Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-26 / 123. szám, szerda

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE (Folytatás a 11. oldalról hogy megtudják hallgatni a bíráló észrevételeket, és azokból le tudják vonni a tanulságot. A pártszervezetek nem tűrhetik, hogy ne vegyék figyelembe sőt elnyoir^ák a bíráló észrevételeket. A bírálat, valamint az önbírálat fejlesztését tevékenységük fontos részének kell tartaniuk. . Ahol sikerül ilyen módon kibontakoztatni a pártszervezetek belső életét, ott a legjobb feltételek lesznek ahhoz is, hogy leküzdjék a régóta húzódó passzivitást és a formalizmust, amely éveken át kísérte pártunk életét. A tapasztalatok megerősítik, hogy azokban a pártszervezetekben, ahol egyértelműen és világosan határozzák meg a feladatokat és a felelősséget, minden egyes kommunista konkrét feladatot teljesít, és következetes az ellenőrzés, ahol az igényesség, de egyben a bizalom légköre uralkodik, ott megszűnik a tagok passzivitása. Gondoskodni kell arról, hogy a „passzív kommunista" kifejezés eltűnjek a párt gyakorlatából. A passzivitáshoz hasonló rossz a formalizmus is, amely néhol még mindig tapasztalható. Mindnyájan tudjuk, hogy a múltban a formalitás hibájából menynyi kezdeményezés készség és jóakarat veszett feleslegesen kárba. Ezért nem tűrhetjük a frázisokba burkolt színlelt aktivitást, amely többnyire kényelmességet és alkalmatlanságot takar. És vajon nincsenek-e nálunk olyan emberek is, akiknek az aktivitása csak a külső hatásra számít? A pártélet számára mérhetetlenül fontos a kommunisták elvtársi kapcsolatainak kialakítása is. Kölcsönös kapcsolatainkban kell, hogy természetes legyen a magunkkal és a másokkal szemben támasztott magas fokú igényesség, a kölcsönös bírálat és az önbírálat, de ugyanakor az elvtársi megértés, s»gítsét; és támogatás is. A SZERVEZŐ ÉS A KÁDERMUNKA SZÍNVONALÁNAK EMELÉSE Sokszor elmondottuk már, hogy ha helyesen tűzzük ki az irányvonalat, akkor annak sorsa a szervező munkától függ. És mégis számos éven át inkább az volt a helyzet, hogy többnyire jó határozatokat hoztunk, de keveset tettünk teljesítésükért. Kétségtelenül másként fejlődtek volna nálunk a dolgok, ha nem lettünk volna elnézőek a gyakorlati munkában megnyilvánuló opportunizmussal szemben. 1969 áprilisától jelentősen megnövekedett a párt, a pártszervek és a pártaktíva képessége arra, hogy a helyes határozatokat következetesen valóra váltsa. A párt főként a tagkönyvcsere folyamán rendkívüli szervezési erőfeszítést fejtett ki, és óriási tapasztalatokat szerzett, hogyan kell irányítani a százezres aktíva munkáját, hogyan kell azt az egész párt keretében egyesíteni, irányítani és ellenőrizni. Ezekből a tapasztalatokból fogunk kiindulni a jövőben is, és valamennyi fokon gondoskodunk arról, hogy a szervező munka színvonala megfeleljen feladatainknak. A párt szervező munkájában fontos hely illeti meg a járási pártbizottságokat, mert azok közvetlenül irányítják az alapszervezeteket, biztosítják az állami és a helyi politika egységét, és megteremtik az alapszervezetek hatékony munkájának a feltételeit. A járási pártbizottságoknak nem szabad csupán saját szervük, szervezeteik és intézményeik tevékenységére összpontosítaniuk figyelmüket a járás színvona Ián, hanem fő küldetésüket az alapszervezetek irányításában, a párt politikájának biztosításában kell látniuk, mégpedig ott, ahol az megvalósul, ahol sorsa eldől — az üzemekben, a szövetkezetekben és a helységekben. A szervező munka színvonalának emelésében, a határozatok előkészítésében, teljesítésük biztosításában és ellenőrzésében nagy szerepe van a pártapparátusnak. Az apparátus szerepét annál is inkább értékelni akarjuk a kongresszuson, mert a jobboldali erők összpontosított támadást folytattak elíene. A pártapparátus megtisztulása után jelentős mértékben hozzájárult a konszolidáció eredményességéhez. A pártapparátusban dolgozó elvtársaknak több mint a fele főiskolát és középiskolát végzett, és nem csekély politikai tapasztalattal rendelkezik. Az új feladatok azonban egyre nagyobb követelményeket támasztanak. Gondoskodni fogunk arról, hogy az apparátusban olyan, a párttal szorosan összeforrott elvtársak dolgozzanak, akik gazdag tapasztalatokat szereztek különböző szakaszokon végzett pártmunkájuk során, akik alkotó módon politikai gondolkodásra képesek, akik szakadatlanul növelik képzettségüket, és következetesen valóra váltják a választott pártsz-ervek határozatait. Meg keii javítani a munkastílust is, az egyszeri kampányokról, amelyekre az elmúlt időszakban nemegyszer rákényszerített a helyzet, át kell térni a nagyobb tervszerűségre és rendszerességre, érvényesíteni azt a módszert, hogy a problémákat a széles aktíva részvételével oldjuk meg és keressük a legjobb megoldás módszerét a nyílt és bíráló elvtársi viták légkörében. Szükséges, hogy a jövőben munkánk lényeges vonása legyen a határozatok teljesítésének hatékony ellenőrzése. Politikánk célkitűzéseinek elérését a káderek helyes kiválasztásával, nevelésével és beosztásával kell biztosítani, ami mindig a párt vezető szerepének és politikája megvalósításának fontos eszköze volt. A kádermunka ma különösen fontossá válik. A jobboldali erők elleni harcban kicseréltük azokat, akik nem állták meg a helyüket, a párthoz hű káderekkel erősítettük meg a döntö szakaszokat. Már az a tény, hogy nagyarányú káderváltoztatásokhoz kelleti folyamodni, megmutatja, milyen hosszú ideig elhanyagolták a káderpolitikát. De arról is tanúskodik, hogy a pártnak elegendő ereje és odaadó kádere van e feladat megoldására. Az új feladatok, amelyeket a kongresszus jóváhagy, feltétlenül nagyobb igényeket támasztanak majd az emberekkel szemben is, főként a vezető tisztségekben dolgozókkal szemben. A jövőről döntünk ma azáltal is, hogy milyen időelőnnyel és milyen színvonalon készítjük fel a kádereket. A párt támogatni fogja a vezető dolgozók tekintélyét, bizalommal, és egyúttal fokozott igényességgel és ellenőrzéssel közeledik hozzájuk. Elsősorban a társadalom érdekében végzett munkájuk eredményei alapján aszerint értékeli őket, milyen felelősséggel, határozottsággal és tárgyismerettel vezetik a rájuk bízott kollektívákat az új feladatok teljesítésére. Figyelmünket a kádertartalékok kialakítására keli összpontosítanunk. E tartalékok kimeríthetetlen forrása a munkásság, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, az ifjúság, a nők tömegei. Mindenekelőtt új, iőként fiatal embereket kell keresni és kiemelni. Ugyanakkor tapintatosan kell közeledni az idős és bevált elvtársak tapasztalataihoz, akik életüket pártunk harcának szentelték. Az ő tapasztalataikat egybe kell kapcsolni a fiatalemberek lendületével. Nem akarunk szüntelen átszervezésekkel, és gyakran felesleges káderváltoztatásokkal olyan nyugtalan légkört kialakítani, amelyben érvényesülne a felelőtlenség. A káderek lehető legnagyobb stabilitására törekszünk, ami feltétlenül szükséges az alkotómunka kedvező légkörének kialakítása. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a helyükön maradhatnak olyan emberek is, akik nem képesek feladataik ellátására. Azokat az elvtársakat, akik a múltban végzett munkájukkal érdemeket szereztek a pártban, meg kell becsülni. A párt érdekei azonban nem engedik, hogy ezek a múltbeli érdemek mentsék a mai kötelességek nem teljesítését. A káderek minősége növelésének során főként a politikai színvonal emelésében fontos feladat a káderek iskoláztatása szilárd rendszerének a kiépítése. De a legjobb rendszer sem pótolhatja saját erőfeszítésüket eszmei és elméleti színvonaluk emelésére, a tudomány legújabb ismereteinek elsajátítására. Ma már egyikünknek sem elegendő az, amit valaha tanultunk. Aki irányítani akar, annak tudással kell rendelkeznie. Ezért tanulnia kell egész életén át. A káder- és a személyzeti tevékenységről szóló határozatot következetesen, maradéktalanul és teljes értelmében érvényesíteni kell, gondoskodni kell a káderekkel szemben támasztott valamennyi kritérium helyes egységéről, a kádermunkába tényleges tervszerűséget és rendszerességet kell vinni, s ezen a téren is következetesen be kell tartani a lenini normákat. EMELJÜK A PÁRTTAGSÁG MINŐSÉGI SZÍNVONALÁT A párttagok színvonala a döntő feltétele annak, hogy a párt valamennyi szakaszon a társadalom vezető ereje legyen. Ezért valamennyi pártszerv és -szervezet állandó feladata rendszeresen és szakadatlanul gondoskodni a párttagság jelentőségének sokoldalú növeléséről, valamint a párt növekedésének irányításáról. A párt minőségi javulásához vezető alapvető lépés a tagkönyvcsere volt. Ennek eredményeképpen a párt megtisztult a jobboldali opportunistáktól és bizonyos mértékig a passzív tagoktól is mentesült. A párt ugyanakkor megőrizte tömegjellegét, és szoros kapcsolatát a dolgozók széles rétegeivel. A társadalomban szemmel láthatóan megnövekedett a párttag tekintélye, de ugyanakkor felelőssége is. Ezért továbbra is fokozott igényeket kell támasztani a párttagokkal szemben, hogy munkájukkal és állásfoglalásukkal jó példát mutassanak, és következetesen védelmezzék a párt politikáját. A tagkönyvcserével a párttagság minőségi színvonalának emelésével összefüggő feladatoknak csak egy részét oldottuk meg. A másik rész — a párt összetételének és növekedésének tervszerű szabályozása — még előttünk áll. Számos körülmény egyebeken kívül a párt sorainak kiegészítéséről való elégtelen gondoskodás az elmúlt években — megköveteli, hogy sokkal nagyobb figyelmet szenteljünk a párt korbeli és szociális összetétele megjavításának. A munkásosztály pártja vagyunk. Ez sürgetően megkívánja, hogy mindenekelőtt a munkásosztály legjobb tagjainak a pártban való szervezettségét növeljük. Emellett természetes, hogy a pártnak ki kell egészítenie sorait a szövetkezeti parasztság és a szocialista értelmiség legjobb tagjaival is. A párt, a szocializmus és a köztársaság jövőjéről való gondoskodásunknak abban is meg kell nyilvánulnia, hogy nagyobb mértékben felveszünk fiatal embereket a pártba, meg kell nyilvánulnia a párt és a fiatal nemzedék kapcsolatában. A párt kedvezőtlen korbeli összetételének leküzdése kimondottan létfontosságú. A tagsági bázis növekedéséről és minőségéről való gondoskodás igen sürgető és halaszthatatlan feladat. Ezt nem lehet valamilyen kampánnyal megoldani. Szükséges, hogy céltudatosan irányított hosszú tartamú folyamat legyen. Ezzel összefüggésben javaslatot terjesztünk a kongresszus elé a tagjelöltségi idő újbóli bevezetésére, ami lehetővé teszi a tagjelölteknek, hogy jobban megismerjék a pártot, a párttag jogait és kötelességeit, és lehetővé teszi a pártnak is, hogy jobban megismerje őket. Az élet megmutatta, hogy a tagjelöltségi idő megszüntetésé, amelyet a XIII. kongresszus hagyott jóvá, túl korai volt. Az a jelentőség, amelyet e kérdéseknek a szovjet elvtársak XXIV. kongresszusokon tulajdonítottak, számunkra is igen tanulságos. Az új Központi Bizottság egyik első feladata lesz komplex módon elbírálni a párt további növekedésének és kialakításának kérdését. A MARXISTA-LENINISTA NEVELÉS FELADATAI A tapasztalatok arra tanítottak bennünket, hogy a jövőben egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk a leninizmus azon alapvető igazságáról, hogy az ideológia és az ideológiai munka területe a szocialista társadalom megszilárdításáért és fejlesztéséért vívott osztályküzdelmünk oszthatatlan része. Az opportunizmus és a revizionizrnus hasznot húzhatott ideológiai és elméleti munkánk lemaradásából, s ezért ebből egyértelmű számunkra a következtetés: lényegesen nagyobb gondot kell fordítani erre a munkaszakaszra. Fő feladatunk harcolni a revizionizmus ellen, minden téren leleplezni forrásait, leküzdeni megnyilvánulásait. Természetesen ahhoz, hogy ez a harc hatékony legyen, szükséges, hogy aktívan közeledjünk az új problémákhoz. „Az elméletünk és gyakorlatunk elleni burzsoá és revizionista támadások bírálatának meggyőző ereje mérhetetlenül megnövekszik, ha a társadalomtudományok és a marxilenini elmélet aktív és alkotó szellemű továbbfejlesztéséből indul ki" — emlékeztetett Brezsnyev elvtárs az SZKP XXIV. kongresszusán. Az elméleti és az ideológiai munka összefügg azzal, hogy rendszeresen emeljük a marxizmus—leninizmus ismereteinek színvonalát az egész pártban, hogy tovább emeljük a pártpropaganda és a pártoktatás színvonalát és tökéletesítsük hatékonyságát. Ezért súlyt helyezünk a kommunisták, és főként a pártvezetők, az állami és a társadalmi szervek funkcionáriusainak politikai-eszmei előkészítésére. A pártoktatás hatékonysága alapvető kritériumának a tagok mélységes kommunista meggyőződését és teljes politikai aktivitását tekintjük. Arra kell törekednünk, hogy minden párttag megértse: a párt politikája alkotó módon marxista—leninista választ ad korunk, nemzeteink alapvető poiltikai, gazdasági, ideológiai és etikai problémáira. Feltétlenül szükséges, hogy minden párttag alaposan elsajátítsa Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának dokumentumait és eredményeit, és a kongresszus szellemében végezze mindennapi pártmunkáját. Ez az első feltétele annak, hogy aktívan és offenzíván védelmezhessék és magyarázhassák a párt politikáját a dolgozók milliós tömegeinek. MÓDOSÍTÁSOK AZ ALAPSZABÁLYZATBAN A XIV. kongresszus elé javaslatokat terjesztettek az alapszabályzat módosítására. E javaslatokat a járási és a kerületi pártszervek már elbírálták. Állásfoglalásuk megerősítette azt a nézetet, hogy nem kell kidolgozni új alapszabályzatot, hanem csak az elkerülhetetlen módosításokat kell benne végrehajtani, amelyek a nyert tapasztalatokból és a párt új szükségleteiből következnek, s a fő erőfeszítést az alapszabályzat következetes megtartására kell összpontosítani. A jobboldali opportunisták 1968-ban megkísérelték revideálni a párt alapszabályzatát is. Sikerült gyengítenüik a párt életében az alapszabályzat szerepét. * A javaslatok pontosan lerögzítik a kommunisták kötelességeit a párt marxi—lenini egységének megszilárdításában, az opportunizmus és a revizionizmus elleni harcban. Céljuk megerősíteni a pártszervek és -szervezetek akcióképességét, a párt belső életének teljes kibontakozását. Abból indulnak ki, hogy az állam föderatív elrendezése közepette is Csehszlovákia Kommunista Pártja egységes, internacionális ós központilag vezetett párt marad. Megfogalmazzák a párt viszonyát a fiatal nemzedékhez, és újonnan rendezik kapcsolatát a Szocialista Ifjúsági Szövetséggel. A politika és a gazdasági programok jobb egybehangolása érdekében javasolják a kongresszusok ötévenként! megtartását, a kerületi és a járási konferenciák két-háromévenkénti megtartását. Meggyőződésünk, hogy az alapszabályzat következetes érvényesítése a párt marxi—lenini jellegének megszilárdulásához, a pártélet sikeres kibontakozásához vezet, a társadalom életének valamennyi területén fontos eszközzé válik a párt befolyásának elmélyítésében. A párt külpolitikai feladatai Elvtársaki Az a bonyolult fejlődés, amelyen Csehszlovákia Kommunista Pártja az utóbbi öt évben keresztül ment, rányomta bélyegét a párt nemzetközi tevékenységére és államunk külpolitikájára is. „A pártban és a társadalomban a CSKP XIII. kongresszusa óta kialakult válság tanulságai" objektívan tükrözik azon nagy harcok egyikét, amely a hatvanas években játszódott le a szocializmus és az imperializmus között. Teljes szélességében megmutatja a belpolitikai felfordulásnak az imperialista diverzióval való kölcsönös összefüggéseit, valamint a belső és internacionális szocialista erők szoros együttműködésének feltétlen szükségességét a szocializmus forradalmi vívmányainak megvédésében. Megcáfolhatatlan tény, hogy a szocializmus megvédése, megszilárdítása és jelenlegi fejlődése hazánkban a világ forradalmi erőinek nagy győzelme, s ugyanakkor az imperializmus érzékeny vesztesége és veresége. Ez az alapvető osztályigazság, amelyből a közelmúltról végzett elemzésünk kiindul. Már a kommunista és munkáspártok 1969 júniusában megtartott moszkvai nemzetközi tanácskozásán kijelentettük, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongreszszusáig elkészítjük a csehszlovákiai válság értékelését, amelybe pártunk és társadalmunk 1968-ban került. Ezt meg is tettük. A Központi Bizottság által levont következtetéseket a csehszlovák kommunisták egyértelműen elfogadták, s azokat dolgozóink óriási többsége is támogatja. Elvtársi köszönetünket fejezzük ki mindazon testvérpártoknak, amelyek megértéssel kísérik az utóbbi két évben végbement fejlődésünket, és szolidárisán támogatják a csehszlovákiai kommunistáknak, a szocializmus megszilárdítására irányuló erőfeszítését. Újból kifejezzük készségünket arra, hogy elvtársi módon fogadunk mindenkit, aki meg akarja ismerni a helyzetünkről szóló objektív igazságot, és megismertetjük velük mindazokat a tényeket, amelyekből mai ismereteinket és értékelésünket következtetjük. (Folytatás a 13. oldalon) 1971 V. 26.