Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-26 / 123. szám, szerda

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE (Folytatás a 9. oldalról) a felét alkotják. Rendkívül nagy társadalmi jelentősége van az iskolában, a családban, a munkahelyen és a fiatalokat érintő minden intézményben folytatott szocialista és szakmai nevelésüknek. A párt-, állami és társadalmi szervek szenteljenek sokkal nagyobb figyelmet a fiatalok szocialista nevelésének úgy, hogy a szocialista társadalmunk fejlődéséért végzett aktív öntudatos és felelősségteljes munkában lássák életük értelmét, érvényesülésüke' Az ujú nemzedék nevelésében jelantős szerepe van a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek és Pionír Szervezetinek. Az ő feladatuk, hogy segítsék a pártot abban, hogy az ifjú nemzedéket igényesen felkészítse jelenlegi és jövőbeni hivatására, a társadalom életében való aktív részvételre, szocialista hazafiságra és internacionalista szellemben nevelje tagjait. A Szocialista Ifjúsági Szövetség munkájában is el kell kerüln' a múlt hibáit, akár formalizmusban es a fiatalok életének egyszerűsített szemléletében, akár a jobboldali és revizionista erők közeimúlt években kifejtett hatásának és csökevényeiben nyilvánulnak meg. Az ifjúság a munkások, parasztok, szakemberek, diákok stb. különféle csoportjaiból tevődik össze. A Szocialista Ifjúsági Szövetségnek meg kell találnia a munkaformákat minden ifjúsági csoport esetében, ki kell elégítenie és fejlesztenie kell kulturális, sportérdeklődésüket és szükségleteiket stb. Azt az elvet szorgalmazzuk, hogy a fiatalok sakkal nagyobb mértékben vegyenek részt közvetlenül a pártszervek, a szakszervezetek, a Nemzeti Front és az állami és képviseleti szervek munkájában, hogy tapasztalatokat szerezzenek a közéleti és politikai munkában, lendületüket és elszántságukat vigyék bele hazánk építésébe. Az idősebb nemzedék tapasztalatait át kell adni a fiataloknak, a fiatalokból új, társadalmunk irányítására jól felkészült váltást kell nevelni. A Szocialista Ifjúsági Szövetség szervezeteiben erősíteni kell a pártos magot s ezért nagyobb mértékben kell felvenni fiatalokat a pártba. Magas színvonalú szociális biztosításunk lehetővé teszi a dolgozóknak, hogy viszonylag korán vonuljanak megérdemelt nyugalomba. Nálunk sok a nyugdíjas. Jelentős társadalmi csoportot alkotnak, amely egyes helyeken a lakosság egynegyedét vagy még nagyobb részét alkotja. Előtérben álló feladataink egyike, hogy az évtizedeket becsületes munkával eltöltő emberek idősebb nemzedékéhez való viszonyt, a róluk való gondoskodást, érvényesülésük lehetőségeit tapasztala- • taik fölhasználását és egyes fájó kérdéseiket megoldjuk. A szocialista társadalom egészséges fejlődésében nagy jelentősége van a tömeges testnevelésnek és sportnak, mely hozzájárul a nép fizikai egészségének és erkölcsi tulajdonságainak szilárdulásához, a védelmi képesség fokozásához és az élet tartalmasságához. Egyesített testnevelési mozgalmunk sok pozitív eredményt ért el. Értékeljük dolgozóinak főként az ifjúság körében kifejtett tevékenységét. Ám itt is sok a fogyatékosság, amelyekkel nem lehetünk elégedettek. A tömeges testnevelésre és sportra előirányzott eszközök szétforgácsolódnak, elégtelenül használják fel őket, s nem eléggé gondolnak az ilyen berendezésekre, városaink és községeink építése során. Komplex módon kell majd elemeznünk a tömeges testnevelés és sport javításának és intenzívvé tételének módjait, éspedig nemcsak az egyesített testnevelés, hanem a társadalmi szervezetek, a nemzeti bizottságok "és az üzemek, iskolák stb. keretében is. Foglalkoznunk kell majd az ún. csúcssport problémáival is, hogy . biztosítsuk államunk méltó képviseletét. Értékeljük az elmúlt években a csehszlovák—szovjet barátság szilárdításában nagy szerepet játszó CsehszlovákSzovjet Baráti Szövetség munkáját. Nagyra becsüljük a számos szövetkezeti mozgalom és a Nemzeti Front többi szervezetei munkáját. A politikai pártok és tömagszervezetek Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetesével nálunk ma a Nemzeti Frontban tömörülnek úgy, ahogýan az forradalmunk és szocialista építésünk során kialakult. A Nemzeti Frontot a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, a szocialista értelmiség a dolgozók többi rétegei és szervezeteik, a kommunisták, más politikai pártok tagjai és a politikailag nem szervezett á,lamp jlgárok osztályszövetségeként, a csehek és szlovákok és az államunk területén élő több nemzetiségek szövetségeként értelmezzük. Most az a fontos, hogy a Nemzeti Fronton és szervezetein keresztül a dolgozó nép tömegei egyre nagyobb mértékben vegyenek részt a 'lolitikai és közéletben és annak irányításában. A Nemzeti Frontnak továbbra is megvan a maga funkciója politikai rendszerünkben, és szervezeteinek az a feladatuk, hogy a dolgozók millióit a szocialista hazafiság, a proletár nemzetköziség, a nemzeteink és nemzetiségeink közötti testvéri viszony szilárdítására, államunk egységének és erejének erősítésére késztessék. Keserű tapasztalainkból okultunk, mennyire megbosszulja magát az ideológiai munka összes formáinak, a dolgozók politikai nevelésének elhanyagolása. A párt tevékenységének ugyanúgy elvi kérdése az, hogy megnyerjük a dolgozókat politikánknak, állandóan szilárdítsuk a párt és a nép egységét és elmélyítsük a társadalom erkölcsi politikai egységét, mint a szocializmus anyagi-műszaki bázisának építése. A párt, valamint politikai és állami rendszerünk többi szervezetei politikai-eszmei munkájának fő küldetése a szocialis'ta módon gondolkodó és cselekvő ember nevelése. Általánosan felkészült, szakképzett, magas kulturális színvonalú, politikailag, eszmeileg lelkesedő és a szocializmushoz feltétlenül hű emberekre van szükségünk. A szocialista öntudat a mi viszonyaink között sem születik önmagától, csupán az élet és munkafeltételek megváltozása folytán. Ez a szocialista vívmányok ráhatására támaszkodó céltudatos, nevelő munka eredménye. Ott, ahol eszmei ráhatásunk gyöngül, ahol ideológiai tevékenységünk, politikai és kulturális nevelésünk elmarad, ott tér nyílik az ellenséges irányzatok előtt és burjánzik a kispolgárság. Valamennyi feladat teljesítése attól a művészetünktől függ, hogyan tudjux fejleszteni és mozgósítani az emberek képességeit, alkotó energiáját, erkölcsi tulajdonságait, a szocialista ember céltudatos formálásában elért sikereinktől függ. Lenin ezt a feladatot tartotta a hosszú érvényű és nagyvonalú koncepciójú kulturális forradalom alapvető feladatának; ebben az új szocialista viszonyokért, a gazdaság és a társadalom összes területeinek fejlesztéséért folyó osztályküzdelem szervesen és elválaszthatatlanul összefügg az új világnézetért, a munkásosztály tudományos ideológiájáért — a marxizmus-leninizmusért vívott küzdelemmel. Mint ahogy a kizsákmányolás és elnyomás rendszere az önzést, a kíméletlenséget és mások sorsával szembeni közömbösséget támogatta az emberben, ugyanúgy a szocialista rendszer feltételeket teremt arra, hogy az emberben kinevelődjék a becsületes munka, az elvtársi kapcsolatok, a hazaszeretet, a világszerte a kizsákmányolás és elnyomás ellen küzdő dolgozók és nemzetek harcával való szolidaritás tisztelete. A szocialista embernek, pozitív tulajdonságainak, a szocialista erkölcsnek, az állampolgári felelősségnek és a nagyfokú munkafegyelemnek, művelődési és fejlődési akaratának formálása nagyon igényes és a szocialista társadalom fejlődése szempontjából elkerülhetetlenül szükiéges feladat. Min41 intenzívebben foglalkozik a párt és az egész államszervezet e felelős munkával, annál inkább szilárdul a szocializmus társadalmi rendszere, a munkásosztálynak és a dolgozóknak az a képessége, hogy igazgassák államunkat, öntudatosan és céltudatosan alakítsák jövőjüket. Különösen fontos, hogy ebben az irányban vezessük a fiatalokat, hogy a kor, társadalmunk jelenlegi és jövőbeni feladatainak színvonalán álljanak, műveltek, becsületesek, munkaszeretök legyenek, büszkék legyenek szocialista hazájukra, annak forradalmi múltjára és nagy jövőjére, tudatosítsák a szocializmus eredményezte nagy lehetőségeket, ugyanakkor felelősségüket is az új jövőért folyó küzdelemben. A XIII. kongresszus óta végzett pártmunka jelenlegi mérlegelésekor meg kell állapítanunk, hogy éppen e történelmi feladat megvalósításában — a szocialista ember, főként az ifjú nemzedék formálásában — hanyagoltunk el sok mindent. Nem gondoltuk meg s így lényegében kiürítettük a terepet a kispolgári, jobboldali revizionista irányzatok hatása előtt. 1969 áprilisa óta nagy erőfeszítést tettünk a jobboldali és antiszocialista erők okozta felfordulás leküzdésére. Ám tudjuk, hogy ideológiai téren, a tömegek politikai nevelésében még koncepciós, megfontolt és hosszú tartamú munka vár ránk. Az emberek szocialista arculatáért vívott küzdelem egyidejűleg ideológiai küzdelem az összes burzsoá és kispolgári csökevények, áramlatok és irányzatok ellen, amelyek a társadalom egyes letűnő rétegeiben éreztetik hatásukat, vagy az imperialista világ rendszeres ideológiai aknamunkájának a következményei. Az elmúlt évek számtalan bizonyítékát adták annak, hogy az imperialista központok aknamunkát folytatnak Csehszlovákia és szocialista rendszere ellen, durván beavatkoznak belügyeibe. Ez az aknamunka ma is folytatódik akár a burzsoá sajtó, a „Szabad Európa" és az imperializmus hasonló propagandacsatornái útján, akár különféle más formákban és módszerekkel. Az eszmei és osztályharc folytatódik és az imperialistáktól semmit sem várhatunk, ami szocialista rendszerünk, pártunk javára szolgálna. Ezért fontos, hogy pártunk éber legyen a felforgatás összes formáival szemben. Már sokszor elmondtuk, hogy ideológiai téren nem létezhet semmilyen békés együttélés, nem lehet meghátrálni az ellenséges nézetek elő!, nem lehet kompromisszumra lépni i régi kizsákmányolt társadalom csökevényeivel. A párt-, társadalmi és állami szervek összes eszközeit egybe kell hangolni a szocialista ember kialakítására, marxista—leninista szellemű, elvszerű következetes ráhatásra — ez egyik legégetőbb feladatunk. Igényes feladatok állnak előttünk az iskolaügy területén. Szocialista iskolára van szükségünk, mely szocialista rendszerünk támasza. Küldetése ai ifjú nemzedék felkészítése a szocialista társadalom szükségleteivel, a fejlődő gazdaság és äz egyes társadalmi területek követelményeivel összhangban. Az oktatás és nevelés egységének elvéből indulunk ki. Annak ellenére, hogy a múltban az egységes és demokratikus iskolára helyeztük a hangsúlyt és bizonyos alapokat teremtettünk meg az ilyen iskola számára, néhány évvel ezelőtt lépéseket tettek, melyek nagymértékben megsértették ezeket az elveket. Politikánkkal ellentétben gyakorlatilag megnehezítették a munkás- és parasztkörnyezetben felnevelt gyermekek hozzájutását a művelődéshez, megszilárdí tották az egyoldalú professzionalizálást és nagymértékben gyengítették a neve lő folyamatot. Mindezt most helyre kell hoznunk. Elsősorban azt kell elérnünk, hogy az iskolaügy valamennyi dolgozója — a minisztériumok dolgozóitól az igazgatóig és a tanítóig — teljes mértékben tudatosítsa kötelességét és azt a felelősséget, mellyel a társadalomnak tartozik. A bürokratizmus mindenütt áralmas, de a legrosszabb hatást a nevelőmunkában gyakorolja. A pártkonferenciákon több bíráló hang hangzott el az iskolaüggyel kapcsolatban. Ennek is arra kell ösztönöznie bennünket, hogy nagyobb felelősséggel viszonyuljunk az oktatáshoz és neveléshez. Ezzel összefüggésben különleges problémák merültek fel sok főiskolán Aggasztč a főiskolák hallgatói szakfelkészítése és különösen politikai neve'ése terén tapasztalható helyzet. Tanítóinkhoz fordulunk, ők döntenek a pedagógiai munka színvonaláról és eredményeiről, őnekik kell biztosítaniuk, hogy a fiatal nemzedék a szocialista fejlődés programjával összhangban, a marxista—leninista világnézet, a szocialista etika, a szocialista haza fiság és proletár internacionalizmus szellemében készüljön fel az életre. E követelésektől semmiben sem hátrálhatunk meg. Nagyon tiszteljük azokat a tanítókat, akik így értelmezik küldetésüket és ilyen szellemben dolgoznak. Szervezetten ki kell alakítanunk a feltételekel ahhoz, hogy az iskolák szocialista szellemben jó munkát végezzenek. Az élet megköveteli, hogy az iskolarendszer terén változásokat készítsünk elő. Meg kell szilárdítanunk az iskolák munka- és politechnikai jellegét, meg kell szüntetnünk a középiskolák elszigeteltségét a gyakorlattól, a termelés szükségleteitől, stb. Körültekintően, megfontoltan kell eljárnunk. Az iskola jövője nem választható el gazdaságunk távlataitól, a társadalmunk fejlődésének programjától. Ma, figyelmünk központjában a pedagógiai munka minő sége, az oktatás tartalma és a nevelés színvonala áll. Külön figyelmet kell fordítanunk azokra a tantárgyakra, melyek közvetlenül befolyásolják a tanulók szocialista öntudatát, viszonyukat a párt politikájához, valamint vi' lágnézetünk alapjainak elsajátítását. A múltban ezt a szakaszt nagyon lebecsülték, a pedagógusok felkészítésében is. Csak így történhetett, hogy sok főiskolán a marxizmus-leninizmus tanszékei a revizionizmus központjaivá váltak. A szocialista társadalom fejlődése megbonthatatlanul összekapcsolódik a tudomány fejlődésével. A tudományos ismeretek felhasználása a termelésben, a technikában, az irányítás, a művelődés és a népművelés szervezésében, a növekvő társadalmi munkatermelékeny ség döntő tényezőjévé válik. Az a feladat áll előttünk, hogy szervesen öszszekapcsoljuk a tudományos-műszaki forradalom vívmányait a szocialista társadalom előnyeivel. A szocializmus építésének éveiben nagy mértékben kibővült a tudományos intézetek és intézmények alapja. Államunk jelentős eszközöket fordít a tudományra. Nem lehetünk azonban elégedettek a tudományos munka alacsony társadalmi hatékonyságával. Ha fordulatot akarunk elérni, akkor a termelésben félbukkanó akadályok kiküszöbölésével párhuzamosan, rendszeresen és határozottan ki kell küszöbölnünk a kutatásban az öncélúság irányzatát. A kutatást eddig, kezdve a kutatói feladatok kiválasztásától, nem sorolták be kellőképpen a gyakorlati tudományos-műszaki előrehaladásért folytatott küzdelembe. A termelésben nem nyilvánul meg mindig kellő érdeklődés a tudományos előrehaladás iránt. A főiskolák, a tudományos és kutatóintézetek területén nagy hatást gyakoroltak a jobboldali opportunisták és a szocialistaellenes erők, és közülük néhány a felforgató tevékenység közvetlen központja lett. Ehhez hozzájárult a szabad munkarendszer, valamint az egyének és a kollektívák terveinek, valamint munkaeredményeinek gyenge ellenőrzése. A tudomány és a főiskolák területén fokozatosan rendeződik a helyzet. Üdvözöltük számos neves tudós, kutató és a főiskolák dolgozóinak kezdeményezését, akik politikai, valamint szakmai téren is arra törekszenek, hogy e szakaszon is konszolidálódjon a helyzet. Kiváló tudományos dolgozóink vannak, figyelemre méltó eredményeket érnek el a tudományos kutatómunkában, ezért tiszteljük őket. Hiszünk abban, hogy tudományos dolgozóink többsége becsületes munkát fejt ki és fokozott mértékben akarunk támaszkodni munkájuk konkrét eredményeire. Keresni fogjuk az utat, hogy kihasználjuk fejlett tudományos alapunkat, koncentráljuk az erőket a legfontosabb feladatokra, a tudományos kutatómunkát közelebb hozzuk a termeléshez és a gyakorlathoz, s megteremtsük a feltételeket ahhoz, hogy a tudományos értelmiség alkotó munkája nagyobb mértékben járuljon hozzá a szocializmus fejlődéséhez. Ez nem másodlagos kérdés. A tudományos-műszaki forradalom kihasználása a további fejlődésben, kulcsfontosságú kérdés. Rendszeresen foglalkozni fogunk a tudományos munka kérdéseivel, valamint hazánk fejlődésére való kihasználásával. Különleges problémák merülnek fel a társadalomtudományok terén. Tudjuk, hogy többségükben nem tudtak helytállni a revizionista erők támadásaival szemben, s tudjuk, mennyiben járultaK hozzá ezekhez az erőkhöz. Ezek a befolyások nagy mértékben érintették a párt intézményeit is, mint pl. a Párttörténeti Intézetet, a Politikai Tudományok Intézetét és a Politikai Főiskolát. Áz elmúlt két év folyamán sok intézkedést hoztunk a helyzet megjavítására. Az a fontos feladat áll előttünk, hogy szervezzük és fejlesszük a munkát valamennyi társadalomtudományi ágazatban, tudományos intézetben, a főiskolákon. Az elméleti front marxizmushoz—leninizmushoz hű erőit be kell kapcsolnunk pártunk ideológiai offenzívájába, a dolgozók szocialista tudatának kialakításáért folytatott küzdelembe, a burzsoá kispolgári gondolatolt és irányzatok elleni harcba, a szocialista társadalom további fejlődése fontos problémáinak megmagyarázásában. Jelentós és bonyolult feladatok előtt áll a művészet és a kultúra egész területe — a múltban annak ellenére, hogy nem fogadtak el rossz határozatot a művészet eszmeiségéről és pártosságáról, jelentőségéről a párt ideológiai harcában — lebecsülték a jobboldalt erők felléjíésének reális veszélyét és idealizálták a kulturális front helyzetét. Ezen a területen a nem szocialista kispolgári irányzatok terjedésének időszaka 1968-ban azzal csúcsosodott ki, hogy a művészetet és kultúrát a revizionista és szocialistaellenes erők blokkjának politikai hatalmi céljaira használták fel. A kultúrát, elsősorban az alkotószövetségeket, élükön az írószövetséggel, az opportunisták agresszív csoportjai uralták és kihasználták ezeket az ellenforradalmi erők tevékenységére. A konszolidálás! folyamat során az alkotó értelmiség becsületes tagjainak segítségével feloszlattuk a jobboldali központokat, fokoztuk a párt befolyását a kultúrára, felújítottuk a szocialista állam irányító szerepét. Ez tagadhatatlanul 1969 április utáni politikánk pozitív elemei közé tartozik. Tudjuk azonban, hogy ez csak a munka kezdetét jelenti, rendszeresen és türelmesen ki kell alakítanunk a feltételeket az offenzív fellépéshez, a szocialista kultúra és művészet aktivitásához, eszmélyiségéhez, és pártosságához. Ezen a területen sikeresen halad előre a differenciálódási folyamat. Teljes mértékben támogatjuk azokat az alkotó dolgozókat, akik mun kájukkal és polgári magatartásukkal el(Folytatás a 11. oldalon) 1971. V. 26.