Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-26 / 123. szám, szerda

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE (Folytatás a 9. oldalról) a felét alkotják. Rendkívül nagy tár­sadalmi jelentősége van az iskolában, a családban, a munkahelyen és a fiata­lokat érintő minden intézményben foly­tatott szocialista és szakmai nevelé­süknek. A párt-, állami és társadalmi szervek szenteljenek sokkal nagyobb figyelmet a fiatalok szocialista nevelé­sének úgy, hogy a szocialista társa­dalmunk fejlődéséért végzett aktív ön­tudatos és felelősségteljes munkában lássák életük értelmét, érvényesülé­süke' Az ujú nemzedék nevelésében jelan­tős szerepe van a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek és Pionír Szervezetinek. Az ő feladatuk, hogy segítsék a pártot abban, hogy az ifjú nemzedéket igé­nyesen felkészítse jelenlegi és jövőbeni hivatására, a társadalom életében va­ló aktív részvételre, szocialista hazafi­ságra és internacionalista szellemben nevelje tagjait. A Szocialista Ifjúsági Szö­vetség munkájában is el kell kerüln' a múlt hibáit, akár formalizmusban es a fiatalok életének egyszerűsített szem­léletében, akár a jobboldali és revizio­nista erők közeimúlt években kifejtett hatásának és csökevényeiben nyilvá­nulnak meg. Az ifjúság a munkások, parasztok, szakemberek, diákok stb. különféle csoportjaiból tevődik össze. A Szocialista Ifjúsági Szövetségnek meg kell találnia a munkaformákat minden ifjúsági csoport esetében, ki kell elégítenie és fejlesztenie kell kul­turális, sportérdeklődésüket és szük­ségleteiket stb. Azt az elvet szorgal­mazzuk, hogy a fiatalok sakkal nagyobb mértékben vegyenek részt közvetlenül a pártszervek, a szakszervezetek, a Nemzeti Front és az állami és képvise­leti szervek munkájában, hogy tapasz­talatokat szerezzenek a közéleti és po­litikai munkában, lendületüket és el­szántságukat vigyék bele hazánk épí­tésébe. Az idősebb nemzedék tapaszta­latait át kell adni a fiataloknak, a fia­talokból új, társadalmunk irányítására jól felkészült váltást kell nevelni. A Szocialista Ifjúsági Szövetség szer­vezeteiben erősíteni kell a pártos ma­got s ezért nagyobb mértékben kell fel­venni fiatalokat a pártba. Magas színvonalú szociális biztosí­tásunk lehetővé teszi a dolgozóknak, hogy viszonylag korán vonuljanak meg­érdemelt nyugalomba. Nálunk sok a nyugdíjas. Jelentős társadalmi csopor­tot alkotnak, amely egyes helyeken a lakosság egynegyedét vagy még na­gyobb részét alkotja. Előtérben álló feladataink egyike, hogy az évtizede­ket becsületes munkával eltöltő em­berek idősebb nemzedékéhez való vi­szonyt, a róluk való gondoskodást, ér­vényesülésük lehetőségeit tapasztala- • taik fölhasználását és egyes fájó kér­déseiket megoldjuk. A szocialista társadalom egészséges fejlődésében nagy jelentősége van a tömeges testnevelésnek és sportnak, mely hozzájárul a nép fizikai egész­ségének és erkölcsi tulajdonságainak szilárdulásához, a védelmi képesség fo­kozásához és az élet tartalmasságához. Egyesített testnevelési mozgalmunk sok pozitív eredményt ért el. Értékeljük dolgozóinak főként az ifjúság körében kifejtett tevékenységét. Ám itt is sok a fogyatékosság, amelyekkel nem le­hetünk elégedettek. A tömeges testne­velésre és sportra előirányzott eszkö­zök szétforgácsolódnak, elégtelenül használják fel őket, s nem eléggé gon­dolnak az ilyen berendezésekre, váro­saink és községeink építése során. Komplex módon kell majd elemeznünk a tömeges testnevelés és sport javí­tásának és intenzívvé tételének módja­it, éspedig nemcsak az egyesített test­nevelés, hanem a társadalmi szerve­zetek, a nemzeti bizottságok "és az üze­mek, iskolák stb. keretében is. Foglal­koznunk kell majd az ún. csúcssport problémáival is, hogy . biztosítsuk álla­munk méltó képviseletét. Értékeljük az elmúlt években a cseh­szlovák—szovjet barátság szilárdításá­ban nagy szerepet játszó Csehszlovák­Szovjet Baráti Szövetség munkáját. Nagyra becsüljük a számos szövetkezeti mozgalom és a Nemzeti Front többi szervezetei munkáját. A politikai pártok és tömagszerveze­tek Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetesével nálunk ma a Nemzeti Front­ban tömörülnek úgy, ahogýan az for­radalmunk és szocialista építésünk so­rán kialakult. A Nemzeti Frontot a munkásosztály, a szövetkezeti paraszt­ság, a szocialista értelmiség a dolgo­zók többi rétegei és szervezeteik, a kommunisták, más politikai pártok tag­jai és a politikailag nem szervezett á,­lamp jlgárok osztályszövetségeként, a csehek és szlovákok és az államunk területén élő több nemzetiségek szö­vetségeként értelmezzük. Most az a fontos, hogy a Nemzeti Fronton és szervezetein keresztül a dolgozó nép tömegei egyre nagyobb mértékben ve­gyenek részt a 'lolitikai és közéletben és annak irányításában. A Nemzeti Frontnak továbbra is megvan a maga funkciója politikai rendszerünkben, és szervezeteinek az a feladatuk, hogy a dolgozók millióit a szocialista hazafi­ság, a proletár nemzetköziség, a nem­zeteink és nemzetiségeink közötti test­véri viszony szilárdítására, államunk egységének és erejének erősítésére késztessék. Keserű tapasztalainkból okultunk, mennyire megbosszulja magát az ideoló­giai munka összes formáinak, a dol­gozók politikai nevelésének elhanya­golása. A párt tevékenységének ugyan­úgy elvi kérdése az, hogy megnyerjük a dolgozókat politikánknak, állandóan szilárdítsuk a párt és a nép egységét és elmélyítsük a társadalom erkölcsi politikai egységét, mint a szocializmus anyagi-műszaki bázisának építése. A párt, valamint politikai és állami rend­szerünk többi szervezetei politikai-esz­mei munkájának fő küldetése a szocia­lis'ta módon gondolkodó és cselekvő ember nevelése. Általánosan felkészült, szakképzett, magas kulturális színvona­lú, politikailag, eszmeileg lelkesedő és a szocializmushoz feltétlenül hű embe­rekre van szükségünk. A szocialista ön­tudat a mi viszonyaink között sem szü­letik önmagától, csupán az élet és mun­kafeltételek megváltozása folytán. Ez a szocialista vívmányok ráhatására tá­maszkodó céltudatos, nevelő munka eredménye. Ott, ahol eszmei ráhatásunk gyöngül, ahol ideológiai tevékenysé­günk, politikai és kulturális nevelésünk elmarad, ott tér nyílik az ellenséges irányzatok előtt és burjánzik a kispol­gárság. Valamennyi feladat teljesítése attól a művészetünktől függ, hogyan tudjux fejleszteni és mozgósítani az emberek képességeit, alkotó energiáját, erkölcsi tulajdonságait, a szocialista ember cél­tudatos formálásában elért sikereink­től függ. Lenin ezt a feladatot tartotta a hosszú érvényű és nagyvonalú kon­cepciójú kulturális forradalom alapvető feladatának; ebben az új szocialista viszonyokért, a gazdaság és a társada­lom összes területeinek fejlesztéséért folyó osztályküzdelem szervesen és el­választhatatlanul összefügg az új világ­nézetért, a munkásosztály tudományos ideológiájáért — a marxizmus-leniniz­musért vívott küzdelemmel. Mint ahogy a kizsákmányolás és elnyomás rendsze­re az önzést, a kíméletlenséget és má­sok sorsával szembeni közömbösséget támogatta az emberben, ugyanúgy a szocialista rendszer feltételeket teremt arra, hogy az emberben kinevelődjék a becsületes munka, az elvtársi kapcso­latok, a hazaszeretet, a világszerte a kizsákmányolás és elnyomás ellen küz­dő dolgozók és nemzetek harcával való szolidaritás tisztelete. A szocialista embernek, pozitív tu­lajdonságainak, a szocialista erkölcs­nek, az állampolgári felelősségnek és a nagyfokú munkafegyelemnek, műve­lődési és fejlődési akaratának formá­lása nagyon igényes és a szocialista társadalom fejlődése szempontjából el­kerülhetetlenül szükiéges feladat. Min41 intenzívebben foglalkozik a párt és az egész államszervezet e felelős munká­val, annál inkább szilárdul a szocializ­mus társadalmi rendszere, a munkás­osztálynak és a dolgozóknak az a ké­pessége, hogy igazgassák államunkat, öntudatosan és céltudatosan alakítsák jövőjüket. Különösen fontos, hogy ebben az irányban vezessük a fiatalokat, hogy a kor, társadalmunk jelenlegi és jövőbeni feladatainak színvonalán álljanak, mű­veltek, becsületesek, munkaszeretök legyenek, büszkék legyenek szocialista hazájukra, annak forradalmi múltjára és nagy jövőjére, tudatosítsák a szocia­lizmus eredményezte nagy lehetősége­ket, ugyanakkor felelősségüket is az új jövőért folyó küzdelemben. A XIII. kongresszus óta végzett párt­munka jelenlegi mérlegelésekor meg kell állapítanunk, hogy éppen e törté­nelmi feladat megvalósításában — a szocialista ember, főként az ifjú nem­zedék formálásában — hanyagoltunk el sok mindent. Nem gondoltuk meg s így lényegében kiürítettük a terepet a kis­polgári, jobboldali revizionista irányza­tok hatása előtt. 1969 áprilisa óta nagy erőfeszítést tettünk a jobboldali és an­tiszocialista erők okozta felfordulás le­küzdésére. Ám tudjuk, hogy ideológiai téren, a tömegek politikai nevelésében még koncepciós, megfontolt és hosszú tartamú munka vár ránk. Az emberek szocialista arculatáért vívott küzdelem egyidejűleg ideológiai küzdelem az összes burzsoá és kispol­gári csökevények, áramlatok és irány­zatok ellen, amelyek a társadalom egyes letűnő rétegeiben éreztetik hatá­sukat, vagy az imperialista világ rend­szeres ideológiai aknamunkájának a következményei. Az elmúlt évek szám­talan bizonyítékát adták annak, hogy az imperialista központok aknamunkát folytatnak Csehszlovákia és szocialista rendszere ellen, durván beavatkoznak belügyeibe. Ez az aknamunka ma is folytatódik akár a burzsoá sajtó, a „Szabad Európa" és az imperializmus hasonló propagandacsatornái útján, akár különféle más formákban és mód­szerekkel. Az eszmei és osztályharc folytatódik és az imperialistáktól sem­mit sem várhatunk, ami szocialista rendszerünk, pártunk javára szolgálna. Ezért fontos, hogy pártunk éber le­gyen a felforgatás összes formáival szemben. Már sokszor elmondtuk, hogy ideológiai téren nem létezhet semmi­lyen békés együttélés, nem lehet meg­hátrálni az ellenséges nézetek elő!, nem lehet kompromisszumra lépni i régi kizsákmányolt társadalom csöke­vényeivel. A párt-, társadalmi és állami szervek összes eszközeit egybe kell hangolni a szocialista ember kialakítá­sára, marxista—leninista szellemű, elv­szerű következetes ráhatásra — ez egyik legégetőbb feladatunk. Igényes feladatok állnak előttünk az iskolaügy területén. Szocialista iskolá­ra van szükségünk, mely szocialista rendszerünk támasza. Küldetése ai ifjú nemzedék felkészítése a szocialista tár­sadalom szükségleteivel, a fejlődő gaz­daság és äz egyes társadalmi területek követelményeivel összhangban. Az ok­tatás és nevelés egységének elvéből indulunk ki. Annak ellenére, hogy a múltban az egységes és demokratikus iskolára helyeztük a hangsúlyt és bi­zonyos alapokat teremtettünk meg az ilyen iskola számára, néhány évvel ez­előtt lépéseket tettek, melyek nagymér­tékben megsértették ezeket az elveket. Politikánkkal ellentétben gyakorlatilag megnehezítették a munkás- és paraszt­környezetben felnevelt gyermekek hoz­zájutását a művelődéshez, megszilárdí tották az egyoldalú professzionalizálást és nagymértékben gyengítették a neve lő folyamatot. Mindezt most helyre kell hoznunk. Elsősorban azt kell elérnünk, hogy az iskolaügy valamennyi dolgozója — a minisztériumok dolgozóitól az igaz­gatóig és a tanítóig — teljes mérték­ben tudatosítsa kötelességét és azt a felelősséget, mellyel a társadalomnak tartozik. A bürokratizmus mindenütt áralmas, de a legrosszabb hatást a ne­velőmunkában gyakorolja. A pártkon­ferenciákon több bíráló hang hangzott el az iskolaüggyel kapcsolatban. Ennek is arra kell ösztönöznie bennünket, hogy nagyobb felelősséggel viszonyul­junk az oktatáshoz és neveléshez. Ezzel összefüggésben különleges problémák merültek fel sok főiskolán Aggasztč a főiskolák hallgatói szakfel­készítése és különösen politikai neve'é­se terén tapasztalható helyzet. Tanítóinkhoz fordulunk, ők döntenek a pedagógiai munka színvonaláról és eredményeiről, őnekik kell biztosíta­niuk, hogy a fiatal nemzedék a szo­cialista fejlődés programjával összhang­ban, a marxista—leninista világnézet, a szocialista etika, a szocialista haza fiság és proletár internacionalizmus szellemében készüljön fel az életre. E követelésektől semmiben sem hátrálha­tunk meg. Nagyon tiszteljük azokat a tanítókat, akik így értelmezik küldetésüket és ilyen szellemben dolgoznak. Szervezet­ten ki kell alakítanunk a feltételekel ahhoz, hogy az iskolák szocialista szel­lemben jó munkát végezzenek. Az élet megköveteli, hogy az iskola­rendszer terén változásokat készítsünk elő. Meg kell szilárdítanunk az iskolák munka- és politechnikai jellegét, meg kell szüntetnünk a középiskolák elszi­geteltségét a gyakorlattól, a termelés szükségleteitől, stb. Körültekintően, megfontoltan kell eljárnunk. Az iskola jövője nem választható el gazdaságunk távlataitól, a társadalmunk fejlődésé­nek programjától. Ma, figyelmünk köz­pontjában a pedagógiai munka minő sége, az oktatás tartalma és a nevelés színvonala áll. Külön figyelmet kell fordítanunk azokra a tantárgyakra, melyek közvetlenül befolyásolják a tanulók szocialista öntudatát, viszonyu­kat a párt politikájához, valamint vi' lágnézetünk alapjainak elsajátítását. A múltban ezt a szakaszt nagyon lebe­csülték, a pedagógusok felkészítésében is. Csak így történhetett, hogy sok fő­iskolán a marxizmus-leninizmus tan­székei a revizionizmus központjaivá váltak. A szocialista társadalom fejlődése megbonthatatlanul összekapcsolódik a tudomány fejlődésével. A tudományos ismeretek felhasználása a termelésben, a technikában, az irányítás, a művelő­dés és a népművelés szervezésében, a növekvő társadalmi munkatermelékeny ség döntő tényezőjévé válik. Az a fel­adat áll előttünk, hogy szervesen ösz­szekapcsoljuk a tudományos-műszaki forradalom vívmányait a szocialista tár­sadalom előnyeivel. A szocializmus épí­tésének éveiben nagy mértékben kibő­vült a tudományos intézetek és intéz­mények alapja. Államunk jelentős esz­közöket fordít a tudományra. Nem le­hetünk azonban elégedettek a tudomá­nyos munka alacsony társadalmi haté­konyságával. Ha fordulatot akarunk el­érni, akkor a termelésben félbukkanó akadályok kiküszöbölésével párhuza­mosan, rendszeresen és határozottan ki kell küszöbölnünk a kutatásban az öncélúság irányzatát. A kutatást eddig, kezdve a kutatói feladatok kiválasztá­sától, nem sorolták be kellőképpen a gyakorlati tudományos-műszaki előre­haladásért folytatott küzdelembe. A ter­melésben nem nyilvánul meg mindig kellő érdeklődés a tudományos előre­haladás iránt. A főiskolák, a tudományos és kutató­intézetek területén nagy hatást gyako­roltak a jobboldali opportunisták és a szocialistaellenes erők, és közülük né­hány a felforgató tevékenység közvet­len központja lett. Ehhez hozzájárult a szabad munkarendszer, valamint az egyének és a kollektívák terveinek, valamint munkaeredményeinek gyenge ellenőrzése. A tudomány és a főiskolák területén fokozatosan rendeződik a helyzet. Üd­vözöltük számos neves tudós, kutató és a főiskolák dolgozóinak kezdemé­nyezését, akik politikai, valamint szak­mai téren is arra törekszenek, hogy e szakaszon is konszolidálódjon a hely­zet. Kiváló tudományos dolgozóink van­nak, figyelemre méltó eredményeket érnek el a tudományos kutatómunká­ban, ezért tiszteljük őket. Hiszünk ab­ban, hogy tudományos dolgozóink több­sége becsületes munkát fejt ki és fo­kozott mértékben akarunk támaszkod­ni munkájuk konkrét eredményeire. Keresni fogjuk az utat, hogy kihasz­náljuk fejlett tudományos alapunkat, koncentráljuk az erőket a legfontosabb feladatokra, a tudományos kutatómun­kát közelebb hozzuk a termeléshez és a gyakorlathoz, s megteremtsük a fel­tételeket ahhoz, hogy a tudományos értelmiség alkotó munkája nagyobb mértékben járuljon hozzá a szocializ­mus fejlődéséhez. Ez nem másodlagos kérdés. A tudományos-műszaki forra­dalom kihasználása a további fejlődés­ben, kulcsfontosságú kérdés. Rendszere­sen foglalkozni fogunk a tudományos munka kérdéseivel, valamint hazánk fejlődésére való kihasználásával. Különleges problémák merülnek fel a társadalomtudományok terén. Tudjuk, hogy többségükben nem tudtak helyt­állni a revizionista erők támadásaival szemben, s tudjuk, mennyiben járultaK hozzá ezekhez az erőkhöz. Ezek a be­folyások nagy mértékben érintették a párt intézményeit is, mint pl. a Párttör­téneti Intézetet, a Politikai Tudomá­nyok Intézetét és a Politikai Főiskolát. Áz elmúlt két év folyamán sok intéz­kedést hoztunk a helyzet megjavításá­ra. Az a fontos feladat áll előttünk, hogy szervezzük és fejlesszük a mun­kát valamennyi társadalomtudományi ágazatban, tudományos intézetben, a főiskolákon. Az elméleti front marxiz­mushoz—leninizmushoz hű erőit be kell kapcsolnunk pártunk ideológiai offen­zívájába, a dolgozók szocialista tuda­tának kialakításáért folytatott küzde­lembe, a burzsoá kispolgári gondolatolt és irányzatok elleni harcba, a szocia­lista társadalom további fejlődése fon­tos problémáinak megmagyarázásában. Jelentós és bonyolult feladatok előtt áll a művészet és a kultúra egész terü­lete — a múltban annak ellenére, hogy nem fogadtak el rossz határozatot a művészet eszmeiségéről és pártosságá­ról, jelentőségéről a párt ideológiai harcában — lebecsülték a jobboldalt erők felléjíésének reális veszélyét és idealizálták a kulturális front helyze­tét. Ezen a területen a nem szocialista kispolgári irányzatok terjedésének idő­szaka 1968-ban azzal csúcsosodott ki, hogy a művészetet és kultúrát a revi­zionista és szocialistaellenes erők blokkjának politikai hatalmi céljaira használták fel. A kultúrát, elsősorban az alkotószö­vetségeket, élükön az írószövetséggel, az opportunisták agresszív csoportjai uralták és kihasználták ezeket az el­lenforradalmi erők tevékenységére. A konszolidálás! folyamat során az alkotó értelmiség becsületes tagjainak segítsé­gével feloszlattuk a jobboldali közpon­tokat, fokoztuk a párt befolyását a kultúrára, felújítottuk a szocialista ál­lam irányító szerepét. Ez tagadhatatla­nul 1969 április utáni politikánk pozitív elemei közé tartozik. Tudjuk azonban, hogy ez csak a munka kezdetét jelenti, rendszeresen és türelmesen ki kell ala­kítanunk a feltételeket az offenzív fel­lépéshez, a szocialista kultúra és mű­vészet aktivitásához, eszmélyiségéhez, és pártosságához. Ezen a területen si­keresen halad előre a differenciálódási folyamat. Teljes mértékben támogatjuk azokat az alkotó dolgozókat, akik mun kájukkal és polgári magatartásukkal el­(Folytatás a 11. oldalon) 1971. V. 26.

Next

/
Thumbnails
Contents