Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-26 / 123. szám, szerda

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE |Folytatás az 5. oldalról) lamunk biztonságának és szocialista társadalmunk fejlődésének biztosítása megkövetelte, hogy teljes mértékben felújítsuk baráti és szövetséges kapcsolatainkat a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a szovjet néppel, a többi testvérpárttal és a szövetséges államokkal. Központi Bizottságunk következetes politikájával, valamint a szovjet elvtársak és a többi testvérpárt nagy megértésével, rövid idő alatt sikerült valamennyi területen felújítanunk testvéri, elvtársi kapcsolatainkat, folytatni a régi barátságot, az új helyzetben ezt a barátságot elmélyíteni és így pártunk felsorakozott a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom becsületes tagjai közé, államunk pedig a szocialista államok nagy családjába. Munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk és egész dolgozó népünk szívében és agyában ma már mély gyökerei vannak ezeknek a gondolatoknak. Az irányelvek megvalósításánál a politikai-gazdasági, ideológiai és külpolitikai konszolidálásért folytatott küzdelemben a pártvezetőség kellő rugalmasságról, és arról a képességéről tett tó núbizonyságot, hogy helyes stratégiai célokat tud kitűzni és a legalkalmasabb hatékony módszereket tudja kiválasztani ezek eléréséhez. Rendszeresen fejleszthette a párt aktivitását, bővítette népünk ismereteit, és ügyelt arra, ne előzzük meg a fej'iődést, de ugyan akkor ne mulasszuk el az égető problémák megoldását. Az volt a feladat, hogy a konszolidálás céltudatosan és energikusan folyjon, és a jobboldal elleni harcot összekapcsoljuk a múlt hibáinak és fogyatékosságainak kiküszöbölésével, és a szocializmus építése gyakorlati feladatainak megoldásával. A lakosság széles rétegei meggyőződtek arról, hogy az új pártvezetőség irányvonala életbiztonságot és távlatokat biztosít számukra a bomlással, anarchiával és bizonytalansággal szemben. Az utolsó két év munkájának eredményeit jogosan nagyra értékelhetjük. Jól tudjuk, azonban, milyen veszélyt jelent, ha önelégültek lennénk. Tudjuk, hogy sok problémát még nem oldottunk meg és sok új feladat áll előttünk. Mindig a kommunisták tulajdonsága volt, hogy bírálóan értékelték tevékenységüket, levonták a kötelező jellegű tanulságot az elért sikerekből és kudarcokból. Pártunk politikájának 1969. áprilisától elért eredményei arról tanúskodnak, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja felújította kapcsolatát a munkásosztállyal, amely ma és a jövőben is az uralkodó osztály, a szövetkezeti parasztsággal és az értelmiség szocialista módon gondolkozó többségével. Ez az életadó kapcsolat, melyet védelmezünk, céltudatosan fejlesztünk, pártunk alkotó energiájának alapforrása a mai és távlati feladatok megoldásánál. E szövetség állandó megszilárdítása, társadalmunk osztály és szociális csoportjai érdekeinek egyesítése a munkásosztály forradalmi ideológiája alapján, jövőbeli fejlődésünk jellemvonása lesz. Az a bonyolult nehéz időszak, melyen pártunk XIII. kongresszusa óta ment keresztül, megmutatta, milyen nagy jelentőségűek az elvhű, bátor, osztály- és internacionalista szempontból érett kommunisták. A jobboldali opportunizmus, a szovjetellenesség és a nacionalizmus elleni harcban kiállt próba megerősítette, hogy a pártnak elegendő megbízható és tapasztalt kádere van, mely biztosítja, hogy valóban lenini úton haladunk előre. Ma, pártunk XIV. kongresszusa harci egységben a munkásosztály és a dolgozók bizalmát és támogatását élvezve zárja le a XIII. kongresszus óta eltelt rendkívül nehéz bonyolult éveket. A Szovjetunióval és a többi baráti szocialista országgal való szilárd szövetségben és barátságban, a válság okaiból és lefolyásából tanulva és a marxista—leninista eszméknek a szocialista Csehszlovákiában aratott győzelme feletti büszkeséggel zárjuk le ezt az időszakot. Pártunk gazdaságpolitikájának feladatai Szocialista társadalmunk további sokoldalú fejlődésének programjában pártunk hangsúlyt fektet a gazdaság állandó dinamikus fejlődésére, a dolgozók anyagi és szellemi szükségleteinek egyre teljesebb kielégítésére. Tudjuk, milyen szerepe van gazdaságunk sikeres fejlődésének a szocialista hatalom megszilárdításáért folytatott küzdelemben, tudjuk, hogy politikánk sikerességét a széles rétegek elsősorban aszerint ítélik meg, milyen reális feltételeket alakítunk ki jobb, gazdagabb életükhöz. Ezért kell, hogy a jövőben munkánk alapvető célja legyen, hogy vezessük és szervezzük a milliók alkotó munkáját a szocializmus építésében. További gazdasági politikánk kiindulópontja a sikeres, gyors gazdasági konszolidálás eredményei. Ennek érdeme, hogy rövid idő alatt kiküszöbölhettük a gazdasági katasztrófa veszélyét, és végül elértük a negyedik ötéves terv fő céljainak többségét. Ennek köszönhető, hogy Csehszlovákia ma az egy főre eső ipari termelés színvonalát illetően világviszonylatban az elsők között áll. A rendelkezésünkre álló adatok azt bizonyítják, hogy a szocializmus éveiben minőségileg és menynyiségtleg is gyors fejlődés ment végbe. Az elért eredmények még kedvezőb bek lennének, ha a gazdasági fejlődést nem fékezte volna a hatvanas évek ele jén a gazdasági pangás, valamint főleg az 1968 évi válság következményei. Döntő fontosságú azonban az a tény, hogy meg van minden feltételünk a to vábbi sokoldalú előrehaladáshoz. Ezért kitűzhetjük a gazdasági fejlődés távlati stratégiáját és meghatározhatjuk a következő ötéves terv igényes feladatait. E feladatok meghatározásánál kihasználtuk a múlt valamennyi pozitív eredményét, de ugyanakkor ki akarjuk kerülni a múlt hibäit. Ez megköveteli, hogy reálisan értékeljük az elért színvonalat, a forrásokat és a további növekedés eredményeit. Ugyanilyen fontos, hogy teljes mértékben figyelembe vegyük a mai Időszak sajátosságait, melyek megfékezhetetlen erővel egyre erősebben befolyásolják gazdaságunk és társadalmunk fejlődését. A hetvenes évek küszöbén elsősorban teljes mértékben érvényesülnek a gazdasági fejlődés új feltételei. Gyakorlatilag kimerültek már annak lehetőségei, hogy a termelést a források extenzív bővítésével fejlesszük. Ez elsősorban a munkaerőforrásokra vonatkozik. Ha fedezni akarjuk a nem termelési szMra további szükségleteit, nincs más wálasztásunk, mint hogy a jövőben a termelés növekedését lényegében a munkatermelékenység fokozásával biztosítsuk. Hasonló a helyzet az energetikai, nyersanyag és más anyagforrásokkal. Nyersanyagforrásunk korlátozottságát a Szovjetunió megértése segítségével küszöböltük ki. Csökkentenünk kell termelésünkben a nyersanyagfogyasztást. Enélkűl nagyon megnehezítenénk gazdaságunk további tartós fejlődésit. A helyzet megköveteli, hogy gazdaságunkat egyértelműen a nyersanyagok jobb kihasználására orientáljuk, már csak azért is, mert a nyersanyagbehozatalra gyakorolt túlzott nyomás jelentősen korlátozza az új technika és fogýasztási cikkek behozatalának lehetőságét. A beruházások terén sem folytathattuk az eddigi gyakorlatot, hogy új termelőhelyeket építünk, s ugyanakkor nem használjuk ki a meglevőket. Ez nagyon korlátozná a múlhatatlanul szükséges korszerűsítés lehetőségeit, a modern technika alkalmazását, valamint a szolgáltatások gyorsabb fejlesztését. Amikor a fejlesztés hagyományos forrásainak korlátozottságáról beszélünk, ezen természetesen a technika, a termelés és a munkaszervezés, valamint az irányítás jelenlegi színvonalának korlátozottságát értjük. És amint ismeretes, ezen a téren mindenütt túl sok a fogyatékosság. Néha látszólag csak apróságról van szó, de ezek összességükben, az egész társadalom szempontjából rendkívül fontos tartalékok. Kiaknázásuk döntően emelheti az egész gazdaság színvonalát. Az új feltételek egyik alapvető vonása a hagyományos fejlesztési források korlátozottsága. Másrészt növekszik az új fejlesztési tényezők súlya — főként a tudományos-műszaki forradalom, a korszerű irányítás, a magasabb színvonalú nemzetközi szocialista integráció. A hetvenes éveket az jellemzi, hogy a tudomány és a technika egyre nagyobb mértékben érvényesül a termelőerők fejlesztésében. A tudományosműszaki haladás mind erősebb nyomást fog gyakorolni a termelés koncentrációjára. Megköveteli majd, hogy nagy sorozatokban kis költségekkel magas műszaki színvonalú és nagy használati értéket képviselő termékeket gyártsunk. Ezért fokozottan sürgetővé válnak a strukturális átalakítások, a nemzetközi integráció magasabb formáira való gyorsabb áttérés, a tervszerű irányítás tudományos színvonalának emelése, s az eddiginél gyorsabban kell elsajátítanunk és érvényesítenünk a korszerű irányítási módszereket, és a tudományos munkatervezést. Megbocsáthatatlan hibát követnénk el, ha azt hinnénk, hogy e folyamatok elől kitérhetünk, vagy pedig szavakkal intézhetjük el e kérdéseket, s a gyakorlatban tovább haladhatunk a régi vágányokon. A tudományos-műszaki fejlődés lehetőségeinek maradéktalan kihasználása szocialista gazdaságunk további fejlesztésének egyedül lehetséges alternatívájává válik, és a kapitalizmussal folyó versenyben a siker feltétele. Gazdaságunk feltételeinek elemzése azt az egyértelmű következtetést adja, hogy további fejlődésének stratégiai irányvonalaként, a párt gazdaságpolitikájának fő tartalmaként következetesen és sokoldalúan növelni kell a népgazdaság fejlesztésének hatékonyságát, mégpedig a növelés intenzív tényezőinek maradéktalan érvényesítésével. Ogy tűnhet, hogy ezek nem új feladatok. Pártunk már az ötvenes évek végén hangsúlyozta a hatékonyság fokozásának sürgősségét. Az intenzívebb fejlesztésre való áttérés elkerülhetetlenségét hangsúlyozta a XII. és a XIII. kongresszus is. Oj azonban e feladatok sürgőssége. És kell, hogy új legyen az a következetesség és határozottság is, amellyel majd e feladatot valóra váltjuk. El kell érnünk, hogy e feladatokat az egész párt és a dolgozók széles rétegei magukévá tegyék, s hogy az egész társadalom teljesítésükre összpontosítsa erejét. AZ ÖTÖDIK ÖTÉVES TERV SRÁNYELVEINEK FÖ CÉLKITŰZÉSEI A párt gazdaságpolitikájának a következő öt évre szóló céljait és feladatait konkrétan fejezi ki az ötödik ötéves terv irányelveinek a javaslata. Politikai nyelven szólva: az irányelvek javaslatának célja tovább erősíteni a szocializmus anyagi-műszaki alapját, és megszilárdítani a szocialista termelési viszonyokat, növelni a munkásosztály súlyát a társadalomban, fejleszteni a szövetkezeti mezőgazdaság nagyüzemi termelési jellegét, elmélyíteni a nemzetközi szocialista integrációt, és megszilárdítani államunk nemzetközi helyzetét. 1 Fő céljuk a társadalmi termelés hatékonyságának tartós fejlesztésével és növelésével a szocialista életmóddal összhangban biztosítani a dolgozók szükségleteinek magasabb fokú kielégítését és szociális biztonságuk megszilárdítását. A konszolidáció eredményein alapuló javaslat gazdaságunkat további tartó® és arányos gazdasági fejlődés felé Irányítja, amit a nemzeti jövedelem évi mintegy 5 százalékos emelkedése fejez ki. A tervezett ütem igényessége nem a mennyiségi mutatók növelésének egyoldalú orientációjából következik — ami nemkívánatos kilengések kockázatát jelentené - hanem nyomatékosan a fejlődés minőségi oldalán alapszik. Igényességét főképpen a következő feladatok adják: a munkatermelékenység növelése, az anyagi kiadások csökkentése, a beruházások megvalósítása, a gépek kivitelének lényeges növelése, a termelés fokozásának összekapcsolása az új technika érvényesítésével és az összes, pénzügyi-gazdasági mutató megjavításával. Ki kell hangsúlyozni az irányelveknek még egy vonását: a gazdaság fejlődésének igényességét a jövő években nagy mértékben előre meghatározza az is, hogy napirendre kerülnek a termelés arányosságának, struktúrájának és műszaki színvonalának, valamint a szolgáltatások szükségleteinek éveken at felgyülemlett és halogatott problémái. Az ország jövő fejlődéséért érzett felelősségünk tudatában igyekszünk megteremteni e kérdések fokozatos megoldásának feltételeit. Ezért a beruházási eszközök jelentős részét nagy, kiválasztott akciókra és olyan strukturális változtatásokra összpontosítjuk, amelyek kedvezően befolyásolják majd gazdaságunk hatékonyságát és az életszínvonalat az ötödik ötéves terv végén, de főként a hetvenes évek második felében. Az irányelvek javaslata biztosítja a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság gazdasági fejlődését és sürgős problémáik megoldását. A CSSZK-ban fóként a kiválasztott iparágak és termelési ágak összpontosított fejlesztésére irányul, elsősorban a meglevő állóalapok korszerűsítésével, továbbá köztársaságunk fővárosa, Prága, problémáinak energikus megoldására, és a tüzelőanyagenergetikai alap fejlesztésére egész gazdaságunk érdekében. A Szlovák Szocialista Köztársaságban általában a gyorsabb ütem elérése a cél az iparban és a mezőgazdaságban, főként a nagyobb munkaerőforrások, valamint az újonnan épült korszerű termelőhelyek gyors kibővítése és teljes műszaki ellátottsága, s ezáltal nagyobb mértékű kihasználása alapján. A két "kozlársasug valamennyi természeti-gazdasági és emberi forrásának ésszerű kihasználásával, sajátos lehetőségeik alapján az egységes csehszlovák gazdaság érdekei teljes mértékben összhangban állnak a két köztársaság érdekeível. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy további előrehaladást érjünk el a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság gazdasági kiegyenlítésében, s ezzel egyidejűleg eleijük optimális, együttes fellendülésüket. Az irányelvek javaslatát megtárgyalták a pártszervek és -szervezetek. A pártaktíva az irányelvek javaslatának kidolgozását és közzétételét két évvel ezután, hogy a realizációs irányelv kitűzte a szocialista tervezéshez való visszatérés követelményét, a konszolidáció jelentős sikereként, a tervezés szerepének további erősítéséhez vezelfl lépésként értékelte. Annál nagyob követelményeket kell támasztani azzal szemben, hogy az irányelvek célkitűzései igényes, s amellett reális ötéves tervvé változzanak, amelyet támogatnak a dolgozók, s amely a források és tartalékok nagyfokú mozgósításán, a vezető dolgozók pártos eljárásán alapul. Ezért gazdasági téren a kongresszus első utasításaként kell értelmezni azt, hogy az ágazatok, a szakágazatok, a vállalatok és a nemzeti bizottságok ötéves tervei teljesen összhangban álljanak a párt gazdaságpolitikájának irányvonalával és célkitűzéseivel. Az ötéves terv konkrét feladataival Štrougal elvtárs önálló beszámolóban foglalkozik. Ezért én csupán a gazdaságpolitikának egyes olyan alapvető feladataira összpontosítom figyelmemet, amelyeket a pártnak magáévá kell tennie és a gyakorlatban meg kell valósítania. AZ ÉLETSZÍNVONAL EMELÉSÉNEK FELADATAI Az elmúlt huszonöt év alatt a szocialista társadalom nemcsak a tőkés kizsákmányolást és nyomort szüntette meg, hanem ugyanakkor erőteljesen növelte az anyagi fogyasztást, és megjavította a dolgozók életkörülményeit, joggal mondhatjuk: ennek az országnak a történelmében a dolgozó embernek még sohasem volt olyan biztos élete, olyan megalapozott jövője, mint ma. A táplálkozás és a ruházkodás színvonalát tekintve a legfejlettebb országok közé tartozunk. Ugyanez a helyzet « háztartások tartós fogyasztási cikkekkel való ellátása terén — egyelőre csupán a személygépkocsik kivételével. Nálunk a lakosság társadalmi fogyasztásának színvonala magasabb, mint bármely tőkésországban. A háború óta csaknem egy és fél millió új, korszerű lakás épült. A la kosság egyharmada, sőt Szlovákiában a fele 1945 után épült lakásban él. A legutóbbi 15 év alatt a munkaidőt heti hat órával rövidítettük le, és bevezettük az ötnapos munkahetet. Az év napjainak több mint egyharmada mun kaszüneti nap, mégpedig kivétel nélkül az alkalmazottak valamennyi kategóriája számára. Mindezeket a tényeket osztályszempontból kell megítélnünk: míg a kapitalizmusban az átlagos adatok mögött a burzsoázia élősködő fogyasztási színvonala és a néptömegek alacsony életszínvonala közötti mélységes különbség rejlik, nálunk az átlag jelentős kiegyensúlyozottság mellett a legszélesebb rétegek magas fokú fogyasztását fejezi ki. Elért eredményeinkre méltán vagyunk büszkék, de ugyanakkor ez az életszínvonal további emelésével szemben támasztott igényességünk mércéje is. Az anyagi és a kulturális színvonal jelenlegi foka az 1975-ig tervezett fejlődéssel együtt felveti az életszínvonal emelése további útjainak a kérdését. Mindenekelőtt figyelembe kell ven nünk azt, hogy a munka átalakulása, a szakképzettségi és a műveltségi fejlődés, a város és a falu közötti különbségek megszüntetése, és az életkörnyezet megváltoztatása egyre erőteljesebb hatással lesz az emberek szükségleteinek és életmódjának struktúrájában bekövetkező változásokra. Szem előtt kell tartani továbbá azt, hogy az életszínvonal emelkedése most és a jövőben is aktívan befolyásolja a termelőerők fejlődését, és a munkatermelékenység fokozásának pótolhatatlan ösztönzőjét jelenti. Tapasztalataink szerint a termelés és a fogyasztás bővítése nem vezet automatikusan a szocialista életmód fejlődéséhez. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a szocialista társadalom tervsze rűen irányítsa az egyéni és a társa dalmi fogyasztást és arányait, hogy i fogyasztás ésszerű kielégítésével egyidejűleg fokozott súlyt helyezzen általában az életfeltételek megjavítására, a szociális biztonság megszilárdítására^ 11 (Folytatás a 7. oldalon)