme lehetővé teszi a nemzetiségi kérdés marxista—leninista megoldásának folytatását a köztársaság két része további gazdasági kiegyenlítésének útján. A termelőerők további fejlesztésének alapja az ipar lesz, amelynek döntő szerepet kell játszania gazdaságunk igényes fejlesztési feladatai teljesítése legfontosabb feltételeinek kialakításában. A mezőgazdaság fejlesztésének fő feladata, hogy saját termeléssel fedezze az alapvető élelmiszerek fogyasztásának növekedését, és ezáltal jelentősen hozzájáruljon az egész gazdaság stabilitásához. A mostani bonyolult nemzetközi helyzet megkívánja, hogy a párt erősítse gazdasági politikáját, és fejlessze az ország védelmi képességét is. Az állam biztonsága kérdéseinek a párt és a kormány rendszeres figyelmet szentel, és ezt tevékenysége oszthatatlan részének tekinti. Ezt bizonyítja hadseregünk ellátása korszerű haditechnikával. Újból szeretnék emlékeztetni arra, hogy a népgazdaság további fejlődése és a lakosság, valamint a társadalom szükségletel kielégítésének feltételezett mértéke elsősorban attól függ majd, hogy milyen mértékben sikerül növelnünk az újratermelési folyamat hatékonyságát. Ezért naponta szem előtt kell tartanunk a következőket: •i Hatékonyabban kell felhasználni • • a tudományos és a műszaki ismereteket, a tudományos-műszaki eredményeket gyorsabban kell bevezetni a gyakorlatba, fokozni kell a saját tudományos kutatási alap hatékonyságát, mégpedig azáltal, hogy erejét a fő feladatokra összpontosítsa, és nagyobb mértékben felhasználja a nemzetközi tudományos-műszaki együttműködés lehetőségeit; lényegesen jobban kell kihasználni a termelési kapacitásokat, dolgozóink képességeit és magas fokú szakképzettségét, takarékosabban kell gazdálkodni az energiával, a nyersanyagokkal és az anyagokkal, s teljes mértékben ki kell használni a munkaerőket; O valamennyi fokon emelni kell népgazdaságunk irányításának színvonalát; il változtatni kell a termelés struk túráján, és nagyobb koncentrációjára és szakosítására kell törekedni; r el kell mélyíteni és tökéletesíteni ^ • kell a nemzetközi szocialista gazdasági integrációt. Az 1971-től 1975-ig terjedő gazdaságfejlesztési koncepció a szocializmus építése során nyert tapasztalatokból indul ki. A gazdasági fejlődés belső tartalmának reális, de igényes, mindenekelőtt minőségi megváltoztatását tartja szem előtt úgy, hogy megbízhatóan biztosítsuk az életszínvonal emelkedését, és megteremtsük a köztársaság 1975-ig terjedő gazdasági fejlődésének feltételeit. III. Olyan időben élünk és dolgozunk, amikor a tudomány és a technika egyre rohamosabb és mélyrehatóbb átalakulásokon megy át, és hatással van a termelés és a társadalom élete változásaira. Minden gazdaság fejlesztésének fő problémája a céltudatos irányítás. Ez természetesen miránk is érvényes. Az utóbbi húsz év alatt népgazdasá • gunkban jelentős strukturális változások valósultak meg, fóként az ipari termelésben. Lényegesen megnövekedett a gépipar hányada, megnövekedett a vegyipar, és az építőanyag-termelés hányada. Az ötödik ötéves tervidőszakban lerakjuk a struktúra további jelentős megváltoztatásának alapjait, és meggyorsítjuk e változtatások megvalósításának ütemét. Ezt a folyamatot az eddiginél jobban kell irányítanunk a népgazdasági tervvel, valamint a politikai és a gazdasági szervek egyéb intézkedéseivel. A termelőerők fejlesztésének alapja továbbra is az ipar lesz. Azt akarjuk, hogy fejlődése nagy mértékben hatékony legyen, s ez a munka termelékenységének állandó növekedésén és az állóalapok hatékonyabb kihasználásán alapuljon. Az irányelvjavaslat ezért számos feladatot tartalmaz a feltétlenül szükséges minőségi, műszaki és gazdasági változtatásokkal kapcsolatban, amelyeket az egyes gazdasági ágazatokban és szakágazatokban kell vég jehajtani. Ezzel összefüggésben rá akarok mutatni a termelési struktúrának azokra a fő változásaira és átalakulásokra, amelyeket az ötödik ötéves tervben akarunk megvalósítani. Hogy leküzdjük a múltbeli fogyatékosságokat, igényes feladatokat tűzünk ki a tüzelőanyag- és energetikai alap fejlesztésében. Az tüzelőanyagnál és az energiatermelésnél nemcsak a termelés és a behozatal növelése a cél, hanem mindenekelőtt az, hogy az eddiginél hatékonyabban gazdálkpdjunk a tüzelőanyaggal és energiával. Ezért feladatul tűzzük ki a nemes tüzelőanyagok, a nyersolaj és a földgáz hányadának növelését. A tüzelőanyag- és energetikai mérlegben hányaduk az eddigi 21 százalékról 1975-ben több mint 31 százalékra emelkedik. A szénfejtés növelése főként attól függ, hogy a barnaszénbányákban a fejtést nagy teljesítőképességű gépekkel végezzük, továbbá attól, hogy milyen előrehaladást érünk el a bányákban az új technika bevezetésében és a fáradságos munkák kiküszöbölésében. Az iparnak épp úgy, mint az építőiparnak teljes erejéből törekednie kell a tervezett villanyerőművek felépítésére. Az irányelvek 1975-ig a villanyáramtermelés 39 százalékos növekedésével számolnak. Ezért üzembe kell helyeznünk az új villanyerőműveket öszszesen csaknem 3700 megawatt teljesítménnyel. Mindenekelőtt be kell tartani a 200 megawattos új hőerőművek építési határidejét PoCeradyban, TuSimlcén, Détmarovicén, valamint a 110 megawattos villanyerőművek építési határidejét Mélnikben, Vojanyban, Novákyban és az új vízi erőművek építési határidejét Ružinban, Liptovská Marában és DaleSicén. Ebben az ötéves tervben megkezdjük két Voronyezs-típusú atomerőmű építését. A tüzelőanyag- és energetikai ágazatban az építkezési beruházásokra mintegy 60 milliárd koronát szánunk. Ez az ötödik ötéves terv ipari beruházásainak csaknem egyharmada. Ezeknek az anyagi eszközöknek a kihasználásával elegendő tüzelőanyagról és energiáról kell gondoskodnunk népgazdaságunk számára. A tüzelőanyag- és az energiaforrások gyarapítása ellenére is ragaszkodni fogunk a központi hálózatokból való áramfogyasztás meghatározott elveinek következetes betartásához, és a fogyasztásban való legnagyobb fokú takarékoskodáshoz. Minden üzemben, vállalatban, főigazgatóságon és minisztériumban ki kell dolgozni a fogyasztás ésszerűsítésének komplex terveit, és intézkedéseket kell tenni teljesítésük érdekében. Jelentős részük van a racionalizálásban a gépek, a berendezések és más energiafogyasztók termelőinek. A vaskohászatban főként az ú], hatékonyabb technológiai folyamatok érvényesítéséről, és a minőségi acél, lemez, cső és finom profilok gyártásának fejlesztéséről van szó. A nyersvastermelésben növelni akarjuk a nagyolvasztók átlagos térfogatát, s ugyanakkor csökkenteni akarjuk számukat. Fokozódik az érc, a koncentrátumok és a tömbök fémtartalma. Ez lehetővé teszi, hogy az ötéves tervidőszak folyamán a kohászati koksz fogyasztását mintegy 13 százalékkal csökkentsük, ami mintegy háromnegyedmillió tonna koksz megtakarítását jelenti majd 1975-ben az 1970-es évhez viszonyítva. Az acélgyártásban erőteljesen megnövekedett a konvertoracél hányada, s ugyanakkor fokozódott a tandem- és a villanykemencékben folyó termelés hányada a kevésbé gazdaságos és energiaigényesebb Siemens-martinkemencék rovására. A villanyipari lemezek, a burkolólemezek, a karosszéria-, a cínezett és a cinkezett lemezek termelésének lényeges növekedésére számítunk, ami jelentős fémmegtakarítást eredményez a feldolgozó ágazatokban. Növelni fogjuk a csőgyártást is. A gépipar továbbra is az összes többi népgazdasági ágazat fejlesztésének és korszerűsítésének döntő anyagi alapja marad. Ezért termelése gyorsabban növekszik az általános ipari termelésnél. A gépipar számos alapvető strukturális változás előtt áll. Ezek előkészítése és megvalósítása igen bonyolult feladat. A társadalmi munkatermelékenység tervezett növekedése az egész népgazdaságban, valamint az a követelmény, hogy növeljük a kivitel hatékonyságát, azt igényli, hogy rendszeresen gyárthassuk a nagyobb teljesítményű új berendezéseket viszonylag kisebb nyersanyag- és energiaszükséglettel, kisebb munkaerőigénnyel, magasfokú üzemi megbízhatósággal és élettartammal. A gépipari gyártmányok választéka fokozatos csökkentésének a nemzetközi munkamegosztásban való széles körű bekapcsolódásával fejlesztenie kell a gazdaságilag előnyös és emellett műszakilag igényes szakágazatokat, vagy előnyös gyártmánycsoportokat, amelyek nagyobb mértékben kihasználják a tudományos és műszaki ismereteket, valamint dolgozóink hagyományos ügyességét. E koncepció alapja az ún. fejlesztési programok kiválasztása. De amint látható, eddig a legnagyobb probléma az, milyen gyártási programot iktassunk ki a gépiparból, ahhoz, hogy bővíthessük vagy esetleg megkezdhessük az új fejlesztő programok gyártását. Ezen a területen mielőbb hozzá kell látni ahhoz, hogy a minisztériumok, a vezérigazgatóságok és vállalati igazgatóságok előkészítsék az olyan termékek fokozatos korlátozását és felszámolását, amelyeket nem fogunk fejleszteni. A fejlesztési programok közé tartoznak mindenekelőtt az elektrotechnika, elektronika, számítási és automatizációs technika gyártmányainak kiválasztott csoportjai, valamint a teher- és személygépkocsik és a mezőgazdasági gépek. Ide tartoznak továbbá a számirányítású megmunkáló gépek, az idomgépek, a mechanizációs és automatizációs szerelési rendszerek, valamint az ellenőrző és mérőműszerek. Ha e korszerű gépek minden előnyét ki akarjuk használni, akkor ezeket be kell kapcsolni az integrált gyártási szakaszokba, a rugalmas, automatikus termelési gépsorokba és fokozatosan az optimálisan számítógépirányítású üzemekbe is. A gépiparnak nem kis feladata az is, hogy ellássa szükséges gépekkel és berendezésekkel a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart. A nagyüzemi mezőgazdasági technológia az állattenyésztés és a növénytermesztés száméra megköveteli az új géprendszereket. Olyan nagy választékról van szó, amely saját termelésünk bővítése mellett megköveteli a nemzetközi együttműködést is. Az ötödik ötéves tervben ugyancsak fejleszteni fogunk néhány további gépipari gyártmányt, amelyek fontosak az építőipar, a közlekedés, a közszükségleti ipar, valamint a belkereskedelem számára. A gépi berendezések korszerűsítésével, a termelési program előnyös elosztásával és szervezésével el kell érnünk, hogy a gépipar ezeket'a feladatokat a jelenlegi munkaerő-létszámmal teljesítse. Az eddigi fejlődéssel összhangban a vegyipari termelés gyorsabban nő, mint az összes többi iparág termelése. Sőt, a vegyiparban megkezdjük a mélyreható és távlati szerkezeti változásokat, így különösen az igényes beruházási programot kell megemlíteni a nyersolajfeldolgozás, a petrokémia és a műanyaggyártás területén. Az egymással összefüggő petrokémiai komplexumok fejlesztésével mindenekelőtt megfelelő mennyiségű és különböző fajtájú műanyagot kell biztosítani a gépipar, az építőipar és a többi ágazat számára, kielégítő mennyiségű alapnyersanyagot kell termelni a korszerű műszálgyártás számára, hogy kisebb mértékben függjünk a szintetikus kaucsuk behozatalátél. A mezőgazdaság növekvő szükségletei is a műtrágyagyártás bővítésére késztetnek. A vegyipar fejlesztését nagyteljesítményű berendezések és magasabb munkatermelékenység segítségével, valamint kevesebb nyersanyag- és energiaszükséglettel fogjuk megvalósítani. A berendezések egy részét importáljuk, egy részét viszont vegyészeti gépiparunknak kell magas műszaki színvonalon kifejleszteni és legyártani. Az erdőgazdaságban és a fafeldolgozó iparban számítunk egyrészt a tepmelési kapacitások növekedésére, másrészt a faanyag teljes és komplex kihasználására. A fafeldolgozó ipar minden területén lényegesen nő a termelés. A bútorgyártás szerkezetének sokkal nagyobb mértékben kell kielégítenie a fogyasztók igényeit és idejekorán kell reagálnia a keresletben mutatkozó változásokra. Az a szándékunk, hogy jobban gazdálkodjunk a fával a lehető legnagyobb mértékben saját magunk dolgozzuk fel, például úgy, hogy kifejezetten növel* jük a papír- és a cellulózgyártást. Ezért csökkenteni fogjuk a fa kivitelét és az eddiginél jobban hasznosítjuk a hulladékot. Gyors ütemben fogjuk fejleszteni ax építőanyagipart, az építőipar anyagi alapjait. Elsősorban azoknak a gyártmányoknak az arányát növeljük, amelyek nagyjelentőségűek a haladó technológia és az építőipar munkatermelékenysége növelése szempontjából. Gondolok itt a nem hagyományos építőanyagokra, az előre gyártott elemeké re, lakásokra, a korszerű vízvezeték-, csatornázási és fűtési rendszerekre és más berendezésekre, ami lehetővé teszi, hogy az építőipar anyagi alapjának szerkezetében változásokat valósíthassunk meg. Emellett nagy gondot kell fordítani a hagyományos anyagok gyártására is, melyeknek hiánya állandóan fékezi az építőipari termelést is. Új cementgyárakat, téglagyárakat, valamint kerámiaüzemeket építünk. Tudatában vagyunk annak, hogy az építőipar nyersanyagellátásában ez ideig számos kérdést még nem oldottunk meg. Építőiparunk szükségleteit fokozatosan tisztázzuk és e szükségletek teljes kielégítése érdekében gondoskodnunk kell termelésünk fejlődéséről, valamint a szocialista országokkal való jobb együttműködésről. A közszükségleti cikkek gyártását az életszínvonal emelkedésének programijával összhangban fogjuk fejleszteni. Megkezdjük számos ágazat korszerűsítését, elsősorban a textil-, a ruházati és cipőipart, habár a korszerűsítés ütemtervének alkalmazkodnia kell a reális lehetőségeinkhez. A textilipari termelést egynegyedével növeljük, és különösen a kötött áruk gyártását fogjuk felújítani és bővíteni. Ugyancsak korszerűsíteni fogjuk a gyapotfeldolgozókat, éspedig nagyteljesítményű, orsónélküli szövőszékek beállításával. A gyapjúfeldolgozókban kétharmaddal növeljük az automatikus berendezéseket. A műszálgyártás fejlesztése, ahogyan már említettem, lehetővé teszi, hogy lényegesen növeljük a műszálak arányát a textilipar szükségletében. A bőrmegmunkáló és cipőiparban a termelést 1975-ig kb. 25 százalékkal növeljük. Különösen előnyben részesítjük a szellős, műanyagból készült cipők gyártását. Az üveg- és kerámiaiparban a legfontosabb feladat, hogy teljes mértékben kielégítse a lakásépítés igényeit, felszámolja az élelmiszer- és a gy:gyszeripar üvegszükségletének hiányosságát, Kj fedezze a gépkocsiipar gyorsan növek- ~ vő követelményeit és fokozza az üvegszálak gyártását. A haszonüveg, a kerámia és a porcelán gyártásában is nő- v. : nek a feladatok, mind a belfödi, mind a külföldi piac ellátása érdekében. (Folytatás a 3. oldalon) 10