Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-26 / 123. szám, szerda

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE (Folytatás a 3. oldalról) zünk meg azokról, akik segítettek pártunk megalakulásánál, akik minden erejükkel és képességükkel a szocializmus és a dolgozó nép érdekeit szolgálták. Az áldozatkész harcolok és forradalmárok soraiból így emlékezünk Bohumír Smeralra, Antonín Zápotockýra, Marek Čulenra, Š. K. Neumannra, Karel Kreibichre, Josef Hybešre, Josef Hakenra, Ján Švermára, július Fučíkra, Jan Zikára, Eduard Urxra, Major Istvánra, Jožka Jabürkovára, Karol Šmidkére, Vladimír Clémentisre, Ivan Olbrachtra és további százakra és ezrekre. Szellemi hagyatékuk örökké élni fog. Emlékezetünkben örökké élni fog Klement Gottwald elvtárs, aki negyedszázadon át állt pártunk élén, és munkájával jelentő^ módon hozzájárult a párt bolsevizálásához, a nemzeti és demokratikus forradalom kibontakoztatásához és a dolgozó nép Februári Győzelméhez. Az ő vezetésével rakta le a párt a csehszlovák—szovjet szövetség szilárd alapjait és dolgozta ki a szocializmus építésének fő irányvonalát hazánkban. Az elmúlt ötven évet néhány sikertelenség és vereség ellenére is joggal jelA válság Elvtársak! A XIII. pártkongresszus utáni időszakra, amelyet ma értékelünk, mély politikai válság és annak leküzdésére a legutóbbi két évben irányuló intenzív erőfeszítés nyomta rá bélyegét. A Központi Bizottság sokszor foglalkozott a politikai, gazdasági és ideológiai terület válságjelenségeinek okaival. Az 1970. decemberi ülésen „A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai" című dokumentumban foglalta össze következtetéseit. Pártunk és nyilvánosságunk jól ismeri ezt a dokumentumot és egyetért veíe. Vitathatatlanok a szocialista társadalom építésében, az anyagi-műszaki bázis építésében, a szocializmus politikai rendszerének fejlesztésében, valamint a népünk szocialista tudatának formálásában elért sikereinek. Egy fejlett ipari országban azonban a növekvő feladatok fokozott igényeket támasztottak a párt és főként vezető szervei megismerő, irányító és szervező tevékenységével, politikai-nevelő és Ideológiai munkájával szemben, a szocialista állam, a társadalmi szervezetek összes funkcióinak kibontakozásával, a szociaKsta demokrácia fejlesztésével szemben. A valóságban nem vették figyelembe azt a lenini gondolatot és a gyakorlat által igazolt tapasztalatot, hogy az építőtevékenység fellendülése egyre bonyolultabb problémákat vet fel, és ennek következtében a kommunista pártnak, mint a dolgozó nép élcsapatának és elsősorban vezető szerveinek a szerepe, igényessége és felelőssége is nő. Pártunk vezetőségében a hatvanas évek eleje őta az elért sikerektől való megmámorosodás volt érezhető, s ez volt egyik oka annak, hogy a politikai és gazdasági célijk megjelölésében és gyakorlati megvalósításában fokozódott a szubjektivizmus és a voluntarizmus. Az Antonín Novotný féle pártvezetöség helytelenül értékelte a társadalom fejlődésének elért fokát és idealizálta a társadalom erkölcsi-politikai egységének színvonalát. Öhaját valóságnak tüntette fel, s ebből következett azután a fejlődés megelőzésére irányuló szubjektivista törekvése. A társadalmi osztályok és csoportok szerkezete mélyebb elemzésének hiányában felületesen értékelték a jelenkori fejlődési szakaszt és irreális határidőket jelöltei? meg a szocialista építés befejezésére. Antonín Novotný 1960-ban kijelentette, hogy „hazánkban megoldottuk a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet összes alapvető feladatait". Az ötvenes „ évek folyamán valóban jelentős sikereket értünk el a szocialista építésben. Győztek a szocialista termelési viszonyok — igaz, hogy mindenekelőtt a tulajdonformák szempontjából. Ez azonban nem azonos a szocializmusba való átmenet összes alapvető feladatainak teljesítésével, ahogyan azt Antonín Novotný magyarázgatta. Továbbá ezzel kapcsolatban nem elemezték és jelölték meg a nagyon fiatal szocialista társadalom talaján vívott osztályharc többi feladatalt, valamint a volt kispolgári rétegek szocialista nagyüzemi termelési rendszerbe való általános bekapcsolásának társadalmi és ideológiai feltételeit. Marx, Engels és Lenin mindenkor hangoztatta az osztályharc sokoldalúságát, amelyből nem lehet következmények nélkül kivonni a dolognak sem gazdasági, sem politikai, sem ideológiai részét. A mi viszonyaink között, lemezhetjük úgy, hogy az áldozatos munka és az eredményes küzdelmek ével voltak. Jellemezhetjük úgy, mint hősi és győzelmes utat. Pártunk fél évszázad óta következetesen teljesítette és teljesíti programját — a dolgozó ember felszabadítását, és küzdött a jobb életéért. Ezért megilleti a dolgozó nép hálája, tisztelete és szeretete Is. E párt tagjának lenni megtiszteltetés és kötelezettség. Híven történelmünk legtisztább hagyományaihoz ügyelni fogunk arra, hogy pártunk állandóan szilárduljon, elmélyüljön forradalmi internacionalista jellege, marxista—leninista egysége, és szoros kapcsolata a néppel. Gondoskodni fogunk róla, hogy pártunk a munkásosztály tényleges élcsapata, szocialista társadalmunk vezető és irányító ereje, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom szilárd, szerves része legyen. Csehszlovákia Kommunista Pártja szilárd biztonságtudattal a szocialista társadalom további fejlődése és a kommunista jövő felé vezeti a népet Szilárd meggyőződésünk, hogy XIV. kongresszusával pártunk méltóképpen lép be a népeink boldog életéért, a szocializmus és a világbéke ügyéért vívott küzdelem második félszázadába. és okai ahol a kispolgárság erős rétegei és különféle szociáldemokrata hagyományok és befolyások hatottak, nem támasztották alá hatásos programmal főként a szocialista ember kialakítását — a szocialista tudatért vívott nagy küzdelmet, az osztályidegen irányzatok és befolyásuk tartóssága elleni küzdelmet. Fejlődésünk nemzetközi szempontjai, melyeket a jelenkori világ határozott osztályantagonizmusa határoz meg, lényegesen fokozták a politikai-eszmei küzdelem égető fontosságát. A pártban nem folyt megfelelő küzdelem az erősödő jobboldali opportunizmus ellen, amely a hazai kispolgári rétegek hatását, valamint a nemzetközi befolyásokat tükrözte vissza. A párt vezetősége a magyarországi ellenforradalomból sem vonta le a következtetéseket és tanulságokat, és nem vértezte fel a pártot az imperialisták által a szocialista országok ellen fő fegyverként alkalmazott ideológiai aknamunka módszerei ellen. Ezzel függött össze a Novotný-vezetésnek az a törekvése Is, hogy megkerülje vagy halogassa az ötvenes évek hibáinak és tévedéseinek orvoslását, melyekért közvetlen politikai felelősséggel tartozott. Abból kifolyólag, hogy nem volt hajlandó marxista—leninista elemzés alapján megvitatni a tényleges helyzetet, törvényszerűen különféle gazdasági, politikai és ideológiai rögtönzések adódtak, ebből pedig a párt félrevezetése következett. A szavak és tettek között növekvő ellentét szembetűnően megmutatkozott a gazdasági koncepció irreális voltában, ami a harmadik ötéves terv felbomlását idézte elő, s a szocialista elvek és értékek bagatellizálására, nacionalista és szovjetellenes hangulat és kispolgári előítéletek szítására törekvő nyugati antikommunista központok politikai és ideológiai aknamunkája összpontosított támadásának tárgya lett. A pártvezetőség elvtelen politikájával lehetővé tette, hogy a kultúra, a társadalomtudományok, a tömegtájékoztatási eszközök területén, valamint a tömegszervezetekben, állami és pártszervekben Ingatag, sőt olyan egyének kerüljenek kulcsfontosságú helyekre, akik nem a szocializmus platformján álltak. Ugyanakkor a pártvezetőség helytelen módszereivel sok derék és becsületes kommunistának elvette a kedvét az e területen vívott elkötelezett küzdelemtől. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIII. kongresszusa kritikailag rámutatott belpolitikai életünk bizonyos egészségtelen irányzataira, és következtetéseiben kiemelte, hogy ezeket le kell küzdenünk. A XIII. kongresszus határozatai általában helyesen mutattak rá a megoldandó problémák széles körére, de a XIII. kongresszuson kijelölt feladatok megoldása nem felelt meg a tényleges szükségleteknek, és nem vette tekintetbe a kongresszust megelőző vitában hallatott bíráló hangokat. A komoly problémák elvtelen megközelítését a pártvezetőség gyakran még adminisztratív beavatkozásokkal és a nemzetiségi kérdés megoldásában, főként a csehek és szlovákok viszonyában tanúsított tapintatlansággal is komplikálta. A szocialista nemzetek közeledésének hosszú távlatát Novotný felfogásában bürokratikus centralizmussá torzították, ami törvényszerűen nemzeteink egyenjogú kapcsolatainak deformációját idézte elő. Ez a fejlődés feszültséget okozott a pártban és a társadalomban, a párton belüli életet formálissá tette, a párttagok nagy részét passzivitásra és a párton belül a szocializmussal összeegyeztethetetlen nézetek eltűrésére kárhoztatta. 1967 derekán már látható volt, hogy komoly válság hatalmasodott el a pártban és a társadalomban. Mint a CSKP Központi Bizottságának 1967. októberi plénuma előtt végzett nagyszabású pártvizsgálat eredményei mutatták, a pártszervezetek teljes Joggal bírálták a párt vezetőségét, hogy nem foglalkozik aktívan a megérett társadalmi és gazdasági problémák megöl-, dásával, hogy megengedi, a párt munkájának és történelmének befeketítését, negativizmus és kispolgári hangulat terjedését. Követelték, hogy a Központi Bizottság a XIII. kongresszus szellemében oldja meg ezeket a problémákat. Pártunk helyzete olyan stádiumba jutott, hogy elkerülhetetlenül szükséges volt határozott intézkedéseket tenni a kongresszusi határozatok teljesítésében mutatkozó fogyatékosságok és hibák ellen, a párt vezetőségében levő helyzet megjavítására, beleértve Antoilín Novotnýnak első titkári tisztségéből való távozását ls. Ezt a feladatot a Központi Bizottság 1968. januári ülésén oldotta meg. A XIII. kongresszus irányvonalából kiindulva a Központi Bizottság hangoztatta, hogy el kell mélyíteni Csehszlovákia Kommunista Pártjának eszmei és akcióegységét, társadalmi vezető szerepét, a nemzetiségi politika lenini elveinek következetes érvényesítése alapján meg kell szilárdítani a csehek és szlovákok szövetségét és egyidejűleg meg kell oldania a népgazdaság égető problémáit és a további feladatokat. A Központi Bizottság kiemelte a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak a szocialista világrendszerrel szembeni kötelezettségeit, a Szovjetunióval való szilárd egységének elengedhetetlen szükségét. A januári plénum eredményei alapvető jelentőségüket tekintve, a CSKP-n belül kialakult válság megoldására, a pártnak és vezetőségének tevékenységéből mindannak kiküszöbölésére irányuló törekvést fejezték ki, ami gátolta a pártot abban, hogy fokozott aktivitással biztosítsa a társadalom további fejlődését. A párt és népünk túlnyomó többsége pozitívan fogadta a januári plénum következtetéseit és határozatát. A tapasztalatokból okultunk, hogy á CSKP Központi Bizottsága 1968 januári ülésének komoly fogyatékossága volt az, hogy nem jelölte meg pontosan a további politikai előrehaladás osztálykeretét, s nem irányította a pártot offenzív politikai és eszmei küzdelem egyidejű kibontakoztatására az erősödő jobboldali opportunizmus és antiszocialista irányzatok ellen. Ez a feladat annál égetőbben sürgős volt, mert a jobboldali erők nálunk már 1968. januárja előtt tevékenykedtek, a CSKP Központi Bizottságában számbelileg befolyásos csoportra támaszkodtak, amely revizionista irányzatot követett és lényegében frakciózva szervezkedett. A Központi Bizottság januári ülésén nem figyelt fel az erők ilyen megoszlására, a lehetséges veszélyre, és főként a Központi Bizottság új első titkárának személyében nem teremtett biztosítékot arra, hogy ilyen bonyolult helyzetben szilárd marxista—leninista vezetősége lesz a pártnak. Ellenkezőleg, a CSKP Központi Bizottsága egyes jobboldali irányzatú tagjainak védelmével és közvetlen részvételével a jobboldali erők a tömegtájékoztatási eszközökben kiépített erős pozícióikat a párt és a dolgozók félrevezetésére használták ki, hisz a dolgozók az alkotó kezdeményezés és aktivitás újabb fellendülésének feltételét látták a januári plénum következtetéseiben. így aztán az állami tömegtájékoztatási eszközök valamennyi csatornáján keresztül és más formában is terjedtek a szocializmusról vallott kispolgári elképzelések, a párt önbírálatával' úgy éltek vissza, hogy befeketítették történelmét és a szocializmus építésének egyéb időszakát. Illúziókat terjesztettek a kapitalista Nyugatról és a München előtti burzsoá köztársaságról. Lebecsülték főként a nacionalizmust és a szovjetellenességet, ami beleillett a csehszlovákiai szocialista rendszer felforgatására törekvő imperialista erők hosszú érvényű antikommunista irányzataiba. A csehszlovákiai események alakulása — a kommunisták és népünk többségének érdekeivel és várakozásával ellentétben — ahelyett, hogy kiküszöbölte volna a válságjelenségeket a pártból és a társadalomból, elmélyítette és megfékezhetetlen arányokra növelte őket. A CSKP Központi Bizottsága 1970 januári ülésének dokumentuma, a „Tanulságok" megvilágítja és általánosítja a január utáni fejlődés okait, következményeit és általános katasztrofális kimenetelét. Ezt az egész párt ismeri, egyetértett vele, s bizonyára kongresszusunk is a pártmunkára kötelező irányelvként meg fogja erősíteni. Elvtársak! Ha ismét megemlítjük a közelmúlt 1968-ban egész rendszerünk ellenforradalmi veszélyeztetésévé fajult csehszlovákiai fejlődésének fő okait, akkor ezt azért tesszük, mert gyakran felvetődik a kérdés: hogyan következhetett be Ilyen fejlődés, hisz hazánkban hosszú időn át a munkásosztály volt hatalmon, a kommunista párt volt a vezető erő és a dolgozó nép óriási többsége a szocializmus pozícióin állt. E katasztrofális fejlődés egyik meghatározó oka volt az, hogy fokozatosan sok olyan ember férkőzött be a vezető pártszervekbe, akik mindinkább hűtlenekké váltak a marxizmus—leninizmushoz és a proletár nemzetköziséghez, megszegték a pártélet normáit és a demokratikus centralizmus alapelveit. Ezek az egyének fokozatosan túlsúlyba kerültek a pártvezetésben. A kommunista pártban, főként az utóbbi években eltompult a problémák osztályszemlélete, elernyedt a forradalmi éberség és eszmei eívszerűség, kispolgári stílus, karrierizmus, konjunkturális alkalmazkodás hatalmasodott el. Sok esetben nagyzás és dicshajhászás lépett a kommunista szerénység helyébe. Ezek a negatív irányzatok fokozatosan társadalmi életünk minden területére behatoltak. Ezek a hullámok vitték előre a jobboldali és antiszocialista propagandát is. A jobboldali erők fellépésének és tevékenységének következtében a CSKP Központi Bizottsága és főként annak elnöksége és titkársága többé nem töltötte be a döntS központ szerepét a szocializmus építésében és a nép forradalmi vívmányainak védelmében. A Központi Bizottság noha többségében tapasztalt és a párthoz hü tagjai voltak, mint szerv nem tudta idejében leleplezni és meghiúsítani a tudatos ellenségek, a renegátok és különféle karrierista szolgalelkek pártellenes és népellenes tevékenységét. Az 1968 májusi ülésen a marxistaleninista erők ugyan kivívták olyan határozat elfogadását, amely sürgetően figyelmeztetett az antiszocialista erők veszélyes tevékenységére, ám megrekedtek a félúton. Nem kezdtek nyílt harcot a pártban jelentkező jobboldali veszély ellen. Ma tudjuk, hogy ilyefi kritikus időszakban elkerülhetetlen szakítani olyan egyénekkel, akik nem a marxizmus—leninizmus platformján álltak. A Központi Bizottság formális egységének mindenáron való megőrzésére törekedve feladták a kommunist* pozíciókat és átengedték a teret a jobboldali és antiszocialista erők tevékenységének. A Központi Bizottság végiil hagyta magát kiiktatni a politikai életből, amelyben kispolgári ösztönösség és antiszocialista irányzatok kerültek túlsúlyba. A párt alapszabályzatával el* lentétben jobboldali revizionista központok alakultak, amelyek tevékenységükkel lehetővé tették a Csehszlovákiái politikai hatalom megdöntésére törekvő ellenforradalmi erők felsorakozását. A Központi Bizottság 1968 júliusi ülésé* bedőlt a külső politikai és erkölcsi nyomásnak, és a jobboldali opportunista erők e szerven belüli nyomásának, és azonosult az elnökség azon helyte-len álláspontjával, amelyet az öt szocialista ország testvérpártjainak leveléével kapcsolatban foglalt el. Alexander Dubček, Oldfich Cerník, Josef Smrkovský, FrantiSek Kriegel és továbbiak, akik a párt és az állam ügyeiben való döntést saját kezükbe összpontosították, megbénították szocialista politikai rendszerünk összes fS láncszemelt, a Központi Bizottság elnökségének, a nemzetgyűlésnek, » kormánynak, az államhatalmi szerveknek és a Nemzeti Frontnak tevékenységét. A végrehajtó és törvényhozó hatalom döntő szervei megszűntek teljesíteni osztályküldetésüket, mert bennük jobboldali opportunisták kezében voltak a kulcspozíciók. Ezáltal kedvezőbb feltételek nyíltak az ellenforradalmi alvilág tevékenységének és a külső ellenség aknamunkájának fokozására. Gazdasági téren is hasonló volt A helyzet. A pártvezetés megszűnt irányítani a népgazdaság fejlődését és megengedte, hogy Sik-féle különféle jobboldali kalandorok vegyék át a kezdeményezést, azok, akik a dolgozók létérdekeivel ellentétben utat nyitottak a kispolgári ösztönösség, a társadalmi tulajdonnak csoporttulajdonná való átalakítása, a népgazdaság tervszerű irányításának megszüntetése, a piac ösztönössége előtt, s így lehetetlenné tették, hogy a párt és az állam befolyást _ gyakoroljon a népgazdaság irányítá- R sára és fejlesztésére. Ez az út végered- U ményben a szocialista termelési viszo- lg7í nyok felszámolásához vezetett volna. Ilyenek voltak a következmények v. 2 1968-ban azért ls, mert a pártban és a társadalomban éveken át elhanyagolták a 11 (Folytatás a 5. oldalon)