Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-26 / 123. szám, szerda

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE (Folytatás a 4. oldalról) marxista—leninista és internacionalista nevelést. A pártot eszmeileg jelentős mértékben lefegyverezték. A dolgozók tömegei a jobboldali propaganda nyomására nem tudtak szembeszállni a belső és külső revizionista és ellenséges erők szervezett és koordinált támadásával. Nálunk a revizionista és antiszocialista erők törekvéseinek közös nevezője a nacionalizmus és a szovjetellenesség volt. Ez megfelelt a nyugati antikommunista központok stratégiai és taktikai szándékainak; ezek ugyanis ebben látják a legcélszerűbb fegyvert a szocialista országok és a Szovjetunió kapcsolatainak megbontására. A tömegtájékoztatási eszközök a közvélemény rendszeres félrevezetésének és manipulálásának eszközeivé váltak, ami pártellenes és antiszocialista tömegpszichózis kialakulását idézte elő. A sajtó, a rádió, a televízió és a film felforgató tevékenységével elferdítette a marxista—leninista eszméket és álszocialista frazeológiával leplezve, felelevenítette a burzsoá ideológiát. Államunkat a Szovjetunióhoz és további szocialista szövetségeseihez fűződő testvéri kapcsolatainak megszakításával meg akarták fosztani fő védelmétől. hogy koncul vessék a belső ellenforradalmi erőknek és imperialista védnökeiknek. Az 1985-ös magyarországi események után az imperialisták megváltoztatták módszereiket. Napjainkban, amikor a szocializmus eszméi gyökereket vertek a dolgozók legszélesebb rétegeinek lelkében és szívében, az imperialisták tevékenysége elsősorban az ideológiai aknamunkára összpontosul. Álszocialista jelszavakkal küzdenek a szocializmus „megjavításáért", hogy bomlasszák a pártot és a szocialista társadalmat és leplezzék igazi céljaikat. A marxizmus—leninizmus elveire épülő szocializmus helyett a „fogyasztói" szocializmus kispolgári modelljének igyekeznek érvényt szerezni, hogy ez híd legyen a kapitalizmus visszaállítására. Az összes centrifugális nacionalista és revizionista áramlatok támogatására irányítják tevékenységüket, s ezeknek az áramlatok erős bázisa a kispolgári elem. Logikus, hogy az ún. prágai tavasz különféle nagy és kis sztárjai, akik nálunk oly nagy hévvel „reformálták" a szocializmust, ma nyílt ellenségként működnek az imperializmus nyugati propagandaközpontjaiban és sajtószerveiben. Alexander Dubček és követői az ún. „demokratikus szocializmus" revizionista koncepciójának kierőszakolásával ártottak a pártnak és a népnek, durván megszegték magas tisztségükből eredő, a párttal és a néppel szembeni kötelességeiket, minduntalan meghátráltak az ellenforradalmi támadás elől ós ténylegesen utat nyitottak neki, durván megszegték a szövetségesi kötelezettségeinkből eredő kötelességeiket, feladták a XIII. kongresszus irányvonalát, egészen a Hkvidátorságig sülylyedtek, amely az ismert pártellenes Vysočany i összejövetel ellenséges platformjába torkollott. Ezen az összejövetelen kísérletet tettek arra, hogy a kommunista párt neve alatt ellenforradalmi vezérkart alakítsanak azzal a céllal, hogy ez széttépje a Szovjetunióhoz és szocialista szövetségeseinkhez fűződő szövetségesi kötelékeinket, és fokozatosan felszámolják hazánkban a szocializmus vívmányait. Az 1968-as csehszlovákiai események újra igazolták annak a lenini tételnek igazságát, hogy még a legszámottevőbb forradalmi erő ís szervezett akcióra képtelen szétforgácsolt tömeggé válhat, amely az ellenforradalmi erők támadása következtében bizonyos körülmények között vereséget szenvedhet, ha nincs elvszerű és szilárd, feltétlenül a marxizmus—leninizmus platformján álló vezetősége. Ezen időszak fejleményeinek objektív elemzése igazolja, hogy ha nem történt volna meg idejében legközelebbi szocialista szövetségeseink internacionalista segítségnyújtása, olyan vereséget szenvedett volna hazánkban a munkásosztály és a dolgozó nép hatalma, amely nemcsak népünkre, hanem az európai békére nézve is beláthatatlan következményekkel járt volna, veszélyeztette volna a szocializmus pozícióit és ártott volna az egész nemzetközi forradalmi mozgalomnak. Kongresszusunk szónoki emelvényéről is újra meg akarjuk erősíteni 1968. augusztus 21-ének értékelését, amint azt Központi Bizottságunk 1970. decemberében egyhangúlag elfogadta és az egész párt támogatta: „Az öt szocialista ország szövetséges csapatainak bevonulása Csehszlovákiába az internacionalista szolidaritás aktusa volt, mely megfelelt a csehszlovák dolgozók, valamint a nemzetközi munkásosztály, a szocialista közösség közös érdekeinek, a kommunista vílágmozgalom osztályérdekeinek. Ez az internacionalista akció megmentette többezer ember életét, biztosította a belső és külső feltételeket, megszilárdította a szocialista tábor nyugati határát és meghiúsította az imperialista köröknek, a második világháború eredményeinek revíziójához fűzött reményeit." XIV. kongresszusunkon, amellyel lezárjuk a bonyolult és válságos időszakot, az egész párt, a dolgozó nép hatalmas többsége nevében őszinte köszönetünket fejezzük ki a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet kormánynak, a szovjet népnek és személyesen önnek Brezsnyev elvtárs, valamint a többi szocialista barátnak azért, hogy a nehéz helyzetben megértették a csehszlovák kommunisták aggodalmát, a párt és állami vezetők, sok kommunista és a dolgozók több kollektívájának segélykérését, s ez az internacionalista segítség megvédte országunkat a polgárháborútól, az ellenforradalomtól és megőriztük a szocializmus vívmányait. A pártvezetőség jobboldali többsége leplezni próbálta az igazságot a szövetségesek internacionalista segítségéről, s a CSKP Központi Bizottsága elnökségének 1968. augusztus 21-i ismert nyilatkozatóval betetőzte a marxista—leninista politika nyílt árulását. Ez a hitszegő cselekedet nagy károkat okozott országunknak, a nemzetközi kommunista mozgalom érdekeinek. Elsősorban e nyilatkozat miatt és. azért, hogy valamennyi tájékoztatási eszköz terjesztette, a bonyolult pillanatokban hihetetlen tájékozatlanság és soviniszta hisztéria légköre alakult ki. Számos kommunista és becsületes polgár is a tömegpszichózis nyomására e légkör hatása alá került, és olyan tetteket követtek el, melyek ellentétben álltak a szocializmus javára végzett előző munkájukkal és meggyőződésükkel. A szövetséges csapatok bevonulásával megerősödött azoknak a belső erőknek a hatalma, melyek el voltak határozva, hogy megvédik Csehszlovákiában a szocializmus vívmányait és kialakítják a szilárd hátországot ahhoz, hogy a dolgozókat mozgósítsák az ellenforradalmi veszély leküzdésére, a politikai eszközökkel folytatott harcra. A szovjet és csehszlovák képviselők által 1968. augusztus 23—26-án Moszkvában aláírt jegyzőkönyv megszilárdította az egészséges erők biztonságát, hozzájárult a pártban, a munkásosztályban és egész társadalmunkban a politikai öntudat és akcióképesség fokozásához. 1968. augusztusától 1969. áprilisáig a párt és a társadalom marxista—leninista erői nehéz, bonyolult küzdelmet folytattak. Fokozatosan megismerték egymást, egyesültek és megnyerték azokat is, akik eleinte a bonyolult helyzetben nem tudtak helyesen tájékozódni. Ebből a szempontból elsősorban arról volt szó, hogy a becsületes emberek mielőbb értsék meg a jobboldali, szocialistaellenes és ellenforradalmi erők bomlasztó terveit. Alexander Dubček és a párt vezetőségében levő hivei folytatták a kétarcú politikát és meghiúsították a pártnak a válságjelenségek leküzdésére irányuló tevékenységét. A pártban és a társadalomban a többhónapos nehéz harcok után, a többszázezer becsületes kommunista áldozatos munkája és törekvése eredményeképpen, annyira kialakultak pártunkban a marxista—leninista erők, hogy 1969. áprilisában Központi Bizottságunk döntő változásokat eszközölhetett a párt vezetőségében és megkezdhette a határozott harcot, a párt és a társadalom mély válságos helyzetének áthidalásáért. Az a nagyon igényes, szükséges feladat állt előtte, hogy kivezesse a pártot, a munkásosztályt, a dolgozó népet, nemzeteinket és államunkat a bomlásból, valamint államunk és külpolitikai kapcsolatunk minden területén tapasztalható válságból. HARC A VÁLSÁG LEKÜZDÉSÉÉRT A pártnak és a társadalomnak a válságból való kivezetése határozott harcot feltételezett a jobboldali revizionista és szocialistaellenes erők ellen, ezen erők politikai vereségét, valamint megfosztá sukat attól a lehetőségtől, hogy bomlasztó tevékenységet fejtsenek ki. Ez azt jelentette, hogy fel kellett újítanunk szocialista társadalmunk marxista—leninista elveit, meg kellett szilárdítanunk a szocializmus értékeit, a pártélet lenini elveit és fokozatosan meg kellett oldanunk minden területen az összegyűlt problémákat. Központi Bizottságunk 1969. májusi ülésén az Irányelvekben így határozta meg a párt legfontosabb céljait ebben az időszakban: \ A marxi—lenini tanítás élvei alapjain, a pártépítés és a pártélet lenini elvei értelmében fel kell újítani a párt egységét és növelni kell egész pártunk akcióképességét és forradalmi harckészségét; L\ fel kell újítani a kommunista párt vezető szerepét a társadalomban, de különösen a társadalmi szervesetekben, a Nemzeti Front szervezeteiben, az állami szervekben, valamint gazdasági és kulturális téren; \ haladéktalanul hozzá kell látni W a súlyos gazdasági problémák megoldását célzó hatékony intézkedések végrehajtásához; J\ meg kell szilárdítani a szociálista állam, — a munkásosztály és a dolgozó nép szerve — minden láncszemének működését; \ a szilárd barátság szellemében e/ elvileg rendeznünk kell kapcsolatainkat a Szovjetunió és a szocialista országok testvéri kommunista pártjával, s ennek alapján kialakulnak államunk külpolitikájának alapelvei. A revizionista és egységbontó erők elleni harcunk döntő része volt a párt marxista—leninista jellegének felújításáért folytatott küzdelmünk. A Központi Bizottságtól és szerveiktől kezdve egészen a pártalapszervezetekig fontos káderváltozásokat kellett végrehajtani, fel kellett menteni fokozatosan mindazokat, akik elárulták pártunk marxista—leninista elveit, ellenséges pozíciókra helyezkedtek és a válságos években súlyosan megkárosították pártunk érdekeit. A tagkönyvcsere során a párttagoknak több mint az egyötöde nem kapott új tagkönyvet. Kongresszusunkon nagyra értékeljük a beszélgetéseket lebonyolító bizottságok többezer tagjának munkáját. Nem engedjük meg, hogy a pártátigazolás jelentőségét bármi szempontból is lebecsüljék. E differenciáció és a párt megtisztítása alapján a Központi Bizottság politikája körül harcias pártaktíva alakulhatott ki, mely megszervezte a becsű etes párttagok százezreinek munkáját, harcot folytatott a párt ideológiai és szervezeti egységéért, felújította a harciasságát és megbékélhetetlenségét a revizionista és ellenséges áramlatokkal és befolyásokkal szemben, valamint a felelősségét a munkásosztály és a dolgozó nép létfontosságú kérdéseinek megoldásáért. Ebben a következetes harcban a jobboldalt és revizionistát erők vereséget szenvedtek, kiüldözték őket a pártból. Egyúttal döntő csapást mértek társadalmunkban a szocialistaellenes bomlasztó erőkre. Tudjuk, hogy folytatnunk kell ezt a küzdelmet az opportunizmus és revizionizmus okainak és következményeinek kiküszöbölésé vei. A dolgozók politikai és ideológiai nevelése területén nagy feladatok várnak bennünket. A Központi Bizottság által vezetett és irányított többszázezer kommunista és áldozatos munkájának eredményei fokozatosan megnyilvánultak a párton belüli légkör megváltozásával, a kommunisták harciasságának és elhatározottságának fokozódásában, s végül pártunk ideológiai és szervezeti egységének megszilárdulásában a marxista—leninista elvek alapján. Ezt bizonyították az évzáró gyűlések, valamint a kongresszus előtt megtartott járási és kerületi konferenciák lefolyása is. Bejelenthetjük a kongresszusnak, hogy teljesíthettük a párt megtisztításának, marxista—leninista jellege felújításának és belső válsága áthidalásának feladatát. Pártunk újból teljes mértékben teljesíteni tudja történelmi küldetését, a szocialista társadalom vezető ereje, szervezni tudja a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség és a társadalom többi részének erőit a XIV. kongresszus által kitűzött feladatok teljesítésére. Köszönetet szeretnénk mondani azoknak az elvtársaknak és elvtársnőknek, akik a nehéz válságos helyzetben hűek maradtak pártunk tanításához, áldozatos munkájukkal hozzájárultak a nagy pozitív eredmények eléréséhez. Pártunk a társadalmi és állami rendszer valamennyi területén szervezte a tisztogatási, differenciálódási és egyesítési folyamatot. Az opportunista és bomlasztó erők elleni harcban nehéz küzdelmet kellett folytatnia és jelentős káderintézkedéseket kellett végrehajtania. Ezek az erők 1969. áprilisáig szilárd pozíciókat foglaltak el, valamennyi társadalmi szervezetben, a Nemzeti Front szervezeteiben, az állami és gazdasági szervekben, a tömegtájékoztatási eszközökben, a tudomány, a kultúra, a művészet területén stb. A jobboldali opportunisták és a közvetlen szocialistaellenes erők bomlasztó tevékenysége teljes mértékben megnyilvánult a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom többmilliós szervezetében. Ezt a szervezetet vezető szerveitől egészen az alapszervezetekig különböző nyomást gyakorló akciókra használták fel a kommunista párt és a szocialista állam politikájának alapelvei ellen, ami ellentétben állt a munkásosztály és a dolgozó nép legsajátosabb érdekelvei. A bonyolult küzdelemben a kommunisták és a többi szocializmushoz hű dolgozó fáradságos, áldozatkész munkájának eredményeképpen két év aiatt előrehaladást értünk el ezen a fontos szakaszon is. A revizionista és szocialistaellenes erők bomlasztó tevékenységének nagyon komoly következményei voltak ifjúságunk körében és az ifjúsági szervezetekben. Megbontották ifjúságunk egységes szervezetét és az újonnan alakult ifjúsági szervezelek többségét a pártellenes, szocialistaellenes politika szolgálatába állították. Az ifjúság körében kifejtett bomlasztó tevékenység kiküszöbölése megkövetelte a kommunisták és a többi dolgozók megfeszített politikai munkáját. Már több mint egy éve működik az ifjúság új egységes szervezete — a Szocialista Ifjúsági Szövetség, amely mint a párt jelentős segítője egyre erősebb és fokozza az ifjú nemzedékre gyakorolt hatását. A továbbiakban minden egyes szakaszon elemezhetnénk a válságos bomlasztó jelenségek kiküszöbölését és a pozitív eredményeket, melyeket az elmúlt két évben a szocialista társadalmi rendszer felújításában, a Nemzeti Front szervezeteiben, a dolgozók körében gyakorolt hatás terén és pártunk vezelő szerepének felújításában értünk el. A szocialista állam és képviseleti szervei funkciójának osztályszempontot mellőző megítélése revizionista és liberalista koncepcióval szemben fel kellett újítani államunknak mint a munkásosztály és a dolgozók hatalmi szervének osztályértelmezését, valamint a szocialista demokráciának, mint a munkásosztály, a dolgozók demokráciájának funkcióját. Ezen a téren is politikai küzdelemre, differenciálódási folyamaira és sok káderváltozásra volt szükség. Leszögezhetjük, hogy ma az állami és hatalmi szervek, a szövetségi és nemzeti kormányok, a képviseleti testületek és a nemzeti bizottságok egész rendszere, alapjában teljesítik jelentős feladatukat, ennek ellenére tudjuk, hogy úgy mint más szakaszokon, a munka tökéletesítésének folyamata nincs és nem is lehet befejezett. A politikai küzdelem összekapcsolódik a népgazdaság konszolidálása konkrét feiadtalnak megoldásával. A népgazdaság bomlása mély volt. Az inflációs hullám a termelésben és az ellátásban uralkodó viszonyok veszélyeztették a nép életszínvonalát. Az ún. piaci gazdálkodás védelmezői még 1969 nyarán azt javasolták a párt vezetőségének, hogy gazdaságunk stabilizálását a dolgozók megkárosításával, a kiskereskedelmi árak, a lakbér és az élelmiszerek több tízmilliárd koronával való emelésével oldják meg. Ezeket a koncepció kat visszautasítottuk. A rendkívüli intézkedésekkel, mint a kiskereskedelmi árak emelésének betiltásával, az alapbér, az ár- és beruházási mutatók szabályozásával és elsősorban népgazdaságunk tartalékai kihasználásán,

i k hangsúlyozásával, a munkaterme' ékenység növelésével, a termelésben és az elosztásban a rend megteremtésével, a gazdaságnak az egységes népgazdasági terv általi irányításának felújításával, a népgazdaság veszélyes helyzetének áthidalására törekedtünk. A párt nagy sikerét jelenti, hogy a politikai konszolidálással párhuzamosan a dolgozó munkások, parasztok, műszaki szakemberek, gazdasági dolgozók aktív segítségével sikerült felújítanunk gazdaságunk dinamikáját. Népünk életszínvonala nemhogy csökkent volna, hanem ellenkezőleg fokozatosan emelkedik. Megszilárdult valutánk, megjavult a lakosság ellátása, megszilárdultak a szociális biztosítékok, valamint dolgozóink millióinak bizalma, rendszerünk, valamint pártunk politikája iránt. Ma, hozzáláthatunk sok gazdasági és szociális probléma megoldásához és kongresszusunkon megtárgyalhatjuk gazdaságunk fejlődésének távlatait a legközelebbi öt évre. Nagyra értékeljük a bányászok, kohászok, gépipari alkalmazottak, építőmunkások, mezőgazdasági és közlekedési dolgozók, valamint más szakaszok dolgozóinak munkakezdeményezését, mellyel jelentősen hozzájárultak a válság leküzdéséhez, gazdaságunk jó eredményéhez és a további fejlődés jó alapjainak kihasználásához. A dolgozók milliói ezen a rendkívül fontos munkafronton kifejezték hűségüket a szocializmus, és megértésüket a párt 1969. áprilisában elindított törekvése iránt. A konszolidálási folyamat eredményei politikai és társadalmi téren, a gazdaságban, az ellátásban, a szociális politikában, a mindennapi személyes tapasztalatok alapján, meggyőzték dolgozóink millióit pártunk irányvonalának helyességéről, felújították munkásosztályunk, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség és a többi dolgozónk bizalmát szo cialista rendszerünk s pártunk politikája iránt. Nemzeteink szabad fejlődésének, ál(Folytatás a 8. oldalon)