Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-26 / 123. szám, szerda

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE (Folytatás a 7. oldalról) követelik, hogy népgazdaságunk tervszerű bekapcsolása a nemzetközi integrációba a népgazdaságfejlesztési tervek elválaszthatatlan részévé váljon. Ha élni akarunk a nemzetközi munkamegosztás előnyeivel, saját magunknak kell kezdeményezni. Az irányítási rendszerben elkerülhetetlenül ki kell alakítani azokat az előnyös eszközöket, amelyek fokozott mértékben érdekeltekké tennék a vállalatokat a nemzetközi munkamegosztásban. A politikai feladat az, hogy felszámoljuk az egészségtelen nemzeti korlátokat, amelyek mögött gyakran korlátozott vállalati és helyi érdekek rejlenek, vagy pedig az, hogy nem értékelik a többi szocialista ország fejlődésének eredményeit. Kapcsolataink a szocialista országokkal semmiképpen sem zárják ki azt, hogy bővítsük a célszerű és előnyös, kereskedelmi és tudományos-műszaki kapcsolatokat a tókés országokkal. Az egész gazdasági irányvonallá'"' összhangban a külkereskedelem területén is érvényesíteni kell a fokozott hatékonyságot. Ez a terület még jelentős tartalékokat rejt. E tartalékok feltárása megköveteli, hogy kifejezően javítsuk a külkereskedelmi részlegek gazdasági, szervezési és kereskedelmi munkáját, beleértve a piackutatást, a .dolgozók szakismeretének növelését, valamint a termelés és a külkereskedelem kapcsolatának megfélelő, célszerű, szocialista elvek elmélyítését. Nem utolsó sorban fejleszteni kell a külkereskedelem aktfv szerepét úgy, hogy a termelés gazdasági és műszaki színvonala emelésének tényezője legyen. A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS FEJLESZTÉSE Az irányelvek rendkívül nagy hangsúlyt helyeznek a mezőgazdasági termelés további fejlesztésére. A legközelebbi évek fő feladata a lakosság élelmiszerellátásának bővítése és megjavítása az, hogy a szükségletek növekedését alapfontosságú élelmiszerekből saját termelésünkből fedezzük. Az 5. ötéves terv megköveteli, nogy mezőgazdasági termékekből nagyjából egyötödével növeljük a felvásárlást az állami alapok számára. Bízunk benne, hogy mezőgazdasági doigozóink. akik a válságos években munkájuk eredményeivel bizonyították mennyire egybeforrottak a szocialista társadalommal, a szocialista mezőgaz dasági nagyüzemi termeléssel, ezt az igényes feladatot is teljesítik. A párt politikája a mezőgazdaságban is az, hogy következetesen érvényesítse a hatékonyság növelését, az Ipari termelési módszerek továbbfejlesztését és a racionalizálás, valamint a tudományos-műszaki haladás érvényesítésével mozgósítsa a tartalékokát. A mai színvonalon a mezőgazdasági termelés további növelésének közvetlen feltétele egyrészt az ágazat anyagi-műszaki alapjának bővítése, másrészt a termelés növekedését elősegítő gazdasági feltételek kialakítása. Az ötéves tervidőszakban a mezőgazdaság fejlődésének céljaira a szövetkezeti eszközökkel együtt 21 százalékkal nő a beruházás a negyedik ötéves tervhez viszonyítva. 1975-ig a műtrágya juttatása egy hektár mezőgazdasági területre számítva 220 kilóra nő, és 1975ben 5 millió tonna takarmánykeveréket gyártanak. Gépiparunknak biztosítania kell a nagyteljesítményű mezőgazdasági mechanizmusok, műszaki berendezések fejlesztését és szállítását, a mezőgazdaság műszaki átépítését. A pótalkatrészellátás biztosítását sem lehet a végtelenségig halogatni. A mezőgazdaság a termelőerők fejlődésének új jelentős szakaszába lép. A nagyüzemi technológia és technika már ma túlnő mezőgazdasági üzemeink lehetőségének, nagyságának keretein. Érvényesítésének hatékonysága megköveteli a termelés fokozatos összpontosításának megkezdését a szakosítás elmélyítésével egyidőben iniitd a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. Ez lehetővé teszi, hogy hatékonyabban használják ki a munkaerőket és a termelőeszközöket és további lényeges fejlődést érjenek el a társadalmi munkatermelékenységben is. A termelőerők koncentrációjának fő útja a következő szakaszban véleményünk szerint az, hogy kl kell alakítani és ei kell mélyíteni az össztársadalmi hatékonyság biztosítása érdekében a mezőgazdasági üzemek önkéntes kooperációs kapcsolatait. Ezt elő fogja segíteni az állam beruházási, szubvenciós és intervenciós politikája is. A koncentráció és a szakosítás egész igényes folyamatot — ami túlnő az ötéves terv időszakán — tervszerűen kell irányítani és alapos gazdasági számítások alapjárt sokoldalúan kell előkészíteni. E cél érdekében ki kell dolgozni a mezőgazdaság további sokoldalú fejlődésének távlati reális programját 10—15 évre. A szocialista, mezőgazdasági, nagyüzemi termelés kemizálásának és gépesítésének további fejlődése még hatékonyabban megszünteti a különbséget az ipari és a mezőgazdasági munka között. Egyben vonzóbbá teszi a mezőgazdasági munkát a fiatal emberek szemében, és az érvényesülés gazdag távlatát nyújtja. Lehetővé teszi a mezőgazdasági dolgozók életszínvonalának további emelkedését és a falvakon az életmód megjavulását. Meggyőződésünk, hogy mindez jelentősen megszilárdítja a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság szövetségét. AZ IRÁNYÍTÁS TÖKÉLETESÍTÉSÉNEK FELADATAI A népgazdaság és valamennyi ágazata hatékonyságának növelése attól függ, hogyan fogjuk a munkát szervezni és irányítani minden műhelyben, vállalatban, vezérigazgatóságon és minisztériumban. A bonyolult szociálisgazdasági és tudományos-műszaki folyamatok a fejlődés jelenlegi fokán végtelenül igényes, gazdasági és tervezési, de politikai feladatot ls jelentenek. Azok az eredmények, melyeket az elmúlt 25 év alatt elértünk, meggyőzően bizonyítják n szocialista irányítási rendszer előnyeit, amely a termelőeszközök társadalmi tulajdonán, a tervezésen, a demokratikus centralizmuson, a párt gazdasági vezető szerepén és az emberek kezdeményezésének kibontakoztatásán alapul. A szocializmus előnyeinek felhasználása megköveteli, hogy az irányítási rendszert szüntelenül az új feltételekhez és feladatokhoz idomítsuk. Az elmúlt évtizedben ez a követelmény állt a párt és a társadalom érdeklődésének központjában. Sok helyes lépést tettünk, de sok hibát is elkövettünk. A XII. kongresszus döntései, a CSKP KB 1965. évi plénuma és lényegében a XIII. kongresszus is megmutatta az irányítási rendszer tökéletesítésének helyes irányát. Ez az irány megfelelt népgazdaságunk reális szükségleteinek és összhangban állt ezen a téren a szocialista országok általános törekvéseivel is. Az irányítás kérdéseivel azonban visszaéltek a jobboldali erők, akik a piaci modell jelszavával megkísérelték a gazdaság szocialista irányításának felszámolását. Az 1969 áprilisi plénum óta az irá nyitási rendszert lényegében megtisztítottuk a revizionista szennyeződéstől, megőrizve elsősorban a pártnak a rendszer tökéletesítését célzó eredeti szándékait. A konszolidáció eredményei igazolták, hogy küldetését alapjában véve — habár nem hibátlanul, — teljesíti. Arra van szükség, hogy a tervezést szilárd tudományos alapokra építsük, hogy megerősödjön a központi terv szerepe, hogy a pénzügyi és hitelrendszerből kialakuljon az állam és a vállalatok kapcsolatának hatékony szabályozó rendszere, hogy kidolgozzuk a kivitel hatékonyságát támogató eszközöket és irányítani tudjuk a beruházásokat, tökéletesítsük a vállalatok és egyének érdekeltségének rendszerét, és az árrendszert egyrészt a költségek hatékony mércéjévé tegyük, másrészt felhasználjuk ezek csökkentésére. Az irányelvek gazdaságunk hatékonysága növelésével kapcsolatban számos követelményt tűznek ki. Még sok igényes munkára és igyekezetre lesz szükség ahhoz, hogy az irányítási rendszer hatékonyabban segítsen e követelmények gyakorlati megvalósításában. Az irányítási rendszer további fejlődésében folytatnunk kell a múlt valamennyi jó és bevált tapasztalatát és fel kell használnunk a testvéri országok, különösen a Szovjetunió tapasztalatait is. A szocialista irányítási rendszert úgy kell tökéletesíteni, hogy hatéko-. nyan érvényesítse a párt gazdaságpolitikájának alapvető célkitűzéseit. Figyelmet kell fordítani mindenekelőtt a népgazdaságtervezési rendszer tökéletesítésére. A központi népgazdasági tervezés színvonala döntő tényezője az irányítási rendszer minőségének. 1969 áprilisa óta már sokat tettünk a terv szerepének megerősítéséért. A tervszerű irányítás tökéletesítése szempontjából azonban tovább kell menni. Ennek tökéletesítését ma elősegítik a korszerű matematikai módszerek ős a számítástechnika, melyet teljes mértékben el kell sajátítanunk. Csupán így teljesíthetjük a társadalmi szükségletek fejlődése tudományos távlati prognosztikájával és e szükségletek kielégítésének leghatékonyabb irányával összefüggő feladatokat és ennek alapján javíthatjuk meg a távlati, a rövidebb időre szóló és az operatív tervek minőségét. A tervezés minőségének jelentős növelésével egyidejűleg hatékonyan ki kell használni a terv céljai támogatásának érdekében az objektíven ható eszközöket és gazdasági serkentőket. Lelepleztük és legyőztük a piac egyeduralmát és a terv szerepének tagadását hirdető revizionista koncepciókat. A termelés minden része hatékonyságáért folytatott harcban azonban a termelésre gyakorolt gazdasági nyomás érdekében aktívan ki kell használni a gazdasági eszközök rendszerét is. Az irányítás minősége számunkra az irányító és szervező munka konkrét színvonalának kérdése is. amely munkát a legtökéletesebb rendszer sem pótolhatja. Azok a gyakori hiányosságok, amelyekkel találkozunk, abból erednek, hogy számos irányító részleg munkájában meghonosodott a hanyagság, a bürokratizmus, a felelőtlenség, amit aztán a szocialista irányítási rendszer hiányosságaként tüntetnek fel. Ezeket a jelenségeket csakúgy, mint az irányító tevékenységben megnyilvánuló opportunizmust, a nehézségek elől való elvtelen meghátrálást, a hiányosságokba való belenyugvást a társadalom rovására következetesen ki kell irtanunk. Ez megköveteli, hogy világosan kijelöljük a szervezési és irányítási kapcsolatokat, az irányítás egyes részeinek helyzetét és hatáskörét, hogy megszilárdítsuk a párt káderpolitikáját és érvényesítsük a vezető dolgozók teljes jogkörét és felelősségét. A vezető dolgozók munkáját politikai tartalmú tevékenységként értelmezzük. Döntésük nagy befolyást gyakorol a pártpolitika megvalósítására az adott szakaszon, ezért növelni akarjuk szerepüket, megadjuk nekik a teljes bizalmat és támogatást, de fokozzuk az igényességet és az ellenőrzést. A párt és a szocialista rendszer nem vállalhatja és nem fogja magára vállalni a felelősséget konkrét hibáinkért, hanem nyíltan bírálni fogja őket. , Ezért a vezető dolgozóktól, különösen a kommunistáktól meg kell követelnünk, hogy minden képességükkel minden szakaszon a hatékonyság növelését szolgálják. Kádermunkánkban is fő követelménnyé kell válnia mind a politikai, mind a szakmai igényességnek. A káderek rendszeres kiválasztása és előkészítése, valamint értékelése mindenekelőtt a munka alapján olyan feladatok, amelyeket, magasabb színvonalra kell emelni, mint az irányító munka alapfontosságu részét. Ezzel egyidejűleg megszilárdítjuk a pártszervezetek ellenőrző funkcióját, hogy ügyeljenek a párt irányvonalának következetes betartására. Nagy gondot kell fordítanunk az egész irányítási rendszer kiépítésére a minisztériumoktól kezdve a vezérigazgatóságokig és a vállalatokig. Ügyelni kell arra. hogy a demokratikus centralizmus alapján világosan kijelöljék minden irányító rész feladatát, meghatározzák kölcsönös kapcsolataikat, felelősségüket, a döntési jog célszerű megosztását, ami megfelel a termelés összpontosítása objektív irányzatának és az irányítás hatékonysága növelésének. Társadalmunk kialakította mindazokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a dolgozók a legnagyobb mértékben részt vegyenek az irányításban. És nemcsak feltételeink vannak, hanem rendelkezünk az emberek részvétele konkrét és bevált formáinak együttesével is — ilyenek a termelési értekezletek, a szakszervezetek jogköre, a feladatok nyilvános megvitatása és a tervteljesítés ellenőrzése, az igazgatók jelentése a dolgozó kollektíváknak és a szocialista munkaverseny. Tehát nem arról van szó, hogy mesterségesen új formákat konstruáljanak, hanem hogy mindenekelőtt felújítsuk forradalmmi és szocialista építésünk bevált nagy hagyományait, melyet az jellemzett, hogy a dolgozók irányításban való részvételének szervezője és hordozója a szakszervezeti mozgalom volt. A formának ezt a gazdagságát kell megtölteni reális élettel, gondosan tanulmányozni és általánosítani kell az emberek tapasztalatait és kezdeményezését, fejleszteni mindazt, ami új és értékes, ami többletet jelent. Ha átgondoljuk a gazdasági feladatok terjedelmét, magától értetődő, hogy ebből rendkívüli kötelezettségek hárulnak a pártra és a párt minden tagjára. Át kell vinni a gyakorlatba az új követelményeket, fel kell számolni a fejlődés extenzív útjának még mindig érezhető szorgalmazását, a vállalatok kényelmes életének a társadalom számlájára történő biztosítását, harcolni kell a helyi érdekek érvényesítése ellen. És mindez kitartó, rendszeres munkát követel. Gazdaságpolitikánk megvalósításáért, mint „második pártprogramért" a maga szakaszán minden kommunistának, pártszervnek és -szervezetnek teljes politikai felelősséget kell éreznie, ezért kell harcolnia, ennek érdekében kell mozgósítania a dolgozók tömegeit. Mert semmi sem helyettesítheti az örv tudatos akaratot, a koncepciós vezetést és szervező munkát, melyet Csehszlovákia Kommunista Pártja fejt ki a szocialista népgazdaság fejlesztésében. Ha összefoglaljuk a gazdasági szakaszon ránk váró feladatokat, elmondhatjuk, minden okunk megvan arra, hogy optimizmussal és bizalommal tekintsünk a jövőbe. A feladatok, melyeket kijelölünk igényesek, de reálisak. Kifejezik azt az akaratunkat, hogy mindent elkövetünk azért, hogy népünk élete napról napra gazdagabb és boldogabb legyen. Meggyőződésünk, hogy ezt az érthető politikát népünk a munkájával teljes mértékben támogatja. Társadalmunk szociális-politikai fejlődése és a párt feladatai Kongresszusunkra hárul az a feladat, hogy kidolgozza Csehszlovákia szocialista fejlődésének fő céljait a jövő évekre. Ezért szükséges, hogy reálisan értékeljük a jelenlegi és az előttünk álló szakasz jellegét, a társadalom osztályszerkezetének helyzetét és fejlődési irányzatát, a dolgozó nép szocialista öntudatának fokét, a gazdasági fejlődés színvonalát, a termelőerők fejlődésének világméretű irányát és a nemzetközi osztályerők egész viszonyát. Valamenynyi meghatározó tényezőt józanul mérlegelve meg kell mondani, hogy még nem merítettük ki a szocialista fejlődés szakaszának fejlesztési lehetőségeit, hogy következetesen tiszteletben kell tartani a szocialista társadalom fejlődésének törvényszerűségeit, meg kell szilárdítani a szocialista társadalmi viszonyokat és a fejlett szocialista társadalom elérésére kell törekedni. Lenin a szocialista társadalom fejlődéséről ezt írta: „Világos, hogy az osztályok teljes felszámolása érdekében nemcsak a kizsákmányolókat, nagybirtokosokat és kapitalistákat kell megdönteni, nemcsak tulajdonukat kell megszüntetni, hanem meg kell szüntetni a termelőeszközök bármilyen magántulajdonát, teljesen fel kell számolni a különbséget mind a város és a falu, mint a testi és szellemi dolgozók között. Ez nagyon hosszú folyamat. Ahhoz, hogy megvalósuljon, a termelőerők fejlődésében hatalmas előrehaladásra van szükség. Szükség van az ellenállás felszámolására, (ez gyakran passzív, ami különlegesen kitartó és amit különösen nehéz felszámolni). Fel kell számolni a szokás hatalmas erejét és e maradványokkal összefüggő hatóerőt". Magától értetődő, hogy a szocialista társadalom építése és fejlődőse osztály, politikai, eszmei és gazdasági öszszefüggéseiben hosszadalmas folyamat, amelynek minden részét tekintetbe kell vésni. Pártunk politikájának az a célja, hogy közelebb hozza egymáshoz a munkásosztályt, a szövetkezeti parasztságot, az értelmiséget és a többi szociális csoportot, hogy felszámolja a különbséget a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka között. A szocialista építés éveiben elértünk már bizonyos előrehaladást ezen a téren. Ojfent ismételni kell, hogy az osztályok és szociális csoportok közeledése, a nép egységének megszilárdulása csak a marxi—lenini eszme alapján valósKhatő meg, mely kifejezi a munkásosztály objektív érdekeit és a szocialista célok_ gyakorlati megvalósítását. Szocialista társadalmunk fejlődésének vezető ereje most és a jövőben is az erős, érett munkásosztály. Az elmúlt években a revizionisták arra törekedtek, hogy kétségessé tegyék a marxizmusnak ezt az alapvető tanítását. A munkásosztály nálunk a társadalom legnagyobb létszámú alapvető osztálya — a lakosságnak mintegy 60 százaléka. Az anyagi értékek fő alkotója és öntudatosságával, szervezettségével, forradalmi tapasztalataival és saját osztályérdekeivel a nép szocialista hatalmának, forradalmi vívmányának fő szavatolója; alapvető erő, amely minden dolgozó érdekében előre viszi a társadalmi fejlődést. Pártunk, mint a munkásosztáfy pártja, minden erejével arra törekszik, hogy megszilárdítsa a munkásosztálynak ezt a vezető szerepét, hogy műveltségének, kultúrájának növelésével, politikai és osztályöntudatával a munkásosztály legyen a társadalom politikai, gazdasági és műszaki fejlődésének, a szocialista életformának legfőbb harcosa. Pártunk S0 éves története arrOl be-