Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-26 / 123. szám, szerda

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE IFolytatés a 10. oldalról) kötelezetten támogatják a szocializmust, akik tehetségüket a nép és a társadalom szolgálatába állítják. Következetesen fellépünk az ellen, hogy burzsoá kispolgári befolyás érvényesüljön m kultúra és művészet területén, amely a milliós tömegek politikai és kulturális nevelésének fontos része. Kulturális téren nyomást gyakoroltak a művészet komercionalizálására, és az olyan csoportok szolgálatába való állításába, akik inkább kereskedők mint művészek. Ebbe nem törődhetünk bele. Tudjuk, hogy ezen a területen tapintatosan, de elvi pozíciók alapján kell eljárnunk. Tapintatosaknak kell lennünk az alkotó kereséssel, az egyének adottságaival, ós tehetsége érvényesítésével, a szocialista realizmus formai és stílusgazdagságával és sokszínűségével szemben. Nem hátrálunk meg az olyan törekvések előtt, melyek a párt- és a szocializmus ellen akarják felhasználni a művészetet. A szocialista művészet nagy ideológiai fegyver. Az irodalom, a színház, a filmművészet, a televízió, a képzőművészet, a zene stb. fontos szerepet tölt be a szocialista ember formálásában, valamint társadalmunk szellemében történő nevelésében. Ennek az ideológiai fegyvernek a munkásosztály és a dolgozó nép érdekeit kell szolgálnia. A szocialista kultúra demokratikus és humanista kultúra. Kultúra a nép és a dolgozók számára, nem pedig a sznobok, és a kis arisztokrata réteg számára. Az elmúlt évek tapasztalatai bebizonyították, milyen jelentős és hatalmi eszköz a rádió, a televízió és a film — vagyis a tömegtájékoztatási propaganda eszközök. A CSKP Központi Bizottságának 1969 áprilisi plénuma után egyik első feladata volt, hogy ezen a területen felújítsuk a párt vezető szerepét. Ezeket az erős fegyvereket ki kellett ragadnunk a bomlasztó tevékenységet kifejtő csoportok kezéből a dolgozó nép, valamint a társadalom szolgálatába kellett őket állítani. Ettől az időtől, a sajtó, a rádió és a televízió egyre jelentősebb mértékben járult hozzá társadalmunk konszolidálásához, az opportunista erők leleplezéséhez és legyőzéséhez. Ma ezek az eszközök újból a párt és a szocialista állam támaszai. Ez a hatalmas fegyver újból a dolgozó nép kezében van. A mai időszak fokozott igényeket támaszt a tömegtájékoztatási eszközökkel szemben. Szükséges, hogy rövid időn belül emeljük a professzionális színvonalat. Az újságok és folyóiratok, a rádió és a lévé-adások tartalma necsak összhangban álljon a párt politikájának szellemével, hanem egyúttal színes, vonzó legyen, neveljen, tanítson és szórakoztasson. A szocialista államban a tömegtájékoztatási eszköz fő küldetése, hogy hatékonyan szervezze és propagálja a kommunista párt politikáját, szüntelenül növelje és fejlessze a lakosság valamennyi rétegének szocialista öntudatát, a szocialista gondolatok szellemében céltudatosan alakítsa a közvéleményt. A dolgozókat meg kell nyernie a párt politikájának aktív támogatására, az elkötelezettségre, a munkaés állampolgári kezdeményezésre. Harcolniuk kell az ellenséges propaganda, a burzsoá ideológia befolyása, valamint a gondolkodásban, és a gyakorlatban megnyilvánuló kispolgári csökevények ellen. A szocializmushoz hű kommunista újságíróink két év alatt sokat tettek. Meggyőződésünk, hogy pártunk vezetésével e felelősségteljes társadalmi tevékenységben magas színvonalat érnek el. Érvényesítsük a párt vezető szerepét, tökéletesítsük felépítését és belső életét 1971. V. 26. 11 A revizionizmus ellen folyatott politikai küzdelmünk fontos része a párt vezető szerepe. A lenlnizmusból tudjuk, és a szocializmus szocialista építése gyakorlatából meggyőződhettünk arról, hogy a párt vezető és szervező szerepe pótolhatatlan, helyettesíthetetlen, feltétele a sikeres szocialista előrehaladásnak. Meggyőződtünk arról is, hogy a párt vezető szerepének minden gyengítése meghátrálást jelent és válsághoz vezet. A párt vezető szerepének történelmi szükségszerűsége a szocializmus építése új feladataival és szükségleteivel párhuzamban növekszik. Minél fejletteb társadalmunk, annál igényesebbek a politikai-gazdasági és ideológiai feladatok, annál szükségszerűbb a párt vezető szerepe a társadalomban, annál sokoldalúbban kell érvényesítenünk. A párt biztosítja a munkásosztály vezető szerepét. Politikájában egyesíti társadalmunk összes osztályának és rétegének érdekeit. Szavatolja az ellenséges erők vereségét, az osztályantagon izmusok leküzdését és a szocialista hatalom megszilárdítását. A párt biztosítja építésünk összekapcsolását a nemzetközi haladó mozgalom harcával, a szocialista országok közösségével, a Szovjetunióval. Pártunk az a fő erő, amely az életben utat tör az új szükségleteknek, új módszereknek és követeléseknek. A párt az egyedüli erő, amely a tudományos szocializmus alapján meg tudja fogalmazni a társadalom fejlődésének marxista—leninista programját, s meg tudia szervezni a dolgozókat ennek megvalósítására. Ezért minden kommunista elsőrendű feladata a párt vezető szerepének sokoldalú megszilárdítása. Ez objektív szükséglete társadalmunk folyamatos és sikeres fejlődésének, alapérdeke munkásosztályunknak és egész népünknek. A revizionisták egy bizonytalan ideológiai hatásra akarták degradálni és leszűkíteni a párt vezető szerepét, meg akarták fosztani a pártot a társadalmi folyamatok reális irányításától. A leninizmus azonban azt tanítja és tapasztalatunk bizonyítja, a szocializmus sikeres építése megköveteli, hogy a párt vezető szerepében megvalósítsa a koncepciós és realizálási tevékenység egységét, a program és szervezőmunka egységét, a szavak és tettek egységét. Annak érdekében, hogy a párt a következő évtizedben hatékonyan s céltudatosan irányíthassa a társadalom további fejlődését munkánkban nagyobb figyelmet kell fordítanunk a felismerő ismeretszerző tevékenységre, a marxista-leninista tudomány segítségével mélyebben kell elemeznünk a társadalmi folyamatokat, általánosítanunk kell a tömegek tapasztalatait, s ennek alapján fokoznunk kell a koncepciós irányítómunkát. Meg szeretnenk kezdeni szocialista társadalmunk fejlődése távlati programjának előkészítését. Egyúttal fokoznunk kell azt a képességünket, hogy a terveket és határozatokat életbe léptessük. E két feladat egysége döntő fontosságú pártunk irányító munkája színvonalának emelésében. TÖKÉLETESÍTSÜK A PÁRT VEZETŐ SZEREPÉNEK ÉRVÉNYESÍTÉSÉT A párl vezető szerepének elmélyítésével párhuzamosan arra fogunk törekedni, hogy szüntelenül tökéletesítsük a vezető szerep érvényesítésének módszereit és formáit. Ellenségeink azt próbálják állítani, hogy a párt vezető szerepe a hatalom monopóliumát jelenti, akadályozza a dolgozók aktivitásának fejlődését. Amennyiben ellenséges, szocialistaellenes, revizionista tevékenységről van szó, akkor nyíltan megmondjuk, hogy a kommunisták mindent megtesznek azért, hogy ezt a tevékenységet csirájában elfojtsák. Amennyiben azonban a szocialista társadalom fejlődését elősegítő kezdeményezésről és aktivitásról van szó, a párt célja éppen az ilyen aktivitás sokoldalú fejlesztése és támogatása. A párt vezető szerepét semmilyen esetben sem értelmezzük úgy, hogy a partszervek átveszik az állami és gazdasági szervek jogkörét és felelősségét, hanem úgy, hogy az illetékes szakaszon politikailag irányítani és ellenőrizni fogják a kommunistákat, kezdeményezésre ösztönzik őket és arra, hogy felelősséget érezzenek a párt politikájának megvalósításáért. A párt vezető szerepe a társadalmi szervezetek viszonylatában sem kicsinyes gyámkodásban rejlik, hanem abban, hogy fejlesztjük aktivitásukat és kezdeményezésüket a párt politikájának megvalósításában. A POLITIKAI TÖMEGMUNKA JELENTŐSÉGE Elvi jelentőségű kérdés számunkra, hogy megnyerjük a párt politikájának megvalósítására a dolgozók legszélesebb rétegeit, folyamatosan e'imélyítsük es megszilárdítsuk a párt egységét, amely nincs eleve meghatározva, hanem szüntelenül, minden egyes új feladattal, minden új szakasszal újból fel kell újítani. A kommunisták számára természetes, hogy nem saját maguk számára építik a szocializmust, és hogy nem építhetik fel csupán saját erejükkel. A szocializmus fejlődése csakis milliós tömegek alkotó aktivitásának eredménye lehet. Ma, az előrehaladás alapfeltélele, hogy megnyerjük és fejlesszük népünk és nemzeteink határtalan energiáját, tapasztalatait, tehetségét, műveltségét és tudását. Ezen alapszik kapcsolatunk e pártonkívüliekhez, akiket mint szocialista állam egyenjogú polgárait meg akarunk nyerni a társadalom fejlődése terveinek kialakítására és megvalósítására. Mindenkivel számolunk, aki őszintén részt akar venni közös törekvésünkben, és megteremtjük a feltételeket, hogy érvényesülhessen az emberek kezdeményezése, tudása és tapasztalata. Ez természetesen azokra is vonatkozik, akik nem kaptak pártigazolványt, és becsületes munkával akarják helyrehozni a múlt hibáit. Azok ellen, akik azonban a másik parton állnak, következetes politikai harcot folytatunk. A kommunisták számára idegen a fennhéjázás, vagy a felsőbbrendűség minden megnyilvánulása azokkal szemben, akik nem tagjai a pártnak. Az emberekhez való viszonyulásban, mellőzni kell azt a szektás elképzelést, hogy amit mi kommunisták megértünk, amiről megvagyunk győződve, az automatikusan mindenki számára érthető és nyilvánvaló. A kommunisták feladata, hogy személyes példaadással és tényekkel győzzék meg a emberekel. Pártunk az osztályharc félévszázada alatt rengeteg tapasztalatot szerzett abban, hogyan nyerjük meg és vezessük a tömegeket, milyen szervezeti formákat válasszunk, hogy a tömegekbe hatolhasson a kommunista igazság és a gyakorlatban megyőzzük őket politikánk helyességéről. Ezekből a tapasztalatokból indult ki az „Arccal a tömegek felé" jelszó, amelyhez újból visszatértünk. Megállapíthatjuk, nem vált be az ellenségnek az a számítása, hogy a párt elszigetelődik. A konszolidálás folyamaiában a dolgozók egyre nagyobb támogatását szerezte meg. A pártszervek egyre szorosabb kapcsolatot kötnek a pártonkívüliekkel. Meggyőződésünk, hogy a kongresszusunk által elfogadott határozatok mindazok egyetértésével találkoznak, akik becsületesen támogatják a szocializmust, hazánk jövőjét. Ezek a határozatok a párt és a nép még szorosabb kapcsolatának feltételei lesznek. Nem az olcsó ígéretek és az olcsó népszerűség útján haladunk. Mindig nyíltan megmondjuk az igazságot, legyen ez az igazság bármilyen kegyetlen és hiszünk abban, hogy az emberek ugyanúgy, mint a múltban most is megértenek és támogatni fognak. Állandóan tökéletesítenünk kell a tömegmunka formált és módszereit, utat kell keresnünk ahhoz, hogy behatoljunk a dolgozók minden csoportjába. Megéri, hogy harcoljunk minden becsületes emberért még akkor is, ha ideiglenesen félrevezették és hibát követett el. A következő szakaszban a legfontosabbnak az üzemekben végzett tömegmunkát tartjuk. Az egész munkásosztályt meg kell nyernünk a párt. politikája számára, az üzemeket, elsősorban a nagyüzemeket, pártunk szilárd támaszaivá kell változtatnunk, el kell érnünk, hogy minden becsületes ember megismerje és megértse a párt politikáját, megértse és egyetértsen a párttal. Elsősorban erre a feladatna kell összpontosítani erőnket. MEG KELL SZILÁRDÍTANUNK PÁRTUNK MARXISTA-LENINISTA JELLEGÉT A társadalom irányításával szemben támasztott igények visszatükröződnek a párt politikai, szervezői munkájával szemben támasztott növekvő igényekben, abban a képességében, hogy helyesen fogalmazza meg a stratégiai és taktikai feladatokat, kiválassza a hatékony taktikát és munkamódszereket, helyesen válassza ki, készítse fel és helyezze el a kádereket és következetesen ellenőrizze az elfogadott feladatokat. S kétségtelen, hogy pártunk csakis akkor birkózik meg ezekkel a feladatokkal, ha egységes, felzárkózott, hű a marxizmus—leninizmushoz és belső életében, valamint tevékenységében is szilárdan a lenini elvek szerint jár el. Tapasztalhatjuk, milyen tragikus következményei vannak a lenini elvek megsértésének. Megismertük azt is, hogy ezek felújítása 1969. áprilisa után megsokszorozta a párt erejét. A párt erejének forrása és valamennyi sikerük feltétele a pórt szilárd, politikai, szervezeti és ideológiai egysége, a marxizmus—leninizmus és proletár internacionalizmus elvei alapján. A jobboldal ellen folytatott politikai küzdelem és a tisztogatás eredményeképpen a párt sorai egyesültek. A párt egységét azonban állandóan fel kell újítani, el kell mélyíteni és meg kell szilárdítani, valamennyi új kérdés megoldására. A párt, ma és a jövőben sem immúnis a környezet nyomásával, a kispolgári ösztönösség hatásával, a kényelem és maradiság megnyilvánulásaival, az ellentétek elkerülésére irányuló opportunista törekvésekkel, az akadályokkal és az építés során a felmerülő nehézségek hatásával szemben. Az ebből levont következtetéseket fejezi ki a CSKP Központi Bizottságának határozata a pártegység időszerű kérdéseiről. Meggyőződésünk, hogy a kongresszus ezt a dokumentumot, mint a párt további eljárása, kötelező irányelvét erősíti meg. A főveszélyt, mely ellen harcolnunk kell, a jobboldali opportunizmus jelenti, amely nálunk a történelmi fejlődés következtében mély gyökereket eresztett. Ezért a pártegységért folytatott harc része marad az opportunizmus és a revizionizmus ellen folytatott elvi politikai és ideológiai harc. A párt érdekében meg kell hiúsítani minden kísérletet, hogy a párton belül csoportosulások alakuljanak ki, és bármilyen okokból megsértsék a párt jóváhagyott irányvonalát és meghatározott irányzatát. A taghönyvcserével befejeződött a pórt megtisztításának szakasza. Ezzel lezártuk az elmúlt időszakot. Napirendre került a párt sorai megszilárdításának és konszolidálásának, valamint a pártmunka minősége megjavításának feladata. A párt és sorai megtisztítása iránti rendszeres gondoskodás valamennyi pártszervezet és minden kommunista elsőrendű kötelessége marad. A pártnak a jövőben meg kell válnia azoktól, akik megsértik egységét, a párt és az állami fegyelmet, visszaélnek pozíciójukkal és helytelen magatartásukkal megsértik a párt tekintélyét és nevét. A pártégység szempontjából nagy jelentőségű szervezeti íelépítése kérdéseinek helyes megoldása. Különösen fontos, hogy pártunk az állam szövetségi rendezésének viszonyai között is megőrizze az egységes internacionalista párt jellegét, amely biztosítéka a Csehszlovák Szocialista Szövetségi Köztársaság nemzetei és nemzetiségei testvéri együttműködési kapcsolalainak, valamint egész államunk munkásosztályának és dolgozó népének integráló ereje. SZILÁRDÍTSUK A DEMOKRATIKUS CENTRALIZMUST Kiküszöböltük pártunkban az opportunisták által előidézett rendetlenséget. Nagy küzdelmünk megköveteli, hogy továbbra is megszilárdítsuk a demokratikus centralizmus lenini elvét. Ez döntő feltétele a párt belső élete további tökéletesítésének, a pártszervezetek akcióképessége és a kommunisták aktivitása növelésének. Fokozódott a kommunisták fegyelme. Sok munka vár még ránk annak érdekében, hogy partunk minden tagja öntudatosan harcoljon a párt politikájáért, és teljesítse a párthatározatokat. A fegyelem további megszilárdítása érdekében ügyelnünk kell arra, hogy levonjuk a következtetéseket az alapszabályzat és a párthatározatok megsértéséből. A pártélet fejlődése a mai szakaszban lehetővé teszi, de egyúttal meg is követeli, hogy a demokratikus centralizmusnak, mint az akcióegység feltételének megszilárdításával együtt, hangsúlyt fektessünk a párton belüli demokrácia fejlesztésére. Meggyőződtünk arról, hogy a demokratikus centralizmus és a párton belüli demokrácia elválaszthatatlan és nem állítható egymással szembe. A bürokratikus centralizmus, valamint az anarchia és az ösztönösség árt a pártnak, és ezeknek a megnyilvánulásoknak nincsen helye pártunkban. A párt egysége, fegyelme és akcióképessége érdekében szükséges, hogy minden kommunista teljes mértékben részt vegyen a párt politikájának kialakításában ós megvalósításában, hogy mindenkinek egyforma joga legyen és egyformán teljesítse kötelességeit. Ezért továbbra is el kell mélyítenünk a pártpolitika kialakításának, megvalósításának és ellenőrzésének demokratikus elveit. Ennek fontos része a kollektív vezetés megszilárdítása. Minden pártszervben sérthetetlen alapelvnek kell tekinteni a kollektív vezetést és a személyes felelősség pontos meghatározását. Az évzáró taggyűlések és konferenciák lefolyása és eredményei megerősítették, hogy csupán a pártélet alapvető kérdé se i kollektív és tárgyilagos, nyílt és demokratikus megtárgyalásának lég körében lehet számottevő sikereket elérni. A párt teljes belső élete és sikeres előrehaladása fontos feltételének tartjuk a bírálat és az önbírálat fejlesztését. Ez nemcsak a fogyatékosságok feltárásának és helyrehozásának bevált módszere, hanem a kommunisták aktivizálásának fontos eszköze is. Főként a veze&ő doigílzók címére hangsúlyozzuk: a pártosság jeliegzetes vonása, (Folytatás a 12. oldalon)