Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-02 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

SZÓFIA — Hallottad, hogy föltaláltak egy gépet, amely azonnal kimutatja, ha valaki hazudik? — Nekem meséled? Én egy Ilyen gépet vettem feleségül ... BLOD PÁRBESZÉD — Tudsz franciául, öregem? — Nem. — Nem baj, magyarul is megmondhatom. Adj kölcsön egy ötvenest! VARSÖ — Nekem, kérlek, roppant fejlett az önkritikám: ha valami szamárságot csinálok, én nevetek rajta a legjobban. — Boldog ember! Milyen de rűs lehet az életed! SZÖVEG NÉLKÜL (Eulenspiegcl} N Öl FOCISTÁK — Pont most kell neked kismosást csinálni? CIMBORÁK Két cimbora tQnódik a sörös kancsó felett: — Ha egy kicsit sokat iszom, azonnal kék foltok jelennek meg a testemen. Mire a másik: — Ezt ismerem. Nekem is ilyen energikus a feleségemi PÁRBESZÉD — Tudod, ez az Ivánkái nagyon korlátolt ember. — Ugyan kérlek. A butasága nem ismer határokat. ÖNKRITIKA (Krukngyil) LONDON Az egyik londoni előváros kocsmájába beül egy férfi és rendel egy deci rumot. Éppen fel akarja hajtani, amikor észreveszi a másik sarokban dolgozó szobafestőt. Villámgyorsan leteszi a poharat, pénzt dob az asztalra és sietve eltávozik. A festő erre lemászik a létráról, odamegy az asztalhoz és megissza a rumot. — Hogy tehet ilyet! — korholja a kocsmáros. — Hátha visszajön a vendég? — Nem jön az vissza, kérem. Nagyon Jől ismerem őt, hiszen együtt dolgozunk a helyi antialkoholista bizottságban. 0 as elnök, őn vagyok a titkár... BRRR . .. Az egyik reggel Brahovácz kiment halászni a folyóhoz. Amint mártogatja a botot, egy fürdőruhás férfi jön arra vacogva. — Maga megkergult, hogy ilyenkor fürdőruhában jár? Hogy kerül ide? — Hát úgy, hogy amikor Idejöttünk a haverokkal sütött a nap és kánikula volt. Az egyik azt mondta versenyezzünk, hogy kl bírja ki tovább a víz alatt Én most dugtam ki a fejem a víz alól, de úgylátszlk a fiúk már megúntáik a várakozásit és itthagytak . . . ISKOLÁBAN Vegytanóra. A tanár azt magyarázza a diákoknak, hogy ha szilárd anyag gázzá változik, akkor azt szublimációnak nevezzük. Erre a hátsó padban Pistike jelentkezik: — Kérem, tanító elvtárs, a Sanyi itt már kétszer szublimált ... TUDNA — Bözsike, leigyen a feleségem! — Nem tud okosabbat? — Tudok, csak az nem akar a feleségem lenni... TÁNC Cicvarek dicsekszik: — Tudja, Mancika, én nagyon szeretek táncolni. Mondhatnám úgy is, hogy a tánc a véremben van! — Hát akkor, kedves Lajos, minden bizonnyal rossz a vérkeringése. mert a lábában még nincs ilyen vér . . . ISMERI Két jóbarát találkozik. Mindketten fiatal házasok. — Elégedett vagy a házasságoddal? — Igen — feleli a másik. — A feleségem mindig szótfogad. Tegnap este például nem folyt meleg víz. Nagyon dühös lettem és szóltam a feleségemhez: — Tíz percen belül legyen meleg víz, érted?! És tényleg a feleségem tíz percen belül melegített vizet. A másik megértően bólogat: — Értelek, öregem. Én sem szeretek hideg vízben mosogatni. KÉRDÉS — Mondja, doktor úr, mit csinál akkor, ha nem kell beteghez mennie? — Hát akkor az időmet ütöm agyon . .. OKTATÁS Az apa oktatja a fiát: — Fiacskám, az az ember, aki úgy beszél, hogy a többiek nem tudják felfogni, hegy mit mondott, teljesen hülye. Érteti? — Nem, papa. MAI TÖRTÉNET Feri udvarol egy leánynali. Többek között ezt mondja neki: — Tudod, Éva, nekem jplenleg nincs sok pénzem,, dB viszont van egy pénzes nagybácsim, aki már fél lábbal a síkban van. A leány szeme felcsillan: — Akkor meg ne sokat beszélj, hanem mutass be neki, hogy még feleségül vehesd sen ... GYEREKÉSZ Pistike egy napon örömtd sugárzó arccal rohan be: — Papa — kiabálja —, képzeld el, már tudok írni! — Na és mit írtál, fiacskám? — Azt nem tudom,, hiszeä olvasni még nem tudok ... — Kérem, önnek nincs mesze... — Honnan tudja, doktor úr, hogy építkezem? /V. Lepši karikatúrája

f TITKÁRNŐ KERESTETIK — És tessék, itt az ajánlólevél a kedves feleségétől.. Vlagyimir Poljakov: Egyáltalán szükség van-e a kritikára? Abból ítélve, hogy közlik őket, úgy látszik, szükség van. A kritika lehet: bíráló, magasztaló, és semmitmondó. Utóbbiból van a legtöbb. Nézzük az elsőt: A BÍRÁLÓ Válassza ki a szerzőt, akit le szeretne tolni. Ha megtalálta, keresse meg a letolás legcélszerűbb módját, majd ha ez Is megvan: szemeljen ki egy megfelelő művet. A legfontosabb a cím, amellyel nyomban ölni lehet. Például: „A laposság diadala", vagy „Analfabetizmus plusz ízléstelenség", vagy „Hát ez meg mi?!" stb. Fontos a kezdet, hogy rögtön világos legyen, ki az áldozat. Például: „B. I. Szamszohin megjelentelte..." Szamszohin, miután elolvassa a rímet és a bevezetőt, már remeg. Természetesen egész testében. Nem valószínű, hogy az első szavaknál tovább jut, mert megüti a guta és ezzel célunkat gyorsított ütemben már el is értük Néhány szót magáról a műről is illik azért szólni. A legjobb. ha elferdített változatban tolmácsoljuk a történetet. Vegyünk példának egy kis versikét: „Egy, kettő, három, négy, öt, a nyuszi a rétre jött. Hirtelen egy vadász fut elő és a nyusziba belelő. Piff! Puff! Jaj! Jaj! Jaj! Meghalt a nyuszi, de nagy baj!" Folytassuk emígy: „A mű története rendkívül egyszerű: a könnyelmű és teljesen buta nyúl érthetetlen módoo sétálni kezd a városban. Hirtelen egy ismeretlen alak jelenik meg, akit a szerző vadásznak titulál, és se szó, se beszéd, lelöveti vele a teljesen ártatlan nyulat. Eközben az úgynevezett vadász értelmetlen szavakat mormol: piff! puff! A nyúl meg azt, hogy: jaj,, jaj, jaj, (Zárójelben: soha nem tudtam, hogy a nyulak hasonló kijelentéseket tesznek, j Tovább: „Ezután a nyúl szótlanul és észrevétlenül, borzalmas kínok között elhalálozik, a gyilkost pedig a szerző szabadlábon hagyja. A nyúl családjában nagy a gyász, a gyilkos pedig tovább folytathatja gálád üzelmeit, s a városban járva-kelve újabb áldozatokra vadászik." A tartalmat elmondtuk, a szerző ostobaságára a figyelmet felhívtuk, most valami sžemélyt sértő disznóságot kell a fejéhez vágni, valami ilyet: „A szerző nem tehetségtelen, dehát mire fordítja azt a kis tehetségét?! És lehet-e tulajdonképpen tehetségesnek nevezni azt, ami neki van? A kontárságot valójában nehéz nevén nevezni ..." A végkövetkeztetés: „Az a véleményem, hogy ennek a műnek nem lesz sikere." Az én véleményem? Jobban tesszük, ha azt írjuk: „Az a véleményünk". De még jobb: „A népnek ez a mű nem tetszik." fpv szerényebb, meg sértőbb is. A MAUASZTAl.t Válassza ki a szerzőt, akit fel akar magasztalni. Ha megtalálta, vegye elő bármely müvét, s kritikájának ad jon egy címet: „Végre!" Vagy: „Nagy öröm". vagy „Ez — esemény!" Az eleje legyen optimista, s ha lehet, a kiszemelt szerző mellett toljuk le azokat, akiket nem H szemeltünk ki. Például: „A szürkeség és tehetetlenség olyan úgynevezett „alkotásai" mellett, mint amilyen Goroskové, Verskové és Korzuhináé, akikre ma emlékezni sem akarunk, fénysugárként reflektorozza be irodalmi életünket B. I. Szamszohin új költeménye. Már a mű címe önmagában is megragadja figyelmünket: „A nyuszi". Milyen egyszerű és ugyanakkor milyen meleg, milyen lírai! A poéma témája első pillantásra egyszerűnek tűnik, de csak az első pillantásra. Valójában igazi dráma ez, mély életísmeretet tükröz. Most kel) elmélyítenünk a témát: „Egy szürke kis nyuszi, nem számolva a következményekkel, elmegy sétálni. Ugrabugrál a réten, a kolhoz malmának távoli zaját figyeli, belélegzi a föld mély illatát, gyönyörködik a madárfüttyben. Hogy akar élni! Hogy! Ez a kis nyuszi! És milyen gondolatok foglalkoztatják: a mama. a papa, a káposzta, a kistestvérek És akkor megjelenik a vadász. Vadul, gyűlölködve, közönyösen. ölni akar, pusztítani. Céloz és talál. Piff! Hangzik a lövés. Sőt, mi több: puff! Jaj! — sóhajt fel a nyúl. És még egyszer: jaj! Aztán meghal. És csönd lesz köröskörül. És elhal a madárdal, meg a rét illata. Micsoda erővel ábrázolja ezt a költő! Bizonyítsunk néhány idézettel: „Egy, kettő, három, négy, öt..." A szerző, mint az idézet is bizonyítja, nagy körültekintéssel tanulmányozta az aritmetikát, kitanulta a nagy és kis számok törvényszerűségeit. És hogy zenélnek a szavai: „sétálni", „kijött", „hirtelen" ... összefoglalva: B. I. Szamszohin poémája irodalmi életünk eseménye. Szeretnénk hosszú életet és hasonlóan tehetséges műveket kívánni a szerzőnek, olyan tehetségeseket, mint amilyen ő maga. A SEMMITMONDÓ A szerzőt — ezúttal nem választjuk meg. Teljesen mindegy, hogy kiről van szó. A műnek sincs ^semmilyen jelentősége. A clm is legyen semleges: „Nyúl", „Versek, vagy valami ilyesmi". Aztán: „Megjelent Szamszohin új verse, A nyúl. Arról szól, hogyan lőtt le egy vadász egy nyulat. A szerző nincs képességének híján, de azért megírhatta volna ezt jobban is. Ha egyáltalán meg kellett írnia. De az, amit végül is megjelentetett, nem a legrosszabb, összes hibái mellett vannak érdemei is. Bár nehéz bármit is mondani, annyit azért mégis: newi minden érdeklődés nélkül olvassa az ember ezt a verset, igaz ugyan, hogy mindenkinek más az érdeklődése —" Tanácsaimmal, remélem, hozzájárulok, hogy néhány kritikusunk félretegye a tollat. IOroszból fordította: Barabás Péter)